Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
1. szám - Katona Kálmán: Üdvözlő szavak a Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén
Üdvözlő szavak a Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén Katona Kálmán, közlekedési-, hírközlési- és vízügyi miniszter Tisztelt Közgyűlés! Tisztelettel üdvözlöm Önöket, és amikor a felkérést kaptam, akkor azért vállaltam el, mert egy ilyen nagy múltú Társaság tisztújító közgyűlésén megjelenni, az a miniszternek is rang. A 82 éves történet, ahogyan a lányom mondaná, „az nem semmi". Remélem és akár kérhetem is az ígéretet, hogy 90-es kerek évfordulóra is majd meghívnak. A Társaság megszületése óta sok hasznos segítséget kapott az állami vízügyi szervezet Önöktől, és mindig számíthatnak arra, hogy mi is támogatjuk a Társaságot. Itt említem meg azt, hogy a Társaság egyik rendezvényén merült fel a vízgazdálkodási kerettervezés gondolata, ami azóta megvalósult. Úgy ítélem meg, hogy a kapcsolatok sokoldalúak, és remélem, hogy nemcsak én érzem úgy, hogy mindkét fél számára hasznosak. A Hidrológiai Társaság történetében mindig meghatározó fontosságú a tisztújító közgyűlés. Remélem, megfontoltan választanak most is új vezetést. Azt szokták ilyenkor mondani, hogy új régi vezetés, vagy megújult vezetés, mert jól működő Társaságnál inkább csak újításra van szükség. Ha megengedik, felhasználnám az alkalmat arra, hogy röviden felvázoljam azt a politikát, amit követni szeretnénk a vízgazdálkodás területén Az uniós csatlakozás meghatározó ezen a területen is. Ehhez próbáljuk igazítani a kormányzati stratégiát, a kormányzati politikát egyaránt. Az alapelveink a következők: a vízgazdálkodás feladata, hogy elhárítsa, vagy legrosszabb esetben csökkentse az árvizek, belvizek és aszályok okozta károkat. Másik fontos alapelv a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízellátás biztosítása. Az ivóvízigény kielégítésén túl a vízkészletek minősége és mennyisége tegye lehetővé a gazdaság vízigényének kielégítését is. A harmadik fontos alapelv: a vízkészletek minősége és mennyisége lehetőleg teljes mértékben biztosítsa a vízi környezet megfelelő ökológiai állapotának és működésének megóvását és fenntartását. És végül, de nem utolsó sorban meg kell teremteni a racionális, társadalmi konszenzuson alapuló regionális és helyi közmegegyezés rendszerét. Meg kell szüntetni az állami szerepvállalás túlsúlyát. Nyilvánvaló, hogy a vízügyi politika imént felsorolt öt célkitűzése egyidejűleg nem valósítható meg, ezért azt tekintjük a fenntartható fejlődést szolgáló vízügyi politikának, amely ésszerű egyensúlyt képes biztosítani a célok között. Magyarország vízügyi politikájának elvi alapjait két tényező határozza meg: az egyik az ország helyzete vízügyi szempontból, a másik Magyarország csatlakozási szándéka az Unióhoz. Különleges helyzetünk ismert Önök előtt. Úgy tanultam Hajós államtitkár úrtól, hogy mi vagyunk a lavór feneke, mindenhonnan, majdnem mindenhonnan ide folyik a víz, és egy ország van, ahova tőlünk folyik. Az Unió által támasztott követelmények rendkívül fontos vízkészletgazdálkodási szempontokat határoznak meg Magyarország számára. Ezeken a kereteken belül kell megvalósítani terveinket. Az integráció legfontosabb szempontja az, hogy a vízügyi politikában teljes körűségre kell törekedni, mind helyi mind országos szinten, e közben négy fontos megállapítást kell szem előtt tartanunk. Az első: a szomszédos országok vízgazdálkodása lényeges befolyással van vízgazdálkodásunkra. Ez az a bizonyos lavór effektus A vízkészletek védelme, feltárása, megteremtése összehangolt cselekvést előrelátó szabályozást és költséges beruházásokat kíván. Ezt az elmúlt évben én is nagyon megtanultam, hogy minden nagyon drága. Ezen a területen is. Azt hiszem, így kell mondani. A vízkárokkal szembeni évszázados küzdelem hatására kialakult hatékony védelmi szervezetet és rendszert kell fenntartani, ami továbbra is zömében állami feladat marad És az utolsó: Magyarország vízviszonyai ma már nem természetesek, hanem zömükben szabályozottak. A vízgazdálkodási törvény megteremtette a unios jogszabályokhoz való igazodás alapjait A jövőben következetes szabályozással közeledniük kell az Unió vízügyi politikájának alapelveihez, ennek érdekében az alábbi szempontokat kell figyelembe vennünk: A védelem magas szintje azt jelenti, hogy az emberi élet és egészség, valamint a vízkészletek és a természetes ökoszisztémák védelmében a legnagyobb biztonságra kell törekednünk. Nem elég a már elfogadható legalacsonyabb szintet előirányozni. Az elővigyázatosság elve megköveteli, hogy a politika mindenkor a bizonyított, tudományos ismeretekre támaszkodjék. Információhiány esetén pedig inkább a biztonság javára döntsünk. A megelőző beavatkozás elve a környezetkárosodás megelőzésének erkölcsi kötelezettségét juttatja kifejezésre. A károk helyreállításának, a folyamatok megfordításának nehézségei és költségei legtöbbször nagyságrendekkel nagyobbak azok megelőzésénél. "A károk helyreállítása a keletkezés helyén" elv azt jelenti, hogy a beavatkozás lehetőség szerint a káros tevékenység megszüntetésére irányuljon, ne a károkozás helyétől távol próbálkozzunk a probléma tüneti kezelésével. "A szennyező fizet" elv alapján, a szennyező tartozik viselni szennyezés megelőzésére irányuló beavatkozások költségeit, a károkozás esetén a szennyezőt terheli a kár elhárításának költsége. Itt a kijelentő mód azért egy kicsit még bátor. Jó lenne, ha mindig a szennyezőt terhelné ez a költség. Úgyhogy, itt egy kicsit finomítsuk ezt a mondatot. A regionális problémákat rugalmasan, a környezeti feltételek változatosságához alkalmazkodva kell kezelni, az egyes régiók adottságainak megfelelő módon kell cselekedni. A költség-haszon elemzés a javasolt beavatkozással járó költségek, és a beavatkozás pozitív környezeti hatásainak arányosságát szolgálja. A szubszidiaritás elve szerint a beavatkozásokról legalacsonyabb szinten a beavatkozás által érintettek köréhez legközelebb kell dönteni