A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Andó Mihály, dr. Fekete Endre, Vidács Lívia, Busa-Fekete Bertalan, ATIKÖVIZIG: Maros hordalékkúp állapotának és potenciális szennyezőforrásainak értékelése
MAROS HORDALÉKKÚP ÁLLAPOTÁNAK ÉS POTENCIÁLIS SZENNYEZŐFORRÁSAINAK ÉRTÉKELÉSE ANDÓ MIHÁLY – DR. FEKETE ENDRE – VIDÁCS LÍVIA – BUSA-FEKETE BERTALAN ATIKÖVIZIG Bevezetés A vizsgálatunk tárgyát képező Maros hordalékkúp magyarországi része az Alföld nagytájon, azon belül a Körös-Maros köze középtájon helyezkedik el. A Körös-Maros köze középtájon belül a Békés-Csanádi-hát kistájcsoporton található. A kistájcsoport kistájai, melyek a hordalékkúpot felépítik: a Csanádi-hát és a és Békési-hát. A Tisza, Maros folyók által formált táj orográfiai besorolása szerint enyhén hullámos síkság, síkság, tökéletes síkság kategóriába tartozik. Kifele hordalékkúp síkság. A Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervben egy felszín alatti víztestet alkot a hordalékkúp a Maros alegységen belül. Földrajzi jellemzés A víztest a Maros tervezési alegységhez tartozik, amely az ország DK-i részén helyezkedik el. A terület a Tiszától keletre, illetve a Marostól É-ÉK-re található. Nyugaton és északon a Maros-Körös Köze felszín alatti víztest (feláramlási terület) jelenti a határt a Maros Hordalékkúp beszivárgási területéhez képest. Délen, illetve keleten az országhatár metszi el az egyébként morfológiailag egybefüggő területet (1. ábra). A víztestre legnagyobb hatással a Maros folyó volt, még akkor is, ha jelenleg nincs közvetlen kapcsolata vele. A Maros, amely a Tisza legnagyobb mellékfolyója a Kárpát-medence negyedik legfontosabb vízfolyása. Az Erdélyi-medencéből érkező folyó magyarországi szakasza 51,2 km hosszú. A folyó két szakaszra osztható, a határ mentén 20,9 km hosszúságban közös szakasz Romániával. Ennek köszönhetően a folyami szabályozási munkák csak kis mértékben érintették, így közel természetes állapot maradt fenn. A torkolathoz közelebbi (Makó közigazgatási határától) szakasz szabályozottsága jelentősebb, a mederben számos beavatkozás készült. A Maros hullámterének szélessége is változó, a határmenti területeken szélesebb, a torkolathoz közeledve keskenyebb. A Maros szabályozása, akárcsak a többi síksági folyónké, gazdasági és védelmi céllal indult meg az 1850-es években. Az ezt megelőző időkben kiterjedt mocsárvilágot táplált a folyó, a hozzá kapcsolódó egykori mellékágakon keresztül. A hordalékkúpról lecsúszott Marosba, az egykori folyómedreken keresztül vezetik a víztestek a vizet. A korábbi irányokat megtartva ÉK – Dny irányból érik el a folyót. Az alegység tengerszint feletti magassága 90-101 mBf között változik. Ahogyan az Alföld többi részén, így a hordalékkúpon is az antropogén beavatkozások jelentik a recens felszínalakító folyamatokat. A víztest területén jó minőségű talajok alakultak ki, így a mezőgazdasági művelés nagy jelentőséggel bír. A területen sok védett terület található, mely madár- és növényvédelmi szempontból kiemelkedő, hiszen az intenzív művelés hatására csak foltokban maradt fenn az egykori vegetáció. A víztest nyugati határához közel esik a Kardoskúti Fehér-tó, amely 1979 óta a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik. a Dél-Tiszántúl legértékesebb, időszakos vízállású, sajátos vízutánpótlású szikes tava, amelyen értékes vándor-madárvilág pihen meg, az év különböző időszakában. A tó felülete 15-20 ha között változik, az éghajlati elemek jelentősen befolyásolják a víztérfogatot. Vízmélysége a legmélyebb részeken 80 cm. Jelentős tápláló vízfolyása nincs, a környék melioráltságát a Nemzeti Park beavatkozásaival igyekszik csökkenteni.