Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-30 / 43. szám

lette fényes és hathatós bevezető-beszéd után a magyar or­szággyülésre küldendő követek kijelelésehez fogni akarván, A­arasd vármegye’követe küldői’ neveben arra ker e o exce­­lentiáját, hogy csak ollyanok candidaltassanak, kik a ma­gyar nyelvben jártasok; minek tekintetbe vételét o excel­lentiája megígérvén, a’tőle kijelöltek közül felkiáltással kö­vetekké választattak: a’ főrendek’ táblájához: Cserneki Markonics Andor kir. udv. tanácsos es alban; a rendek táblájához: Dominich Sándor, a’ horvátországi ítelő-táblának ülnöke ’s Busán Herman Zágráb megyei másod alispany. Ezek latoltatása’ esetében helyettes követekké választattak : a’ főrendek’ táblájához: gróf Orsiek Ágoston ; a’ rendek’táb­lájához: Barlabasseveczi Osegovich Metell Varasd megyei főjegyző, és Zahromichgradai Zdenczay Sándor körösi másod alispany, mellyek után ő exc. az utasítás’kidolgozására kül­döttséget Osegovich segiiai püspök ő maga’ elnöksége alatt rendelt, és miután végre Varasd megyének a’ horvátországi közgyűlés’ elrendezését tárgyazó indítványa, az idő’ szűke miatt, a’jövő országos közgyűlésre halasztatott, és In­ke­/ Imre kir. kamarás az építendő horvát országházra 1000 p. f. ajánlott, a’ mai ülést feloszlató. .. A’ Komárom megyei javító-dologhoz ügyé­ben. Május’ -án délelőtti órákban fényes küldöttség ment az ezen intézet’ magaslelkű főalapítóihoz, mélt. gróf Nádas- By Leopold örökös főispányhoz ’s mélyen tisztelt báró For­ra­y Julia csillagkeresztes nejéhez, ő nagyságukat a’ már emelkedni kezdett intézet’szemlélésére meghívandó. A’hely’ színére érkezvén, a’ közszeretetű főispányi pár létévé a’ talp­­követ ’s megtekintvén az építvé­nyek’ egyéb részeit, vissza­tértekben egész kíséretestül egyenesen a’ régi börtönök felé tartottak. Oda érvén, tompa éjjenkiáltások hallattak a’ bör­tönök’ mélyiből, ’s a’jelenvoltak’kebleiben olly édesbus ér­zelmet támasztának, mintha e’szánandó bünhödők, kik több­nyire csak alkalom ’s példa által csábíttattak bűntettre, ’s erkölcsi nevelés’ hiánya miatt, miről ők nem mindig tehet­nek, követték el a’vétséget, de jóra hajló indulatoknál fog­va mindnyájan javíthatók — az ő súlyaik’ enyhítésére jött Őrangyalnak örülnének. Bemenvén a’ börtönök’ belsejébe, itt ott annyira tömvék a’zugok emberrel, hogy azalatt, mig némelly fekhetik, a’ többinek állni kell, lelket és testet ölő munkátlanságban, ’s tulajdon gőzükben lelkendezve. Azon nap esti 8 órakor véve kezdetét a’jótékony vigalomünnepély, igen számos és nagytekintetű vendégektől látogattatva. Fény­re, csínra, ízlésre ’s kellemre akármelly fővároséval vetél­kedett, ’s a’ műveltebb körű magyar társulatra igen neveze­tes és eredeti volt. 10 órakor kezdődött a’ sorsvonás az e’ tárgyban munkált választmánynak jelenlétében. A’ nyere­mények a’ nyerősors’ előmutatása mellett, Komáromban t. Závody Ferencz, ifjabb Pázmándy Dienes t biró, ’s Konkoly Elek eskütt uraktól elviendők. Azon nyeremények pedig, mellyek 3 hónap alatt, bezárólag augustus’ okáig, nem vitet­nek el, az intézet’ javára árverés’ útján fognak eladatni. A’ még kinlevő sorsokat, mellyek iránt május’ okáig válasz nem érkezett, az intézet’ hasznára elkeltekül tekintetni ha­­tárzák, ’s ez okból valamennyi sors, számra 18 ezer, ját­szott. E’ vigalmat megelőző ’s következett napokon tartott közgyűlésben szőnyegre került a’ nyugpénzintézet és a’ hű szolgálatban elaggott megyei hajdúk’ számára, ’s a’ kegyes ajánlatokból alakult alaptőkéje gyűlés alatt is gyarapult. 7- kén követválasztás volt. Utána a’javító-dologház’ ügye for­dulván elő, a’ t. megye az e’ tárgy körül szellemileg ’s anya­gilag példátlanul fáradozott nemes grófnőnek áldozatit jegy­zőkönyvébe iktatá, ’s e’ kőkeblű hazalányt az’utókor­nak átadá mint ollyat, ki erkölcsi tekintetben az, mi hajdan Szécsy Mária volt a’ vitézségben. A’ gyűlés’ bevégeztével I. Pázmándy első alispánynak velős szónoklata alatti f­ényes küldöttség szivrehatólag megköszönte a’ m. grófnőnek olly hosszasan tartott és sikerült fáradalmit, mire a’ grófné kö­­nyekre olvadva tartalmasan felelt a’ szűnni nem akaró örö­mély­enkiáltások közt. Ekkor a’ nőkoszorúnak egyéb virágai — kik majd erejüket felülmúló együttmunkálattal olly dí­szes gyűjteményeket bírtak összeszerzeni, mellyek a’ mű­értők által közel 20 ezerre becsültettek— az emberiség’ol­tárára is áldoztak : t. Pázmándy Dienesné 1548 ft., t. Ghyczy Ráfaelné 1042 ft., t. Konkolyi Lászlón­é 1000 ft., t. Or­dód­y Vinczéné 645 ft. Későbbi ajánlatok: t. Farayula Károly, budai főharminczadi ellenőr 100 ft., nm. Kovács Miklós, er­délyi püspök 50 ft., m. Sztankovits János, győri püspök­­200 ft., m. Ocskay Antal, kassai püspök 25 ft., nm. báró Eötvös Ignácz, kir. főtárnok 20 ft., nm. Festestes Albert gróf 6 ft. 15. kr. m. Perényi Lajos gróf 6 ft., m. But­tier Já­nos gróf 25 ft., n. Trsztyánszky Sándor, kir. tbiró 48 ft., m Szapáry Vincze gróf 50 ft., m. Motesiczkyné Pongrácz Johan­na grófnő 44 ft., főtiszt. Schnell kanonok 12 ft. 30 kr­t.Liptay Antal lelkész 57 ft. 30 kr., nm. Bakonyi Imre kir. tábornok 10 ft., ft. S. 2 ft. 30 kr., n­é­v­t­e­l­e­n 41 ft. 30 kr., főtiszt. Feuch­­tinger Domokos prépost 25 ft., m. Tajnay János árvai fő­­ispány 50 ft., n. Gyöngyösy Pál csornai prépost 125 ft. (Folytattatik.) Közrebocsátja Külkey Henrik. Ele­gy tár. Minden tájról érkező hirek szerint a’ téli gyapjunyirést már mindenütt megkezdették az egész or­szágban, ’s a’ kétnyiretü téli gyapjú’ beváltása mindenütt erősen foly, minthogy az ár mindenütt a’ tavalyihoz képest 2—3 írttal emelkedett mázsájánál, ámbár ezen czikk a’ kül­földön roszul kell.— A’ losonczi téli gyapjuvásár a’ hideg­­tavaszi napok miatt f. h. 17re határoztatott, midőn mintegy 2000 mázsa hozatott a’ piatzra, de a’ szünetlen esőzés miatt úgy keresztülázott, hogy a’ vevők elijesztetvén, nagyobb rész­ben el nem kelt. Az ár mindazáltal nem volt megvetendő; ugyanis a’ legközönségesb gyapjú 58—60 írton, jobb egy­­nyiretű pedig 70—75 irton kell pen­­pben. Legtöbb vásárol­tatott egy bécsi kereskedőház’számára. Külföldiek, legalább közvetlenül, nem vettek részt a’ losonczi gyapjuvásárban.­­— Beszterczebányán nem rég egy polgár , kinek a’ halál feleségét elragadta, kétségbeesésből nyakát borotvával be­vágta, minek következtében meg is halt."—Csallóközi hirek minden tájról egyenlően rész időről panaszkodnak, hol szin­te a’ szünetlen esőzések minden utakat és vetéseket feláz­tatnak. Liptó megyéből is hasonló hirek szárnyalnak, hol a’ hó még április’végével is magasan feküdt a’ hegyekben; ez okozta hihetőleg nálunk az olly késő tavaszt, mellyben most is még gyéren részesülhetünk. — Herczeg-primásunk kitűnő tehetségei ’s nagy és jeles érdemei által emelkedek hivatalról hivatalra, méltóságról méltóságra. Született Vesz­prémben nemes szülőktől 1775dik évi május’ 30k án. Elvé­gezvén ott a’ gymnasium’ hat oskoláját, 1791 ben a’ püspö­ki me°ye’ papnövendékei közé fölvétetett, és philosophia s’ theologia’ tanulása végett a’ pozsonyi­­papnevelői főinté­­zetbe küldetett. 1796dik évben hazajövetelével a’ veszpré­mi papnevelőházban studiorum praefectussá tétetett. 1798ik évben Zirczen pappá fölszenteltetett. 1799dik évben az egy­házi történeti és jogtudomány’ tanító­ székét foglaló el. 1806- dik évben Veszprém városi lelkésszé és alesperessé, 1807- ben veszprémi kanonokká neveztetett. A’ hazai törvények­ben jártasságánál fogva 1817dik évben praelatusságra a’ t. kir. táblánál, 1819ben pedig a’ főmell.­lletszemélyes­ Tör­­vényszék’ birájává és prisztiniai választott püspökké, 1822- dik évben székesfejérvári, 1825ben pedig veszprémi me­gyés püspökké nevezteték boldogult I. ferencz császár ’s királytól. Midőn 1825dik évben aug. 28-án a’ veszprémi püspöki székre lépett, leírhatatlan volt a’ veszprémi megye’ öröme, mert ő benne nem valósult, azon máskint ugyan a’ tapasztalás által megerősített mondás: „nullus propheta ac­­ceptus in sua patria“. Érdemei az egyház’ bölcs kormány­zásán kívül is nagyok és jelesek. A’ népnevelés Kopáczy püspöknek mindig fő gondja volt. Azért állíta fel Veszprém­ben nagyobb részint a’ maga, részint pedig a’ veszprémi káptalan’ költségén oskolamesterképző-intézetet, ’s ugyan Veszprémben építetett elemi oskolát ’s nevezetes alapítvány­­nyal látott el. 1832dik évben az epemirigy’ idejében jóté­konysággal tündöklött. A’ tavasi Duna-árviz által károsultak’ számára eleségeken ’s egyeseknek adott tetemes segedel­meken kívül küldött 5000 váltó forintot. A’ haza’ külön­féle intézeteire adott jeles segedelmezést, p. o. a’ kapos­vári gymnasiumra 1200 v. írt., a’ magyar tud. társaságnak, mellynek tiszteletbeli tagja, 2500 v írt., az őrültek’ intéze­tére 10,000 v. frt., a’ kaposvári vármegyeházra 1500 v. írt. ’s az abban készítendő kápolnára különösen 1000 frt. Uj Prímásunk ő főméltósága már eddig is nagy Maecenas vala, mert sok jeles munka’ kiadására tetemes summákat költött, igy p. o. Kera Simon, Sz. István élete (Hartviktól) és Chro­­nicon Budense czímű munkákat az ő bőkezűsége mellett bo­csátó napfényre tud. Podhradczky ur (1833, 1836 és 1838), a’ már rajzolatban kész abrosza a’ veszprémi megyének ’s annak számtalan régi oklevelekkel bővített története várja még az ő költsége mellett kiadatását. Sok művész a’ maga kiképezhetésében ő tőle nyert pártolást és segítséget. Her­­czeg-primásunktól tehát a’ tudósok, ’s a’ művészek sokat várhatnak hazánkban. Ugyszinte az egész magyar anya­­szentegyház, javára ezélze nagy igyekezeteinek létrehozá­sát várhatja tőle, ’s azért drága élete’ minél továbbra kiter­jesztését óhajtjuk ’s Istentől kérjük.— II. Károlyból ezt írják: „Az utczai koldulás’megszüntetésére tegnap (máj. 5.) asszonyi munkák’ sorshúzásával kapcsolva adatott tánczviga­­lom’ tiszta jövedelme ezer váltó-forintot meghaladott; a’ bál’ költségei a’helybeli uraság’ sziveskedéséből tétettek.— Őszi vetéseink általányosan mondva silányak, ritkák, úgy hogy némelly helyeken tavaszi vetemény alá szántatnak. A’ hosz­­szas tél miatt tavaszi vetéseinkkel elkéstünk, az időjárás pe­dig száraz és ollykor hives lévén, e’ részben is aggasztók gazdasági nézeteink.­­ A’ Szamos vize több helyeken ki­rontván töltései közül, kárt ’s pusztítást hagyott maga után, ’s az erősb Tiszába szakadásánál kifolyása akadályoztatván, nagy távolságban visszafolyásra kényszerítteték, ’s illy eset­ben rendetlen árjával tengert képez. Ezen összeütközés majd minden áradásnál — midőn a’ két folyam egyenlő duz­zadásban van­—előfordulván, úgy látszik ezen felettébb tekervényes folyású Szamos vizét, egy rendezett átmetszési szabályzat, a’ Tiszába ömlésénél egy alkalmas helyen ásan­dó újabb medren keresztül sebesebb kifolyás korlátozhat­ná, melly munka azonban a’ megye’ erejét annyival inkább haladja, mivel ennek helyezett szükséges javításai is örök küzdésben tartják a’ népet. — Ú-Pályi helységben a’ múlt hó’ közepén egy előkelő éltes özvegy asszony éjjeli rablók által megtámadtatván, a’ gonosztevők a’ rablásban elő is haladtak, midőn a’ zörejre a’ a’ szolgálóleányok felébred­vén, kiszaladtak ’s lármát ütöttek, mellyre már az öreg asszonyság’ fojtogatásával foglalatoskodott gyilkosok elil­lantak, otthagyván öldöklő dorongukat ’s későket a’nagy sietség miatt. A’ helybeli birák által mindjárt viradóval a’ rablók a’ szomszéd faluban nyomoztattak, egyszersmind a’ szomszédságban lakó járásbeli szolgabiró és eskütt urak­nak is hir adatott, kik csak 10 nap múlva jöhetvén ki a’ hely’ színén való vizsgálódásra, nem lehete a’ rablást vi­lágosságra hozni, sem a’ bűnjelek el nem ismertethet­tek; — egy fiatal nőszemélynek azonban csizmapatkó­­nyomai teljesen megütvén a’ rablók’ egyikének még akkor is a’ határban feltalált nyomait, fér­fi szeretőjével együtt befogatott. (H. ’s K. Tud.) — Kalocsánál f. hó 13. ’s Mén, a’ februarisi vizáradás által elrombolt dunai töltések csak igen gyengén lévén megújítva, azokat az iszonyú viztöm­eg általjára, és Sz.-Benedek, Lak, üsződ, Fokta, Kalocsa ’stb. határjait a’ gyönyörűen zöldelő szántóföldeket, kaszá­lókat, kerteket elborította.—Az 1840ik évre „Nemzeti alma­nach“ czím alatt kiadandó ’s a’ részvényesek’ névsorát közlő szépművészeti zsebkönyv’ tartalmának tiszteletdíjául, közép nyolczadrétben számítandó ívtől, prosáért 20, nagyobbszerű kötött nyelven irt költeményekért, ide értvén a’ terjedel­­mesb történeti balladákat is, 25, lyráért 30 pgő forint hatá­roztatott. Melly föltételek mellett müveiknek f. évi augustus végéig szerkesztő Vajda Péter úrhoz (lakása Leopold-utcza Rottenbiller-ház) leendő beküldésére, a vállalatot pártoló hazai írókat, a’ közgyűlés’nevében és határzatából tisztelet­tel megkéri Kúthy Lajos jegyző. — F. máj. mikén ülte a’ m.k. tud. egyetem hold. Schuster Jánosnak, a’vegytan’ (ebe­nda) néhai r. tanítójának’s a’ m. nemz. tud. academia’ tagjá­nak, emlékünnepét Reisinger János természettörténeti nagy­érdemű tanító’ gyásztisztelkedése mellett. Az egy óránál to­vább tartott jeles dolgozata és szavalata beszéd a’ tettekben dús és munkás férjfiú’ életét olly dicsően rajzolta, hogy a’ hamvadó’ elszenderü­ltét lelkünk’ érzelmi előtt szellemként lebegni láttuk, ’s fájdalmas vegyületű boldog csalódásunkból csupán a’ beszéd’fonala’ szakadtával ocsúdtunk fel. A’ hold, hosszú évek’ során­ az életbe vágó és szinte legelső szük­­ségű vegytan’központja ’s képviselője volt hazákban, ’s igy a’ lelkes beszéd’ tartalma mindenkor kitűnő czikkét alko­­tandja literaria históriánknak ’s vegytani és gyógyszerészeti műszótárunknak. Mi ’s az üdvözültnek országszerte lakó számos két rendű (orvos és gyógyszerész) tanítványt óhajt­va óhajtjuk e’ sokban példányul szolgáló beszédnek nyom­tatásban minélelőbb megjelenését. KoTM. Tár.) Madarász—Dobrosy János ur, a’ debreczeni ref. főisko­lában a’ hazai törvények’ 26 évig volt oktatója, több tek. ns. vármegyék’ ’s a’ tiszántúli egyházi kerület’ táblabirája, munkás életének 59dik évében, fél esztendeig tartott súlyo­sabb májdaganat ’s majd ahhoz járult vizibetegség’szenve­dése után, f. évi április hónap’ 24dikén csendes halállal ki­múlván , azon köz és nagy részvéttel, mellyet hivatali ’s er­kölcsi jelességeivel méltán megérdemlett, apr. hó’ 27-dikén díszes halotti szertartások után tétetett a’ sírba. — Gyász­beszédet tartottak fölötte, a’ helybeli ref. egyház’ egyik rendes prédikátora Tóth Mihály, és az anyaiskolában a’ bölcselkedés’ f. oktatója Vetsei József urak. Az elhunyt­nak mély gyásza özvegye Losontzi Farkas Eszter asszony­ság, számos atyafiai, tiszttársai, baráti, és sok százakat tevő tanítványai, áldást mondanak hamvaira. Nagy brit aimi­a. Az alsóház’ ülése máj. 13kán. Mindjárt 5 óra után Russell John lord lép a’ terembe ’s a’ ministeri padok által a’ legélénkebb felkiáltással fogadtatik. Az oppositioi padok mély hallgatásban maradnak. Mialatt néhány kére­lem nyujtatik át, mind a’ két párt’ vezérei keresztbe vetett karokkal ülnek egymással szemközt. Végre fölemelkedik Russell John lord, kinek mozdulatait a’ ház és karzat feszí­tett várakozással kiséri. „Sir,“ igy szólott az elnök felé fordulva, „mióta szerencsés valék legutóbb e’ házhoz szó­lam, az igen tisztes tamworti tag CPee/f ő felsége által teljes hatalommal Hibáztatott fel egy uj ministerium­’ alakítására. Minthogy a’ baronet’ próbálata sikertelen maradt, ő felsé­ge kegyes volt neki megengedni, hogy a’ körülményeket, mellyek e’ nemsikerülést okozák, a’ parlamentben kifejt­hesse. Miután a’ baronet nyilatkozandott, én fogom az okokat, mellyek ő felsége’ tanácsnokit a’ tárczák’ ismétt el­fogadására határozák, előadni, egyszersmind a’ ház’ ülései’ felfüggesztését jövő szerdáig és szerdától pünkösd utáni pén­tekig (24.) javaslatba hozom.“ Siricc­ R., miután beszéde’ kezdetén azon hazug hírekről panaszkodik, mellyek az ő rovására hozattak kerengésbe, lényegesben következő nyi­latkozást adott: „Sir, a’parlament ’s a’nemzet őszinte fel­világosításokat kiván tőlem itt a’ nyílt ház előtt. Ismerem mindazon kellemetlenséget ’s nehézségeket, mellyekkel az illy nyilatkozások szükségkép összekötvék; de ő felségé­nek világosan kimondott kegyes felhatalmazása igen meg­könnyebbíti nekem e’ nehézségeket. Tegnap Melbourne lordhoz kérést intéztem a’ kellő felhatalmazásért; ő követke­zőleg válaszolt nekem: „Soutstreet, máj. 12. Melbourne viscount üdvözletét küldi sir Peel R.nek. Kérelmét előrelát­ván ő lordsága, ő felségének erre vonatkozó parancsait már kinyeré. A’ királyné teljesen felhatalmazza őt (Peelt), a’ körülmények’ kinyilatkoztatására, mellyek között a’ mi­napi próbatétről, egy cabinetet alakítói, lemondott, ’s meg­engedi neki egyszersmind az ő felségével vitt levelezést más­­leről használnia.“ Ezek után , elnök úr! mindenkinek meg kell győződnie, hogy nekem itt jogom van nyilatkozá­sokat tenni. (Halljuk!) Sohasem fogom szem elől elvesz­teni álszent kötelességet, a­ fenséges hölgynek, ki ez ügy­ben közvetlenül részes, teljes igazságot szolgáltatni. Meg fogják engedni, hogy kisebb ’s nem lényeges részleteket vagy elhallgassak vagy csak könnyedén érintsek, hogy a’ közvéleményt a’ fő pont iránt annál inkább felvilágosíthas­sam. Ha azonban a’ nemes lord átellenemben valami hiányt fedezne föl előadásomban, tegyen reá figyelmessé, ’s azon­nal kiegészítem azt, ’s általában minden kérdésre határo­zottan ’s tartalék nélkül fogok felelni. — Szerdán máj. 8kán ő felsége’ rendeletére délutáni 2 órakor a’ palotába men­tem. A’ királyné előbb Wellington herczeget fogadó ’s egy cabinet’ összeállításához segedelmét kikérte. A’ herczeg ő felségének kijelenté, hogy a’legnagyobb nehézség egy kor­mányra nézve az alsóház leend, ’s tanácsolja azért ő felsé­gének, még egy férjfiút magához hívatni, kinek legalább azon elsősége lesz, hogy mint minister az alsóházban ülend. A’ herczeg a’ kiálynénak engem nevezett. A’ királyné kérdezett, magamra vállalnám e az igazgatás’ összeállítá­sát? Ő felsége hozzá téve, hogy lelépett ministeriumától igen nagy sajnálkozással vált meg (with very great regret). (Kitörő tetszés a’ ministerek’ részéről, de a’ melly az ismé­telt „szt! szt!“ által csakhamar elnémult.) Ő felsége továbbá kijelenté, hogy eddigi ministeriuma őt teljesen kielégíté, de az ez által önként tett elbocsáttatási kérelem után szükség­kép egy uj cabinet’ alakítására kell gondolnia. Felesleges volna itt részletekbe bocsátkozni, hímezés nélkül kinyi­latkoztatom, hogy őfelsége a’ sajnálkozást, mellyet benne előbbi ministeriumának elvesztése gerjesztett, s egyszers­mind a’ legszigorúbb alkotmányszerű elveket egy uj kor­mány’alakítására nézve sem tökéletesebben, sem elfogu­latlanabb módon, sem illendőbb szavakban ki nem fejez­hette volna. (Halljuk!) Én azt felelém ő felségének, hogy a’ véghetetlen nehézségeket, mellyek legyőzendők, telje­sen ismerem: de hogy, miután az alsóházbani vitatkozás­ban, melly a’ jelen bonyolódásokat okozó, részt vettem, kész volnék, minden erőmet ő felsége’ szolgálatára szen­telni, ’s ügyének gyámolítására mindent összegyűjteni, a’ mi csak tehetségemben áll. Ezt annál inkább tartam szent kö­telességemnek, mivel legközelebb önmagam hívám elő a’ zavarodást, mellybe most ő felsége jutott. Magamra válla­lom tehát egy új cabinet’ szerkesztését ’s kijelentem­ ő fel­ségének, hogy másnapra egy általán­os kormánytervet re­ménytek neki benyújthatni. Szerdán (Skán) értekezést tar­tottam a’ politikailag hozzám legközelebb álló férf­­iakkal.

Next