Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-02-14 / 13. szám
e végre megkért magyar tudós-társaság színi küldöttségének négy tagjából és három színésztagból alakuló biztosság által. c) Ha elfogadóik, szerzője a második, harmadik és negyedik előadásból, levonván a napi költségeket, a jövedelemnek egy egy harmadát, s igy összesen egy egész jövedelmet nyerénd jutalmul, d) Nyomtatásban megjelent művek nem jutalmaztatnak, e) A kéziratok tisztán s olvashatókig legyenek írva, lapozva és bekötve. A szerző a vizsgáló biztosság előtt nevét elhallgathatja, g) Bérletszünetben vagy bérletfolyamban adassék-e az elfogadott drámai műt az igazgatóság határozza meg.— Az eredeti operák és énekes bohózatok iránt a választmány minden egyes esetben külön fog intézkedni. Pest, febr. 6kán 1842. Szigligeti tit. . . , Magyar Gazdaság Egyesület. A szellemivelési szakosztály helybeli tagjai nm. Örményi Ferencz vett. az ő czéja elnöksége alatt a múlt hó 13-kán ülést tartván, mindenek előtt az iránt tanácskoztak: mi módon lehetne az országos szőlőiskolában olly pinczét s hajlékot felépítni, melly nem csak a szöllőmiveléssel összekötött czéloknak megfelelő alkalmakat magában foglalja, hanem egyszersmind azon kitűnő jó hírnek s véleménynek is megfeleljen, mellyet korán elhunyt alapítója, Schmasz úr munkássága által ugyszólván europaszerte gerjesztett? — mert noha egyes hazafiak és ügybarátok e czélra készpénzben már 400 pengő forintnál többet, s nem megvetendő mennyiségű építőszereket ajánlottak, mégis azon 4000 pengő forintból mibe terv szerint egy egyszerű díszes hajlék kerülne, sokkal több hiányzik, mint a mit a M. Gazd. Egyesület csekély vagyoni tehetséget s az iránta mutatkozó, földmivelő hazánkat épen nem a legkedvezőbben jellemző — gyenge részvét mellett e czélra áldozhat. — A legszivesb köszönet szavaztatván tehát mindazoknak, kik erre eddig elő hazafius segédkezeket nyújtanak'*), határoztatok egyszersmind, hogy az ügybarátok a nyilvános lapok utján hazafius adakozás végett szólítassanak fel még egyszer, nehogy ezen intézet, mellyet a legmiveltebb bortermesztő országok, mint magában egyetlent magasztalnak, szíkkeblűségünk s hanyagságunk miatt számos egyéb intézeteink szomorító példája szerint, s nemzeti büszkeségünk nem kis gúnyára ismét tönkre jusson. Ugyanezen ülésében határozá el a szakosztály, hogy a gazdaközönség előtt már dicséretesen ismeretes és sok tapasztalású oenológusunk Légrády László úr vezérlése alatt akit az egyesület legközelebb szöllőigazgatónak 600 p.sr. évdijjal végképen megválasztott) vidéki vinczellérek betanítatása már az idén megkezdessék. Illy vinczelléreket saját költségükön egyedül az Egyesület tagjai küldhetnek, kikre nézve különös figyelemmel lesz a szakosztály azon körülményre, mikép a bejelentés sora szerint felveendő vinczellérek az ország különböző vidékiről legyenek, hogy igy az országos szőlőiskolában szerzendő ismeretek és tapasztalások is a kilépők által a haza külön tájékain egyenlően terjesztethessenek s foganatosítathassanak. A hely szűke, s az 5 holdnyi szőlő csekély területe miatt még most csak nyolcz illy tanuló vinczellér fogadtatik fel, kik közül már öt ez évre ki van nevezve, s igy csak három hely ürés, mellyekre nézve azon t. ez. tagok, kik magoknak itt vinczelléreket nevelni óhajtanak, ne sajnálják becses szándékukat a szakosztálynak kijelenteni. — Szives hálával fogadta végre a szakosztály buzgó hazánkfiának, id. Zeyk Dániel korm. tanácsos urnak 11 rendbeli erdélyi fajta szölővessző-küldeményit a melléje csatolt részletes leírással együtt, s határozá egyúttal, hogy e szöllőfajok, a reméllhetőleg még későbben hozzá jövendő erdélyi szőlőkkel együtt, mint az összes gyűjtemény egyik becses része, az országos szőlőiskolában elküllönözve neveltessenek. Pesten, febr. 3. 1842. Török János egyesületi előadó, mint e szakosztály jegyzője. *1* Székes-Fejérvár, télutód. Tanuló ifjúságunk múlt csötürtökön vetteték a nyilványos és bizonyosan e hó végéig tartandó próbavizsgák alá a félévi tanulmányokból; első próba vizsgája vala a hit- és erkölcstudományból püspöki biztos Farkas Ferencz mélyen tisztelt nagyprépostunk jelenvoltában. A buzgó pap, tudós férfiú, lelkes s hazáját igazán szerető keresztény ismeretes az olvasó-közönség előtt, semhogy róla bővebben írnom kelljen, ki itt leánynevelő-intézetet alapított, mellyben apró lánykáink üdvös leczkéket veendnek, mellyek szerint nagy anyákká, az annyira szükségesekké, vállhassanak. — Az ifjak feleletei az érintettem hit s erkölcstanból teljesen kielégítők; mind a mellett, hogy a főbb osztályokban latinul tanulnak, észrevehettük, mikint a lelkes tanítók nem mulasztottak azon nyelven is szólani a fogékony szivekhez, mellyen hathatni oda, honnan édesen ízes gyümölcsök származandnak, folyandnak a közre. — Tegnap az az f. hóbán tartá az itteni gazdasági egyesület nagygyűlését, mellyben igazgatókat megerösíttettek, az egyesület igényeinek a múlt évben olly igen megfelelt előbbi igazgatók Mihálik, Aschner, Pinczker. Ezen egyesület a mindenben olly nemes-lelkesen kitartó buzgalmu méltóságos. Barkóczy László igen forrón szeretett püspökünk védnöksége alatt létesülvén, legdusabb reményű várakozásunkat valósítandja annál is inkább, mert most is olly bölcsen és a gazdálkodás lényegébe bevágólag rendelkezik, a mint méltán várhatjuk legüdvösb halaadását városunk gazdáinak gazdálkodásába. — A múlt évben dohányt termeszteni való gazdasági egyesületünk egyik gondja, s mondhatni hogy főleg a mélt védnöknek az egyesületet ezen termékrei ösztönző figyelmeztetése és szünetteni szorgalmazása a próbaévben — mert a termesztmények ezen ágára nézve az volt a múlt év — úgy ütött ki, hogy kivált a határunki homokbuczkákon, termesztendő dohányban, a legnevezetesebb dohányok egyikére számot tarthatunk. A tavai termett közönséges!) dohánynak is mázsája 60—90 forintig kelt; a kiválasztott levelű, ízzes kellemre, nem sokat enged a vitnyédinek, értetvén, a melly vitnyédi magból leve. Pipába és szípának, nemei szerint egyiránt, kedves, s igy távol sem áll az, mit a 9dik számú Regélő tározójában Kaszás Leopold álnevű urnak gazdasági egyesületünkről mondani tetszett, hogy ez t. i. fél lábbal, mint a fele rögtönzött egyesület, sírjában van, mert hála az égnek, eddigelé betegnek sem érzé magát, nemhogy haldoklónak. Egyesületünk meg nem kaland, sőt készületeket tészen ép erővel bírván a télben, hogy a jövő tavasszal vidor ifjuilag virágozzék. Hála az énnek! az egyesület tagjai sem nem kaszálók, hogy az önmagok emelte testet a sírba kaszálják ; sem nem gyenge fűszálak, hogy Kaszál ur féle roszszándoku kaszások kaszái alatt magukat könnyen fehevertetni engedjék. A vészt huhogó halálkaszástól pedig megmentendi őket az egyetértés, szilárd közremunkálás, kölcsönös egymást értés és bizalom. — Jövő postával egyéb érdekesekről. Sáros-Patakon januárius 4-dik és 10-dik napján menvén véghez a városi tisztújítás, a felszabadítás vállalatát viselő, s Regéczi Breczenheim Ferdinánd eggségétől általhárult földesuraságot képező választott közönség tiszti kara következőleg lett: elnök Balogh József egyenesen ragaszkodással még a szavazásnak sem mutatkozván szüksége, másod évre megerősíttetett; jegyző: Szakácsy Dániel; ügyviselő: Tóth Pápai Zsigmond; pénztárnok: Szombathy János; gyám: Nagy János; határügyelő: Elek János gazdatiszt: Dobozy László. Az adózó közönség kormányát rendezett utón vivő tisztviselőség Nagy-Patakon: főbíró: Baksay József, jegyző: Kardos József, s 12 rendes és 8 becsületbeli tanácsos fizetés nélkül. Adószedő: Keresztényi István. Városhadnagy: Bodnár Imre. Kis-Patakon főbíró Durányik János, jegyző: Szabó Bernát; 12 tanácsos, gazda Lévai Ézsaiás. S. Patakon jan. 23-án iktattatott be t. Bárczai Bárczy Mihály ur a tiszáninneni helvét vallásu egyházkerület és a s. pataki főiskola algondnoki székébe. Fényes gyülekezet díszesité az egyházat. Tudva vagyon, miképen nehány évekkel ezelőtt Burg József ur Esztergom főmegyebeli, t. n. Nyitra mmgyében keblezett Farkasd helységbeli plébános, 1838. é. oct. 16 án lelki nyáját elhagyván, a kath. anyaszentegyháztól elszakadott és ez időtül fogva 2 esztendőnél tovább Rév-Komárom városában tartózkodott, miglen Helvetiába való kiköltözésre, ő felségétől engedelemmel el nem láttatott. — El is ment ő, de önnön állítása szerint, csakhamar tiszta meggyőződésből vezéreltetve a kath. anyaszentegyház kebeléből való elpártolási szándékát lelkéből megbánván, az evangéliumi tékozló hit példájára hivatkozva, vallásbeli kiengesztelése végett — mint Bernából többekhez irt leveleiből kiviláglik — az éltető helyen esedezett; sőt tudván, miképen lelkismereti nyugtalansága helyzetét nem lenne biztos hosszabbra halasztani. Friburgban 1841 dik évi jun. 19-én poenitentia szentségéhez járult és magát a szentek szentjében menyei atyjával kibékité, miről bizonyitólevelét is megküldé. — Ez Isten kegyelméből megtörténvén, ezzel meg nem elégedett, hanem, hogy ama sebet, mellyet az anyaszentegyházon ejtett, tehetsége szerint helyrehozhassa, 184- ik évi auglén Amerikába költözött, s magát mint téritő a kath. anyaszentegyháznak szentelő. — Azonban még ezen lépés által sem csillapodott meg lelkiismerete; azért ellent nem állhatott ama legfőbb vágynak, hogy tollat ragadjon s főtiszt. Szemes György prépost és komáromi plébános urat levél által megkérje, hogy mivel nincsen előtte kivánatos annál, mint tökéletes megnyugvására bocsánatot kérni és nyerni azoktól, kiket önön szavai szerint dölyfös lépésével megbotránkoztató és megszomoríta, ez okból kegyeskednék bocsánatért esdeklő levelét a komáromi hívek közt felolvasni és valamelly keresztény érzelmű hirű lapszerkesztőt annak fölvétele iránt fölszólítani. — A főtiszt. prépost ur Burg József urnak igazságos kérését teljesíteni akarván i. e. jan. 30-án Sexagesima vasárnapján, valamint a plébánia főegyházában maga olvasta, úgy a német templomban is káplánja a. t. Thuránszky Herman ur által ezen levelet közhírré tétette. Az említett levél ekképen szól: „Nagyságos s főtisztelendő ur, különösen tisztelt jóakaróm! Ugyanazon imádandó isteni irgalom, melly végetlén jóságait nagy bűnös voltomon kitüntetve, naponkint édesebb kötelekkel kezd magához vonzani, sürgetve emlékeztet egyszersmind azon szoros kötelességre, melly eddiglenig is sokszor bánatos könnyekkel mosott vétkemből eredve, túl már halaszthatlan teljesítését tőlem várja. Érteni azon nehéz botrányt, melly ez előtti dölyfös lépéseimet kísérve, többek között nagyságodat s a komáromi hiv kereszténységet legkeserűbben szomoritá, valamint szent tartozásomat, azt akármi módon, lehetségig kiegyenlíteni. Ehhez képest immár nem volt előttem kívánatosabb annál, mint adandó alkalommal, személy szerinti bocsánatkéréssel azokat megnyugtathatni, kiket felháborodott indulati szüleményei olly mélyen megzavarának. De mivel ezen szándékomhoz való jutás nem csupán tulajdon akaratomtól függött, nyúlok a még egyedül hatalmamban álló eszközhöz, s aligha egyedül csak történetileg ugyan ahoz, melly előbbi szánandó törekvésimnek, hála ezer hála a jó istennek, olly foganatlanul szolgált. Midőn tehát több ezernyi órák távolságára, magam helyett e követelő soraimat küldeném, kinyilatkoztatom legalább azt, mit más különben nem tehetvén, jelenleg lelkileg teszek, úgymint bűnöm kárhozatos terhétől bár fölmentve, de kártékony következményeitől rettegve, a komáromi főszentegyház közepén s pártfogója ünnepén öszszegyült minden népe előtt letérdelek, s jajos szóval és szívvel bocsánatot kérek, s addig föl sem kelek, migyen valamennyi szájon e vigasztaló szózat: „bocsánat tőlünk, bocsánat istentől!“ nem hangzik. Azonban mivel igy csak a mennyeiek látnak és hallanak, hogy ezen cselekedetemről nagyságod a komáromi hívek közönségét, valamelly ünnepélyes isteni szolgálat alatt (legczélszerűbben talán ez iratom fölolvasása által) híven értesíteni és köztudomás okáért, valamelly keresztény érzelmű hirlapszerkesztőt e czikk fölvétele iránt fölszólítani el nem mulasztandja, miként dicséretes buzgóságától bizton reményiem, úgy erre egyszersmind buzgón kérem. Ki többire nagyrabecsült kedvezéseibe ajánlott teljes tisztelettel vagyok, Philadelphia (Éjszak-Amerikában) sz. András hava és napján 1841 ben Nagyságodnak alázatos szolgája Burg József m. k. — To Right Reverend Sir George Szemes Dr. of Philosophic, Prevet and Patron of Town, ober New-York, Havel de Grace, Wien, Comorn in Ungarie.“ — Hogy jelen másolat az eredetivel általam összeegyeztetvén, azzal szorul szóra öszhangzó legyen, ezennel hitelesen bizonyítom. Komáromban jan. főkén 1842. Borbély László m. k. Komárom városa főjegyzője. A pesti jótékony asszony-egyesület bevétele 1941. évben még következőkből állott: Ö cs. k. fen. a nádor adott 2500 fr., ö cs. kir. fensége a nádorné 750 fr., Almásyné sz. Horváth Róza asszony 50 fr., Appiano Józsefné sz. Valero Borbálya assz. 100 fr., Bene Ferenczné Mária a. 25 fr., Bohusné sz. Szögyényi Antonia a. 225 fr., Boráros Eleonóra a. 10 fr., Brunszvik grófnő sz. Majthényi Anna Mária a. 82 fr. 15 fr., Burgmann Károly ur 25 fr., K. Bercsényi János ur alapítványának kamatja 60 fr., Derra Anasztaszné sz. Zetthy Mária a. 20 fr., Dumcsáné a. 10 fr. Eötvös József ur 12 fr. 30 kr., Ferdinandy Ignáczné sz. Pont Jozefa a. 62 fr. 30 kr., Fest Károlyné sz. Frölich Luczia a. 25 fr., Forster Lajosné sz. Rutkay Karolina a. 50 fr., Frölich Sámuelné sz. Zwiky Veronika a. 50 fr., Frölich Fridrik ur 50 fr., Gágerné sz. Pfandler Emilia a. 12 fr. 30 kr., Gömöry Károlyné Julianna a. 100 fr., Gyrané a. 200 fr., Hartleben Adolf ur 12 fr. 30 kr., Hild Augusta a. 50 fr., Hoffmann Anna a. 50 fr., Horváth Jánosné sz. Latinovics Anna a. alapítványának kamatja 90 fr., Jálics Ferencz ur 25 fr., Jurenák Józsefné sz. Frölich Wilhelmina a. 25 fr., Kappel Emilia a. 60 fr., gr. Károlyi Györgyné sz. gr. Zichy Karolina a. 250 fr., Klobusiczky Péter kalocsai érsek ur 100 fr., Klopfinger ur 10 fr., Krausz Erzsébet a. 1 50 fr., Kray báróné 50 fr., Lászlóné a. 35 fr., Lázár Anna k. a. 15 fr., Legrand Antal ur 20 fr. Liedeman Fridrikné sz. Rieke Róza a. 100 fr., Liedeman Ferenczné sz. Kralovánszky Julia a. 37 fr. 30 kr., Liedeman Sámuel ur alapítványának kamatja 300 fr. Lukácsné sz. Hülf Róza 50 fr., Malvieux Keresztély ur 40 fr., Máriássyné született Szepessy Mária a. 80 fr. 45 kr., Müller Anna a. 6 fr., Müller Therézia a. 10. fr., Nádassy Istvánná a. 37 fr. 30 kr., Nakó Jánosné Anasztázia a. 537 fr. 30 kr., Némethné sz. Eötvös Mária a. 50 frt. Névtelen 26 fr., Ottlikné sz. Hülf Anna a. 30 fr., Pekári Therézia a. 25 fr., Platthy Imréné sz. Döry Krisztina a. 37 fr. 30 krt, Pollák Eleonóra a. 12 fr. 30 kr., Pscherer ur 10 fr., Ritter Keresztély ur 10 fr., Rupp Thekla a. 12 fr. 30 kr., Schaffer Anna a. 12 fr. 30 krt., Simonyé sz. Grossinger Borbála a. 100 fr., Sina báróné sz. Gyra Katalin a. 195 fr., Sina baróné sz. Nikaruszi Mária a. 125 fr., Sina báróné sz. Derra Katalin a. 125 fr., Sina báróné sz. Gyika Iphigenia a. 125 fr., Staffenbergerné a. 50 fr., Steinlein gr. Eduárdné sz. b. Hellenbach Zuzanna a. alapítványának kamatja 75 fr., Szartory János ur 40 fr., Széchen gr. Károlyné sz. Almásy Jozefa a. 200 fr., Székely Károly ur 10 fr., Szepessy Ferencz ur 12 fr. 30 kr., Szirmay Ádámné sz. Gyürky Johanna a. 100 fr., Örményi László ur 65 fr., Vogel Sebestyén hagyománya 62 fr. 30 kr., Vrányi Konstantin 40 fr., Wieser Erzsébet a. 25 fr., Würczler Karolina a. 25 fr. mind váltó pénzben ; azonkívül jött be az újévi köszöntések megváltásából 1093 fr. 44 kr., az 1841. évi január lökén tartatott álorczás bálból 4790 fr. 5 kr., a budai egyesület részéről a közös szembeteg ápoló intézet 1840 évi költségeinek félrészbeni pótlása fejében 438 fr. 11 kr. megtakarításokból 39 fr. Filts Károly ur 1841. év junius Ukei hangversenyéből 681 fr., 40 kr., az 1541. évi septem 29 és oct. 4ei olasz operából 500 fr., az 1841. évi declső és 29ik napjain Guerra Sándor ur társasága által adott lovagjátékokból 335 fr. 40 kr., s igy teszen az egész bevétel 15828 fr. 15 kr. Mennyi fordíttatott ezen bevételből a házi szegények fölsegélésire, mennyi a szembetegápoló-intézetre ? azt részletesen olvashatni azon kimutatásban, mellyet a pesti szegényápoló bizottmány valamennyi pesti szegényintézetekről részletes pontossággal évenkint nyomtatásban kiad, s mellyben a pesti nőegyesület munkálata mint ez egésznek kiegészítő része foglaltatik. Legyen tehát elég itt befejezésül csak annyit megjegyezni, hogy a nőegyesületi varróintézet az idén is minden segedelem nélkül gyarapodott, sőt több száz forintnyi tiszta pénzbeli hasznot is hozott. Január 24 -én tarta a kassai jótékony nőegyesület délutáni 3 órakor a várostanács teremében magos gr. Forgács Mária elnöklete alatt negyedik közgyűlését. A vezérválasztmány évi jelentésében előadó, mikép a lefolyt évben is egyesített törekvéseit abban központossá, hogy a szenvedő emberiség javát minél czélszerűbben emelhesse, mennyiben minden elnyomorodott s napi kenyerét keresni télét von szegény a szegények intézetébe elfogadtatott. Ezek száma naponkint 700:75öt meghaladott, s ez által a közönség az anynyira alkalmatlan utczai koldulástól felmentetett. Szives köszönetet monda egyszersmind a nj városi hatóságnak valamint a kapitányi hivatalnak is, e czél megközelítéséhez bizonyított tiszti buzgalmáért s szolgálati készségéért, jelentvén egyszersmind, hogy a jelen mostoha körülmények a munkát nélkülöző, s más gyengélkedő házi szegényeket igen megszaporító. Ellenkező hatással voltak ezen elemicsapások okozta mostoha körülmények az egyesület jövő- *) Eddigi adakozások az orsz. szöllőiskolában építendő pinczére és hajlékra. Készpénzben: Andrássy György gr. 25 fr. — Batthyányi Kázmér gr. 5 ar. — Batthyányi Lajos gr. 20. fr. — Bezerédj 1sz. 5 fr.-Csapó Dániel 20 fr. — Csekonics János 20 fr. — Czindery László 20 fr. — Keszelics Ágoston 10 fr.— Forgács Lajos gr. 2 ar.— Károlyi György 25 D) — Károlyi Lajos gr. 25 fr. — Lumniczer József 5 fr. — Marczibanyi Lajos 10 fr. — Orczy György k. 20 fr. — Kossy Albert 10 fr. Szapáry Jós. gr. 10 fr. — Széchenyi Istv. gr. 20 fr. — Szerencsy István k. személynök 4 fr. — Teleki Sámuel gr. 15 fr. —rsztyánszky Istv 10 fr. — Örményi Ferencz vbtt. 25 fr. — Valaszky János 5 fr. — Vigyázó Antal 10 fr. — Id. Zeyk Dániel 6 fr. — Zichy Miklós gr. 50 fr. — Zichy Ödön 25 fr. — Épületszereket ajánlottak: Batthyányi Fülöp hg. 30 ezer faltéglát és 10 ezer cserépzsindelyt, Buda főváros 10 ezer faltéglát, és Zichy Miklós gr. minden márványt, mi az épületre megkivántabk.