Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1837-11-21 / 41. szám
delmezzék, hanem mindjárt az ülés’ első napján pontosan megjelenjen a’ maga helyén, nehogy távollétéböl a’ conservativ-ügyre nézve rosz következések származzanak, mellyeket későbben nem lehetne talán jóvátenni. Ila mindjárt kezdetkor, tudnillik még karácson előtt, nem volna elegendő conservativ-tag jelen , — mond a’ „Times“ — ez háromféle tekintetben vonhatna maga után rész következéseket. Akkor ugyanis a’ ministerium a’ parlament’ végén revolutios rendszabályokkal állhatna hirtelen elő ; a’ királyné hibás nézetet nyerhetne az ország’ indulatáról ’s a’ conservativek iránti bizodalmát elveszthetné, ’s az ingadozó parlamenttagok, kik — mint tudva van — még elegen léteznek, arra kényszerítve érezhetnék magokat , hogy ismét a’ whigekhez pártoljanak. Az idei polgárhatósági választások az angol városokban, a’ mennyire tudva vannak , keveset változtattak a’ pártok helyzetén a’ községigazgatásokra nézve. Általában sokat vesztettek politicai fontosságukból azon körülmény által, amelly az utolsó egyetemi parlamentválasztáskor jőve világosságra, tudnillik hogy egyik vagy másik párt’ felsösége a’ községtanácsban kevés befolyást gyakorol a’ parlamentválasztásokra. A’ szabadelműek legnagyobb előmenetelt tesznek Liverpool, Northampton , Exeter, Andover, Leicester, Boston, Nottingham, Coventry és Stamford; a’ toryk pedig Norwich , Hull, Dover, Shrewsbury, Kingston, York, Colchester és Warwick városokban. Bristol mindenik pártból egyformán választott a’ tanácsba. A’ „Gazette“ szerint György cambridgei kir. herczeg a’ brit hadseregnél ezredessé neveztetett ki. Az izlandi főegyesület’ eloszlatásáról a’„Morning-Herald“ következőleg ítél: „Az izgató a’ főegyesületnek, ezen izlandi „nemzeti gyülekezetnek“ épen olly könnyen véget vetett, mint azt létre hozta. Semmi sem bizonyíthatja világosabban, mint az ilyes jelenet, hogy a’ politikai zavarodás Izlandban jelenleg nem a’népsérelmeknek , hanem politicai nagyravágyásnak szüleménye. Általányos megelégedetlenség valamelly népben , mellynek forrásai valódi elnyomattatásban és szenvedésben vannak, nem engedi magát egyetlen ember’lehelete által meggyujtatni ’s eloltatni. A’ pártszülte mozgás ellenben él vagy hal, gyulád vagy kialszik , azoknak akaratja szerint, kik annak mesterséges táplálatot adnak vagy azt tőle elveszik. A’ szerző saját munkáját szétbonthatja, így O’Connellnek sem volt nehéz, lázadó egyesületének lobogó patriotismusára egy kétszinűleg békéltető beszéd’ oltókapját borítani. De a’ protestáns elvek’ ’s alkotmányos kormány’ baráti ne hagyják ,,a’ békités’“ ezen mesterséges fogása által érzékenységöket elszenderittetni, mellynek czélja nem más, mint a’ ministereket olly helyzetbe tenni, hogy a’ trónbeszédben „az izlandi csendességre“ valamelly ezélzást szúrhassanak. Valójában igen könnyen hivőnek kellene azon angolnak lenni, ki O’Connell’ mérséklésének elhivésére magát engedné beszéltetni , mivel a’ dühös bajnok most egy ravasz jezsuita’ kámzsáját ölté fel ’s uj szerepéhez képest szólott. A’ próbatét, baromi erőszak’, vér és lázadás’ fenyegetéseivel Anglia’ pairjeit az izgatónak, kinek ő felsége’ ministerei alázatosan szolgálnak és hízelkednek , kivánati iránt engedékenységre birni , nem sült el, ’s az angol nép’ nagy tömege, a’ helyett hogy hitének’s alkotmányának védelmével felhagyott volna, köröttök gyülekezett össze. Illy körülmények között a’ ministerek tanácsosnak tartották, tacticájokat megváltoztatni. A’ fenyegetőzések’ ’s megfélemlesztések’ helyébe most farkcsóváló ravaszság és szintett mérséklés léptek, hogy a’ protestáns Anglia’ conservativ szellemét káros bátorságba ringassák. Szóval, egyházi és status - intézményeink’ nyilványos megtámadása alattomos aláásás’ rendszerévé változtatók, hogy mig minden csendességben 's látszatos nyugalomban volna, a’szétzúzó tűzakna egyszerre fölvettessék.“— Ellenben a’ „Sun“ ezt mondja: ,,O’Connell ur csodálkozásra méltó okossággal’s előlátással cselekedett, midőn az izlandi egyesület’ feloszlatását indítványba hozta. Ez által a’ toryknak egy kedvencz argumentumát véve el, minthogy ezek szüntelen Izlandnak dictatori és alkotmányelleni izgatását hozók fel, mint annak megcáfolhatatlan okát, miért kellene nekik ollyan reformokat megtagadniok , mellyek , ítéletük szerint, amaz izgatást csak nagyobbítanák. Most már ezen argumentumból kifogytak, ’s más álokoskodáshoz kell nyúlniok. O’Connell azt akarja, hogy honosai a’toryknak egyetlenegy horgot se nyújtsanak többé, mellyre azok rágalmat akaszthassanak.“ A’ Themze a’ tunnelbe újra berontott. A’ munkák egy puha sövényfenekletben haladtak , hol a’ veszedelmet mindjárt előrelátták. Akközben, hogy ennek megelőzésére készületek tétettek , hirtelen a’ viz vizirányban berontott. A’ munkások sietve eltávoztak és szakadásuk közben a’ legnagyobb veszedelemben forogtak. Egy életét veszté. Brunei azonnal minden rendszabályt megtett a’ nyílás bedugása végett, ’s hiszik, hogy a’ viz 10 nap alatt ki lesz szivatyúzva, ’s a’ munka azután ismét elkezdethetik. Egyébiránt az emberek ezen vizberontáshoz már hozzá szoktak, legkisebb aggodalom sincs, hogy illyes baleset a’ munka’ kivitelét megakadályozhatná. A’ múlt parlamentülés’ vége felé Wallace úr azon indítványt tévé, hogy jegyzéke készíttessék mindazon eseteknek, mellyekben 1829 januarius’ 5dikétől a’ folyó évi januarius’ ódikeig Londonba, Dublinba vagy Edinburghba szóló ’s pénzzel, banknotákkal vagy váltókkal terhelt levelek a’ postákon elvesztek. Ezen jegyzék, a’ London városi kispostát is ide véve, már elkészült ’s nyomtatásban 81 folólapot tesz két oszlopra. Az elveszett levelek’ száma mintegy 12000, az elveszett pénz’ értéke Angliára és Walesre nézve 658,220 font sterling! Ebből látható, úgy mond a’ Sun , milly rendszeresen raboltatik ki mindennap a’ publicum, a’ nélkül hogy csak reménység is lehetne a’ felfödözéshez, mert a’ 12 ezer eset közűl csak 28nál lehetett az elsikkasztást a’ postatisztekre és szolgákra rájok bizonyítani. A’ koldulás’ eltörlését munkába vevő társaság sok ezer eset’szoros vizsgálat alá vételéből azon eredményt vette, hogy 100 koldus közül csak három nem volt csaló. Őket nyomraosztó ’s a’ többi polgárokra nézve káros túlnyomósságot kapnának. E’ szerint világos, hogy az eredeti polgárközönség csupán a’ házatyákból állhat. Mi elég nem jól találtátok el, válaszol egy sereg philosophus: az ármányos természet ismét utunkba áll ’s a’ függésnek folyvást újabb meg újabb viszonyait alkotja. Mert gyakran ugyanazon családban több nemzedékek élnek egy időben; ugyanazon ember fiú egy, ’s atya más részről; mellyik osztályba fog ez a’ kettő közül számíttatni? Az özvegyek, és azok, kiknek sem nejök sem gyemekök, szinte a’ házatyák közzé számítandók e vagy nem? Egyébiránt hiszen házas cselédek is vannak, ollyanok, kik élelmüket valamelly úrtól húzzák, a’ nélkül hogy annak házában laknának, ’s kiknek ismét vannak nőjeik és gyermekeik, sőt talán szolgáik is, kik következéskép szinte házatyák, urak és szolgák egyszersmind: a’ két tulajdonság közül mellyik szerint kell már e’ politicai kétlakúakkal bánni? Ila őket a’ társasági alkuhoz bocsátjátok, ismét egybekevertek urat és szolgát; ha pedig abból kirekesztitek, akkor azon alapelvetek hamis, hogy az eredeti polgárközönségnek valamennyi házatyából kell állani; és igy eldönthetetlenül bebizonyúlva marad, hogy a’társasági alku csupán és egyedül az elszórtan élő független földbirtokosok vagy családfők, azaz más szókkal, a’ polgárok és fejedelmek között történhetik, úgy hogy e’ királyoknak már a’ természetállapotban kellett létezniük, holott pedig a’ társasági alku által még* csak azután kellett alkottatniok. Mert, úgy mond Puffendorf, az asszonyok, gyermekek és szolgák, a’ puszta zsellérek és idegenek nem polgárok; de a’ nélkül hogy meghatározná, kit kell tehát az utóbbi három osztály alatt értenünk? Sidney a’ polgárjogot csak a’ nagy hűbéreseknek (vasalli) adja meg, jóllehet ezek is szolgák, minthogy a’ hűbéradóknak, háladatosságból a’ vett jólétért, hűséget, katonai és egyéb segedelmet ígértek. Sonnenfels társasági alkuját csupán az elszórtan élő független házatyák, Schlosser csak azok által, kik különben szintolly szabadok voltak mint a’ császár, tehát magok a’ királyok által, akarja köttetni; szerinte a’ társasági alku a’nőket, gyermekeket és szolgákat nem védi. Kant a’ néppolgárságból mindazokat ki akarja rekesztetni, kik nem egészen önállók, hanem tételöket (azaz táplálatukat és védelmöket) mástól veszik, úgy hogy ezen szabály szerint ismét csak a’ királyok és fejedelmek maradnak fen. De mi indíthatná ezeket egy társasági alku’ kötésére? Kiki közűlök védi az övéit, saját természeti alattvalóit, ’s ezeknek vagy más jó barátoknak segedelmével viszont önmagát védheti. Miért vetné meg magát, szükség és haszon nélkül, magához hasonlók’ többségének alája, ’s miért áldozná fel önszabadságát , hatalmát és vagyonát azért, hogy neki egy másik parancsolhasson’s őt, ha jónak véli, elnyomhassa? Csodálatos szabadságrendszer, mellyből szükségképen következik, hogy a’ föld’ színén többé egyetlenegy ember sem lehet szabad. Miután igy a’ philosophusok’ variánsait a’ természetállapot, a’ társasági alku ’s annak contrahensei felett előadtuk, munkánkat még koránsem végeztük be. Hátra van még a’ kérdés: mi czélja e’ polgári egyesületnek ? mert minden, több emberből álló szövetkezésnek csakugyan valami czéljának kell lenni. E’ pont felett a’ philosophusok ismét nem értenek egyet, ’s valamint azt nem tudják, mikor és ki által köttetett legyen a’ társasági alku, úgy azt sem, miért, mi végre? A’jog’ biztosítása végett, mondják az ügyvédek és jogtudósok, és a’ törvényhozás végett, mintha azelőtt sem természeti törvény, sem egyoldalu, kötelező akaratnyilatkozások, sem bilaterális szerződések nem léteztek volna, három neme az önalkalmazási szabályoknak , de mellyek minden szükséges törvényt magokban foglalnak. — A’ köz jólét’ ’s általányos boldogság’ előmozdítása végett, mondják a’ világfiak és status’ emberei, ámbár e’ boldogságot mindenike valami másban keresi, ’s az gyakran az individuális szabadságnak ’s a’ szigorú jognak feláldozását kívánja. Szerintük majd a’ népesség, majd a’ földművelés, mivel ez minden földi jók’ forrása, teszi a’ status’ czélját; mintha polgári egyesület nélkül az emberek sem gyermekeket nemzeni, sem őket vezetni nem tudnának; míg az újabb philosophiai iskolák szerint, mellyek az anyagi jók’ megvetése mellett magasabb ideákhoz vélnek fölemelkedni, a’ statusnak inkább az a’czélja, hogy felvilágosodás és erkölcsiség, emberszeretet (humanitás) és emberi méltóság mozdittassanak elő; kétértelmű kifejezések, melylyek alatt aztán ezen embereknek minden szellemi vagy világi hatalomtól, azaz minden tanácstól, minden felsőbb segedelemtől függetlensége értetik, vagy pedig a’ képzelt természetállapotnak helyreállittatása, mi szerint tehát a’ polgáregyesületnek czélja abban áll, hogy önmagát feldúlja, melly esetben sokkal okosabb lett volna, azt épen nem állítani fel. De tegyük azt, hogy a’ magasztalt társasági alku egyik vagy másik czélra valóban köttetett legyen , ezzel még mit sem nyertünk. Két más, nem kevésbbé nehéz alku kívántatik még, t. i. a’ kódolási és az alkotmányi alkuk, az uton alkotandó statushatalomnak átruházása és szerkesztése vagy megszorítása. Ezekre nézve olvasóinkat a’ philosophusi véleményeknek ismét egy végtelen sokaságával mulathatjuk. Miképen is ne lennének ezek különbözők, midőn az egész rendszer, magok az azt hívők’ legnagyobb részének vallomásakint, csupán költemény, következőleg mindenki ugyanazon joggal képzeleterejének szabad szárnyalást engedhet. Kire bízták a’ népek legfőbb hatalmukat, vagy kire kell azt általruházniok? A’leghatalmasabbra? Mentsen Isten, mert ezáltal csak még erősebb volna ’s több eszközzel bírna embertársai’ elnyomására; ’s hiszen épen azért köttetett a’ társasági alku, hogy az erősebb’ hatalma alól menekedjünk. A’ legbölcsebbre és legjobbra? De miről lehet ezt kiismerni, és mit használ nekik a’ bölcseségerő nélkül? Tudni és akarni még nem elég, hanem mindenek előtt tehetni is kell. ’S egy valakire, vagy többekre, vagy mindnyájának többségére kell e a’ fő hatalmat ruházni? Mind a' három formának megvannak kellemetlenségei, ’s mégis mind a’ háromnak megvannak számos pártfogói. Mellyik volt közűlök az eredeti, vagy a’ legrégibb? pedig ez olly kérdés , melly csak merő történetirásinak látszik. A’ monarchiáról mentek e az aristocratiára’s úgy erről a’ democratiára, mint Böhmer és mindazok állítják, kik a’ történetírás’ tanúságát nem vélik egészen elmellőzhetőnek ; vagy ellenben az eredeti democratia fajult el lassankint aristocratiává’s utóbb monarchiává, akar a’ statusfőnökök’bitorlása által, akar pedig, mint Sonnen fel s mondja, azért, mivel a’ sok szerencsétlen próbákban elfáradt nemzetek a’ társasági rendnek ideálját végtére a’ családi alkotmányban keresték , úgy hogy sokkal jobban tettek volna, ha mindjárt a’ természetállapotnál maradának, melly már maga behozta az illyen családi kormányt, csakhogy azt sok apró család statusokban egyszerre kezdé, mellyek közül aztán hol az egyik hol a’ másik nőtt és gyarapodhatott. (Vége következik.) Francziaország*. A’tizedik collegium’ választása, hol Jussieu, Lamy, Ferrier és Plougoulm léptek föl mint jelöltek, november’ okán még nem jön bevégezve, mivel a’jelöltek közűl egy sem nyerte meg a’ teljes szótöbbséget (523). Ennélfogva más napra titkos szavazás határoztatott Jussieu alkotmánypárti, ’s Lamy oppositioi jelöltek között. — Reggel, midőn a’ választók összegyűltek, a’ következő czédulát találták fölszegezve , melly a’ választók között is szétosztogattatott: ,,A’ tizedik választó collegium’ küldöttségéhez. Laffitte Jakab, a’ műipar és kereskedés’ védje, őszinte hazafi, mindennemű nemzeti dicsőség’ barátja.“ — Két órával későbben egy választó a’ következő jegyzéket közlé, mellyet Laffitte úr irt ama’ czédusa alá: „Én teljességgel nem vagyok részes sem e’ sem más akármelly czédulában; nem nyilatkoztattam semmi kívánságot; egy szót sem szólottam Lamy ur’ megválasztatása ellen: rágalom és házadságok buktattak meg Páris- és Rouenban. Nincs mit kivánnom többé Francziaország’ választó-testületétől. (Aláírva.) Laffitte J.“ — Laffitte tudnillik Honén és Arrasban is föllépett mint jelölt; de mindkét helyütt megbukott. — Tolouseban Fitzjames hg., és Lillében Ilennegulu (mindketten volt követek) ismét megválasztattak. — Az ismeretes középponti biztosság’ tagjai közül Arago és Salverte urakon kívül (Párisban), eddig elő Garnier-Pages, Carmenin és Dupont de l’Eure (Brionnebau) választattak meg. Páris , nov. 7. A’ követválasztások nevezetes irányt vettek. A’ szabadelmű oppositio érzékeny veszteségeket szenvedett ugyan; de az úgynevezett doctrinaire követek közül is igen sokan megbuktak , ’s a’ kormány’párthívei majd mindenütt különös föltételekben voltak kénytelenek megegyezni. Minthogy Laffitte most a’ megyékben elválasztatását ki nem eszközölhette, reményük, hogy Párisban azon esetre, ha Le l’ebvre’ választatását a’ kamara megsemmisítendi, vele újra versenyre lépend. Gyalázat volna Párisra nézve , visszautasítani olly férfiút, ki olly sokféleképen munkálkodott a’ főváros’ javára! — Az eddig választottak között 25 egészen uj tag is találkozik, kiknek véleménye nagyobb részint ismeretlen; azonban közűlök három a’ radical-párthoz tartozik, ’s Garnier- Pagés és Carmenin közt islend. — A’ volt rendőrségigazgató Gisquet, úgy látszik, versenytársai fölött (St.Denisben) nyert győzedelmét egy valódi angol rábeszélési eszköznek köszönhette, tudnillik választóinak nagy lakomát ada , melly egész nap tartott. Guizot’ választatása Lisieuxben élénk ellenszegülésre talált. Párisnak tizennégy képviselői (kettő extra muros) a’ következők: Jacqueminot (general), Lefebvre, Legentil, Ganneron, Lalverte, Arago, Moreau, Beaudin, Locquet, Jussieu, Des monts, Cochin, Ganion, Gisquet. — Laffitte Lisieuxben is elesett Guizot ellen. —A’ november’ 7dikeig tudva volt választások (459ből 395), mint a’ „Charte“ mondja, általában véve igen jók. A’rendnek és constitutionalis szabadságnak ügye győz a’ különböző oppositiók’ egyesült törekvései ellen. A’bal oldal többet elveszt nagy befolyású tagjai közül; igaz, hogy azok helyett több, igen elhatározott színű új tagot nyer; de ezek’jelenléte a’ kamarában csak arra fog szolgálni, hogy a’ constitutionalis többség’ különböző árnyéklatit annál szorosabb összetartásra buzdítsa. November’ 7dikén estve a’hivatalosan jelentett választások’ száma 524re ment. Ezek között 237 hivatalából kilépett, és 77 új követ van. A’ választások egy különös tüneményt mutatnak; az egész világ megvan velök elégedve, ’s diadalmat tulajdonít magának. Legitimisták, doctrinairek , ministeriek, bas centrum , oppositio, mind tetszését tapsolja, ’s a’nyert győzedelmeket idézi. Mi, kik részrehajlatlanok szeretnénk lenni, úgy hiszszük, hogy okosság volna még kissé várakozni, mielőtt a’ végítélet kimondatik; mert a’ legvitább választások, mellyek a’ pártok’ egyensúlyát eldöntik, utoljára történnek meg. Eddig még csak egy eset világos: a’ doctrinairek’ megbukása. A’ ministerség nagyszámú jelöltjeinek kivitelét a’ bal centrum’ közremunkálódásának köszönheti. Az oppositióra nézve komoly történet, hogy Laffitte nem választatott meg ismét. Egyébiránt a’ radical oppositio kárpótlást kapott; minden embere, egyet kivéve, újra elválasztatott, többen kétszer is, és de Bourges Mihály ’s Martin urak’ nagy szónoktehetségit megnyeré. Általában kevesebb uj követ választatott, mint hitték. (Temps.) Páris, nov. 9-A’ választások már majd mind elvégződtek. 130—140 uj