Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-11-21 / 41. szám

delmezzék, hanem mindjárt az ülés’ első napján pontosan megjelenjen a’ maga helyén, nehogy távollétéböl a’ conser­­vativ-ü­gyre nézve rosz következések származzanak, mellye­­ket későbben nem lehetne talán jóvátenni. Ila mindjárt kez­detkor, tudnillik még karácson előtt, nem volna elegendő conservativ-tag jelen , — mond a’ „Times“ — ez háromféle tekintetben­ vonhatna maga után rész következéseket. Akkor ugyanis a’ ministerium­ a’ parlament’ végén revolutios rend­szabályokkal állhatna hirtelen elő ; a’ királyné hibás nézetet nyerhetne az ország’ indulatáról ’s a’ conservativek iránti bizodalmát elveszthetné, ’s az ingadozó parlamenttagok, kik — mint tudva van — még elegen léteznek, arra kényszerítve érezhetnék magokat , hogy ismét a’ whigekhez pártoljanak. Az idei polgárhatósági választások az angol városokban, a’ mennyire tudva vannak , keveset változtattak a’ pártok­ hely­zetén a’ községigazgatásokra nézve. Általában sokat vesztet­tek politicai fontosságukból azon körülmény által, amelly az utolsó egyetemi parlamentválasztáskor jőve világosságra, tud­nillik h­ogy egyik vagy másik párt’ felsösége a’ községtanács­ban kevés befolyást gyakorol a’ parlamentválasztásokra. A’ szabadelműek legnagyobb előmenetelt tesznek Liverpool, Nor­thampton , Exeter, Andover, Leicester, Boston, Notting­ham, Coventry és Stamford; a’ toryk pedig Norwich , Hull, Dover, Shrewsbury, Kingston, York, Colchester és War­wick városokban. Bristol mindenik pártból egyformán válasz­tott a’ tanácsba. A’ „Gazette“ szerint György cambridgei kir. herczeg a’ brit hadseregnél ezredessé neveztetett ki. Az izlandi főegyesület’ eloszlatásáról a’„Morning-Herald“ következőleg ítél: „Az izgató a’ főegyesületnek, ezen izlandi „nemzeti gyülekezetnek“ épen olly könnyen véget vetett, mint azt létre hozta. Semmi sem bizonyíthatja világosabban, mint az i­lyes jelenet, hogy a’ politikai zavarodás Izlandban jelenleg nem a’népsérelmeknek , hanem politicai nagyravágy­­ásnak szüleménye. Általányos megelégedetlenség valamelly népben , m­ellynek forrásai valódi elnyomattatásban és szen­vedésben vannak, nem engedi magát egyetlen ember’lehelete által meggyujtatni ’s eloltatni. A’ pártszülte mozgás ellenben él vagy hal, gyulád vagy kialszik , azoknak akaratja szerint, kik annak mesterséges táplálatot adnak vagy azt tőle elve­szik. A’ szerző saját munkáját szétbonthatja, így O’Con­­n­ellnek sem volt nehéz, lázadó egyesületének lobogó patri­­otismusára egy kétszinű­leg békéltető beszéd’ oltókapját bo­rítani. De a’ protestáns elvek’ ’s alkotmányos kormány’ ba­ráti ne hagyják ,,a’ békités’“ ezen mesterséges fogása által érzékenységöket elszenderittetni, mellynek czélja nem más, mint a’ ministereket olly helyzetbe tenni, hogy a’ trónbe­szédben „az izlandi csendességre“ valamelly ezélzást szúrhas­sanak. Valójában igen könnyen hivőnek kellene azon angol­nak lenni, ki O’Connell’ mérséklésének elhivésére magát en­gedné beszéltetni , mivel a’ dühös bajnok most egy ravasz jezsuita’ kámzsáját ölté fel ’s uj szerepéhez képest szólott. A’ próbatét, baromi erőszak’, vér és lázadás’ fenyegetései­vel Anglia’ pairjeit az izgatónak, kinek ő felsége’ ministe­rei alázatosan szolgálnak és hízelkednek , kivánati iránt en­gedékenységre birni , nem sült el, ’s az angol nép’ nagy tö­mege, a’ helyett hogy hitének’s alkotmányának védelmével felhagyott volna, köröttök gyülekezett össze. Illy körülmények között a’ ministerek tanácsosnak tartották, tacticájokat meg­változtatni. A’ fenyegetőzések’ ’s megfélemlesztések’ helyébe most farkcsóváló ravaszság és szintett mérséklés léptek, hogy a’ protestáns Anglia’ conservativ szellemét káros bátorságba ringassák. Szóval, egyházi és status - intézményeink’ nyilvá­­nyos megtámadása alattomos aláásás’ rendszerévé változtatók, hogy mig minden csendességben 's látszatos nyugalomban vol­na, a’szétzúzó tű­zakna egyszerre fölvettessék.“— Ellenben a’ „Sun“ ezt mondja: ,,O’Connell ur csodálkozásra méltó okossággal’s előlátással cselekedett, midőn az izlandi egye­sület’ feloszlatását indítványba hozta. Ez által a’ toryknak egy kedvencz argumentumát véve el, minthogy ezek szünte­len Izlandnak dictatori és alkotm­ányelleni izgatását hozók fel, mint annak m­egc­áfolhatatlan okát, miért kellene ne­kik ollyan reformokat megtagadniok , mellyek , ítéletük sze­rint, amaz izgatást csak nagyobbítanák. Most már ezen ar­gumentumból kifogytak, ’s más álokoskodáshoz kell nyúl­­niok. O’Connell azt akarja, hogy honosai a’toryknak egyet­lenegy horgot se nyújtsanak többé, mellyre azok rágalmat akaszthassanak.“ A’ Themze a’ tunnelbe újra berontott. A’ munkák egy pu­ha sövényfenekletben haladtak , hol a’ veszedelmet mindjárt előrelátták. Akközben, hogy ennek megelőzésére készületek tétettek , hirtelen a’ viz vizirányban berontott. A’ munkások sietve eltávoztak és szakadásuk közben a’ legnagyobb vesze­delemben forogtak. Egy életét veszté. Brunei azonnal min­den rendszabályt megtett a’ nyílás bedugása végett, ’s hi­szik, hogy a’ viz 10 nap alatt ki lesz szivatyúzva, ’s a’ mun­ka azután ismét elkezdethetik. Egyébiránt az emberek ezen vizberontáshoz már hozzá szoktak, legkisebb aggodalom sincs, hogy illyes baleset a’ munka’ kivitelét megakadályoz­hatná. A’ múlt parlamentülés’ vége felé Wallace úr azon indít­ványt tévé, hogy jegyzéke készíttessék mindazon eseteknek, mellyekben 1829 januarius’ 5dikétől a’ folyó évi januarius’ ódikeig Londonba, Dublinba vagy Edinburghba szóló ’s pénzzel, banknotákkal vagy váltókkal terhelt levelek a’ postákon elvesztek. Ezen jegyzék, a’ London városi kispostát is ide véve, már elkészült ’s nyom­tatásban 81 fol­ólapot tesz két oszlopra. Az elveszett le­velek’ száma mintegy 12000, az elveszett pénz’ értéke Angliára és Walesre nézve 658,220 font sterling! Eb­ből látható, úgy mond a’ Sun , milly rendszeresen raboltatik ki mindennap a’ publicum, a’ nélkül hogy csak reménység is lehetne a’ felfödözéshez, mert a’ 12 ezer eset közűl csak 28nál lehetett az elsikkasztást a’ postatisztekre és szolgákra rájok bizonyítani. A’ koldulás’ eltörlését munkába vevő társaság sok ezer eset’szoros vizsgálat alá vételéből azon eredményt vette, hogy 100 koldus közül csak három nem volt csaló. Ő­ket nyomraosztó ’s a’ többi polgárokra nézve káros túlnyo­­mósságot kapnának. E’ szerint világos, hogy az eredeti pol­gárközönség csupán a’ házatyákból állhat. M­i elég nem jól találtátok el, válaszol egy sereg philosophus: az ármányos természet ismét utunkba áll ’s a’ függésnek folyvást újabb meg újabb viszonyait alkotja. Mert gyakran ugyanazon csa­ládban több nemzedékek élnek egy időben; ugyanazon ember fiú egy, ’s atya más részről; mellyik osztályba fog ez a’ kettő közül számíttatni? Az özvegyek, és azok, kiknek sem nejök sem gyem­ekök, szinte a’ házatyák közzé számítandók e vagy nem? Egyébiránt hiszen házas cselédek is vannak, ollyanok, kik élelmüket valamelly úrtól húzzák, a’ nélkül hogy annak házában laknának, ’s kiknek ismét vannak nőjeik és gyermekeik, sőt talán szolgáik is, kik következéskép szinte házatyák, urak és szolgák egyszersmind: a’ két tulajdonság közül mellyik szerint kell már e’ politicai kétlakúakkal bán­ni? Ila őket a’ társasági alkuhoz bocsátjátok, ismét egybe­kevertek urat és szolgát; ha pedig abból kirekesztitek, akkor azon alapelvetek hamis, hogy az eredeti polgárközönségnek valamennyi házatyából kell állani; és igy eldönthetetlenül be­­bizonyúlva marad, hogy a’társasági alku csupán és egyedül az elszórtan élő független földbirtokosok vagy családfők, az­az más szókkal, a’ polgárok és fejedelmek között történhe­tik, úgy hogy e’ királyoknak már a’ természetállapotban kel­lett létezniük, holott pedig a’ társasági alku által még* csak azután kellett alkottatniok. Mert, úgy mond Puffendorf, az asszonyok, gyermekek és szolgák, a’ puszta zsellérek és ide­genek nem polgárok; de a’ nélkül hogy meghatározná, kit kell tehát az utóbbi három osztály alatt értenünk? Sidney a’ polgárjogot csak a’ nagy hűbéreseknek (vasalli) adja meg, jóllehet ezek is szolgák, minthogy a’ hűbéradóknak, hála­­datosságból a’ vett jólétért, hűséget, katonai és egyéb sege­delmet ígértek. Sonnenfels társasági alkuját csupán az elszórtan élő független házatyák, Schlosser csak azok ál­tal, kik különben szintolly szabadok voltak mint a’ császár, tehát magok a’ királyok által, akarja köttetni; szerinte a’ társasági alku a’nőket, gyermekeket és szolgákat nem védi. Kant a’ néppolgárságból mindazokat ki akarja rekesztetni, kik nem egészen önállók, hanem tételöket (azaz táplálatukat és védelm­öket) mástól veszik, úgy hogy ezen szabály szerint ismét csak a’ királyok és fejedelmek maradnak fen. De mi indíthatná ezeket egy társasági alku’ kötésére? Kiki közűlök védi az övéit, saját természeti alattvalóit, ’s ezeknek vagy más jó barátoknak segedelmével viszont önmagát védheti. Miért vetné meg magát, szükség és haszon nélkül, magához hasonlók’ többségének alája, ’s miért áldozná fel önszabad­ságát , hatalmát és vagyonát azért, hogy neki egy másik pa­rancsolhasson’s őt, ha jónak véli, elnyomhassa? Csodálatos szabadságrendszer, mellyből szükségképen következik, hogy a’ föld’ színén többé egyetlenegy ember sem lehet szabad. Miután igy a’ philosophusok’ variánsait a’ természetállapot, a’ társasági alku ’s annak contrahensei felett előadtuk, mun­kánkat még koránsem végeztük be. Hátra van még a’ kér­dés: mi czélja e’ polgári egyesületnek ? mert minden, több emberből álló szövetkezésnek csakugyan valami czéljának kell lenni. E’ pont felett a’ philosophusok ismét nem­ értenek egyet, ’s valamint azt nem tudják, mikor és ki által kötte­tett legyen a’ társasági alku, úgy azt sem, miért, mi végre? A’jog’ biztosítása végett, mondják az ügyvédek és jogtudó­sok, és a’ törvényhozás végett, mintha azelőtt sem természeti törvény, sem egyoldalu­, kötelező akaratnyilatkozások, sem bilaterális szerződések nem léteztek volna, három neme az önalkalm­azási szabályoknak , de mellyek minden szükséges törvényt magokban foglalnak. — A’ köz jólét’ ’s általányos boldogság’ előmozdítása végett, mondják a’ világfiak és status’ emberei, ámbár e’ boldogságot mindenike valami másban ke­resi, ’s az gyakran az individuális szabadságnak ’s a’ szigorú jognak feláldozását kívánja. Szerintük majd a’ népesség, majd a’ földművelés, mivel ez minden földi jók’ forrása, teszi a’ status’ czélját; mintha polgári egyesület nélkül az emberek sem gyermekeket nemzeni, sem őket vezetni nem tudná­nak; míg az újabb philosophiai iskolák szerint, mellyek az anyagi jók’ megvetése mellett magasabb ideákhoz vélnek föl­emelkedni, a’ statusnak inkább az a’czélja, hogy felvilágo­sodás és erkölcsiség, emberszeretet (humanitás) és emberi méltóság mozdittassanak elő; kétértelmű kifejezések, mely­­lyek alatt aztán ezen embereknek minden szellemi vagy vi­lági hatalomtól, azaz minden tanácstól, minden felsőbb sege­delemtől függetlensége értetik, vagy pedig a’ képzelt ter­mészetállapotnak helyreállittatása, mi szerint tehát a’ pol­gáregyesületnek czélja abban áll, hogy önmagát feldúlja, melly esetben sokkal okosabb lett volna, azt épen nem állítani fel. De tegyük azt, hogy a’ magasztalt társasági alku egyik vagy másik czélra valóban köttetett legyen , ezzel még mit sem nyertünk. Két más, nem kevésbbé nehéz alku kívánta­tik még, t. i. a’ kódolási és az alkotmányi alkuk, az uton­ alkotandó statushatalomnak átruházása és szerkesz­tése vagy megszorítása. Ezekre nézve olvasóinkat a’ philo­­sophusi véleményeknek ismét egy végtelen sokaságával mu­lathatjuk. Miképen is ne lennének ezek különbözők, midőn az egész rendszer, magok az azt hívők’ legnagyobb részé­nek vallom­ásakint, csupán költemény, következőleg minden­ki ugyanazon joggal képzeleterejének szabad szárnyalást en­gedhet. Kire bízták a’ népek legfőbb hatalmukat, vagy kire kell azt általruházniok? A’leghatalmasabbra? Mentsen Is­ten, mert ezáltal csak még erősebb volna ’s több eszközzel bírna embertársai’ elnyomására; ’s hiszen épen azért kötte­tett a’ társasági alku, hogy az erősebb’ hatalma alól mene­­kedjü­nk. A’ legbölcsebbre és legjobbra? De miről lehet ezt kiismerni, és mit használ nekik a’ bölcseségerő nélkül? Tudni és akarni még nem elég, hanem mindenek előtt tehetni is kell. ’S egy valakire, vagy többekre, vagy mindnyájának többségére kell e a’ fő hatalmat ruházni? Mind a' három for­mának megvannak kellemetlenségei, ’s mégis mind a’ három­nak megvannak számos pártfogói. Mellyik volt közűlök az eredeti, vagy a’ legrégibb? pedig ez olly kérdés , melly csak merő történetirásinak látszik. A’ monarchiáról mentek e az aristocratiára’s úgy erről a’ democratiára, mint Böhmer és mindazok állítják, kik a’ történetírás’ tanúságát nem vélik egészen elmellőzhetőnek ; vagy ellenben az eredeti democratia fajult el lassankint aristocratiává’s utóbb monarchiává, akar a’ statusfőnökök’bitorlása által, akar pedig, mint S­o­n­n­en fel s mondja, azért, mivel a’ sok szerencsétlen próbákban elfáradt nemzetek a’ társasági rendnek ideálját végtére a’ családi alkot­mányban ke­r­e­s­t­é­k , úgy hogy sokkal jobban tettek volna, ha mindjárt a’ természetállapotnál m­aradának, melly már maga behozta az illyen családi kormányt, csakhogy azt sok apró csa­lád statusokban egyszerre kezdé, mellyek közül aztán hol az egyik hol a’ másik nőtt és gyarapodhatott. (Vége következik.) Francziaország*. A’tizedik collegium’ választása, hol Jussieu, Lamy, Ferrier és Plougoulm léptek föl mint jelöltek, novem­ber’ okán még nem jön bevégezve, mivel a’jelöltek közűl egy sem nyerte meg a’ teljes szótöbbséget (523). Ennélfogva más napra titkos szavazás határoztatott Jussieu alkotmánypárti, ’s Lamy oppositioi jelöltek között. — Reggel, midőn a’ vá­lasztók összegyűltek, a’ következő czédulát találták fölsze­gezve , melly a’ választók között is szétosztogattatott: ,,A’ tizedik választó­ collegium’ küldöttségéhez. L­a­f­fitte Jakab, a’ műipar és kereskedés’ védje, őszinte hazafi, mindennemű nemzeti dicsőség’ barátja.“ — Két órával későbben egy vá­lasztó a’ következő jegyzéket közlé, mellyet Laffitte úr irt ama’ czédusa alá: „Én teljességgel nem vagyok részes sem e’ sem más akármelly czédulában; nem nyilatkoztattam sem­mi kívánságot; egy szót sem szólottam Lamy ur’ megválasz­tatása ellen: rágalom és ház­ad­ságok buktattak meg Páris- és Rouenban. Nincs mit kivánnom többé F­rancziaország’ választó-testületétől. (Aláírva.) Laffitte J.“ — Laffitte tudnillik Honén­ és Arrasban is föllépett mint jelölt; de mindkét helyütt megbukott. — To­­louseban Fitzjames hg., és Lillében Ilennegulu (mind­ketten volt követek) ismét megválasztattak. — Az ismere­tes középponti biztosság’ tagjai közül A­rag­o és Sal­­verte urakon kívül (Párisban), eddig elő Garnier-Pa­ges, Carmenin és Dupont de l’Eure (Brionnebau) vá­lasztattak meg. Páris , nov. 7. A’ követválasztások nevezetes irányt vettek. A’ szabadelmű­ oppositio érzékeny veszteségeket szenvedett ugyan; de az úgynevezett doctrinaire követek közül is igen sokan megbuk­tak , ’s a’ kormány’párthívei majd mindenütt különös föltéte­lekben voltak kénytelenek megegyezni. Minthogy Laffitte most a’ megyékben elválasztatását ki nem eszközölhette, re­ményük, hogy Párisban azon esetre, ha Le l’ebvre’ válasz­tatását a’ kamara megsemmisítendi, vele újra versenyre lé­­pend. Gyalázat volna Párisra nézve , visszautasítani olly fér­fiút, ki olly sokféleképen munkálkodott a’ főváros’ javára! — Az eddig választottak között 25 egészen uj tag is talál­kozik, kiknek véleménye nagyobb részint ismeretlen; azon­ban közűlök három a’ radical-párthoz tartozik, ’s Garnier- Pagés és Carmenin közt islend. — A’ volt rendőrség­igazgató Gisquet, úgy látszik, versenytársai fölött (St.­­Denisben) nyert győzedelmét egy valódi angol rábeszélési eszköznek köszönhette, tudnillik választóinak nagy lakomát ada , melly egész nap tartott. Guizot’ választatása Lisieux­­ben élénk ellenszegülésre talált. Párisnak tizennégy képviselői (kettő extra muros) a’ követ­kezők: Jacqueminot (general), L­ef­eb­vre, Legen­til, Gann­eron, La­lverte, Ara­go, Moreau, Be­au­din, Locquet, Jussieu, Des monts, Cochin, G­anion, Gisquet. — Laffitte Lisieuxben is elesett Guizot ellen. —­­A’ november’ 7dikeig tudva volt választások (459ből 395), mint a’ „Charte“ mondja, általában véve igen jók. A’rend­nek és constitutionalis szabadságnak ügye győz a’ különböző oppositiók’ egyesült törekvései ellen. A’bal oldal többet elveszt nagy befolyású tagjai közül; igaz, hogy azok helyett több, igen elhatározott színű új tagot nyer; de ezek’jelenléte a’ kamarában csak arra fog szolgálni, hogy a’ constitutionalis többség’ különböző árnyéklatit annál szorosabb összetartásra buzdítsa. November’ 7dikén estve a’hivatalosan jelentett választások’ száma 524re ment. Ezek között 237 hivatalából kilépett, és 77 új követ van. A’ választások egy különös tüneményt mu­tatnak; az egész világ megvan velök elégedve, ’s diadalmat tulajdonít magának. Legitimisták, doctrinairek , ministeriek, bas centrum , oppositio, mind tetszését tapsolja, ’s a’nyert győzedelmeket idézi. Mi, kik részrehajlatlanok szeretnénk lenni, úgy hiszszük, hogy okosság volna még kissé várakozni, mielőtt a’ végítélet kimondatik; mert a’ legvitább választá­sok, mellyek a’ pártok’ egyensúlyát eldöntik, utoljára tör­ténnek meg. Eddig még csak egy eset világos: a’ doctri­nairek’ megbukása. A’ ministerség nagyszámú jelöltjei­nek kivitelét a’ bal centrum’ közremunkálódásának köszön­heti. Az oppositióra nézve komoly történet, hogy Laffitte nem választatott meg ismét. Egyébiránt a’ radical oppositio kárpótlást kapott; minden embere, egyet kivéve, újra elvá­lasztatott, többen kétszer is, és de Bourges Mihály ’s M­ar­­tin urak’ nagy szónoktehetségit megnyeré. Általában keve­sebb uj követ választatott, mint hitték. (Temps.) Páris, nov. 9-A’ választások már majd mind elvégződtek. 130—140 uj

Next