Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

1. szám - Dr. Fáy Csaba: A vízellátási szivattyúk fejlődési irányai

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 59. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1—48. oldal Budapest, 1979. január A vízellátási szivattyúk fejlődési irányai DE. FÁY CSABA* mfisz. tud. kandidátusa A szivattyúk fejlődése mindig ahhoz a rendszer­hez kötődik, amelyben működnek. Ilyen rendszer a vízellátás is. A vízellátás rendszerét az 1. ábra mutatja be, a jellegzetes szivattyúzási helyekkel és azok köve­telményeivel. A további vizsgálat során a víztisztító-vízkezelő üzemeket kizárjuk, mivel ezek jellege vegyiüzem és itt a vegyiüzemi fejlődési irányok érvényesül­nek, nem a vízműves irányok. Ezzel négy terület marad: — nyersvízkivétel — kútszívás — hálózati nyomás létesítése — hálózati nyomás fokozása. A fejlődési irányokat mindig gazdaságossági kér­dések határozzák meg. A beruházások általában kétféleképpen méretezhetők: — beruházási költség minimumra az eszközök­ben szegény országokban és területeken, illetve­­ üzemköltség minimumra az eszközökben gaz­dag országokban, illetve területeken. A tényleges beruházások során a két szélső eset kompromisszumaival is találkozhatunk. E szem­pontból a Vízmű mindig kivételes helyet foglalt el, mert a folytonos üzem miatt a beruházás amorti­zációs költsége viszonylag csekély az üzemköltsé­gekhez képest, ami az üzemköltség minimumára méretezést hozza előtérbe. A gazdaságossági kér­déseken túlmenően az üzembiztonság az, ami min­dent megelőz a vízműben. Ezt domborítjuk ki a 2. ábrán, ahol a gazdaságossági méretezéshez az éves üzemköltségek tényezőit tekintjük át, első helyre állítva az üzembiztonság gazdasági meg­fogalmazását, a váratlan hibából eredő károkat. Az éves üzemköltség tényezői egymással össze­függenek, de ma ennél erősebb a környezet néhány olyan tényezője, ami nem számszerűsíthető. Ezek: — nehéz a munkaerő pótlása ; — a munkaerő idegenkedik a megerőltető mun­kától. Ez a két szempont eltolja az igényeket az olyan­­ gépek felé, amelyek nem igényelnek kezelést és karbantartást, illetve az ilyen munkákat nem a­­ Fővárosi Vízművek, a Magyar Hidrológiai Társa­ság 1978. 02. 17-i ülésén megtartott előadás és vitája alapján készült tanulmány, helyszínen kell elvégezni, hanem utólag, kiszerelt állapotban, szakműhelyben. További igény, hogy az alkalmazásra kerülő szivattyúk alkalmasak le­gyenek az automatizálásra, távműködtetésre is. Ezek a szempontok a szivattyúra nézve azt je­lentik, hogy a szivattyúnak önszívónak kell lennie, a tömszelencéje ne igényeljen kezelést, a csapágya­zást ne kelljen időszakosan kenni. Mielőtt ennek szellemében elemeznénk a felhasz­nálási területeket, még mindig általánosságban vizsgáljuk meg a nagyság és a szabályozhatóság kérdését. Egy adott vízszállítási feladatot legjobb lenne egyetlen, rugalmas szivattyúval megoldani, amit a pillanatnyi igényhez állíthatunk. Ilyen ideális gép volt a löketszabályozású dugattyús szivattyú (amit ma is megtalálunk a tisztítóművek vegyszer­adagoló gépei között), azonban a nagyobb meny­nyiségek szállítására ma már nem alkalmasak rendkívüli méreteik miatt. A centrifugálszivattyúkat legegyszerűbben ha­sonlóan mechanikusan kellene szabályozni, de csak a félaxiális gépeknél van lehetőség előperdület­szabályozásra, a más típusoknál a fordulatszám­szabályozás kerül előtérbe. Ezt még részletezem. A folyamatos üzem igénye miatt a vízmű a karban­tartási időre se állhat le, ezért nem lehet egyetlen géppel megvalósítani a létesítményt. A karbantar­tási idő átlag 8%-nyi ; ha folyamatosan 1 gép áll karbantartás alatt, akkor 13 gépre kellene elosz­tani a telep teljesítményét. Az elaprózott gépekkel viszont leromlik a hatásfok is és drágul a beruhá­zás is. Az üzemeltetők szeretnék egyforma gépek­kel megoldani a szállítási feladatot, hogy a tarta­lékalkatrész-ellátás könnyebb legyen. A nagyobb telepeken a 2 gépes megoldás, ami 100% tartalé­kot jelent, rendszerint igen megdrágítja a beruhá­zást, ezért 3—4 gépes telepek a legelterjedtebbek, ahol 50, illetve 33 % a tartalék az üzemelő gépekre vonatkoztatva. 1. Nyersvízkivétel különlegességei A szokásos folyami vízszintingadozás és az ellá­tott dúsítómedence állandó vízszintje, vagy víz­tisztító mű állandó értéken tartott üzemi nyomása miatt az emelőmagasság rendszerint széles hatá­rok között változik a folyami vízállás függvé­nyében. A dúsítók ma még túlnyomórészt ideiglenes jel­legű létesítmények, ahol a dúsítómedence nagy térfogata miatt megfelel a szakaszos üzemidővel

Next