Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-15 / 56. szám

elfoglalás által kárpótlást szerezni. Milly elfoglalás? Természetesen a’ Rajna határoké, ez vala világosan ért­hető Lamartine’ beszédéből, habár nem is bátorkodók azt­­ lepletlenül kimondani. De ezen rendszer, kifejtve költői burkából, a’ kamarában nem nagy tetszésre talált. A’ mi­­nisterium’ becsületére legyen mondva, hogy e’ kiegyen-­­­li­tési theoriát elhatározott elégedetlenséggel visszautasította. Villemain’ sarcasticus és bizonyosan vágó szavainak nem volt nehéz, Lamartine’ ki nem elégítő, alaptalan és gyü­mölcsfélén nyilatkozatit visszautasítani. A’ Moniteur jul. 3 következő (Parisba telegrafi közlés által érkezett) hivatalos tudósítását közli az alexandriai franczia consulnak a’minister­elnökhöz: „Mehem­ed Ali meg­parancsolta Ibrahim basának, hogy ott, hol Callier kapi­tány’megérkezésekor leend, álljon meg, ’s a’nagy hatal­masságok által teendő intézkedések’ kimenetelét várja el.— Az egyiptomi hajóhad megindult, de ellenséges czél nél­kül. E’ hajóhad a’ syriai partmelléken fog czikázni“. Paris, jul. 2. A’ kamarának régóta legkülönösebb ülése tegnap történt, mellyben két török basa (Resid, ki még a’ kelet’ miatti 10 millió’ megvitatásán jelen akara lenni; ’s a’ török követ) a diplomata-széken feszült figye­lemmel hallá Lamartvi­e költészt nemzetüknek halált hirdetni költői képekben, Carné urat az ottomán birodalom’ romjain egy arab birodalom’ támadását magasztalni, s végre egy franczia academicust, ki egyszersmind minister, Villemain urat, heves és erőteljes beszédben a’ török nemzetnek is­mét vigasztalást és reményt nyújtani. Csak az kár, hogy a’ hírlapok többnyire nem képesek, mindezen többé vagy kevesbbé fényes beszédeknek illő helyet adni. A’ pak­ka­­marai pör annyira elnyel minden hasábot, hogy maga azon pör felőli tudósítás is, melly port mostanában Brossard ge­neral olly szerencsésen állott ki Perpignanban, legkisebb helyet sem nyerhet, ’s ekképen a’ general, kinek balesete a’ múlt évben annyira foglalkoztatott mindenkit, nem nyerhet­te meg azon elégtételt, hogy uj igazolását a’ párisi lapokban láthatná. Politica mindenütt elég és untig van; a’ republica­­nusok a’ partkamara előtt, a’keleti ügy a’ követkamarában; kell e még több ? Amott nagyszámú világifjuítók, minden kigondolható uraknak volt agg szolgái’ senatusa előtt; emitt egy ősz világ egy alig született statustestület’ törvényszéke előtt. Egyiknek határozati nem engednek többé más folyamo­dást, mint a’ királyi kegyelemértit; a’ másiknak ítéletei az európai hatalmasságok’ egyetértésétől ’s a’ jövendő’ bonyo­­lódásaitól várják bizonytalan valósulásukat. Jun. 27én, mint már említtetett, a’ perpignani haditör­vényszék előtt Brossard general 5 vokssal 2 ellen fölmen­tetett. 24én volt a’ fő vallatás. A’ fő tanuk ez alkalommal részint betegségi, részint más mentségi okokból meg nem jelentek, nevezetesen Bugeaud general és Ben Durand. Brossard general Ben Durand’ vallását ellene, mintha ő szál­lítóktól megvesztegettetett ’s Abd- el - Kaderhezi átmenete iránt alkudozásokra lépett volna, hazudságnak nyilatkoztató. Ezen egész nyomozásból az látszik kisülni, hogy Brossard general sem többet sem kevesebbet nem gondolkodott ön­hasznáról, mint más előtte és utána lévő parancsnokok Afrikában. Brossard general alig hagyá el szabad lábra tétetése után a’ fellegvárat, midőn ismét börtönbe vitetett, t. i. az adósok’ börtönébe. A’generálnak számos hitelezői vannak, kik közül néhányan őt törvény elébe idézik. Párisban folyvást sokat hallani a’ respublicai tit­kos fényi­tő tör­vény­szék’ végzéseiről. Számos elítél­­tetések történttek; két olly szövetséges, ki a’máj. 12kei lázadást nem követte, szinte a’ nevezett törvényszék elébe állíttatottnak lenni mondatik, mek’ előterjesztésére különösen fölszólító a’ polgárság’ ille­tő tagjait­ ’s a’ polgári elöljárók testületére; mihez képest ő felsége, midőn néhány nap előtt a' polgári lövészek’ vá­lasztmánya által a’ lövészünnepre (melly tegnap kezdődött) meghivaték, bárha különben annak tagjait kegyesen foga­dó, élénken voszalá a’városi tiszti kar" magaviseletét, s ezt nyilványítá a’ tartományban terjengő lázadási érzelmek’ kútfejének. E’ rászaló nyilatkozás annyival inkább zavaró a’ lövészünnep’ örömeit, minthogy ő felsége egyenesen kí­vánó a’ városi tiszti karnak onnan leendő elmaradását. Stuttgart, jul. 4. A’ követkamara’ mai ülésében Hornstein báró következő indítványt ten: Érdekében fekszik a’ kamarának, hogy tanácskozásai teljesen és helyesen iktattassanak a’ hírlapokba. De az eddigi tudósítások nem adják hír képét a’tanácskozásoknak, hanem ezeket gyakorta egészen eltorzítják. A’ választmányt meg kellene bizni: vizsgálná meg, mikort kaphatja meg a’ publicum minél ha­marabb és teljesen a’ tanácskozásokat. A’ tudósítók csak úgy fogják fel a’ tanácskozásokat, a’ mint ezeket hallani akarják. Z­wer­gern elfogadja ugyan az indítványt, de védi a’ tudósítókat. Nem ezekben fekszik — úgy mond — az ok, hanem a’ censurában, mit a’ szónok saját tapasztalásából tud. Henkel pártolja az indítványt, egyébiránt saját ország­­gyűlési hírlapot nem vél létesíth­etőnek. Ringler, Clemens és mások szinte pártolják az indítványt. Camerer Zwergern’ nézetei mellett szól. Hornstein báró’ indítványa felkiáltással elfo­gad­tatik. Spanyolország. San­tan­dérből jun, II. költ levél szerint­­’ Aigle fran­czia gőzhajó a’christinai hadsereg’ sebes, kór és elbocsátott katonáival San Sebastianból a’ nevezett kikötőbe érkezett, honnan vissza San Sebastianba 400 ujonczot vala viendő. A' franczia „chasse-marée“ lvkén szinte Santanderbe érkezett ágyúkkal, mellyek a’ christinók által megerősített­ vonalon mondatnak felállítandóknak. Don Carlos­ ügyvivői, úgy látszik, Angolországban tettleg munkálódnak, neki fegyvereket ’s más hadi szere­ket szerzendők és szállítandók. Jun. 28 án öt férj fi, mérnök és sütő, a’ keletindiai hajóműhelyben fekvő Waterloo gőzös’ kapitányától kárpótlást kívánt. T. i. szerződésre léptek e’ személyek a’kapitánnyal,’s már öt napig dolgoztak a’ hajón, midőn észrevevék, hogy a' hajó fegyverrel van megrakva, miből roszat sejtettek. Ezen felül a’ vámház’ néhány tiszté­től figyelmeztettek, hogy a’ spanyol partmellék jól őriztetik, s ha a’ hajó a’christinók’ kezére jutna, nehezen kerülnék el az akasztóful. Erre ezen emberek felhagytak szerződé­sükkel, de kárpótlást kívántak az öt napi munkáért. Waterloo 150 tonna terhű hajó. A’ kormány most pontosan megvizs­gálja ez esetet, ’s ha csak lehetséges, gátolni fogja e’ hajó’ kijuthatását a’ Themsére. .r Németor­szág, Hannovera, jul. 2. A’politicai nyomozások, mellyek eddig csak egyes személyek ellen ’s a’ sik földön valanak intézve, úgy látszik, terjedelmesebbé kezdenek válni. A’ cabinet ugyanis a’ főváros’ minden választó férfia ellen nyo­mozást rendelt. Mint tudva van, az itteni választó testület vonakodók fölszól­itta­tása után is egy bizonyos követet meg­választani, melly alkalommal indulatos jelenetekre került a’ dolog Meyer serfőző’ szenvedélyessége által, ki, mint il­lető tag jelen lévén, egyedül sürgeté a’ választást. A’ cabi­net megbizá most az itteni hivatalt, hallgatná ki legelőször a’ választó férfiakat (kik a’ választó testületnek csak egy részét teszik; másika a’ polgári elöljárók­ és tisztviselőkből áll­ aziránt, mi ok beírta őket a’rendek’ gyűlésére külden­dő követ’ megválasztásának elmellőztére. Ezek’ vallomásai által némelly tisztviselők’ és polg. elöljárók’ hajtogatásainak vélik nyomára jöhetni, minthogy a’ város’ részéről az or­szággyűlés elébe terjesztetett sérelmek miatt különben is neheztelés van a’ városi tisztviselőségre (melly am­i se­rel­ Belgium. Mondják , hogy az Emancipation’ főszerkesztője (fran­czia születésű) kiutasítással fenyegettetett, ha’ a’ ministeri­­um elleni oppositiojával föl nem hagy. F1 e m a 11 e bau (Lüttich mellett) a’ szénbányás munkások közt háborgás ütött ki. Jun. 23kán egy 27, német bányász­­legényből álló társaság vétetek szolgálatba, a’ kitakarító munkákra alkalmaztatandó. 24kén az ugyané’ bányában dolgozó belga munkások nyilatkoztaták, hogy a’ külföldiek­kel nem akarnak dolgozni ’s hogy nem szállnak le az ak­nába, ha a’németek el nem bocsáttatnak. Rendetlenségek’ elkerülése végett e’ bányászat’ igazgatói a’ német munkáso­kat e’ napon nem ereszték az aknába. Mindazáltal e’ pilla­natnyi engedvény nem vala képes a’ belga munkások’ há­borgását lecsillapítani; az aknába e’ napon leszól­lőtt belga munkások alkonyat előtt ismét felhuzaták magokat ’s újólag nyilatkoztaták, hogy mindaddig nem dolgozandnak, mig a’ német munkások az aknába léphetnek, ’s mindnyájan, mint­egy kétszázan, tömegestül átkozódások’ és fenyegetőzé­sek’ kitörése közben kivánák vissza munkakönyvecskéiket. Az igazgatók nem tartván tanácsosnak engedni, azon aján­lást tevék a’munkásoknak, hogy napról napra tiz könyvecs­két fognának visszaadni, nehogy a’ munkák egyszerre fél­­benszakadjanak. A’ munkások vonakodtak e’ föltételt elfo­gadni. Mindezek után nem tekintvén a’ belga munkások’ fe­nyegetéseit, a’ 27 németet az aknába eresztetek. E’ szilárd­ság annyira nevelé a’ belga munkások’ elégületlenségét, hogy az aknából napi munkájok után ismét följövő némete­ket körülvéve megtámadák , és csak nagy erőködés által si­került, azokat ezek’ hatalmaskodásai alól kimenteni; sőt a’ háborgók’egyike még ezt kiálta: „Ha mindnyájan ollyanok volnának mint én, úgy ezeket (a’ németeket) az aknába hánynák.“ Este felé a’ németek a’ bányaépületekben szá­mukra kijelelt kaszárnyájokba vonultak. De alig léptek oda be, midőn egy csoport belga munkás, két fegyveres asszony­tól vezéreltetve, lakásaikba betört, ’s elkerülhetlenül véres összeütközés törendett ki, az aknai elöljárók’ szilárdsága nélkül; nevezetesen Thonard beszedő a’háborgókat avval fenyegeté, hogy a’ legelsőnek, ki a’ németeket bántani fog­ná, egy golyót röpítene fején keresztül. E’ körülmények közt a’ polgári kormányzó tudósíttaték a’ történetekről, ki jun. 2-kai éjjel egy osztály sorkatonaságot küldött a’ hely’ Színére, mellynek jelenléte minden új rendetlenséget elhá­rított. A’ napszámosok közül öten, mint a’rendetlenségek’ indítói, befogattak’s tömlöczbe vitettek Lüttichbe. A’ legutób­bi tudósítások szerint a’csend tökéletesen helyre volt állítva. Törökország. Konstantinápolyból rendkívüli utón érkezett hí­rek szerint Mahmud szultánjuk idén reggel meghalálozott. Ez eseményt következő iratban tudató az udv. ministerség minden külső hatalmasság’ követeivel: „Ma hétfőn, (jul. 1.) reggel felé, Isten’ örök végzése szerint, Mahmud khán szultán, az ozmánok’ császárja, elhagyó ez árnyékvilágot; székörököse, a’ magasságos, fönséges, hatalmas Abdul Mesid khán szultán, őseinek örökletes székére szerencsé­sen föllépett, ’s a’ császárság’ régi szokása szerint, a’ nagy méltóságuak’, főpapság’, a’ hadsergek főparancsnoki’, mi­­nisterek’ ’s országos tisztviselők’ hódolatát elfogadá. “— A’ szultán’ halála előtt két nappal Ha­fiz és Kapudán basák­hoz parancs küldeték, hogy a’ seregekkel ’s hajóhaddal tüs­­zint megállapodjanak ott, hol őket e’ parancs utólérendi. A’ fővárosban teljes csend uralkodik; de az elmék el­­foglalvák a’ császár’ halála fölötti mély bánattal. Különös élénkséggel érzik veszteségök’ nagy voltat az e’ tartományok­ban megtelepült keresztények. Ők soha sem fogják felejt­hetni ama’ védelmet ’s türelmezést, mellyet irántok e’ feje­delem minden alkalommal bizonyított, ’s melly által ő ezek’ örökös háláját magának biztosító. — II. Mahmud harminczadik uralkodó volt az Ozmán törzsekből, ’s huszonnegyedik, ki Konstantinápolynak az ozmánok által 1453. történt elfoglal­­tatása után e’városban tartó országi eszé­két. Ha harminczegy évig tartott kormányzásának idejét áttekinti az ember, két­ségkívül olly es­eményekre talal annak folytában, mellyek az európai fogalmakat sértik, mellyeknek okát azonban nem a’ szultán’ ferkezetében, hanem helybeli ’s történeti szokásokban kell keresni, ’s igy azokat némelly szigorú kénytelenségnek kell tulajdonítni. Tagadhatlan, hogy ő, mint fejdelem, komolyan akaró mindazt, a’ mi jó; iparko­­dott magának felvilágosodást szerezni, ’s legyőzött számos előítéletet, mellyek minden polgári művelődést gátoltak,’s leküzdetésökben nem csekély bátorságot kívántak. A’ ha­lál korábban lepte őt meg, mintsem mindazon terveket va­lósíthatná, mellyeket birodalma’javáral eszközölni szándé­kozott. A’ történetirás mindenesetre kitűnő helyet jelölem!­s számára az ozmán fejedelmek’ sorában. Újszakamerika. Éj­s­z­akamerikai lapok azon hirt hozzák, hogy Santa­­C­ruz­ tábornok, mint éjszaki ’s déli Peru’ protectora ’s Bo­livia elnöke, hivataláról leköszönt. Mig Arequipában szállásolt, hadseregei közt háborgás támadt, melly miatt Is­­layba távozók, hol őt Brampton angol ügybiztos fogadá be. Minthogy azonban néplázadástól kelle tartani, több tisztjével együtt „Samarang“ angol hajóra kelt, mart­ snikán. Előbb meg következő lemondólelevelet bocsáta közre : Azon ese­mények, mellyek l­eiu­­s Bolíviában történtek, a’ legna­gyobb áldozatokat kívánják tőlem azon ártalmak’ elfordítha­­tása végett mellyeket a’ polgárháború magával hoz. Rendelem tehát a’ mint következik: 1) Ezennel leteszem a’ protectori méltóságot, mellyet a’ perui szövetség’ tartományiban visel­tem. 2) A’ délperui kormány’s a’ helyhatóságok nem szűnnek meg a’ rendet fentartani, ’s az erőben levő törvényeknek tekintetet­­szerezni iparkodandnak, mig egy nemzeti gyűlés az ország’ jövendő sorsa fölött határozand.“ Egy másik le­mondólevele által a’ bolivai elnökséget is leteve. Ehhez eg­y a’ bolíviaiakhoz intézett irat volt csatolva, mellyben töb­bi közt igy szól: „Bolíviaiak! Ne botránkoztassátok a’ világot kicsapongásitokkal, mellyek országtokra gyűlölséget von­hatnának. A’ törvénytelenség megemésztem­, ha°ine‚»ha­­sonló» támad köztetek. Bár hova vezessen az isteni homlvi­­selés, ’s bármilly soká szükségesnek láttassák honomból tá­vollétem, nem szünendek meg javatokért buzgón imádkozni.“ Elegy. Pár is, jul. 4. A’ pápa Valée marsai algíri kormány­zónak igen szép, drága művű ’s nagybecsű inosaik asz­taliszereket ajándékozott, elismeréséül a’ vallás iránti buz­galmának ’s azon gyámolításnak, mellyet az algíri püsnök iránt bizonyított. 1 . Lissabonbó 1 jun. 24ről kelt hírek szerint, Nemours hg. u. a. hó’ Tittkán érkezett meg Cadixból Lissabonba ’s a’ Belem palotába szállott, hol neki a’ diplomata-test tisztelke­­dik. Két nappal utóbb a’ szász-coburg-gothai ág érkezett a’ fővárosba Portsmouthból, „Lightning“ angol gőzösön, fiai* ’s lánya’ kíséretében. — 241dben meglátogató Nemours im az angol hajóhadvezért a’ Táj­ón horgonyzó admiral-hajón, hol rangjához illő tisztelkedéssel fogadtaték. — A’ követka­mara elfogadó a’ kormány’ folyó költségeinek födezhetése végett indítványozott 1401­ centonyi hitel’ megajánlását. A’ sz.-pétervári hírlapok terjedelmes leírását közük azon lakomának, mellyet a’ császár ami’ személyeknek, kik a’ műkiállításra tárgyakat szolgáltattak, vasárnap jun. 23kán­ada. Az ünnepély Peterhofban tartatott, ’s a’ meghí­vott vendégek’száma mintegy 500ra ment, közöttük a’sz.­­pétervári ’s moszkvai legelső gyámnokok és vállalkozók, az idegen consulok, a’ kereskedési törvényszék’ tagjai, a’ műkiállítási biztosság’stb. 3 órakor megjelentek a’császár és császárné az egész császári családdal, ’s helyet foglaltak az asztaloknál. A’ császárral szemközt ültek a‘ császárné ’s a’ császári család, jobbra gróf Cancrin minister, balra né­­hányan a’ legelső gyám­okok közül. Ő felsége igen nyája­san beszélgete vendégeivel, végre áldomásozott egészsé­gökre, melly áldomás rendkívüli örömmel fogadtaték. Asz­tal után is sokat beszélt még a’ császár az egyes jelenlevők­kel, ’s azután eltávozott, a’ vendégek pedig meghivattak a’ park’ látogatására, mire az udvari kocsik készen állá­nak; ezután bemeneti jegyeket kaptak a’ színházba, hol az egész udvar is megjelent. id é n z k e t e t. trécSj július’ 12. Dunavizállás julius’ likén: 5' 10" 55 M 55 55 1839. 1834. 55 közép ára volt 5petesp P • • 1077, 55 55 551 55 55 . . 1017, 55 55 553 55 55 • • 82­7, 50 frnt. 55 • • 517, 250 ,, 55 • • 2737, 500 . 55 . . 675 20/2 poéntos . 55 • • 66% kint . . . . 55 . . 1523% Magyar hírlapok’ heti szemléje. Jul­us’ 1. —­7. A’ Rajzolatok, mint politicai hírlap, megkezdek első félévi pályájokat. Dicsérni kell a’ lapban a’ külső csínt, bő tartalmat, ízletes elrendelést, a’ tárgyak’ különféleségét, mellyekre figyelme számonkint kiterjed, és a’jó szellemet, mellyben az egészet ke­zelni ígéri. Ha mernénk valamit tanácsiam ,Munkácsy úrnak, mire talán egyenes és jóakaró szándékunk némileg felhatalmaz, az vol­na az, hogy a’ jövő félévben mellék lapját a’ főlappal, feuilleton­­képen, olvassza egybe ’s adja csak ezt, de adja hetenkint három­szor vagy négyszer; hogy igy mind hirdetései, mind „legújabb politicai hitei“, mind helybeli napi érdekű közleményei (miilye­nek: az érkezők’, halottak’, játékszini előadások’, vízállás’ ’stb. kimutatásai) újságban és érdekben nyerjenek, úgy látszik, ez az intézkedés, journalisticánk’ eddigi állásához képest, igazi előha­­ladás volna ’s a’ kor’ szükségének és kivonatának felelne meg­. Az Ismertető­ folyó félévi iső szám­a különösen gazdag közhasznú, tartalmas és gyakorlati czikkelyekben, miilyenek a’mi gazdasági olvasó közönségünknek kiváltkép kellenek. Felhozzuk a’ czikkelyek’ felírásait: „Az honunkbeli mezőgazdasági képző­­intézetekről“ „Elmélkedés a’ rétekről és legelőről“ „A’ föld’mi­nőségének természeti ismertető jegyei“ ,,Kender- és lentörés“ ’stb. Újólag ajánljuk e’ valóban hasznos és korszerű lapot min­den rendű magyar olvasók’ figyelmébe ’s pártolásába. Az Athenaem­űren fő czikkely: „Békebiróságok“ Tóth Lő­­rincztől. A’ szerző még fiatal ügyvéd, ’s ebből magyarázhatni

Next