Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-02 / 1. szám

kiadásban) és 9—12 köteteivel, Bocsot­ István pápai prof. latin nyelvtudománya’ első kötetével, és Péczely József prof. ’s r. tag, néhány érdekes alkalmi munkácskával.—VIII. A’ kézirattár’ számára Stellner György rt. b. Amadé László’ ki­­lencz rendbeli eredeti leveleivel kedveskedett. — IX. A’ természetiek tárát Kulinyi Ferencz Ibró és Zipser dr. prof. egy magyarországi orycho-geognosiai gyűjtemény 2dik századával nevelték. — X. A’ régiséggyű­jteményhez : Kará­cson Mihály b­. Buda, Vácz Komárom és Győr városok’ régi olajképeinek ajándékával járult.­ Az igazgató tanács tag­jai a’fenálló országgyűlés miatt elegendő számmal meg nem jelenvén, csak tanácskozó ülés tartatott, mellyben elő­képen egyedül az elhalaszthatatlan tárgyak intéztettek el. Pesten, a’kisgyülésből, dec. 23. 1839. Dr. Lebedei Ferencz, tit­oknok. Magyar tudós társaság. Budán a’ kir. egy. betűi­vel ’s académiai költségen legközelebb a’ következő mun­kák jelentek meg: 1. Római Classicusok magyar for­dításokban. Kiadja a’magyar tudós társaság. Harmadik kötet: C. Jul. Caesar’ minden munkái, forditá és jegyzete­ivel bővíté Szenczy Imre acad. 1. tag. Első kötet, a’ gallus háború. N. 8r. 387 lap. "Velinen, borít, fűzve 2 sz. ep. — 2. Elmélkedések a’physiologia’ és psychologia’körében kü­lönös tekintettel a’ polgári és erkölcsi nevelésre. Ir­ta D. Mocsi Mihály. Különös dicséretet nyert munka; n. 81. összesen 147 lap. Velinen, borít, fűzve 54 kr. ep. — 3. Külföldi játékszín. Kiadja a’ m. t. társaság. XYIdik köt. Rágalom’ iskolája. Vígjáték Sheridan után angol­ból, Toll­i L. által. N. 121. 151 lap; finóm velinen, ékes bo­rít. fűzve 36 kr. ep.­­— 4. XYlld. köt. Romeo és Julia. Szomorúját. Shakspeare után Náray Antal. N. 121. 176 lap. Finom velinen, ékes borít, fűzve 48 kr. ep.­­—­ 5. Astro­­nomiai napló és kalen­dárium 1840re. Szerkesztő Nagy Károly rtag. Bécsben Solling­er bet. 8r. 132 l. Finom velinen, kemény borítékban 20 kr. ep. — Sajtó alatt: 1. Római Classicusok, 3dik köt. 1. Caesar’ második fele. 2. Felsőbb analysis’ elemei, Györy Sándortól, 2dik füzet. 3. Az állatország’ története Cuviertől, ford. Vajda Péter által, első kötet. 4. Régi magyar nyelvemlékek, II. és III. köt. 5. Hellen Classicusok magy fordításokban, első kötet: Sopho­cles’ Oedipusa és Euripides’ Spingeniája Guzmicstól. — Pes­ten, decemb. 20. 1839. Dr. Scl­edel Ferencz, titoknok. Magyar tudós t­ársas­ág. Egyed Antal koppánmo­­nostori apát, dunaföldvári plébános és m. acad. h­., Ovidi­­usnak általa fordított ’s a’ folyó évben Pesten kiadott Ponta­id leveleiből 400 példánnyal kedveskedett a’ társaságnak, azon kéréssel, hogy az eladatásokból gyűlendő summa az academia által megindított régi classicusok’ fordítási gyűj­teményének folytatására fordíttassék. Pest, dec. 18. 1839. Dr. Schiedel Ferencz, titoknok, noha elégedetlen, még pedig minden joggal, mégis minde­nek felett békét óhajt.—Végre ugyanazon lapok igen ne­vetségesnek találják több franezia hírlap’ abbeli bánásmód­ját is, miszerint ezek nem pirultak, a’ színházi censura ál­tal Girardin asszonyságnak egy uj vigjátékát eltiltatni, mellyben a’ hírlapírók’ élet- ’s cselekvésmódja rajzoltatik. „Hajtsatok szavaimra és ne tetteimre !“ kiálták — úgy látszik —­ ez úttal ezen urak, mert azoktól, kik hirdetik, hogy mindenki köteles tűrni, hogy róla a’sajtó szabadon szól­hasson, ’s azoktól, kik mindennemű censurának ellenségei, csakugyan nem lehetett várni, hogy önmagokat tartsák azon egyetlen kiváltságos testületnek, mellyet nem szabad nyil­­ván­osan nevetségessé tenni, holott épen ők szoktak min­dent bonczolgatni és kényük szerint sárral dobálni, most pe­dig hasonló sorsot tűrni nem akarnak, ’s mint csibe a’ kot­­ló alá, a’ censura’ szárnyai alá bujkálnak. — Párisi híreink szerint a' genti vádtörvényszék’ ítélete d'Herbign­ur ellen, ki most Francziaországban lakik, a’ genti törvényszék’ fő­­ügyvéde által a’ cassatioszék’ elébe terjesztetett, „mivel a’ bírák a’ törvényt balul értették és megszegték." Ez eset most minden franczia jogtudóst elfoglal. D’ Herbigni dol­gozótársa volt a’ Messager de GWI­-nak, ’s mint illyen, he­ves czikkelyeket irt a’ belga kormány ellen; utóbb azon­ban Fancziaországba menekült, hol most is tartózkodik. — Nagy érdekkel olvastatnak Párisban Blanqui úr" levelei Algírból és Constantineből. E’ közlemények ember- és do­logismerettel telvék 's mentek a’ franezia irók legnagyobb részének azon hibájától, miszerint mindent, mibe Franczi­aország kezd, a’ hizelkedés és dicsőítés’ tömjénével füs­tölnek be. Blanqui­ur az elkövetett hibákat nyíltan és iga­zán előadja, a’ nélkül hogy az igy megsértett nemzeti hiú­sággal legkevesebbet törődnék; de e’ mellett a’kormány­elleni párthoz sem­ szegődik, miután kétségkívül nem egye­dül a’ kormány’ hibája, hogy Algír’ birtoka iszonyú teher­ré vált Francziaországnak. — Kedvetlen behatással van je­lenleg a’ párisi közönségre az is , hogy Merilhou úr olly szigorúan bíráskodik némelly fiatal kereskedők felett, ho­lott ezelőtt ő maga sokkal bűnösebb volt é s öt évi fogságra ítéltetett. — Az algíri hadsereg’ állapota, a’ kelet, az utób­bi időkben történt számos bukás, Anglia’ politicájának meg­változása Francziaország iránt, a’ csak néhány egyedárus­­nak kedvező kereskedési rendszer, a’gyarmatok’ panaszai, a’ franezia hajóhadi erő’ nagyobbításának szükséges volta, ’s a’ pártvezérek’ fondorkodásai, kik mindnyájan ministeri tárczák után vetik ki hálóikat ’stb. ’stb., a’ közelgő kama­ráknak elég dolgot adandanak, mi által, fájdalom, a’ többi számos tárgyakra nézve, mellyek az ország’ belső szerke­zetének javítására fölötte szükségesek volnának, hihetőleg ismét nem maradand idő. É­lő tanuk léptek föl, a’ chartismusban makacsul megmaradó czimboláik’ részéről mindennemű fenyegetőzéseknek s méltatlanságoknak kitétetvék. A’ most elnyomott Western Vindicator mégis talált alkalmat, még egy számot kiadhat­ni , mellyben elbúcsúzik a’ chartistáktól ’s a’ terrorismust hirdeti nekik. Singaporei tudósítások szerint aug. 19től Chinából egy közparancsot ragasztatott fel a’ császári biztos Macao­­ban, miszerint öt nap alatt minden idegen kereskedőnek Whampoába vagy Cantonba kellett eveznie hajójával, vagy Chinát végkép elhagynia. Egy másik a’ macaoi portugál kormányzóhoz intézett felszólítás egy az ópiumkereske­­désről vádolt ’s a’ keresztény hitre áttért chinainak ötöd nap alatti kiadatását sürgető, ellenkező esetben 20,000 emberrel megjelenendőnek mondaték a’ biztos, mindent tengerre űzendő. A’ vádlott egyébiránt arra hivatkozik, hogy portugál alattvaló, ’s mint látszik, szándék, őt bár­­m­illy veszélyben is otalmazni. A’ chinaiak ezenkívül még két angolnak kiadatását is követelik, kiket az ópiummal űzött kereskedés miatt meg akarnak zsinegeltetni. A’ canadai különtanács’ határozata a’ canadai tartomá­nyok’ ismétt egyesítésére nézve ekkép hangzik: a’ fenfor­­gó körülmények közt, arra, hogy a’ békeségre és nyuga­lomra, Felső- ’s Alsó-Canada’ jó’s hathatós igazgatására kellő gond fordíttassék, e’ tartományok’ ismétt egyesítése egy törvényhozás alatt, e’ tanács’ véleménye szerint, el­­mulaszthatlanul szükségessé lön. Maga a’ főhelytartó, Pou­­lett Thompson, is szilárdan el van tökélve, utasításival ösz­­szehangzólag e’ tartományok’ egyesülését eszközölni, a’ nélkül hogy e’tárgyban egyes vélemények által magát egy vagy más részre tévesztetni engedné. Dec. 12-én reggel Brilliant gőzhajó , melly Leith és Aberdeen közt járt, épen midőn ez utóbbi révbe akarna evezni, meggyűlt és nem vala megmenthető. Utasok , le­génység ’s rakmány bátorságba helyeztettek; de a’ hajó’ kapitánya, Wahde, Aberdeentől 6 angol m­érföldnyire egy hullámtól a’ hajófödélről lecsapatott ’s a’ vízbe fűlt. Ausztria, Bécs, dec. 31. Az angol hírlapok egy idő óta nem a’ legudvariabban bánnak a’ francziákkal mind Algírra mind belső országos ügyeikre nézve. Algírt illetőleg azt mond­ják , hogy itt a’ francziák egy egész sor balgaságot követ­tek el, ’s 9 év alatt, 400 millió frank költséggel ’s 40,000 katonával, nem vittek egyebet véghez, mint hogy Al­gírt néhány csapszékkel, kávéházzal, rész színházzal, uzso­rással, egy pár nyomoró víztartóval (cisterna) ’s ültetvény­nyel látták el, míg hírlapíróik elég szemtelenek voltak a’ civilisationak azon nagy előmenetelét emlegetni, mellyet Afrikában a’ francziaországi észtehetség’ aristocratiája elő tudott varázsolni. — A’ honi belügyeket illetőleg sem szó­lanak kimélőbben, ’s épen nem várnak nagy eredményeket a’ most egybegyűlendő franczia kamaráktól. Közérdekű kérdéseknek tekintik a’ czélszerűbb népnevelésén, az át­vizsgálandó fenyítő­ törvénykönyvén ’s a’ szabályozandó zá­logrendszerén kívül, különösen a’kamatpapirosok’ alább­­szállításának ’s a’ hivatalvásárolhatásnak kérdéseit. Ez el­sőre nézve hiszik, miszerint senki sem kételkedhetik arról, hogy a’státusadósságok’kamatainak alábbszállítása tetemes hasznot árasztana a’ pénzügyekre, ’s hogy a’ másodikat, t. i. a’ gyalázatos hivatalvásárlást tekintve , majd egyhangú a’ közönség’ ítélete, melly annak eltöröltetését sürgeti. Azon­ban kétségesnek tartják, valljon ezekben a’közvélemény győz­end­ő, miután több, jól értesült franczia hírlap állít­ja, hogy e’ kérdések felett a’ legközelebb megnyílandó ka­maráknak semmi törvényjavaslat sem fog előterjesztetni, mi csak annak volna újabb bizonysága, hogy Francziaor­­szágban a’ közügy mindenha az emberek’ száján forog ugyan, de nem fekszik igazán senkinek szivén, ’s hogy készek, azt a’ központosítási igazgatásra nagy befolyással !­író néhány személy’ kívánaténak feláldozni. Ez történt a’ múlt kamaraüléseknél is, midőn egy ízben sem terjeszte­tett elő törvényjavaslat a’ megyei pénztár’ czélszerűbb kezelése iránt. Mind e’ bajokat Francziaország a’ közpon­tosító rendszernek ’s jó helyhatósági törvények’ hiányának köszöni. Amaz a’ császárság alatt vette eredetét ’s azért hozatott be, hogy az ország’ utolsó fillérjéről ’s utolsó em­beréről Párisban lehessen rendelkezni, mi által lehetővé tön, a Pyrenaeusok’ aljától egész’ az éjszaki tenger’ mart­jaiig minden emberi erőt, minden életet ’s minden földi va­gyont alkalmazni, egyszersmind a’ roppant kerékművet kény’ szerint igazgatni, mi által minden népszerű emlékezet, intézvény és sajátság semmivé lett. Ugyanezen rendszer áll még most is fen, csupán ama’ nagy különbséggel, hogy akkor a’ statusgépbe egy Napoleon’ nagy szelleme önte éle­tet, m­ig azt ma egyes emberek’ és felekezetecskék’ apró­lékos befolyása kormányozza.— Az e’ honban újólag fölfe­dezett összeesküvésekből is játékot űznek az angol hírla­pok. Hiszik, hogy mindezekben több a’ lárma mint a’ va­lóság; mert jelenleg sem a’ buonapartistáktól, sem a’legiti­mistáktól nem lehet sokat tartani ; azoknak mint emezek­nek idejűk elmúlt, ’s minde’ két párt sokkal nagyobb hézag által különöztetik el a’ franczia néptől, hogysem ebben a’ legkisebb rokonérzelmet is ébreszthetné; ’s Francziaország, nagyb­rit­aniita. London, dec. 21. A’ M. Herald tudni akarja, hogy ő felségének szándéka, mindjárt összekelése után a’ térd­­szalagrendnek egy mellékágát alapítani kirekesztőleg höl­gyek’ számára. A’ Sun megjegyzi erre, hogy sir Harry Nicolas’ könyve , a’ vitézi rendekről, megbizonyítja , hogy ezen eszme nem újság. London, dec. 17. A’ gyárkerületekből érkező tudó­sítások mind igen szomorúan hangzanak, ’s még komorabb kilátásokat nyitnak meg a’ télre. Emlékezik kiki, hogy a’ tory parlamenttagok az utóbbi ülésekben majd mindnyájan kivétel nélkül Villiers urnak a’ gabonatörvények’ eltörlése vagy enyhítése iránt tett indítványa ellen szavaztak. De most már, mint mondják, ezen urak látván a’ veszélyt, mellyel­ a’ fenálló kenyértaxához i konok ragaszkodás nem csak közülök sokak’ üléseit a’ jövendő köz választáskor, hanem magát az országot is fenyegetni fogná, a’ gabona­­kérdéstörvényt a’ legközelebbi parlamentben a’ torypadok­­ra nézve nyílt kérdéssé szándékoznak tenni. Reményi­jük, e’ hír nem alaptalan. — Mondják, hogy Brougham lord jövő nyáron kirándulást teend az egyesült státusokba. — Dr. Boh­ring folytatja körútját, az angol kereskedővilágot a’ német vámegyesület’ ’s az Anglia és Németország közötti kereskedésviszonyok’ tárgyában oktatandó. — Francziaor­­szággal lévő fő egyenetlenségi pontjaink’ kettőjének kielé­gítő eligazítását reményb­etni: a’ Portendic miatti czivódás közelgőt kiegyenlítéséhez, ’s a’ Buenos-Ayres iránti fran­czia követelések, mint halljuk, olly alakba fognak öntetni, hogy a’ La­ Plata folyam’ hadi zárának nem sokára leendő megszüntetésével kecsegtethetjük magunkat. — A’ canadai új főkormányzó, P. Thompson ur, eltökéltnek látszik, min­den elítélteket ’s aztán a’ kegyelmet nyert pártosokat is ki­utasítani a’ canadai birtokról — „melly rendszabály’ ezél­­szerűségéről — mint a’ Standard mondja­­— nem kételkedhet­ni.“ — St. Johnsban (Új-Braunsch­veig’ fővárosában) gya­lázatos próba létetett a’ kereskedési bank’ felgyújtására, de a’ tűz szerencsére még jó idején eloltatott. Sir J. Har­vey (U­j-Braunschweig’ kormányzója) minap egy proclama­­tiót bocsáta ki, mellyben keményen megtiltja az épületfa­vágást a’ vitás birtokon. — A’ Themse-tunnel gyorsan kö­zelgőt bevégződéséhez ; a’ munka most hetenkint 8 lábbal halad elő. A’ M. Chronicle igy ír Dublinből: „A’ drágaságnak és­ szükségnek egy korábbi szakában sem lehete látni utazó­inkon olly sok meztelen és hajléktalan szerencsétlent, kik a’ lakosoknak segélyért rimánykodnak, mint most. Minden boltajtó betű szerint meg van szállva koldusoktól, ’s jól öl­tözött ember egy pár perczig sem állhat meg valahol, a’ nélkül hogy i­f­jaktól és öregektől körül ne vetessék, kik csu­pán és egyedül benne látszanak helyezni segélyüket és re­ményüket. Nyomor és éhség olly félreismerhetlenül kilát­szanak beesett arczaikból és vázzá soványait alakjukból, hogy az emberileg érző meg nem állhatja, hogy tehetségé­hez képest ne adjon nekik, legyen bár vétek vagy könnyel­műség e’ szörnyű ínségnek oka.“ Dél-Wales­ből érkezett utolsó tudósítások szerint azon munkások, kik a’ fogoly chartisták ellen mint terhe­ Francziaország. Pár is. A’ kamarák dec. 23kán megnyittat­tak. Egy dec. 24k én reggeli 8­72 órakor Straszburgba ér­kezett telegrafi tudósítás mondja: „A’király személyesen nyitotta meg a’ kamarákat, ’ felsége a’ legélénkebb öröm­kiáltással fogadtatott. Minden a’ legnagyobb rendben folyt.“­­— A’ király szokott szertartással ment be a’ követkama­rába. A' terembe léptekor e’ kiáltás harsant meg: Éljen a’ király! Őfelségét Orleans, Am­ádé és Montpensier hercze­­gek környezék. A’ trónbeszéd (mellyet jövő számunkban közlendőnk) a’ legmélyebb csendben hallgattatott meg. Főpontjainak a’ gyülekezet élénk tetszéssel adózott. A' ki­rályné ’s a’ herczegnők a’ számukra tartott karzaton való­nak. A' királyné’ beléptekor a’ gyülekezet a’ hódolat' és lelkesülés’ jeleivel kele föl. 300 követ volt jelen a’ k. ülésben. Az egész napon át szüntelen tartott eső m­egke­­vesíté az ő felsége által vett útra tóduló nézők’számát; azonban a'király legőszintébb jeleit nyeré a’ ragaszkodás­nak. Nemours herczeg nem jelent meg a’ k. ülésben; mint mondák, egészsége nem egészen jó. Pár­is, dec. 19. Minden politicus férfi megegyez ab­ban, hogy a’ mostani ministerium nem fogja magát föntart­­hatni a’ kamarák’ folytában, részint mert igen különnemű tagokból áll , részint mivel minden cselekmény oda mutat, hogy felsőbb helyen sem bir megelégedéssel. Egy idő óta ismét­ Guizotba helyzi Lajos Filep minden bizodalmát. Az minden ministeri együttmunkálkodás nélkül dolgozik a’ ki­rállyal , ’s mint mondják, csupán ők ketten készítették a’ közelebb Konstantinápolyia küldött végnyilatkozást. So­­lt marsal csupán az alakot viseli ezen ’s egyéb külpoliticai ügyekben. Decemb. 20--án tárgyaltaték a’ szajnai esküttszék előtt a’ városhajdu’ szándékos meggyilkolásáról vádlott Bar­­thélemy pere. Ő kézműves, még nincs 17 éve. Az elnöknek minden kérdésére legnagyobb hidegvérűséggel válaszolt. Ő, úgymond, személyes boszuvágyból vitte véghez a’csele­kedetet. Az áprilisi zavargások’idején a’ tolongásban meg­botozta őt egy városhajdu, mint valamelly oroszt, ’s midőn decembe­rikén e’ városhajduval összetalálkozott a’ Boule­­vardon, haragra lobbant, ’s megtöltvén pisztolyát, golyócs­­okkal rálőtt. Nyomozás közben megkérdezteték a’ vádlott, ha nem áll e szövetségben titkos társaságokkal? erre azt válaszoló Barthélemy: „Én republicanus vagyok: szolgáltam ez ügynek, s fogok is nekiszolgálni.“ Az elnök fölszólító: világosítsa meg jobban szavait. Ezt azonban nem cselekvő. Egy papiroskán, mellyet az ifjú kézműves magánál hordo­zott, következő szavak állottak: „Nép! fegyverezd föl ka­rodat gyilokkal bakóid’ megbüntetése végett; döfj, minden tartózkodás nélkül; vér vért kíván. Ők kionták a’tiedet. Semmi könyörületesség irántok.“ Egyébiránt tagadó a’vád alatt levő, hogy meg akaró ölni a’ városhajdut; csupán meg akaró büntetni a' múlt áprilisi botozásért. Az elnök : „Ön tehát boszulási jogot tulajdonít magának, melly csak a’ tár­saságot illeti. Ön, egy tizenhét éves ifjú ember, nem bir más védszerrel mint e’ szavakkal, mellyeket borzalomgerjesz­tő nyugalommal ’s hidegvérüséggel mond ki, meg akarom őt büntetni." A­ vádlott: „Nincs mit szememre vetni ma­gamnak.“ Elnök : „Önnek nincs mit szemére vetni? Hagy­jon fel illy beszéddel, ha nem egyébért, csupán védelme­zője iránti tiszteletből is. Ön nem vethetne magának sem­mit szemére? Ön, egy tizenhét éves ifjú, ki meggyil­kol egy embert, politicai szenvedélyeinek áldozhatás vé­gett. Nincs önnek más védelmi rendszere? 11 a titkos tár­saságokkal összeköttetésben áll, mondja meg, azok gyil­kosok’társulatai. Ha önindultából követé el a’vétket, fo­lyamodjék legalább más eszközhöz az esküttszék’ könyörü­lnének fölébresztése végett.“ A’ vádlott: „A’városhajdu’ meglövésére nem republicánus eszméim bíztak. 1 Ha ezeket tanácsul veendőm, nem fogtam volna elkövetni ama­ tetteit.

Next