Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-03 / 1. szám

pedig az idő eltelvén, s elnöke nagy maga a közelebbi ülés tárgyául a kir. kormányszéknek a közleti feliratokra teendő nyilatkozata feletti tanácskozást tűzvén napirendre, az ülés eloszlott. A dec. lakai országos ülésben felolvastatott Ő Felségének m. é. 29-én költelmes kir. leirata, melly, magyarra fordítva igy hangzik: „Első Ferdinand s a tb. A melly törvényezikket a hiv Kir. és RR. a közelebbi országgyűlésen készítettek hűség hitének egész kézséggel és kódolással letételéről, s fenséges kir. Fölig Estei Ferdinánd igen szeretett bátyánk, mint azon országgyűlésre rendelt teljes hatalmu kir. biztosunk által a mi lelkünkre tett esküről s boldog emlékezetű I. Leopoldról az erdélyi KK-nak és RR-nek 1691-b. adott és általunk megerősített szent hitlevélről, még pedig közakarattal és egyetértéssel azon innepélyes tett örök emlékéül, minekutánna arra legfensőbb helybenhagyásunkat megnyerték, s azt 1838 mártziussa 19. költ felírások által királyi helybenhagyásunk végett felküldötték, e szó „sponte“ főnként) , melly e törvényczikkbe bétett hodolati oklevélbe e szók után „ejusque successors Hungáriáé regesz a KK. és RR. által pótlólag hozzá adatott, mivel a hódolati oklevélnek, úgy mint az Élőnkbe terjesztetett, minden legkisebb változtatás nélkül kell a törvények sorába béiktattatni. — Mi általunk kihagyatván, egyébiránt azon formában, mint azt ti KK. és RR. feladtátok, hozzájárulván fenséges aláírásunk, szokott módon helybenhagyatott , s a mi kir. kormányszékünknek mai napon azon parancsolattal küldöttük le, hogy a mondott törvényczikket nyomtattassa ki, s annak annyi példánnyait küldje fel fenséges aláírásunkért, a mennyi a szokott kiosztás végett kívántatik. Mi a többit illeti, különösen azon kivánatot, hogy kormányra lépésünk alkalmával a kir. kormányszékhez intézett biztosító kegyelmes kir. leiratunkról a tőlünk kegyelmesen megerősített törvénycikkben tett említés jövendőben hasonló esetekben egészen kihagyásség, jelenteni akartuk hogy az érdekelt kegyelmes kir. leirat a fennforgó törvényezikk elöljáró beszédében — mellynek a történt dolog igaz és a megelőzőttekkel egyező előadását kell magában foglalni, — az 1791d. és 1792d. fő törvényezikk útmutatása szerint a hasonló törvényczikkek kiadásában fennálló szokás szerint emlittetett meg, s az, hogy a kormány változása egyébiránt az 1791 d. 2-d. törvényczikk rendelése maga erejében állván, olly kegyelmes kir. leirat által szokott hirdettetni, a mi a jogok és kiváltságok épen leendő megtartására intézett legfensőbb akarat jelentését magában foglalja — ez természetesen az aggodalom eltávoztatására, nem azt okozásra czéloz. A mi felirastoknak többi tartalmát nézi, e részben kegyelmesen hivatkozunk az 1831-b. január. 19-k. költ kir. leiratunkra, mellynek rendében kifejezett őszintesége czélzatunknak minden kétségeskedést elháriit. Egyébaránt stb. stb. 53. sz. gyalogezredéből; továbbá lovas századosok: Wrbna Rudolf gr., Miklós orosz császár 9. sz. huszárezredéből; Jellachich Antal b., Miritilo b. 3. sz. nehéz-lovasezredéből; és Almami Ferencz, Liechtenstein herczeg 5. sz. könnyű Lovasezredéből, mindnyájan a kir. hannoverai Guelf rend kis keresztjét, előtt még magának a szabadság megszorításától félelemnek — melly azonban alaptalan — háttérbe kell vonulni. A tisztes követ, kinek okoskodása kivált Anglia és Oroszország erőhatalmával foglalatoskodik, erre vonatkozólag mondja: „Én is szeretem a szabadságot s valószinüleg jobban mint a Chronicle w’higg szerkesztői, de szeretem őt a nemzeti erő érzetében. Szabadság a kozák,kancsuka vagy Anglia dölyfös utalma alat nekem nem kell, ez nem ama szabadság, mellyért atyáink vére folyt.“ A „Commerce“ azt hiszi, a Chroniclenek csak ürügyet kelle szolgáltatnia e levélre ; mikép minden okos emberek a külföldön s mikép Európa egész katonasága, úgy ő is nevezi a megerősítést, mint Bárót ur jól tudja. Ezután az 1840i Barótot az 1833i Bárót által igyekszik leverni, ellenmondásai által a várerősitvények felőli tanácskozásokban. Az alszász községeknek vasút melletti buzgalma már más megyékben is követést ébresztett. Reims városban,000 fit ajánlott meg egy közvetve Parisból Straszburgba vezető vasútra; St. Quentin 2 millió frank töke 4%-res kamatbiztosítékot ajánl az éjszaki pálya elágaztatására; Besanyon egy milliónyi tökét ad a dijon-mühlhauseni pályára; Yesoul 75,000 fit egy e várost érintendő szárnyaira; Grey 400,000 tőke kamatbiztosítékát stb. A felső-sapnai megyében minden község, mellyen a vasút átmegy, a földtérnek ingyeni átengedését ajánlja. A Moniteur következő hivatalos tudósítását közli a senegali kormányzónak oct. 10-kéről: „A nyomornak minden elemeit legmagasb fokra emelő szerencsétlenség érte a főhelyet. A Senegal minden felöl kiáradott, a lakásokat körülvette s mindkét ága csakhamar egyesülve az egész tért elfedte. Hajók járnak ma az utczákon és piaczokon, mellyek csatornákká és tengerekké változtak; ehhez még sebes vizroham járult, alapjukból kimosott több ház összedült; más házak szinte fenyegetnek bedöléssel, melly a viz eltakarodta után elkerülhetlenül bekövetkezendik; a status- és magányraktárak elárasztvák s némellyikében a viz egy ölnél magasb. A közlekedés meg lévén szakasztva, minden kereskedés megszűnt; a boltok zárvák, a törvényszékek felfüggesztvék; szóval: teljes elakadás uralkodik. Ez állapot most már egy egész hónap óta tart, anélkül hogy a víz valahol apadni láttatnék. Több lakos elköltözött. Mindenütt nyomor uralkodik, de legnagyobb fokban a négereknél, kik menekvéshely és munka nélkül vannak, minthogy tönkre jutott uraik őket többé nem táplálhatják. E szerencsétlenek azonban bámulatos türelemmel s magok megadásával viselik szerencsétlenségöket. Változások a cs. kir. hadseregnél. Mühlwerthi Müller Vilmos, ezredes s az árkász testület parancsnoka a főszállásmesteri karhoz osztályoztatott. Denkstein Alfons a 8. sz. gradiska határszéli gyalogezredből, főparancsnoki segéd lett az egyesült bán-warasd- károlyvárosi határszélen. Ismét szolgálatba tétették: Wonjatschek Antal, nyugalmazott ezredes mint a 6dik őrzászlóalj parancsnoka, és Hosenbaum József nyugalmazott őrnagy, mint helyőrnagy Budán. Nyugalmaztatok: Cornelius János Vilmos báró general őrnagy, a nagyobb general őrnagyi nyugpénzzel. Ezredesek: Droste Ödön báró, Ferdinánd Császár Zs. sz. gyalogezredéből, mint general-őrnagy, a magas generalőrnagyi nyugpénzzel; Niderhalt Ferencz, a ménes- és remonda kerület parancsnoka Galicziában. Alezredesek: Konjatschek Antal az árkász karból, ezredesi charakterrel és nyugpénzzel; Gariboldi Angyal, Nugent gr. 30. sz. gyalogezredéből, ezredesi charakterrel. Őrnagyok: Guckler Ignácz, budai helyőrnagy, alezredesi charakterrel és nyugpénzzel; Tempis Lajos, Mayer báró 45. sz. gyalogezredéből; Stouligen József, Koudelka b. 40 sz. gyalogezredéből; Zbirtrovsky Kajetan, István főherczeg 58. sz. gyalogezredéből; Real Fridrik, Kresz b. 7. sz. könnyű lovasezredéből és Boni Angyal a Gdik helyőrzászlóalj parancsnoka. Gyalog- és lovaskapitányok: Becher Venczel, a szlavóniai helyőrségi pattantyusság kerületből és Brzezina Fridrik az aknász karból, őrnagyi charakterrel és nyugpénzzel; Pitschl Károly, az árkászkarból; Glasz János, Vilmos király 26. sz. gyalogezredéből; Paczak Venczel, István főherczeg 58. sz. gyalogezredéből; Waibl Ferdinand a Ildik Vadászzászlóaljból és Lefort Ernő a ménes és remunda csehországi kerületéből, mindnyájan őrnagyi characterrel adhonores. Idegen rendjeleket s legfelsőbb engedelmet azok elfogadására és viselhetésére nyertek. Windisgrätz Alfred herczeg altábornagy és parancsnok general Csehországban, a porosz királyi veres sasrend első osztályát; Hesz Henrik lovag, general őrnagy a főszállásmesteri kar ügyeinek megbízottja a kis hannoveri Guelf- rend középrendének első osztályát. Ezredesek: Sallaba József lovag, a főszállásmesteri karból, a porosz kir. vörös sasrend kis keresztjét s a kir. hannoveri Guelf rend középrendének első osztályát; Wengersky Edvard gr. Paumgartten b. 21. sz. gyalogezredéből, Károly Ferdinand cs. kir. főherczeg udvarának főnöke a porosz kir. veres sasrend másodosztályát; Rudtorfer Ferencz, Bailet de Latour gr. 28. sz. gyalogezredéből, a hannover- kir. Guelf rend kis keresztjét, s a szász herczegi Ernészt- ház rendét; Birago Károly a lombard velenczei nemes testőrsereg első őrmestere a würtemberg-kir. koron. polgári érdemrend középkeresztjét S a hannov. kir. Guelf rend másodosztálya középkeresztjét s a baaden nagyherczegségi oroszlány rendet; őrnagyok: Kavangh-Ballyane Jakab Gyula, Károly Ferdinand eg. 51. sz. gyalogezredéből, és Klebelesberg Venczel gr. a 4. sz. császár dzsidábás ezredből, Estei Ferdinand főherczeg hadi segédje; gyalog kapitányok: Habermann József, a bombász testületből, mindnyájan a porosz kir. véres sasrend harmadik osztályát; Degenfeld Schonburg gr., Leopold főherczeg Hagylir Haimia. Aberdeen lord, lelkesítve a kívánságtól az ismét fenálló barátságos viszonyokat Anglia és Francziaország közt fentartani, a magas portának tudtára adatta, hogy a brit kormány nem enged török expeditiót Tunis ellen, s hogy, ha ez mégis megkísértetnék, egy angol-franczia egyesült flotta akadályozná meg a török hajóhadnak a dardanellákbeli kivitorlázását. ( Times' Büszke öröm zavartalan érzetével jelentjük a közönségnek egy szerződés aláírását az európai öt nagy hatalmasság, Anglia, Francziaország, Ausztria, Porosz és Oroszország részéről, az újabb kor legnagyobb vétkének, a rabszolgakereskedésnek, sikereik elnyomására. E szent egyeség tegnap (dec. 20.) íratott alá a külügyi hivatalban az érdeklett fejedelmek képviselői által. E szerződés a rabszolgakereskedést tengeri rablásnak nyilatkoztatja, s a viszonyos kikutatási jogot a tengeren megengedi. E szerint ama kikötések, mellyek felett a bécsi congressusban megegyeztek, legalább e tekintetben, 26 év múlva teljesülésüket lelik, s a rabszolgakereskedés ezután, mi Európát illeti, népjogilag a legfeketébb bűnnek van nyilatkoztatva. Guizot ar e szerint új bizonyítványát adta, hogy Francziaország elszigeteltsége az európai politikában valósággal megszűnt; Brunnow báro császári urának őszinte nyilatkozatait a gyalázatos emberkereskedés ellen tettel megerősítette. Metternich herczeg és Maltzan gróf minden valószínűség szerint az emelkedő ausztriai és németországi kereskedői tengerészetet, amaz iszony részvététől, melly az európai nemzetek lobogóit olly sokáig szeplősitette, megotalmazták, mig Aberdeen grófnak ama magas érdemet kell tulajdonitatni, hogy mindazon akadályokat elhárította, mellyek hivatal eldöde alatt az alkudozásokat gátolták, ki szerencsétlenségre e szent ügyet végtelen személyességekbe s neki idegen fejtegetésekbe burkolta. Anglia, azon status, mellyből a kereszténység s az újabb kor civilisatiója gyámolitására jött a sülyedt Asiának s az emberiségében megsértett Afrikának ezen 1840. dec. 20i szerződést Anglia majdan a nagy éjszakamerikai respublica elébe terjesztendi s a legfensőbb lény nevében megkérdezendi: „a congressus elnöke s az egyesült statusok népe még tovább megvetendik, részt venni ez átokra méltó vétkének az óceánróli kiküszöbölése dicsőségében.“ QM. Héraide) Francziaország. A dec. 27én megnyitandó kamarai ülésre már 240 követ érkezett meg Párisba. A követkamara tagjai közt mintegy 300 a becsületlegio tagja. Paris, dec. 23. Az ítélet meg van hozva. A pairek palotájában teljes gyűlésben olvastatott fel a korlátnak által. Halálra ítéltettek: Quénisset, Colombier, Just Chrazier) ; Dufaur, Auguste (Petit) Jarasse. Tizenöt évi fogságra (fénynyűrtó bezárásra): Mailet, Boggio úgynevezett Martin. Tíz évre: Launois, úgynevezett Chasseur, Boucheron. Öt évre: Bazin Napoleon, Dupoty. Felmentettek: Prioul, Martin Auguste, Fongeray, Considére.— Az ítélet sem a titkos társaságok létezését, sem a gyilkolási merényeket nem fogja akadályozni, sőt inkább könnyen következménye lehet, hogy most már Dupoty osztályabeli embernek állhatnak illyetén merények élére, legyen az bár bosszuérzetből is. Az ármány Francziaországban sokkal mélyebben rejtezik, hogysem egyeseket érő kemény büntetések megorvosolhatnák. A polgári társaságban felülről egész lefelé romlottság uralkodik. Pénz egyedül rugója minden tetteknek, nincs tiszteletben lelkiismeret, Isten és emberiség. Paris, dec. 21. estje. Dupoty úr, kinek elítélésével legelőbb foglalkozott a pair kamara, 147 szóval 22 ellen deportatiora ítéltetett. E magában igen tetemes többség még többet nyer fontosságban, ha meggondoljuk, hogy a Dupotynak kedvező 22 szózat mindennemű elkövetett bűntettben a sajtó körzétkességének elvét egyhangúlag elismerte. Quénisset egyhangúlag halálra ítéltetett, őt vétkestársa felmentetett. Paris, dec. 22. Dupoty a dec. 15-ei tanácskozások végeztével következőleg protestált. „Nyilványosan az ország szinte előtt ellenmondok mindennek, mit vádlóim reám vonatkozólag tettek vagy mondottak; protestáltok azon egész szerzemény nevében, mellyel Francziaország a rendnek és jogosságnak a múlt rendetlen zsarnoki állapot helyében behozatala óta tett. E század kezdete óta nem láttatott ahhoz hasonló, mi jelenleg rajtam történik. Hogy semmi hasonló már többé elő nem forduland mondani nem akarom, mert illyetén példák felébresztik a zsarnokság szunnyadó erejét. Az ellenemi vád minden tekintetben törést szenvedett, s mi sem maradt belőle, mint egy író, egy szerkesztő, ki soha sem esett a törvény fenyítéke alá, egy polgár, ki tetteiben mint irataiban mindig e törvény pajzsa alatt élt. E szerint nyilványos, mi czéloztatik vádammal, leendő, csapás mellyet személyemben a sajtón ejtenek, előlegesen legalább rettenteni akarván; nem tudom, palr urak, váljon önök valamelly jogi ürügy alatt hozzá csatlakozandnak e egy sajtó elleni kormánycsinyhoz ; nem is akarom hinni, mert az igazságtalanság nem volna nagyobb, mint a hiba. S e hiba kinek rovására ejtetnék? Az idő fogná tanítani; én részemről önök ítéletét, bár mikép essék ki, egy ártatlan öntudatával várom ; nem kezdendek diadaléneket, de épen olly kevéssé hagyom magam leveretni.“ A „Liede“ Odilon Bárót egy körlevelét közli, mellyben ez a „Morning Chornicle” megtámadásait vonatkozólag a Paris megerősítésébeni részvétére s az újabb időben igen langugyá vált liberalismusára, visszautasítja. Az okok a már százszor felhozottak, az elkerülhetetlen szükségesség Francziaországot egy európai megtámadás ellen biztosítani, melly Spanyolország, Madrid, dec. 13. A revolutio óriási előlépéseket tesz, a lázadási párt a sevillai, valenciai, san sebastiani s másutti ayuntamientoválasztásokban győzedelmeskedett, s Barcelona-, Badajoz, Cadixban és más helyeken a repuplicanusok s az uralkodó párt súlyegyenben állanak. Sok helyütt csata és véres fő nem hiányzott, kivált azon kis községekben, hol a lázadási párt erősebb, nem annyira azért, mivel a közvélemény mellette van, mint félelemből, mellyett a lázadásiak gerjeszteni tudtak. Madridban a választások jobban ütöttek ki, mint váratott, mert több személy van köztök, kik a közbizodalmát megérdemlik, de rész egyedek sem hiányzanak. Az emberek aggódni kezdenek a lázadásiasság elharapózása miatt, s érzik, hogy nem messze azon nap, mellyben a féktől vált lázadás a republicanisms diadalát végzendi. Espartero, ki azon ábrándtól elfogulva, hogy a lázadást féken tarthatja, ehhez igen is gyenge, ő annak egyik első áldozata leend. Miután a barcelonai tartományi küldöttség a biztosággal, melly a kényszerített kölcsön által érdekelteket köréből kinevezett, értesült, ezek megegyeztével elhatároztatott, hogy a részesek mindegyike a junta hátrahagyott pénztárának 1,079,597 reálnyi alaptőkéjéből az általa befizetett rovatért 42 percentet kapjon készpénzben; a rendelkezhető pénzek nevezett öszes summából 160,000 real viszszatartatott azok kárpótlására, kik a van Halen főkapitányhoz küldött egy juntabeli tag elfogása és kirablása miatt Lerida közelében mint kezesek elfogattak s a fellegvárbeli elbocsáttatásokért tetemes pénzöszeg fizetésére kényszerittettek; végre 30,000 visszatartatott egy John Guille nevű angol alattvaló kárpótlására, kinek hasonsummát kellett lefizetnie. — Több kerületekből keserű panaszok halatszanak a bortermésnek ez évben csaknem teljes meg hiúsulta miatt, mihez most rendkívüli szárazság csatlakozott, melly az őszi vetés miatt nagy aggodalmat gerjesztett. — Midőn Salvandy ur Burgoson át ment, az ottani hatóságok üdvözlő beszédekben a többek közt mondák, hogy a spanyol szabadelvűk őszinte egységet óhajtanak Spanyolország s a júliusi Francziaország közt, mire ez azon óhajtással felelt, álljon fen Spanyolország szabadon és hatalmasan. A Gaceta de Madrid rövid tudósítását közli 50 cubai neger lázadásának. Ez esemény, szinleg csekély, mégis élénk figyelmet gerjesztett Madridban, mert időről időre hasonló dolgok ismételtetnek. Az eset oct. 9-kén történt. A negerek egy nagy ház építésén foglalkoztak Havannah városban. Már néhány nappal előbb makacskodást mutattak felvigyázójok ellen, s megbüntettettek. Oct. 9-kén reggel egyesek daczolása összebeszélt ellenszegülésre fajult. A felvigyázók megtámadtattak s méltatlanságokkal illettettek. Mintegy 100 embernyi gyalogkatonaság küldetett a helyszínére. Ez közeledvén gúnyos lármával, végre kőzáporral fogadtatott. A parancsnok hiába szólta fel őket kétszer is, maguk megadására, tehát tüzet parancsolt. Első lövésre a lázadók még ellenszegülni akarni látszottak, de a második lövés minden ellenszegülésnek véget vetett; 6 néger maradt ott halva s 13 sebesittetett meg. A katonaság közül senki sem öletett vagy sértetett meg. Azóta a csend nem háboríttatott meg többé. A madridi sajtó élénken foglalkozik ez eseménnyel. A Castellano e részletes lázadásban őrlődő gyümölcsét látja az angolok állítólagos emberszeretetének. Épen így kezdődött, úgymond, a san-domingói felkelés.