Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-13 / 4. szám

az ország rendeit az egyesületi hitköteleztetése nyomán, hogy maguk közbevetésüknél fógva Udvarhelyszék törvény­­hatóságának ezen életkérdését legközelebbről érdeklő sé­relmének elenyesztésére a kir. fő kormányszéket szólít­sák fel és bívják reá. — Határozás:a fennebbi szám alatt említett rendszeres biztosság olly utasítással bizatik meg, hogy ezen előterjesztésnek végére járván, és minden e tárgyat­­felvilágosítható adatokat előszerezvén s megvizs­gálván a dolog állása szerinti kimerítő tudósítását késede­lem nélkül tegye meg. — Végre elnök ő nagy maga előter­jesztő , hogy jónak látná, miszerint az előre való készülhe­ss tekintetéből a jelen ülés 78-d. száma alatt érdeklett fel­iratok és kísérő tudósításoknak a kir. biztos e nagy méltó­ságához a holnapi napon leendő elvitelükre mostan nevez­tetnék ki egy biztosság, a­melly is elfogadtatván kinevez­­tetnek főtisztek: Kozma Pál, Malskási Lajos, — kir. hiva­talosok : gr. Bethlen Domokos, Horváth János föstrázsames­­ter —magyar megyék követei b. Huszár Károly, Katona Miklós, — Székely székek követei: b. Apor József, Mikó Mihály, — Szász székek követei: Müller Károly, Musz Ká­roly, — Taxalis helyek követei: b. Bánffi Dániel, Topler Si­mon.— Mellyek alatt az idő eltelvén, s elnök ő nagymlga a jövő ülésre a feliratok és kísérő tudósítások felkészítését s elküldését, úgy szintén hogy ha az a feletti előleges ta­nácskozások bevégeztettek volna, a 21-d. ülés 76-d. száma alatt köziratra kivett hódolati törvényczikk iránti tanács­kozást tűzvén ki, az ülés eloszlott. (M. és j.) Francziaország, Pár­is , jan. 2. Uj év napján a szardíniai követ, Brignole marquis, a diplomatái testület nevében következő beszédet tartott a királyhoz: „Síre! Megtiszteltetve, Felségednél tol­mácsa lennem a diplomatái testület érzelmeinek, előterjesz­tem szerencsekivánatunk hódolatát. A gondviselés, melly, e királyság üdve fölött őrködve , mindig különös utalmát nyíl­­ványította Felséged személye és családja fedezésében, en­nek újra fényes és Felséged atyai szivének igen drága bi­zonyítványát adta. Ez év a cabinetek egyességét is, a népek nyugalmára s a közbéke fentartására olly szükséges egyez­séget, megint szorosabbra köttetni látta. Hálát mondunk Is­tennek azon jótéteményekért, mellyeket Felséged s királyi háza felett kiterjeszteni kegyeskedett. Kérjük őt, hogy e békét, valamennyi fejedelem törekvésinek folyvástt tárgyát s a nemzetek jóllétének legnemesb zálogát, föntartsa s mindinkább szilárdítsa.“ A király így válaszolt: „Köszönöm a diplomatái testületnek Ön által kifejezett kivánatit. Igen kellemes hallanom , hogy velem szövetkezik Istennek hálát mondani adott jótéteményeiért s kivált azon különös uta­lómért, mellyel a gondviselés újra fedezte gyermekeimet s mellyel már olly gyakran terjesztett ki fölöttük és fölöttem. E szomorú emlékezetek mellett azonban szerencsés ered­ményeket hagy az 1841. év maga után. Látta ez év, miké­pen a cabinetek öszhangzásuk által a közbékének uj zálo­got adtak, s azon bizodalmát táplálom, hogy e békét folyvást minden sérelemtől megörzendjük. Mindig nagy örömmel fo­gadom valamennyi fejedelem ama közös kívánatának bi­zonyságát és senki sem lehetne annak jobb tolmácsa ellőt­tem. Páris, jan. 3. A diplomatikai karnak újévi ünnepé­lyes tisztelkedése alkalmával a Tuilleriákban csak egyetlen orosz, a Párisban lakó Tulpakin herczeg, volt jelen. Az egész orosz követség jelen nem léte nem menthető betegség által, mert Kisselef úr az itteni orosz ügyviselő legjobb egésséggel dicsekszik s uj esztendő napján személyesen több magány látogatásokat tett. Meg nem jelenése tehát a Tuilleriak cabinetje szándékos megbánásának tartatik. Kö­vetkező felvilágosítás szolgáljon kulcsul. Dec. I6-án volt a minden oroszok urának névnapja. E napon az egész diploma­ticai testület szerencsekivánatul aczárnak tisztelkedni szólt, így történt most is, de az udvar nagy álmélkodására Perrier Kázmér Francziaország ügyvivője nélkülöztetett, kiről tudták, hogy nem beteg. Miklós császár ezáltal megsértve érezte magát s egy cabinet-futár azonnal Párisba rendeltetett, meg­hagyandó Kisselef urnak, hogy újév napján a Tuilleriakban meg ne jelenjék. Nesselrode gróf futárja — szörnyű sebes­séggel dec 31 ki éjjel Párisba érkezett, s a hozott utasítások olly váratlanok voltak, hogy Tuffiakin herczeg, ki még Szil­­vesterestén Kisselef úrral társaságban volt, s ezzel össze­beszélt másnap a Tuilleriákban találkozni, másnap az orosz ügyviselőt a királyi lak minden szobáiban kereste s nem kevesbbé látszott meg ütközve lenni jelen nem létén, mint a többi idegen követek. — Hozzá teszik, mikép dec. 18-án Perrier Kázmér ur nem cselekedett utasítás nélkül. A Tuil­­leriák cabinetje, mondják, megtudta, hogy Pahlen gróf kor­mánya által fel volt hatalmazva, csak néhány hónap múlva indulni el Párisból. De a sietséget, mellyel Párist elhagyta, hasonlóan megerősítve a hírt, hogy nem akarja újév nap­ján a királyt a diplomaticai testület nevében üdvözölni, fáj­lalta a Tuilleriák cabinetje, s ezért adta volna utasításul Perriernek hasonlót hasonlóval visszatartani. Páris, jan. 1. A Journal des Débats mai számában egy hoszabb czikkelyben amaz új feszültséggel foglalkozik, melly a spanyol kormány s a franczia madridi követ közt tá­madt: „Lehetlen megengedni, mond a Débais, hogy Fran­cziaország követe, kinek felségét egy monarchiai országban kell képviselnie, a királyság egyik ministerénél, bármilly magasan álljon és e minister, hitelesítessék meg.“ E hang világos s nem kétértelmű, ítélni lehet most, milly jó belátást tanúsított a régens, midőn hitte, hogy őt Franczia­ország részéről mint a status főnökét a királyné kiskorú­sága alatt elismerni nem akarják. A Journal des Débats maga is elismeri, hogy az előbbi követek a régens­­királynénál hitelesíttettek meg, s nem az uralkodónál; de a régens a régensné helyébe lépett, az ország alkot­mányának erejénél fogva mindazon jogok birtokában van, mellyek amazt illették. Cellamare követ példája, ki XV. La­jos királynak személyesen adta át megbízó levelét, e jelen esetben nem lehet elhatárzó; mindenki ur a maga házánál, egy ku­l statusnak vagy annak el kell ismernie a fenálló kor­mány főnökét, minek öt nemzete vagy alkotmánya tiszteli, vagy teljesen megtagadni ez elismerést s nem is képviseltetni magát nála. Az érintett czikkelyből az is kitetszik, milly szí­vesen tennék a regenst felelőssé, azért, mit a National mond. Hogy Salvandy úr késznek nyilatkozott, meghatalmazó le­velének hivatalos mását a régensnek benyújtani, vagy an­nak jelenlétében a királynénak átadni, ez által az ügyek ál­lása nem változik. Ha az állítatik, miszerint Francziaország követe monarchiai országban csak magánál a királyi méltó­ságnál, s nem a királyság ministerénél is, bármilly maga­san álljon is ez, hitellezhessék meg, ez nyilván­os fogalom­­zavar. Mert Espartero még sem tekintethetik pusztán minis­­ternek — a kinek magának is ministerei vannak. (Alig. 7.­­.) Egy madridi levél a Memorial Des Pyrénéesben így nyi­latkozik a fenebbi tárgyról: „A régens követelése,a királyné helyett a követ felhatalmazó levelét elfogadni, a monarchiák­­bani eddigi gyakorlat szerint hallatlan, s annál kevesbbé megengedhető , minthogy egy követ rangja mellyel Salvan­dy ur van felruházva, őt magasabb állásba helyezte. Midőn Salvandy ur II. Izabella követének kineveztetett a spanyol kormánynak semmi kifogása sem volt ellene; sőt inkább úgy látszik hogy a követ a statustitoknak ünnepélyes audientiá­­ján ezt megkérte a napot meghatározni, mellyen megbízó levelét a királynénak átnyújthassa, s hogy a minister e kí­vánságát teljesen jóvá hagyta. Esparteró tehát csak későb­ben gördítette elő a nehézségeket. Lehetetlen a szándékla­tok és tanácslatok befolyását észre nem venni, mellyek valamint Spanyolország békéjének úgy a két nemzetek közti egységnek útjában állnak. Spanyolország mostani régense olly követeléseket tesz, millyeket Francziaországban­?Ven­is herczeg a felség nagybátyja és születésre első herczeg nem tett. Tudva van, mikép akkor Holland és Spanyolország kö­vetei Hoppe és Cellamare a királynak nyújták át felhatalma­zó leveleiket, ámbár ez csak 5 éves volt. Páris, jan. 3. Néhány nap előtt hízelegtek sokan ma­guknak, hogy Salvandy úr végre mégis értesülhetne Es­­parteroval, de e remény tegnap óta eltűnt, mert a madridi levelezés dec. 23ról, mellyet a Presse, a Phare des Pyrénées után közöl, Salvandy ur tollából került. Ez irat tartalma, valamint a szerkezet hangja világosan arra mutat, hogy Salvandy ur azon ponton áll a fővárost elhagyni, s egész kö­­vetségi személyzetével legközelebb Francziaországba visz­­szatérni. A Journal des Débats állítja, hogy Salvandy úr koránt­sem akart tanuk jelenléte nélkül a királynéval beszélni, ha­nem inkább ajánlkozott a kormányzó jelenlétében átadni megbízólevelét, sőt ennek hiteles másolatát is a kormányzó kezébe szolgáltatni. De a spanyol kabinet kívánta, hogy a „spanyol királynénál megbízott“ franczia követ, nem a ki­rálynénak a palotában, hanem a kormányzónak és pedig la­kásán nyújtsa kezébe megbízólevelét. Tehát itt nem illen­­dőségi, hanem sokkal komolyabb kérdés forog fen, az t. i.: ki Spanyolország valóságos királya? Izabella vagy Espar­tero ? A cortes ülése dec. 26-án megnyittatott. A kormányzó a királynéval s ő felsége föudvarmesternéjével ugyanazon egy kocsiban, melly előtt a legközelebbiben ő felsége testvére az infánsné Mina tábornoknével s a többiben őfelsége egyéb kísérete ment, vonult a nemzetőrség sorai közt a senatus tanácskozásteremébe, hol a megnyitás történt. A királyné a t­ronon helyt foglalt, jobban az infánsné, balján egy lép­csővel alább a kormányzó, a minsterek és udvari tisztvise­lők. Gonzalez úr környü­l a ministerelnök átnyujtá a trón­beszédet ő felségének, ki azt tovább a kormányzónak adá kezéhez. Ez azt értelmes hangon olvasá fel. Lényeges tar­talma következő: „Senator és követ urak! Élénk megelégült­­ségtől áthatva másodszor jelenek meg köztetek imádott ki­rálynénk mellett, kinek nevében kiskorúsága alatt a nemzet által rámbizott kir. hatalmat gyakorolni kitűnő szerencsém vagyon. Haz­afiságtok s hüségtek Goyalités kezességeim, hogy az alkotmányos táron tartós, megronthatlan alapokon szilárduland, s hogy ti megfontolástokban s bölcsesség­­iekben egyebet nem czélzandatok a haza boldogságánál s jólléténél. Legnagyobb örömmel jelentem, hogy viszonya­ink a kü­lhatalmakhoz mindinkább erősbülnek, összehang­­zóbbakká s megegyezőbbekké lesznek az őszinte jóakarat kötelékének szorosbodása által. Azon hatalmak, mellyek fenséges királynénkat elismerték, megőrzik az igazságos­ság érzelmeit, honnan ezen elismerés eredeti. Azon kor­mányok, mellyek e lépést még nem tették, ellenségesség nélkül tekintenek minket, gondosan­ értesülnek politikai hely­zetünkről, s midőn ez szilárdul, véleményem szerint nem messze a nap, midőn a nemzeti ügy tökéletesen győzedel­meskedik. Kellemes, tudtotokra adnom, hogy az Ecuador köztársasággal kötött béke­, barátság s elismerési szerző­dés megerősíttetett olly alapokon, mellyek tisztesek mind a két kormányra s hasznosak mind a két státus érdekeire nézve, miket látandatok az esetekbe terjesztendő okleve­lekből. Ügyvivőink fogják őfelsége kormányát Quitoban kép­viselni s viszonyainkat e statussal fentartani. Szinte Urugu­ay és Chili köztársaságokkal is béke-, barátság- és elisme­rési szerződést kötöttünk , melly e statusoknak olly tisztes és hasznos, mint régi anyaországuknak. Mihelyt a kicseré­lés megtörtént, e szerződések is eletekbe fognak terjesz­tetni, hogy magatok ítélhessetek azon hazafius buzgalom fe­lett, melly az alkudozásokat vezette. Hasonló eljárás fog követtelni a többi köztársaságok iránt, mellyek még el nem ismervék, migyen azon szerencsés czélt elérendjük, melly­­re közös eredetű nemzeteknek törekedniük kell. Más szer­ződés is van Portugáliával alkudozás alatt, a hajóhajózást illetőleg. Nem különben alkudozások kezdettek különféle státusokkal, könnyebb és gyorsabb előmozdilására a keres­kedésnek, melly jelenleg akadályokra talál, a mi érde­keinknek szintúgy mint az övéiknek károsokra. Anglia elégtételt adott azon szerencsétlen eseményért,­­melly ez évi májusban Cartagenában történt, s a franczia kormány sajnálkozását fejezé ki az Aldudáknáli birtokmegsértés felett. Azon okok elhárítása végett, mellyek akkor ama sajnos összeütközést szültek, királynénk ő felsége kormánya szer­ződési alkudozást folytat a francziák királya ő felsége kor­mányával, javaslat terjesztetett elő, mellyre más, külön­féle elveken nyugvó javaslat válaszolt. Ha majd teljes hatá­rozat jövendett létre, közlendem veletek az ügyet. Az octo­­berben kitört fölkelés, a nyilványos nyugalmat megzavará­s kényszerité a kormányt, hathatósan s erőteljesen föllépni, annak kezdetbeni elfojtására. Az alkotmány, valamint ár­tatlan királynénk s fenséges testvére becses élete fenyeget­­tetett fegyveres kézzel. De a gondviselés kedvezett a hiv spanyolok iparkodásinak, reményeink e becses tárgyait megmenteni. A rendelkezésem alatt volt minden eszköz czélszerüleg fordíttatott e bűnös tettnek elnyomására, s az igazság keze megfenyité a fővétkeseket, kiknek bűnös pró­­bálatit kevesb mint egy hónap alatt a nemzet szilárd maga­tartása s a kormány tettereje meghiusitált. Miután a megbán­tott jognak elégtétetett, a kormány vélé idejét tenni a ke­gyelemnek, s megkimélé több lázadónak életét. A barce­lonai események, mellyek a birodalommali visszaélésből eredtek, kényszerítők a kormányt, e gazdag népes város­nak ostromállapotba tételére. E rendszabály, mellynek egyetlen czélja volt vérontást elhárítani, sem erőszakot sem fenyítést nem idézett elő, mert büntetések csak a törvények értelmében alkalmaztathatnak. A törvényszékek a rájuk bí­zott ügyek elővizsgálatával foglalkoznak. Ez események után az egész monarchiának a törvények diadala által a nyu­galom visszaadatott, s uj rendetlenségek minden oka ele­nyészett.“ Ezután a kormányzó áttér az anyagi javításokra, mellyek útjavítás, bánya- és földművelési ipar előmozdítása által történtek. Továbbá a közoktatást is előhaladni mondja, több helyütt ugyanis uj iskolák s némelly tartományban ta­nítókat képző intézetek állíttattak föl; a másod és felsőbb oktatás iránt törvény váratik. — A hadsereg és polgárka­tonaság czélszerüleg szerkesztve. A hadsereg kevesbitése s az őrség Cgardet eltörlesztése nagy takarékosságot enged­tek, de az utóbbi felkelés miatt e takarékosság tovább nem terjesztethetett. A hadsereg semmiben nem szűkölködik, hadi fenyítéke jó állapotban. Az ujonczozás gyorsan megy; az 50,000 kiállítandóból már,30,000-nél több szállíttatott hely­re.­­ A törvénykezés rendezett és gyors. Uj törvényköny­vek készíttetnek. Több uj magánjogi intézmények megfon­tolása után, a kormányzó az egyházhozi viszonyra nézve megjegyzi: „Ajun. 29kei rendelet, melly által több rend­szabály létetik, s a szentatya politicaitlan allocutiójára adott válasz akadályt vetettek azon megtámadásoknak, melyek­kel a nemzet s a kormány fenyegettettek. Több rendszabály létetett az istentisztelet és papság fölötti törvény kivitelére s végrehajtására, s a kormány mindenképen fáradoz vallási köteleztetéseit a nemzet és egyház iránt tökéletesen teljesí­teni. Szorgos munkában van a papság statisti­ája s már fon­tos eredmények érettek el e czélra.“ — A kormányzó most áttér a státusigazgatásra. Rendesség- s lelkismeretességet ígér a pénzügyigazgatásban ; ez akkép mozdittatik elő, hogy a státusbevételek s az igazgatás-központosítás következ­tében lehetségessé vált, a tisztdíjakat az előbbinél pontos­abban kifizetni.A nova­lji vám­törvény a bask tartományokban is végrehajtottak. A só- és bélyeg­bevételek bérbeadása pénzt teremtett a státus tárába az előjogosított követelések fedezésére. A papság javainak eladása előmozdíttatott. A státushitel előmozdítására a szükséges szerek rendelke­zés alá tétettek, miszerint a tőkésített hátralévő kama­tok a státusadósságtól a bel- és külföldön lefizettessenek.­­ A tengeri hatalom mély csökkenésben; a kormány azon­ban a zsoldot rendesen fizeti s néhány hajót kijavíttat, töb­ben pedig már jó karban vannak. A kereskedés a béke által uj életet nyert, vele a földművelés és műipar. A tengeren­túli birtokok folyvást hívek s virágoznak. Törvényhozásuk átvizsgálásnak fog alávettetni. Következő törvények tervez­tetnek: a miniszerek felelősségéről; a községek és tarto­mányi hatóságok szerkezetéről és szabadalmaikról; a saj­tószabadságról, elnyomására a sajtókicsapongásnak, melly rendszeresen, kiszámítva rágalmaz s önző törekvésben az alkotmány és rend ellen összeesküvéseket forral; a bask tartományok fuerainak megváltoztatásáról, az igazgatásbani egyformaság végett; egy új határszabályozásról; a bírák, letehetlenségéről; a törvényszéki irászatról s jegyzőségről; a törvényszéki ajándékokról; az alaptalan vádakról; a papi törvényszékekről s az apostoli fentartásról; a nyugdíjügy­ről; a börzejátékról. Végre a budget is előterjesztetendik. Befejezőleg a kormányzó felszólítja a senatorokat, és követe­ket egyességre az alkotmányos thrón körül, a­miért nekik „a halhatlanság könyvében arany lapot“ ígér. Madrid, dec. 24. A kormány végre eltökélte magát a republicai párt vakmerőségének véget vetni. Az utolsó se­villai, alicantei és barcelonai merényekt. i. elhatárzák a kor­mányt két körlevelet bocsátani a polgári hatóságokhoz, mely­­lyekben ezeknek erősen meghagyatik minden iratokat, vi­tatkozásokat meggátolni, mellyek a statusalkotmány ellen volnának intézve, vagy a fenálló rend felforgatására híná­­nak fel. Midőn a minister illy iratok elfoglalását parancsolja, igy folytatja: „Az események, mellyek egy idő óta az or­szág különféle községeiben előfordultak, elégséges bizony­ságát adják azon befolyásnak, mellyet a státus alkotmányát gyűlöletessé tevő iratok gyakorolnak, s a kormány eléggé igazolva látja magát ez iratokra a törvényben rendelt elnyo- Spanyolország. Nagyhr Hannia. A királyné szándékát nyilványitotta a parlamentet sze­mélyesen nyitni meg, s az intézkedések és szépítések után ítélve, mellyek most a lordok házában­­történnek, ő felsége ez alkalommal a külföld mindazon felséges és magas szemé­lyei által kísértetni fog, kik a walesi herczeg keresztelte­­tésére meghivatvák. CStandards

Next