Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Dr. Varga Miklós–dr. Kelemen László: Az ipari vízgazdálkodás fejlődésének főirányai

Dr. Varga M.—dr. Kelemen L.: Az ipari vízgazdálkodás főirányai Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám A közműves ipari vízellátás jelentőségét mutatja, hogy az állami ipar kb. 6000 telephelyének több mint 1/3-át teljesen a víz és csatorna közművek látják el. Ezek az üzemek természetesen a kis vízigényű, tehát a napi 500 m3 alatti, túlnyomóan a 100 m3/napnál is kisebb vízigényű üzemekből kerülnek ki. A legtöbb nagyüzem a szociális vízigényét — részben vagy egészben — szintén közművektől biztosítja, illetve kommunális szennyvizét köz­csatornába bocsátja. A csatornaművek legnagyobb része nem kommunális szennyvizet, hanem ipari és kommunális, kevert szennyvizet szállít és kezel. Az ipar számára rendelkezésre álló vízkészletek Magyarország területe vízzel közepesen ellátott. Felszíni vizeink mintegy 95 %-a külföldről érkezik, ezért annak mennyisége a felső vízgyűjtők országai­nak vízhasználatától függ. Az alattunk lévő orszá­gokkal szemben viszont vízlebocsátási kötelezett­ségeink vannak. Mindezek figyelembevételével hazánk számára folyamatosan rendelkezésre álló vízkészletek mennyisége — a felszíni vízfolyások kisvízi hozamait, valamint a felszín alatti készlete­ket tekintve — a következő: — felszíni vízből mintegy 13,8 km3/év — felszín alatti vízből 5,5 km3/év. Ennek egy része — a nagy szállítási távolság, a nagy kútfúrási és üzemelési, tisztítási stb. költség miatt — nem termelhető ki gazdaságosan [6]. A felszíni vizek lefolyásszabályozásával (a csúcs­hozamok tározásával) ez a készlet jelentősen növelhető. Ha figyelembe vesszük azonban, hogy a jelenleg megépült összes víztározó-térfogat kb. 0,8 km3, továbbá, hogy 1,0 km­3 tározótér megépítése 25—30 milliárd Ft, belátható, hogy a frissvíz-igények maradéktalan kielégítése helyett, az olcsóbb igény­csökkentés lehetőségeit kell elsősorban feltárni. A magyar ipar által használt összes frissvíz %-os megoszlása a víz származása szerint (1980): — felszíni vízből 91% — felszín alatti vízből 9 %. A villamosenergia-ipar nélkül ezek az értékek: — felszíni vízből 66 % — felszín alatti vízből 34 %. Az ipari üzemek az általuk használt víznek több mint 20%-át vízellátó közművektől vásárolják [5]­A kizárólag felszín alatti vizekből táplált ipari üzemek számaránya meghaladja a 60%-ot, mert a kis- és közepes vízigényű üzemek túlnyomó része felszín alatti vizet használ, illetve vásárol az ivóvíz-közművektől. A közművesítés fejlődése és ezáltal a lakossági vízhasználatok növekedése, valamint a múltban ivóvíz minőségű készletek jelentős részének elszeny­nyezése miatt a gazdaságosan kitermelhető ivóvíz készleteket fokozatosan igénybe veszik. Az ivóvíz minőségű vizet biztosító vízbázisokat ezért elsőd­legesen a lakossági ellátás céljaira kell fenntartani. Egyre több térségben, — ahol az ivóvíz minőségű víz beszerzése gondot okoz, — ezen jó minőségű vizek ipari használatát fokozatosan ki kell váltani, gyengébb, ún. ipari minőségű vízzel [2]. Az ipar a vízkészletek forgalmából elméletileg csupán az elpárologtatott, elszóródott, a termékbe bedolgozott és nyer­sanyagként elhasznált vízmeny­nyiséget vonja le. Ez az elhasznált vízmennyiség az ipar teljes vízhasználatának mintegy 2—3 %-a, a frissvíz használatnak pedig 6—7 %-a [3]. Az iparban elhasznált vízmennyiség alapján a vízkészletgazdálkodási helyzet általában nem ítél­hető aggasztónak. Ennek ellenére, számos ipar­vidékünkön már súlyos vízhiány jelentkezett, mert az ország vízkészletei nem egyenletesen oszlanak el. A Duna, a Tisza, a Dráva vonalához kötött az ország felszíni vízkészleteinek mintegy 90 %-a. Az ország túlnyomó területén ezért a taka­rékos vízgazdálkodás alkalmazása feltétlenül indo­kolt, sőt egyre inkább gazdaságos. A helyi vízkész­letek csökkenése ugyanis együtt jár a vízbeszerzés költségeinek rohamos emelkedésével. Ezért a kész­letekkel való ésszerű gazdálkodás igénye nemcsak vízkészletgazdálkodási, hanem gazdasági követel­mény is. Feltétlenül potenciális vízbázisnak kell tekinteni ma már — különösen a vízben szegény régiókban — a használt vizeket, pl. a saját és más ipari üzem, vagy kommunális szennyvízkezelő telepek kibocsátott vizét. Az újrahassínálatokkal kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a felszíni vizekből biztosított frissvizek minőségére, ami ma már szinte teljes mérték­ben vízújrahasználatnak tekinthető. A folyó ugyanis nemcsak vízbeszerző bázis, hanem egyben az ipari üzemek és települések szennyvízbefogadója is, és ez a helyzet a határainkon belépő vízkészletek­kel is. Mivel a vízkészleteink túlnyomó része a szomszédos és távolabbi országokból származik, ezért a határainkon belépő felszíni vizek jelentős mennyiségű lebomló és akkumulálódó szennyező anyagot tartalmaznak — a különböző nemzetközi megállapodások ellenére. A rendelkezésünkre álló ún. frissvíz-készletek tehát különböző mértékben már szennyezett vizek. A hazai vízhasználatoknak ezért mind a külföldi, mind a hazai szennyezések­kel számolni kell. A felszíni vizeink minőségének alakítását, javítá­sát elsősorban a bebocsátott hazai szennyezések szabályozásával tudjuk biztosítani. Az ipar vízszennyezései és azok befogadókra gyakorolt hatása Az ipari üzemekben felhasznált minden vizet valamilyen fajtájú és mértékű szennyezés ér­, ha más nem, akkor hőszennyezés. Mindazok az ipari használt vizek, melyek szennyezettsége maga­sabb, mint a befogadóba, vagy az újrahasználatra bocsátás minőségi kritériuma, kezelést igényelnek, tehát a gyakorlatban szennyvíznek tekinthetők. Az ipar által használt frissvíznek átlagosan mintegy 30%-a az ipari alapanyagok, segédanya­gok, félkész és késztermékek hulladékaitól szenv­enyezetten kerül ki a technológiákból. A keletkezett ipari szennyvizeknek csak kb. 1/4 részét kezelik

Next