Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-11-25 / 95. szám

a* legfelsőbbekhez, mellyek alattvalóknak (igen jeles férfiakat, mint Wellington herczeg, kivéve) adatai szoknak. ILov.­d­-kén a’ két parlamentház pro forma gyűlt össze, ’s a’ parlament kir. biztosság által — melly a’ lord kanczellárból, Buckingham herczegből ’s Whamnclik­­e lordból állott — tovább halasztatott dec. 21. E’ szavak kihagyása: „A’ páriámén akkor sürgetés és fontos ügyek elintézésére összetépend bizonyítá, hogy decemberben ismét hat-béli elhalasztás történendik. Orvosi jelentés: „Buckingham palota,, nov. 11. reggeli tizedfél órakor. A’ királynénak jó éjjele volt. Ő felsége ’s a’ kis herczeg jól érzik magukat.“ — Az országban mindenütt szeren­­csekivánó felírások beszéltetnek; London várostanácsa tévé vele a’ kezdetet. London, nov. 13. A’ legújabb orvosi tudósítás Victoria királyné ’s a’ koronaherczeg egészségi állapotja felöl tökéletesen megnyugtatólag hangzik, mint az eddigiek; a’ sudburi-haili tu­dósítások az özvegy királyné felöl kevéssé jobban, úgy hogy a’ magas beteg iránt ismét több reményt táplálnak. Midőn ő felsé­gének a’ herczeg születése tudtára adatott, az öröm sugára öm­lött el beteg arczvonásain ’s az ágyban felültette magát, nehány sorokban Kent herczegnének ’s Albert herczegnek szerencseki­­vánatit gyenge kézzel megírandó. Az örvendeztető hit meghozója 100 font stb. ajándékot kapott. IV. Vilmos özvegyének betegsége nem annyira mellbaj, mint mondatott, hanem inkább igen messze haladott légcsőkor (Bronchitis), melly napokra is megfosztja beszédjétől, fájdalmas köhögéssel és kivetéssel lévén összekap­csolva. Victoria királyné Albert herczeg által a’ belügyi statusti­­toknoknak tudtára adatta, hogy, egy koronaherczeg születése következtében, ő felsége királyi kegyelmében mindazokat része­síteni akarja, kik politicai vétségek miatt fogságban vannak. A’ herczeg kereszteltetése napján fognak szabadon bocsáttatni. A’ kegyelemfény kiterjed bizonyos számú egyéb foglyokra is kik Jóviselet által magokat erre érdemesekké tették. E’ sze­rint a’ belügyi minister Wolwich, Portsmouth, Cork ’s egyéb bör­tönhelyekre parancsot bocsátott a’ foglyok lajstromának bekül­déséért, hogy ő felsége elébe terjesztethessenek. Ez indítóokból Frostnak az ismeretes carfista vezérnek Newport megtámadásá­nál, barátai és rokonai kérelmet szándékoznak ő felsége elébe terjeszteni, hogy neki is teljes szabadság adassék vagy legalább deportatíója megrövidíttessék. * Nov. Hkén a’ lordmayor feleségestül ’s a’ londoni és midd­­lesexi sherifek állottak meg hintáikká­ a’ Buckingham palota előtt, Albert herczeg ő kir. fenségének szerencsét kivánni. A’ kis ko­ronaherczeg a’ látogatóknak, kikkel ugyanakkor a’ diplomatates­­tület egy része is megjelent, sorban megmutattatott. Az orvosi Jelentés nov. 12-én így hangzik: ,,A’ királyné tökéletesen jól aludt. Ő felsége ’s a’ herczegfi legjobban érzik magokat.“ Az utan született herczeg, születése által cornwalli herczeg ’s azonnal a’ herczegség 14.000 font iégre menő évi jövedelem élvezésébe lép. Walesi herczegnek és ehesten’ grófnak még csak ki fog neveztetni. E’ kineveztetéssel ünnepélyesség van össze­kötve: status­ süveg és kis korona (Coronet) létetik fejére és arany palcza és gyűrű adatik át neki. Egy monda következőleg fejti meg a ’ walesi herczeg czím eredetét: I. Edvard király a’ wale­­siak meggyőzője, összehivá (1284 körül) a’ legelőkelőbb főnö­köket’s kérdezé őket, ha egy herczeget hozna nekik, mentet minden hibától, ki született walesi, ’s nem is beszél angolul egy szót sem, elfogadnák e ezt herczegöknek. Örömmel ígérkeztek e’ herczegnek hódolni, mire ő Carnarvon- Castle­n Wallisban alig született fiát Edvart herczeget, később II. Edvardot, mutatta be, mint walesi herczeget. A’ walesi herczeg a’ törvényeknél fogva a’királlyal hasonlag tiszteltetik; vétségek ellene, mint a’ király elleni vétségek, felségsértéskép bűntetteinek. Vasárnap sept. 7én szenteltetett fel a’ jerusalemi püspöknek kinevezett Dr. Michel Salamon, a’ canterburyi érsek ’s még más három püspök által. E’ szerint az általunk is a’ Chronicle után közlőtt ama hit, mintha a’porta vonakodott volna megegyezésében, egészen alaptalan, ámbár az angol sajtó az utolsó pillanatig hitte. Vasárnap nove 7én reggel a’ dublini uj lordmajor­­’ Con­­nel Daniel az ottani várostanács összes katolikus tagjaival ünne­pélyes menettel a’ katolika főegyházba vonult, hol a’ nagy misét a’ katolikus érsek tartotta, ’s az ezen egyháznál alkalmazott pa­pok közül egy, Dr Miley, mondotta a’ szent beszédet. Egy a’ parlament parancsára nyomatott oklevélnél fogva a’ szegények gyámolitására megfizetett adó 1840. mart. 25én le­folyt évben 3,850,000 font sterlinget tett, mig a’ szegényadó 1834 ben az uj szegény törvény hozatala előtti utolsó évében, 5,520,924 fontra rúgott. A’ kereskedés tehát 1,600,000 font­ra megy. Franeziaország. Nov. 10- és 11 -én tárgyaltatott a’ fenyítő­ rendőrség előtt azon 18 személy pőre kik communista társulat miatt vádoltattak. Vallomásaik szerint a’ humanista szakhoz tartoznak ’s teljesség nem akarnak a’ communitariusokkal, a’ communistákkal, a’ com­­munitistákkal, a’ cabetistákkal vagy k­ariusokkal felcseréltetni. Hitök tiszta materiális és czéljok a’ közjó azon neme, mellyel a’ vagyon, a’ családok, a’ haza, a’ tőkepénzek ’s minden szép művészetek feldúlásával akarnak elérni. Igen körülményes tár­gyalás után a’ fenyítőrendőrség nov. 11 kén kimondá ítéletét: a’ vádlottak egyike két­ évi fogság- ’s 300 fr. pénzbírságra, négy más vádlott egy-évi fogság- ’s 300 fr. pénzbírságra, egy hatodik félévi fogság- ’s 300 fr. pénzbírságra, egy hetedik és nyolczadik három-hónapi fogság-’s 50 fr. pénzbírságra, a­ többiek — egyet­len kivételével, ki felmentetett — két-hónapi fogság- ’s 50 fr. pénzbírságra ítéltettek. Paris, nov. 16. A’ paiiszék ma délben fél egyre összeült a’ Quénisset-perben. 161 pair volt jelen. Felolvastatott a’ Qué­­nisset ügyébeni tudósítás vége. A’ biztosság már holnap elkez­­dendi tanácskozásait a’ felelt, vallyon a’ 17 vádlott egyén közül még nehány szabadon bocsátandó­t. Ezt most egész bizonyos­sággal várják Dupoty-ra, a’ Journal du Peuple kiadójára nézve, minthogy a’ tudósítás vétkességére vonatkozólag a’ pairek bölcse­sségére hagyja további fogságban tartását. Considére, ki már Darmes perében is szerepet játszott ’s jelenleg borkereskedő Montmartreban Paris mellett, fogságban maradand. A’ cassatio szék a’ Capelle - Laffarge Ügyben végítéletet hozott; az Ítélet,melly ellen kifogás történt helybehagyatott; ez­zel a’ gyémánt pernek is vége. Laffarge asszony néve San Túliból a’ montpelieri központi fogházba vitetett. A’ National Taliéból levelet közöl, mellyben mondatik, hogy Laffarge asszony postakocsin ’s minden, szerencsétlenséget illető tekintetekkel Montpellierbe vitetett börtönbe. Az oppositioi lap kiemeli ezen egy bebizonyodott ’s elitélt tolvaj- és gyilkos­­nő iránti gyengéd bánásmódnak ellent­ségét a’ toulousi lapok szerkesztőji ’s vádlott társaik iránti gyalázatos bánásmóddal, kik nyakukba vetett lánczokkal hurczoltattak Pauba. A’ Débáts érte­sítése szerint Laffarge asszony azon jelentést, hogy a’ női közép­ponti börtönbe vitetendő Montpellierbe, eleinte nyugodtan véve, de csakhamar úgy meg rendíttetett, hogy lefeküdnie ’s orvosért küldenie kellett. Ezután a’ kir. ügyvédhez ’s az alelnökhez irt, elvitelése ellen protestálván, mert a’ cassatioszék kérelme felett még nem határozott. E’ lépés azonban sükerellen volt ’s 3 óra­kor lakása elébe egy három-lovas postakocsi hajtatott, mellyben félóra után szolgálójával ’s két rendőrrel helyet foglalt Feketébe vala öltözve ’s köpenybe burkolódzva. Bucsuzáskor igy szólott ügyvédéhez: „Mégis azon gonosz ármány felett fogok győzedel­meskedni, melly egy szegény ártatlan nő elitéltetését okozta. El­­jövend a’ nap, midőn ártatlanságom mindenek szemei előtt nap­fényben leend, hóhéraim megszégyenítésére.“ Miután fellépett, a’ kocsi gyorsan elhajlott; a’ számos néptömeg az utczán nyugton és némán állott. Laffarge asszony Emlékiratainak harmadik ’s utolsó kötetéhez a’ kéziratot a’ nyomtatónak már átadta ’s a’ vég átnézést uj börtönében akarja megtenni. Nem rég Soult marsal meglátogatta a’ katonai fogházat a’ saint-germain­­ kastélyban. Az e’ börtönben behozott rendszer közmunkában áll, de a’ hallgatás parancsa ’s éjszaka czellákbal elkülönzés mellett. Az intézet tiz éve áll fen ’s czélját elérte: a’ foglyok erköltsössége jobbul, munkáig jövedelme födözi a’ költ­ségeket, ’s elbocsáttatásukkor a’ foglyok munkához szokottak ’s értenek valami mesterséghez. A’ Courier Francais a’ spanyol kormányzóságról követke­ző szavakban nyilatkozik: „Fájdalmasan látjuk, hogy a’ spanyol kormány győzelménél nem tudja vagy nem akarja magát mérsé­kelni. A’ kivégeztetések Madridban folyvást tartanak, ’s Quiroga brigádos agyonlövetett. Navarrában Rodit elűzi és fogságba teszi a’ lakosokat; Zurbano Bilbaoban a’ rémrendszert hozza be. — Azt lehetne hinni, hogy ez Espartero tábornokainak személyes cselekvései, kit a’ körülmények szorítás által mentetnek­ De mi­kép kell a’rendelményt magyarázni, melly a’ Bask tartomá­nyok jogait eltörli ’s a’ félsziget minden lakosait, kik erkölcsök­ben és szokásokban egymás közt annyira különböznek egy kap­tára átl ? Mit mondjunk a’ regens vedelményéröl, melly által Kri­sztina királynénak a’ cortes által biztosított évpénz kifizetése fel— függesztelik? Bármit vétett légyen is a’ királyné, milly joggal tö­rölheti el a’ végrehajtó hatalom egy törvény foganatot? Akarat­ját a’ törvényes rend helyébe állítani nem lesz kormányozni, ha­nem magát dictatornak feltoltni. — A’spanyol ministerium roszul van szerkesztve ’s roszul tanácsolva, a’ Puerta del Sol zsarnokai által hagyja magát kormányoztatni. A’rendszabályok, mellyekhez nyúl, ’s mellyekben a’ regens nagyon is gyakran csak gyenge­ségből egyez meg, csupán a’ nyilványos helyeken a lármáknak visz­­hangjai. Politikája a’ pillanat szenvedélye .— Ha tovább is így megy, kétségbe eshetnénk , a’ Franczia- és Spanyolország közti barátságos viszonyok helyreállításán. —A’regensnek azon kelle­ne lennie, hogy mínisterei gyermekes elkeserültségét megzaboláz­va, vagy megváltoztasson olly ministeriumot, melly odáig ment, nyilványos ellenségeskedést tanúsítani ellenünk. A’ viszálykodás, melly a’ két nemzet közt támadt, mióta egy olly párt jutott a’ kormányra, melly kizárólagos ragaszkodást tüntetett ki Anglia iránt, csak kölcsönös áldozatok által egyenlíttethetik ki. Spanyol­­országnak joga van miniszereinktől kezességet követelni, de ő szinte tartozik nekünk tekintetekkel, és nem kellene minket kény­­szeritnie, hogy ezt emlékezetébe visszaidéznünk kellessék.“ Don Francisco de Paula infans oct. 29én Judealából Lo­­gronjoba jött, az utat általányosan lóháton tevén meg. Nov. bán Vitoriából Burgosba váratott , hol a’ polgárkatonaság részéről őt ünnepilyesen fogadni ’s a’ várost kivilágítani akarták. Madrid, nov. 6. A’hadi törvényszék által Borrio hadnagy ellen kimondott halálitélet nem fog végrehajtatni, sem több vér ontatni nálunk. Requena gróf hat-évi fogságra ítéltetett. — A’ cortesgyülés dec. lökére volna egybehivatandó. A’ kormányzó nov. 15-re váratik vissza. A’ Gaceta de Madrid nev­ékén egy hosszú czikkelyűt közöl, mellyben azon indítóokok fejtegettetnek, mellyek a’ kormányt Krisztina királyné évpénze kifizetésének ideigleni megszünteté­sére bírták. E’ czikkely hangja igen határozott; többek közt mon­datik benne, hogy Krisztina sajátlag az egész világot megcsalta, a’ nemzetet, a’ cortest, a’ kormányzót, a’ kormányt ’s még saját párthiveit is. A’ madridi Gaceta nov. 3kán rendeletet közöl, mellynél fogva az éjszaki tartományok igazgatása ezentúl a’ többi spanyol tartományokéival egyenlővé tétetik. E­ rendszabály általában tet­szésre talál, csak a’ Correo Nációnál és Haragan nem egészen elégedettek vele. Hogy a’ pillanat az illy átható rendszabály té­telére most csakugyan alkalmatosabb, mint még valaha talán visz­­szatérendene,’s hogy a’ bergarai szerződés valamint az azt mege­rősítő 1839. oct. 25ei törvény helyértelme, bármit mondjanak is ellene, a’ kormánynak ahhoz teljes jogot enged, a’ bask tarto­mányokban történt utóbbi eseményekről épen nem szólván, ma­gok a’ mérsékelt szelleműek korábban megvallották, csak nem merészelték soha, mig a’ kormányt kezeikben tartották, azt nyíl­tan teljesíteni, minek teljes szükségességét magok sem tagadhat­ták. Ez azonban nem gátolja őket, a’ kormányra lármát csapni, melly, az ügynek hosszú sükeretlen ide­­s tova húzását megun­ván , nem akarja tovább tűrni, hogy a’ középponti kormány mel­lett az országban még egy második legyen, melly még ehhez sokban egyenes ellenkezésben áll vele. Madridból nov.­zé kéről szóló tudósítások meggyőződést nyújtanak a’ felöl, hogy a’ kormány egyfelől lázadásnak nagyobb részint már elitélt főnökei iránt jövendőben minden az önfentar­­tás kötelességével bármikint megegyeztethetö szelídséget m­ita­­tand, ’s hogy, ha előrelállan körülmények közbe nem jönének, vér, még a’ vétkeseké sem ontatandik többé; másfelől, hogy ko­m­­olly akarattal bír, az ultralulzók kihágásainak hathatósan szem­közt lépni. A’ Correo Nációnál iszonyú leírását adja Aymerich gene­ral meggyilkoltatásának Pálmában Mallorca szigeten, s­armincz dühös támadá meg, előbb a’ lépcsőkön ledobták és a’ legkegyet­­lenebbül szét darabolták, fogait kiverték, orrát felhasogatták, egy szemét kiszúrták ’stb. Még huszonnégy óráig élt az aggastyán e’ kínzás után. Barcelonai tudósítások nov. 7ig terjednek. Van Halen gene­ral, percampsi gróf, 4000 emberrel Sarriában áll, egy mérföld­­nyi távolságra. A’ felvigyázási junta a’ fellegvár lerontását a’ vá­rosi részen sürgette ’s azt gyorsítandó a’ falakat több helyeken aláásatta. Ekkor parancs érkezett a’ regenstöl, hogy a’ junták azonnal feloszoljanak. A’ junta mindazáltal elhatározá fel nem oszolni, mig a’ fellegvár lerontása (melly 1715 ben építtetett’s V. Fülöp által, hogy az általa meghódított várost féken tartsa) be nem leend végezve. Erről a’ generált tudósítván, ez annak kö­vetkeztében elővigyázattal volt és családját, melly még a’ város­ban volt, hadi segéde által magához hivatta. Ikel éjjel ezután kö­zeledett a’ városhoz ’s alattomban az Altarazonas és Monjinich erősségek őrségét szaporította. Ezután, még egyszer megparan­­csolá a’ juntának, hogy szétoszoljon ’s a’ fellegvár lerontásával felhagyjon. A’ junta ellenben proclamatiót bocsátott ki, mellyben a’ népet fegyverre hívta fel, e’ jelmondattal: „Le a’ fellegvárral vagy a’ halált.“ A’ nép azonban csendesen maradt. A’ nemzeti testörség összegyűlt ’s a’ kapuk bezárattak. Egyszersmind kö­szönő felírást rendelt a’ junta a’ regensnek ’s ennek a’ fellegvár helyén felállítandó lovagszobrát. Okán éjjelen végre elhatározá a’ junta szétoszlását, azonban biztosságkint munkásságban fog ma­radni, bevégzendő a’ fellegvár lerontását, ’s a’ kényszerítő adót kivetendő. A’ főkapitány még mindig Sarriában tartózkodik, mi­­heztartási parancsokat vár a’ regenstöl. Barcelonában a’ felleg­vár lerontása folyvást tart; mintegy 3000 munkás dolgozik rajta. Parisba érkezett tudósítások szerint iszonyú kicsapongások történtek Valenciában. Már említettük, hogy Valenciában is, Barcelona példájára, úgynevezett felvigyázási junta képeztetett. E’ junta oct. 31-én avattatott fel ’s azonnal számos kérelmekkel ostromoltatott, mellyek mind a’ következőkre vonatkoznak: 1) a’ fellegvárnak belső, a’ várost fenyegető bástyája lerontassék; 2) a’ kézi munkák a’ foglyok házában megszü­ntettessék, mert azáltal a’ gyári ipar károsittatnék; 3) az inquisitio-épület lerontassék; 4) VII Ferdinand és Krisztina nevek kitörlése ott, hol azok még a’ nyilványos feliratokon találtatnának; 5) letétetele azon tisztvi­selőknek , kiket korábbi magok viselete a’ nép bizodalmára mél­tatlanokká tesz; f1) minden nem ismeretes szabadelmű személy­nek a’ polgárkatonaságtóli elűzetése; végre 7) a’ gyanús szemé­lyek befogatása. Erre a’ junta még azon estve proclamatiót bo­csátott ki, mellyben igértetett, a’ nép kívánalmak ugyan kielégí­tése, de a’ legszigorúbb igazságossággal, a’ nyilványos illendőség megtartásával ’s a’ kormány rendeleteinek követésével eszközöl­ve. E’ proclamatio nov.­l jén reggel minden utcza-szegleten fel— ragasztatott, ’s a’ kezdet Krisztina királyné nevének leszedésé­vel tétetett, délután a’ polgárkatonaság két tagja befogatott ’s a’ polgárkatonaság árkásszázada dolgozni kezdett a’ belső vársáncz lerontásán. Rákövetkező nap (2.) tudósítás érkezett, hogy a’kor­mányzó valamennyi junta feloszlását parancsolta. Tompa forron­gás terjedt el a’ városnak számos túlzói közt. Maga a’ junta ösz­­szeült ’s kimondá saját feloszlását. Tudósítá erről a’ hely máso­dik parancsnokát Salcedo generált, valamint az alkotmányszerű városhatóságot. Másnap (3.) esti 10 órakor számos polgárkatona gyűlt rögtön össze ’s folyvást szaporodva egész éjen át fegyver­ben állott. A’ fellegvárban, melly a’ tartományi ezrednek csu­pán egy századjától őriztetett, újólag megjelent a’ polgárkatona­ság árkász­százada ’s ismét hozzáfogott a’ belső bástyám leron­­tómunkához, valamint egy másik pont az új piaczon ledöntetett. Kivántatott, hogy a’ morellai kormányzó, a’ köznéptől „don Ped­ro a’ kegyetlenének nevezett, agyonlövessék. Salcedo generál­nák elégséges katonaság távolléte miatt hiányzott minden ellen­állási mód, minthogy a’ lakosság és polgárkatonaság jobbszellemü részének nem volt bátorsága, nyíltan ellene szegülni illy hatal­maskodó kezdetnek, így Béna’ szerencsétlen morellai kormányzó valóban agyonlövetett, ’s a’ lázongók egyes kivánatinak egy ré­sze szinte kielégittetett. Feszültséggel váratnak további tudósítá­sok. — A’ Valenciában kolomposkodó párt közt uralkodó láza­dási túlfeszültség példájául csak a’ Correo National tudósítását kell olvasni egy lakoma felöl, mellyet ott nove­ljén az őrizet fö­­tisztkara a’ polgárkatonaság főtisztkarának tiszteletére adott. Ál­domásozáskor a’ polgárkatonaság egyik hadnagya következőleg köszönté el poharát: „Fel azon szerencsés nappal, mellyen a’zsar­nokok véré’t, mint e’ pohár tartalmát, ivandjuk! Más elköszönté­­sek igy hangzottak : „Ha a’ pápa merészkedik, a’ győzelmi her­czeget átok alá tenni, akkor Spanyolország, mihelyt lehetséges, rázza le a’ romai udvar igáját!“„Minél előbbi győzelmére a’ tiszta democratiának!“ „Adjon a’legfőbb lény a’ torlasztékkirálynak minél elöbb örök üdvösséget!“ Brüssel, nov. 13. Mind a’ két kamara ismét megválasztá a’ tavali elnököket, mi a’ ministerium kívánságaival is öszhang­­zik. A’ senatus benyujtá már feleletét a’ trónbeszédre, ’s benne a’ ministerium szellemével megegyező készséget tanúsított. Olaszország, Roma, nov. 4. Az apostoli fövicarius börtöni befogatása Bombayban, mint nyilványos lapok által köztudomásra jutott, itt nagy behatást tön, ’s bizonyosnak mondatik, hogy Capaccini ur Lissabonbai útjában Londont meglátogatandja, szabadonbocsátta­­tását kieszközlendő. A’ fovicarius elfogatása, ki jámbor és becsü­letes ember hírében áll, az ottani protestáns püspök ellenséges fondorkodásai következtében történt légyen, de remélik, hogy az angol kormány szintolly igazságos­ és méltányosnak fogja magát mutatni, mint kevéssel előbb Hughes gibraltari vicarius szabadonbocsáttatásában.

Next