Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-09-27 / 78. szám
pai osztály haditörvényszéke által ötéves lánczbüntetésre ’s degradation ítéltetett felsőbbjei iránti engedetlensége ’s fenyegetőzése valamint az őrségnek ellenszegülése miatt. Az ötéves lánczbüntetés 1835 nov. 20-kai k. határozatnál fogva hároméves nyilvános munkálatra változtattatok Bellecroix nyilványos munkálatok műhelyébe záratott be 1836 april 27-kén, onnan jul. 27kén 1837ben elszökött ’s ezen idő óta a’ hadi osztály mitsem hallott felőle. Ezenkívül háromszor ítéltetett lopás miatt börtönre ’s negyedszer hamis útlevél miatt. Ezredénél mint heves jellemű ember ismertetett. Leírása következő: Fia Quéniset és Marrey Margitnak; 27 éve, született Celleben (felső Saonában) 1814-ki novemberben; haja ’s szemöldöke szőke; homloka széles; barna szemű középszerű orral és szájjal; álla és arcza gömbölyű; himlőhelyes; homlokán, jobb szeme felett ’s balfüle mögött sebhelyekkel. (Liede.) A’ Temps szerint Pappartnak több vétkes társai fogattak be ’s a’ többek közt az is, ki neki a’ pisztolyt törté meg. Mig a’párisi lapok többsége feltétlenül nyilatkoztatja iszonyodását a’ merény felett, mások itt is keserűséggel vegyítik panaszaikat a’ miatt, hogy jól látják, miképen alig van benyomás, melly szenvedélyüknek bár csak egy napnyi nyugalmat engedne. Az angol sajtó hasonló esetben méltóbb tartást mutatna. A’ Temps, melly régebb idő óta középhelyzetet választa a’ kormány és opposite közt, ’s e’ helyzetében a’ Hamann-féle rendszabályokat folyvást védelmezte, a’ tettet és forrását következő szavakkal kárhoztatta: „E’ gyülőlséggel telt, otromba, csak szenvedélytől indított emberek az 1830-ai kormány alapításában csak gyűlöletes bitorlását látják jogaiknak. Nekik a’ 17dik ezred megérkezése megaláztatásnak tetszett. Hiszen annak élén kir. herczeg állott. Feledve volt ekkor minden katonai hir, minden Francziaországnak tett szolgálat. Vak baromi düh ragadja el egyikét azon megszállottaknak, kik az orgyilkosságot előjátékául veszik minden szabadságaink halálának, minden jogaink megsemmisítésének, a’ tulajdon elrablásának és felosztásának. Egy uj vakbuzgó lép fel e’ gyilkossajból, kezét kiterjesztendő egy fiatal ember életére, ki mellett legalább vidám jelleme, fiatalsága, az ország ellenségei elleni tiszteletreméltó öntartása szólnak. Kérdezzük, hol szűnjék meg e’dühös, eszelős vakbuzgóság, melly annyira megy, hogy a’ statustot negyedik fiáig üldözi, melly tehát ölni akar csupán hogy öljön. Bizonyára a’ nemzetnek nem tulajdoníthatjuk némelly kevés számú tagjai bűntetteit; de a’ megszomorodás és megaláztatás érzelmeit el nem fojthatjuk a’ felett, hogy a’ társaság szivében olly felekezet létez, melly a’ gyilkosságot hitágozatkint követi, ’s mellynek utálatra méltó mártyrjai szint olly nagy gyorsasággal mint felszültséggel egymást felváltják.“ — Mig a’ Courier boszankodását mutatja a’gyilkossági merény felett, gáncsolja a’ kormányt egész Francziaországon át készített pompás dicsmenetéért egy ezrednek, melly, bármilly vitéz legyen is, csak azt tette, mit minden más franczia ezred tett volna; bizonyára ez támasztá némelly érzelmekben eszméjét ama’, különben a’ franczia szokásoktól idegen (?) bűntettnek. A’ Courrier az iránt is rászalását fejezi ki, hogy Pappart a’ pairszék elébe állittassék. „Milly hasznot — mond e’ lap — hozhat a’ dynastiának, a’ statusnak ’s az országnak, hogy egy vakbuzgó munkás, habár, mint állíttatik, titkos társaságokhoz tartoznék is, a’ pair ’s nem az esküttszék elébe állíttatik? Nyer e tőle Pasquier vallomásokat, mellyeket a’ gyilkos az esküttszék elnökének nem teendett volna? ’S mit kell illy születésű, nevelésű ’s erkölcsű embernek saját fontosságáról képzelnie, ha a’ törvényhozó hatalmak egyik elébe állíttatik.“ — (Hihetőleg az óhajtja a’ Courier, hogy a’ párizsi esküttszék a’ straszburgit kövesse felmentésben.) A’ National igy ír: „Nem tudjuk, az elfogott személy csakugyan valamelly titkos társasághoz tartozik e, de jól tudjuk, hogy az általa elkövetett tény, bármilly szenvedély ösztönzötte is őt arra, csak a’ ministeriumnak ’s az udvar pártjának lehet hasznos. Egy párt sincs, melly, mellőzve az emberiség ’s erkölcsiség törvényeit, Aumale vagy akár Orleáns herczeg meggyilkoltatását kívánhatna; mit használna haláluk e’ fiatal embereknek, kik olly számos családtól környezvék? Az ellenök intézett gyilkos merénynek eredménye csak lehet: egy ingadozó ministeriumot gyámolitani’s kezébe ürügyöket adni, a’ törvényhozásnak még szigorúbbá tételére. Nem volna e jobb, Pappartot őrültnek találni, a’ helyett hogy, legalább egyesek szemeiben, politicai martyrrá változtattassék? Nem kellett volna e ez eseményből azon jótékony tanulságot meríteni ’s elismerni, hogy az annyiszor megújított erőszakos cselekvényeknek oka rész kormányzásrendszerükben fekszik? A’jogaiktól megfosztott polgárok a’ kívülről megalázott Francziaország — mindebben elég ok fekszik, egy beteges képzelőerőt, miilyen a’ statustársaságban mindig van, dühösségig felhevíteni. Az országon tizenegy év óta fekvő nyomás szüli az őrültségnek ama tényeit, s támasztja mindazon képtelen theoriákat, melyekkel elárasztva vagyunk“ (’s mellyek leginkább a’ National-féle lapok által táplálhatnak). — A’ Journal des Débats igy ír: Megtámadják a’ király fiait, mert azon nemzedéket akarják kiirtani, melly a’ júliusi revolutio által szentesíttetett. Megtámadják a’ nemzedéket, mert benne az országnak minden alkotmányos reményét megsemmisíteni akarják, mert az 1830-ban a’ trónra ültetett dynastia népi és egyszersmind monarchiai eredete által magában a’ társaságban gyökerezik, mert e’ család nemcsak a’ szabadságnak, hanem a’ tulajdonnak is biztosságérje; e' kettő pedig a’ pártoknak nem tetszik. Hozzuk e’ pisztolylövést összefüggésbe ama’ kárhozatos merényekkel, mellyek az országot két hónap óta rettentik, a’ toulousei radical zavargócsödületekkel ’s a’ clermonti communista gyújtogatásokkal, látni fogjuk, milly igen veszélyeztetik a’ társaság illy bűntettek által; megfogható leend, hogy ezek korántsem esztelenek, olly elkülönzöttek (egyénesek), mint első tekintetre látszanak.“ A’legitimista La France ezeket mondja: „A’ revolutio mindig ugyanaz: föleszi, mint Saturnus, saját gyermekeit. 1830 ban királyt választott és dynastiát teremtett; de e’ király nem akart rabszolgája lenni, ’s igy szörnyű ingerültség kezdődött. A’ felkelések és lázadások után következtek gyilkolások. Minthogy Lajos-Fülep személyét nem találhatták el, azért őt most utódjaiban támadják meg. Lougel példája meghozá gyümölcseit. A’Szent-Antal külvárosi gyilkos csak plagiarius volt. Az Orleansház herczegeinek, ha szerencsés megmenekülésökért a’ gondviselésnek hálát mondanak, átkozniok kell a’revolutiót, melly Damocles kardját fejeik felé függeszté. Ezen iszonyú kísértetek most már tizenegy évtől fogva tartanak. Mindennek, a’ morálban, valamint a’politikában, van megfejtése. A’ febr. Trkai kibékülésemlék (Berry halálemléke) lerontása valami több volt csupa tévedésnél. Minden bűntettet, bármikor történt légyen, közüloknak kellene átadnunk.“ A’ conciergerie épületnek azon része, melly közönségesen nők által elfoglalva, kiüritletett, a’ sept. 13-kai merény alkalmával különböző bündönczök foghelyéül szolgálandó. Máris bizonyos Fomberteaux’s más a’Moniteur republicanus kiadásába bonyolódott emberek befogatvák. Fapart Miklós, ki csak 27 évű, máris több elitéltetéseket állt ki, mellyek őt négy évig tartották börtönben. Ezáltal igen valószínűtlenné válik, hogy ő a’ megállapított idő alatt valamelly ezredben szolgált volna. 1834-ben Papart, ki hajának és szemöldökének szőkesége miatt albínónak neveztetett, tolvajság miatt büntetést szenvedett. Később ugyanazon okból megbüntettetett ’s csak 1839 év vége felé jött Parisba, miután fogházakban vagy mint vádlott vagy mint elitélt öt évet töltött volna. Parisban különböző mestereknél ’s egymásután több műhelyekben dolgozott, hol mindenütt durvasága ’s hevessége által tűnt ki. Bercyben egy kurtakorcsmábani verekedés következtében ellenesen két késszurást tőn ’s ezért újólag börtönbe vitetett. A’ nő, kivel élt ’s kitől egy háromhónapos gyermeke van, hevességének hatásait annyira érzé, hogy elfogatása hírére e’ szókra fakadt: „Sajnálom Aumale herczeget ha sebesitve van, de most már legalább fel vagyok e’ nyomorulttól mentve.“ A’ pernek elöleges készületein folyvást munkálódnak. Ma (13)Fasquier kanczellár ’s Decazes ur a’ fogházba mentek ’s ott egy óránál tovább mulattak. Clermontból sept. 12ről szóló telegrafi tudósítás jelenti, hogy a’ város hatósága győzött; kalézerségek járák azt be minden irányban; de Aubiéres és Beaumont falvak még folyvást fegyverben áldltak. Segédcsapatok várattak a’ lázadás teljes elnyomására. Sept. 12k én reggeli 10 órakor egy csoport lázadó a’ lajaudei piaczon a’ maire házába ment, hol elébbi napon minden bútorzat elégetett és kiraboltatott. E’ csoport elkezdé a’ házat dúlni és felgyújtani. A’ ház elzáratott; a’ gyújtók közül nyolczan elfogattak; a’ többieknek pedig sikerült a’ külső kerten át elillanni. Clermontból telegrafi sürgöny 13-ról esti 9 óráról (Parisba 14k én esti 6 órakor érkezett) jelenti, hogy a’ rend helyreállítva, hogy a’ fegyveres erő a’ város minden állomásait elfoglalta ’s a’ sorompóknáli vám már ismét szedendőben volt. (Moniteur.) A' Gazette de France egyik tudósítása a’ clermonti eseményekről ezeket mondja: „A’ lázadók, miután a’ sorompókat leszaggatták, az összeírás- épületet elpusztították ’s a’ számadásokat elégették volna, minden harangokat, a’ székesegyházéit kivéve, hatalmukba kéritének ’s azokat félre verték. Két ház kiraboltatott ’s leromboltatott, úgy szinte a’ maireé is a’ 16-dik ezred parancsnokáé. A’ maire csupán egy polgár bátorsága által mentetett meg; földre vetteték, lábaikkal tiporták, ’s ama polgár bátor közbelépése nélkül oda lett volna. 12-ki éjjelen a’ szomszéd Rióm lakosai egy 16 főnyi őrállomást fegyvereztek le, a’sorompókat leszaggaták ’s körül sánczolák magokat a’ külvárosban. Attól tartottak, hogy a’ kerületi fogházat is felnyitandják ’s a’ 800 bűnöst szabadon bocsátandják. Rióm és Clermont közt, az úgynevezett vörös háznál, az országút a’ lázadók egy osztálya által el van zárva. A’ nemzeti őrség végre 12kén összealakult. A’ faluróli lázadók kapáikat, ásóikat ’s ekevasaikat hozák magokkal. A’ katonaság a’ puskaportoronytól el van távolitva ’s csak két napig tarthatja magát, ha segítség nem jó. Minden kereskedő bolt zárva ’s egy utczai lámpás sem maradt meg épségben. Montsérand, nagy helység, Clermonttól egy óranegyednyire, lázadóktól van elfoglalva; az Issoireba vezető országutat hatalmukba keriték.“ A’ National is több tudósításokat hoz Clermontból, melyekben az ottani rendőri biztosokat vádolja, mikép tüzeltettek, mielőtt a’ néptömeghez a’ törvényes felszólítást intézték volna, és több „honfiak,a kik a’ mairet a’ nemzeti őrség összehívására szólították fel, kitérő választ nyertek volna. A’ holtak és sebesültek számát a’ National hatvanra teszi. A’ t6dik ezredi voltigeurök által agyonlőttek közt volt Berger-Sanitas polgár is, ki épen azon fáradott, hogy a’ népet rendre intse. Egy lap abbeli gyanitását foglalja magában, miszerint a’ városbani sorompók elégetése azért következett be, hogy igy nagy mennyiségű árukat vámmentesen szállíthassanak be. Chauriatban, Clermonttól 5 lietnyi távolságra fekvő helységben , mintegy 40 egyénből álló csoport rontott be az ottani egyházba, a’ padokat és székeket elégette, ’s innen egy magányházba ment, hol az ablakokat beverte és a’ bútorokat szétrombolta. A’ község legelőkelőbb tagjai összegyűltek; e’ rablókat űzőbe vették és többeket közülök befogtak. (Moniteur.) Sept. 13-án reggel több kocsi, hadi szerrel megtöltve, küldetett katonai kiséret alatt Vincennesböl a’ párisi helyőrkatonaság számára. A’ sept. 14-i Courrier de Lyonban ezeket olvashatni: „Mialatt a’ parasztok főkén a’ várost hatalmukban járták, véghetetlen pusztításokat vittek végbe. Többször hasztalanul kísértették megtámadni az őrséget, melly a’ városnak magasabban fekvő részeiről visszahúzódott. Ezen következmény nélküli megtámadásoknál sokat vesztettek. Végre elhatározták, a’ csapatokat éhség és szomjúság által megadásra kényszeríteni. E czélra őröket állítanak fel a’ pékboltoknál, mi több még a’ vízszállítást is elmetszeni készültek. Végre 48 órányi rendetlenség, rabolás és pusztítás után a’ parasztok aki éjjelen kitakarodtak a’ városból, ’s a’ katonaság az elhagyott helyeket ismét elfoglalá.“ Lyonból, Bourges és Valence-böl a’ pattantyusság Clermontba indult. A’ Moniteur következő telegráf tudósítást közöl Toulonból sept. 11 kéről: „A’ tengeri praefectus a’ hajóhadministerhez. A’ nyugati tartományok állapotja folyvást javul; 10,000 medseh mellettünk van; meghódolásuk által sok eleség jut Mostaganemba. A' bordsták meghódolása is közellévőnek tekintetik ; ők kezeseket állítottak; példájuk bizonyosan a’garrabasok megadását vonandja maga után. Azon arabok, kik gyarmatainkat elhagyták vala, ismét visszatérhelésöket kérik Abel Káderról, ki mindezen elpártolásokat már nem akadályozhatja, szó sincs többé. Ebből következtetik, hogy az őszi hadrándulás őt végképen megsemmisítendi. Mahonból semmi uj.“ Spanyölország, Madrid, sept. 6. E’ hónap 1-jén nehány egyén nemzeti őregyenruhában a’ „Cangrejo“, a’ mérsékeltek egyik lapjának hivatalát támadá meg. Mint mondák , bizonyos személyen (Esparteron) tett sértést jönek megboszulni. A szerkesztők hon nem lévén, végezetlenül hagyák el a’ házat; este azonban több fegyveres csoport alakult össze a’ ház alatt a’ lap kiadását akadályozandó ’s még a’ szerkesztői hivatal ajtaját is betörni készülőnek. A’ szerkesztők megérték, hogy az egész a’ „Patrióta“, ministeri hírlap szerkesztőségének tette volt, ’s ezért e’ hírlap szerkesztőhivatalához mentek ’s elégtételt kívántak. A’ főszerkesztő egy Prato nevű olasz a’ kihívást visszautasitá, ellenben az egyetlen segédtárs Don Christobal Pascual, egyik legtúlzóbb követ, azt elfogadá, kivel a’ megsértetek részéről Quintanilla ur, kit a’ sors ért, kardra vivett meg. Eredménye Pascual megsebesilése volt, ki fején ’s egyéb testrészeken megvagdaltatott. A’ polgárbiró, ki a’ Cangrejo szerkesztőinek a’ pórnép további rajongó jelenetei ellen védelmet ígért, a’ ministeriumtól orrot kapott, mellynek következtében elbocsájtatását kívánta. Az egész eset Madridban annál nagyobb benyomást lön, miután a’ kormányügyvéd nem rég ezelőtt a’ Cangrejonak sajtóperében úgy nyilatkozott, hogy végre bothoz, kardhoz és gyilokhoz kell fogni, ha a’ birák felmentő ítéleteiket folytatandják. A’ kormány a’ katonai hírlapok elleni üldözéseit folytatja. A’ „Grilo del exercito“ főszerkesztőjének, egy francziának, ki hat év óta spanyol szolgálatban volt, ’s csak azért lépett ki belőle, hogy annál akadályozatlanabbul adhassa magát új hivatására, azon ürügy alatt tiltatott meg az időszaki lapokbani részvét, mivel nem belföldi. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a’ mérsékeltek sajtója igenis heves és keserű, de az előbbi események után legkevésbbé illik a’ jelen kormánynak a’ sajtókicsapongások ellen kikelni, miután fontolóra kellene vennie, hogy épen csak a’ legesztelenebb sajtó kicsapongás által juthatott ő a’ hatalomra. — Parancsok bocsáttattak ki az összes főhadihelyek lehető leggyorsabb megerősítésére. Cartagena, Cadiz, Badajoz, Coruna,valamint egyéb várakon nagy munkássággal dolgoznak; hasonlólag öt hadihajó készittetett fel, ’s mindkét czélra tetemes summapénzek rendeltettek. A’ kormány saját árnyékától retteg, ’s épen úgy tesz, mintha valamelly ellenség közel megjelenésére készülne. A’ kormány e’ félelme azonban a’ mérsékelteket annál bátrabbakká teszi és a’ sajtót velők annál erőteljesben kezelteti. Schweiz. A’ baseli hirlap — tudomás szerint protestáns lap — következő czikket közöl az aargaui kolostorügyről: „Pár kolostorral több vagy kevesebb, nem ez forog kérdésben, hanem forog az esküvel szentesített szövetség!“ Ez helyes, és mindenkinek, kinél a’ régi hivség még valamivel több mint nevetséges mese, sok, igen sok. De ha majd a’ protestansok kérdik: mikint támadt e’ szövetségczikkely, miért kellene épen nekünk protestánsoknak olly intézményeket gyámolitani ’s fentartani? mégis ama’ czikkelynek nyomos hazai fontossága kiemelendő. Mióta a’ szövetség a’ tizenhatodig században két vallásfelekezetre szakadt, e’ két vallásfelekezet egyszernél többször lépett egymás ellen véres harczba, ’s béke és nyugalom csak azon alapon volt nyerhető, hogy mindegyik vallás a’ másikat körében működnihagyja. Ez volt főtartalma az úgynevezett országbékének, kölcsönös biztosítások t. i. az egyházi viszonyokra nézve. Az egyházi javak ’s ezeknek elosztása képezék főtárgyát e’ békehatározatoknak. Még az 1712-es országbékében, midőn Baden grófság ’s a’ szabad hivatalok egy része Zürich és Bern rendelnek átadattak, e’ két hely megígérte: „a’ katolikusokat e’ városok’s tartományokban vallásuk teljesen szabad gyakorlatában, hasonlag az azokbani intézeteket és kolostorokat vagyonuk és javaikban, joguk és szabaditékaikban, jövedelmeik, béreik és tizedeikben .... meghagyni, ólalmazni és fedezni.“ Illy ígéretet tenek az egészen református Zürich és Bern helyek ama’ véres vallásháború végén, mellyböl mint győzelmesek és hódítók léptek ki! Ez ígéretet a’ református Zürich és Bern városok híven ’s veszély nélkül megtartották a’ régi szövetség föloszolláig. A’ Helvetika megrohanása után közbenjáró parancsolá a’ kolostorok helyreállítását ’s az általa alapított egyenlöséges kantonoknak azokat tűrniök ’s ótalmazniok kellett. Bővebb biztosítékra nem volt szükségük; a’ védur (Napoleon) akaratja eléggé biztosítá őket. Midőn Schweiz e’ védalattvalóiságból kilépett, akkor, épen azért, mivel az egyenlöséges statusokban illy intézmények léteztek ezeknek biztosítását kívánni és megadni kellett. Ez értelme, ez jelentése a’ szövetségczikkelynek. — Mi van ebben ránk protestánsokra nézve felötte? Ha katholikus szövetségességtársainknak egyházi intézményeik fenmaradása biztosítva van; ha halljuk, hogy a’ katholikus népesség fölöttéb nagy többsége e’ biztosítást követeli; ha látjuk, hogy ez intézmények eltörlesztése a’ katholikusok vallás-szabadságába és vallási jogaikba avatkozásnak tekintetik, valljon ezt feleljük e akkor: „Nem! Mi ugyan megígértük, hogy intézményeiteket meghagyjuk ’s ótalmazzuk; de ígérni és megtartani két féle! Mi protestánsok vagyunk ’s nem tartozunk katholikusoknak szavunkat megtartanunk! Töröljék el bár az aargaui reformátusok intézményeiteket ’s foglalják el ezeknek jószágát, hogy vele (mint vélik) szép jövendőt készítsenek, ez hiszen csak szép és jó, ezt ugyan nem irigyeljük a’ reformátusoknak, mert amaz intézmények iránt nekünk református létünkre csakugyan nincs sympathiánk.“ — Lehetséges e, hogy illy beszédnél vagy olly gondolkodásnál, melly nem így beszél, hanem így cselekszik, a’ béke a’ vallásfelekezetek közt fenmaradjon? A’ haza története ellenkezőt tanít, vajha a’ jövő év története ne lenne hivatva a’ régi tanokat bebizonyítani!“ Egyiptom. Mióta a’ főconsulok visszatértek, minden a’ régi módra látszik átalakulni akarni. A’ basa, ki nyáron Alexandriában, télen Kairóban szokta lakását venni, ’s csak az utóbbi két évben volt az események miatt kényszerülve folyvást Alexandriában maradni , régi szokását ismét felveendi ’s nehány nap múlva Deltába a’ faluk megvizsgálásául ’s onnan Kairóba menend, hol a’ télen át marad. A’ főconsulok követendik. Magától értetődik, hogy ezeknek a’ hatiserif végrehajtását a’ legünnepélyesben megígérte, de az is hozzá értetik, hogy régszokásánál fogva azt minden mó