Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-16 / 74. szám
szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, vomt és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunakszállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Századunk terjedelmesb political ’s rokon tudományi értekezésekkel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’, találmányok’és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Halas fal Gross József. ' <*B*r-===r=r==---------------------------------------------------------------ücptemb. 16.1930. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 sz. 24 kp. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál sétatéren 749. sz. a . Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem hivatalos leveleknek és közleményeknek bémentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyar ország és Erdély. Kinevezések: országgyűlési tudósítás; Zemplén vármegye’ pótló utasítása; Vas vármegyei követválasztás; Abauj megyei közgyűlés; s.-a.-ujhelyi, kolozsvári, és sz.-ujvári hírek. Törökország. A’ porta és Mehemed-Ali közti bonyolódások folyvást növekednek. Spanyolország. Alkudozások Aaroto és Esparlero közt. Nagybritannia. O’Connell az unió felől; Kanadai hírek. Magyar hírlapok’ heti szemléje. Hirdetések. Magyarország és Erdély. ( cs. ’s ap. kir. Felsége Hatoda József nyugdíjas kapitánynak Pürkerth Maximilian’, a’ gradiskai ezred’ kapitánya’, kért fiúsítását (adoptió) az őseinek adott nemesség’ kiterjesztésével különös kegyelemből megengedni méltóztatott. (Priv. lúd.) A’ nmeit, magyar kir. udv. Kamara a’ késmárki megürült k. sótárnoki ’s harminezadosi tisztségre Kami Károly kebelbéli számvivőtisztet; — az ekkér megürült utolsó számvivőtisztségre pedig Takács József kőszegi nyugalmazott harminczad-felügyelőt alkalmazta; — továbbá a’ buccari só- és harminczad-hivatal’ ellenőrjévé Malloshhegg Guidót, a’ tengermelléki k. kamar. vámjövedelmek’ felügyelőségének ideigleni vizsgáló-biztosát; — jakovai harminczadossá Drenovach József schamaczi harminczadost; — schamaczi ideigl. harminczadossá Preneden Vinczét, a’ zimonyi só- és harminczad-hivatal’ írnokát; — ez utóbbi hivatal’ írnokává Pirich Károly homoliczi passualistát — végre homoliczi passualistává Stuchlik József harminczadhivatali díjatlan gyakornokot léptette elő. A’nmett, magyar kir. udvari Kamara a’dentai k. kasznárt, Horváth Lászlót, Fácsetra, és az oraviczai kasznárt, Killer Józsefet, maga kérelmére Rékasra ugyanazon hivatalba helyheztette át; — továbbá az igy megürült dentai és oraviczai k. kasznárságokra, jelesleg az elsőre Hónay Imrét, kis-becskereki ispánt és sz.-andrási helyettes kasznárt, — a’ másikra pedig Frankenbusch Antalt, a’ családi k. tisztartóság’ írnokát, lépteté elő. Pozsony, sept. 13. E’ hónapban eddig elő az országos ülések’ főtárgyai mindkét Táblánál a’ i. e. julius’ 28kán költ k. kir. leirat’ következtében és a’ k. kir. előadások’ 2dik pontja iránt váltott üzenetek valának. I. A’ k. kir. leirat’ tárgyában a’ t. kir. és RR. f. h. 3kán tartatott országos ülésükből a’ 3dik üzenetet intézték a’ mélt. Fő- Rendekhez, melly üzenet’ lényeges részei következők: ,,A’ KK. és RR. hazafiúi ’s képviselői állásuknál fogva legelsőben is az országnak azon súlyos sérelmeit óhajtók orvoslás végett fölterjeszteni, mellyek a’ nemzet’ leglényegesb jusait, sőt magát a’ képviselői rendszert is sértve, az egész polgári alkotmányt megrázkódtatják, rokonbizodalmú felszólításukra azonban a’ méit. Fő-Rendek nem hajoltak, hanem azt állítván, hogy az 1790/1-dik évi 131ik czikkely mindenek előtt és minden esetben a’ k. kir. előadásokat rendeli fölvétetni, ’s addig, mig azok fölterjesztve nem lesznek, részükről a’ közlöti súlyos sérelmek’ tárgyalásába nem bocsátkozhatnak , — azok’ elmellőzésével folyvást a’ k. kir. előadások’ fölvételét sürgették; elmondották ezekre a’ Kir. és KR. több rendbeli üzeneteikben, hogy azon magyarázat, mellyet a’ mélt. Fő-Rendek a’ felhívott törvénynek tulajdonítanak, sem azon törvény’ alkotásának körülményeivel, sem az alkotása óta folyvást követett országgyűlési gyakorlattal meg nem egyez;— előhozták azt is, hogy épen azon I3dik czikkely, mellyben a’ mélt. Fő-Re. ellen vetésüket alapítók, még mielőtt a’ k. kir. előadásokról említést tenne, világosan és előlegesen parancsolja, hogy az ország’ Rendei az országgyűlésre minden akadály tétel nélkül megjelenhessenek ’s ott törvényes szabadsággal tanácskozzanak ; jelenleg pedig a’ szabad választást ’s a’ szólás’ törvényes szabadságát korlátozó súlyos sérelmek által azon törvénynek említett előleges rendelete vagyon megsértve, mindenek előtt tehát azon törvénynek sérelmeit kell tettleg orvoslam; — kifejtették azt is, hogy azon 13dik czikkelynek viszonyos rendelete az ország’ sérelmeinek minden országgyűlésen múlhatatlanul leendő orvoslását is parancsolja, ez pedig olly gyakran elmulasztatott, sőt nagy részben mindez ideig teljesítve nincs. Ismételve kijelentek a’ Ki. és RR. azt is, hogy ők a’ k. kir. előadásokat pontonkint tárgyaltatás alá fogják venni; sőt, miután a’i. e. julius’ 28ról jött k. kir. leirat kihirdettetek. Ő Felségének atyai felszólítását követve, megkészítették a’ k. kir. előadások iránti egyezkedést megnyitó 1-ső felírást, ’s az előbbi országgyűlések’ példáján indulva, súlyos sérelmeiket azon felírással kapcsolatban kívánták felterjeszteni, de a’ mélt. Fő-Rt. még azon összekapcsolást is folyvást ellenzettek, holott ez az országgyűlési törvényszerű gyakorlatnak számos példáin alapult. — Nem említve ugyanis az 1790dik évi országgyűlést, mellyen a’ k. kir. előadások’ tárgyaltatása előtt az országnak több súlyos sérelmei ’s előleges kivonatai tanácskozásba vétettek ’s a’ kir. Felségnek felterjesztettek, az 1790/ évi 13 t.-cz. alkotását követő időkben, különösen az 1802, 1803, 1807, 1823, 1830 és 1832/I1-diki országgyűléseken , a’ k. kir. előadások iránti első felírással együtt az országnak több sérelmei és kivánatai részszerint abba beleszőve, részszerint vele kapcsolatban, részszerint pedig azzal egyszerre ugyanazon egy napon terjesztettek föl.— Ennyi világos példák után , ámbár a’ RR. és RR. az annyira óhajtott egyetértésnek eszközölhetésére a’ k. kir. előadások’ adik pontját érdemileg már tárgyaltatás alá vevén, ez által bizonyságát adták azon készségnek, mellyel a’ közelítést részükről lehetőségig elősegíteni óhajtják : a’ mért. Fő-RR. mégis folyvást megmaradtak előbbi határozataik mellett’s a’sérelmek’elhalasztásával a’felírásnak egyedül a’ k. kir. előadásokat illető részét sürgették fölterjeszteni. — Nem hoznak elő a’ mélt. Fő-RR. utóbbi üzenetükben mindezekre semmi újabb okokat. Azon tekintet, hogy a’ közlött sérelmeknek némelly pontjai a’ két Tábla között hoszasabb értekezést kívánnak, azoknak a’ k. kir. előadások iránti első felírástól leendő elválasztását szükségessé nem teszi; mert mióta ezen sérelmeket a’ RK és RR, a’ melt. Fő-RR- hez általküldötték, ezen idő alatt messzire haladhattak, sőt talán be is végezhették volna már azok felett a’ két Tábla közötti szükséges értekezéseket, ha azokat a’ mélt. Fő-RR. tustint tárgyalás alá vették volna. — Azon észrevétel továbbá, mellyet a’ mélt. Fő-RR. az 1832/6-diki országgyűlés’ példájára tevének , azon példának erejét nem gyengíti; mert akkor is a’ felírásnak 1-ső pontjában megemlített óvás, melly’ a világos törvény’ megsértése miatt tett tett ,s igy valóságos sérelemből eredett, egészen uj tárgy vala, 's a’ két Tábla közötti hosszasabb értekezések ’s több rendbeli üzenetek után lett megállapítva; ezen és az előleges sérelmeken kívül, mellyek ugyanazon felírásba valának beleszőve, még három rendbeli felírások, mellyek az ország’ némelly kivánatait tárgyazák,ugyanazon napon terjesztettek föl ( Felségéhez, a’ k. kir. előadásokról pedig nem egyéb, csak azok’ fölvételének sorozata és módja jelentetett be, és akkor mégsem mondák a’ mélt. Fő RR., hogy a’ sérelmeknek a’ k. kir. előadások iránti 1-ső felírással kapcsolatban leendő fölterjesztését az 1790/1. 13. czikkely kizárja. A’ RR. és RR. tehát jelenleg csak az eddigi gyakorlatnak fentartását kívánták, a’ mélt. Fő-RR. ellenben, midőn a’ közleti sérelmeket még tárgyaltatás alá sem vették, eddig ismeretlen új módot akarnak szokásba hozni, mellyet sem törvény sem gyakorlati példa nem igazol.— A’KK. és RR. az őket illető kezdeményt törvényes just, mint sérthetetlen sajátjokat, semmi kölcsönös értekezések’ tárgyává tenni nem akarják, hanem azt valamint eddig, úgy ezután is teljes törvényes kiterjedésében fogják gyakorolni. Tisztelik egyszersmind a’ mélt. Fő-Rendek’ törvényes függetlenségét is, ez azonban annyira soha nem terjedhet, hogy annál fogva a’ mélt. Fő-RB. a’ velők közlőiteket tárgyaltatás nélkül félretehessék; mert akkor nem csak a’ kezdeményi jusnak gyakorlata volna meggátolva, hanem a’ kölcsönös értekezések’ és egyezkedések’ fonala is a’ Haza’ és Fejedelem’ köz kárával gyakran megszakadna. — Végre a’ mi a’ KK. és RR. 1-ső üzenetének végső soraiban foglalt záradékot illeti: a’ KK. és RR. abbeli határozatukhoz és már kifejtett nézeteikhez továbbá is ragaszkodva, azokat bővebben fejtegetni szükségtelennek tartják; a’ mélt Fő-RRnek abbeli nyilatkozását pedig, hogy részökről is tenni azt fogják, mit tőlök a’ törvény, törvényes szokás, a’ Haza’java ’s ön független helyeztetésük kíván, a’ RR. és RR. annál teljesebb mértékű örömmel fogadják, mivel őket is épen azon indulat lelkesítvén, ha a’mélt. Fő-RR. velők e’ részben tettleg egyesülendenek, a’ Fejedelem’ és Haza’ közös java nyerem előhaladást.— Ugyanazért a’ RR. és RR., kik polgári szabadságukat ’s függetlenségüket a’ törvények’ rendelete iránti hódoló tiszteletben, — lelki nyugalmokat pedig Királyik’ ’s Hazájok’ egyesült boldogságának eszközlésében alapítják, ’s azt előbbi üzeneteikbe foglalt kivonataik’ teljesülésével hiszik elérhetőnek. — O cs. kir. Főherczegségét újra is buzgó tisztelettel kérik, a’ mélt. Fő-RKet pedig bizodalmasan felszólítják, hogy a’ kedves Hazának szent szeretetével teli keblükkel rokonérzéssel fogadott abbeli nyilványításuknak tettlegi teljesítésével a’ RR. és RRnek velők közlött igazságos kivánatihoz járulni méltóztassanak.“ — A’ fentebbi üzenetet a’ mért. Fő-RR. f. h. lodikén vevék tanácskozásba, ’s másnapi ülésükben felolvastaték ’s a’ t. KKr. és elvhez átküldeték az illető (3- dik) válasz, mellyben a’ mélt. Fő-RR. imigy nyilatkoznak: „Minémű alkotmányszerű tekintet vezérelte légyen O cs. kir. Főherczegségét és a’ mélt. Fő-RRet, midőn a’ t. KKr. és RR. által velők közlött némelly tárgyaknak felvétele előtt az országgyűlési rendszert szabályozó 1493: 25. és 1790/1. 13. törvényezikelyeknek világos rendeleténél’s ezzel tökéletesen megegyező ősi gyakorlatnál fogva a’ törvényes elsőbbséggel bíró k. kir. előadásoknak — mellyek a’ fölterjesztetni szándéklott első felirási javaslatban még csak említve sem valának — tárgyalás alá vételét szorgalmazták, általok sokkal tisztábban és határozottabban kifejtetett, hogysem több rendbeli viszonüzeneteikben foglalt eziránti nyilatkozásaiknak akár tartalmoknál tágabb, akár az ezeknek alapúl szolgáló elvektől idegen értelmet tulajdonítani lehetne. A’ miért is a cs. kir. Főlige .’s a’ m. Fő-RR. azt, mit általok felállítottak és folyvást sürgetettnek a’ t. Kir. és RR. utólsó üzenetük’ kezdetén követelnek, eddigi minden válaszaikra hivatkozva, sajátjoknak ezen kiterjedésben semmikép el nem ismerhetik.— De azt sem ismerhetik el a’ Fens. Főherczeg és a’ mélt. Fő-RR., mintha az 1790/1 .13. törvényczikelynek előleges és viszonyos rendeleteiből felhozottak általok felelet nélkül hagyattak volna; mert előbbeni viszontüzeneteikben egyenesen kijelentették, hogy nézetük szerint még az ollyan aggodalom is, mellyet valamellyik törvény’ egyes rendeletén netalán ejtett seb okozhat, nem ugyanezen törvény’ egyéb rendeléseinek más oldalróli megszegése, hanem inkább annak szoros megtartása's kivált, a' menynyiben az az orvoslás’ elnyerhetésének útját is magában foglalja, azon való eljárás és haladás által légyen elenyésztetendő: mivel azonban a’ felhozottak a’ közhitt tárgyaknak velejét érdekelték, a’mélt. Fő-RR. pedig ezeknek érdemlegi megfontolásában magokat az érintett törvényes tekintet által akadályoztatva érezték, ezen általányos észrevételen kívül egyebet még akkor nyilványítaniok nem lehete, ’s a’ dolog* lényegét érdeklő meggyőződésüket annak idejében valának a’ t. Kir. és Rilkei közlendők. A’ mi pedig az 1790/1. 13. törvényczikkely’,viszonyos rendeletét illeti, erre nézve szinte kimondották a cs. kir. Főherczegsége és a’ mélt. Fő-KR. abbeli véleményüket, hogy rendszeres törvényt külön szerződésnek, még pedig ollyannak, melly ha netalán egy részben nem egészen teljesülne is, azonnal más oldalról is szűnjék meg, tekinteni nem lehet; de egyébiránt is, ha valamikor, bizonyára jelen országgyűlésen annál kevesbbé láthatták valamellyel részbeni alapos aggodalomnak helyét, minél erősebb bizodalommal viseltettek O cs. kir. Főherczegsége ’s a’ méit. Fő-RB. a’ k. kir. előadások’ utolsó pontját követő fejedelmi igérethez, ’s minél inkább szándékoznak, törvényes kötelességüknek megfelelve, az ország’sérelmeit és kivánatait, eddig is nyilványított készségük szerint, tárgyalás alá venni, s Ő Felsége elébe terjesztete'söket részükről a’ lehetőségig előmozdítani. — Ezen érzéstől lelkesítve, illy tiszta szándékkal eltelve, őszintén kinyilatkoztatták a cs. kir. Főherczegsége és a’ mélt. Fő-RR., hogy a’. Kir. és RR. első üzeneteiben foglalt tárgyaknak felvételét elmellőzni épen nem akarják, hanem csak, mivel akkor még egyedül a’ sorozatról vala szó, azoknak a’ k. kir. előadások’ elkerülésévek tárgyalásában nem nyugodhatnak meg. Midőn pedig a’ t. Kir. és RR. a’ julius hó’ 28-ról érkezett k. kir. leiratnak kihirdetése után a’ kir. előadásoknak tárgyalására szükséges előkészületeket megtették, sőt később azoknak egyik pontját érdemileg is tanácskozásalé vették, a’ Fens. Főhgnek és mélt. Fő-Rének újabb szándéka és felszólítása — a’ kapcsolati kérdés’ elv szerinti taglalásának még csak távolról' érintése nélkül — ismét nem a’ sérelmek’ tárgyalásának mellőzésére, hanem egyedül oda terjed, hogy a’ k. kir. előállások’lső és kik pontjait illető tudakoló felírást az azzal semmi kapcsolatban nem lévő egyéb tárgyaktól, a’ helyrepótolhatlan drága időveli gazdálkodás és főkint a’ közlött tárgyak feletti értekezéseknek részükről is minden erkölcsi kényszerítéstől ment állapotban leendő megkezdhetése végett elválasztani szíveskedjenek. Melly hazafiui felszólításuk, nem is említvén az ezt különösen támogató 1792, 1790, 1808 és 1812diki országgyűlési példákat, egyedül a’ fentebb előhozott fontos okoknál fogva, olly szilárd alapon nyugodott, hogy azt a’ t. kir. és RRnek utolsó üzenetében előszámlált esetek — mellyek valamint a’ kir. előadások’ mellőzésének példáját sehol sem mutatják, úgy a’ kapcsolati kérdés’ tekintetében is a’ mostaninak körülményeihez nem csak nem hasonlók, de ettől lényegesen elannyira különböznek, hogy amazokból a’ jelen viszonyokra semminemű helyes következtetést vonni nem lehet — meggyengíteni—képesek egyáltalában nem valának.— Minekutána tehát O cs. kir. Főherczegsége és a’ mélt. Fő-RR. nem egyebet mint a’ törvény által kijelölt utat követék, ’s ettől a’ t. Rir. és RRbeli egyesülhetésnek legforróbb kívánsága mellett is eltávozni az akkori körülményekben szabadságukban nem állott, ’s igy öntudatból merített lelki nyugalommal ünnepélyesen nyilványíthatják, miszerint amaz állításra, mintha ők az országgyűlésnek eddigi gyakorlatát megváltoztatni kívánták volna, bármi okot vagy alkalmat annál kevesbbé szolgáltattak, minél tagadhatlanabb, hogy elekitén ugyan a k k. kir. előadásoknak tökéletes el mellőzésével, később pedig az ezek iránti előleges felírásnak számos más tárgyakhoz* várhatatlan kapcsolásával, nemkülönben a’ tanácskozási eredményeknek záradékok melletti visszatartóztatásával és a’ szabad egyezkedéseknek e’ szerint okozott súlyosításával keletkezett eddigelé példátlan eljárás kényszerítette légyen ( cs. kir. Főherczegségét és a’ mélt. Fő-Rüket,az eddigi ösvénynek követésére. — Mellyekhez képest O cs. kir. Főherczegsége és a’ mélt. Fő-RR. lépéseiknek törvényes és alkotmányos voltáról kebleikben mélyen gyökerezett erős meggyőződésöket semmivel sem vélik inkább bizonyíthatni, mint midőn a’t. Kir. és Rilkét újonnan is a’ legszívesebb bizodalommal felszólítani épen nem tartózkodnak, hogy a’ többször érintett tudakoló felírásnak a’ czélba vett kapcsolat nélkül (! Felsége elébe leendő terjesztése iránt velők kezet fogni ne késsenek; — nem is kételkedhetvén, hogy ezen félreismerhetetlen törvényes szándékból eredeti bizodalmas kérésnek amaz örvendetes foganata leend, mellyet egy és ugyanazon szent czélra törekedő hazafiak’ tiszta iparainak kölcsönös méltánylásától várni kellí£ ’stb. — II. A’k. kir. előadások’ 21k pontjára nézve a’ t. kir. és RR., f. h. okán tartatott országos ülésekben, a’ katonaélelmezés’ ’s szállásozás’ tárgyában kerületileg készült üzenetet némelly apró észrevételek után elfogatták, melly felett a mést. to-RR. f. hó’ 11 ’s Iékei ülésükben tanácskoztak, minek eredményét, valamint a’ most említett üzenet’ részleteit is, jövő számunk közlendi. S.-A.-Ujhely, sept. 5. Zemplén vármegye’ részéről múlt aug. hónap’ 21, 22 és 23, nemkülönben folytatólag 30 és 31 ik napjain is foló September hótekén tartott