Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-23 / 41. szám

, Jaczon ’s a’ törvénypalota előtt álló őrségeket, mellyek e­­z­en, semmi lárma, semmi népmozgalom által előre nem je­lentett, váratlan megrohanástól egészen meglepetve, könnyű szerrel le valának fegyverkeztetve. Azon két csoport, melly a’ két utóbbi helyet ellőt­lani, mint jobb fegyverkezett­, most a’ rendőrségi igazgatás’ palotája felé fordult, de annak ka­puit bezárva ’s jó védelemben találta, mert az ott álló váro­si őrség jó idején hirt vett a’ Chatelet piaczon ’s a’ törvény­­palota előtt történtekről. A’ háborgók tehát visszatértek a’ városházhoz és itt egyesültek azon csoporttal, melly, mi­után az itteni őrséget meglepő ’s a’ helyet elfoglaló, az ah­hoz vezető utakat, különösen a’ Quai-Lepelletier felől, fel­­döntött és keresztbe fektetett omnibus­ kocsikkal elrekeszté. Mindez ilyen kevés idő alatt történt, de mégis bocsáttathat­tak ki rendőrségi parancsok, mellyek’ következtében 5 óra tájban több gyalog és lovas rendőrcsapat (peloton) különbö­ző pontokról a’ Greve piacz felé indult. Alig pillantak meg ezeket a’háborgók, azonnal elejökbe nyomultak, hogy a’ városházi középponti állomást annál sikeresebben védelmez­zék. Egy csapat lovas városi őr, melly az Arcis-utcza felől sebes-ügetve lőve, legelső kapott tüzet, melly a’ legelői lovaglóit két városi őrt leteríté, mire a’ csapata’ Vannerie­­utczába vonult vissza ’s ott némi távolaiban ismét összeállótt. Most több más felől is érkeztek városi őrök, puskalövések váltattak, de a’ nélkül hogy egyik vagy másik részről vala­ki elesett volna, ’s a’ háborgók lassankint eltakarodtak a’ városházpiaczról ’s a’ Sainte-Avoye-utcza’ irányában vissza­vonultak, így állottak a’ dolgok 5 órakor. A’ három lefegy­­verzett őrhely zárva maradt; a’ városház’ piacza a’ városi őrség’ birtokában volt, melly ezenkívül a’ Szajnára nyíló ut­­czákat is, egészen a’ Pont-au-Change-ig és a’ Port-aux-Blés­­ig, megrakó. A’szárnyaló mindenféle hirek ’s a’nemzeti­őrség’ kihívóra verő dobszózata nagy mozgásba hozák a’ Sz.-Márton, Sz.-Dénes és Montmartre külvárosokat, hol a­­zonban a’ Lepage testvérek’ fegyvertárának kirablásán ki­­vül még eddig semmi sem történt. A’ rendbontók, mintegy 3—400-an, egy sorban, de minden rend nélkül menve, a’ Sz.-Márton-utcza’ koszában futó apróbb utczákon keresztül a’ boulevardok felé fordultak. Pár is, máj. 13kán este. A’ mai reggel csendesen múlt el. Ő kir. magasságaik Orleans és Nemours herczegek a’ nép és seregek által minden pontokon, a’ hol megjelentek, lelkesedéssel fogadtattak; minden a’ felkelés’ végére lát­szott mutatni; a’ seregek parancsot kaptak kaszárnyáikba visszavonulni. De minthogy e’ közben a’ nap’ folytában szá­mos kandiák gyűltek azon helyen össze, hol a’ tegnapi ese­tek történtek, tolakodás és zavar keletkezék. Lázítók ve­gyültek a’ sokaság közé ; kicsapongásokat követtek el, ’s a’ lámpákat Saint-Martin városrészben összetörék. Néhány lövés létetett a’seregek’ közepéből, ’s fegyveres erőnek kelle közbelőni. A’ seregek hathatósan munkáltak, ’s két lázadó maradt halva Planche-Mibray utczában. Délutáni 4 órakor egy ellenséges csoport nyomult a’ polytechnicai iskola el­len; a’ lázongók elcsábítani akarók a’növendékeket, kik azonban a’ felhívásnak ellentállottak. A’ lázadók erre a’ polytechnicai intézetet ostromolni készültek, de élénk el­­lentállásra találtak a’ növendékek’ részéről. Egy osztály helyhatósági őrség végkép elszéleszté őket, mi­közben három lázadó öletett meg. A’ nemzeti ’s a’ helyhatósági őr­­seregek ’s a’ sorkatonaság ma is mint tegnap fényes tanú­bizonyságát adók buzgóságuknak és bátorságuknak a’ ki­rály’ és kormány’ ügyének védelmezésében, melly olly vét­kes vakmerőséggel támadtatott meg a’ köz béke’ ellenségei­től. — A’ mai Messager egy utóiratában esti 7 órakor ezt mondja: „Az este, úgy látszik, csendesen fog maradni; sorcsapatok ’s nemzeti őrseregbeli osztályok megszállva tartnak minden állomásokat; egy torlaszték (barricade) Hue Neuve Saint-Meryben fegyvercsapás nélkül vontatott szét. Gérard marsal, kinek munkássága nem csekélyebb feláldozásánál, olly rendszabályokat adott ki, hogy a’ lá­­zongók nem állhatának helyt sokáig. A’ seregek’ mozdula­tai oda valának irányozva, a’ lázadókat mindinkább szűkebb körbe szorítani. Ezen ügyes munkálatoknak az volt ha­tásuk, hogy azon utczák, mellyek tegnap a’felkelitek’ hatal­mában voltak, teljesen megtisztíttattak.“ Május’ 13k án délután mind a’ két kamara in corpore ment a’királyhoz, a’ fájdalom’ és neheztelés’ érzelmeit kifejezen­­dők, mellyektől a’ jó érzésű polgárok a’ történt rendetlensé­gek’ láttára áthatvák. A’ király igen meg volt indulva ezen ragaszkodás által, mellyet a’ kamarák iránta e’ komoly pil­lanatban viseltettek; feleletében mindenek előtt azon szo­morú következményeket sajnáló, mellyeket e’vétkes moz­galmak elkerülhetlenül a’ kereskedésre és iparra gyakor­­landanak. A’ király’ szavai hoszantartó ’s élénk tetszésria­­dással fogadtattak. — Előbb mind a’ két kamara összegyü­lekezve volt, ’s az uj ministerek először jelentek meg kö­rükben. A’ ministertanács’ elnöke ’s külügyek’ ministere, Soult marsal, felállván a’ szószékre, következő beszédet tarta: „Uraim! Ministeriumunk szerkesztve van; a’ király engem ruházott fel annak elnökségével; ’s e’ magas bizodal­ma’ zálogát nagyobbrészint azon körülménynek köszönöm, hogy szerencsés valók, ő felségének cabinetje’ számára olly férfiiakat javasolhatni, kik eleve megfelelnek a’ kamarák’ és az ország’ kivánatainak. Megbecsülve érzem magamat, hogy illy társakat találtam , velők a’ korona és önök előtt a’ felelőséget megoszthatni. Bátorkodom tehát, uraim, önök’ segélyére számolni olly cabinet’ részére, mellynek összeállí­tása olly indítóokok ’s körülmények által határoztatok meg, mellyek elégségesek, ennek a’ korona és törvények iránti hűségét megmutatni. A’király, cabinetjét alakítandó, kilencz ministert választott, kik egymás között egyeznek az elvek felett, mellyek tetteiket vezérlendik. Ezen elvek, a’ koro­nától elfogadva, leendőek a’ cabinet’ vezérfonalai: egy fele­lős és viszonyosan kereskedő (solidari) ministeri tanács’ sza­bad munkálása; a’ nemzeti méltóságra alapított béke; a’ törvények által biztosított rend; legmunkásabb utalma min­den érdekeknek, mellyek az ország’jóllétét elősegítik, ’s a’ kamarákhozi viszonyainkban azon nyíltság és szilárdság, mellyek legjobb eszköz az érzelmek’ összeegyeztetését ki­vinni. Uraim! midőn buzgósággal szentelem magamat a’ ki­rály’ szolgálatjának egy uj mezőn, hol a’ nemzeti becsület’ kérdései olly nagy túlsúllyal bírnak , feleslegesnek tartom, önöket bizonyosakká tenni, hogy Francziaország olly drága érdekek’szóbahozatalánál mindenkor a császárság’ öreg ka­tonája’ érzelmeit fogja találni bennem, a’ ki tudom, hogy az ország a’ békét akarja, de egy nemes és dicsőséges lekét.“ — A’ követkamarában Calmon alelnök’ javaslatára meg­­határoztatott, hogy másnap (14kén) egy új elnök’ választá­sához (Passy helyett) ’s két alelnökéhez ( Teste és Cunin- Gridaine urak’ helyébe) fogjanak. A’ Moniteur máj. 12-en azon tudósítást adja, hogy a’ mart.­ödikén Francziaország és Mexico közt kötött bé­keszerződést ugyanazon hó’ 25-dikén a’ mexicoi kormány megerősítette. Algir, máj. 4. A’ Fülep-ünnep május’ -jén nagy sze­rencsétlenséggel végződött. A’ Bab-el-Uad kapu előtti hid a’ tűzjáték után a’ városba seregesen visszajövő néptömeg alatt beszakadt. Öt halott ’s mintegy 30 sebesült huzatott ki a’ mélységből. — Valamennyi révpartokról szomorú tudósí­tások érkeznek az utóbbi vihar’ hatásairól. A’ hónai révben volt majd mindannyi hajó törést szenvedett. Oranban is szá­mos hajótörés volt. Budsziánál két mór ’s egy toscanai hajó parthoz vettetett. Tabarka és Tunis közt hét nápolyi korai­halászó hajó merült el; 48 halász lelte a’ hullámokban halá­lát. Mások partra menekedtek, de a’ benszülöttektől kira­boltattak. A’ storai révben horgonyzott hajók ellenben leg­kisebb bajt sem tapasztaltak. — Oranból apr. 30-ai tudó­sítások jelentik, hogy Abd-el-Kader jelenleg e’ tartomány’ valamennyi törzsökéinél nagy adót hajt be. Egyébiránt a’ törzsökök békéhez, a’ főnökök ellenben, kik jobban be­hatnak Abd-el-Kader’ tervébe, háborúhoz szítanak. Az emir a’ francziáktól lakott városokbani vásárlásokat az arabok­nak megtiltotta; ellenben felhívta őket, hogy termesztmé­­nyeikből minden fölöslegest azokban adjanak el. Ezért az orani és mostaganemi piaczok gabonával elárasztvák. Min­den körülmény az Abd-el-Kader ’s a’ francziák közti barát­ságos viszony’ megszakadtára mutat. A’ követkamara’ május’ lödikei ülésében a’ Mauguin’ feliratjavaslata feletti viták berekesztettek. Az első része e’ javaslatnak, mellyben a’ király kéretik, „hogy az ország’ aggasztó feszültségének vessen véget, ’s királyi praeroga­­tivájával élvén, állandó ministeriumot alkosson“, mint sa­játkép semmit sem jelentő, iszonyú többséggel, melly a’ ház’ minden pártjainak tagjaiból alakult, elfogadtatott. A’ második ellenben, mellyben a’ választandó ministerek az oppositio’ értelme szerint valának kijelölendők, csupán a’ legszélsőbb bal oldal’ tetszését nyerte meg, ’s igy annak ta­nácskozásba sem vétele határoztatott. M­itkén megválasz­tattak a’ kamara’ s bureauiból azon biztosok, kiknek a’ teg­napi határozat’ következtében a’ koronához intézendő felirat’ szerkesztésével kell vala foglalkozni. E’ választmányban a’ pártok meglehetősen egyensúlyban valának; de munkájok most már az állandó ministerium’ kineveztetésével, szük­ségtelenné lett. A’ követkamara’ május’ Skai ülésében a’ Mauguin­­féle felírás-javaslat felett tartatott vitatkozás’ alkal­mával legelőször de Sade szóla. Az utolsó választások’ al­kalmával, úgy­mond, az alkotmányszerű párt győzedel­­meskedett a’ régi ministeriumon; e’ szellemben kellett volna tehát a’ cabinetnek alkottatnia. A’ szónok két pártot lát a' kamarában, mellyeknek egyike az intézményeket sér­tetlenül fentartani, másika ugyanazokat továbbképeztetve látni akarja; mindkét részén tiszteletre méltó fér­fiak, de e’ két párton kívül csak nyomor cselszövények vannak. A’ statushatalomnak a’ kamara’ azon pártrészéhez kell tar­toznia, mellynek befolyása mindig növekszik az országban. Egyébiránt a’ szónok mindig Mauguin’ indítványa mellett szavaz. — Lamartine korántsem akarja a’ kamarától megta­gadni a’ felirási jogot; a’ koronához szólhatási jog, úgy mond, legelső illetősége a’ nemzeti főhatalomnak. A’ szónok en­nélfogva a’ felirat mellett fogna szavazni, ha a’ halogatások a’ koronától erednének, de köztudomású, hogy az összefér­­hetlenségek nem a’ korona’ vétke. A’ felírás tehát előtte, haszontalannak, álmagyarázatra alkalmat adónak, sőt talán a' koronára nézve sértőnek is látszik. (Morgás balról; tet­szés a’ centrumban.) Lamartine ezután Dupin’ és Dufaure­ nyilatkozásain megy végig, ’s azt következteti belőlük, hogy ezen urak, kik meg reggel tömérdek többségét hívének len­ni részükön, este rémülve láták, hogy kevesebbségben ma­radtak. A’ kevesebbség’ réme volt tehát az, melly sorban minden combinatiót semmivé tett. A’ szónok a’ kamarában mostanság uralkodó anarchiát a’ sajtó’ zsarnokságának tulaj­donítja velkül, ’s kikel azon veszély ellen, mellyet a’ hírlap­írók’ mindenhatósága készít az országnak és a’ kamarának. — „Uraim! úgy mond, közülünk mindenki bátorság’híjá­val van; bírunk véleményekkel, de nem merjük azokat védelmezni, ha a’sajtótól megtámadtatnak. A’sajtó gyakran egyesült valamelly szenvedély’, valamelly férjfiú’ gyámolí­­tására, ’s használta zsarnoki befolyását mindazokra, kik nem akarták magokat e’ szenvedélynek, e’ férjfiúnak alávetni, ’s függetlenek akartak maradni.“ Lamartine végül a’ felirat ellen szavaz. — Dubois (Alsó-Loire megyéből) azt követ­kezteti Lamartine’ beszédéből, hogy ő a’ censura’ visszaállí­tását és a’ kamara’ harmadszori feloszlatását akarja. (Ellen­mondás.) Azután imigy folytatja: „Ha szabad hinnünk hí­reknek, egy politicai személy, ki cabinet-alkotással volt megbízva, semmit sem munkál, sőt azt nyilatkoztatja, hogy nem is kapott megbízást. E’ személy nincs itt, ’s nem von­hatom kérdőre. Nem szeretnék az ideigleni minister uraknak semmi kellemetlenséget mondani, de egy ideigleni ministe­rium politicai oktalanság, ’s első oka a’ bajnak, melly min­ket fölemészt. Ha nem alakul vala az ideigleni ministerium, a’ korona kényszerítve látta volna magát cabinet-alkotásra. (A’ pénzügy­ minister: „Majd bizony!“) A’ koronának nem szabad más státustestületnek engedni azon jogot és kö­­teleztetést, miket az alkotmány rá ruházott. Első napon, mi­dőn az ideigleni ministerek e’ kamarában megjelentek, kér­dezni kellett volna őket, állandó ministerek e ? (Kaczaj.) Tör­vényjavaslataikból egyet sem kell vala elfogadni. Egyéb­iránt magam hívom fel őket, fontolják meg állásukat, ’s m­ond­ják meg nekünk, hivatvák e az ország’ igazgatására, mire az előbbi szónok egyik korábbi ölesben czélzott.“— A’pecset­­ő­r (Girod de ). Am­i most azon okokat fejtegeti, mellyek az ideigleni ministereket a’ tárczák’ elfogadására bírták, ’,s erő­­siti, hogy ők forrón óhajtják, azokat utódaiknak átadhatni. Lamartinenek a’ sajtó elleni szemrehányásait Garnier- Payrs azon állítással erő­ttemti meg, hogy a’ hírlapok’min­denhatósága csak a’ közvéleménnyel­ összehangzásukon rí­.ai,.si'4*^ ’ a kormánynak ellenben zsoldos hírlapjai vannak. ,­­­őjtessék el a kezesség, bélyegár és postadij, szóval a sajtó monopóliuma, akkor a’sajtó igazán szabad ’s min­­d­en vélemény képviselve lesz. Azután Thiers urat gáncsolja a szónok, hogy minden előzmények után ki akart békülni Gi­rz­üt úrral. Mondják ugyan, hogy a’ doctrinaireket illeti egy része a hatalomnak, m­ert elősegítették a’ győzedelmet; de ez erkölcstelen elv, mivel Francziaország és kormánya nem leh­et a harcznak sem­ martaléka sem oka.— Mi ben­nünket (a’ legszélső bal oldalt) illet, mond többek közt Gar­­mer-Pages, kinyilatkoztatom, hogy mi nem tartoztunk a* coalitiohoz; a' coalitio úgy szavazott mint mi, vagyis mi sza­vaztunk úgy mint a coalitio; de nem hiszem hogy e,ry­­mast valaha értettük volna. (Kaczaj.) Az igazság nemi a’ coalitio­ban rejtezik. Koalitio-ministerek epén úgy , mint a’ mostaniak, mulékony ministerek. Cabinetet határozott szel­­lem­ben kell alkotni ’s elfogadni; azoknak, kik nem akar­ják elfogadni, oppositiót kell képezniük.“ — SoulC marsal- 10 azt mondja a szónok, hogy ő ugyan katonai híresség, de parlamentáris tekintetben nem tudni, mellyik párthoz tartozik; nem képvisel egyebet, mint azon akaratot, melly által választatott. Mia már e kijelölt férj fiú két hónap óta sem­mit sem­­hozott létre, ez világosan onnan ered, mivel azon akarat a kamara, a választók’, sőt az ország’ akaratjával is összeférhetlen. (Morgás és zaj.) — „Uraim! mond Gar­­nier-Pages, a’ crisis nem két hónaptól, két évtől, hanem kilencz évtől származik. (Élénk ellenmondás.) Ez az én meggyőződésem, s meggyőződése az oppositionak, melly úgy találja, hogy La­ fitté’ és Dupont de l' Pure' kilépte óta sem­mi sem megy többé jól. (Kaczaj: Többen: „Ön ellenük harczol."*) Nyugodjanak meg, uraim, én megmondom az igazat egyiknek úgy mint a’ másiknak; erősen meg vagyok felőle győződve, hogy ha ma ismét a’ kormányra jutnának mindketten ama’ kamaratagok, nem fognák magokat jobban viselni mint mások. (Kaczaj.) A’júliusi revolutio után kény­telen volt mindenki bizonyos szükségeknek hódolni: igy Laffitte és Dupont is a’ ministeriumban, ’s Odilon-Barrosa’ Szajna-igazgatóságban. Midőn e’ szükségek elenyésztek, megváltozott a’ dolgok’ intézése; ezóta kezdődött el a’ cri­sis; volt tehát jogom mondani, hogy a’ crisis kilencz év óta tart. Első akadály volt a’ kevesebbséggé vált régi több­ség, melly akadályt elszántság által részenkint lehet és kell elhárítani; második akadály a’ conservativ gondolkozásmód, melly a’ fentartó­ senatus által ábrázolta­k. ’S aztán egy más intézmény! Nem vádolom; hiszem, hogy természetes irányát követi; következménye minden statushatalom’ réte­­gesítésének. Ti azt akarjátok, hogy a’ külön statushatalmak egymást kölcsönösen sulyegyénben tartsák. De hogyan? Mi­dőn kölcsönösen akadályai egymásnak. Ez így van, igazsá­gosan e vagy nem? Minden alacsony különböztetések, mint példá­vallyon Dupin' charactere összeférhet e Thiers’ vagy Passy' characterével, nem lényegesek. Hiszem, hogy a’ bal centrum elegendő számú fér­fiakat találhatna a’ kormányra, ha akarnák, ’s ha akadály helyett serkentésül szolgálná­nak“. (Többen : „Mit ért ön ez alatt ?“) Garnier Pages: „Az intézményeket, már megmondtam!“ (Tartós kaczaj.)—■ La­martine ismét szót emel, bizonyítandó, hogy föltétlenül pár­tolja a’ sajtószabadságot ’s nem akar censurát. Mit a’ sajtó’ monopóliumáról mondott, a’ septemberi törvények’ hibája, ’s ezt ő már azoknak tanácskozásba-vételekor előre hirdette. — Bugeaud general azt válaszolj­a Garnier-Pages’ nyilatko­zásinak egyikére, hogy ő a’ júliusi in­volutio után a’ bal ol­dalra Mangian és Lafayette mellé akart ugyan ülni, de a’ külügyek iránti nézeteik ’s azon terv által, miszerint a’ Haj­­­namelléken háború vala viselendő, a’ nélkül hogy csak egy zászlóal is lett volna rétegesítve, elrettentetett. A' Moniteur Párisien máj. 13. estéről azon kilencz ki­rályi rendelést foglalja magában tegnapról, mellyek’ erejé­nél fogva a’ kilencz minister (kiket fönebb nevezőnk meg) kineveztetik. Párisból május’ 13-kán reggeli 9 órakor indult tele grafi tudósítás szerint a’ franczia ministerium követke­zőkép alkottatott meg: Soult marsal, külügyek’ ministere ’s minister­elnök; Passy, pénzügyminister; Duchatel, bel­­ü­gyek’ ministere; Cunin-Gridaine, kereskedési minister; Dufaure, nyilványos munkák’ ministere; Schneider gene­ral, hadminister; Teste igazságminister; Willemain , nyil­ván­os oktatás’ ministere; Duperré admiral, tengerészeti minister. ” Az említett tudósításban még ezek foglaltatnak: „Tegnap egy csoport republicanus lázadó meg akará Pólós­ban újítani a’júniusi ’s áprilisi lázadásjeleneteket; de köny­­nyen megzaboláztatott. A’ sorkatonaság’, nemzetőrség ’s la­kosság’ magatartása csodálatraméltó volt; ma reggel a’ csend tökéletesen helyreállott’. Bassano herczeg (Marét) május’ lodikán Pólósban meg­­halálozott. Spanyolország, Madrid, máj. 5. Május’ Odika Spanyolország’ főváro­sának lakosira nézve a’ gyásznak ’s egyszersmind fölemel­kedésnek napja. E’ napon kezdődött 31 évvel ezelőtt a’ re­volutio, melly Spanyolországot szaggatja, a’ nélkül hogy mindeddig czelját érte volna. Maga a’ királyi család, saját méltóságáról megfeledkezve, s a’ status’ javát egy ked­­vencz’ szeszélyes’ teljesítésének utána téve, adá a’ jelt­es lázadás’ kitörésére. Látván­ul adá a’ vallásos­ monarchia' gondolkozású népnek sápit házi pörlekedéseit, egy atyja udvarától üldözött trónörökösét, egy atyjának jogai ellen összeesküvő királyi herczeget. Maga a’ korona, előbb a’ fiú által elraboltatva atyjától, utóbb ettől önkényt egy ide­gen kényurnak ajánltatva, úgy látszott, zsákmányul fog esni azon óriásnak, ki rabló kezeit utána már kinyújta; de

Next