Hidrológiai tájékoztató, 1961
3. szám, december - Joó Tibor: A nógrádi barnakőszén-medence déli részének néhány hidrológiai kérdése
A nógrádi barnakőszénmedence déli részének néhány hidrológiai kérdése JOÓ TIBOR, Nógrádi Szénbányászati Tröszt, Salgótarján A Nógrádi medence déli részén elhelyezkedő barnakőszéntelepek feltárása a felszabadulás utáni években indult meg fokozottabb mértékben. A bányás-akna területén az I.sz. barnakőszéntelepre csekély vastagságú márga réteg közbeiktatásával 5-8 m durva homokos kavicsrétegek, majd 15-25 m vastag,iszapos finomhomok, homokkő betelepüléssel,ill. finomhomok rétegek települnek. E rétegsor kifejlődése változékony, vastagsága elérheti a 60-65 m-t is. Víztárolás és vízleadás szempontjából azonban egyöntetűen vízadó rétegnek tekinthető. Még a Kányási-akna mélyítése előtt végeztek megfigyeléseket néhány fúrásnál. A Bikkvölgy 4.sz. fúrásnál a chlamysos homokkőből 13 l/p, a Mátraverebély 6.sz. fúrásnál ugyanebből a rétegből 90 l/p, a Mátraverebély 10. sz. fúrásnál pedig 2 l/p kifolyó vizet mértek a felszín felett 1-2 m-el. Mindezek a megfigyelések már a bánya megnyitása előtt arra kezdtek figyelmeztetni, hogy komoly vízveszéllyel kell számolni, annál is inkább, mert ezekee a fentebb említett megfigyeléseken kívül több víztároló rétegre is voltak adatok. A bányási bányaüzemnek eddig a legtöbb gondot a fedő víztároló dilamynos homokkőből kapott vízbetörések okozták.1957 végéig 27 vízbeáramlást kaptak a fedőből. Ezeknek jellemzője, hogy a vízbetörés gyorsan, nem egyszer órák alatt éri el a maximumot és rövid idő elmúlásával hozama erősen csökken, 2-3 nap alatt 1/3-ával, 3-4 nap múlva a felére és ettől kezdve fokozatosan tovább csökkenve elenyészik,majd néhány hónap múlva teljesen megszűnik. A vízbetöréssel együtt rendszerint erős metán és homok beáramlás is jár. A beáramló víz mennyisége 20 l/p és 20 m3/p között változhat, mint azt a legutóbbi 1958 decemberi vízbetörésnél tapasztaltuk. Tapasztalataink alapján a vízbetörések ott történtek, ahol a chlamynos homokkő aránylag a legvékonyabb /5-10 m/, de ugyanakkor közvetlenül mellette jelentősebb, nagyobb vastagságú /20-25 m/ homokkő rétegek helyezkednek el. A Kányás-akna chlamysoe homokkő rétegvastagsági térképén /l. ábra/, a szintvonalak elhelyezkedése alapján láthatjuk, hogy nagyobb vastagságú dombvonulatok és köztük elhúzódó kisebb vastagságú alacsonyabb szintű völgyek vannak. Miután a homok, homokkő réteg vízzel teljesen telített a hidrosztatikai nyomás az alacsonyabb szinten elhelyezkedő vékonyabb homok, homokkő rétegben érvényesül a legjobban. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a rétegeknek természetes dőlésük van déli irányban,akkor a hidrosztatikai nyomás még fokozottabb mértékben jelentkezik.Természetesen a hidrosztatikai nyomás következtében beálló vízbetörés ott érvényesül legjobban,ahol a lazított öv/"kisvető"/ egybeesik a fentebb említett vékonyabb és alacsonyabb szinten lévő homok, homokkő rétegek területével. A vízbetörések mind a fentebb említett kritikus helyen történtek. A fenti megfigyeléseket az egész bányamezőre még korai lenne általánosítani, de mindenesetre kiindulási alapul szolgálhat a további munkákhoz, illetőleg a fedővízbetörések elleni védekezésekhez. Az I.barnakőszéntelep fekű homokja 2-6 m vastagságú, néhol gyengén iszapos kifejlődésü. Ebből a rétegből a feltárások alkalmával a Bikkvölgy l.sz.fúrásnál 12 l/p, a Bikkvölgy 4.sz. fúrásnál 63 l/p, vízkifolyást észleltek. A bánya adatai egy 1000 1/p-es, egy 200-300 1/p-es és egy 100 1/p-es vízbetörést tartanak nyilván. A vízbetörések lefolyása hasonló a fedő vizéhez, de ez éppen a vékony rétegek miatt kevésbbé jelentős. Sokkal jelentősebb, a II.barnakőszéntelep alatti homokrétegben tárolt víz. A réteg vastagsága 5-11 m körül változik, s azonkívül gáznyomás alatt van, tehát feszített víz, ahol a gáz nyomása meghaladhatja a 30 légkör nyomáét is. Ezt a bányából két fúrással tárták fel. Az egyik fúrást 1954-ben mélyítették, akkor 210 l/p kifolyó vizet kaptak. Ez a mennyiség 1956 augusztus hónapjáig 87 l/p-re, majd 1957 végéig 65 1/p-re csökkent, de azóta is állandóan üzemel.A II. furgyukat 1956-ban mélyítették le, s ez állandóan 40 l/p kifolyó vizet ad.1958-ban újabb,lecsapoló fúrásokat mélyítettünk erre a rétegre, melynek adatai a következők: 1/ A Keleti fővonal légvágatában a II. barnakőszéntelep alatti homokba lemélyített fúrás teljesen száraz volt. 2/ A Keleti ereszke 2-es halásztóján 400-500 l/p kifolyó vizet kaptunk, kb 10-12 atmoszféra nyomással. 3/ A Nyugati fővonal párhuzamos légvágatával a II. barnakőszéntelep alatti homokrétegből szintén nem kaptunk vizet. Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy a II. barnakőszéntelep alatti feszített víz csak helyi jellegű és nem általánosítható az egész üzem területére. Mind a fedő, mind a feka vizek elemzési adataiból megállapítható, hogy azonos típusúak. Nagyon lágyak, kis kalcium és nagy nátrium /618-720 mg/l/ tartalmúak. A klorid/192-280 mg/l/ a hidrogénkarbonát pedig /1196-1468 mg/l/. Hőmérsékletük is közel azonos, 24-26 C . Ez az állandó kémiai jelleg arra enged következtetni, hogy sem a chlamysos homokkő, sem a barnakőszéntelepes csoport más víztároló rétegei vízutánpótlást nem kaphatnak. A nevezett rétegek a környéken sehol sem bújnak ki a felszínre, tehát rétegfejeken történő vizutánpótlásról nem lehet szó. Mind a fekü réteg, mind pedig a fedő réteg vízzáró, sőt a fedő slir vastagsága eléri a 300 m-t. A helvét slirben a vető sikok szinte eltűnnek s igy vizvezetés szempontjából ezek sem jöhetnek számitásba. Oldalirányú vizutánpótlás szempontjából vizsgálva a víztároló rétegeket, ugyancsak megállapítható, hogy innen sincs utánpótlásra lehetőség, mert a vetők és különösen a szénmezőket határoló nagy elvetési magasságú vetők ugyancsak vízzáró rétegekkel veszik közre a kisebb tektonikai egységeket. Azt, hogy elzárt területekről van szó, alátámasztja a könnyen illó gázok jelenléte, mely megszökne, ha a felszín felé utat találna magának. A fentebbi megokolás alapján a chlamysos homok, homokkő vizét és általában a barnakőözéntelepes csoport homok, homokkő rétegek vizét utánpótlás nélküli tárolt víznek tekintjük, ami a megcsapolás után sem töltődik fel. Ezt bizonyítja a bányaművelés is ahol a régi vízbetörések helyei ma már szárazak, vagy esetleg egészen elenyésző vízcsepegés tapasztalható. 37