Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-08-01 / 60. szám
kineveztetését megállapították; és következőleg, a rendszerinti tisztviselőknek megválasztatások után tisztelt főispányi helytartó úr által a KK- és RRkel tartott igen számos tagokból álló conferentiában ezen rendszeresítendő új esküitek minden járásra ki is jeleltettek, megállapodván abban is, hogy még ezeken felül minden járásban egykét tiszteletbeli esküitek is neveztessenek, s ezeknek következésében ajun. okán folytatva tartatott tisztválasztási közgyűlésen ezen rendszeresített négy esküiteknek, ezek után pedig a tisztbelieknek is kineveztetése megtörténvén, egyszersmind, a m. főispányi htó ur s számos tagok indítványára a nm. htó tanács, több, hatósabb inditóokokkal támogatott felírással megkérettetni határoztatok, hogy ezen négy uj, rendszeresített s a többiekkel egyenlő, valóságos eskütűi hivatalos terheket viselő esküiteknek a többiekéhez hasonló rendes fizetéseket is kieszközleni méltóztassék ; egyszersmind egyúttal, amennyiben sajnosan s közönségesen tapasztaltatok, hogy az eddigi két közbátorsági biztosoknak a közönségre igen érdekes kötelességeknek kétkét járásban pontosan megfelelni általában lehetetlen, ennélfogva ismét minden járásban egy bátorsági biztosnak megengedtetése a nm. m. kir. htó-tanácstól szinte kikérettetni meghatároztatok. Ezeknek előrebocsátásával tehát, az újonnan választott tisztikar névsora, a választások rendje és sora is pontosan megtartatván, a következendő. Első alispán: Szatmáry Király József, 2od alispán Palóczy László, főjegyzők egyenlő ranggal, amint az a magok igen szerény nyilatkozások mellett is, megállapittatok : Okolicsányi Ján. és Rácz János, első aljegyző: Okolicsányi Manó, kik Török Sándor. Tiszteletbeliek : Szűcs Miklós, Bóna József, Zsarnay György, Telegdi Pál; hadi pénztárnok: Lossonczy Károly; házipénztárnok : Dominkovics Lajos; számvevő: Kiss László; adószedők a miskolczi és egri járásokban: Visolyi Dániel, a sz.-péteri és szenderi járásokban: Szalay Mihály. Tiszti főügyész: Bakó János; alügyészek: Isó Bay Bertalan, 2ik Bárány Farkas, 3ik Herke Miklós szavazattal. Tiszteletbeliek: Rátsok István, Vadnay Barnabás, Bakos Antal, Szűcs Sámuel, Kassay Pál, Farkas Miklós, Miskolczy Ábrahám és Csipányi Ferdinand. A miskolczi járásban : főszbiró: Gencsy László, középponti szbiró: Sebe József, alszbirák: Bárány Bertalan, Vadnay Miksa, Visolyi Károly. Rendszerinti esküstek: Vadnay Bertalan (középponti) Molnár Zsigmond, Pásztor József, Dobozy Dániel, akikszbiróhoz rendszeresített esküit Frona Dániel. Tiszteletbeliek: Vadnay Pál, Ötvös Lajos, Dálnoki Nagy László, Nagy István. Az egri járásban : főszbiró: Szemere Bertalan, alszbirák: Paulikovics László, Szepessy Ferencz, Kondó Ferencz. Rendszerinti esküdtek: Fekete Mih , Szabó György, Marton Károly. A bikszb. mellé rendszeresített esküdt Szatmáry Gábor. Tiszteletbeli Barczikay János. A szpéteri járásban : főszbitó : ifjabb Ragályi Károly, szavazattal; alszbirák: Fodor Ferencz, Holló Ignácz, Szent-Imrey László. Rendszerinti esküitek: Farkas János, Vass István, Elek László, akikszbiró mellé rendszeresített esküit Csomós Bertalan , tiszteletbeli Szrogh Imre. A szenderi járásban: főszbiró: Gombos Miksa, alszbirák: Lossonczy András, Okolicsányi Lajos, Osvárth Mihály. Renszerinti esküitek: Szalay Pál, Varnay Ferencz, Szép Sámuel, akik szbiróhoz rendszeresített esküit: Czikó Boldizsár. Tiszteletbeli Vattay Bertalan. Magtári biztosok: A miskolczi járásban: Bozsik István, az egriben: Bódogh Péter, a sz.-péteriben: Szűcs István, a szendreiben: Schleksig István. Várnagy: Orásy József. J. C. M. Detrekő, jul. 19. A tavasz kezdete legjobb reménnyel biztata bennünket, május havában s junius elején — melly hónap 14-dikén hasznos esővel áztatá szomjas határunkat — abban a reményben lévén, hogy az idei esztendő igen gazdagon fogja fizetni gazdaság körül tett fáradságunkat, de reményünkben megcsalódunk, mivel június 14-kétől július 19-ig olly nagy szárazság uralkodik, hogy a jobbágyok késő tavaszi vetése csaknem egészen kiszáradt, mindazonáltal hálát adunk az egeknek az itt levő környékbeli őszi vetés a középszerűnél jobb termést ad, korábbi árpáink szinte kielégítenek; a szénatermés jobb a tavaknál, és több is, melly bő takarmánytermést az idén kivált nagy kincsnek nevezhetjük, mivel az itteni környéken szénatakarítás alkalmával a zsidók 3—4 váltó forintjával vásárlolták a szénát; boldog Isten! uj termésig milly szörnyű nagy árra hághat a takarmány! legyen kivált számosabb marhával biró uraságoknak, és egyes gazdáknak különös figyelme és kivált a takarmányozás körül legfőbb gondja, hogy takarmánygazdálkodás tekintetéből a marhát éhség által meg ne rontsák, vagy talán olcsó áron kénytelenilessenek áruba adni; sarját ott reményihetünk , hol rétjeinket vizezhetjük; de ezt sem bőven, mivel a folyókban a viz csekélysége korlátol bennünket. — A nagy szárazság miatt szántóföldjeinken a forgatást nem eszközölhetjük, s igy e fontos munkával elkésünk. — A mi a marhalegelőket illeti, az egész detrekei uradalomban, úgy az uraság valamint jobbágyok szarvas és gyapjas marhája legkisebb szükséget sem szenved, mivel részszerint ollyas réteken, a hol sarjut nem reménylünk, részszerint völgyes erdőkben elegendő táplálékot talál a marha, mellynek következésében barmaink jó állapotban találtatnak. Boldog tájéknak nevezhetni a Pozsonytól egy vonalban menő kárpát hegyalját az egész Morva folyásáig tartó síksággal, melly környékből ez. esztendőben Pestre legalább 25-30 ezer mérő rozs szállítatolt, melly még mind ekkoráig hallatlan gabonakereskedés vala. A burgonya, mint szinte a kender is, a nagy szárazság miatt fonnyadozik; s ha a kendertermésben e vidéken rosz termés lenne, az a mi tótjainkra szörnyű csapás volna, mivel a kender a jobbágyok nagyobb részének legérdekesb kereskedési ága, de mindezen hibákat, az ég jóvoltából egy országos jó eső helyrehozhatja. Andor János, gazdatiszt. Segesvárt, jul. 3-kán borzasztó jégesső volt. Több napokig tartó szép és meleg idő után jul.ikán estve könnyű fellegek mutatkoztak az égen, mellyek másnap reggel mind csoportosabban kezdettek öszvevonulni, minek következéséül déltájban nyűgöt és délnyugat felől az ég egészen beborulván komor sötétség lett. Épen 12 órakor kemény csattanások közt kezdődött a zivatar. Alig esett néhány csepésse, midőn a jég nagy erővel és darabig szárazon hullott, míg nem záporelső közben lassan kint elmúlt. Szerecsendió, sőt kis tyúktojás nagyságú, többnyire kerek és sima jégdarabok estek, voltak azonban éles szegletüek és hegyesek is, a mellett mindenik átlátszó volt, de közepében lévő hófehérségű, keresztül nem látható, tökéletesen kerek maggal. A zivatar északkelet felé vonult. Öreg emberek állítása szerint, illy nagyságú és alakú jégdarabokat soha sem láttak. A városhoz közel és azon felül nem sok kárt tett, de a törökbuzaföldeket lepocsékolta és teljesen semmivé tette. A szőlőkben tett kár felöl még bizonyost nem lehetett tudni. Segesváron kivül a jég Nagyszőlősnek hahatárát, kivált búzaföldjeit elverte. Erdélyi országgyűlés. (A jul. 4-kén tartott 81. országos ülés vallás tárgyábani határozatinak folytatása.) Az egyházi igazgatás kezelésébe polgári kormány avatkozásának sérelmes példái mutatkoznak abban, hogy a protestáns egyházi igazgatóságoknak jegyzőkönyvei a kir. kormányszék által megvizsgáltatni parancsoltatnak, továbbá a protestánsoknál házassági véd rendeltetvén, minden válóügyek, ha szintén a generális synodus ítéletén a felek megnyugodnának is, a felséges thronus elibe felkéretnek, s hogy a protestánsok egyházi igazgatóságába polgári, sőt katonai befolyás férkőzött bé, az illyetén egyházi igazgatás hatóságát keskenyítő idegen beavatkozás általános szempontból tekintve sérelmére van a Leopoldi körlevél ezen rendeletének: „in causa receptarum religionum, scholarum nihil alterabitur, contradictionibus seu sacri, seu profani ordinis nihil in contrarium valentibus“, különösen pedig annál sérelmesebb az 1831. 5057. kormányi szám alatt kelt rendelet által a protestáns egyházi igazgatóság jegyzőkönyveinek a kormányszék utjáni felkérése, mivel ez által rés nyílik világos törvények ellenére egyik vallásbeli tanácsoknak befolyni a kormányszéknél, a más bevett vallások egyházi dolgaiknak ellátásába. Mi illeti továbbá az 1813-ki 1204. udvari szám alatti felsőbb rendelést, miszerint a protestánsok válóperei az udvar elibe felkéretnek, az ellenkezik az 1791—ki 32-dik törvényczikknek ezen szavaival: „benigne annuente sua Majestate sacratissima, omnia fora judicialia, civilia, ecclesiastici et criminalia, tama superiora, quam inferiora trium in magno principali Transsylvaniae nationum in prislinam legalem et respective diplomaticam formam et activitatem restituuntur“, mert a felhozott törvénynek szavaiból tisztán kitetszik, hogy a házassági ügyek olly hatósággal rendeltettek vissza az azelőtti törvényszékekre, millyenel bírtak, mielőtt felséges II. József császár polgári ítélőszékekre utasította volna azokat, hogy pedig a protestánsoknál, a házassági ügyeknek papi itélőszék, azaz generális synodus előtt kellett bevégeztetni, ezt kétségen kivül bizonitja a nemzeti fejedelmek alatt hozott, s azok által innepélyesen is megerősített 93-dik canonjok illy szavakban: „Episcopus evocatis secum in consistorium senioribus et assessoribus communes causas appelatas, et transmissas, bona fide, et secundum dictamen conscientiae revident, discutias, peremione decidat, nec illine ad superiorem sedem appellare licet;és ezen egyházi törvénynek szakadatlan, és tettleges gyakorlatában találta a protestánsokat, a bevett vallások jogát biztosító Leopoldi kötéslevél 1-ső pontja is. Továbbá a vallások jogegyenlőségéből folyó következetesség kívánja, hogy valamint a katholikusoknak válópereik tökéletes bevégzésekig, mind csak spirituale fórumokon folynak, úgy a protestánsoknak illyetén ügyei, a végső elhatározás stádiumában ne vitessenek fejedelmi tanács elibe. Végre nem mellőzhetik el a Rendek annak megemlítését is, hogy mivel a válópereknek a felséges udvarhoz való felküldése által azoknak végzése, némellykor több esztendőkre halad, ezen körülmény nem ritkán okoz az ügy ellátása alatt erkölcstelen életre fajulást, különösen a szegényebb sorsú személyeknél, kiknek az élet súlyos terhei hordozása miatt leginkább van szükségök házi körökben segédtársra; egyszersmind elszegényülés kútfeje, mert sok költségbe kerül a távol fekvő városban, Bécsbeni perlekedés, s annak folyamára való felügyelet. A protestánsok egyházi igazgatóságába polgári hatalom befolyásának sérelmes jelei következőkben mutatkoznak: az Approbata 1. r. 1. czime 3-dik cikkelye ezen rendelése : „Az eklésiai directiókban és rítusokban reformálniok, vagy variálniok az eklesiáknak eleitől fogva szabados volt, melly keresztényi szabadság ezutánra is el nem rekesztetik és tiltalik“, ellenére a reformátusok egyházi gyűlésének maga kebelébeni igazgatást s javítását tárgyazó rendelkezése felsőbb parancsolat által 1836-ban megsemmisitetett; ezen kivül a kir. főkormányszék a n. enyedi főoskolánál 1835-ben a főegyházi tanács elmellőzésével némelly ifjak dolgában polgári és katonai biztosságot rendelt nyomozás végett; ugyan azon főoskolában professor Szász Károly ellen törvénytelen nyomozodás vitetett végbe; székely-udvarhelyi professor Eresei Jánosnak hivatalából való felfüggesztése és közkereset alá vettetése iránti rendelések adattak ki, és nemes Bardócz fiuszékben vargyasi eklésia fungens papja Szabó István az 1831-dik év, October 20-kán 4654. udvari szám alatt kelt rendelésnél fogva az unitarium consistoriumnak 1833-beli felírása ellenére is polgári itélőszék előtt pereltetett meg, sőt még a külső hatalom házasságok megsemmisítésébe is elegyedett, amidőn felsőbb rendeletből, a hathéti oktatás elmulasztása miatt későbben történt házassági szövetség törvénytelennek nyilváníttatott, s megsemmisittetett, a felek további együttlakástól eltiltanak, mint Udvarhelyszéken aldobolyi Miklós Gergely és felesége Lázár Borbála, úgy szintén Kolos megyében szász ludvégi lakos Kis Mihály és felesége Jakab Éva, de többek példái is bizonyítják. — A rom. katolikusok sem kevésbé vannak megterhelve, midőn közülök is a polgári főbb hivatalbelieknek és pátronusoknak, noha az Approbate 1. rész 1. czime 3-ik czikkje szerint (melly az egyházi igazgatásra nézve a vallások között külömbséget nem teszen) épen azon joguk van az egyházi dolgok, nevelő intézetek is alapítványok elrendezésébe béfolnyi mint a protestánsoknak, mégis el vagynak zárva egyházi gyűlések nem léte miatt mind attól, hogy egyházi kormányzásnak a törvény rendelete szerint hozzájárulásuktól függő ágaiba béfolyhassanak, hogy őseik kegyes hagyományaiból alapítványaiknak kezelésébe, mellyeket pedig az 1791. 54. törvényczikk rendszabásához képest az alapítók által elintézett czélra kell fordítani, bele szólhassanak is, s mind attól, hogy gyermekeik nevelési rendszerébe betekinthessenek, s így e mindenek felett fontos feladatát a polgári kötelességnek a törvények által biztosított igazuk szerint teljesíthessék, és igy kénytelenek mindezen hatóságok egy országban, hol egyoldalú kormányi rendeletek által egyéb a nevelésnél kevesebb fontosságú dolgok sem kormányoztatak, a törvények, jelesen az 1791 -ki 8-ik czikknél fogva törvények korlátai közé szorított igazgatás által, szabad tetszésü elrendezés szerint, az igazgatás és papság kirekesztő szabad bánása alatt látni: következőleg képtelenek ezen rendszerből kifolyólag növendékeiket ollyanok keze és általános befolyása alá adni, kiknek e fontos vállalatra való kiszemelésében részt nem vesznek, s e szerint merő ösmérellen, s a honnak, mellynek számára kell nevelniök, érdekébe nem avattakra bízni gyermekeiket. Mivel tehát mind szükségesség, mind a törvény szempontjából múlhatatlan a katholika egyházi igazgatás helyreállítása, kérettessék meg Ő Felsége, hogy miután 1792-ben 2893. udvari szám alatt költ kegyelmes királyi leiratának ezen szavakban : „dementer admissum, ut catholici eliam negolia scholastica fundationalia et ecclesiastica, ad instar consistoriorum reliquarum in Transilvania receptarum religionum sub suprema inspectione nostra regia, salvisque circa illud majestalicis juribus seorsim pertractenti etc. etc. elismerte a katholika vallás sorsosainak ezen jogát: méltoztassék a catholicum consistorium létrehozása iránt, az e részbeni eddig fenálló sérelmek megszüntetése iránt kegyesen rendelkezni; annyival is inkább, mivel azon esetben, ha consistoriumuk organisáltatni fog, s létrehozatik, magok a katholikusok is nevelő intézeteikhez, mellyeknek elintézésében béfolyással lesznek, több bizodalommal fognak viseltetni; méltoztassék továbbá a protestáns egyházi itélőszékeket is jegyzőkönyveik vitele s válóügyeik folytatása körül törvényszerinti jogaik gyakorolhatásában nem korlátozni. 1842-ben august. 13-kán 2715. udvari és 9637. fökormányi szám alatt, 1836-ban pedig ápril. 18-kán 3936. főkormányi szám alatt, megújítva kibocsátott felsőbb rendeletek, mellyek szerint a theologicus és symbolicus könyveknek a püspökök felügyelete alatti kinyomtatása gátoltatik, mind addig, mig a kir kormányszéknek megvizsgálás végett bé nem adatnak; sértik a felhozott 1791 -ki 56-dik törvényczikk azon biztosítását: „libros religiosos fum symbolicos, quam theologicos cujusvis religionis receptae, absque influxu unius religionis in alteram imprimi facere liberum erit“ midőn külömböző vallásu tanácsnokok, más hitűek vallásos könyveit veszik vizsgálat és birálgatás alá; meg van sértve továbbá azon biztosíték is, melly az említett czikk ezen szavaiban foglaltatik: „plenaria super his inspectio episcopis, et respective consistoriis singularum religionum relinquitur;“ midőn a törvények által rendelt plenaria inspectiótól elrekesztetnek a püspökök, mert minden következés nélküli az általok történt revisio mindaddig, mig a kir. kormányszék helybenhagyása nem járul hozzá, e szerint az appellatioba vitetik a revisio az illető püspökök elöl, kiknek ezen törvény sub gravi responsabilitate, „plenaria inspectiót“ adott, még pedig más vallásbéliek ebbe, kiket a beleelegyedéstöl ugyan azon törvény nyilván elrekeszt. A mivelődés szabadsága mennyire méltányoltatott századokkal azelőtt már őseinktől, mutatja az Approbata 1-sö rész 6-dik czime 1-ső czikkelye, melly szerint senki földhöz kötött jobbágyainak gyermekeit, az oskoláktól el nem foghatta ; mutatja ugyan az Approbata 3-dik része 14- dik czime, valamint a Compilata 2-dik része 1-ső czime 4 dik czikk 20-dik pontja, s ugyan azon törvénykönyv 3-dik részének módosított 9 dik czime, mellyben a tapasztalás végetti kiutazás szabadságát örökös változhatatlan elvül kívánták eleink, nagy haszna felől meggyőződve, maradékaikra általhagyni. Illy erős meggyőződésben lévén még ma is, nem lehet fájlalva nem tapasztalni a KK-nak és RR-nek, hogy a tanulás végetti kiutazás külföldi egyetemekbe, az Appr. 3-dik rész 14-dik czimének ellenére, melly ezt tartja: „a békességes tartományokba menni kívánók csak azon esetben futatnak, ha hazaárulás gyanúja van irántok“, megszoritlatik, melly megszorítás noha utóbbi időkben kiadott kir. rendeletek által enyhítve látszik lenni, nem létez mindazáltal e részben kivántató biztosíték, minthogy a tilalom a Németországon kívüli egyetemekre nézve most is fenál, melly megszorításból reformátusok ágostai hiten lévőkre nézve még azon sérelem is származik, hogy mivel növendékeik segéllésére Németország más részeiben, úgyszintén Svédhonban és Hollandiában is hajdan alapított beneficiumaik e tilalom miatt nemcsak használatlan hevernek, de az elveszésnek ki vagynak téve; kérettessék tehát ő Felsége, hogy ezen sérelem orvoslásával a külső egyetemekre való szabad kimehetésre törvények szerint utat nyitni méltóztassék. Az elősoroltakon kivül a felterjesztendő feliratban megemlitendőnek találták a KK. és RR. a vallások jogegyenlőségét sértő azon törvényellenes módot, mellynél fogva az illető vallások szertartásainak közvetetlen megzavarásával szokatlan innep u. m. Szent István napjának megülése parancsoltat.a, ennek eltörlését, mint szinte a protestáns püspököknek azon czimjét, mellyel az 1791-ki 56-dik czikkben is neveztetnek, megadni s adatni, az egyik vallásnak kiváltabban részébe jutott azon kedvezéseket, mellyek szerint a szebeni Theréziánumban országos költségen tanuló nevendékek mind csak katholikusok lehetnek, s az oda bévett protestáns gyermekek az 1791-ki 57-dik czikk nyilvános rendszabása ellen katolikusokká neveltet.