Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
1. szám - Millennium (Vezércikk)
Millennium Új évezredet kezd naptárunk, új az államunk történelme. Megjelenésének szintén új, kilencedik évtizedébe lép folyóiratunk, a Hidrológiai Közlöny. E számunk szerzőivel együtt kérdezhetik a szerkesztők is: hogyan tovább. A Hidrológiai Közlöny eddigi fennállása alatt végig a Magyar Hidrológiai Társaságnak (az egyesület önállósulása, 1949. előtt a Magyarhoni Földtani Társulat jogelőd Hidrológiai Szakosztályának) szakmai-tudományos folyóirata volt, s helyzete az ország mindenkori állapotával nagyjából összefüggött. A 20-as, 30-as években a mainál talán tehetősebb egyesületi tagság, a vízföldtanban, fürdőügyekben, vízimérnöki kérdésekben érdekeit néhány vállalkozás támogatta. A háborús összeomlás után dr. Vitális Sándor szakma iránti elkötelezettsége, szervező erge, áldozatkészsége segítette át a lapot a megszűnésével fenyegető politikai és gazdasági nehézségeken. Az 1951. évre eső kényszerű szünetelés után a műszaki-tudományos folyóiratok számára a központi gazdaságirányítás által biztosított kiadói dotáció teremtette meg a Hidrológiai Közlöny folyamatos megjelenésének feltételeit. 1983-ban kezdtek töredezni e lapkiadási rendszer pénzügyi alapjai A kiadás veszteségeit az egyesület néhány éven át még képes volt pótolni, de a 90-es évek kezdetének itt is változást kellett hoznia. A szerző gárda szakmai érdeklődésének fennmaradása mellett a számítógépes szövegszerkesztés modern technikája, a szerkesztés és nyomtatás módszereinek gyökeres átalakulása kellett, hogy fokozatosan végbemenjen a 90-es évtized első felében, a Szerkesztő Bizottság tagjainak, s nem kevésbé a lapot olvasó és támogató egyéni és közületi (jogi) tagoknak hathatós együttműködésével. A folyóirat-kiadás pénzügyi problémáit - ha nem is könnyen - az évek folyamán sikerült rendezni, ezzel megteremteni a lap "szerény, de biztonságos" fennmaradásának jelenlegi feltételeit. Milyen helyzetben van, és főként milyen helyzetben lesz azonban hidrológiai tudományunk, amelynek állapotától folyóiratunknak mindenkor nemcsak szakmai színvonala függött elsődlegesen, hanem puszta léte is? Válaszolni igyekezett erre a 2000 december 1-12-én a Magyar Hidrológiai Társaság által Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián "Magyarok a világ vízgazdálkodásának fejlesztésében" címmel, a magyar állam milennium alkalmából rendezett konferencia, amelynek anyagát egyébként a Hidrológiai Közlöny egy későbbi száma közölni fogja A tagadhatatlan eredmények mellett e konferencia előadóinak is rá kellett mutatniuk egyes megoldatlan kérdésekre és fennálló nehézségekre A hidrológia fejlődése akkor volt "magyar"-nak nevezhető, amikor a hazai vízgazdálkodás időszerű feladataihoz kapcsolódott, és akkor gyarapíthatta az egyetemes hidrológiai tudományt, ha a saját problémáit közvetíthette a külföld, a világ számára Egyesek úgy vélték: a magyar hidrológusok eredményeit csak azok külföldi visszhangja minősítheti. Jó néhány tudományos eredményünket a hazai szakközvélemény is csak akkor ismerte el, ha azok külföldről gyűrűztek vissza hozzánk. A külföld szakmai érdeklődése azonban gyakran nem vett tudomást olyan egyedileg magyar, Kárpát-medencei megoldásokról, amelyekkel saját gyakorlatában nem találkozhatott. Itt említhetjük többek közt a belvíz-elvezetés, az árhullám-előrejelzés, vagy a talajút mozgás hidrológiáját, amelyekben egyes fogalmakra a világnyelvekben még szakkifejezés sem alakult ki Ezért volt nehéz hazánkban olyan önálló elgondolások szerint fejleszteni a hidrológiai tudományt, amelyekre vonatkozóan külföldi elméleti és gyakorlati példákat nem lehetett idézni Másként viszont, mint önálló gondolatokkal, sem saját országunk, sem a világ vízügyi tudományát eddig sem lehetett volna, a jövőben sem lehetne fejlesztenünk. Ebben van a feladat lényege, nehézsége, de szépsége is Egy-egy sikeres árvízvédekezésünk itthon és külföldön szemléletesen bizonyíthatta: a magyar vízimérnök 200 évre visszatekintő elméleti és gyakorlati munkája nem volt eredménytelen. De, ha a külföld érdeklődésének hiányában itthon sem váltanak Iti visszhangot hidrológiai tudományunk eredményei, tevékenységünk a napi gyakorlat mai szintjén megrekedhet Már mintegy tíz éve változatlan az érdeklődés hiánya a vízimérnöki pálya iránt, s a tudományos fokozatok megszerzésének feltétele is aránytalanul és feleslegesen súlyosbodtak Ennek következménye lehet, hogy a szakterület fejlődése lelassul, vagy szünetelni fog, s az elért tudományos teljesítmények elismerésére - hivatalos lehetőség hiányában - alkalmas, vagy alkalmatlan civil szervezetek az eddigieknél sokkal kiterjedtebben keresnek és találnak módot. A jövő merészebb kutatóit az érdekelné, vajon mit hozhat a következő évezred, a szerényebbek megelégednének annak felbecslésével is, mit a következő évszázad Mi itt csak azt a kérdést tehetjük fel, lesz-e még, aki hidrológiai tudományunkat művelni fogja, és majd megérheti-e folyóiratunk kilencedik évtizedének helyeztét is? "Non est currentis, neque volentis, sed miserentis lies Dr. Vágás István jglL.ll. ijf