Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
1. szám - Vágás István: Emlékezés dr. Bográdi János születése századik évforulója alkalmából
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 1. SZ. A 2009. év századik évfordulója volt a sokunk által még személyesen ismert és tisztelt dr. Bogárdi János akadémikus, vízépítő mérnök születésének. Életpályája átfogta a huszadik századot. Sokoldalú tevékenysége kiterjedt a tervezésre, kivitelezésre, kutatásra és oktatásra. Starosolszky Ödön, Társaságunk egykori elnöke 1999-ben készített részletes emlékezése szolgál jelen emlékezésünk alapjául. 1909. június 11-én született a Torontál megyei, ma Szerbiához tartozó Tordán. Mérnöki tanulmányait 1927-31-ben végezte Budapesten. 1931-ben szerzett oklevelet. 1931-ben mint szigorló mérnök a Rábán épülő duzzasztómű munkálatainál, 1932-től, mint vállalati mérnök a Hanság-csatorna kotrási munkálatainál dolgozott. 1933-tól 30 éven át az állami vízügyi szolgálatnál volt alkalmazásban. Az OVH megalakulásakor a Vízrajzi Osztálynál csoportvezető főmérnöki, a VITUKI megalakulásától, 1952-től kezdődően osztályvezető főmérnöki beosztásban dolgozott, mint az 50-es években megépült hidraulikai laboratórium vezetője. 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a BME Építőmérnöki Karán, ahol 1979. december 31-i nyugdíjazásáig oktatott. A vízügyi szolgálatban első munkahelye a nyíregyházi folyammérnöki hivatal volt, ahol a Tisza szabályozási munkálataival, a Felső-Tisza vidéki árvízmentesítéssel és belvízrendezéssel foglalkozott. 1935 végén a győri folyammérnöki hivatalba helyezték, ahol kisvíz-szabályozási munkálatoknál dolgozott. 1940-41 telén részt vett a budapesti folyammérnöki hivatal kötelékében a dunai árvízvédekezésben. Apostagnál, mint építésvezető működött. 1941-ben a Duna Budapest-Paks szakaszának általános szabályozási tervét készítette el. 1941 májusában a Vízrajzi Intézethez helyezték, ahol 1945. júniusától mint igazgató működött. A vízrajzi szolgálatnál vízjelzéssel, árvíz- és jégjelző szolgálattal, hidrológiával és hidrometriával, kutatásokkal és tanulmányokkal foglalkozott. Tudományos kutatásait 1935-ben Győrben kezdte a folyóvizek hordalékmozgásának vizsgálataival. Hazai eredményei alapján amerikai ösztöndíjat kapott, és az 1937-38 tanévben amerikai tanulmányúton volt. Ottani tanulmányai, kutatásai és kísérletei alapján folyóvíz által szállított kavicsok" címmel értekezést írt, és az Iowa-i Egyetem Master of Sciencevé avatta. Az Országos Öntözésügyi Hivatal megbízásából a tervbe vett tiszalöki duzzasztómű körzetében a Tisza lebegtetett hordalékmozgására végzett méréseket. Kiterjedt vizsgálatokat végzett a hazai belvízrendezés lefolyási tényezőinek és a fajlagos vízszállításának meghatározására. Az 1946-47 tanévtől a Műegyetem 1. sz. Vízépítéstani Tanszékén meghívott előadóként működött. 1947-ben a "Vízfolyások hordalékmozgása" tárgykörből a Műegyetemen magántanárrá képesítették. A Tudományos Minősítő Bizottság tudományos munkássága alapján részére 1952-ben a "műszaki tudományok doktora" fokozatot ítélte oda. Újabb tudományos kutatásait 1962-ben akadémiai székfoglaló előadásában foglalta össze. Ezeknek a kutatásoknak a fő eredménye az általános mechanikai hasonlóság és a hidraulikai hasonlóság elméleti kérdéseinek a hatóerők és a folyadék anyagi tulajdonságai szempontjából való feldolgozása volt. A hordalékmozgás jelenségeit új hasonlósági rendszerrel határozta meg. 1971 októberében jelent meg új összefoglaló hordalékkönyve, amelyben egyrészt a lebegtetett hordalékszállítás új mérlegegyenletei, másrészt pedig a hidraulikai hasonlóság tételei a legfontosabb új tudományos eredmények. Az 1950-es évektől széleskörű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. Több ízben járt a Szovjetunióban. 1954-ben hosszabb tanulmányutat tett Moszkvában és Leningrádban. 1958-ban Magyarország képviselőjeként részt vett a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Európai Bizottsága Hidrológiai Munkacsoportja ülésén, ahol elnökké választották, majd 1960 októberében a Hidrometeorológiai Munkacsoport elnökévé is. 1959-ben és 1960-ban az ENSZ, ill. annak Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) felkérésére két ízben végezett szakértői munkát az Egyesült Nemzetek Technikai Segélynyújtási keretén belül. 1962-ben az MTA levelező tagjává, 1973-ban rendes tagjává választotta. 1962. augusztus 1-től a művelődési miniszter a II. sz. Vízépítési Tanszékre egyetemi tanárrá nevezte ki. 1965-től a MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottság elnöke, 1985. után tagja, 1973-1980 között pedig a Mérnöki, Építészeti és Közlekedés-tudományok szakcsoportjának vezetője. 1964. január végétől 1965. február végéig az Iowai, az Utahi s a Coloradoi Állami Egyetemek meghívására az Egyesült Államokban vendégprofesszorként tanított. Az Amerikai Mérnökök Egyesülete meghívására 2 hónapos előadó körutat tett az Egyesült Államokban, s mintegy 100 előadást, konferenciát és szakmai megbeszélést tartott. 1966-1978 között minden évben az UNESCO rendezésében Budapesten és Padovában a fejlődő országok mérnökei részére rendezett Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamon előadásokat tartott. 1967 novemberében és 1970 januárjában a Belgrádi Műszaki Egyetem, az 1968, 1972, 1975 évek tavaszi-nyári szemeszterein a Bécsi Műszaki Egyetem meghívására vendégprofesszorként működött. A bécsi egyetemen 1976-78 között, a karlsruhei egyetemen 1974-ben tartott előadásokat, szemináriumokat. 1970. júniusában Grazban volt vendégprofesszor Számos, külföldi és nemzetközi kitüntetésnek lett birtokosa. 1969-ben a Német Szövetségi Köztársaság Vízgazdálkodási Egyesülete a "Gottlieb Hagen" emlékéremmel tüntette ki. 1970-ben az Osztrák Vízgazdálkodási Egyesület tiszteleti taggá választotta. 1973-ban a Bécsi Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták A Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának 1966 óta volt elnöke, 1985 óta pedig tiszteletbeli elnöke. Az ICID alelnöke volt 1973-76 között, 1976 óta pedig tiszteletbeli alelnöke. A Padovai Tudományos Irodalmi és Művészeti Akadémiának 1977 óta tiszteleti tagja. 1977-ben a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjává választotta. Számos állami kitüntetése közül kiemelendő a Munka Érdemrend arany fokozata (1979), s a Széchenyi-díj (1993). 1998. november 18-án halt meg Budapesten Dr. Bogárdi János professzort a magyar vízgazdálkodás nagyjai sorában tartjuk számon, mert a magyar vízépítés hírét-nevét, világviszonylatban öregbítette Emlékezés dr. Bogárdi János születése századik évfordulója alkalmából Vágás István, a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője, az MTA Hidrológiai Tudományos Bizottsága ez idő szerinti elnöke