Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-07-15 / 56. szám
elfoglalás által kárpótlást szerezni. Milly elfoglalás? Természetesen a’ Rajna határoké, ez vala világosan érthető Lamartine’ beszédéből, habár nem is bátorkodók azt lepletlenül kimondani. De ezen rendszer, kifejtve költői burkából, a’ kamarában nem nagy tetszésre talált. A’ ministerium’ becsületére legyen mondva, hogy e’ kiegyen-litési theoriát elhatározott elégedetlenséggel visszautasította. Villemain’ sarcasticus és bizonyosan vágó szavainak nem volt nehéz, Lamartine’ ki nem elégítő, alaptalan és gyümölcsfélén nyilatkozatit visszautasítani. A’ Moniteur jul. 3 következő (Parisba telegrafi közlés által érkezett) hivatalos tudósítását közli az alexandriai franczia consulnak a’ministerelnökhöz: „Mehemed Ali megparancsolta Ibrahim basának, hogy ott, hol Callier kapitány’megérkezésekor leend, álljon meg, ’s a’nagy hatalmasságok által teendő intézkedések’ kimenetelét várja el.— Az egyiptomi hajóhad megindult, de ellenséges czél nélkül. E’ hajóhad a’ syriai partmelléken fog czikázni“. Paris, jul. 2. A’ kamarának régóta legkülönösebb ülése tegnap történt, mellyben két török basa (Resid, ki még a’ kelet’ miatti 10 millió’ megvitatásán jelen akara lenni; ’s a’ török követ) a diplomata-széken feszült figyelemmel hallá Lamartvie költészt nemzetüknek halált hirdetni költői képekben, Carné urat az ottomán birodalom’ romjain egy arab birodalom’ támadását magasztalni, s végre egy franczia academicust, ki egyszersmind minister, Villemain urat, heves és erőteljes beszédben a’ török nemzetnek ismét vigasztalást és reményt nyújtani. Csak az kár, hogy a’ hírlapok többnyire nem képesek, mindezen többé vagy kevesbbé fényes beszédeknek illő helyet adni. A’ pakkamarai pör annyira elnyel minden hasábot, hogy maga azon pör felőli tudósítás is, melly port mostanában Brossard general olly szerencsésen állott ki Perpignanban, legkisebb helyet sem nyerhet, ’s ekképen a’ general, kinek balesete a’ múlt évben annyira foglalkoztatott mindenkit, nem nyerhette meg azon elégtételt, hogy uj igazolását a’ párisi lapokban láthatná. Politica mindenütt elég és untig van; a’ republicanusok a’ partkamara előtt, a’keleti ügy a’ követkamarában; kell e még több ? Amott nagyszámú világifjuítók, minden kigondolható uraknak volt agg szolgái’ senatusa előtt; emitt egy ősz világ egy alig született statustestület’ törvényszéke előtt. Egyiknek határozati nem engednek többé más folyamodást, mint a’ királyi kegyelemértit; a’ másiknak ítéletei az európai hatalmasságok’ egyetértésétől ’s a’ jövendő’ bonyolódásaitól várják bizonytalan valósulásukat. Jun. 27én, mint már említtetett, a’ perpignani haditörvényszék előtt Brossard general 5 vokssal 2 ellen fölmentetett. 24én volt a’ fő vallatás. A’ fő tanuk ez alkalommal részint betegségi, részint más mentségi okokból meg nem jelentek, nevezetesen Bugeaud general és Ben Durand. Brossard general Ben Durand’ vallását ellene, mintha ő szállítóktól megvesztegettetett ’s Abd- el - Kaderhezi átmenete iránt alkudozásokra lépett volna, hazudságnak nyilatkoztató. Ezen egész nyomozásból az látszik kisülni, hogy Brossard general sem többet sem kevesebbet nem gondolkodott önhasznáról, mint más előtte és utána lévő parancsnokok Afrikában. Brossard general alig hagyá el szabad lábra tétetése után a’ fellegvárat, midőn ismét börtönbe vitetett, t. i. az adósok’ börtönébe. A’generálnak számos hitelezői vannak, kik közül néhányan őt törvény elébe idézik. Párisban folyvást sokat hallani a’ respublicai titkos fényitő törvényszék’ végzéseiről. Számos elítéltetések történttek; két olly szövetséges, ki a’máj. 12kei lázadást nem követte, szinte a’ nevezett törvényszék elébe állíttatottnak lenni mondatik, mek’ előterjesztésére különösen fölszólító a’ polgárság’ illető tagjait ’s a’ polgári elöljárók testületére; mihez képest ő felsége, midőn néhány nap előtt a' polgári lövészek’ választmánya által a’ lövészünnepre (melly tegnap kezdődött) meghivaték, bárha különben annak tagjait kegyesen fogadó, élénken voszalá a’városi tiszti kar" magaviseletét, s ezt nyilványítá a’ tartományban terjengő lázadási érzelmek’ kútfejének. E’ rászaló nyilatkozás annyival inkább zavaró a’ lövészünnep’ örömeit, minthogy ő felsége egyenesen kívánó a’ városi tiszti karnak onnan leendő elmaradását. Stuttgart, jul. 4. A’ követkamara’ mai ülésében Hornstein báró következő indítványt ten: Érdekében fekszik a’ kamarának, hogy tanácskozásai teljesen és helyesen iktattassanak a’ hírlapokba. De az eddigi tudósítások nem adják hír képét a’tanácskozásoknak, hanem ezeket gyakorta egészen eltorzítják. A’ választmányt meg kellene bizni: vizsgálná meg, mikort kaphatja meg a’ publicum minél hamarabb és teljesen a’ tanácskozásokat. A’ tudósítók csak úgy fogják fel a’ tanácskozásokat, a’ mint ezeket hallani akarják. Zwergern elfogadja ugyan az indítványt, de védi a’ tudósítókat. Nem ezekben fekszik — úgy mond — az ok, hanem a’ censurában, mit a’ szónok saját tapasztalásából tud. Henkel pártolja az indítványt, egyébiránt saját országgyűlési hírlapot nem vél létesíthetőnek. Ringler, Clemens és mások szinte pártolják az indítványt. Camerer Zwergern’ nézetei mellett szól. Hornstein báró’ indítványa felkiáltással elfogadtatik. Spanyolország. Santandérből jun, II. költ levél szerint’ Aigle franczia gőzhajó a’christinai hadsereg’ sebes, kór és elbocsátott katonáival San Sebastianból a’ nevezett kikötőbe érkezett, honnan vissza San Sebastianba 400 ujonczot vala viendő. A' franczia „chasse-marée“ lvkén szinte Santanderbe érkezett ágyúkkal, mellyek a’ christinók által megerősített vonalon mondatnak felállítandóknak. Don Carlos ügyvivői, úgy látszik, Angolországban tettleg munkálódnak, neki fegyvereket ’s más hadi szereket szerzendők és szállítandók. Jun. 28 án öt férj fi, mérnök és sütő, a’ keletindiai hajóműhelyben fekvő Waterloo gőzös’ kapitányától kárpótlást kívánt. T. i. szerződésre léptek e’ személyek a’kapitánnyal,’s már öt napig dolgoztak a’ hajón, midőn észrevevék, hogy a' hajó fegyverrel van megrakva, miből roszat sejtettek. Ezen felül a’ vámház’ néhány tisztétől figyelmeztettek, hogy a’ spanyol partmellék jól őriztetik, s ha a’ hajó a’christinók’ kezére jutna, nehezen kerülnék el az akasztóful. Erre ezen emberek felhagytak szerződésükkel, de kárpótlást kívántak az öt napi munkáért. Waterloo 150 tonna terhű hajó. A’ kormány most pontosan megvizsgálja ez esetet, ’s ha csak lehetséges, gátolni fogja e’ hajó’ kijuthatását a’ Themsére. .r Németország, Hannovera, jul. 2. A’politicai nyomozások, mellyek eddig csak egyes személyek ellen ’s a’ sik földön valanak intézve, úgy látszik, terjedelmesebbé kezdenek válni. A’ cabinet ugyanis a’ főváros’ minden választó férfia ellen nyomozást rendelt. Mint tudva van, az itteni választó testület vonakodók fölszólittatása után is egy bizonyos követet megválasztani, melly alkalommal indulatos jelenetekre került a’ dolog Meyer serfőző’ szenvedélyessége által, ki, mint illető tag jelen lévén, egyedül sürgeté a’ választást. A’ cabinet megbizá most az itteni hivatalt, hallgatná ki legelőször a’ választó férfiakat (kik a’ választó testületnek csak egy részét teszik; másika a’ polgári elöljárók és tisztviselőkből áll aziránt, mi ok beírta őket a’rendek’ gyűlésére küldendő követ’ megválasztásának elmellőztére. Ezek’ vallomásai által némelly tisztviselők’ és polg. elöljárók’ hajtogatásainak vélik nyomára jöhetni, minthogy a’ város’ részéről az országgyűlés elébe terjesztetett sérelmek miatt különben is neheztelés van a’ városi tisztviselőségre (melly ami serel Belgium. Mondják , hogy az Emancipation’ főszerkesztője (franczia születésű) kiutasítással fenyegettetett, ha’ a’ ministerium elleni oppositiojával föl nem hagy. F1 e m a 11 e bau (Lüttich mellett) a’ szénbányás munkások közt háborgás ütött ki. Jun. 23kán egy 27, német bányászlegényből álló társaság vétetek szolgálatba, a’ kitakarító munkákra alkalmaztatandó. 24kén az ugyané’ bányában dolgozó belga munkások nyilatkoztaták, hogy a’ külföldiekkel nem akarnak dolgozni ’s hogy nem szállnak le az aknába, ha a’németek el nem bocsáttatnak. Rendetlenségek’ elkerülése végett e’ bányászat’ igazgatói a’ német munkásokat e’ napon nem ereszték az aknába. Mindazáltal e’ pillanatnyi engedvény nem vala képes a’ belga munkások’ háborgását lecsillapítani; az aknába e’ napon leszóllőtt belga munkások alkonyat előtt ismét felhuzaták magokat ’s újólag nyilatkoztaták, hogy mindaddig nem dolgozandnak, mig a’ német munkások az aknába léphetnek, ’s mindnyájan, mintegy kétszázan, tömegestül átkozódások’ és fenyegetőzések’ kitörése közben kivánák vissza munkakönyvecskéiket. Az igazgatók nem tartván tanácsosnak engedni, azon ajánlást tevék a’munkásoknak, hogy napról napra tiz könyvecskét fognának visszaadni, nehogy a’ munkák egyszerre félbenszakadjanak. A’ munkások vonakodtak e’ föltételt elfogadni. Mindezek után nem tekintvén a’ belga munkások’ fenyegetéseit, a’ 27 németet az aknába eresztetek. E’ szilárdság annyira nevelé a’ belga munkások’ elégületlenségét, hogy az aknából napi munkájok után ismét följövő németeket körülvéve megtámadák , és csak nagy erőködés által sikerült, azokat ezek’ hatalmaskodásai alól kimenteni; sőt a’ háborgók’egyike még ezt kiálta: „Ha mindnyájan ollyanok volnának mint én, úgy ezeket (a’ németeket) az aknába hánynák.“ Este felé a’ németek a’ bányaépületekben számukra kijelelt kaszárnyájokba vonultak. De alig léptek oda be, midőn egy csoport belga munkás, két fegyveres asszonytól vezéreltetve, lakásaikba betört, ’s elkerülhetlenül véres összeütközés törendett ki, az aknai elöljárók’ szilárdsága nélkül; nevezetesen Thonard beszedő a’háborgókat avval fenyegeté, hogy a’ legelsőnek, ki a’ németeket bántani fogná, egy golyót röpítene fején keresztül. E’ körülmények közt a’ polgári kormányzó tudósíttaték a’ történetekről, ki jun. 2-kai éjjel egy osztály sorkatonaságot küldött a’ hely’ Színére, mellynek jelenléte minden új rendetlenséget elhárított. A’ napszámosok közül öten, mint a’rendetlenségek’ indítói, befogattak’s tömlöczbe vitettek Lüttichbe. A’ legutóbbi tudósítások szerint a’csend tökéletesen helyre volt állítva. Törökország. Konstantinápolyból rendkívüli utón érkezett hírek szerint Mahmud szultánjuk idén reggel meghalálozott. Ez eseményt következő iratban tudató az udv. ministerség minden külső hatalmasság’ követeivel: „Ma hétfőn, (jul. 1.) reggel felé, Isten’ örök végzése szerint, Mahmud khán szultán, az ozmánok’ császárja, elhagyó ez árnyékvilágot; székörököse, a’ magasságos, fönséges, hatalmas Abdul Mesid khán szultán, őseinek örökletes székére szerencsésen föllépett, ’s a’ császárság’ régi szokása szerint, a’ nagy méltóságuak’, főpapság’, a’ hadsergek főparancsnoki’, ministerek’ ’s országos tisztviselők’ hódolatát elfogadá. “— A’ szultán’ halála előtt két nappal Hafiz és Kapudán basákhoz parancs küldeték, hogy a’ seregekkel ’s hajóhaddal tüszint megállapodjanak ott, hol őket e’ parancs utólérendi. A’ fővárosban teljes csend uralkodik; de az elmék elfoglalvák a’ császár’ halála fölötti mély bánattal. Különös élénkséggel érzik veszteségök’ nagy voltat az e’ tartományokban megtelepült keresztények. Ők soha sem fogják felejthetni ama’ védelmet ’s türelmezést, mellyet irántok e’ fejedelem minden alkalommal bizonyított, ’s melly által ő ezek’ örökös háláját magának biztosító. — II. Mahmud harminczadik uralkodó volt az Ozmán törzsekből, ’s huszonnegyedik, ki Konstantinápolynak az ozmánok által 1453. történt elfoglaltatása után e’városban tartó országi eszékét. Ha harminczegy évig tartott kormányzásának idejét áttekinti az ember, kétségkívül olly eseményekre talal annak folytában, mellyek az európai fogalmakat sértik, mellyeknek okát azonban nem a’ szultán’ ferkezetében, hanem helybeli ’s történeti szokásokban kell keresni, ’s igy azokat némelly szigorú kénytelenségnek kell tulajdonítni. Tagadhatlan, hogy ő, mint fejdelem, komolyan akaró mindazt, a’ mi jó; iparkodott magának felvilágosodást szerezni, ’s legyőzött számos előítéletet, mellyek minden polgári művelődést gátoltak,’s leküzdetésökben nem csekély bátorságot kívántak. A’ halál korábban lepte őt meg, mintsem mindazon terveket valósíthatná, mellyeket birodalma’javáral eszközölni szándékozott. A’ történetirás mindenesetre kitűnő helyet jelölem!s számára az ozmán fejedelmek’ sorában. Újszakamerika. Éjszakamerikai lapok azon hirt hozzák, hogy SantaCruz tábornok, mint éjszaki ’s déli Peru’ protectora ’s Bolivia elnöke, hivataláról leköszönt. Mig Arequipában szállásolt, hadseregei közt háborgás támadt, melly miatt Islayba távozók, hol őt Brampton angol ügybiztos fogadá be. Minthogy azonban néplázadástól kelle tartani, több tisztjével együtt „Samarang“ angol hajóra kelt, mart snikán. Előbb meg következő lemondólelevelet bocsáta közre : Azon események, mellyek leius Bolíviában történtek, a’ legnagyobb áldozatokat kívánják tőlem azon ártalmak’ elfordíthatása végett mellyeket a’ polgárháború magával hoz. Rendelem tehát a’ mint következik: 1) Ezennel leteszem a’ protectori méltóságot, mellyet a’ perui szövetség’ tartományiban viseltem. 2) A’ délperui kormány’s a’ helyhatóságok nem szűnnek meg a’ rendet fentartani, ’s az erőben levő törvényeknek tekintetetszerezni iparkodandnak, mig egy nemzeti gyűlés az ország’ jövendő sorsa fölött határozand.“ Egy másik lemondólevele által a’ bolivai elnökséget is leteve. Ehhez egy a’ bolíviaiakhoz intézett irat volt csatolva, mellyben többi közt igy szól: „Bolíviaiak! Ne botránkoztassátok a’ világot kicsapongásitokkal, mellyek országtokra gyűlölséget vonhatnának. A’ törvénytelenség megemésztem, ha°ine‚»hasonló» támad köztetek. Bár hova vezessen az isteni homlviselés, ’s bármilly soká szükségesnek láttassák honomból távollétem, nem szünendek meg javatokért buzgón imádkozni.“ Elegy. Pár is, jul. 4. A’ pápa Valée marsai algíri kormányzónak igen szép, drága művű ’s nagybecsű inosaik asztaliszereket ajándékozott, elismeréséül a’ vallás iránti buzgalmának ’s azon gyámolításnak, mellyet az algíri püsnök iránt bizonyított. 1 . Lissabonbó 1 jun. 24ről kelt hírek szerint, Nemours hg. u. a. hó’ Tittkán érkezett meg Cadixból Lissabonba ’s a’ Belem palotába szállott, hol neki a’ diplomata-test tisztelkedik. Két nappal utóbb a’ szász-coburg-gothai ág érkezett a’ fővárosba Portsmouthból, „Lightning“ angol gőzösön, fiai* ’s lánya’ kíséretében. — 241dben meglátogató Nemours im az angol hajóhadvezért a’ Tájón horgonyzó admiral-hajón, hol rangjához illő tisztelkedéssel fogadtaték. — A’ követkamara elfogadó a’ kormány’ folyó költségeinek födezhetése végett indítványozott 1401 centonyi hitel’ megajánlását. A’ sz.-pétervári hírlapok terjedelmes leírását közük azon lakomának, mellyet a’ császár ami’ személyeknek, kik a’ műkiállításra tárgyakat szolgáltattak, vasárnap jun. 23kánada. Az ünnepély Peterhofban tartatott, ’s a’ meghívott vendégek’száma mintegy 500ra ment, közöttük a’sz.pétervári ’s moszkvai legelső gyámnokok és vállalkozók, az idegen consulok, a’ kereskedési törvényszék’ tagjai, a’ műkiállítási biztosság’stb. 3 órakor megjelentek a’császár és császárné az egész császári családdal, ’s helyet foglaltak az asztaloknál. A’ császárral szemközt ültek a‘ császárné ’s a’ császári család, jobbra gróf Cancrin minister, balra néhányan a’ legelső gyámokok közül. Ő felsége igen nyájasan beszélgete vendégeivel, végre áldomásozott egészségökre, melly áldomás rendkívüli örömmel fogadtaték. Asztal után is sokat beszélt még a’ császár az egyes jelenlevőkkel, ’s azután eltávozott, a’ vendégek pedig meghivattak a’ park’ látogatására, mire az udvari kocsik készen állának; ezután bemeneti jegyeket kaptak a’ színházba, hol az egész udvar is megjelent. id é n z k e t e t. trécSj július’ 12. Dunavizállás julius’ likén: 5' 10" 55 M 55 55 1839. 1834. 55 közép ára volt 5petesp P • • 1077, 55 55 551 55 55 . . 1017, 55 55 553 55 55 • • 827, 50 frnt. 55 • • 517, 250 ,, 55 • • 2737, 500 . 55 . . 675 20/2 poéntos . 55 • • 66% kint . . . . 55 . . 1523% Magyar hírlapok’ heti szemléje. Julus’ 1. —7. A’ Rajzolatok, mint politicai hírlap, megkezdek első félévi pályájokat. Dicsérni kell a’ lapban a’ külső csínt, bő tartalmat, ízletes elrendelést, a’ tárgyak’ különféleségét, mellyekre figyelme számonkint kiterjed, és a’jó szellemet, mellyben az egészet kezelni ígéri. Ha mernénk valamit tanácsiam ,Munkácsy úrnak, mire talán egyenes és jóakaró szándékunk némileg felhatalmaz, az volna az, hogy a’ jövő félévben mellék lapját a’ főlappal, feuilletonképen, olvassza egybe ’s adja csak ezt, de adja hetenkint háromszor vagy négyszer; hogy igy mind hirdetései, mind „legújabb politicai hitei“, mind helybeli napi érdekű közleményei (miilyenek: az érkezők’, halottak’, játékszini előadások’, vízállás’ ’stb. kimutatásai) újságban és érdekben nyerjenek, úgy látszik, ez az intézkedés, journalisticánk’ eddigi állásához képest, igazi előhaladás volna ’s a’ kor’ szükségének és kivonatának felelne meg. Az Ismertető folyó félévi iső száma különösen gazdag közhasznú, tartalmas és gyakorlati czikkelyekben, miilyenek a’mi gazdasági olvasó közönségünknek kiváltkép kellenek. Felhozzuk a’ czikkelyek’ felírásait: „Az honunkbeli mezőgazdasági képzőintézetekről“ „Elmélkedés a’ rétekről és legelőről“ „A’ föld’minőségének természeti ismertető jegyei“ ,,Kender- és lentörés“ ’stb. Újólag ajánljuk e’ valóban hasznos és korszerű lapot minden rendű magyar olvasók’ figyelmébe ’s pártolásába. Az Athenaeműren fő czikkely: „Békebiróságok“ Tóth Lőrincztől. A’ szerző még fiatal ügyvéd, ’s ebből magyarázhatni