Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
1. szám - Kemény Attila: A környezetvédelem, a természetvédelem és a víz kapcsolata
KEMÉNY A.: A környezetvédelem, a természetvédelem és a víz a kapcsolódó szennyvíztisztítási kapacitást és elérjük a szennyvíztisztítók hatásfokának 90 %-ra emelését. E célok elérése a befogadó vizek terhelésének jelentős csökkenését fogja eredményezni. Optimizmusom töretlen, de meg kell jegyeznem, hogy a vázolt beruházások költsége mai árakon meghaladja az 500 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy azok megvalósítása csak hosszú távon, javuló gazdasági eredményeink függvényében biztosítható. Természetesen addig is van mit tennünk. Egyik lehetőség a meglévő szennyvíztisztítók hatásfokának növelése, a csatornázatlan területeken a korszerű csatornapótló rendszerek fokozatos alkalmazása, az ipari üzemek szakszerűbb üzemeltetése, megfelelő előtisztítás alkalmazása stb. Az infrastrukturális elmaradásnak is következménye, hogy hazánkban ma is fellelhető a vizes élőhelyek majdnem teljes skálája - az oxigéndús kis hegyi patakoktól a nagy hordalékszállítású alföldi folyamokig, a nagy tavaktól a szikes mocsarakig. Ez a tény pedig a természetvédelem számára jelöl ki fontos védelmi-megőrző feladatokat. Védett területeink jelentős része vizes élőhely. Ezek megőrzése pedig a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy összefogása nélkül elképzelhetetlen. Jelen pillanatban is több, mint 100 terület áll védettségre előkészítve. Ebből és az előbbiekből következik, hogy vizes élőhelyeink tekintetében az elkövetkező évek meghatározóak lesznek. Ahhoz, hogy a relatíve nagyfokú változatosságot, a vizes élőhelyek természetes állapotát megőrizhessük, a környezetvédelmi és a környezetvédelmi szempontokat messzemenően szem előtt tartó vízügyi tevékenységek mellett folytatni kell ezen élőhelyek természeti állapotának megismerését. A tudományos társadalom által előfogadott módszertan szerint ez ma is folyik. A tudományos felmérések és azok kiértékelései alapján több helyen felmerült a természetvédelmi rekonstrukció gondolata is. Ez a gondolat persze nem új, hiszen a természetvédelem a nemzeti parkok létrehozásával egy időben - már a hetvenes évek elején - ilyen típusú terveket készített, s hamarosan elkezdődtek az ehhez kapcsolódó munkálatok is. A kivitelezéssel párhuzamosan megindult a rekonstruált területek tudományos kutatása is, így napjainkra európai szintű tudásanyag halmozódott fel. Tisztelt Közgyűlés, Elnök Úr! A környezetvédelem, a természetvédelem és a víz kapcsolatáról még hosszasan lehetne általánosságban is beszélni, én azonban megragadom az alkalmat, hogy Önökhöz szólhatok és most egy kicsit konkrétabban szeretnék a környezetvédelem, a természetvédelem és a Hidrológiai Társaság kapcsolatáról beszélni. Mint az Önök előtt is ismeretes, 1992 novemberében miniszterünk munkamegbeszélésen fogadta a Magyar Hidrológiai Társaság vezetőségét, ahol a környezetvédelmi tárca és a Hidrológiai Társaság együttműködésének jövőbeni formáit és kereteit tisztázták. Rámutattak arra, hogy számtalan témában kínálkozik együttműködési lehetőség — tudományos rendezvények, kiadványok, a Hidrológiai Társaság által készített, munkánkat megalapozó tanulmányok stb. tekintetében. A találkozó óta számos közös munka valósult meg. Elegendő azt hiszem a „Duna jövője" című rendezvénysorozatra utalnom. Tisztelt közgyűlés, Elnök Úr! Miniszter úr köszönetét tolmácsolom azért a figyelemért, amellyel munkánkat kíséri a Magyar Hidrológiai Társaság. Az 1993. szeptember 13-14-én megtartott XI. Országos Vándorgyűlés határozatait megkaptuk és áttanulmányoztuk. Most a még rendelkezésemre álló időben erről mondanék néhány gondolatot. A környezetvédelem, a természetvédelem és a víz kapcsolatáról elmondottak alapján is egyértelmű, mennyire fontos számunkra az a figyelem, amelyet a Hidrológiai Társaság tagjai a vizek védelmére fordítanak. Ezen belül is különösen a szennyeződésre érzékeny területeken előforduló beszivárgó vizekére. Ez összecseng a KTM vízvédelmi koncepciójával is, mely szerint a vízvédelemben elsőbbséget kell, hogy élvezzenek a sérülékeny területek - mint például a Dunántúli-középhegység vagy a Duna-Tisza-köze — a viszonylag védettebb, az ember által kevésbé befolyásolt területekkel szemben. Ennek az elsőbbségi elvnek kellene érvényesülnie: 1. A területi tervezésben, a területfejlesztési döntések előkészítésében. 2. A hatósági munkában azáltal, hogy a sérülékeny területeken szigorúbb feltételeket szabnak meg a létesülő művekre, mint a kevésbé sérülékeny területeken. 3. A különböző támogatások megítélésében például a szennyvíztisztításra, csatornázásra vonatkozó céltámogatások esetében. Sajnálatos, hogy 1993-ban a céltámogatási rendszer a sérülékeny vízbázisokon lévő települések ilyen jellegű beruházásainak csak egy részét, azok közül is a legkisebb településeket támogatta. 1994-re pedig az ilyen típusú támogatások további szűkülésére lehet számítani. A jelenleg Parlament előtt lévő 1994. évi költségvetési törvénytervezetben a támogatandó célok között számunkra érthetetlen módon a csatornázás és szennyvíztisztítás egyáltalán nem szerepel, még sérülékeny vízbázison lévő települések tekintetében sem. Tisztelt Közgyűlés, Elnök Úr! Engedjék meg, hogy a XI. Országos Vándorgyűlés tárcánkat különösen érintő határozataihoz néhány gondolatot fűzzek. 1. A „vízgyűjtő fejlesztési tervekkel" kapcsolatban tájékoztatom Önöket arról, hogy az OMFB támogatásával másfél éve megkezdtük a Vízminőségi Célállapot programot, amelynek első szakasza lezárult. E program alapelve, hogy a területhasználatot összekapcsolja a vízminőségi célokkal; ebből következik az eltűrhető szennyezés, amely területi és techno-