Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-05-23 / 41. szám
, Jaczon ’s a’ törvénypalota előtt álló őrségeket, mellyek ezen, semmi lárma, semmi népmozgalom által előre nem jelentett, váratlan megrohanástól egészen meglepetve, könnyű szerrel le valának fegyverkeztetve. Azon két csoport, melly a’ két utóbbi helyet ellőtlani, mint jobb fegyverkezett, most a’ rendőrségi igazgatás’ palotája felé fordult, de annak kapuit bezárva ’s jó védelemben találta, mert az ott álló városi őrség jó idején hirt vett a’ Chatelet piaczon ’s a’ törvénypalota előtt történtekről. A’ háborgók tehát visszatértek a’ városházhoz és itt egyesültek azon csoporttal, melly, miután az itteni őrséget meglepő ’s a’ helyet elfoglaló, az ahhoz vezető utakat, különösen a’ Quai-Lepelletier felől, feldöntött és keresztbe fektetett omnibus kocsikkal elrekeszté. Mindez ilyen kevés idő alatt történt, de mégis bocsáttathattak ki rendőrségi parancsok, mellyek’ következtében 5 óra tájban több gyalog és lovas rendőrcsapat (peloton) különböző pontokról a’ Greve piacz felé indult. Alig pillantak meg ezeket a’háborgók, azonnal elejökbe nyomultak, hogy a’ városházi középponti állomást annál sikeresebben védelmezzék. Egy csapat lovas városi őr, melly az Arcis-utcza felől sebes-ügetve lőve, legelső kapott tüzet, melly a’ legelői lovaglóit két városi őrt leteríté, mire a’ csapata’ Vannerieutczába vonult vissza ’s ott némi távolaiban ismét összeállótt. Most több más felől is érkeztek városi őrök, puskalövések váltattak, de a’ nélkül hogy egyik vagy másik részről valaki elesett volna, ’s a’ háborgók lassankint eltakarodtak a’ városházpiaczról ’s a’ Sainte-Avoye-utcza’ irányában visszavonultak, így állottak a’ dolgok 5 órakor. A’ három lefegyverzett őrhely zárva maradt; a’ városház’ piacza a’ városi őrség’ birtokában volt, melly ezenkívül a’ Szajnára nyíló utczákat is, egészen a’ Pont-au-Change-ig és a’ Port-aux-Blésig, megrakó. A’szárnyaló mindenféle hirek ’s a’nemzetiőrség’ kihívóra verő dobszózata nagy mozgásba hozák a’ Sz.-Márton, Sz.-Dénes és Montmartre külvárosokat, hol azonban a’ Lepage testvérek’ fegyvertárának kirablásán kivül még eddig semmi sem történt. A’ rendbontók, mintegy 3—400-an, egy sorban, de minden rend nélkül menve, a’ Sz.-Márton-utcza’ koszában futó apróbb utczákon keresztül a’ boulevardok felé fordultak. Pár is, máj. 13kán este. A’ mai reggel csendesen múlt el. Ő kir. magasságaik Orleans és Nemours herczegek a’ nép és seregek által minden pontokon, a’ hol megjelentek, lelkesedéssel fogadtattak; minden a’ felkelés’ végére látszott mutatni; a’ seregek parancsot kaptak kaszárnyáikba visszavonulni. De minthogy e’ közben a’ nap’ folytában számos kandiák gyűltek azon helyen össze, hol a’ tegnapi esetek történtek, tolakodás és zavar keletkezék. Lázítók vegyültek a’ sokaság közé ; kicsapongásokat követtek el, ’s a’ lámpákat Saint-Martin városrészben összetörék. Néhány lövés létetett a’seregek’ közepéből, ’s fegyveres erőnek kelle közbelőni. A’ seregek hathatósan munkáltak, ’s két lázadó maradt halva Planche-Mibray utczában. Délutáni 4 órakor egy ellenséges csoport nyomult a’ polytechnicai iskola ellen; a’ lázongók elcsábítani akarók a’növendékeket, kik azonban a’ felhívásnak ellentállottak. A’ lázadók erre a’ polytechnicai intézetet ostromolni készültek, de élénk ellentállásra találtak a’ növendékek’ részéről. Egy osztály helyhatósági őrség végkép elszéleszté őket, miközben három lázadó öletett meg. A’ nemzeti ’s a’ helyhatósági őrseregek ’s a’ sorkatonaság ma is mint tegnap fényes tanúbizonyságát adók buzgóságuknak és bátorságuknak a’ király’ és kormány’ ügyének védelmezésében, melly olly vétkes vakmerőséggel támadtatott meg a’ köz béke’ ellenségeitől. — A’ mai Messager egy utóiratában esti 7 órakor ezt mondja: „Az este, úgy látszik, csendesen fog maradni; sorcsapatok ’s nemzeti őrseregbeli osztályok megszállva tartnak minden állomásokat; egy torlaszték (barricade) Hue Neuve Saint-Meryben fegyvercsapás nélkül vontatott szét. Gérard marsal, kinek munkássága nem csekélyebb feláldozásánál, olly rendszabályokat adott ki, hogy a’ lázongók nem állhatának helyt sokáig. A’ seregek’ mozdulatai oda valának irányozva, a’ lázadókat mindinkább szűkebb körbe szorítani. Ezen ügyes munkálatoknak az volt hatásuk, hogy azon utczák, mellyek tegnap a’felkelitek’ hatalmában voltak, teljesen megtisztíttattak.“ Május’ 13k án délután mind a’ két kamara in corpore ment a’királyhoz, a’ fájdalom’ és neheztelés’ érzelmeit kifejezendők, mellyektől a’ jó érzésű polgárok a’ történt rendetlenségek’ láttára áthatvák. A’ király igen meg volt indulva ezen ragaszkodás által, mellyet a’ kamarák iránta e’ komoly pillanatban viseltettek; feleletében mindenek előtt azon szomorú következményeket sajnáló, mellyeket e’vétkes mozgalmak elkerülhetlenül a’ kereskedésre és iparra gyakorlandanak. A’ király’ szavai hoszantartó ’s élénk tetszésriadással fogadtattak. — Előbb mind a’ két kamara összegyülekezve volt, ’s az uj ministerek először jelentek meg körükben. A’ ministertanács’ elnöke ’s külügyek’ ministere, Soult marsal, felállván a’ szószékre, következő beszédet tarta: „Uraim! Ministeriumunk szerkesztve van; a’ király engem ruházott fel annak elnökségével; ’s e’ magas bizodalma’ zálogát nagyobbrészint azon körülménynek köszönöm, hogy szerencsés valók, ő felségének cabinetje’ számára olly férfiiakat javasolhatni, kik eleve megfelelnek a’ kamarák’ és az ország’ kivánatainak. Megbecsülve érzem magamat, hogy illy társakat találtam , velők a’ korona és önök előtt a’ felelőséget megoszthatni. Bátorkodom tehát, uraim, önök’ segélyére számolni olly cabinet’ részére, mellynek összeállítása olly indítóokok ’s körülmények által határoztatok meg, mellyek elégségesek, ennek a’ korona és törvények iránti hűségét megmutatni. A’király, cabinetjét alakítandó, kilencz ministert választott, kik egymás között egyeznek az elvek felett, mellyek tetteiket vezérlendik. Ezen elvek, a’ koronától elfogadva, leendőek a’ cabinet’ vezérfonalai: egy felelős és viszonyosan kereskedő (solidari) ministeri tanács’ szabad munkálása; a’ nemzeti méltóságra alapított béke; a’ törvények által biztosított rend; legmunkásabb utalma minden érdekeknek, mellyek az ország’jóllétét elősegítik, ’s a’ kamarákhozi viszonyainkban azon nyíltság és szilárdság, mellyek legjobb eszköz az érzelmek’ összeegyeztetését kivinni. Uraim! midőn buzgósággal szentelem magamat a’ király’ szolgálatjának egy uj mezőn, hol a’ nemzeti becsület’ kérdései olly nagy túlsúllyal bírnak , feleslegesnek tartom, önöket bizonyosakká tenni, hogy Francziaország olly drága érdekek’szóbahozatalánál mindenkor a császárság’ öreg katonája’ érzelmeit fogja találni bennem, a’ ki tudom, hogy az ország a’ békét akarja, de egy nemes és dicsőséges lekét.“ — A’ követkamarában Calmon alelnök’ javaslatára meghatároztatott, hogy másnap (14kén) egy új elnök’ választásához (Passy helyett) ’s két alelnökéhez ( Teste és Cunin- Gridaine urak’ helyébe) fogjanak. A’ Moniteur máj. 12-en azon tudósítást adja, hogy a’ mart.ödikén Francziaország és Mexico közt kötött békeszerződést ugyanazon hó’ 25-dikén a’ mexicoi kormány megerősítette. Algir, máj. 4. A’ Fülep-ünnep május’ -jén nagy szerencsétlenséggel végződött. A’ Bab-el-Uad kapu előtti hid a’ tűzjáték után a’ városba seregesen visszajövő néptömeg alatt beszakadt. Öt halott ’s mintegy 30 sebesült huzatott ki a’ mélységből. — Valamennyi révpartokról szomorú tudósítások érkeznek az utóbbi vihar’ hatásairól. A’ hónai révben volt majd mindannyi hajó törést szenvedett. Oranban is számos hajótörés volt. Budsziánál két mór ’s egy toscanai hajó parthoz vettetett. Tabarka és Tunis közt hét nápolyi koraihalászó hajó merült el; 48 halász lelte a’ hullámokban halálát. Mások partra menekedtek, de a’ benszülöttektől kiraboltattak. A’ storai révben horgonyzott hajók ellenben legkisebb bajt sem tapasztaltak. — Oranból apr. 30-ai tudósítások jelentik, hogy Abd-el-Kader jelenleg e’ tartomány’ valamennyi törzsökéinél nagy adót hajt be. Egyébiránt a’ törzsökök békéhez, a’ főnökök ellenben, kik jobban behatnak Abd-el-Kader’ tervébe, háborúhoz szítanak. Az emir a’ francziáktól lakott városokbani vásárlásokat az araboknak megtiltotta; ellenben felhívta őket, hogy termesztményeikből minden fölöslegest azokban adjanak el. Ezért az orani és mostaganemi piaczok gabonával elárasztvák. Minden körülmény az Abd-el-Kader ’s a’ francziák közti barátságos viszony’ megszakadtára mutat. A’ követkamara’ május’ lödikei ülésében a’ Mauguin’ feliratjavaslata feletti viták berekesztettek. Az első része e’ javaslatnak, mellyben a’ király kéretik, „hogy az ország’ aggasztó feszültségének vessen véget, ’s királyi praerogativájával élvén, állandó ministeriumot alkosson“, mint sajátkép semmit sem jelentő, iszonyú többséggel, melly a’ ház’ minden pártjainak tagjaiból alakult, elfogadtatott. A’ második ellenben, mellyben a’ választandó ministerek az oppositio’ értelme szerint valának kijelölendők, csupán a’ legszélsőbb bal oldal’ tetszését nyerte meg, ’s igy annak tanácskozásba sem vétele határoztatott. Mitkén megválasztattak a’ kamara’ s bureauiból azon biztosok, kiknek a’ tegnapi határozat’ következtében a’ koronához intézendő felirat’ szerkesztésével kell vala foglalkozni. E’ választmányban a’ pártok meglehetősen egyensúlyban valának; de munkájok most már az állandó ministerium’ kineveztetésével, szükségtelenné lett. A’ követkamara’ május’ Skai ülésében a’ Mauguinféle felírás-javaslat felett tartatott vitatkozás’ alkalmával legelőször de Sade szóla. Az utolsó választások’ alkalmával, úgymond, az alkotmányszerű párt győzedelmeskedett a’ régi ministeriumon; e’ szellemben kellett volna tehát a’ cabinetnek alkottatnia. A’ szónok két pártot lát a' kamarában, mellyeknek egyike az intézményeket sértetlenül fentartani, másika ugyanazokat továbbképeztetve látni akarja; mindkét részén tiszteletre méltó férfiak, de e’ két párton kívül csak nyomor cselszövények vannak. A’ statushatalomnak a’ kamara’ azon pártrészéhez kell tartoznia, mellynek befolyása mindig növekszik az országban. Egyébiránt a’ szónok mindig Mauguin’ indítványa mellett szavaz. — Lamartine korántsem akarja a’ kamarától megtagadni a’ felirási jogot; a’ koronához szólhatási jog, úgy mond, legelső illetősége a’ nemzeti főhatalomnak. A’ szónok ennélfogva a’ felirat mellett fogna szavazni, ha a’ halogatások a’ koronától erednének, de köztudomású, hogy az összeférhetlenségek nem a’ korona’ vétke. A’ felírás tehát előtte, haszontalannak, álmagyarázatra alkalmat adónak, sőt talán a' koronára nézve sértőnek is látszik. (Morgás balról; tetszés a’ centrumban.) Lamartine ezután Dupin’ és Dufaure nyilatkozásain megy végig, ’s azt következteti belőlük, hogy ezen urak, kik meg reggel tömérdek többségét hívének lenni részükön, este rémülve láták, hogy kevesebbségben maradtak. A’ kevesebbség’ réme volt tehát az, melly sorban minden combinatiót semmivé tett. A’ szónok a’ kamarában mostanság uralkodó anarchiát a’ sajtó’ zsarnokságának tulajdonítja velkül, ’s kikel azon veszély ellen, mellyet a’ hírlapírók’ mindenhatósága készít az országnak és a’ kamarának. — „Uraim! úgy mond, közülünk mindenki bátorság’híjával van; bírunk véleményekkel, de nem merjük azokat védelmezni, ha a’sajtótól megtámadtatnak. A’sajtó gyakran egyesült valamelly szenvedély’, valamelly férjfiú’ gyámolítására, ’s használta zsarnoki befolyását mindazokra, kik nem akarták magokat e’ szenvedélynek, e’ férjfiúnak alávetni, ’s függetlenek akartak maradni.“ Lamartine végül a’ felirat ellen szavaz. — Dubois (Alsó-Loire megyéből) azt következteti Lamartine’ beszédéből, hogy ő a’ censura’ visszaállítását és a’ kamara’ harmadszori feloszlatását akarja. (Ellenmondás.) Azután imigy folytatja: „Ha szabad hinnünk híreknek, egy politicai személy, ki cabinet-alkotással volt megbízva, semmit sem munkál, sőt azt nyilatkoztatja, hogy nem is kapott megbízást. E’ személy nincs itt, ’s nem vonhatom kérdőre. Nem szeretnék az ideigleni minister uraknak semmi kellemetlenséget mondani, de egy ideigleni ministerium politicai oktalanság, ’s első oka a’ bajnak, melly minket fölemészt. Ha nem alakul vala az ideigleni ministerium, a’ korona kényszerítve látta volna magát cabinet-alkotásra. (A’ pénzügy minister: „Majd bizony!“) A’ koronának nem szabad más státustestületnek engedni azon jogot és köteleztetést, miket az alkotmány rá ruházott. Első napon, midőn az ideigleni ministerek e’ kamarában megjelentek, kérdezni kellett volna őket, állandó ministerek e ? (Kaczaj.) Törvényjavaslataikból egyet sem kell vala elfogadni. Egyébiránt magam hívom fel őket, fontolják meg állásukat, ’s mondják meg nekünk, hivatvák e az ország’ igazgatására, mire az előbbi szónok egyik korábbi ölesben czélzott.“— A’pecsetőr (Girod de ). Ami most azon okokat fejtegeti, mellyek az ideigleni ministereket a’ tárczák’ elfogadására bírták, ’,s erősiti, hogy ők forrón óhajtják, azokat utódaiknak átadhatni. Lamartinenek a’ sajtó elleni szemrehányásait Garnier- Payrs azon állítással erőttemti meg, hogy a’ hírlapok’mindenhatósága csak a’ közvéleménnyel összehangzásukon rí.ai,.si'4*^ ’ a kormánynak ellenben zsoldos hírlapjai vannak. ,őjtessék el a kezesség, bélyegár és postadij, szóval a sajtó monopóliuma, akkor a’sajtó igazán szabad ’s minden vélemény képviselve lesz. Azután Thiers urat gáncsolja a szónok, hogy minden előzmények után ki akart békülni Girzüt úrral. Mondják ugyan, hogy a’ doctrinaireket illeti egy része a hatalomnak, mert elősegítették a’ győzedelmet; de ez erkölcstelen elv, mivel Francziaország és kormánya nem lehet a harcznak sem martaléka sem oka.— Mi bennünket (a’ legszélső bal oldalt) illet, mond többek közt Garmer-Pages, kinyilatkoztatom, hogy mi nem tartoztunk a* coalitiohoz; a' coalitio úgy szavazott mint mi, vagyis mi szavaztunk úgy mint a coalitio; de nem hiszem hogy e,rymast valaha értettük volna. (Kaczaj.) Az igazság nemi a’ coalitioban rejtezik. Koalitio-ministerek epén úgy , mint a’ mostaniak, mulékony ministerek. Cabinetet határozott szellemben kell alkotni ’s elfogadni; azoknak, kik nem akarják elfogadni, oppositiót kell képezniük.“ — SoulC marsal- 10 azt mondja a szónok, hogy ő ugyan katonai híresség, de parlamentáris tekintetben nem tudni, mellyik párthoz tartozik; nem képvisel egyebet, mint azon akaratot, melly által választatott. Mia már e kijelölt férj fiú két hónap óta semmit semhozott létre, ez világosan onnan ered, mivel azon akarat a kamara, a választók’, sőt az ország’ akaratjával is összeférhetlen. (Morgás és zaj.) — „Uraim! mond Garnier-Pages, a’ crisis nem két hónaptól, két évtől, hanem kilencz évtől származik. (Élénk ellenmondás.) Ez az én meggyőződésem, s meggyőződése az oppositionak, melly úgy találja, hogy La fitté’ és Dupont de l' Pure' kilépte óta semmi sem megy többé jól. (Kaczaj: Többen: „Ön ellenük harczol."*) Nyugodjanak meg, uraim, én megmondom az igazat egyiknek úgy mint a’ másiknak; erősen meg vagyok felőle győződve, hogy ha ma ismét a’ kormányra jutnának mindketten ama’ kamaratagok, nem fognák magokat jobban viselni mint mások. (Kaczaj.) A’júliusi revolutio után kénytelen volt mindenki bizonyos szükségeknek hódolni: igy Laffitte és Dupont is a’ ministeriumban, ’s Odilon-Barrosa’ Szajna-igazgatóságban. Midőn e’ szükségek elenyésztek, megváltozott a’ dolgok’ intézése; ezóta kezdődött el a’ crisis; volt tehát jogom mondani, hogy a’ crisis kilencz év óta tart. Első akadály volt a’ kevesebbséggé vált régi többség, melly akadályt elszántság által részenkint lehet és kell elhárítani; második akadály a’ conservativ gondolkozásmód, melly a’ fentartó senatus által ábrázoltak. ’S aztán egy más intézmény! Nem vádolom; hiszem, hogy természetes irányát követi; következménye minden statushatalom’ rétegesítésének. Ti azt akarjátok, hogy a’ külön statushatalmak egymást kölcsönösen sulyegyénben tartsák. De hogyan? Midőn kölcsönösen akadályai egymásnak. Ez így van, igazságosan e vagy nem? Minden alacsony különböztetések, mint példávallyon Dupin' charactere összeférhet e Thiers’ vagy Passy' characterével, nem lényegesek. Hiszem, hogy a’ bal centrum elegendő számú férfiakat találhatna a’ kormányra, ha akarnák, ’s ha akadály helyett serkentésül szolgálnának“. (Többen : „Mit ért ön ez alatt ?“) Garnier Pages: „Az intézményeket, már megmondtam!“ (Tartós kaczaj.)—■ Lamartine ismét szót emel, bizonyítandó, hogy föltétlenül pártolja a’ sajtószabadságot ’s nem akar censurát. Mit a’ sajtó’ monopóliumáról mondott, a’ septemberi törvények’ hibája, ’s ezt ő már azoknak tanácskozásba-vételekor előre hirdette. — Bugeaud general azt válaszolja Garnier-Pages’ nyilatkozásinak egyikére, hogy ő a’ júliusi involutio után a’ bal oldalra Mangian és Lafayette mellé akart ugyan ülni, de a’ külügyek iránti nézeteik ’s azon terv által, miszerint a’ Hajnamelléken háború vala viselendő, a’ nélkül hogy csak egy zászlóal is lett volna rétegesítve, elrettentetett. A' Moniteur Párisien máj. 13. estéről azon kilencz királyi rendelést foglalja magában tegnapról, mellyek’ erejénél fogva a’ kilencz minister (kiket fönebb nevezőnk meg) kineveztetik. Párisból május’ 13-kán reggeli 9 órakor indult tele grafi tudósítás szerint a’ franczia ministerium következőkép alkottatott meg: Soult marsal, külügyek’ ministere ’s ministerelnök; Passy, pénzügyminister; Duchatel, belügyek’ ministere; Cunin-Gridaine, kereskedési minister; Dufaure, nyilványos munkák’ ministere; Schneider general, hadminister; Teste igazságminister; Willemain , nyilvános oktatás’ ministere; Duperré admiral, tengerészeti minister. ” Az említett tudósításban még ezek foglaltatnak: „Tegnap egy csoport republicanus lázadó meg akará Pólósban újítani a’júniusi ’s áprilisi lázadásjeleneteket; de könynyen megzaboláztatott. A’ sorkatonaság’, nemzetőrség ’s lakosság’ magatartása csodálatraméltó volt; ma reggel a’ csend tökéletesen helyreállott’. Bassano herczeg (Marét) május’ lodikán Pólósban meghalálozott. Spanyolország, Madrid, máj. 5. Május’ Odika Spanyolország’ fővárosának lakosira nézve a’ gyásznak ’s egyszersmind fölemelkedésnek napja. E’ napon kezdődött 31 évvel ezelőtt a’ revolutio, melly Spanyolországot szaggatja, a’ nélkül hogy mindeddig czelját érte volna. Maga a’ királyi család, saját méltóságáról megfeledkezve, s a’ status’ javát egy kedvencz’ szeszélyes’ teljesítésének utána téve, adá a’ jeltes lázadás’ kitörésére. Látvánul adá a’ vallásos monarchia' gondolkozású népnek sápit házi pörlekedéseit, egy atyja udvarától üldözött trónörökösét, egy atyjának jogai ellen összeesküvő királyi herczeget. Maga a’ korona, előbb a’ fiú által elraboltatva atyjától, utóbb ettől önkényt egy idegen kényurnak ajánltatva, úgy látszott, zsákmányul fog esni azon óriásnak, ki rabló kezeit utána már kinyújta; de