Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-11-21 / 92. szám
nak szemrehányásokat tegyenek, miszerint bármilly csekély bajon sem képes segitni. A kormányzó épen most minden spanyol katonának, a kik az 1832 táborzásban fogságba estek és Francziaországba vitettek, különös érdemjegyet adott. Törökország, Konstantinápolyból, nov. skai tudósítások szerint a cs. kir. austriai udvarhoz utan kinevezett török követ Rifaat basa oc. 27-én a fővárosból Kestendsebe elutazott, a Dunán becsbe menendő. A bujukderei öbölnél az ott horgonyzó ,,Montecuccoli“ cs. kir. hadibrig által az illető számú ágyulövésekkel üdvözöltetett. A legújabb tudósítások Beyrutból jelentik, hogy az albán katonaság Kesruanban uj kicsapongásokat követett el, három keresztény templomot kirabolt s a jelen volt keresztényeken méltatlankodott. E tudósításokhoz hozzátéve, hogy a török hatóságok Beyruban az ottani angol és orosz főconsulokat, kik közbenjárni akartak, a vad katonák durva kitöréseinek véget vetendők, megvetéssel visszautasíták, sőt ellenük a legdurvább szidalmakkal éltek. Konstantinápolyban az orosz párt látszólagosan kellemetlenül érintve ama körülmény által, hogy Mihály herczeg ausztriai birtokra vonult, ahelyett hogy menekvés helyéül Szerbia protectorának országát választotta volna. Egyébiránt épen nem lehet feltenni, hogy a többi három hatalmasságok a három herczegség minden ügyeiben kizárólagos közbenjárási jogot engedjenek az orosz kabinetnek. Oroszország protectorátusa Szerbia felett az 1804. évben Cserni György által történt segedelemre hívásán alapul, midőn a sz.pétervári kabinet feleletében a szerbeket panaszaikkal Konstantinápolyba utasította, megígérvén, hogy orosz részről ott fog közbenjárás létezni. Oroszország nem is mulasztotta el e közbenjárást, s a bukaresti, akkrmani és drinápolyi békekötések Szerbiára nézve kedvező pontokat foglalnak. E szerződésekből ugyan a porta ellen kényszerítési joggal összekötött garanciát lehet származtatni, de e kezesség szigorú magyarázatnak van alávetve és az oroszok által elismert közbe nem járási elv kivitelének tekinthető, s igy a szerbeknek a portától adott jogokra és szabadalmakra vonatkozhatok, mellyek ama szerződésekben világosan kifejezvék. Most sem Bukaresztben sem Akiermanban sem Drinápolyban nem történt érintés Milos családjáról vagy egyéb szerb országnagyok családjáról, sőt inkább a szerb nemzet tekintetett minden alkudozások tárgyának. Pedig az 1831. kelt haitiseriff, melly az akiermani szerződésre hivatkozva a szerb nemzet szabadalmait felszámolja, világosan mondja: „Obrenovics Milos mostani herczeg magas portám iránti hivsége jutalmául s a berátnál fogva, mellyel ellátva van, mint a szerb nemzet herczege megerősittetik s e méltóság családjáé marad.“ Ama hattiseriff még további rendelkezést foglal, melly a szultán képviselője utóbbi magaviseletével nem látszik összeegyeztethetőnek: „Magas portám hatóságai sem a belügyekbe sem az ország vitakérdéseibe nem avatkozandnak.“ Oroszország által a szerbek részére biztosított jogok közt világosan engedtetik, az ország főnökeit szabadon választani, s teljes joggal lehet mondani: Oroszország a szerb nemzet jogait a porta ellenében biztosította, de soha a szerbek által választott herczegek jogait a szerbek ellenében. Mihály kormányra jött atyja elűzetése által, anélkül hogy ezen Oroszország különösen megbotránykozott volna. A jog, mellyet a szerbek az atyán, még pedig a védő hatalom részéröli akadályoztatás nélkül elkövettek, e hatamasságra nézve a fiúra vonatkozólag botrányosabb nem lehet. A porta, melly Milos családnak örökséget adott, egyébiránt eléggé világosan megmutatta, hogy Milost, következőleg utódját is a magas porta felelős tisztviselőjének tekintette ; igy a febr. 7. beratban , melly által Milos örökös herczegnek létetik, világosan rendelve, hogy Milos minden ügyeket vezérlendő Szerbiában, hogy a többi minden tisztviselők és alattvalók hozzá, mint beyhez, forduljanak stb. De nem tekintve sőt megengedve azt, hogy a porta nincs jogában, ha a Mihály hg ellen eszközölt letételt helyben hagyja, csak azt érintjük, hogy nem egyedül Oroszország bír kirekesztőleg joggal a portát mérsékeltebb nézetekre bírni, hanem hogy minden hatalmasságokat egyenlő jog illet, alkalmatos előterjesztések által a török kormányt jobb útra vezetni. A nagyúri biztos Sekib effendi Szerbiából visszatért és a porta által igen jól fogadtatott. Ghika Sándor Oláhország hospodárja épen ünnepélyes beiktatásának nyolczadik esztendejében tétetett le méltóságából. Bukarest, nov. 3. Folyó hó 1-jén történt nyilványos fölolvastatása az eddigi hospodár Ghika Sándor herczeg letételét illető fermánnak. A török biztos Sawfet efendi, délben a statustitoknok által a nagybán (Philipesko György) hintáján lakásáról elhozatott s egy osztály lovaskatonaság által előtte lépdelve ünnepélyesen a fejedelmi palotába (melly statusépület) vezettetett, hol a különféle hivatalok, élükön a három kaimakám, fogadák őt a lépcsőknél. Az elfogadó teremben a bojárok s nagyszámú nézők valának gyülekezve. A török biztos számára karszék állott készen, míg a többiek mind állottak. A fermán először török nyelven olvastatott föl a tolmács által, aztán pedig a stalustitoknak olvasó hangosan az oláh nyelvre fordítást. Végre a nagyban, a török biztoshoz fordulván, a kalmakamok nevében rövid beszédet tartott, mellyben azon ünnepélyes ígéretet fejezé ki, hogy az ideiglenes kormány kötelességévé teendi hivatalát leglelkiismeretesebben ellátni. A szertartás végével Sawfet efendi az előbbi módon visszaviteleit lakására. A legnagyobb nyugalom és rend uralkodik az országban mindenütt. A fenebb említett fermán (1258. évi Ramasan közepén vagy is 1842. évi October elején kelve) így hangzik: „Oláhország mostani főpapjához, a rimniki, buseoi és argisi püspökökhöz; a nagy tanács elnökéhez ; a belügyek és igazságszolgáltatás igazgatóihoz, kik, Oláhország vajdája szükségessé lett letételének következtében, szabályszerűleg e fejedelemség kalmakanjaivá neveztettek; Oláhország statustanácsa valamennyi tisztviselőjéhez , valamennyi nagybojárathoz, a rendes és rendkívüli nagygyűlés tagjaihoz s a többi előkelőkhöz (kiknek engedelmessége gyarapodjék). Parancs. Azon szolgálatok, mellyekkel Oláh- és Morvaország vajdái fölruházvák, ezeknek kötelességükké teszi, mindazon közhatározatokat rendesen és ügyesen végrehajtani, mellyek dicső és fenséges elődeim által ezen, örökös birodalmam egy részét tevő tartományok lakosainak adott s az erőben álló, különféle időkben magas portám és az orosz udvar közti szerződések által helybenhagyott és megerősített különféle szabaditékok- s az ő és uj szabályzatra vonatkoznak ; s figyelmét oda irányozni, hogy soha se tétessék valamelly cselekvés vagy lépés, melly azokkal ellenkeznék. Mindazáltal utóbbi időben tudomásomra jutott, hogy e császári tartományunkban igazságos panaszok emeltettek, mellyek szerint Ghyka Sándor herczeg, Oláhország mostani vajdája egy idő óta olly magaviseletet mutatott, melly ama kötelesség teljesítésében csekély figyelmét és gondját árulá el; egyszersmind avval vádoltatott, hogy az ország ügyei igazgatásában hanyagon és gondatlanul járt el. Ugyanakkor a nevezett vajda magas portámhoz olly panaszokat intézett, mellyek szerint a rendes közgyűlés tagjai, némelly bojároknak, kik ellenségei, bujtogatására és ármányai által ellene fölizgattattak, több rágalmazó vádak által fejedelmi tekintélye veszélyeztetett s a hatósága alá vetett ügyek vezetésében elbátortalaníttatott volna. — S minthogy Én, mikint uralkodói gondosságom kötelességemmé teszi, mindenkor legnagyobb fontosságot helyeztem a béke- és rendnek birodalmam minden részében a lakosok javára, fen tartásába , s a dolog ama helyzete világosan ellene volt császári akaratomnak: azért az igen jeles Sekib efendit, magas portám hivatalnokainak egyikét s a legfőbb igazságszolgáltató tanács tagját, a helyszínre küldeni azon különös megbízással, hogy amaz egyenetlenségekre nézve a szükséges ludakolásokat megtegye, a dolgok valódi helyzetének, mikint azok mindkét részről rajzoltattak, kikutatása s ekkép az ország nyugalma fontartását eszközlö tanácsadás végett. — Azon ludakolások után, mellyeket az imint nevezett biztos, utasítását teljesítőleg, a fenebb említett gyűlés tagjaitól, valamint más jól értesült és hiteles személyektől nyert, a vajda által, a szabályzat és megállapított elvek ellenére, mindenféle visszaélések és rendellenségek követtettek el, mind a pénzbeli és katonai ügyek igazgatásában, mind az igazság-kiszolgáltatásban s más az engedett szabadítékokból és csupa emberiségből eredő jogokra nézve, mikint ez a múlt évben ama gyűléstől a vajdához intézett felterjesztésben is megírva s mindenki előtt ismeretes ; s köztudomásilag bebizonyíttatott, hogy e császári tartományok lakosai, nagyobb- és kisebb rendűek, egyes erejükig igazságtalanságok és zsarolások által szenvedtek. S mindenek előtt, mig a fönérintett vajdának a gyűlés előtt a mondott fölterjesztésben kifejezett s elősorolt panaszok miatt ama visszaélések tárgyában elégtételt kellett volna adnia vagy magát igazolnia, megmutatván, hogy ama vádak igazságtalanul hozattak föl, mikint a magas portának fölterjesztése ez igazolást elmulasztá, a portát mintegy megvetni látszatott, mivel sem választ sem számot nem adott neki, illy módon mindenkit az igazságtalanság és nyomasztás ez állapotába sülyesztve, az ország előkelőivel ama panaszok miatt méltatlanul bánt, őket magától elidegenítette s maga ellen fölingerelte. Illy módon a legcsekélyebb biztosság sem maradt senkinek, szóval e tartomány nyugalma és rendje minden tekintetben megháborittatott. Az ügyek ez állása mellett a nevezett vajda, távol, hibáit elismerni s megvallani, nyakasaig megmaradt a mellett, hogy a panaszok harag- és boszuszülte rágalmak. Más részről kinyilatkoztatta a gyülekezet, mikint képes minden általa fölhozott panaszokat bebizonyítani s kész felölök nyilvánosan ítéltetni, s ez tagjai többségének részéről írásban meg is erősittetett. Ez kitetszik valamint a szóbeli ügy az írásbeli jelentésekből, mellyeket a fönérintett biztos magas portámhoz intézett s Önök tudomására is juttatott, mikép egyszernél többször tanácsolta a fönérintett vajdának, az ellene emelt panaszokat, mennyire lehetséges, megczáfolni, általa a viszálkodásoknak, amaz ellenségeskedéseknek és meghasonlásoknak véget vetendő, szerencsés harmóniát és kibékülést eszközlendő s illykép módot nyújtandó az egész tartomány békéjének helyreállítására ; hogy azonban tanácsai eredmény nélkül maradtak s a herczeg egy hajszálnyira sem akart gáncsolatra méltó eljárásával alábbhagyni. — Midőn tehát a vajda eljárásának fő jelleme s első kötelessége abban áll, hogy minden tekintetben az ő igazgatására bízott, császári tartományom lakosai nyugalmának és jóllétének olly fontos föntartásáról gondoskodni, s a hivség és becsületességnek, mellyet részéről megvártam, tanúságai csak eme kötelesség teljesítésében állnak, kötelesség elleni eljárása, melly az ellene emelt vádakat okozó, nevezetesen a becsületfeledés és hirtelenség, mellyel magát az évenkinti adó magas portámhoz szolgáltatása módjában terhelé, mindannyi világos tanúságai annak, hogy ő az országnak a közszabályzat által biztosított hasznokat a maga személyes hasznára fordította. Minthogy azon merészség, mellyel hasonló csineket elkövetett, minden hivség- és becsületességgel merőben ellenkezik ; azért vajdai hivatalában további megtartása lehetlenné vált. Mindamellett a nevezett vajdának, császári magas igazságszeretetemnél fogva, mindenek előtt nyilvános ítélet elébe kellett volna állíttatnia; azonban a fönebb említett körülmények és tények ama rendszabály hasztalanitására elegendők. — Császári akaratom tehát az, hogy a vajda azonnal letétessék, azáltal az ország nyugalmának gyorsabb eszközölhetése végett. Miután azon lett dolgok a szerződések erejénél fogva előlegesen a császári orosz udvar által is megvizsgáltattak és igazoltattak, a Konstantinápolyban lévő orosz követség magas portámnak hivatalosan jelenté, hogy a nevezett vajda letételének szükségessége udvara elött bebizonyíttatott s helybenhagyatott. Minthogy pedig a két kormány véleménye s nézete e pont fölött teljesen megegyezett, császári akaratom a herczeg letételére nézve a fölnevezett orosz követséggel szinte hivatalosan közöltetett. — Azért ti, a nagytanács elnöke, a belügy és igazság miniszerei, minthogy a tartomány alkotmányi szabályzata szerint jogotok van Oláhország ideiglenes kalmakamjai lenni, mig uj vajda választatott, s a kormány gyeplőjét átveszitek, ama minőségre kinevezve vagytok s e végre adott császári parancsom erejénél fogva, a jelen császári fermán, a fölebbiekröli értesítésiek végett, kibocsáttatott. — E fermán vételekor azonnal gondoskodtok, hogy az Oláhország kerületei, városai és falvai valamennyi lakosainak ludtokra adassék ; az ország igazgatását egyetértőig átveszitek s az alkotmányi szabályzat szerint a szokott közgyűlést azonnal egybehívjátok, miszerint, aztán általa a rendkívüli közgyűlést, melly a vajda választására szükséges, szerkeszthessétek. Törekedni fogtok császári tartományom minden folyó ügyeit jól vinni és intézni, a kitűzött rendnek bármibeni megsértése nélkül, miglen az uj fejedelem a kormány gyeplőjét átveendő A választás megtörténte után sietni fogtok azt magas portámnak a rendkívüli közgyűlésből fölterjeszteni, melly fölterjesztésben azon bojár neve és tulajdonságai közlendők, a ki méltónak találtatott hospodár lenni s ennek megválasztatott.— És te, Oláhország metropolitája (érsekje), azonkívül hogy régóta egyike vagy magas portám lehivebb alattvalóinak, lelked és eszed szép tulajdonságairól ismeretes, okosságod s éleselméd által jeles, jog szerint is kijelölt elnöke vagy mind a rendes mind a rendkívüli gyűlésnek. E minőségben kívánom tőled, hogy azon szabályzati rendeleteket, mellyek ama két gyűlést vezérlik, i 11őleg végrehajtsad , hogy gondoskodjál, mikép heveskedés vagy haszonlesés szelleme ama választásba ne férkőzzen s az igénnyel és képességgel biró személyek abban el ne mellőztessenek. E szerint fogsz cselekedni, szorgalmaskodni s megtartatni azt, mit a méltányosság kíván, miszerint e választásnál a letelt hospodár helyére az ország legjelesebb bojáraik közül alkalmas személy kerestessék ki s választassák meg többség által. — S ti, a három kerület püspökei, a státustanács bojárjai, és ti a fölemlitett gyűlések tagjai, ha e császári parancsom tartalmáról értesültök, legelébb is a fölnevezett kalmakárkokat az ország ügyeinek igazgatásába helyezenditek , s méltányolván azon magas könyörületességet és fejedelmi megsajnálást, mellyben ekkép titeket s a tartomány minden lakosait részesíteni kegyeskedem, legbuzgóbb imádságokat fogtok életem és hatalman meghoszabbitása s birodalmam fenntartásáért égbe emelni. S ti, a nélkül hogy a választásnál, mellynek joga titeket az alkotmányi szabászatnál fogva illet, valaki részére kedvezést vagy tekintetet engednétek , s minden pártoskodás nélkül, az uj vajdát, kit megerösitendek, egyedül és csupán mindnyájatok nyugalma megőrzése s fenntartásáért, azon méltó és képes férfiak közt, a kik tetszésteket és hajlandóságtokat bírják , szótöbbséggel választandjátok ; magas portámhoz az e végre szükséges fölterjesztést az ideiglenes kormány által megtétetenditek s óvakodni fogtok, császári akaratommal ellenkező bármelly tettet elkövetni.“ Oroszország. Sz. Pétervár, nov. 5. Tegnap a Neváról a hid a nagy jégzajlat miatt leszedetett. Ma már a város minden csatornája befagyva. A hideg azonban nem szigorúbb az éjszaki- németországinál, a hévméret. 1. 4 fokot mutat a nulla alatt. China» Az Overland Bombay Courier ezeket írja: „Yang-csikiang folyó már nem sokára az angolok hajózásának és kereskedésének meg fog nyittatni. Ez jeles egy folyó, Közép- Ázsia főutja, Wusung város iszonyú bomba-ostromában, mellynek áldozatja Jön — hasonló nevű folyó mellett fekszik, melly itten a Yang-tsi-kiangba ömlik — a chinai admiral és a főparancsnok estek el. Az expeditio nem sokára Nankin felé volt folytatandó. Az angolok mindezen előlépéseinek daczára a pekingi statuslap nagy pompával hirdeti, hogy sir Henry Pöttinger és más barbár főnökök egy a chinaiak részére jól kiütött csatában megöleltek s öt chinai hajó telt meg az elesett ellenségek holttesteivel. A sangai ütközetben azonban a chinai pattantyusság némi ügyességet tanúsított. Tüzelésök jó rendben folyt s Nemesis angol hajó igen sokat szenvedett általa. A császár, mondják, új rendeletet bocsátott ki a Bákony ellen, valamint több felszólítást alattvalói felbuzdítására, több parancsot új ágyúöntések állítására stb. Mindamellett a diszcsizmák számát, mellyek a mantsu-seregben évenkint kiosztatni szoktak, felére csökkenté, alkalmasint a bizonyított gyávaság büntetéséül. A pekingi státuslap egy másik rendelete szerint, úgy látszik, zendülések ütöttek ki azon tartomány keleti és nyugati határain, mellyben Peking fekszik, de gyorsan odaküldött seregek által elfojtanak s 40 főczinkos fejeztetett. A zenebena, mondja a chinai Moniteur, idegenek által gerjesztetett; azonban egyike ezen idegeneknek, a ki fogságba esett, kegyelmet nyert, mivel a császárnak meghódolt. Londoni lapok az utolsó indiai postával jött következő proclamaciót közölnek, mellyet a chinai császár, s h. jun. első napjaiban kibocsátott: „Én, a császár, tekintetbe vévén hogy a mákony méreg kint foly Chinára s a népre ínséget hoz, előbbi években leiratok által határozott parancsomat adám, melly által az minden tartományban szigorúan tilalmaztatik. Másod- és harmadszor adám szakadatlan őrködésem következtében világos és értelmes parancsaimat és intésimet; s mivel Canton azon hely, hol a barbárok kívülről kereskednek, Lin-Tsih- fen-nak különös parancsokat adok, hogy oda menjen s a dolgokat megvizsgálja s elrendelje. Minden nemzetek barbárjai buzgón és őszintén engedelmeskedtek a tilalomnak s ígéretek által kötelezek magokat; csak Elliott a partütő barbár használta a mákonymoslék elpusztítását