Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-12-03 / 97. szám

0?d»h szám. A’ Hírnök kinevessek', hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politikai hírek’,mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkelet’, piacai árak', duna­­vízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Sssálladunk terjedel­­m­ebb politicai ’s rokon tudományi­ értekezések­kel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közélet­­beli jelesebb tünemények’, találmányok’ és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Decem­b. 3.1940. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön Félévi előfizetés Pozsonyban házh­oz­­hordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak minden nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bér­mentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések: Tolna me­gyei közgyűlés; Nagyvárad város’ tisztujítása; fehérvári leve­lezőnk a’ közoktatásról; nagyszombati tudósítás; pesti hírek; Kisfaludy-társaság; pesti leopoldvásár felőli tudósítás. Nagy­­britannia. A’ királyné herczegnét szül. Francziaország. A’ követkam­ra válaszfelirata . Krisztina királynénak a’ királyi család általi fogadtatása. Spanyolország. Kis futár. Gáncsok; aláírási felszólítás. Hirdetések: Magyarország­ és Erdély. Ö cs. ’s ap. kir. Felsége’ legmagasb kegyelme Kis János ágostai egyházi superintendenst „királyi tanácsos“ czimmel diszíté föl, taksa-elengedés mellett; Szilassy Jó­zsef hely­tartósági tiszteletbeli tanácsost a’ kir. Helytartó­ság’ valóságos tanácsosává, Kravnik Imre helytartósági fo­galmazót ugyanazon kir. Helytartó-Tanács’ titoknokává; Duschek Ignáczot pedig, a’ cs. kir. közöns.udv. Kamara’ gya­kornokát ’s Zágráb és Varasd megyék’ táblabiráját, a’ zág­rábi kerület’ számfeletti tartomány biztosává nevezte ki. (Privát tudósitás.) Tolna, nov. 24. Számosan jelentek meg tegnap e’ megye’ Rendes , a’ mezei-rendőrségi uj törvény’ végre­hajtás módjáról tanácskozni; a’ vitatkozások négy óráig tartottak, minthogy a’ vélemények három különböző rész­re oszlanak. Leghevesb szónokaink’ egy része azt iparko­­dék megmutatni, hogy a’ műveltség és ipar (melly bizo­nyára Tolna megy­ében is otthonos) csak a mezei­ rendőr­­ség által emelkedhetik még magasabbra; hogy nem elég csak alkotni üdvös törvényeket, hanem egész erővel vég­re is kell azokat hajtani, — mi azonban a’ mezei rendőr­ségi törvénynél csak úgy történhetik egész pontossággal, n­a a’ megye’ mostani tisztviselői négy mezei­ rendőrségi birákkal ’s pedig tüstint szaporíttatnak, — kiknek szüksé­gességét csak tettleges esetek’ bekövetkezte után ismerni el annyi volna, mint a’ művelődéssel egy helyben ma­radni, mi annak mindig csak hanyatlásául tekinthető; minthogy azonban a’ mezei rendőrségi utanalkotandó bi­rák inkább a’ tehetős nemességnek (nagyobb károknál), mint a’ szegény adozónépnek javára szolgálandnának, a’ méltányosság’ törvénye kívánja, hogy azok az insurectio­­nális pénztárból fizettessenek. A’ másik rész is megisme­rő a’ mezei rendőrség’ becsességét, ’s szintazon meggyő­ződését nyilatkoztató, hogy ezen üdvös rendelménytől várhatni a’ művelődés’ emelkedését; csak azon vélemény­ben nem osztozék, hogy ez csak utanalkotandó mezei­­rendőrségi bírák által lenne eszközölhető, annál kevésb­­bé, mert hogy az uj törvények’ kihirdetése óta e’ me­gyében csak igen kevés olly panasz adódott, melly mezei­­rendőrségi bíró’ hiányát éreztette volna, ’s a’ szolgabiró urak nyíltan azt vallák, hogy épen nincsenek idő’ szűké­ben az igazgatás’ ezen ágának is ellátására; kereken ta­gadók, hogy művelődés’ elő nem haladására mutatna az, ha a’ mezei rendőrségi bírák tüstint nem létesíttetnének; sőt inkább hiszik, azon körülmény, miszerint négy hó­nap alatt csak igen kevés mezei károk fordultak elő, an­nak bizonyságául tekinthető, hogy a’ valódi erkölcsi mive­­lődés és ipar nálunk is már itthonosak, megelégesznek te­hát azzal, ha az új törvény’ értelmében a’ szolgabirák fog­ják a’ mezei rendőrséget fentartani. A’ harmadik rész meg­­elégedik azzal, hogy a’mostani szolgabirák kezeljék a’me­­zei­ rendőrséget; de egyszersmind azon véleményöket feje­zők ki, hogy nem elég csak bíráknak lenni, kik előfordulan­dó esetekben ítéletet hozzanak, hanem olly személyeket is kell rendelni, kik a’ kártevőket lessék és elfogják , mert a' bíróság nem büntethet, ha a’ tettes nem tudathatik. Ezek szerint határozatta jön, hogy a’ mostani szolgabirák gya­korolják ezentúl is a’ rendőrséget, de egyszersmind me­zei őrök (csőszök) állítandók, kiknek elrendezése’ és továb­bi intézkedés iránt a’legközelebbi gyűlésig körülményes ja­vaslatot készítő választmány neveztetett ki. — Slattkovansz­­ky úr most kinyilatkoztató, hoi­y ő látván, miképen az uj mezei­ rendőrbirák’ alkotása alkalmasint csak azért mellőz­­teték el, mert az insurrectionális pénztárból kellendett fi­zettetniek , javasolja, tétessék a’ jövő országgyűlési köve­teknek szent kötelességükké azt indítványozni, hogy a’ nemesség is szoríttassék a’ közterhek’egy részének viselé­sére , de ezen indítvány elmellőztetett. — Továbbá első­­alispány ur jelenté, hogy a’ főispánja ur’ mellképe, mellyet a’ Rendek rég megrendeltek, valahára elkészült’s megér­kezett, most csak annak illő helyéről méltóztatnának a’ te­kintetes Rendek gondoskodni. Voltak ugyan némellyek, kik azt mondák, hogy, miután a’ nemes megye úgyis vala­mennyi eddigi főispányainak mellképeit várja, ők óhaj­tanák e’ képnek a’ terembei helyezését elhalasztatni a’ többi képek’ megérkeztéig, miszerint akkor ezek mind egyszerre , a’ terem üres helyyeinek czélszerű használa­ta mellett, illően elrendezve ’s ünnepélyesen illesztes­­senek föl; a’ nagyobb rész azonban , a’ tisztelt főispány ur iránti szeretet és ragaszkodás által indíttatva, minden legkisebb halasztásnak is ellene szegült ’s határozatta jön, hogy e’ kép a’ teremben az elnöki székkel szemközt azon­nal illesztessék föl. — A’ júliusi gyűlésre nézve, határoz­­tatott, hogy a’ jegyzőkönyv’ azon része , melly Vay gróf ő excját illeti, neki hivatalosan megküldessék. — Az ösz­­szeirások a’ főszolgabírók által beadattak, ’s az adókiveté­sek’ számadásából örömmel látták a’ Rendek, hogy a’ bi­­kák száma gyarapult, következőleg a’ kivetési rovatok alább szállottak. Nagyvárad szabadalmas városa I. év nov.­ljén pol­gári ünnepéllyel teljesítő tiszti újítását, ugyanis köztiszte­letben és szeretetben élő főbíróját Rudovics Mih.urat öröm­­érzetü felkiáltással polgári érdemkoszorúul főbiróságban megerősítvén; jelenleg a’ polgári tisztség e’képen alakult: választott eskütt közönség elnöke, Mulvlay Imre hites ügy­véd, számvevő és város ügyvéde ifj. Hajdú Ferencz; má­sodik bíró és város kapitánya Novobászky Ferencz. Tanács­nokok : Zsiga Miklós, Maloisz József egyszersmind háziadó­szedő és vásárbiró, Takács János, és Szabó István, Pap Ti­vadar, Lecsó István, Köteles József és Tatay János, ez utób­biak egyszersmind hegybírók, gyámatya Sztupa Márk, kir. adószedő, Kiss János, biztos na Nagy Jószsef tanácsfőjegyző, Matulay Mihály hites ügyvéd, választott eskütt közönség jegyzője Sztupa Mihály hit. ügyvéd, tiszteletbeli aljegyző Csurdáry János hit. ügyvéd, tiszteletbeli számvevő és ügy. Koszta Demeter, levéltárnok Kiss Lajos hites ügyvéd, tisz­teletbeli levéltárnok és kvártélymester Paksy János, sebész és Bakacs Sándor, Írnok Nagy Lajos, 40 választott polgá­rok. — Ugyan az nap tartatott Várad­ olaszi városában is a’ tanács’megújítása: főbíró Lippert Mihály, 2-dik biró Knor Mihály, tanácsosok: Jedlicsek Mihály egyszersmind tutor: Speckberger Márk, Barabás Zsigmond , Kiss Mihály, Varga István, Krajczár Józs, Csepreghy István, Pillér Jakab, Trie­­bel Jakab, Tichy Alajos, város ügyvéde Nagy József, jegy­zők: Cservenics Mihály hitéé ügyvéd és Szabó Ferencz. — és Biharmegye évszaki rendes közgyűlésének határideje a’ 1. év karácsonbava 14ik napjára tűzetett. ^Fehérvár, Oszhó 19. (Vege.) Miért nincsenek em­bernevelési ’s nemesítési egyesületek ? azt felelik sokan : er­re áldozat kell zsebünkből, mellybe semmi kúszott nem folyik vissza általa; igaz, hogy sem a’ gyermeknek magának, sem a’ gyermekből lett embernek gyapját venni nem lehet, de emberrel kereskedést űzni sem szabad, mégis egy lelkes ha­zafinak, kinek kötelessége minden oldalról a’ közjónak valódi előmozdítására ügyelnie, tudnia kellene, hogy a’ közjó előbb boldogulandhat okos, nemeslelkü, igaz, jó és szentért bu­zogni értő és akaró gyermekeikből lett fér­fiak által, mint bár minő szép, bélezeg paripák ’s ha arany gyapjas kosok által is. Én régóta vártam olly egyesületet, melly megis­merje a’ baromnemesítétt’ érdemeit, de maga czélszerű intézkedések ’s áldozatok által azt megmutatni törekedjék a’ barombarátoknak, mikint nemest), szebb és természe­­tesb dolog egy hazának valódi előhaladás­át nemesített, ne­velt ’s miveit emberek által eszközölni, mint bár minő drága’s finom barmok által. A’ nemes mi­veit ember bizony­nyal azon leend, hogy minden mi környezi, hozzá illő le­gyen. A’nemesítetlen , neveletlen ’s tudatlan embert pe­dig inkább találom illőnek szamár’ hátára, mint angol vagy arab lóra; ha bár minő született is, alávaló, ha nemesí­tett állatival mint ember arányban állani nem akar. Szép dolog szép lovon járni, de én csak azt érdemesítem erre, ki salaktalan lelkű,jó’s igaz emberbarát, és a’ szó’ legszo­­rosb értelmében nemes ember; az ellenkezőt, a’ butát, hazája’ zsírját külföldön a’ külföld’ nemtelen bálványára nemtelenül pazarlót, Ilonát méltányolni sem nem értőt sem nem akarót, ki néha csak nemes állatit mutogatni ’s magát s utaltatni jó haza, jobban szeretném látni gyalog’s hosszu­­szőrü bundában mint négy angol lótól hintóba vonatva és selyemgyapju adta fényes posztotu köntösben , mert ezek­kel épen nincs arányban, de igen amazokkal. Jól mondot­ta azt egy lelkes hazafi, hogy a’ nemes ember iparkodan­­dik minél több nemest maga körül teremteni, a’ nemtelen ellenben annál nemtelenebb leend, minél több nemesnek körében nemtelen marad. Szép dolog, azon lenni, hogy lóból ’s gyapjúból pénz szaporodjék a’ hazában ’s pénz ál­tal a’ jólét, szép dolog nemes állatokat látni ’s látásokban gyönyörködni az istálókban , de ennél nem lenne e szebb dolog a’ hazára jövedelmezőbb, különösen a’ szegény kö­zönségre, és dicsőbb az egész hazára nézve, ha a’ neme­sitett emberiség következtében ürülnének megyei és or­szágos fogházaink, börtöneink? Hazafiak! erre igennel feleltek, ezt régen megismertétek, de az emberiséget még is a’ régi kopott rész kerékvágásban hagyjátok. Értelek, mert istállóitok ’s ablakaitok kedves önmagatokat érdekel­nek , de az emberiség nem úgy, de érdekelhet igenis az emberiség annyiban, mennyire öngyermekeiteket minden fölött nemesíteni kötelez a’ természet, ’s igy befolyni a’ közjóra, tehát ezt tegyétek melegen, semmit el nem mu­lasztva. Szeretem ’s akarom , hogy kövessük a’ külföldet minden jóban, de embernemesítésben is, ’s főleg ebben. Anglia ’s franczia hont választák sokan mintául a’ haladás­ra, igen ám de nem mindenben ’s nem a’ legszebbekben, igaz ezek nehezek, ’s ott sem állnak főn czélnak megfelelőleg, azonban vannak mértékletességi, ’s több tekintetben em­­bernemesítési társulatok is. Mathew atya ’s Irhon’ megvál­tója O’Connell igazán ott működnek, honnan biztosíthatni a’ közjót, ezeknek embernemesítés és a’ durvaság’ igája alóli kiszabadítás a’ tervük ’s nem fenséges tervnek ismerjük e meg? Neveletlenséget, nemtelen durvaságot ez ígérez ná­lunk a’káromkodás, ez oller, emeltem egykor szót, sőt elle­ne egyesületet is alakítani kezdék, helyeslék sokan, ’s kik ellene esküdtek velem, mert nem vagyok folyvást kö­rökben, nem csak nem szegülnek ellene, nem csak irtása által nem szegeznek érdeket nyelvünknek és a’ magyar miveltségnek, de ismét mint az előtt káromkodnak is, igen mert megszokták , ’s még ott sincs elég ész, hol sokszor Gáncsok. .. Gáncsaim’ utóbbikában föntarték némelly nézeteket a' Má­tyás’ szobra felöl addigra, míg a’ Budán közszemléletre álló mintamüvet látandoztam. Ez megtörtént. Kötelességem tehát ígé­retemet teljesíteni. Elgondolható, hogy kíváncsian léptem a’ kövélybe (rotun­­dába) hol a’ királyi emlék van, és átengedém magamat a’ benyo­másnak, melly illetendő vala keblemet. Azonban , őszinte mond­hatom, semmit nem éreztem; az első pillanatban bizonyára nem; utóbb azonban igenis­ éreztem a boszonkodást, mert semmi szebbet, semmi fönségesbet, semmi nemzetibbet nem láttam magam előtt, mint mit az emléknek széjjelküldözött rajzán ke­serű fájdalommal szemléltem. Ugyanazon konyult fejű, legke­­vesbbé uralkodó, sőt mondhatom kolduló tekintetű, fájdalomki­fejezést mutató arczu Mátyást láttam, minden méltóság, minden királyi fönség nélkül, római, félig ideális, félig valószerű, — mindenesetre utánozott öltözetben, ollyformán tartva vállann a’ római palástot, ollyformán szólítva egyik szárnyát balkarja alá, mint ha vallamelly mostankori divathős módjára párviadalban vagy lótul buktában megkarczolt kezét nyakába fölkötve hor­dozná. Ő nem a’ Giskra-hóditó, nem a’ Bécs-ostromló Mátyás, nem a’ fekete sereg’ bajnok királya. Az egész lovagon a’ nem­zetiségnek legkisebb nyoma sem látható, úgy hogy azt Ma­gyarhon­unkon kivül bármelly országban, bármilly nemzetbeli K­is Futár, hős (ha hősnek mondható az alak) gyanánt föl lehetne állítani; mert azon képtelenség, mit a’ „művész“ elkövetett, midőn ha­zánk’ czimerét a’paripa’szügy élőjére (szügy-szijára) illesztet­te, nem üti rá az egészre nemzetiségünk’ bélyegét, ’s azt lát­szik mutatni, hogy e’ művész a’ nemzeti ’czimer jelentőségét nem egészen érti ’s érezi. Én legalább azt szeretem föltenni Mátyásról, hogy ő e’ pontban nem fogott volna kezet a’ művész­­szél, ’s hogy ő sokkal magasb becsben tartotta czimerét azon országnak, melly öt királyi székbe ülteté, hogysem azt csupán lova’ szerszámán viselte vagy viseltette volna. E’ fonák alkalma­zás, egyébiránt is, mint mondom, legalább előttem, nem teszi a’ müvet nemzetivé. Mi pedig a’ talapzat dombormüveit illeti, ezekben is szintolly kevés a’ nemzetiséget tanúsító bélyeg, ’s ha fölöttük a’ fölirás magyarul nem állana, ismét bárhová al­kalmazhatók volnának. Még egy észrevételt! Én, emlékszob­roknál minden csekélységben valamelly értelmet, jelentőséget keresek, ’s hiszem keresni fog minden, ki valódi fogalmával bir annak, mi az emlék? Mennyire botránkoztatónak kelle tehát találnom, amaz ebfül-fejü oroszlánokat, mellyek a’ talap­zaton igen idomtalanul mind a’ négy részen alkalmazvák! És miért az a’tömérdek holló is? legalább 41­ pár összeállítva! Nem lett volna e elég egyetlen egy vagy legfölebb egy pár,ha már Ferenczi ur olly nagy nyomósságot tulajdonít ama hollóféle regének. Ő azonban mind a’ négy párkányzatot tele tömi vele! Ez nem mutat művészi találékonyságra, nem mutat teremtő lé­lekre ’s kort és viszonyokat átgondolni ’s ábrázolni tudó vagy akaró tehetségre és szorgalomra. Nem általányosságban, csak e’ műre vonatkozólag mondom ezeket; mert máskülönben ellenke­zőt látszik bizonyítni a’ művészre nézve azon körülmény is, hogy ő a’ tudós társaságnak levelező tagja; ezek pedig, az alapszabályok szerint munkáik által ismeretes tehát mindeneset­re tudományos és gondolkozó emberek. Legalább igy kellene lenni. — Azt is gyanítom végre, hogy a’ talapzat a’ lovagszo­borhoz képest aránytalanul magas és terjedelmes ugyannyira, hogy amaz tetemesen veszt hatásából eme’ miatt ’s legszembe­tűnőbb ellent­ségnek kellemetlen érzését kelti föl az emberben. Itt azonban kevesbbé érzem magamat illetr­ényes szószóló­nak, azért csupán gyanitáskép nyilványitom, mellyet ha hoz­záértőbbek valónak találnának, figyelmeztessék rá a’ művészt. Ráadásul érinthetem még, hogy azon mintegy 7 személyből álló kettes vagy hármas társaság, melly a’ kérdéses mintát velem egy időben szemlélgette, egyetlen egy dicsérő szócskát sem ejtett ki ajkán, hanem részint némán fejét csóválta, részint súgva mondá képén olvasható helytelenítését. Ez egyébiránt nem nagy nyo­­mósságú körülmény. Azért említem csak ráadásul. VI. Más mezőre viszem át gáncsaimat, vagy inkább más mező­ről szedem föl azokat, a’színészet’és literatura’ tövismezejéről. Régóta folyik már a’ harcz, tollal, nyelvvel, legújabban tenyérrel ’s talán bunkóval is, az opera ellen. Az olvasók hihe­tőleg már megunták a’ journalisticai hajbaeséseket és mocskot

Next