Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-13 / 4. szám

rendelkezés’ megszüntetésére fogna hatolni, ezen tárgyat a’ társországok’ tanácskozásiból kifejlendő eredménytől felfüggesztvén , az előadott kívánattól ezúttal elállani szí­veskedjenek. ’stb.—Többnyire mindezek csupán a’ tek. KK. és RR. üzenetét illetvén, a’ közlött felírási ’s törvényjavas­latra észrevételeiket azon időpontra tartják fen­n cs. kir. Főhűsége ’s a’mélt. Fő-RR., mikor magára a’ tárgyra néz­ve a’ tökéletes egyesülés a’ két Tábla között megk­end. •—Továbbá a’ mélt. Fő-RRek’ tegnapi ülésében a’ katonai kihágásokat tárgyazó üzenet, törvényjavaslat és felírás (kevés észrevételekkel), ugyszinte a’ magyar nyelv iránti 3dik üzenet, az illető felírással együtt, elfogadtat­tak; azután következő tárgyak olvastattak fel ’s bocsáttat­tak köziratra: 1) harmadik üzenet az országgyűlési költségek’;­­ 2) harmadik üzenet az o­r­s­z­ággy­ű­l­é­­si szabad újságok’; —3) második üzenet a’ kerületi napló’ kinyomtatásának megakadályoztatása’ tárgyában, és 4) a’ jobbágyok’ örökösödéséről készített ’s a’ Hír­nök' f. e. 2dik számában közlött törvényczikkely. — Végre a’ mélt. Fő-RBek’ mai ülésében a’ szólásszabadság iránti 3dik üzenet került szőnyegre. Lisztet, a’ zongora-pluenixet, n. Pest városa’tanácsa ’s választó polgársága, tekintetbe vévén abbéli hazafiságát, mellyet 1838 ban a’ vizkárvallottak’ részére Pécsben adott hangversenyével tanusíta,téb­e’­yről végzetében tisztele­ti polgárrá nevezé ki. A’ tőlünk olly nehezen elbocsátott’s emlékezetünkben mindvégig varázskellemmel párosulva,föltűnendő hiszinek a­ pesti magyar színházban f. h. 4-én tartott hangversenyé­ről következő érdekes tudósítást közölnek a’ Budapesti Ruj­­zolátok: „Liszt Ferencz művész hazánkfia, ki már a’harmad­évi dunai áradások által okozott szerencsétlenségre azon­nal sietett egy Bécsben tartott hangversennyel segedel­met nyújtani honfitársinak, ’s kit mint hazafi művészt olly óhajtva vártunk körünkbe, Pesten tartott többi ,jótétemé­ny­es előadási mellett színházunkról is kívánt gondoskodni, ’s e’ végre adá az említett hangversenyt, egész jövedelmé­vel a’ színháznak kedveskedő­. A’ hirdetett darabok vol­tak: „Andante finale“ Lucia di Lammermoor operából, és ,,Galop cromatique.“ — A’ szeretett és tisztelt művész fé­nyes magyar öltözetben jelent meg, ’s a’taps özön, az éljenezés szűnni nem akart megjelentekor; szintolly nagy lelkesedéssel adóztunk neki az előadott két darab’ folytában, közte és utána. „Adóztunk,’ írjuk, mert e’ so­rok a’ pesti közönség’ gondolatmenetét iparkodnak kifejez­ni, ’s úgy tekintjük azokat, mint számadást, mellyet a’ ha­zának pesti közönségünkhöz intézhető azon kérdésére: meg­tettünk e minden tehetőt művész hazánkfiának fényes fo­gadására? megelégedve mutathassunk elő. A’ nevezett két darab után honfitársunk a’ szűnni nem akaró lelkesült taps által rábiratva, még egy fantasiát volt szíves kedveskedésül játszani a’ „Rákóczy-Mars“ felett, ’s midőn ennek remek­lése után a’ zongorától visszalépne, hat honfitársa (több­nyire mágnásaink közül) állt háta mögött díszes magyar öl­tözetben, kik a’ magyar haza’ nevében ez elfelejthetlen óra’ emlékéül egy karddal ajándékozák meg őt, rövid, de velős üdvözlet mellett, mellyet egykor Báthory István erdélyi fe­jedelem viselt, most pedig Bánfy báró bira, ’s mellyel a’ nagyművész azonnal felövezteték. Kell e mondani, hogy mind­ez az érdemet annyira méltányolni tudó pesti közön­ségünk’ legnagyobb tapsai, éljenkiáltásai ’s lelkesedése közt ment véghez? Zajos lelkesedésünkhöz csendesebb ’s igy mélyebb és lelkibb öröm is csatlakozott, midőn látok, milly megindulással ’s viszonérző ragaszkodással fogadá a’ művész hódolatunkat. Szólni vágyott­ l­e a’ magas tökély­re, mellyen áll, csak külföldön idegen nyelvűek közt jut­hatott, ’s igy az említett honfi urak’egyike adá a’közönség’ értésére hazánkfia’ engedelemkérését, hogy most idegen nyelven legyen szólnia szabad. Ígérvén, miszerint, midőn h­onába ismét vissz­a tér­end, hazai nyelven fog benn­ü­nk­e­t üdvözölni, midőn a’ zajos taps szóra buzdí­­tó, franczia nyelven tartó lelkes beszédét, melly a’ közön­ségnek tolmácsolás’útján azonnal megmagyaráztatok, ha­sonló ’s minden pillanatban újra meg újra kitörő lelkesedés­sel fogadtatván kitünőbb helyet. E’ tisztelkedések után ki­jutánk a’ színházból, ’s kün nagy serge állt már a’ pesti if­júságnak, hogy a’művészt fáklyák’fénye mellett’s hangász­­kar­ zenéje közt kisérje lakára. ’S e’ diadalmenet ollyan volt, millyet Pest’ lakói eddig nem láttak. A’ hintó, melly­­ben a’művész többed magával üle, megállni volt minden négy öt lépésnyire kénytelen, mig a’ benülők a’ hatvani­ ut­­cza’ közepe felé mindnyájan kiszálltak , ’s Liszt a’ művész, hazánkfia, honfiak’karjain, dobogó szivektől környeztetve, a’ tisztelet’ és forró ragaszkodás’ minduntalan zajra törő hangjai közt, kísértetett haza az ezerekre menő sereg által, szünetlenül hangozván előtte a’ zenekar, szünetlenül han­gozván körülte a’szeretet’ örömkitörései. Illy diadalmenet­ben részesült a’ művész, a’szó’nagy értelmében véve. •­Megjegyzendők Liszt Ferenczünknek az említett honfiak’ egyike által imigy magyarázott szavai, mellyek a’ többi közt kísérőivel útközben hallattak: „Iparkodjanak fiatal hontársai erővel, akarattal ’s elhatározással bírni (mint ő), és lehetlen nem lesz elüttök semmi, a’ művészetben, tudo­mányban ’s bárminemű előhaladásban.“ A’ művész szállásá­ra érkezvén, fáklyás éjizenével tisztelteték, ’s a’ tisztelők serege az egész ünnepély’ végeztével is mintegy oda bű­völve látszott a’ nagynak lakához, ’s csak lassan kint ’s ne­hezen kezdtek apróbb csoportokban oszolni, mint ki leg­­kedvesb barátjától válik meg hosszú időre. Örömmel hal­lottuk itt Beste­tics Leo gróf’ (a’ művész’ szives házigazdája’) szájából hazánkfia’azon újonnan előadott ígéretét, hogy mi­dőn honába vissza térend, honja’ nyelvén fogja a’ szeretett honfitársakat üdvözölni. — Hallomás szerint az is eltöké­­lete hazánkfiának, hogy ezentúl mindenütt a’ külföldön nemzete’öltözetében tartandja hangversenyeit, a’ min örül­nünk kell. — Van e szó, mellyet játéka felől elmondhat­nánk, a’ nélkül hogy akár keveset ne mondjunk a’ di­cséretben, akár fagyosat csodálkozásunk­ előadásában? Ő egy, ő utánozh­atlan , ő megfoghatlan , leírhatatlan — ő mű­vész ! Az ő mozdulati, művészetének anyaga a’ zongora mellett, zene; az ő arcza, ez erőteljes, elhatározott arcz, zene, — ’s az ő zenéje — mi névvel nevezzük ezt akkor ? Nagy könyv az ő zongorája, a’ természet kimeríthetlen könyve, mellyet midőn feltár, majd víg regényt olvas fel belőle , hogy szívünk földi búbánatot feledve, örömökben repessen; majd lélekrázó szomorújátékot, melly­nek meg­haló igéi évekig utóhangoznak keblünkben; majd nagysze­rű epopoert, melly merényekre ’s minden szépre s jóra buzdítson bennünket; majd szónokszékre áll ’s térítővé le­szen; majd — de miért a’ további szó? bár némileg meg­közelítőleg lehetne játékáról szólani azáltal, ha nyíltan ki­mondjuk, hogy azt ismertetőleg dicsérni lehetetlen.“ Ipolyság, dec. folytán. Miután a’Duna’ balpartján a’ vállalkozó társaság által Pesttől Ausztria’ széléig építtetni szándékolt vasúti tervképek ’s útvonalak Pest, Nógrád, Hont, Esztergom , Komárom , Nyitra és Pozsony vgyék, nemkülönben Pest és Pozsony sz. kir. városok által a’ ka­tonai hatóság’ közbejöttével megvizsgáltattak, és a’ részbe­ni tudósítások a’ nm. Helytartó-Tanácsnak törvényszerű intézkedés végett fölterjesztettek, az összes tervképek és művészeti munkálatok’ rajzai az országos Rendek és po­zsonyi nagy közönség által a’ redouti teremben legköze­lebbről megszemléltetvén, mind ritka szabatosságuk, mind a’ nem-művészt is könnyen értesítő jeles tökélyeik miatt köz tetszésre érdemesíttettek; ’s mivel a’ Debreczentől Pestig építendő vasúti fölmérések és fölszámolások befe­­jeztetésökhöz közelitnek, biztosan reményt­etni, hogy mi a’ magyarnak 8 századig képzeletén túl volt, többnyire rész útja miatt a’ világtól elszigetelt Debreczen ’s termé­keny vidéke a’ termékek és művek’ cseréje, millió forintok gyakori keringése által nemcsak a’ bon’ külön vidékivel, de a’ szomszéd tartományokkal és a’ birodalom’ fővárosá­val a’ haza bel- és külkereskedésének virágzásával köze­lebb érintkezésbe jövend, a’ termesztő vevőt, a’ kereske­dő javai’ általszállítására módot nyerend ; sőt az örömva­dász, ki egy nap a’ debreczeni, holnap a’pesti magyar színházban honi ajkú ’s köntösű Thaliát látott, 3 napi uta­zás alatt Bécsbe kényére rándulhat. Királyrév (Pozsony megyében). Ezen helység’ la­kosi Zsigardi anyaegyháztól a’ gyakor árvizek miatt elgá­­zoltatván, nem vala hely, hol a­ hivek isteni szolgálatra ösz­­szegyülekezhessenek . E’ hiányosság’ megorvoslásáért bol­dog emlékezetű Felséges Királyunkhoz I. Ferenczhez alá­zatos esedezőlevelünket, helységünkben egy templom’ felépítése iránt nyújtottuk. Ki is átlátván igaz kérésünket, ehhez képest legjobb rendeleteket adott, ki, de a’ senki­nek nem kedvező halál ezen szent szándékában őt meggá­­tolá. Azonban dicsőségesen uralkodó Fejedelmünk V. Fer­dinand nemcsak birodalmait, hanem apostoli buzgóságát is örökölvén, b­ronjára léptével a’ am. m.k. NI.­Tanácsnak nagyemlékezetű Atyja’ akaratjának és rendelésének végre­hajtását kegyesen meghagyni méltóztatott. És igy ennek következésében 1835-ik esztendei május’ 4kén az építen­dő templom’ helye kijelöltetett, július’ 6-án az alakkő tisz­telendő Durguth József sellyei plébános és alesperes által letétetett. Az építés 1837-dik esztendőben a’ szűk időnek daczára is bevégeztetett, november’ vikén a’ most említett alesperes által fel is szenteltetett, és 1-ső áldozat az egek’ Urának bemutattatott, 1839-ben november 1­5-én em­lített templomunk belső díszes eszközökkel ellátva és fel­ékesítve lévén, a’ szegény lakosoknak forró várakozása beteljesedett, és mozsarak’ durrogása közt a’ többször em­lített alesperes ur által a’ helységi község’ jelenlétében a’ dicsőségesen uralkodó Felségünk­ hoszas és szerencsés éle­téért, a’ Fenséges ausztriai Ház’ boldogulásáért, a’ Fensé­ges Nádor’ és N­ e­v­y­tar­tó-Tan­ács’ közremunkálása végett szerencsésítéséért az istenszolgálat bevégeztetvén, ezen jótéteményt mélyen szivünkbe eresztve, hátudatosságun­kat bizonyítani Felséges Urunk iránt akarván, utódjaink­kal együtt jobbágyi alázatossággal mély köszönetünket nyújtjuk. (Királyrév helység’ lakosi.) A’ kolosvári répaczukorgyár a’ czukorfőzést decemb. 30-án megkezdette, ’s már első megindultával e’ téli zor­don időben sok szegénynek nyújtott kenyeret. Süker ki­sérje e’ közhasznú intézetet! Nagy J­­ri­­­anni­a. London, dec. 30. A’ Courier ezt írja: „Most már, mint halljuk, elhatározottan rendeltetett, hogy ő felségé­nek menyegzője febr. 16kán tartassák.“ — A’ ministeri lapok e’ többször vitatott időpont felett mindeddig maka­csul hallgatnak. — A’ cityben nagy fogadások létettek, ötöt egyre, hogy a’ mostani ministerek a’ királyné’ me­nyegzőnapján nem lesznek többé kormányon. A’ Standard ellene mond azon hírnek, mintha Wel­lington­ig a’ királyné’ jövendő férjének háztartási költsége iránt bárhol tanácsot adott vagy nyilatkozott volna is. Más lapok t. i. azt állították, hogy a’ királyné maga 100,000 font sterlinget kívánt légyen férje’ számára, mit már a’mi­­nisterelnök is sokallott, ki annak 60,000 fontnyira leszál­­líttatását javasolta, a’ herczeg pedig, midőn ez iránti vé­leményes kéreték, csupán 30,000 forintra szavazott. Ugyan­azon tervlap ismétli abbeli erősítését, hogy Wellington hg és sir R. Peel még épen nem is próbálták megbuktatni akarni a’ jelen ministeriumot, minthogy ez igen kedve szerint való a’ fejedelemnőnek, ennek kivonatán pedig szük­ségtelenül erőszakoskodni nem akartak; el akarják várni a' dolgok’ menetét, melly alkalmasint maga is változást szü­leiül ő felsége’ érzelmeiben. Azon gyorsaságot, mellyet a’ kincstár’ új cancellárja Baring Francis a’ levéldíj’leszállításának teljesítésében mu­tatott, jó előjele gyanánt tekinti jövendőben­ munkálko­dásának. Az orosz és ausztriai követség’ személyzete London­ban rendkívüli foglalatosságot mutat jelenleg. nivénmuri báró, igy értesít a’ Courier, ki különös megbízatással ellátva jelent meg itt az udvarnál a’ keleti ügyek iránti al­kudozásokban, mellyek az ünnepek után tüstint megkezden­­dők, átveendi Eszterházis herczeg’ szerepét, Brunnow bá­ró pedig Oroszországot képviselendi a’ tisztes Pozzo di Borgo gróf helyett, kit aggasztó egészségi állapotra gátol diplomatái hivatalos foglalatosságainak teljesítésében. A’ diplomatái körökben általányosan azt hiszik, hogy, mivel Oroszország’ nézetei Anglia’ érdekeinek olly igen kedvez­ni látszanak, e’ bonyolódott kérdés’ kielégítő föloldásának csupán az egy Francziaország’ részéről létethetnék aka­dály, ennek hozzá nem járulása által.“ A’ lobogó megsértések felőli regék most, úgy látszik, napirenden vannak, ’s csaknem mindenik hírlap siet maga részéről is illyes valamit feltálalni. Íg­" a’ Morning­ Post nagy iszonyodással beszéli, miszerint „Blazer“ angol gőz­hajó, melly Marseilleből Toulonba utazván, két franczia gőzöst megelőzni ’s e’ végre köztök keresztül akart evez­ni, azoktól megrohantatok ’s tetemesen megsérült, mi köz­ben azonban a’ franczia gőzösök is kárt szenvedtek. Erre a’ Sun igen helyesen megjegyzi, hogy ha a’ gőzhajók köz­ti minden összeütközés alkalmat adna egy háborúra, akkor soha sem lenne béke, ’s lobogójának illyes „m­eggyaláztatá­­sát“ ő felsége londoni saját kikötőjében mindennap kényte­len eltűrni.— A’ perpatvarnak azon számos tárgyai közé, mellyeket most az angol és franczia sajtó egymás ellen feldolgoz­nak, tartozik a’ portugál­ rabszolgakereskedés’ kérdése is. A’ Standard többi közt ezt mondja: „A’ National annyira megy hetvenkedésiben, hogy a’ franczia kormányt felszó­lítja, venné a’ portugali hajózást és kereskedést a’ brit rab­lásvágy ellen védelme alá. Mi azt hittük volna, hogy azon épen nem hízelkedő visszaemlékezések, mellyek Franczia­­országnak korábbi beavatkozásához a’ portugál ügyekbe vannak csatolva, minden franczia journalistát el fognak ijeszteni egy illy kényes húr’ megpendítésétől. Sir Arthur­­­ellesley diadalmenetét Lissabon előtt kezdte, ’s Welling­ton herczeg azután maga előtt űzte a’ francziákat Portugá­liából egészen Páris’ kapuiig. Ezt a’ mi franczia szomszé­dink juttassák néha magoknak eszökbe.“ Most megint uj-yorki, lapok az amerikai lobogónak az angolok által történt megsértetéséről panaszkodnak. Az eset következő: Augustus’ 13dikán összetalálkozik Katalin angol kereskedőhajó mintegy 700 tengeri mért­földre az afrikai parttól Dolphin angol briggel, Hollanda kapitánysága alatt. Katalin el volt ugyan adva egy ke­reskedőháznak Havannában, azonban csak Doninál (azaz a’ guineai rabszolgamartnál) kell vala a’vevő’ kezére szál­­lania; azon időben tehát még amerikai hajó volt, melly amerikai lobogót viselt,’s az afrikai martvidéken űzendő ke­reskedéshez minden szükséges szerekkel el volt látva. Dol­phin mind e’mellett is rálődözött Katalinra, elfogta, ki­­rablá, ’s a’ kapitányt is megfosztá pénzétől. A’ brit tisztek a’ hajón volt minden pálinkát megitták, részekségökben iszonyú lármát ütöttek ’s megcsúsiták az amerikai lobogót, a’ járművet zsákmány gyanánt tekintették’s kapitányát bör­tönbe veték. „Ez, úgymond egy uj-yorki lap, nyomos eset, melly megérdemli az amerikai nép’ figyelmét ’s kor­mányunk’ nyomozódását Most ismét a’ megkutatási jog­ról van kérdés. Amerika mindig ellene mondott ezen An­golország által követelt jognak; ezen elv’ védelmezése végett egyszer háborút kezdtünk már Angliával, ’s hogy­­sem e’pontban engedjünk, egy második háborúra is ké­szek vagyunk.“ (Minden körülmények szerint bizonyára semmi kétséget nem szenved, hogy Katalin , lett legyen az bár amerikai vagy spanyol kezek közt, rabszolgakeres­kedésre volt szánva. Hogy egyébiránt Jonathan igen ügye­sen és állhatatosan tudja vinni dolgát, kitetszik azon kö­rülményből p. o., hogy még csak mintegy két hét előtt esz­­közlött ki Stevenson úr,az amerikai követ Londonba, a’ brit kincstárnál 20—30,000 font sterlinget némelly ameri­kai polgárok’ részére , kiknek követelése kilenez év óta függőben volt az angol hatóságok által történt szabadon bo­­csáttatása miatt azon rabszolgáknak, kik a’ Bahamasnál tö­rést szenvedett amerikai hajón valának.) A’ vestül vis­tori orvosi társaság’ egyik gyűlésében szóba jőve e’ napokban az ópiumevés- és szívásnak olly aggasztó növekedése és terjedése Angliában. Dr. Johnson, saját tapasztalatira támaszkodva, azt állítá, hogy az ópium­­evők’vagy szívók’ száma az országban csaknem ugyanany­­nyi mint a’ theototalistáké (csupán theát ivóké). Sőt az is megemlíttetett, hogy az életbiztosító társaságok e’ kábító méreg’ iszonyú fogyasztásának következtében olly sok kárt szenvedtek ez újabb időkben, hogy ez iránt külön gyűlést tartani szándékuk. Francziaország. A’ Journal de Paris szerint gróf Quelen Hyacinth La­jos párisi érsek’s a’fr. academiának tagja január­ 1. regge­li 9.1/4 órakor meghalálozott. Páris, dec. 31. A’ párisi érsek, Quelen ur, ma dél­előtt 10 órakor meghalálozott. Tudva van , hogy Quelen Hyacinth érsek támaszpontja volt a’ carlista v. legitimista papságnak a’júliusi uralkodóház ellen , minden engedmé­nyek mellett is, mellyeket ő néha-néha tett. Már régen va­la szó a’ mostani dynastiának kedvező beauvaisi püspök’ párisi érsekké ne­veztetése felől, Ouelen ur’ halálának ese­tére. E’ halálozás által egyszersmind egy hely ürült meg a’ franczia academiában. A’ Mi­ni tear jan.­tikai száma közli a’ legkülönnemübb szerencsekivánatokat, mellyek a’ királyhoz újévi üdvözle­tek’ alkalmával intéztettek, utánok lévén egyszersmind 6 felségének azokra adott válaszait is. A’ diplomata testü­let’ kivonatai ő exja az ausztriai követ Apponyi gróf által terjesztettek elő a’ királynak.

Next