Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-11-21 / 93. szám

hírű hegedűs hangászkar-igazgatóvá lett a’ magyar színház­nál. — Vásár alatt nagy számmal látogató színházunkat a közönség, s közte több becsületes parlagi gatyás és bundás magyar embert is lehet, látni földszint, mi szép tanujele annak, hogy alsóbb osztályú honfitársunk is buzgón hódol­nak a’ művelődésnek, ámbár kényes!) Ízlésű hölgyeink ta­lán nem találhaták kellemesnek az ülést az illy egyébiránt minden tiszteletre méltó színházi vendégek mellett, mert suba’s ezzel rokon zsírszag nem a’ legkellemesb illat. Nem ártana talán e’ tekintetben valamennyire kímélő figyelem­mel viseltetni a’ szépnem iránt, melly úgysem fölösleg ■számmal szokott színházunkban megjelenni. (Jelenkor.) -'-Debreczen, nov. 15. Az itteni ref. főiskolában a’ múlt iskolai év’ végével 44 éves oktatói pályájáról önkényt lelépvén a’mér-és természettan’k. r. tanítója, nt. Sárvári­ Pál ur, 's helyébe a’ h. v. t. k. tiszántúli egyházkerület ’s debreczeni ref. egyház által, egyező szavazattal, a’ füvé­­szet’, kövészet’ mű- és vegytan’ eddigi k. r. oktatója­­. Kerekes Ferencz ur áttételven , ezen tudományok’ megürült tanítói székébe, ugyanakkor, hasonló köz akarattal elvá­­lasztatott helybeli orvos doctor I. Csécsi Imre ur. Ünnepé­lyes beiktatása történt f. h. 12-én, midőn a’ szokott esküt előbb letévén, köz tetszést nyert szónoklatában jelesen ér­tekezett: ,,a’ term­észe­ti tudományoknak a’ többi szaktudományokra jótékonyan ható befolyá­sáról.“ ............................................ K­u­n­h­e­g­y­e­s sz. város nov.­ján tartá tanács­ választását Illési­ János kerületi kapitány’ ’s arany sarkantyus vitéz’ előf­ülte alatt, mellynek következtében a’ 16 évig egyhuzamban fáradhatlanul viselt főbírói hivatalt ismét Jósa Mihály nyere el a’ nép’ nagy örömére; tanácsnokok megmaradtak: Ge­rendai­ József egyszersmind pénztárnok, Csávás János, Szász Ferencz, Elek István, Varga Mihály, Kun­ Mihály, Jósa István, Endrédy István, Mészáros Dávid és Kóta Péter; főjegyző:Nagy Ferencz; aljegyző: Rácz András;város’ or­vosa:Nag­y Lőrincz; utak’ felügyelője: Mészáros Ferencz. Toron­tál-Csókár­ól: Tudva van , hogy Torontál megyében a’Tisza’mentén, a’folyam’kiöntését gátoló töltés­­von­al tökéletességre jutván, azon lapályok, mellyek előbb viz alatt feküdtek, azóta áldástadó szántóföldekké változtat­tak, valamint másutt, úgy Fenséges Nádorunk’ Tisza sz.-mik­­ósi uradalmában is, hol ezen régóta mivelést sóhajtó éden’ földje holdonkénti mennyiségben többnyire a’ szegény sor­­súaknak osztatott ki jutalmas haszonbérben olly szerződés mellett, hogy ezen haszonbér’ kevesebbíthetéséért egyedül csak az érintett tiszai töltés’ megrongálása’ esetében folya­modhatnának sikeresen, mi bár több évek alatt nem történt, mivel mégis a’ Tisza’ magasb állása’ következtében a’ töltés alatt a’ viz annyira felnyomult, hogy több száz holdnyi föl­det ideiglen­­hasztalanná tenne, a’jó földesúr atyailag ápolgatni kívánván iparkodó jobbágyait, azokat előbbi szer­ződésektől vagy egészen, vagy szerződési fizetések’ nagyobb részétől, önkint feloldani kegyeskedett, melly nagylelkű­­ségből eredeti emberbaráti tervnek irányosan történt mél­tánylásában , a’ nádori uradalmak főkormány­ozója teli. Hermán ur’ kegyes rendeléséből, a’ fenséges Főher­­cze úr’ helybeli tisztsége ’s igazságos mérnöke nem kimért fáradsággal végrehajtott, melly fejedelmi nagy kegyelmét or­szágunk’ Fenséges Nádorának a’ világ előtt elismerve hálada­­tos°szívből eredeti jobbágyi köszönetünket nyilványítjuk mondván, hogy csak ott boldog a’ haszonbérlő, a’ hol csupán a’ haszonért, nem pedig a’ kárért tartozik bért fizetni!! — A’ török-becsei és csókái révekben a’ bánsági legszebb tisztabúzának a’ rakodás’ kezdete óta még most is 10 váltó forint köble (a’ mi két pozsonyi mérőt teszen), az alább való­nak minéműségéhez képest van az ára szabva. Még eddig a’ nagy számú terhelt hajók többnyire a’ Dunára vették út­­jokat” a’ Szávára pedig a’viz’ csekélysége miatt igen kevés. — A’ hosszan tartott száraz ősz’ kedvezésével ezen a’ vidé­ken nagyobb részint bevégződött a’ gabona’ elnyomtatása, de az őszi szántás és vetés még csak most a’ föld’ ázta után szorgalmaztatik leginkább. (H. ’s K. Tud.) nagybritanik. A’ chartistáknak Newportba történt beüté­séről közelebbi tudósítások érkeztek. Newport tengeri kikötő­ Walesben Monmouth és Glamorgan grófságok’ ás­­ványdús’ hegységének tövében, Newport és Cardiff­­ban rakatnak hajóra az ottani bányákban nyert vas és kő­szén. A’ bánya- és olvasztóintézetek közül, mellyekben tömérdek tő­kepénzek hevernek, nagy számú munkások lak­nak, így Merthyr-Tydvill, melly 30 angol mérföld­­nyire fekszik Newporttól, 30,000 lakossal bir, kik majd mindnyájan bányák- és hutákban dolgoznak. Már a’ reform­­bili feletti tanácskozás’ idején is fordultak elő itten nyugta­lan jelenetek, mellyek’ elnyomása fáradságba került. Ak­kor a’ durva bányászok elámíttattak, hogy nem lesznek többé kénytelenek dolgozni, ’s jószágosztály által mindent az elégig nyerendenek. A’ Merthyr és a’ mintegy 20 angol m­érföldnyire fekvő Abergavenny közötti hegységben ’s egészen Newport és Cardiff kikötőkig, több mint 100,000 tudatlan, nyugtalan munkás lakik, kik könnyen hajlandók lázadási törekvésekre, mellyek’ kivitelére a’ hely’ fekvése is egészen alkalmatos. Legtöbbnyire nem tudnak olvasni, sőt angolul sem értenek, hanem csupán a’ walesi nyelvet beszélik. A’ legkedveltebb prédikátor itt gyakran egy ko­vács, vagy más munkás, ki, ékesszólás’ hiányában, ele­gendő vakmerőséggel bir. E’ forrongó lakosság között olly férjfiú, mint Frost, kit maga a’ kormány tüntetett ki, béke­­biróvá­ nevezvén (de ki későbben a’ nemzeti gyűlésbeni részvétele miatt letetetett), szükségképen nem csekély be­folyást gyakorolt. Hasonló irányban munkált monmouthi fogságából Vincent, a’ nemzeti gyűlés’ térítője. Már régibb­i,16 óta nyugtalan mozgásban volt a’ dél walesi lakosság. Könnyű lön ama’ fér­fiaknak, a’ tudatlan hegylakókat a’ legkalandosabb tervekkel elcsábítani. Dél-Walesben vala fel­állítandó a’ Chartismus’ királysága, ’s Vincent, a’ fogságból kiszabadítva „a’ hegység’ királyává“ fogott volna emeltetni. Mindezt elhivék a’ tredegari, merthyri ’stb. tudatlan lako­sok, ’s egy formaszerinti összeesküvés létesült, mellynek fölfedezése annyival nehezebb volt, mivel az összeesküttek walesi nyelvvel éltek. Azonban már nov.­lkán jelentések érkeztek a’ new­porti hatóságokhoz az összeesküttek’ tervei­ről , miért is ugyanazon hatóságok, a’ m­ennyire tőlök tel­hetett, ezek’ elfogadására készülőnek. Szombat nov. 2ka előtti éjjel a’ Merthyr melletti hegységről leszállani kezde­nek a’ chartisták, mindnyájan fölfegyverkezve puskákkal (mellyek’ töltésére leginkább szatymákat használtak), továbbá dzsidákkal, kardokkal, emelővasakkal, csákány­kapákkal ’stb. Három hadlábra akartak oszlani, mellyek közül az első a’ newporti katonákat magtámadandó, a’ má­sodik a’ breconi katonákat sobban tartandó, a’ harmadik Monmouthba menendő ’s Vincentet kiszabadítandó vala. Út­­jokban elpusztíták a’ falukat, elvevék az élelemszereket, ’s a’ felnőtt fér­fi lakosságot halálfenyegetéssel kényszerítők, hozzájok állani. Vasárnap, késő éjjel, Caerphilly nevű falun, melly Cardiff és Newport között fekszik, menőnek keresztül, benyomulának minden házba, a’ fér­fiakat mind kiűzők ágyaikból, ’s kényszerítők, hozzájok csatlkoza­­ni, ugyszinte minden vashámorban a’ munkásokat, velök menni ’s a’ kemenezéket kioltani, így számuk 20,000-re (más tudósítások szerint 50,000-re, vagy épen 100,000-re) szaporodott. Hétfőn, reggeli 4 órakor, megállónak Trede­gar parkban, sir Charles Morgan baronett falusi lakában, egy Pontypoolból elővonuló csapatot bevárandók. Vég­re 6 órakor megtámadok Newportot két osztályban, mely­­lyeknek egyikét Frost, másikat ennek 14 vagy 15 éves fia vezérlő. A’ hatóságok, a’ hozzájok érkezett jelentések által vigyázókká tétetve, összegyűltek a’ nyugati kapu mellett lévő vendégfogadóban, ’s aztán ugyanott a’ 45dik gyalogez­rednek egy századát—az egyetlen katonaságot, melly a’ városban feküvék — bizonyos számú rendőrszolgákkal e­­gyütt, felállíták. Ide érkezve, elkezdők a’ chartisták, há­rom hurrah-kiáltás közben a’ népchartáért, a’ megtámadást. Ekkor egy zavarteljes jelenet támada. Asszonyok ’s gyer­mekek láttatának szorongva futni a’ zenebona elől. Golyók repültek minden irányban, ’s csakhamar szétzúzták a’ ven­dégfogadó’ ablaikat. A’ hatóságok eleinte intések által pró­bálták a’ csendet helyreállítati; miután ez sikeretlen volt, a’ polgármester, kinek magaviselete a’ legnagyobb dicsére­tet érdemli, felolvasni kezdő a’ lázadási törvényt. Ekköz­­ben két lövést kapott. Egyszersmind több rendőrszolga ’s egy őrmester is megsebesíttettek. Azalatt a’ katonák, szám­ra mintegy 60-an, a’ felső emeletekbe menvén, onnan öl­döklő tüzelést kezdettek a’ lázadókra. Tüstint szétfutott a’ megrémült sokaság minden irányban, 11 vagy 12 holtat ’s 30—40 sebhedtet hagyva maga után. A’ félelem, hogy éjjel vissza találnak térni, nem valósult meg. Azonban hathatós készületek létetnek minden új megtámadás’ visszaverésére. Nyolcz század megy a’ 45-dik gyalogezredből két tábori ágyúval sebesen Newportba. Cardiff’ban szinte intézkedés létetett minden megtámadás’visszaverésére. A’polgármester néhány 6 fontos ágyút vitetett föl, mellyek körül matrózok és invalidusok tesznek szolgálatot. Frost, Newport’ megtá­madóinak vezére, olly vakmerő volt, hogy az „országos fölkelők’“ elvonulta után ott, és pedig saját házában, maradt, ámbár 100 font szert. jutalom vala téve megfogatására. Mi­dőn nála házmotozás kezdetett, papirosainak elfoglalása vé­gett, maga találtaték itt elrejtve. Tüstint megragadtatott. Kívüle még egy könyvnyomtató ’s 12 más személy fogattak be. Frostnál m­egfogatásakor 3 töltött pisztoly, lőportok és nagy számú golyók voltak. Minden színű hírlapok elmélkedésekbe ereszkednek a’ Dél-Walesben egészen váratlanul kitört chartista­ lázadás fe­lett, melly tartományban, mint a’ M.­Herald megjegyzi, IV. Henrik’ ideje óta semmi lázadásról sem lehetett hallani. A’ ministerek, mint igen természetes, keserű szemrehányá­sokat kapnak a’ tory lapoktól, mellyek állítják, hogy a’ chartismus’ tanjai, ezen erőszakoskodás és e’ vérengzés csu­pán szükségképi eredményei a’ whigek által a’ franczia ja­­cobinuselubb’ példájára szerkesztett „politicai egyesületek­nek“ ’s a’ reformizgatásnak. A’ M.­Herald gúnyosan emlé­keztet arra, mikép dicsekedett a’ fő-koronaügyvéd még ke­vés nap előtt edinburghi választói előtt avval, hogy a’ mi­­nisteriumnak sikerült, még pedig minden kényszerítő rend­szabások’ nélkül, a’ chartismus’ elnyomása. „Nero — foly­tatja e’ lap — hegedült, mig Róma égett, ’s Melbourne, e’ kivénhedt piperkőcz, e’ kitompult sibaríta, Windsorban a’ szolgálattevő kamarást, a’ szőnyeglovagot, az asztaltaná­csost ’s az elmésségtelen udvari­ bolondot játsza, mig ő fel­ségének alattvalói, polgárháborúban, egymásnak nyakát szegik. De a’ visszafizetés’ napja közelget. Avagy talán a’ newporti esetek kezdete voltak a’ „rabszolgaháborunak“, mellyet mint a’ dolgozó néposztály’ a’ whigek általi elnyo­másának ’s a’ szegény-börtönözési­ rendszer’ következmé­nyének előre jóslottak? Azonban akár el van mostanra a’ lázadás nyomva, akar nincs, annyi bizonyos, hogy sok vér folyt, mit némi előlátás a’ ministerek’ részéről elháríthatott volna. Mikép fognak ők ezért a’ parlament ’s a’ haza előtt felelni tudni ?— Egyébiránt a’ nyomozatokból az tetszik ki, hogy ezen összeesküvés mélyen meg vala alapítva ’s messze elágazott. Kétségkivülinek látszik, hogy Frost János, az előbbi békebiró, volt a’ támadásnak főizgatója. Kívüle még bizonyos Waters, kinek személyéről a’ hírlapok nem adnak közelebbi tudósításokat, mondatik egyik fővezérnek. Mindketten a’ newporti várostanácstól előlegesen kihallgat­tattak , midőn is eleinte igen daczosan viselek magokat, de utóbb, a’ vallatás’ folytában, elég leverteknek mutatkoztak. Nem akartak a’ terhelő tanukhoz kérdéseket intézni, ’s oda nyilatkoztak, hogy egész védelmüket a’ törvényszék előtt állásuk’ idejére halasztják. Erre mind ők, mind a’ Frost ál­tal szerkesztett hírlap’ kiadója, Patridge, 12 láncsás’ kísé­rete alatt a’ megyei tömlöczbe, Monmouthba, vitettek, hol Vincent is fogva ül, ’s hol felségsértés’ vádja alatt a’ leg­közelebbi monmouthi esküdtszék’ elejébe fognak állíttatni. London, nov. 5. Olly igen nagy ,,a’ papi dob’s­zaja, hogy a’ nemzet, mintegy elkábulva, semmi mást nem hall ’s nem lát miatta. Ghisni’ nevezetes bevétele ’s az erre kö­­­­vetkezett békés bevonulás Kabulba, a’ mi olly következet­dus ázsiai uralkodásunkra nézve, alig méltathatnak figyelem­re. Senki sem törődik vele , valljon a’ keleti kérdésre néz­ve Orosz- vagy Francziaországgal tartunk e, eldaraboltas­­sék e Törökország vagy ne, Oroszország csupán diszleke­­dés végett gyűjte hadsereget a’ fekete tengerhez, vagy talán Konstantinápoly’elfoglalása végett; valljon Spanyolország­ban Espartero győz e vagy Cabrera? Az egyetlen nyomos kérdés az: ülhetnek e „pápisták“ a’ királyné’ tanácsában vagy nem ? A’ tory papság különösen használja e’ napot uj gyülölség-gerjesztésre a’ catholicusok ellen, vagy féleleméb­resztésre szándékaik iránt. November’ v ike ugyan egyházi ünnep volt a’ puskapor-összeesküvés’ fölfedeztetése óta mindig, de soha meg nem tartaték. Legfölebb itt’s amott tön említést e’ napról egykét pap, ki kötelességének tar­tó, szorosan az agendához tartani magát, de a’kiszabott imád­ságoknál ritkán talált más utánmondóra az egyházfinál. El­lenben ma minden egyháztornyon a’ nemzeti zászló lobo°­­mindenfelé zúgnak a’ harangok ’s a’ nép (különösen a’ kö­zéprendű) seregesen tódul az istentiszteletre és szónoklatra. Ez gonosz jelenség, miből két dolog közül egynek szük­ségkép kell következnie, ugyanis vagy visszahatás táma­­dand, ’s a’ nemzet undorodva és boszonkodással forduland el a’ dühöngő papiasságtól minden vallás’ és buzgóság’ ártal­mára, vagy az egész nemzetet elfutja végre a’ theologi­­cus bőszület, ’s a’ protestánsok és catholicusok közt pusztító vallásháború támadand, mellyben bármellyik fél győzedel­­meskedjék is, az angol egyháznak kellene áldozattá lenni, mert vagy a’ pápisták, vagy, mint Cromwell’ idejében, ma­gok a’ protestáns fanaticusok döntendik meg. Most minden bolond ki akarja m­agát tüntetni, ki különben arra volt kár­hoztatva, hogy némán üljön Peel, Stanley és Graham mö­gött, ’s csak akkor volt némi kelete ’s nyomadéka, midőn e’ viadalhősöknek tetszett őket szavazásra fölszólítni, 's ha nincs is koponyájában agyvelő, vannak lábai, mellyekkel előre hátra rugdosson ; ’s kinek nincs elég bátorsága arra, hogy mint Bradshaw vagy Roby m­osdatlan beszédeket tart­son, van keze tapsolni ’s nyelve kiáltani: halljuk! halljuk! vagy bőrszivós tüdeje, hogy a’ cumberlandi herczeg’ egész­ségére Sister hurrah-t ordíthasson, mig királynéja’ nevének hallatára poharát fölborítja. Bármennyire tessenek is azon­ban ők magoknak e’ bohóságaikban, ügyöknek semmit sem használnak vele, ’s a’ királyné, személyének és méltóságá­nak illy meggyaláztatása által, bár mennyire óhajtaná szere­­tete’ ’s jóakarata’ tárgyává tenni minden alattvalóját, akarat­ja ellen is pártfővé kénytelen lenni. A’ londoni lapok ismét egy sor levelezést közölnek, melly i. é. augustus hónapban egy részről a’ belügyek’ mi­nistere ’s a’ néptanítási titkos tanács’választmánya, — más részről pedig a’ nemzeti oskolatársaság és a’skót főzsi­nat között az uj tanításterv’ tárgyában folyt. Ennek ered­­ménye az utóbb nevezett testületeknek aggodalmaikra adott azon biztosítás, hogy a’ titkos tanács’ tanítási választmánya a’ különféle oskolákban fenálló hitvallási elveket és szabá­lyokat semmi módon nem fogja bántani, mivel e’ hatóság nem valamelly új tanításterv’ behozatalára, hanem csak a’ parlamenttől a’ nagybritanniai néptanításra megajánlott sum­mák’ elosztása végett állíttatott fel, ’s eljárásában szorosan az illető titkos tanácsi parancshoz köteles magát tartani, egy­szersmind azért is szintúgy felelős, mint ő felsége’ minden felelős tanácsadói meghatalmazottságaik’ használatáért. Az uralkodó egyház’ papjainak főfelügyelése alatt álló oskolák e’ viszonyban háborítlanul fognának hagyatni, ’s —mint eddig — a’ statuspénzalapból kapni gyámolítást; más vallá­­su papoknak a’ hittanításra bocsátása amaz oskolákban hi­bás föltevésnek tartatik, melly egy normális oskola’ felállí­tása iránt korábban táplált, de aztán abbanhagyott tervből ered; de az uj terv szerint épen semmi változtatás sem fog létetni a’ hittanításban, ’s nem leszen szándék, a’ vallást elválasztani az oskolai tanítás’ egyéb tárgyaitól. Azonban tekintettel arra, hogy ezentúl azon oskolák is, mellyekben nem az uralkodó vallás’ catechismusa van a’ hittanítás’ alapjá­ul téve, a’ status által gyámolítandók, Russell J. lord a’ skót főzsinathoz bocsátott válaszának végén ezt mondja: „Nem lehet önök’ nézete, hogy mig kereskedés ’s gyárak minden esztendőben szaporítják a’népszámot, semmi nagyobb tö­rekvés ne történjék a’ felnövő nemzedék’ megőrzésére az Isten’ igéjéveli ismeretlenségtől ’s tanya iránti egykedvűség­től, mik boldogtalan következményei a’ tanításra fordított mostani elégtelen gondunknak; de egyszersmind azon ve­szélyt sem kellene tekintet nélkül hagyni, hogy mig „a* papism­us és socinianismus’ halálos tévelygései ellen“ óvjuk magunkat, a’ kézműveseknek és munkásoknak olly neme nőne fel, melly előtt a’ kereszténységnek akármelly for­mája egyiránt ismeretlen ’s közönös volna.“ Következő, a’ Globe szerint, azon tengeri erő’jegyzé­ke, melly jelenleg Anglia’ részéről a’ Levantén együtt van, 15 sorhajó, úgymint: Charlotte herczegnő (zászlós­hajó), Rodney (commodore), Asaia, Belleisle, Bellerophon, Ben­­bow, Edinburgh, Ganges, Hastings, Implacable , Minden, Pembroke, Powerful, Talavera (Angliába való elmenendő) és Vanguard; 5 fregát: Carysfort, Castor, Talbot, Tribu­ne, Tyne; 5 hadisajka: Beacon, Dafne, Dido, Hazard, Wasp; 4 hadibrigg: Jaseur, Scorpion, Weatle, Zebra; 1 cutter: Magpie; 4 gőzfregát: Gorgon, Hydra, Phoenix, Rhadamanthus; 1 gőzsajka (steam-tender): Con­fiance; 5 gőzpostahajó postaszolgálatban: Acheron, Blazer, Hermes, Megara, Volcano; 1 bombahajó: Auguste, ’s egy szállító­­hajó: Ceylon — összesen 42 vitorla. Egy a’ brit-indiai társaságtól kiadott munkában felszá­­míttatik, hogy Anglia évenkint 20 millió font szert. kárt vall az által, hogy keletindiai birtokaiban a’ földművelést, kereskedést ’s műipart nem elegendőképen mozdítja elő, mivel mindazon czikkelyeket, mellyeket Amerikából kap, minők: czukor, pamut, selyem, rum, kávé, dohány, len­mag és len, sokkal olcsóbban kaphatná Indiából, ha ott fog­nának termesztetni; egyedül a’ pamuton, mellynek fontját Keletindiából 2 percen lehetne kapni, ahhoz képest, mi most fizettetik, évenkint 8 millió font szert­ fogna meg­­takaríttatni.

Next