Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-16 / 74. szám

szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, vomt és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­kszállás’ és mindenféle h­i­rde­tmé­nyek’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Századunk terjedel­­mesb political ’s rokon tudományi értekezések­kel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények’, találmányok’és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Halas fal­­­ Gross József. ' <*B*r-===r=r==---------------------------------------------------------------­ücptemb. 16.1930. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 sz. 24 kp. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál sé­tatéren 749. sz. a . Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bém­entes beküldetése kéretik. T­artalom: Ma­gy­ar o­r­sz­á­g és Erdély. Kinevezések: országgyű­lési tudósítás; Zemplén vármegye’ pótló utasítása; Vas várme­gyei követválasztás; Abauj megyei közgyűlés; s.-a.-ujhelyi, kolozsvári, és sz.-ujvári hírek. Törökország. A’ porta és Mehemed-Ali közti bonyolódások folyvást növekednek. Spanyol­­ország. Alkudozások A­aroto és Esparlero közt. Nagybri­­tannia. O’Connell az unió felől; Kanadai hírek. Magyar hír­lapok’ heti szemléje. Hirdetések. M­agyarország és Erdély. (­ cs. ’s ap. kir. Felsége Hatoda József nyugdíjas kapitánynak Pürkerth Maximilian’, a’ gradiskai ezred’ ka­pitánya’, kért fiúsítását (adoptió) az őseinek adott nemes­ség’ kiterjesztésével különös kegyelemből megengedni mél­­tóztatott. (Priv. lúd.) A’ nmeit, magyar kir. udv. Kamara a’ késmárki meg­ürült k. sótárnoki ’s harminezadosi tisztségre Kami­ Ká­roly kebelbéli számvivőtisztet; — az ekkér megürült utolsó számvivőtisztségre pedig Takács József kőszegi nyugalma­zott harminczad-felügyelőt alkalmazta; — továbbá a’ buc­­car­i só- és harminczad-hivatal’ ellenőrjévé Malloshhegg Guidót, a’ tengermelléki k. kamar. vámjövedelmek’ felü­gyelőségének ideigleni vizsgáló-biztosát; — jakovai har­­minczadossá Drenovach József schamaczi harminczadost; — schamaczi ideigl. harminczadossá Preneden Vinczét, a’ zi­­monyi só- és harm­inczad-hivatal’ írnokát; — ez utóbbi hi­vatal’ írnokává Pi­rich­ Károly homoliczi passualistát — végre homoliczi passualistává Stuchlik József harminczad­­hivatali díjatlan gyakornokot léptette elő. A’nmett, magyar kir. udvari Kamara a’dentai k. kasz­­nárt, Horváth Lászlót, Fácsetra, és az oraviczai kasznárt, Killer Józsefet, maga kérelmére Rékasra ugyanazon hiva­talba helyheztette át; — továbbá az igy megürült dentai és oraviczai k. kasznárságokra, jelesleg az elsőre Hónay Imrét, kis-becskereki ispánt és sz.-andrási helyettes kasznárt, — a’ másikra pedig Frankenbusch Antalt, a’ családi k. tisztar­­tóság’ írnokát, lépteté elő. Pozsony, sept. 13. E’ hónapban eddig elő az országos ülések’ főtárgyai mindkét Táblánál a’ i. e. julius’ 28kán költ k. kir. leirat’ következtében és a’ k. kir. előadások’ 2dik pontja iránt váltott üzenetek valának. I. A’ k. kir. leirat’ tárgyában a’ t. kir. és RR. f. h. 3kán tartatott országos ülésükből a’ 3dik üzenetet intézték a’ mélt. Fő- Rendekhez, melly üzenet’ lényeges részei következők: ,,A’ KK. és RR. hazafiúi ’s képviselői állásuknál fogva leg­elsőben is az országnak azon súlyos sérelmeit óhajtók or­voslás végett fölterjeszteni, mellyek a’ nemzet’ leglénye­­gesb jusait, sőt magát a’ képviselői rendszert is sértve, az egész polgári alkotmányt megrázkódtatják, rokonbizodalmú felszólításukra azonban a’ m­éit. Fő-Rendek nem hajoltak, hanem azt állítván, hogy az 1790/1-dik évi 131­ik czikkely mindenek előtt és minden esetben a’ k. kir. előadásokat rendeli fölvétetni, ’s addig, mig azok fölterjesztve nem lesz­nek, részükről a’ közlöti súlyos sérelmek’ tárgyalásába nem bocsátkozhatnak , — azok’ elmellőzésével folyvást a’ k. kir. előadások’ fölvételét sürgették; elmondották ezekre a’ Kir. és KR. több rendbeli üzeneteikben, hogy azon magyará­zat, mellyet a’ mélt. Fő-Rendek a’ felhívott törvénynek tulajdonítanak, sem azon törvény’ alkotásának körülmé­nyeivel, sem az alkotása óta folyvást követett országgyű­lési gyakorlattal meg nem egyez;— előhozták azt is, hogy épen azon I3dik czikkely, mellyben a’ mélt. Fő-Re. ellen vetésüket alapítók, még mielőtt a’ k. kir. előadásokról em­lítést tenne, világosan és előlegesen parancsolja, hogy az ország’ Rendei az országgyűlésre minden akadály tétel nél­kül megjelenhessenek ’s ott törvényes szabadsággal tanács­kozzanak ; jelenleg pedig a’ szabad választást ’s a’ szólás’ törvényes szabadságát korlátozó súlyos sérelmek által azon törvénynek említett előleges rendelete vagyon megsértve, mindenek előtt tehát azon törvénynek sérelmeit kell tettleg orvoslam; — kifejtették azt is, hogy azon 13dik czikkely­­nek viszonyos rendelete az ország’ sérelmeinek minden or­szággyűlésen múlhatatlanul leendő orvoslását is parancsolja, ez pedig olly gyakran elmulasztatott, sőt nagy részben mindez ideig teljesítve nincs. Ismételve kijelentek a’ Ki. és RR. azt is, hogy ők a’ k. kir. előadásokat pontonkint tár­gyaltatás alá fogják venni; sőt, miután a’i. e. julius’ 28ról jött k. kir. leirat kihirdettetek. Ő Felségének atyai felszólí­tását követve, megkészítették a’ k. kir. előadások iránti egyezkedést megnyitó 1-ső felírást, ’s az előbbi országgyű­lések’ példáján indulva, súlyos sérelmeiket azon felírással kapcsolatban kívánták felterjeszteni, de a’ mélt. Fő-Rt. még azon összekapcsolást is folyvást ellenzettek, holott ez az országgyűlési törvényszerű gyakorlatnak számos példáin alapult. — Nem említve ugyanis az 1790dik évi országgyűlést, mellyen a’ k. kir. előadások’ tárgyaltatása előtt az országnak több súlyos sérelmei ’s előleges kivona­­tai tanácskozásba vétettek ’s a’ kir. Felségnek felterjesztet­tek, az 1790/­ évi 13 t.-cz. alkotását követő időkben, kü­lönösen az 1802, 1803, 1807, 1823, 1830 és 1832/I1-diki országgyűléseken , a’ k. kir. előadások iránti első felírással együtt az országnak több sérelmei és kivánatai részszerint abba beleszőve, részszerint vele kapcsolatban, részszerint pedig azzal egyszerre ugyanazon egy napon terjesztettek föl.— Ennyi világos példák után , ámbár a’ RR. és RR. az annyira óhajtott egyetértésnek eszközölhetésére a’ k. kir. előadások’ adik pontját érdemileg már tárgyaltatás alá vevén, ez által bizonyságát adták azon készségnek, mellyel a’ kö­zelítést részükről lehetőségig elősegíteni óhajtják : a’ m­ért. Fő-RR. mégis folyvást megmaradtak előbbi határozataik mellett’s a’sérelmek’elhalasztásával a’felírásnak egyedül a’ k. kir. előadásokat illető részét sürgették fölterjeszteni. — Nem hoznak elő a’ mélt. Fő-RR. utóbbi üzenetükben mind­ezekre semmi újabb okokat. Azon tekintet, hogy a’ közlött sérelmeknek némelly pontjai a’ két Tábla között hoszasabb értekezést kívánnak, azoknak a’ k. kir. előadások iránti első felírástól leendő elválasztását szükségessé nem teszi; mert mióta ezen sérelmeket a’ RK és RR, a’ melt. Fő-RR- hez általküldötték, ezen idő alatt messzire haladhattak, sőt talán be is végezhették volna már azok felett a’ két Tábla közötti szükséges értekezéseket, ha azokat a’ mélt. Fő-RR. tu­stint tárgyalás alá vették volna. — Azon észre­vétel továbbá, mellyet a’ mélt. Fő-RR. az 1832/6-diki or­szággyűlés’ példájára tevének , azon példának erejét nem gyengíti; mert akkor is a’ felírásnak 1-ső pontjában meg­említett óvás, melly’ a világos törvény’ megsértése miatt te­tt tett ,s igy valóságos sérelemből eredett, egészen uj tárgy vala, 's a’ két Tábla közötti hosszasabb értekezések ’s több rendbeli üzenetek után lett megállapítva; ezen és az előleges sérelmeken kívül, mellyek ugyanazon felírásba valának be­leszőve, még három rendbeli felírások, mellyek az ország’ némelly kivánatait tárgyazák,ugyanazon napon terjesztettek föl (­ Felségéhez, a’ k. kir. előadásokról pedig nem egyéb, csak azok’ fölvételének sorozata és módja jelentetett be, és akkor mégsem mondák a’ mélt. Fő­ RR., hogy a’ sérelmek­nek a’ k. kir. előadások iránti 1-ső felírással kapcsolatban leendő fölterjesztését az 1790/1. 13. czikkely kizárja. A’ RR. és RR. tehát jelenleg csak az eddigi gyakorlatnak fen­­tartását kívánták, a’ mélt. Fő-RR. ellenben, midőn a’ köz­leti sérelmeket még tárgyaltatás alá sem vették, eddig is­meretlen új módot akarnak szokásba hozni, mellyet sem törvény sem gyakorlati példa nem igazol.— A’KK. és RR. az őket illető kezdeményt törvényes just, mint sérthetetlen sajátjokat, semmi kölcsönös értekezések’ tárgyává tenni nem akarják, hanem azt valamint eddig, úgy ezután is tel­jes törvényes kiterjedésében fogják gyakorolni. Tisztelik egyszersmind a’ mélt. Fő-Rendek’ törvényes függetlenségét is, ez azonban annyira soha nem terjedhet, hogy annál fogva a’ mélt. Fő-RB. a’ velők közlőiteket tárgyaltatás nél­kül félretehessék; mert akkor nem csak a’ kezdeményi jus­­nak gyakorlata volna meggátolva, hanem a’ kölcsönös ér­tekezések’ és egyezkedések’ fonala is a’ Haza’ és Fejedelem’ köz kárával gyakran megszakadna. — Végre a’ mi a’ KK. és RR. 1-ső üzenetének végső soraiban foglalt záradékot illeti: a’ KK. és RR. abbeli határozatukhoz és már kifejtett nézeteikhez továbbá is ragaszkodva, azokat bővebben fej­tegetni szükségtelennek tartják; a’ mélt Fő-RRnek abbeli nyilatkozását pedig, hogy részökről is tenni azt fogják, mit tőlök a’ törvény, törvényes szokás, a’ Haza’java ’s ön füg­getlen helyeztetésük kíván, a’ RR. és RR. annál teljesebb mértékű örömmel fogadják, mivel őket is épen azon indu­lat lelkesítvén, ha a’mélt. Fő-RR. velők e’ részben tettleg egyesülendenek, a’ Fejedelem’ és Haza’ közös java nye­rem­ előhaladást.— Ugyanazért a’ RR. és RR., kik polgári szabadságukat ’s függetlenségüket a’ törvények’ rendelete iránti hódoló tiszteletben, — lelki nyugalmokat pedig Ki­rályik’ ’s Hazájok’ egyesült boldogságának eszközlésében alapítják, ’s azt előbbi üzeneteikbe foglalt kivonataik’ tel­jesülésével hiszik elérhetőnek. — O cs. kir. Főherczeg­­ségét újra is buzgó tisztelettel kérik, a’ mélt. Fő-RKet pedig bizodalmasan felszólítják, hogy a’ kedves Hazá­nak szent szeretetével teli keblükkel rokonérzéssel foga­dott abbeli nyilványításuknak tettlegi teljesítésével a’ RR. és RRnek velők közlött igazságos kivánatihoz járulni mél­­tóztassanak.“ — A’ fentebbi üzenetet a’ m­ért. Fő-RR. f. h. lodikén vevék tanácskozásba, ’s másnapi ülésükben felolvastaték ’s a’ t. KKr. és elvhez átküldeték az illető (3- dik) válasz, mellyben a’ mélt. Fő-RR. imigy nyilatkoznak: „Minémű alkotmányszerű tekintet vezérelte légyen O cs. kir. Főherczegségét és a’ mélt. Fő-RRet, midőn a’ t. KKr. és RR. által velők közlött némelly tárgyaknak felvétele előtt az országgyűlési rendszert szabályozó 1493: 25. és 1790/1. 13. törvényezikelyeknek világos rendeleténél’s ezzel töké­letesen megegyező ősi gyakorlatnál fogva a’ törvényes el­sőbbséggel bíró k. kir. előadásoknak — mellyek a’ fölter­jesztetni szándéklott első felirási javaslatban még csak em­lítve sem valának — tárgyalás alá vételét szorgalmazták, általok sokkal tisztábban és határozottabban kifejtetett, hogy­­sem több rendbeli viszonüzeneteikben foglalt eziránti nyilat­kozásaiknak akár tartalm­oknál tágabb, akár az ezeknek alapúl szolgáló elvektől idegen értelmet tulajdonítani lehetne. A’ miért is a cs. kir. Főlige .’s a’ m. Fő-RR. azt, mit általok felállítottak és folyvást sürgetettnek a’ t. Kir. és RR. utólsó üzenetük’ kezdetén követelnek, eddigi minden válaszaikra hivatkozva, sajátjoknak ezen kiterjedésben semmikép el nem ismerhetik.— De azt sem ismerhetik el a’ Fens. Főherczeg és a’ mélt. Fő-RR., mintha az 1790/1 .­13. törvényczikely­­nek előleges és viszonyos rendeleteiből felhozottak általok felelet nélkül hagyattak volna; mert előbbeni viszontüze­­neteikben egyenesen kijelentették, hogy nézetük szerint még az ollyan aggodalom is, mellyet valamellyik törvény’ egyes rendeletén netalán ejtett seb okozhat, nem ugyan­ezen törvény’ egyéb rendeléseinek más oldalróli megszegé­se, hanem inkább annak szoros megtartása's kivált, a' meny­nyiben az az orvoslás’ elnyerhetésének útját is magában foglalja, azon való eljárás és haladás által légyen elenyész­­tetendő: mivel azonban a’ felhozottak a’ közhitt tárgyaknak velejét érdekelték, a’mélt. Fő-RR. pedig ezeknek érdemlegi megfontolásában magokat az érintett törvényes tekintet által akadályoztatva érezték, ezen általányos észrevételen kívül egyebet még akkor nyilványítaniok nem­ lehete, ’s a’ dolog* lényegét érdeklő­ meggyőződésüket annak idejében valának a’ t. Kir. és Rilkei közlendők. A’ mi pedig az 1790/1. 13. tör­­vényczikkely’,viszonyos rendeletét illeti, erre nézve szinte kimondották a cs. kir. Főherczegsége és a’ mélt. Fő-KR. abbeli véleményüket, hogy rendszeres törvényt külön szer­ződésnek, még pedig ollyannak, melly ha netalán egy részben nem egészen teljesülne is, azonnal más oldalról is szűnjék meg, tekinteni nem lehet; de egyébiránt is, ha valamikor, bizonyára jelen országgyűlésen annál kevesbbé láthatták valamelly­el részbeni alapos aggodalomnak helyét, minél erősebb bizodalommal viseltettek O cs. kir. Főher­czegsége ’s a’ m­éit. Fő-RB. a’ k. kir. előadások’ utolsó pont­ját követő fejedelmi igérethez, ’s minél inkább szándékoz­nak, törvényes kötelességüknek megfelelve, az ország’sé­relmeit és kivánatait, eddig is nyilványított készségük sze­rint, tárgyalás alá venni, s Ő Felsége elébe terjesztete'sö­­ket részükről a’ lehetőségig előmozdítani. — Ezen érzéstől lelkesítve, illy tiszta szándékkal eltelve, őszintén kinyi­latkoztatták a cs. kir. Főherczegsége és a’ mélt. Fő-RR., hogy a’­­. Kir. és RR. első üzeneteiben foglalt tárgyak­nak felvételét elmellőzni épen nem akarják, hanem csak, mivel akkor még egyedül a’ sorozatról vala szó, azoknak a’ k. kir. előadások’ elkerülésévek­ tárgyalásában nem nyugodhatnak meg. Midőn pedig a’ t. Kir. és RR. a’ julius hó’ 28-ról érkezett k. kir. leiratnak kihirdetése után a’ kir. előadásoknak tárgyalására szükséges elő­készületeket megtették, sőt később azoknak egyik pontját érdemileg is tanácskozásalé vették, a’ Fens. Főhgnek és mélt. Fő-Rének újabb szándéka és felszólítása — a’ kapcsolati kérdés’ elv szerinti taglalásának még csak tá­volról'­ érintése nélkül — ismét nem a’ sérelmek’ tárgyalásá­nak mellőzésére, hanem egyedül oda terjed, hogy a’ k. kir. előállások’­lső és kik pontjait illető tudakoló felírást az az­zal semmi kapcsolatban nem lévő egyéb tárgyaktól, a’ hely­­repótolhatlan drága időveli gazdálkodás és főkint a’ közlött tárgyak feletti értekezéseknek részükről is minden erkölcsi kényszerítéstől ment állapotban leendő megkezdhetése vé­gett elválasztani szíveskedjenek. Melly hazafiui felszólításuk, nem is említvén az ezt különösen támogató 1792, 1790, 1808 és 1812diki országgyűlési példákat, egyedül a’ fentebb előhozott fontos okoknál fogva, olly szilárd alapon nyugodott, hogy azt a’ t. kir. és RRnek utolsó üzenetében előszámlált esetek — mellyek valamint a’ kir. előadások’ mellőzésének példáját sehol sem mutatják, úgy a’ kapcsolati kérdés’ te­kintetében is a’ mostaninak körülményeihez nem csak nem hasonlók, de ettől lényegesen elannyira különböznek, hogy amazokból a’ jelen viszonyokra semminemű helyes következtetést vonni nem lehet — meggyengíteni—képesek egyáltalában nem valának.­­— Minekutána tehát O cs. kir. Főherczegsége és a’ mélt. Fő-RR. nem egyebet mint a’ tör­vény által kijelölt utat követék, ’s ettől a’ t. Rir. és RRbeli egyesülhetésnek legforróbb kívánsága mellett is eltávozni az akkori körülményekben szabadságukban nem állott, ’s igy öntudatból merített lelki nyugalommal ünnepélyesen nyilványíthatják, miszerint amaz állításra, mintha ők az országgyűlésnek eddigi gyakorlatát megváltoztatni kívánták volna, bármi okot vagy alkalmat annál kevesbbé szolgál­tattak, minél tagadhatlanabb, hogy elek­itén ugyan a k k. kir. előadásoknak tökéletes el mellőzésével, később pedig az e­­zek iránti előleges felírásnak számos más tárgyakhoz*­ vár­­hatatlan kapcsolásával, nemkülönben a’ tanácskozási ered­ményeknek záradékok melletti visszatartóztatásával és a’ szabad egyezkedéseknek e’ szerint okozott súlyosításával keletkezett eddigelé példátlan eljárás kényszerítette légyen (­ cs. kir. Főherczegségét és a’ mélt. Fő-Rü­ket,az eddigi ösvénynek követésére. — Mellyekhez képest O cs. kir. Főherczegsége és a’ m­élt. Fő-RR. lépéseiknek törvényes és alkotmányos voltáról kebleikben mélyen gyökerezett erős meggyőződésöket semmivel sem vélik inkább bizo­nyíthatni, mint midőn a’t. Kir. és Rilkét újonnan is a’ legszívesebb bizodalommal felszólítani épen nem tartózkod­nak, hogy a’ többször érintett tudakoló felírásnak a’ czélba vett kapcsolat nélkül (! Felsége elébe leendő terjesztése iránt velők kezet fogni ne késsenek; — nem is kételked­hetvén, hogy ezen félreismerhetetlen törvényes szándékból eredeti bizodalmas kérésnek amaz örvendetes foganata le­­end, mellyet egy és ugyanazon szent czélra törekedő ha­zafiak’ tiszta iparainak kölcsönös méltánylásától várni kellí£ ’stb. — II. A’k. kir. előadások’ 21k pontjára néz­ve a’ t. kir. és RR., f. h. okán tartatott országos ülések­­ben, a’ katonaélelmezés’ ’s szállásozás’ tárgyá­ban kerületi­leg készült üze­n­e­t­e­t némelly apró észrevéte­lek után elfogatták, melly felett a­ mést. to-RR. f. hó’ 11 ’s Iékei ülésükben tanácskoztak, minek eredményét, valamint a’ most említett üzenet’ részleteit is, jövő számunk közlendi. S.-A.-Uj­h­ely, sept. 5. Zemplén vármegye’ ré­széről múlt aug. hónap’ 21, 22 és 23, nemkülönben folyta­tólag 30 és 31 ik napjain is fo­ló September hót­ekén tartott

Next