Hirnök, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1838-11-19 / 93. szám
me,t legkisebb részletei is szakadatlan gáncsoskodások’ czélpontjává lön, még pedig olly gáncsoskodásoknak, mellyek ez ország’ állapotának teljes nemtudását árulák el, ’s azon egyetlen módnak, mellyel a' brit korona’ belsőségét itt helyben fentartani ’s gyakorolni lehetséges. Azok, kik a’ brit parlamentben meghatalmaztatásimat megszorítók ’s kisebbeték, és a’korona’ ministerei, hallgatag vele nemgondolásuk által, oda hatottak, hogy nagyon is világosan kiemeltetek, miképen felhatalmaztatásom a’ sürgető esetre, melly azt létre kelté, nem alkalmas. Végre igazgatásomnak egy rendszabálya, meg pedig az első ’s legfontosabb, melly az anyaországi hatóságok’ tudomására esett, formaszerint megsemmíttetik, ’s ezzel az egész politica, mellynek ama’ szabály kicsi de lényeges része, meg volt semmisítve. A’ politicai foglyok feletti rendelkezés eleitől fogva idegen dolog vala küldetésemtől. Ha a’ kitűzött nagy czél’ elérését nekem könnyűmi akarók, akkor azon kérdés már eljövetelem előtt vala itt elintézendő. Minthogy azonban a’ gyarmat’jövendő nyugalmát’s javítását tárgyazó terveimhez lényegesen tartozott, a’ fenálló ingerültség’ lecsillapításával tenni a’kezdetet, legelőször is a' politikai nyomozódásokba bonyolódottak’ sorsát kelle elhatároznom ’s a’ tartománynak jelen bátorságát biztosítói, annak legveszedelmesebb békeháborgatói’ eltávoztatásával. E’czélokra nekem a’ rendes törvényszékek, mint egy minapi vizsgálat világosan bizonyító, semmi eszközöket nem nyújtanak. Törvényszéki procedúrák a’ nép’ érzelmeit csak újra felháborítni, a’ nép’ nagy részének sympathiáját a’ lázadásra fordítni ’s a’ békétleneknek általában politikai vétségekérti büntetlenségre nézve uj biztosítást adni fogtak volna. Feláldozás a’ legvilágosabb bizonyítványok’ ellenében, mellyet mint elkerülhetőent előre láthatok, a’ lázadás’ főkezdőinek szabadon bocsáttatását eszközlötte volna, felmentve bünsúly alól és elcsábult földjeik’ szemeiben egy boszúvágyas vád’ ’s igazságtalan tömlöczözés’ ártatlan véráldozatjaiul felemelve. Én ez előrelátható következéseket mint veszedelmet tekintem, mellyet minden reám bízott eszközökkel elhárítni kötelességem. Nyomozás és rábizonyítások nélkül nem nyúlhattam tisztán büntetésszerü rendszabályokhoz; de felhatalmazottnak hivém magamat, a’ vétségnek bevallását használni ’s erre elővigyázati rendszabályokat hoznom a’ legbűnösebb s legveszedelmesb vádlottak ellen. Ha az eset’ sürgetősségénél jobb bánásmódot lehetett e kieszközleni, az most nem lényeges kérdés. Azon bánásmód választatott, az általa okozott véleménykülönbség elmúlt ’s azok, kik legelőször hajlottak szelídségét kárhoztatni, megnyugodtak vagy alája veték magokat. A’jó sikerek, mik a’legfontosabb kérdés’ elintézéséből szükségképen eredendők voltak, már mutatkozni kezdének. Közöttük a’ legtetemesbb politicámnak az egyesült statusokbeli néptől helybenhagyása volt’s mi ebből eredt, az amerikai sympathiának canadai békezavarások iránt megszűnése. Ezen eredmény igen megörvendeztetett engem, a’ mennyiben sokat segített köztelek ’s egy nagy testvér nép között ama’ jóegyetértést ismét helyreállítni, mellyet részemről minden erőmmel művelni törekedtem, ’s mellyet mint lényeges dolgot békétek ’s jóllétetekre nézve ápolnatok kérten-kérve ajánlok. Azon különös hiány rendeletemben, mellyet most rászallásának alapjául tettek, nem onnan származik, mintha én meghatalmaztatásim’ terjedékét félreértettem volna, hanem a’parlament’készségebre helyzeti bizodalmam által okoztatott, hogy meghatalmaztatásim’ elégtelenségét majd, szükség’ esetében, pótolni fogná. Hogy a’foglyok minden aggodalomtól, mintha közönséges gonosztevők gyanánt fognának velök bánni, megmentessenek, ’s hogy a’ gyarmat’ hűséges lakosai’ félelme, azoknak nem sokárai visszatérése miatt megszüntettessék, a’ rendeletbe azon mód iránt, mint bánassék velük Bermudában, egy pár szó szaratolt, mellyekről tudtam, hogy magokban véve hatástalanok lesznek. Igen jól átláttam, hogy felhatalmazásom a’ foglyoknak csak Bermudába szállíttatására de nem tovább terjed. Tudtam, hogy e’ szigeten ezek nem tartathatnak erőszakkal a’ birodalmi parlament’ közrehatása nélkül. Ezen közrehatást elvárni jogosítva voltam, mivel a’ pálya, mellyen haladtam, valamint a’ birodalmi úgy a’ tartományi törvényhozás’ számos adásban kijelölve vala, mint ezt később körülményesebben bebizonyítni alkalmam leend. Hittem egyszersmind, hogy, még akkor is ha, ama’ parlamenti rendelet’ előzményei nem mellettem szólanának is, a’ kormány ’s törvényhozótest, mellyeknek e’ szerencsétlen ország ’s a’ birodalom’ integritása szívükön fekszik, nem fognak egy kicsinyes technicai formaszerintiségnek azon megmérhetlen jótéteményeket feláldozni, miket politicám egészben ígért ’s mikről nagyobb részint már kezességet is nyujta. Ezek, bizodalommal hittem, gondoskodni fognak róla, nehogy illy nagy ’s jótevő czel egy tévedés által, ha különben tévedés volt, mit ők megigazíthattak volna, vagy felhatalmazottsági hiány által, mit kiegészítni hatalmukban állott, sükerteleníttessék. Ha a’ rendeletet hatástalannak találók, azt kelle várnom, hogy hatásossá, ha törvénytelennek találok, majdörvényessé teendik. De illy kis utánsegítés olly nagy czélhoz nekem nem jutott, ’s a’ rám ruházott hatalom’ hasznos volta tehát elenyészik azon segély’ elmúltával a’ legfőbb hatóság’ részéről, melly ezt egyedül fentarthatja. A’ most megsemmített rendszabály csak egy része volt egy több rendszabályokból álló nagy rendszernek, mellyet akkor ígértem volt, midőn a’közbocsánatot kihirdettetém. Midőn a’ minapi villongások’ nyomait eltörleni törekedtem, megfogadtam, egyszersmind annak okait is kiirtani, a’ czivakodás’ újra fellobanását ellenséges felekezetek közt akadályozni, Alsócanada’ hiányos rendszabásait a’ brit civilisatioval’s szabadsággal hasonló fokra emelni, a’ brit vállalkozói szellem’ minden akadályait e’ tartományban elhárítni, ’s gyarmatosítást ’s javításokat a’ többiekben előmozdítói, végre e’ köz áldásokat egy szabad, felelős és terjedékes igazgatás’ erős és tartós alapján megerősítni. (Vége következik.) October’ 30-án egy kereskedői küldöttség értekezést tartott a’ külügyek’ hivatalában Palmerston lorddal a’ mexicoi ostromzár’tárgyában. A’ minister azt erősíté, hogy a’ ministerium igen jól átlátja, milly fontossággal bir ezen ügy a’brit kereskedésre nézve; egyszersmind alaposnak nyilatkoztató, hogy a’ mexicoi kormány e’ pert a’ brit kormány által akarta eldöntetni, ’s hogy Francziaország ezt nem fogadta el; mindazáltal, úgy mond, a’ brit kormány továbbá is részéről a’ lehetőségig mindent elkövetett a’ pernek minél előbbi befejezésére, ’s ő (a’minister) reményű, hogy ez sikerülend is a’ brit kormánynak; a’ brit követ, Vakenlam, parancsot von, térne vissza haladék nélkül Mexicoba, hol szolgálatai kétségkívül sokat teendőnek ama’ czél’ elérésére; a’ nevezett követ, folytató Palmerston lord, csak imént hajózott el Plymouthból rendeltetése’ helyére, egyszersmind sir Charles Pagel is parancsot kapott a’ brit kormánytól, hogy egy hajósereggel a’ Sz.-Lőrincz folyamtól a’ mexicoi parthoz menjen, a’ brit érdekeknek minden, a’ körülményektől kívánt óralmat nyújtandó. A’ küldöttség azután a’ ministernek azt is elébe terjeszté, hogy a’ buenosayresi ostromzár még kevésbbé igazolható a’ mexicoinál, mivel ott már a’ sérelemnek minden oka el van hárítva, ’s mégis folyvást tart az ostromzár. A’ küldöttségnek több tagjai kinyilatkoztaták, hogy nekik mindkét országban vannak kereskedési intézeteik, mellyek Francziaország’ bánalma által a’ legnagyobb károkat szenvedték. A’ nélkül hogy Francziaországot szavaikkal sérteni akarnák, meg jegyzék, miszerint annak bánalma Angliára nézve csakugyan mégsem ollynemű, minőt egy szövetséges hatalomtól joggal lehetne várni; hiszen a’franczia kormány néhány évvel ezelőtt, midőn az egyesült statusokkal viszálkodásban volt, igen szivesen elfogadó Anglia* közbenjárását, tehát miért veti meg ugyanazt most? Az igazságnak minden elveivel ellenkezik, folytatók a’ küldöttek, hogy valamelly hatalmasság a’ kárpótlást, mellyhez jogot tart, egyedül maga határozza meg saját részére, ’s aztán ezt mondja: ,,Itt van a’ mi kivánatunk, egy betűt sem fogunk elengedni belőle, választott birósági ítélet alá sem bocsátandjuk, egyedül mi vagyunk bírák abban, a’mit kívánunk, ’s ha kivánatunknak minden fillérjét meg nem fizetitek, mindaddig elzárva tartatijuk réveiteket, mig rá nem kényszerítünk titeket.“ Palmerston lord azután újra bizonyossá tévé a’ küldöttséget, hogy a’ kormány semmi fáradságot nem kimélend, miszerint a’ kereskedési közlekedés’ e’ félbenszakadásinak végettessék. Francziaország’. A’ Moniteur e' hónap' okáról királyi rendeletet közöl, melly által a’ kamarák folyó évi decemb. 17dikére hivatnak egybe. — Páris, nov. 5. Ámbár még kevés követ van itt, mégis már egyes összejövetelekben a’ legközelebbi elnökválasztásról vala szó. Dupin a’ ministeriumtól gyámolíttatik, mig az oppositio Odilon Varról és Guizot urakat elejébe teszi. Ez utóbbi ma vagy holnap váratik. Egyébiránt nem egy könnyen érinthet egy ülés olly sokféle anyagi érdeket, mint az előttünk álló. Legfontosabb tárgyak a’ kamatpapirosok’ alábbszállítása ’s a’ vasúti kérdések. Az elsőt illetőleg mondják, hogy a’ ministerium meg akarja előzni az oppositio’ megtámadásait, ’s egy alábbszállítási tervet előadni, mellynek visszavetéséért aztán a’ parrkamarára támaszkodnának. A’ vasutakra nézve a’ beállott crisis’ okát a’ kamara’ azon végzésére akarják hárítani, miáltal a’ nagyobb pályáknak statusköltségen leendett készítése félrevettetett ’s magányos társaságoknak engedtetett által, melylyek a’ vásárt részvényekkel árasztották el ’s azáltal iszonyú árcsökkenést okoztak. Azonban erre nem igazságtalanul válaszoltatik az, hogy a’ kormány eredetileg a’ most betört szerencsétlenséget okozó, minthogy hibás építési terveket készíttetett, mellyeket a’ társaságoknak most nagy költségekkel és idővesztéssel kell kijavíttatniok, ’s minthogy olly föltételek adattak elejökbe, mellyeknél fönálniók lehetetlen. Mire nézve a’ kormánynak a’ kamaráknál indítványba hoznia kell, hogy az árjegyzék fölemeltessék ’s a’ vasutak a’ telekbértől, valamint bevételeik’ tizedrészadójától, fölmentessenek. Spanyolország*, Madridban octob. 28dikán a’valenciai hírek elterjedvén, a* ministerium zavaroktól tartott 's Narvaezt seregeivel a’ fővárosba rendelt; e’ katonák’ közeledése azonban éjnek idején félreértésekre adott okot, mellyek könnyen a’ legsiralmasb következéseket húzhatták volna magok után. Szerencsére még jókor felvilágosult minden ’s a’ béke oct. 30 dikáig nem zavartatott meg. Valenciai tudósítások szerint oct. 24ről magok a’ carlosi foglyok voltak okai nagy részben a’ népfelkelésnek, melly aztán egy részüknek megrontására szolgált. A’cuartei toronyban levő foglyok nem szűntek meg a’ kb. első ezredből levő őreikkel ellenkedni. Kérdezék őket, hogy Pardinas generáltól nem érkeztek e tudósítások ’stb.eff. Hogy ez felingerültséget szült, természetes. A’ katonák ugyan általában a’ fenyíték’ kötelékei által rendben tartattak, ellenben a’ pórnép’ tömege kevesbbé mutatkozott türelmesnek. Mendez Vigo fő kapitány, kinek buzgalma dicséretes, elég meggondolatlan volt, a’ csoportok ellen, mellyek az ájtatos atyák’piaczán alakultak, kardot rántani ’s több személyt megsebesítni. Azon pillanatban keresztül járá mellét egy golyó, ’s ő négy perez alatt megszűnt élni. A’ nép leginkább az által keseríttetett el, hogy a’ xefe politico és a’ törvényhatóságok a’ fellegvárba vonultak vissza. Azért kiválhatott letételük is. A’ 14 carlosi, kik 24 dike’ estéjén agyonlövettek, mindnyájan tisztek voltak. Az alakult junta csupa exaltadokból áll. — A’ National felette örvend a’ valenciai eseteknek, mert ezekben kilátásokat talál kedvencz eszméinek, t. i. hogy a’ mostani madridi kormány megbuktattassék a’ democraták által, és terrorismus hozassék be Spanyolországba, létesülésére. — A’ középponti hadsereg’ főparancsnoka, don Antonio van Halen mindjárt parancsnoksága’ átvétele után, eltökélését, hogy a’hadi fenyítéket szorosan megtartandja, következő napi parancs által nyilványítá: ,,A’ második osztály’ gyalázatos veresége’ okairól, a’ szerencsétlen don Ramon Pardinas general alatt, különböző kútfőkből jött hírek ez egész esetet általában az eiharapózott szörnyű fenyítéktelenségnek tulajdonítják. A’ katonák engedetleneknek mutatók magokat, ’s rendetlenségeket követtek el, a’nélkül, hogy tiszteik vagy más főnökeik által megbüntettettek volna. Hasonló esetek’ jövendő elkerülésére, következőket határozók: Felfüggesztvék hivatalaikban az afrikai és cordovai ezred’ minden főnökei, tisztei ’s altisztei (sergent), és a’ ödik könnyűlovassági századbeliek, kik a’ maellai ütközetben od. ijén részt vettek; mert csapatjaikban a’ fenyíték’ felbomlását eltűrték, melly által a’spanyol zászló beszennyeztetett. A’főnökök és katonák, kik a’ fent érintett gyalog sereget elhagyók, más hadi csapatokban osztatnak fel, hol további viseletűk szorgosan szemmel tartatik ’s legcsekélyebb kibújókért, mellyet elkövetnek, keményen meg fognak bűntetteim. Caspe, oct. 19.“ — Mondják, hogy a’ guerillavezér Palillos (Manóimban) foglyait agyonlövette. Uj-yorki tudósítások szerint az utolsó nyughatlanságok Puertorico szigeten Lopez Janos despota’ rendszabásai által gerjesztettek, midőn ez a’ spanyol cortes által rendelt hadiadót akarta beszedni, melly, mint mondják, kétannyit tesz, mint az egész pénztömeg, melly e’ szigeten forgásban van. Azon előterjesztésekre, mellyeket az egybehítt követek ezen adó ellen tettek, mint mondják, a’kormányzó felelé, hogy nem a’ nehézségek’ magyarázgatására hivattak össze, mellyeket az adó’ felemelése okozhatna , hanem a’ kiirt summa’ előállítására. Éjszakamerikai lapok arra figyelmeztetnek, hogy Cuba és Puertorico szigetek’ megtarthatása Spanyolországra nézve mindinkább bizonytalanná válik, azért is óvnak mindenkit az ezen birtokokra szóló spanyol kötelezvények’ megvételétől. Németalföld. A’ ministeri Revue des deux Mondes ,,Levelek a’ kül helyzetről“ czímű czikkelyében, mellyet most politikai tudósításaihoz rendesen mellékelni szokott, következő megjegyzéseket tesz Németalföld’ ügyeiről: ,,A’ belga kérdés a’ conferentia’ munkálkodásainak előhaladása által nemrégiben ismét a’ politikai napirendre hozatott. Olvasta ön a’ németalföldi király’ trónbeszédében, mikép a’ hollandi kormány panaszkodik, hogy martiusi nyilatkozatára még mindegyre nem kapott feleletet, valamint azt is, hogy ez a’ belgákkal még mindig mint felkeltekkel bánik, a’ mi egy elhatározó egyetértés’ előestéjén nem igen lehet hasznos. Látta ön, hogy e’ trónbeszédben mindig csak Holland’ jogairól van szó, mintha ezek veszedelemben forognának ’s a’ 24 czikkelynek fontos módosításokat kellene szenvednie. Én e’ panaszokat meg nem foghatom. Igaz az, hogy Hollandia’ királya még nem kapott hivatalos választ; de hisz’jól ismeri a’ conferentia’ gondolkozásmódját, ’s nem hiszem, hogy eziránt panasza lehessen, azon lassúság mellett is, mellyel az alkudozások Londonban haladnak. Tudja, vagy tudnia kellene, hogy a’st.-jamesi cabinet Belgium’ új felsége iránt nem igen nagy részrehajlást mutatott, bármilly szoros kötelékek legyenek azok, mik közte ’s a’ királyi család között fenállanak. A’ conferentia a’németalföldi nyilatkozásra nem felelt közvetlen elfogadással; de az egyezkedésnek be nem teljesíttetése hét év alatt nehézségeket hozott elő, mellyek megfontolással valának megvizsgálandók. Csaknem hitte Vilmos király, hogy az első szóra, mellyet ajkain kibocsátand, a’ háladatos és hódoló Belgium neki azonnal átadandja Venloo’ kulcsait, az adóssági tartozást megfizetendi, Európától nem kérendi az 1831. lefolyt pernek átvizsgáltatását ’s nem leend próbát , az egyezkedésnek néhány tagadhatlanúl súlyos kikötései alól menekedhetni, mellyeket Belgium akkor csak azért fogadott el, hogy a’dolognak valahára már véget érje, ’s állását a’ nemzetek között elfoglalhassa. De most Belgium reclamált, mint kötelességében állott, valamint a’ tartozás’ megfizetése ellen, mire egyáltalában nincs kötelezve, úgy az adósság’ megosztása ellen is, —■ olly megosztás, melly tökéletlen oklevelek, pontatlan adatok, szerint ’s a’ két félnek kölcsönös értekezése nélkül szabályoztatok. Belgium még bizonyos rendeletek ellen is reclamált a’ közös és összekötő vizeken a hajózásra nézve. ’S teljes joga volt erre; mert ha igaz, hogy Belgium — egy angol statusférj fiú’ kifejezése szerint — a’ 24 czikkelyű egyezkedésen kívül nem létezik, úgy az bizonyára csak a’ földbirtoki meghatározásokra nézve értetik, mellyek egyedül bírnak európai érdekkel, mint Sebastiani gróf egy 1831. márt. 1 jén költ hivatalos tudósításában Talleyrand herczeghez megjegyzé: ’S valóban, úgy látszik, elég volt annak megismerése, hogy az egyezkedés’ nem teljesítése hét év alatt a’ németalföldi királyt nem fosztá meg Luxemburg’ és Limburg’ egy részérel jogaitól, a’nélkül hogy a’ belgák’ áldozatit még súlyosítni kellendett, némi pénzbeli kikötések’ fentartása által, mellyeket a’ conferentia 1831 ben csak bizonyos vonakodással, kikötésekkel, mik végzésének igazságossága felett kétkedő lelkiesméretre mutattak, ’s oklevelek’ hiányában, mi ellenkező esetben a’ conferentiát egészen más végzésre bírta volna, fogadott el. Most minden oklevelek’ pontosabb megvizsgálása után, úgy találtatott, hogy a’ hágai cabinet’ részéről a’ belgákra túl vitt terhek rovattak fel. Ezen alapra építi a’ belga felhatalmazott a’ conferentiánál a’ summák’ kevesbítését tárgyazó kívánságát. Alig szükséges itt mondani, hogy a’ franczia felhatalmazott parancsot kapott, e’ kívánságot hathatósan gyámolítni, a’ tartozásnak tetemes kevesbítését sürgetni ’s általában , a’ hányszor Belgium’ érdekei forognak fen, csak a’ méltányosság’és lehetőség’határinál állapodni meg. A’kérdés’álláspontja tehát: enyhítés a’pénzbeli kikötések, valamint a’ folyam-hajózás iránti rendeletekre nézve Belgium’ részére ; ellenben fentartása a’ fölés birtoki végzéseknek. A’ folyam-hajózási kérdésre nézve Belgium’ érdeke Poroszország’, a’ német szövetség’ és Anglia’ érdekeivel egy. A’jogosság’ elvei ez érdekekkel teljesen egyeznek. Nem azon eset áll a’ birtoki kérdésre néz-