Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-08-01 / 60. szám

kineveztetését megállapították; és következőleg, a rendsze­rinti tisztviselőknek megválasztatások után tisztelt főispányi helytartó úr által a KK- és RRkel tartott igen számos ta­gokból álló conferentiában ezen rendszeresítendő új esküi­tek minden járásra ki is jeleltettek, megállapodván abban is, hogy még ezeken felül minden járásban egykét tisztelet­beli esküitek is neveztessenek, s ezeknek következésé­ben ajun. okán folytatva tartatott tisztválasztási közgyűlé­sen ezen rendszeresített négy esküiteknek, ezek után pe­dig a tisztbelieknek is kineveztetése megtörténvén, egy­szersmind, a m. főispányi htó ur s számos tagok indítvá­nyára a nm. htó tanács, több, hatósabb inditóokokkal támo­gatott felírással megkérettetni határoztatok, hogy ezen négy uj, rendszeresített s a többiekkel egyenlő, valóságos es­­kütűi hivatalos terheket viselő esküiteknek a többiekéhez hasonló rendes fizetéseket is kieszközleni méltóztassék ; egyszersmind egyúttal, a­mennyiben sajnosan s közönsé­gesen tapasztaltatok, hogy az eddigi két közbátorsági bizto­soknak a közönségre igen érdekes kötelességeknek kétkét járásban pontosan megfelelni általában lehetetlen, ennél­fogva ismét minden járásban egy bátorsági biztosnak meg­­engedtetése a nm. m. kir. htó-tanácstól szinte kikérettetni meghatároztatok. Ezeknek előrebocsátásával tehát, az újon­nan választott tisztikar névsora, a választások rendje és so­ra is pontosan megtartatván, a következendő. Első alispán: Szatmáry Király József, 2od alispán Palóczy László, fő­jegyzők egyenlő ranggal, a­mint az a magok igen szerény nyilatkozások mellett is, megállapittatok : Okolicsányi Ján. és Rácz János, első aljegyző: Okolicsányi Manó, kik Török Sándor. Tiszteletbeliek : Szűcs Miklós, Bóna József, Zsar­­nay György, Telegdi Pál; hadi pénztárnok: Lossonczy Ká­roly; házipénztárnok : Dominkovics Lajos; számvevő: Kiss László; adószedők a miskolczi és egri járásokban: Visolyi Dániel, a sz.-péteri és szenderi járásokban: Szalay Mihály. Tiszti főügyész: Bakó János; alügyészek: Isó Bay Berta­lan, 2ik Bárány Farkas, 3ik Herke Miklós szavazattal. Tisz­teletbeliek: Rátsok István, Vadnay Barnabás, Bakos Antal, Szűcs Sámuel, Kassay Pál, Farkas Miklós, Miskolczy Ábra­­hám és Csipányi Ferdinand. A miskolczi járásban : főszbiró: Gencsy László, középponti szbiró: Sebe József, alszbirák: Bárány Bertalan, Vadnay Miksa, Visolyi Károly. Rendsze­rinti esküstek: Vadnay Bertalan (középponti) Molnár Zsig­­mond, Pásztor József, Dobozy Dániel, a­kik­szbiróhoz rend­szeresített esküit Frona Dániel. Tiszteletbeliek: Vadnay Pál, Ötvös Lajos, Dálnoki Nagy László, Nagy István. Az egri já­rásban : főszbiró: Szemere Bertalan, alszbirák: Paulikovics László, Szepessy Ferencz, Kondó Ferencz. Rendszerinti es­küdtek: Fekete Mih , Szabó György, Mar­ton Károly. A bikszb. mellé rendszeresített esküdt Szatmáry Gábor. Tiszteletbeli Barczikay János. A sz­péteri járásban : főszbitó : ifjabb Ra­gályi Károly, szavazattal; alszbirák: Fodor Ferencz, Holló Ignácz, Szent-Imrey László. Rendszerinti esküitek: Farkas János, Vass István, Elek László, a­kik­szbiró mellé rend­szeresített esküit Csomós Bertalan , tiszteletbeli Szrogh Im­re. A szenderi járásban: főszbiró: Gombos Miksa, alszbi­rák: Lossonczy András, Okolicsányi Lajos, Osvárth Mihály. Renszerinti esküitek: Szalay Pál, Varnay Ferencz, Szép Sámuel, a­kik szbiróhoz rendszeresített esküit: Czikó Bol­dizsár. Tiszteletbeli Vattay Bertalan. Magtári biztosok: A miskolczi járásban: Bozsik István, az egriben: Bódogh Pé­ter, a sz.-péteriben: Szűcs István, a szendreiben: Schleksig István. Várnagy: Orásy József. J. C. M. Detrekő, jul. 19. A tavasz kezdete legjobb reménnyel biztata bennünket, május havában s junius elején — melly hónap 14-dikén hasznos esővel áztatá szomjas határunkat — abban a reményben lévén, hogy az idei esztendő igen gazdagon fogja fizetni gazdaság körül tett fáradságunkat, de reményünkben megcsalódunk, mivel június 14-kétől július 19-ig olly nagy szárazság uralkodik, hogy a jobbágyok ké­ső tavaszi vetése csaknem egészen kiszáradt, mindazon­ál­tal hálát adunk az egeknek­ az itt levő környékbeli őszi ve­tés a középszerűnél jobb termést ad, korábbi árpáink szinte kielégítenek; a szénatermés jobb a tavak­nál, és több is, melly bő takarmánytermést az idén kivált nagy kincsnek nevezhet­jük, mivel az itteni környéken szénatakarítás alkalmával a zsidók 3—4 váltó forintjával vásárlolták a szénát; boldog Isten! uj termésig milly szörnyű nagy árra hághat a takar­mány! legyen kivált számosabb marhával biró uraságoknak, és egyes gazdáknak különös figyelme és kivált a takarmá­nyozás körül legfőbb gondja, hogy takarmánygazdálkodás tekintetéből a marhát éhség által meg ne rontsák, vagy talán olcsó áron kénytelenilessenek áruba adni; sarját ott reményi­hetünk , hol rétjeinket vizezhetjük; de ezt sem bőven, mivel a folyókban a viz csekélysége korlátol bennünket. — A nagy szárazság miatt szántóföldjeinken a forgatást nem eszkö­zölhetjük, s igy e fontos munkával elkésünk. — A mi a mar­­halegelőket illeti, az egész detrekei uradalomban, úgy az uraság valamint jobbágyok szarvas és gyapjas marhája leg­kisebb szükséget sem szenved, mivel részszerint ollyas ré­teken, a hol sarjut nem reménylünk, részszerint völgyes erdőkben elegendő táplálékot talál a marha, mellynek kö­vetkezésében barmaink jó állapotban találtatnak. Boldog tájéknak nevezhetni a Pozsonytól egy vonalban menő kárpát hegyalját az egész Morva folyásáig tartó síksággal, melly környékből e­z. esztendőben Pestre legalább 25-30 ezer mérő rozs szállítatolt, melly még mind ekkoráig hallatlan gabonakereskedés vala. A burgonya, mint szinte a kender is, a nagy szárazság miatt fonnyadozik; s ha a kenderter­mésben e vidéken rosz termés lenne, az a mi tótjainkra szörnyű csapás volna, mivel a kender a jobbágyok nagyobb részének legérdekesb kereskedési ága, de mindezen hibá­kat, az ég jóvoltából­ egy országos jó eső helyrehozhatja. Andor János, gazdatiszt. Segesvárt, jul. 3-kán borzasztó jégesső volt. Több napokig tartó szép és meleg idő után jul.­ikán estve könnyű fellegek mutatkoztak az égen, mellyek másnap reggel mind csoportosabban kezdettek öszvevonulni, minek következé­séül déltájban nyűgöt és délnyugat felől az ég egészen beborulván komor sötétség lett. Épen 12 órakor kemény csattanások közt kezdődött a zivatar. Alig esett néhány csep­ésse, midőn a jég nagy erővel és darabig szárazon hullott, míg nem záporelső közben lassan kint elmúlt. Sze­recsendió, sőt kis tyúktojás nagyságú, többnyire kerek és sima jégdarabok estek, voltak azonban éles szegletüek és hegyesek is, a mellett mindenik átlátszó volt, de közepében lévő hófehérségű, keresztül nem látható, tökéletesen kerek maggal. A zivatar északkelet felé vonult. Öreg emberek állítása szerint, illy nagyságú és alakú jégdarabokat soha sem láttak. A városhoz közel és azon felül nem sok kárt tett, de a törökbuzaföldeket lepocsékolta és teljesen sem­mivé tette. A szőlőkben tett kár felöl még bizonyost nem lehetett tudni. Segesváron kivül a jég Nagyszőlősnek ha­­határát, kivált búzaföldjeit elverte. Erdélyi országgyűlés. (A jul. 4-kén tartott 81. országos ülés vallás tárgyábani határozatinak folytatása.) Az egyházi igazgatás kezelésébe polgári kormány avatkozásá­nak sérelmes példái mutatkoznak abban, hogy a protestáns egyházi igazgatóságoknak jegyzőkönyvei a kir. kormány­szék által megvizsgáltatni parancsoltatnak, továbbá a pro­testánsoknál házassági véd rendeltetvén, minden válóügyek, ha szintén a generális synodus ítéletén a felek megnyugod­nának is, a felséges thronus elibe felkéretnek, s hogy a pro­testánsok egyházi igazgatóságába polgári, sőt katonai be­­folyás férkőzött bé, az illyetén egyházi igazgatás hatóságát keskenyítő idegen beavatkozás általános szempontból te­kintve sérelmére van a Leopoldi körlevél ezen rendeletének: „in causa receptarum religionum, scholarum nihil alterabi­­tur, contradictionibus seu sacri, seu profani ordinis nihil in contrarium valentibus“, különösen pedig annál sérelmesebb az 1831. 5057. kormányi szám alatt kelt rendelet által a protestáns egyházi igazgatóság jegyzőkönyveinek a kor­mányszék utjáni felkérése, mivel ez által rés nyílik világos törvények ellenére egyik vallásbeli tanácsoknak befolyni a kormányszéknél, a más bevett vallások egyházi dolgaiknak ellátásába. Mi illeti továbbá az 1813-ki 1204. udvari szám alatti felsőbb rendelést, miszerint a protestánsok válóperei az udvar elibe felkéretnek, az ellenkezik az 1791—ki 32-dik törvényczikknek ezen szavaival: „benigne annuente sua Ma­­jestate sacratissima, omnia fora judicialia, civilia, ecclesi­astici et criminalia, tama superiora, quam inferiora trium in magno principali Transsylvaniae nationum in prislinam le­galem et respective diplomaticam formam et activitatem res­­tituuntur“, mert a felhozott törvénynek szavaiból tisztán ki­tetszik, hogy a házassági ügyek olly hatósággal rendeltettek vissza az azelőtti törvényszékekre, millyenel bírtak, mielőtt felséges II. József császár polgári ítélőszékekre utasította volna azokat, hogy pedig a protestánsoknál, a házassági ügyeknek papi itélőszék, azaz generális synodus előtt kel­lett bevégeztetni, ezt kétségen kivül bizonitja a nemzeti fe­jedelmek alatt hozott, s azok által innepélyesen is megerő­sített 93-dik canonjok illy szavakban: „Episcopus evocatis secum in consistorium senioribus et assessoribus communes causas appelatas, et transmissas, bona fide, et secundum dictamen conscientiae revident, discutias, peremion­e decidat, nec illine ad superiorem sedem appellare licet;é­s ezen egyházi törvénynek szakadatlan, és tettleges gyakorlatában találta a protestánsokat, a bevett vallások jogát biztosító Leo­poldi kötéslevél 1-ső pontja is. Továbbá a vallások jog­egyenlőségéből folyó következetesség kívánja, hogy vala­mint a katholikusoknak válópereik tökéletes bevégzésekig, mind csak spirituale fórumokon folynak, úgy a protestán­soknak illyetén ügyei, a végső elhatározás stádiumában ne vitessenek fejedelmi tanács elibe. Végre nem mellőzhetik el a Rendek annak megemlítését is, hogy mivel a válópe­reknek a felséges udvarhoz való felküldése által azoknak végzése, némellykor több esztendőkre halad, ezen körül­mény nem ritkán okoz az ügy ellátása alatt erkölcstelen életre fajulást, különösen a szegényebb sorsú személyeknél, kiknek az élet súlyos terhei hordozása miatt leginkább van szükségök házi körökben segédtársra; egyszersmind elsze­­gényü­lés kútfeje, mert sok költségbe kerül a távol fekvő városban, Bécsbeni perlekedés, s annak folyamára való fel­ügyelet. A protestánsok egyházi igazgatóságába polgári hatalom befolyásának sérelmes jelei következőkben mutat­koznak: az Approbata 1. r. 1. czime 3-dik cikkelye ezen rendelése : „Az eklésiai directiókban és rítusokban refor­­málniok, vagy variálniok az eklesiáknak eleitől fogva szaba­dos volt, melly keresztényi szabadság ezutánra is el nem rekesztetik és tiltalik“, ellenére a reformátusok egyházi gyű­lésének maga kebelébeni igazgatást s javítását tárgyazó rendelkezése felsőbb parancsolat által 1836-ban megsem­­misitetett; ezen kivül a kir. főkormányszék a n. enyedi fő­oskolánál 1835-ben a főegyházi tanács elmellőzésével né­­melly ifjak dolgában polgári és katonai biztosságot rendelt nyomozás végett; ugyan azon főoskolában professor Szász Károly ellen törvénytelen nyomozodás vitetett végbe; szé­kely-udvarhelyi professor Eresei Jánosnak hivatalából való felfüggesztése és közkereset alá vettetése iránti rendelé­sek adattak ki, és nemes Bardócz fiuszékben vargyasi eklé­­sia fungens papja Szabó István az 1831-dik év, October 20-kán 4654. udvari szám alatt kelt rendelésnél fogva az unitarium consistoriumnak 1833-beli felírása ellenére is polgári itélőszék előtt pereltetett meg, sőt még a külső ha­talom házasságok megsemmisítésébe is elegyedett, amidőn felsőbb rendeletből, a hathéti oktatás elmulasztása miatt későbben történt házassági szövetség törvénytelennek nyil­váníttatott, s megsemmisittetett, a felek további együttlakás­tól eltiltanak, mint Udvarhelyszéken aldobolyi Miklós Ger­gely és felesége Lázár Borbála, úgy szintén Kolos megyében szász ludvégi lakos Kis Mihály és felesége Jakab Éva, de többek példái is bizonyítják. — A rom. katolikusok sem kevésbé vannak megterhelve, midőn közülök is a polgári főbb hivatalbelieknek és pátronusoknak, noha az Approbate 1. rész 1. czime 3-ik czikkje szerint (melly az egyházi igazgatásra nézve a vallások között külömbséget nem te­­szen) épen azon joguk van az egyházi dolgok, nevelő inté­zetek is alapítványok elrendezésébe béfolnyi mint a protes­tánsoknak, mégis el vagynak zárva egyházi gyűlések nem léte miatt mind attól, hogy egyházi kormányzásnak a tör­vény rendelete szerint hozzájárulásuktól függő ágaiba bé­­folyhassanak, hogy őseik kegyes hagyományaiból alapít­ványaiknak kezelésébe, mellyeket pedig az 1791. 54. tör­­vényczikk rendszabásához képest az alapítók által elintézett czélra kell fordítani, bele szólhassanak is, s mind attól, hogy gyermekeik nevelési rendszerébe betekinthessenek, s így e mindenek felett fontos feladatát a polgári kötelességnek a törvények által biztosított igazuk szerint teljesíthessék, és igy kénytelenek mindezen hatóságok egy országban, hol egyoldalú kormányi rendeletek által egyéb a nevelésnél kevesebb fontosságú dolgok sem kormányoztatak, a tör­vények, jelesen az 1791 -ki 8-ik czikknél fogva törvények korlátai közé szorított igazgatás által, szabad tetszésü el­rendezés szerint, az igazgatás és papság kirekesztő szabad bánása alatt látni: következőleg képtelenek ezen rendszer­ből kifolyólag növendékeiket ollyanok keze és általános befolyása alá adni, kiknek e fontos vállalatra való kiszeme­lésében részt nem vesznek, s e szerint merő ösmérellen, s a honnak, mellynek számára kell nevelniök, érdekébe nem avattakra bízni gyermekeiket. Mivel tehát mind szükséges­ség, mind a törvény szempontjából múlhatatlan a katholika egyházi igazgatás helyreállítása, kérettessék meg Ő Felsé­ge, hogy miután 1792-ben 2893. udvari szám alatt költ ke­gyelmes királyi leiratának ezen szavakban : „dementer ad­­missum, ut catholici eliam negolia scholastica fundationalia et ecclesiastica, ad instar consistoriorum reliquarum in Transilvania receptarum religionum sub suprema inspectione nostra regia, salvisque circa illud majestalicis juribus seor­­sim pertractenti etc. etc. elismerte a katholika vallás sor­­sosainak ezen jogát: méltoztassék a catholicum consisto­rium létrehozása iránt, az e részbeni eddig fenálló sérel­mek megszüntetése iránt kegyesen rendelkezni; annyival is inkább, mivel azon esetben, ha consistoriumuk organisáltatni fog, s létre­­hozatik, magok a katholikusok is nevelő inté­zeteikhez, mellyeknek elintézésében béfolyással lesznek, több bizodalommal fognak viseltetni; méltoztassék továbbá a protestáns egyházi itélőszékeket is jegyzőkönyveik vitele s válóügyeik folytatása körül törvényszerinti jogaik gya­­korolhatásában nem korlátozni. 1842-ben august. 13-kán 2715. udvari és 9637. fökormányi szám alatt, 1836-ban pe­dig ápril. 18-kán 3936. főkormányi szám alatt, megújítva kibocsátott felsőbb rendeletek, mellyek szerint a theologicus és symbolicus könyveknek a püspökök felügyelete alatti ki­nyomtatása gátoltatik, mind addig, mig a kir kormányszék­nek megvizsgálás végett bé nem adatnak; sértik a felhozott 1791 -ki 56-dik törvényczikk azon biztosítását: „libros reli­­giosos fum symbolicos, quam theologicos cujusvis religionis receptae, absque influxu unius religionis in alteram imprimi facere liberum erit“ midőn kü­lömböző vallásu tanácsnokok, más hitűek vallásos könyveit veszik vizsgálat és birálgatás alá; meg van sértve továbbá azon biztosíték is, melly az említett czikk ezen szavaiban foglaltatik: „plenaria super his inspectio episcopis, et respective consistoriis singularum religionum relinquitur;“ midőn a törvények által rendelt plenaria inspectiótól elrekesztetnek a püspökök, mert min­den következés nélküli az általok történt revisio mindad­dig, mig a kir. kormányszék helybenhagyása nem járul hoz­zá, e szerint az appellatioba vitetik a revisio az illető püspö­kök elöl, kiknek ezen törvény sub gravi responsabilitate, „plenaria inspectiót“ adott, még pedig más vallásbéliek eb­­be, kiket a beleelegyedéstöl ugyan azon törvény nyilván elrekeszt. A mivelődés szabadsága mennyire méltányolta­­tott századokkal azelőtt már őseinktől, mutatja az Approbata 1-sö rész 6-dik czime 1-ső czikkelye, melly szerint senki földhöz kötött jobbágyainak gyermekeit, az oskoláktól el nem foghatta ; mutatja ugyan az Approbata 3-dik része 14- dik czime, valamint a Compilata 2-dik része 1-ső czime 4 dik czikk 20-dik pontja, s ugyan azon törvénykönyv 3-dik részének módosított 9 dik czime, mellyben a tapasztalás véget­ti kiutazás szabadságát örökös változhatatlan elvül kí­vánták eleink, nagy haszna felől meggyőződve, maradékaik­ra általhagyni. Illy erős meggyőződésben lévén még ma is, nem lehet fájlalva nem tapasztalni a KK-nak és RR-nek, hogy a tanulás végetti kiutazás külföldi egyetemekbe, az Appr. 3-dik rész 14-dik czimének ellenére, melly ezt tartja: „a békességes tartományokba menni kívánók csak azon esetben fu­tatnak, ha hazaárulás gyanúja van irántok“, meg­­szoritlatik, melly megszorítás noha utóbbi időkben kiadott kir. rendeletek által enyhítve látszik lenni, nem létez mind­­azáltal e részben kivántató biztosíték, minthogy a tilalom a Németországon kívüli egyetemekre nézve most is fenál, melly megszorításból reformátusok ágostai hiten lévőkre nézve még azon sérelem is származik, hogy mivel növen­­dékeik segéllésére Németország más részeiben, úgy­szin­tén Svédhonban és Hollandiában is hajdan alapított benefi­­ciumaik e tilalom miatt nemcsak használatlan hevernek, de az elveszésnek ki vagynak téve; kérettessék tehát ő Felsé­ge, hogy ezen sérelem orvoslásával a külső egyetemekre való szabad kimehetésre törvények szerint utat nyitni mél­­tóztassék.­­ Az elősoroltakon kivül a felterjesztendő feli­ratban megemlitendőnek találták a KK. és RR. a vallások jogegyenlőségét sértő azon törvényellenes módot, mellynél fogva az illető vallások szertartásainak közvetetlen megza­varásával szokatlan innep u. m. Szent István napjának megülése parancsoltat.a, ennek eltörlését, mint szinte a protestáns püspököknek azon czimjét, mellyel az 1791-ki 56-dik czikkben is neveztetnek, megadni s adatni, az egyik vallásnak kiváltabban részébe jutott azon kedvezéseket, mellyek szerint a szebeni Theréziánumban országos költsé­gen tanuló nevendékek mind csak katholikusok lehetnek, s az oda bévett protestáns gyermekek az 1791-ki 57-dik czikk nyilvános rendszabása ellen katolikusokká neveltet.

Next