Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
1. szám - Dr. Rónai András (1906–1991)
2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. 35VF., 1. SZÁM — került a Magyar Állami Földtani Intézet szolgálatába. 1950—1955-ben részt vett az ország síkvidéki területeinek földtani térképezésében. 1954-ben átvette a Síkvidéki Kutató Osztály vezetését, 1956-ban megjelentette a síkvidéki talajvízkutató munkák eredményeinek összefoglalását. Az 1955. év óta tagja a Magyar Hidrológiai Társaságnak. 1955-ben a síkvidéki talaj vízkutatásaiért Bogdánfy Ödön emlékéremmel tüntették ki. 1957 és 1968 között indította el a síkvidéki földtani felvételek reambulációját. Ennek eredményeként 1961-ben jelent meg az első 1 : 200 000 ma. térképfüzet Eger területéről, majd azt követték sorban az összes alföldi és kisalföldi lapok. A sorozat 1974-ben jutott befejezéséhez. A térképlapokhoz szerkesztett magyarázó kötetekben az Alföld területének összefoglaló leírását adta. E munkák elismeréseképpen két alkalommal a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója, majd 1965-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Közben erőteljesen részt vállalt a Magyar Hidrológiai Társaság vízföldtani témájú tevékenységében. 1958—59 között a Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály választmányi tagja, 1959—71-ig alelnöke, 1971—74-ig a Hidrogeológiai Szakosztály alelnöke. 1964-ben vezetésével új komplex Alföld-térképezés indult. Ez a térképezés túlnyúlt a felszíni földtani viszonyokon és az alföldi medence negyedidőszaki rétegeinek teljes feltárását tűzte maga elé célul. A komplex Alföld-kutatás első 9 évének eredményeit a „Negyedkori üledékképződés és éghajlattörténet az Alföld medencéjében" című, 1972-ben megjelent monográfiájában ismertette. A földtani alapfúrásokat artézi vízszínészlelő kutakká építtette ki, s ezzel megindította a mélységi vízmozgásoknak az egész Alföld területére kiterjedő rendszeres észlelését. E munkák eredményeinek első kötete: a Szolnok Atlasz, 1969-ben a Magyar Állami Földtani Intézet alapításának centenáriumára jelent meg. A következő kötetek: a Csongrád, a Heves, a Tiszafüred, a Hódmezővásárhely, a Püspökladány stb. szerkesztésében egymás után jelentek meg. E munkák elismeréseként a Magyarhoni Földtani Társulat 1969-ben a Koch Antal emlékéremmel, a Magyar Hidrológiai Társaság 1971-ben — elsők között — a Vásárhelyi Pál-díjjal tüntette ki. A Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága 1975-ben a földtudomány doktorává nyilvánította. 1969-től 1985-ig a Hidrológiai Közlöny Szerkesztőbizottsága elnöke, ezt megelőzően és követően a Szerkesztőbizottság tagja, 1978-tól a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja. Tiszteleti tagsági ajánlásából a következő sorokat idézem: „Tudományos tevékenysége, különösen a síkvidékek hidrogeológiájának területén mind bel-, mind külföldön közismert. Az Alföld talajvíztérképeinek, a ragyogó vízföldtani dokumentációval felszerelt földtani atlaszainak megalkotásával, az artézi vízfigyelő hálózat kifejlesztésével, nemzetközi hidrogeológiai tanfolyamok és konferenciák szervezésével elévülhetetlen érdemeket szerzett, és a Hidrológiai Társaság számára is megtiszteltetés, ha tiszteleti tagjai sorában üdvözölhetjük." 1978-tól a Magyarhoni Földtani Társulat is tiszteleti tagjai sorába emelte. Részt vett a Magyarország Földtani Atlasza 1 : 500 000 mű. sorozatban kiadott „Magyarország földtani térképe" és annak domborművű változata (1984) szerkesztésében. 1985-ben tette közzé „Az Alföld negyedidőszaki földtana" című, az egész alföldkutatási tevékenységét összefoglaló monográfiáját. E művével a Magyarhoni Földtani Társulat legnagyobb kitüntetését, a Szabó József emlékérmet nyerte el. Számos hazai és nemzetközi tudományos egyesület képviseletében, számos hazai és nemzetközi konferencián szerepelt. Ennek során felkeresett 17 európai országot, járt az Észak-amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, a Szovjetunióban, Indiában és Japánban. Az 1991. év végéig 48 könyve, atlasza, térképfüzete és magyarázója, továbbá igen sok térképe és 124 tanulmánya, több közülük idegen nyelvű kiadásban jelent meg. 80 esztendős korában, 1986. június 30-án ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása alkalmával a Munka Érdemrend arany fokozatával, 85 éves születésnapja alkalmával — több évtizedes tudományos munkássága elismeréseként — a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki. Kitüntetése alkalmából küldött gratuláló sorainkra — utolsó leveleként — a következőket írta: Kedves Gyurkám! Köszönöm meleg gratulációdat és mind neked, mind a Szerkesztő-Bizottságnak további jó munkát és sikert kívánok. Bp. 1991. július 29-én. R.András Tudása és szellemisége letett kincsei ma is és a jövőben is értékállóan reprezentálják egy számos megpróbáltatást megért, de hittel és reménységgel a legnehezebb helyzetekből is diadalmasan felemelkedett, merész tartású, nagytudású és széles látókörű igaz magyar tudós és ember hiteles egyéniségét. Amikor emléke előtt tisztelettel és szeretettel meghajtjuk fejünket, legyen számára és számunkra is bátorító vigasztalás, hogy ő sem élt hiába, mert mindent megtett ami Tőle tellett: magyar hazájáért, a magyar tudományért és a magyar nép felemelkedéséért. * * * 1991. augusztus 30-i farkasréti temetésén ravatalánál a Magyar Állami Földtani Intézet részéről Vitális György tud. főosztályvezető, a Magyarhoni Földtani Társulat részéről Kecskeméti Tibor elnök, a Magyar Hidrológiai Társaság részéről Juhász József elnök, a Magyar Földrajzi Társaság és az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet nevében Somogyi Sándor tud. tanácsadó búcsúztatta, míg a sírnál a család és a barátok nevében Teleki Pál kormányfőtanácsos mondott meleg hangvételű utolsó Istenhozzádot. Dr. Vitális György