Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése és a vízgazdálkodás

HI­D­ROLÓ­GIAI KÖZLÖ­NY 41. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1—88 oldal Budapest, 1961. február Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése és a vízgazdálkodás Népgazdaságunk növekvő feladatainak meg­valósításához nem elég biztosítani a szükséges nyersanyagot, gépet, szállítóeszközt stb., hanem gondoskodni kell a megfelelő létszámú és képzett­ségű munkavállalókról is. Hosszú évek tervszerű, nevelő és oktató munkája szükséges ahhoz, hogy dolgozóinkat a megfelelő szinten, a termelésben eredményesen foglalkoztatni lehessen. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére kidolgozott irány­elvek szerint a szakmunkások 17 éves, a közép­fokú szakismeretekkel rendelkezők 18—23 éves és a felsőfokú szakképzettséggel rendelkezők pe­dig 24—28 éves korukban kezdhetik meg teljes értékű alkotó munkájukat. Az irányelvek szerint új, egységes oktatási rendszer bevezetésének első, végleges eredményei 10—20 év múlva várhatók. A tantervek és módszerek kidolgozásánál ennyire előre kell látni, és figyelembe venni a várható fejlődést. A minőségi követelmények feltárása mellett nagy gonddal kell foglalkozni a mennyiség kérdésével is, hogy kellő időben, kellő számban, megfelelő szakemberek álljanak a népgazdaság különböző területein rendelkezésre. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése az egész társadalom ügye, melyről már eddig is számos vita hangzott el, és igen sok cikk, tanul­mány jelent meg. Véleményem szerint ezzel a kérdéssel nem lehet elégszer foglalkozni, hogy ne találjunk olyan gondolatot, melyet érdemes és kell vizsgálni. Jelen esetben röviden a vízgazdál­kodás témakörével összefüggő és középfokú szakisme­retet kívánó oktatás, nevelés helyzetét és igényeit foglalom össze saját véleményem alapján. Sokan talán úgy gondolják, hogy a felvetett téma a Magyar Hidrológiai Társaság nyilvános­sága előtt új, mert mint tudományos egyesület ezzel a kérdéssel még nem foglalkozott. A tények nem ezt mutatják. Az elmúlt 6-8 év ankétjain majdnem kivétel nélkül, mint sürgető kívánság került a határozatokba a középkáder-képzés. Ezek a javaslatok elsősorban — a középfokú szakkép­zés területén mutatkozó hiányosságok kiküszöbö­lésére — tanfolyamok indítását szorgalmazták, és nem tárták fel a teljes kérdést összefüggései­ben. Mindenki érezte, hogy tenni kell valamit. Tettek is, de ezek a megoldások csak szükség­szerűek voltak. Például az 1954. évi Vízellátási, 1956. évi Bányavidékek vízgazdálkodása, az 1957. évi Miskolci Szennyvíz Ankét sürgette a víz- és csatornaművek korszerű fenntartása és üzemelte­tése érdekében a megfelelő középfokú szakember­képzés megindítását. A társadalmi kezdeményezés alapján az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1958-ban megindította a kezelői, majd az üzemvezetői tanfolyamokat. Az eredmények nem maradtak el, de helyesebb az ilyen irányú szakképzést is egységes keretben megoldani. A tervezett új oktatási rend­szer erre lehetőséget fog nyújtani. A vízellátási és csatornázási szakterületen kívül az egyes ankétok az öntözés üzemi, kútfel­tárási középfokú szakemberképzés előmozdítását sürgették. Az 1960 májusában megrendezett ,,A vízgaz­dálkodási tudományos kutatás fejlődése és egyes időszerű kérdései" ankét intézkedéseket követelt a vízkészletek mennyiségi és minőségi számbavéte­léhez szükséges szakemberek kiképzésére. A meglevő helyzet elemzése azt mutatja, hogy oktatási rendszerünk — különösen a vízgazdálko­dással kapcsolatban — nem tudott lépést tartani a követelményekkel. A vízgazdálkodás jövő feladatainak jó meg­valósítása érdekében ki kell alakítani a sajátos igényeinknek megfelelő fejlettebb rendszert. Oktatási rendszerünk kialakításához érdemes áttekinteni a fejlődés különböző szakaszait, továbbá a minőségi és mennyiségi igényeket. A múltban csak vízi építkezésekről beszélhet­tünk, melyek a szükségszerű tervszerűség kiala­kulása következtében a mai értelemben vett víz-

Next