Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-05-30 / 42. szám

ürítettek ő felsége atyáskodó királyunkért, a cs. kir. ural­kodó házért, különösen ő fensége Károly cs. kir. főher­­czegért, mint Zarándfalva földes­uráért; a mosony-megyei karok és rendekért; fő és kerületi felügyelőkért; uradalmi tisztviselőkért s a többi jelenvolt vendégekért. Szaniszlón, pünkösd másodnapján. Tegnap esté­jén mintegy három percc­el tiz óra előtt nyugatról kelet felé a föld alatt borzasztó szélzúgást hallék, ezt hirtelen álgyu­­robaju durranás követé, melly az egész épületet erős ráz­kódásba hozta. — Kün az ebek az ingás elmúltával minden­felé ugattak, kakaskukorékolást lehetett hallani — mind­ezek ollyanoknak tetszettek, hogy az embert nem akarva is némi ijedelmi fagy környékezé, idegeit merevedtségbe hozván — mert azt gondolok: hát ha ismét a múlt éveken történt csapást hozza ránk, a mikor templomaink tornyostul romba dülének, házaink szétomlanak, minek súlyát még marháink sem állhaták ki, hanem bőgve a földre estenek, mi pedig máig is érezzük; de hála Istennek ! ez most, némelly kevés repedezéseket házaink falaiban kivéve, kár nélkül múlt el. N. Szőlős, május 6-kán, F. hó 3-kán a városnak mintegy közepén, nem tudni: vigyázatlanságból vagy bo­­szuállásból e, egy özvegy csizmadiáné szalmafödelü lakja kigyuladván nem kissé öregbité rettegésünket az isszonya­­tos szélnek a dühöngő lángokkal rögtöni párosulása, melly napkeletről nyugot-éjszak felé tartván, egy perez alatt a szomszéd kereskedő házába kapott, erről e tenger szikrát, majd átellemben kis távolságban fekvő igen díszes s ez előtt csak egy pár évvel nagy költségen épített ref. egyház tornyára szórta s néhány pillanat alatt megfosztá minden ékességitől! Lélekrázó tünemény volt: mikint dönté le az iszonyú szél a már csak tüzes oszlopokon izzó sárga réz gömböt, de legiszonyatosb vala látni a megtüzesü­lt s olva­dásnak indult harangokat, mellyek darabokban hulladozván le, másnap d. u. még melegen ásattak ki; a templommal együtt hasonló csapás érte a pap- s rektori lakhelyeket, s most nem látni egyebet a kormos romoknál, mellyek alatt az erőslelkü pap több szerencsétlen híveivel együtt, s min­den emberbarát kesergi temploma dicsőségének elmúltát; azonban ez még nem vala elég, mert innen a szikrák a szél segedelme által a szomszéd s majdnem a legjobb gazdák­tól lakott utczába sodortatván, mindent az utolsó karóig a város szélső pontjáig porrá hamvasztott; egyedül azok va­­lának szerencsések, kik ama görög bölcs szerint az omma mecum portoval dicsekkettek, a többi mint lehetett, fél­mez­telen szaladt a merre futhatott. Találkoztak azonban olly elszánt nemeslelkü emberbarátok, kik a tűznek gátat vetni mindenképen buzogtak; igy különösen ki kell emelnünk a közszeretetü, megyei föpénztárnokunk Gersty Mihály ur érdemit, kinek fejét noha ezüst fürtök födözik, de lelkére s erejére nézve még ifjú lévén, a szörnyű szél daczára is fecskendők segedelmivel, czélszerű intézkedési s biztatási­­val a tüztől szomszédságában fekvő házakat megótalmazá, mellyek kigyulása által az egész város pusztasággá leen­­delt. A károsultak szomorú sorsa enyhítésére nem kése­­delmeztek a segédeszközök is, különösen T. B. tblb. nagy­mennyiségű tengerit, sót, szalonnát s egyebeket küldni szí­veskedett, ezen jólelkü urnák, úgy más névtelen emberba­rátoknak, kik a szerencsétleneket a tűzveszélyből kiragadni, házaikhoz fogadni s őket vigasztalni szíveskedtek, teljes közönetünket nyilványitani kötelességünknek tartottuk. Táp­lál a remény, hogy a nj megye Rendei, földes uraságok s más jólelkü emberek segedelme által egypár év múlva is­mét s tán díszesebben fölépül a város. Szapkay János. Országgyűlési tudósítások. (A máj, 7éntartott hatvannyolczadik országos ülés jegyzőkönyvének vé­ge.­ A második és a katonáskodó székely nemzet keblében létező kiváltságos városok úgymint: Kézdivásárhely, Sepsi­­szentgyörgy, Illyefalva, Bereczk és Csik-Szeredára nézve felküldendő alázatos feliratban hivatkozva általánosan mind azokra, mellyek az első alázatos feliratban elősoroltattak, részletesen fejeztessenek ki a következendők: az A fenem­­lített taxális városoknak katonáskodás alá tett vettetések ál­tal nemcsak azon törvények, mellyek a székelységet ér­­deklőleg az első alázatos feliratban elősoroltattak, hanem a Compilata Constitutio 3dik része 8dik titulusa 6dik articu­­lusa is megsértetett, mivel kiváltságaikban megcsonkiltat­­tak, mellyekben az 1791beli 14dik articulus tiszta rendsza­bása ellenére legális állapotokba vissza nem helyeztettek, melly legális állapoton nem lehet egyebet érteni, mint azt, hogy ők a mostani fegyverviselés súlyától felmentesitve, azon taxafizetés mellett, mellyet kiváltságuk értelmében adni tartoztak, élelmök megszerzésére s tételek fentart­­hatására nézve olly annyira szükséges kereskedést és mes­terségeket szabadon folytathassák, melly által mind az egész hazára, mind a kincstárra nézve szembetűnő haszon háro­­molna. b) A kiváltságos székely városoknak a katonásko­dás alóli felmentésük és törvényes állapotokba való hely­­heztetésök iránt a KK. és RR. hol törvényhozás, hol felirat utján több rendbéli lépéseket tettek, illyenek: az 1791beli 67dik, 1792beli 15ik és 1809beli Is. törvényczikki javas­latok; hasonlók az 1794/5beli országgyűlési jegyzőkönyv 198ik 418ik 428ik és nevezetesen a 440ik lapokon látható végzések, melly ez utolsóbb lapon is ki van fejezve és több ott felhozott törvényekkel támogatva, mikép a fenemlitett székely taxás városoknak sorsa mind kiváltság leveleiknél, mind mesterség és kereskedés szempontjából, mind pedig egyéb tekintetből különböző a több nemes székelyek álla­­potjától Alázatos hódoló tisztelettel keressék meg annál­­fogva . Felsége, hogy az itt kiváltságos városokat a tör­vények tiszta értelmében, s közelebbről 1791beli keletke­zett 14ik törvényezikk tiszta rendszabályánál fogva törvé­nyes kiváltságos állapotokba visszahelyeztetni méltóztas­­sék.­­ A harmadik alázatos feliratban pedig a szélbeli ka­tonáskodás alá szorított adományos és czimeres nemesek­nek, bojároknak törvényes nemesi szabadságokba leendő visszahelyheztetések és az oláh szélbeli ezeredeknek le­szállítása ismételve sürgettessék, hivatkozva mindazon sé­relmekre, mellyek a 1838-i és jelenlegi külön a nemes szé­kely nemzetet érdeklő alázatos feliratban e tárgyra vonat­kozólag felfejtettek s még orvoslást nem nyertek, melly sé­relmek mind a személy, mind a vagyon bátorságát illetőleg itt is szintúgy mint a ns Székely nemzet kebelében léteznek s mint a feudális rendszernek kártékony következményei legkisebb kétséget sem szenvednek, ezúttal sem mellőz­hetvén el a KK. és RR. annak nyilvánítását, hogy a Compi­lata Constitutio 2ik része­lső tit. 5ik artk­. 24ik pontja, s ez­zel egyben hangzólag a Leopoldi kötéslevél 10ik pontja tiszta értelmük ellenére történt a szélbéli katonáknak országgyű­lésen és ennek megegyezésén kívüli felállítása, melly sérelem az oláh ezeredekre vonatkozólag annál inkább nyomja az or­szágot, mivel ezáltal a törvényhatóságok köre megcsonkítta­­tott, a fiskus fekvő javai elidegeníttettek, az ország adója s kincstárjövedelme kevesíttetett, s ennélfogva egy egészen új és soha ezen alakban nem létezett katonai rendszer keletke­zett, melly a nemzeti kiváltságot sérti, s melly által a nemzeti képviseleti szerkezet lényegesen félegesedett. Egyébiránt a mi ezen kegyelmes k­­leiratnak azon ágát illeti, mellyben a ne­meseknek a katonáskodás terhe alól való kimenekülhetésök­­re a productio útja rendeltetik, ezt a KK. és RR. törvényes alapossággal bírónak el nem ismerhetik, mivel a törvényel­lenes utón behozott szolgálati terek alól való felmenekedhe­­tés olly úthoz van kötve, melly igen sok akadályokat foglal magában, s ha ezeket valaki ki sem állhatná, abból nem lehet azon törvényes következést hozni, hogy tulajdon birtokáról olly személyszolgálatot tegyen, mellyel törvény értelmé­ben nem tartozik, minden esetre pedig a productio útja az adó alól való felmenekedhetésre nyittatott meg, mit bizonyít az is, hogy az illyen perekben alperes mindenkor azon adó­fizető közönség, mellynek kebelében a producálni kívánó személy lakik. Ez alkalommal fedeztessék fel azon tetemes sérelem is, miszerint a főhaditanács által az elégtéves törvé­nyes hatalom kijátszásával mind azok, kik 1779ban 1784ben és közelebbi időkben is Ő Felsége által is törvényes nemes embereknek m­egitéltettek, mind ez ideig fegyver alatt tar­tatnak, jóllehet Ő Felsége mostani kegyelmes kir. leiratá­ban is kinyilatkoztatni méltóztatott, hogy erre nézve az illető helyekre szükséges rendeléseit megtette legyen. „Mindezen okoknál fogva alázatos tisztelettel keressék meg . Felsége, hogy mind azon czimeres és adományos nemeseket és bojá­rokat, kik, törvényellenes fegyverviselés terhe alá szoritta­­tak, annyival inkább minden productio nélkül mentesíteni méltóztassék, mivel azoknak nevök és számok az ezred előtt is tudva van. Bérekesztőleg mind a három feliratban alázatosan keressék meg Ő Felsége, hogy még ezen or­szággyűlésének adandó kedvező válaszát leküldeni méltóz­tassék. Melly közben következő ellenmondását kívánta as Csik-Szék követe Mikó Mihály jegyzőkönyvbe iktattatni: „A hímes kir. leirat ezen kifejezése ellen: „Nobiles item possessionatos et lege immunes militiae militaneae adscri­pti, in quantum nobilitatem suam praescripta via producti­­onali edocuerunt etc. etc. ad statum legalis immunitatis di­­mittendos etc. etc. dispositimus“ a mennyiben ezen kifeje­zésből, összevetve a hímes leirat egyébiránti foglalatjával, s különösen azon részével, melly a székely katonaság fel­mentését megtagadja, az a következés vonathatnék, mintha lenne a székelységnek egy része, melly nem volna lege im­munis és possessionatus, s a mennyiben ez jövendőben ne­talán a székelység akármellyik classisának törvényszerinti immunitását és possessionatusságát hozhatná kétség vagy bár homály alá, maga a kifejezés és annak minden névvel nevezhető következményei ellen formaszerinti ellenmondást teszek és kívánok jegyzőkönybe iktattatni. — Ezen ellen­mondást pártolta s jegyzőkönybe íratni kívánta Maros-Szék követe Nagy József“. Hasonlólag m. vásárhelyi követ Topler Simon: „Tekintetes Karok és Rendek! Miután látom, hogy a tek. Kir. és RR. türelme kifáradott, azzal visszaélni nem kí­vánok s következőleg a már megvitatott tárgy érdeméhez látva az egyértelműséget mostani állásában nem szólok, s csak is annyit akarok kifejezni,hogy iménti felszólíttatásom­­ra szólási jogomról azért nem mondok le, mivel követi uta­sításomból kifolyó kötelességemnek tartom a tárgyalás alatti kegy. kir. leirat azon kitétele ellen: Nobiles item possessi­onatos et lege immunes militiae limitaneae adscriptos a mennyiben ezen szavakból azt lehet következthetni, hogy katonáskodó székely nobilis possessionatus és lege immu­nis, jegyzőkönyvileg is Maros-Szék érdemes követjével egyértelmileg óvásomat megtennem, a minthogy azt ezennel meg is teszem, s kijelentem, hogy minden olly kifejezésnek s bármelly homályos intézvénynek, melly a katonáskodó székelynek törvényes nemességét s birtokosságát kétség alá ejthetné, ellene mondok, s óhajtanám, hogy a t. Ki. és RR. minden ollyan kitételeknek, mellyek a nemes székely nemzet nemesi jogait bár mi legkisebb részben is akármikor is gyengítenék, országosan mondjanak ellene. Topler Simon m.k. NemesFogaras vidéke követe.“ Gróf Teleki László, egy a mondott vidék részéről az országos Rendekhez intézett kérelemlevelet nyújtván be, mellyben egyes ollyan esetek soroltatnak elé, midőn polgári rendűek és szélbeli katonák közt fenforgó perekben az ítéletek teljesedésbe vétele a ka­tonai kormány részéről gátoltatott s lehellenné tétetett, ez a bíráló biztosságnak általadatal határoztatott. A május 10-kán tartott hatvankilenczedik országos ülésben a múlt ülési jegyzőkönyv megállítása után, elnök­e nagyslga jelenti, hogy az egyik itélőmester a 60-dik ülés 231-dik pontjában érdeklett s a két magyar hon köztti ha­tárok kijárását tárgyazó biztosság iránt alkotott törvény­­czikkel, az e melletti feliratot, és az ezeket kisérő tudósí­­tást, úgy­szintén a 68-dik ülés 254-dik száma alatt emlí­tett, s a Magyarország által kiadatni követelt levelek tár­gyában megállított feliratokat s ezeket kísérő tudósításokat tisztába írva felhozta, mellyek is öszveolvastatván, szokott módú aláírás által meghitelesittetvén, és a három nemzet­­ pecsétjeivel bépecsételtetvén egy a végre kinevezett küldöttségnek általadattak, hogy a tönényczikket és feliratokat felséges Fejedelmünk atyai kegyes színe eki­­be leendő juttatás megkérése végett vigye­ el a kir. biztos e nagymagához. — Közügyigazgató Horváth Ferencz a ,-dikálés 243-dik száma Galam­ett nyilatkozata követke­zében beadja­ ellenvéleményét, melly ellenvélemény fel­olvastatván, a KK. és RR. meghatározták, hogy, miután kü­lön nyilatkozatot benyújtó közügyigazgató a nélkül, hogy véleményét a tárgy folyama alatt nyilatkoztatta, és a ta­nácskozásba befolyást kívánt volna gyakorolni, beadott irományában nem a Rendek határozatától eltérő bizonyos véleményt fejezett ki, hanem az országgyűlés már megállí­tott végzését bírálgatja, e cselekvésmódot a Rendek a leg­helytelenebbnek tartják ugyan, mindazonáltal ez iromány­nak feljebbjutását meggátolni nem kívánván, azt e jelen esetből jövendőre származható minden következtetés nélkül csak­is ez­úttal feliratukhoz azon alázatosan felterjesztendő megjegyzéssel kívánták mellékelni, miszerint, ámbár a tör­vényben az országgyűlés tagjai egy részének, melly ellen­­véleményben van, adatott jog, hogy ezt a Rendek fölter­jesztéséhez mellékelhesse, annak, hogy ezen joggal egyet­len országgyűlési személy élhessen, törvényes alapját nem látják; továbbá jóllehet a benyujtott irománynak mind sty­­lussára, melly ámbár egy személy értelmét fejezi ki, mégis ezt elrejteni törekvőleg vagyon kifejezve, mind tartalmára nézve, melly sem a hazai törvényekkel, sem a szabad szó­­zatolási joggal, sem a Rendeknek ezen törvényczikkely al­kotása alkalmával nyilván­osan vallott és követett czéljával nem egyezik, több észrevételeik lennének, bízva mindazon­által ő Felsége igazságszeretetében és kegyességében, mi­szerint az országgyűlése határozatával szembetett egyetlen tag véleménnyének helyt adni nem fog, a többször említett irományt bővebb megjegyzés nélkül bocsátják . Felsége szentséges színe eb­be, annak a vallások egyenlőségét tár­gyazó részére csak azt kívánván megjegyezni, miszerint azt, hogy a­hol valamelly vallásból alkalmas tagok találtatnak, a kitűzés mind a három vallásból három személyekre terjesz­tessék, a­hol pedig, valamelly vallásból három, törvény ér­telmében alkalmatos személyek hi­ányzanak, a hijánosság a több bevett vallásokból pótoltassék, a vallások törvényes egyenlőségéből kiindulva rendelteték, különben vagy tör­vény értelmében nem alkalmatos személyek kitűzését, vagy ollyanoknak, kik alkalmasok, azonban hármas számmal nem találtatnak, elmellőzését lévén kénytelenek rendelni, melly a vallások törvényes egyenlőségével nem különben, mint egyáltalában a józan okossággal ellenkezik; valamint pedig a törvényezikknek ezen ága, úgy minden egyebek, mellyek abban a vallásokra nézve találtatnak, az 1791 diki 12ik tör­vényczikk keletkezése után a megyék által huzamosan gya­korlott szokást foglalják magokban, mellynek fentartása, hogy a benyújtott irománnyal ellenkezőleg a vallások kö­zötti versengésre okot szolgáltatni nem fog, az eddigi gya­korlat teljes biztosításul szolgálhat. A május 11-kén tartott hetvenedik országos ülésben a jegyzőkönyv megállíttatván, a közelebb 69-ei ülés 158-dik száma alatt érdeklett tisztválasztási alázatos felirat az ugyanazon ülés 259-dik száma alatt tett határozat követ­kezésében kipótoltatván, felolvastatván és megigazittatván: annak, úgy az e tárgyban szerkesztetek törvényezik, és kisérő tudósítás terveire nézve meghatároztatok, hogy kö­zöltessenek a kir. főkormányszékkel lehető észrevételei megtétele végett. — Indítványba hozatott, miszerint a dol­goknak sietőbb folytatása tekintetéből szükséges lenne több tárgyaknak is, s ezek között némelly pereknek az ország­gyűlése tartása ideje alaki folyhatások iránti előleges ta­nácskozást napi­rendre tűzni, mire nézve a KK. és RR. ta­nácskozván, közmegegyezésből országos elnök , nagymaga megkéretett az iránt, hogy a részletes rendszeres biztos­ságok elnökeit szólítaná­ fel, miszerint gyűléseket tartván, a rájuk bízott tárgyakat s ezek között nevezetesen azokat, mellyek előlegesen ellátandóknak tűzettek ki, s ezek között is az országgyűlése tartása alatt is a pereknek folytatása tárgyát igyekezzenek minél előbb kidolgozni, és a közép­ponti biztosságnak bemutatni. A május 13-i Czidik­ országos ülésben kormányszéki ti­­toknokok Brennerberg Sámuel és Iszlai László visszavitték a tisztválasztás tárgyában készített törvényc­ikk alázatos fel­irat és kísérő tudósítás terveit a kir. kormányszéknek azok­ra írásban tett észrevételeivel együtt, s miután azok közül a KR. némellyeket elfogadtak, meghatároztatott, hogy azon irományokat az itélőmester írassa tisztába, minél elébb Ő Felségéhez leendő felküldhetés végett, melly határozat kö­vetkeztében azok még a mondott napon tisztába írattak, s ezen czélból a délelőtt félbeszakasztott ülés délután foly­tattatván, arra felvitettek, egybeolvastattak, a szokott módon meghitelesittettek, s lepecsételtetvén, egy küldöttségnek ál­taladattak, melly azokat a kir. biztos ur ő excjához vigye fel az Ő Felsége szentsége színe elibe leendő juttatások meg­kérése végett, mi megtörtént, ő excja azon irományoknak haladék nélküli felküldését ígérte is. — A jövő ülés tartása elnök­e exója által május 23-ra tűzetett ki, addig ország­gyűlési szünet van. (M. és JJ F­ogaras. Egyházunknak a mérges. fő egyházi tanács idei februarius hónapjában tartatott népes gyűlésében kine­­veztetett egyik felügyelő főgondnoka, karathnai tek. Könczei Lajos ur ezen hivatalába f. hó­r­kán délelőtti isteni tiszte­let után az ide való ev. ref. papi lakban népes egyházi gyü­lekezet jelenlétében közlelkesülés közt ünnepélyesen beik­­tattatott. Teke, Kolosvármegye szabad mezővárosa, mellynek lakosai nagyobb részint munkás és szorgalmatos szászok, apr. 30. tűzvész által tetemes romlást szenvedett. A mon­dott napon egy ács házánál tűz támadván, a nagy széltől élesztett lángok olly borzasztó sebességgel terjedtek, hogy egy óra alatt 46 ház minden gazdasági épülettei hamuvá let­tek. A dühös szél az égő szalm­acsom­ókat egészen Szász- Régenig hömpölyögtete. A kárvallott családok vagyonjok

Next