A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Clement Adrienne (BME): Felszíni vizek minősége és terhelhetősége: a vízminőség-szabályozás új feltételrendszere a VKI tükrében

A cikk a hazai felszíni vizek állapotát értékeli a VKI tükrében. Bemutatjuk, hogy miként módosítják a befogadókra megfogalmazott célkitűzések a szennyezőanyag kibocsátások szabályozását és a szennyvíz elhelyezés feltételrendszerét? Van-e hatása a VKI-nek a meglévő rendszerek működtetésére? Hogyan számítható a terhelhetőség és alkalmazható-e az immissziós alapú szabályozás a hatósági gyakorlatban? 2. Vizeink állapota a VKI tükrében 2.1 Az értékelés módszere: a VKI új, ökológiai alapú minősítése A Víz Keretirányelv egységes szemléletű, a vízi ökoszisztémák védelmét előtérbe helyező minősítési rendszert vezetett be. Az állapotértékelés a vízgyűjtő gazdálkodás tervezés egyik legfontosabb eleme. Feladata a kiinduló állapot rögzítése, és annak meghatározása, hogy ez az állapot milyen távol van a kitűzött céloktól. Az értékelés alapját a VKI-ben és a kapcsolódó útmutatóban (CIS, 2005) előírt, közösségi vagy nemzeti szinten rögzített minősítési módszerek képezik. A felszíni vizek esetében a korábbi, országonként is nagymértékben különböző vízminősítés hagyományával szakítva a vizek állapotának jellemzéséhez részletes, fajlistás felmérést igénylő biológiai mutatók (5 élőlénycsoport: fitoplankton, fitobenton, makrofiton, makrozoobentosz és halak), továbbá a víztér és környezetének morfológiai és hidrológiai jellemzői, valamint specifikus szennyezőanyagok meghatározása szolgál. Az általános fizikai és kémiai komponensek köre, melyekre a korábbi minősítés támaszkodott, jelentős mértékben háttérbe szorul, a minősítés során azt kell vizsgálni, hogy a biológiai alapon történt besorolást a fizikai-kémiai állapot alátámasztja-e. A minősítésnek vannak egységes, kötelezően előírt elemei, például a veszélyes anyagokra vonatkozó környezetminőségi határértékeket az Európai Unió egységesen megállapította és jogi értelemben is kötelezővé tette. A biológiai vizsgálatok értékelési rendszere, vonatkoztatási alapja víztípusoktól függ, az adott élőlénycsoportra kidolgozandó index pedig a tagállamok feladata és felelőssége. A vizek osztályozásánál a viszonyítási alapot a zavartalan állapotra jellemző, víztípusonként eltérő referencia állapot jelenti. A kiváló állapot lényegében a referencia viszonyoknak felel meg. A többi négy osztályt (jó, mérsékelt, gyenge, rossz) a referencia viszonyoktól való egyre nagyobb eltérés jellemzi, a skála alsó végét a szennyvizekre jellemző vízminőség jelenti. A fizikai-kémiai elemekre vonatkozó vízminőségi kritériumok és az EQS jogszabály hazai rendeletté formálása folyamatban van. A minősítés teremti meg a kiindulási alapot a víztestek „jó állapotának” eléréséhez szükséges intézkedési programok meghatározásához. Tekintve, hogy szemben a múlt gyakorlatával - a VKI nem csak a vizek állapotának értékelését, hanem annak javítását is megköveteli, a minősítés nem csupán egyszerű tényközlés, hanem a jogilag kötelezően végrehajtandó cselekvések meghatározója is. 2.2 A felszíni vizek állapotértékelésének eredményei és a problémák okai Az állapotértékelés végeredménye szerint a vízfolyások több mint 90%-a, a vizsgált állóvizeknek közel a fele nem éri el a jó ökológiai állapotot (1. táblázat). Az 1. ábra a vízfolyás víztestek hosszára és az állóvíz víztestek vízfelületére vetítve mutatja az ökológiai osztályozás eredményét. 1 A különleges szennyezőanyagok körét és a rájuk vonatkozó környezetminőségi előírásokat (EQS) az Unió központilag és kötelezően meghatározta a Víz Keretirányelv IX. mellékletében és a 2009/105/EK irányelvben. 2 A VKI a vizekkel kapcsolatos előírásait és elvárásait az ún. víztesteken keresztül érvényesíti, így ezek a vízgyűjtőgazdálkodási tervezés legkisebb alapelemei. Magyarországon 185 felszín alatti, 869 vízfolyás és 296 állóvíz víztest kijelölése történt (VKKI, 2009) a VKI-ban rögzített méret kritériumok szerint. A víztestek felszíni vízgyűjtőterületei az ország teljes területét lefedik.