Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-01-02 / 1. szám
tönkre jutni kénytelen. Ezen alternativa mellett a választás nem lehet kétséges ; a belföldi czukornak a tengerészet, a kincstár és gyarmatok nagy érdeke mögött kell maradnia. De midőn ezen belföldi iparág mellőzhetik, igazságosnak kell lenni iránta és ezért kivantalnek kármentesítés számára Miután a répa ez a körgyartas szer fölött clesztetett es szamára olly sok évek alatt száz kilogrammért 49 fr. 50 cent. jutalom rendeltetet, melly meg most is 22 frankot tesz, miután a tőkék már egyszer e szerencsétlen útra szorittattak, több mint szigorú volna ezen iparágat megszüntetni anélkül hogy kármentes illetnék. A kormánynak elég ideje és eszközei voltak e kérdés alapos tanulására, e tekintetben tehát a répacukor elnyomásáról a törvény előterjesztésének mi sem állhat ellenében. Ha pedig a kormány e helyett inkább mindkettő terheinek egyenlőségét választaná, akkor ezen egyenlővétételnek haladéktalanul kellene történnie, még pedig a gyarmati czukor terhének leszállítása által annyira, mig ezen teher a répaczukoréval megegyeznék, de koránsem az utóbbi terhének felemelése által a gyarmatczukor terheig. Azonban minden halasztás a tengeri kikötők s gyarmatok érdekeinek legfőbb fokon káros volna. Az adók leszállítása azon haszonnal bírna, hogy a répaczukorrali dugáruskodás tetemesen kevesbednék, melly annál nagyobb, minél magasabb annak terhe; leszállítás tehát az egyenlőjét élt tettlegesebben eszközlené, a nádezukornak piaczainkróli kizáratását pedig lassankint megszüntetné. slulmann úr, igy folytatják, ki a kincstár számárai adók beszedésében szigorúságra és pontosságra nézve bizonyára senki által fölül nem haladtatik, maga elismeri, hogy a répaczukor adójának fölemelése nehézségekkel teljes, az avvali csalás megakadályozása lehetetlen, s a valósággal megadóztatott czukor mennyisége az elfogyasztottéval egybevellelvén, minden évnek számai bebizonyiták és továbbá is bebizonyitandják, mi ellenállhassan a csák olly jutányos dugáruskodásra minden az elleniörvények daczára. Az említett leszállítás által eszközlendő egyenlőség ellen azon csökkenés fog tán előhozatni, melly ezáltal a kincstárra háramlik. Ez azonban részint az adó sikeresebb beszedése, részint a fogyasztás okvetetlen kiterjedése által pótoltatni fog. A külföldi czukorra vetett különbségi vámokat is alább kell szállítani, bármilly rendszer fogadtassák el. A kereskedési kamra ezen előterjesztése végén kérését még egyszer ezekbe pontosítja össze: répaczukor elnyomása , a gyárosok kármentesítése mellett, a külföldi czukkorral különbségi vámnak 100 kilogramjától 10 frankra leszállítása, mint a jelen állapot egyedüli valóságos segedelme; következéskép mindkét czukor terhének a leszállítás nem pedig a fölrugtatás általi egyenlővé tétele. Lyon, decemb. 20. Tegnap kezdődött esküdtszékünk elött a legrömiültebb teremben a Besson-Marcellange per. Marcellange az Auvergneben egy este mezei lakában, szobájában, emberei közt ülve, lábatlan kéz által agyonlövetik. Besson, egy általa elbocsátott szolga, ki a házban ezelőtt zsarnoki befolyást gyakorolt, a gyilkosság gyanújában erről vádoltatik s halálra ítéltetik. Az ítélet formahibák miatt eldöntetik s Besson újra az esküdtszék előtt jelenik meg Úgy látszik, hogy Marcellange végideje viszálkodásban élt nejével s hogy ez Bessonnal titkos egyetértésben volt. Bac ügyvéd, ki a LalTarge perben olly ismeretes jön, képviseli a Marcellange családot. Marcellange asszony az egész világtól, maguktól itteni ismerőseitől, sőt rokonaitól is a gyilkosság czinkosának sőt elintézőjének tartalik. Ő Angliában tartózkodik. Rokonai mindenki elött megváltják, hogy ha vétkes, inkább halálát kívánják, mint hogy lássák, mikint e nő gyáván olly embert feláldoz, ki csak műszere volt. Úgy látszik, ez meg is íratott neki, de siker nélkül. Ha a férjgyilkolás e bűne egyikében a legrégibb családoknak igaz, úgy az bizonyára sokkal kárhozatosb a Laffargejénél, kinek férje nem volt olly jó hírben mint Marcellange úr. Legfelsőbb családainkban, valamint az alsó pórságban is e poi Chinát, Barcelonát és Angliát elfelejteti. Az emberi szív elvetemültsége a legisztább kebelben is bír reszkető húrral Borzadunk, mint Shakspeare, ha mindent meggondolunk, mire képesek lehetnénk! Paris, dec. 22. Egy irat Algírból decemb. 10, mond a Journal des Débats, fölötte fontos, de talán egyszersmind nem kevésbé merész hírt közöl: „Abd-El-Kader, azt mondják, magához hivatta Ben Durand-ot, testvérét annak, ki nekünk mindig közbenjárónkul szolgált ő és a kormányzó között. Ben Durand felhatalmaztatok Abd-El-Kaderhez mehetni. Ennyi bizonyosnak látszik. De következő bebizonyítást érdemel, hogy t. i. Ben Durand Milianába jött a kormányzónak jelenteni, mikép Abd-El-Kader meghódolni óhajt és kívánja, hogy Francziaország parancsnokságot föntartson számára. A kormányzó azt felelte légyen, parancsai azt tartják, semmi áron vele alkudozásba nem lépni, még egy kard parancsnoksága sem fog neki adatni; de minthogy azon kivonatát nyilatkoztatja, későbben Meccába mehetni és ott meghalhatni, azért, ha alávetendi magát, a kormánytól nyugdijt kérhet, melly neki megadatandik, s mellyből kényelmesen élhet, hol neki tetszik. Bizonyos, hogy Abd-El-Kadernek jó nyugdíjt lehetne adni, ha Meccában élni s meghalni akarna és a kincstár mégis nyerne mellette.“ Más algíri levelek szinterröl nem szólnak Abd-El-Kadernek e meghódolásáról, hanem a dolgok állását igen kedvező színekkel festik. Itt szórul szóra közöljük következő helyét egy touloni levelezésnek: „Minden halad: a háború és a gyarmatosítás; az arabok mindenütt megadják magukat, és ép olly biztosan utazhatni, mint Francziaországban. Sok helyütt mezővárosok, faluk, majorok emelkednek; semmi akadály útba nem áll a népesítés munkásságának, melly a kormány által gyámolittatik.“ Spanyolország. A regens incognito Barcelonába jöttnek mondatik, hogy a bombáztatás benyomása felöl személyesen meggyőződjék. Folyvást uj seregek ömlenek Cataloniába. A kivándorlások ismét elkezdődtek; Geronában és Figuerasban szöknek Zurbano közeledte elől, s akik nem szöknek, guerillabandákat alakítnak. Olaiban az őrség lefegyverezettnek mondatik, Prats de Llusanesban is mozgalom volt és Puigcerdában Cerlagua vidék fővárosában a kormányzó javaslata. Barcelonai bevételét „Te Demm“ által ünnepelni, azon megjegyzéssel mellőztetett el, hogy halottas mise a város szomorú állapotjáért jobban illenék. Terradas embereit több bandákba osztotta. Valenciában sok befogatás történik és rettegés uralkodik, hasonlag mint Barcelonában. Utóbbi városból senkinek sem szabad kimenni, s mindenkinek, aki visszatérni akar, kivándorlása okai felöli ítéletnek kell magát alávetnie. A hírlapok kívánják, hogy van Halen, minthogy hadával Barcelonából ok nélkül takarodott ki, hadi ítélőszék elé állíttassék, annyival is inkább, minthogy ő maga azokat, kik visszatérte után a kaszárnyákban s az atarazanasi várban capituláltak (köztök Vereterra generált), elítéltette. Alicantéban a nemzetőrség a várat, mellyben a sorkatonasággal fölváltva őrizetet tartott, hatalmába tette volna. Telegraphi sürgöny. Barcelona, dec. 15. A fellegvár kijavításán 2000 ember dolgozik, feléből katonák. Barcelonára 3 millió franknyi hadiadó vettetett, három nap alatt meg kell fizetve lennie. A város az 1840, 1841 és 1842ki ujonczilletőségét is köteles kiállítni. A régens még mindig Sarriában. Azon 13 katona, kik a fellegvár előterén agyonlövettek, sorf által házaltak azok közül, kiket a főkapitány bejötte után elfogathatott. Hivatalos tudósítások szerint Barcelonában a felállított hadibiztosság elítélésére 14 személy lövetett agyon, 74en tíz évi fogságra Ten hat és ketten két évire ítéltettek el, 55en pedig fölmentettek. A ministertanács javaslatára és egyetemes határozatára a kormányzó 12 millió reál hadiadót vetett a városra, nyolc nap alatt .kifizetendőt a Barcelonában elesett katonák özvegyei és családjaiknak kárpótlására, a lázadás által okozott hadmozdulat kétségének födözésére stb. A kormányzó nyilatkoztatja, hogy fájdalommal gyakorolja e szigorúságot, melly azonban elmellőzhessen. A ministerium akkér motiválja javaslatját, hogy Barcelona, a gazdag város semmi előjogokkal nem bir más, gyakran sokkal szegényebb városok felett, s valamint ezek, ő is köteles a státuskincstárhoz és a hadsereghez illetőséget állítani, s igazságos, hogy a fellegvár azoknak költségére javíttassák ki, a kik azt múlt évben önkényileg lerontanák. F ezért a szivargyár is zárva maradandó, a város saját pénzveresége, mint az alkotmányi egységgel meg nem egyező, eltörlendő, az 1840, 1841 és 1842-i újonczilletőségek jövő jan. 15-ig kiállítandók, Barcelonába a fellegvár ismért felépítésére 6 genieszázad küldendő, s ezen kívül az ayuntamiento által hasonló czélra naponkint 1000 munkás a szükséges szerekkel állítandó. E mellett ezen munkákra, mellyek már elkezdettek, a bünbönezök használandók. A hírlapok azon állítása, hogy a kormányzó Sarriában beteg s kétszer eret vágtak rajta, franczia magánylevelek által is valósul, melylyek még azt teszik hozzá, hogy Zurbano is (Geronaban) betegeskedik. A régens határzatánál fogva a királysági karabélyos testület új szerkezetet nyer azon czélból, hogy a tengerpartokat és határszéleket biztosabban őrizhesse és a félszigetes dugáruskodás ellen a legténylegesebben háborúzzon. A testület egy főfelügyelő alatt három parancsnokságokra (Commandancia), és két külön századra oszlik a baleári és canariai szigetek számára, fegyver szerint gyalog- és lovaskarabélyosokra. A gyalogság 44 századból áll 191 osztályban, mellyek mindegyike 1 tisztet, 3 altisztet és 21 karabélyost számlál, összesen 7300 embert; a lovasság 21 századból 64 osztályban, összesen 1300 emberből. A testület tiszteinek összes száma 367et tesz. A minapi kiáradások Madeirán, fájdalom, még nagyobb pusztításokat okozának, mint az első tudósítások jelenték. Az egész fayali kerület, mellytől Palinella herczeg örököse veszi nevezetét, egy a szigetnek legáldottabb vidékei közül, melly mindenütt kerthez hasonlít és nevezetesen a legjobb madeirabori termi, jelenleg a hegyekről lezuhanó árvíz által sivataggá változott. Évek múlanának, míg ezen kerület csak 100 akó bort is nyújthatana. Azonkívül a funcall pinezékben majdnem az egész idei termés megromlott. Barmok, háziszerek perlakok és szántóföldek a tengerbe sodortattak. A kár félmillió font sterlingre becsültetik. Nov. 25. egy portugál hadihajó érkezik oda, melly a kormánynak egy 300,000 tallérból álló ajándékát hirdeté a károsultak számára. Azonkívül aláírások is vannak folyamatban, melylyekhez Dona Mária királyné 3000 tallérral járult. Portugália, Lissabon, dec. 12. A kormány a lissaboni municipalválasztásokban épen olly teljes győzelmet nyert mint a múltkori húsz cortes-választásban. Az egyesült ellenzék, septembristák, miguelisták és elpártolt carlisták itt szintúgy mint ott kijelöltjei közül csak egynek sem nyerhető meg a választást. Ezen eredmények kétségtelenül bizonyítják, hogy a mostani kormány az ország bizodalmát bírja. — Örömmel jelentem, hogy a Rómávali alkudozások szerencsés véget értek. Monsignor Capaccini a patriarcha levelét elfogadja, melly a nélkül hogy a lusitani egyház szabadalmait veszélyeztetné, a pápa felsőbbségét eléggé elismeri. A portugál koronának azon joga, hogy az négy érseket és püspököt nevezhet ki, a nunciustól föltétlenül elismertetik, a többi négy püspököt illetőleg pedig mint hallom, Dona Mária és a pápa a kinevezési jogban osztozni fognak. A dispensatiók érdekében a sz.széknek bizonyos jövedelem fogna engedtetni, és ezen alapon a concordatum haladék nélkül létesülend. Olaszország, Róma, dec. 15. A római és idegen közönséget igen érdekli a Borghese hg. és msgr. Zachiae kormányzó közötti vita kimenetele. Midőn t. i. Comaschi léghajós Pinciodombról felemelkedett s a közellévő Borghese féle villában sok száz nézők voltak, msgr. Zachiae azt, mint mondják, a tulajdonossal felöleges értekezés nélkül, rendőrökkel raltá meg, a népre vigyázandókkal. A herczeg ezt birtoksértésnek tekinté s villáját, a város előtti legszebb kerti sélahelyét, mindenki előtt elzárá. Illeti e a herczeget ezen bezárási jog, kétséges, mivel a feleknek Cenci féle öröksége miatt VIII. Clemens után több pápa bullák által a népet annak birtokában némileg részesité. A dolog a pápának van eldöntés végett fölterjesztve. — Egy későbbi levél jelenti, hogy az eldöntés a herczeg korlátlan jogának részére hatolt, s ez azután gyönyörű fekvésű kertjeit szabad akaratból a közönségnek ismét megnyíltaté. Dánia, Király ő felsége a slesvigi tartományi rendgyülekezet kir. biztosához, Lorenzen követ panasza, valamint a dán nyelvnek ama rendgyülekezetbeni használata tárgyában következendő leírást bocsátott: „Nyolczadik Keresztély stb. Nemzetes, kedves hívem! Tudósításodat Sonderburg városa követe Lorenzen Ihort Péter közvetlenül hozzánk benyújtott panaszáról, Sleszvig tartományunk rendeinek gyűlésében rajta a dán nyelv használása miatt elkövetett önkényes bánásmódot illetőleg, kézhez kaptuk s következőt vagyunk hajlandók Neked legkegyelmesebben kinyilatkoztatni. Tekintetbe vévén a Sleszvigi herczegség rendi viszonyainak közelebbi szabályozására az 1834ki máj. 151 rendeletben foglalt rendszabályokat s nevezetesen az 50 és 6l-ik §§., mellyek szerint a rendi gyűlésben az ügymenet vezérlése egyedül az elnököt illeti s minden tag az elnök ez iránti határozatának magát alája vetni köteles; Lorenzen követnek, ki ezen határozatokat figyelembe nem véve, magaviseletét jóvá nem hagyhatjuk s ezért panaszát, mennyire ötét személyesen illeti, magára hagyandjuk. Azonban ha ezen esemény a gyűlést azon nézetre vezető, hogy minden előforduló egyes esetben a gyűlés engedelmétől kell függővé tenni, megengedtessék e valamelly követnek a dán nyelv használása, úgy illy határozathoz, melly a dán ajkú követek természetes jogait sértené, nem adhatjuk legfelsőbb helybenhagyásunkat. A rendi gyűlés tanácskozásaiból láttuk ugyan, hogy az elnök gondoskodni akar eszközökről, melylyek által a dán szólásu tagoknak a tanácskozásokban sikeres részvétel fog biztosíttatni; minthogy azonban e tekintetben hibázik olly világos törvényszerű határozat, melly által ez, egyszersmind a gyűlés ügymenetét is előmozdítókig, eléretnék, nevezetesen a jegyzőkönyvnek német nyelvein vitele megtartassák, ennélfogva ezennel megbízunk Tégedet, hogy hiv tartományrendi gyűlésünket ezen legfelsőbb leiratunk tartalmáról tudósítsad s legalázatosabb megfontolásra szólítsad fel az iránt, miként kelljen a dán ajkú tagoknak a tanácskozásbani sikeres részvételét azáltal biztosítni, hogy előterjesztéseik hiv fordításban a gyűlés jegyzőkönyvébe fölvétessenek. Ehhez tartsd magad s mi többnyire irántad királyi kegyelemmel maradunk. Költ Kopenhága székesvárosunkban dec. 2. 1842. (Alábva) Chistianus Rex. Schlesvig, dec. 11. A tegnap közlött királyi határzat a dán nyelvnek a schlesvigi tartományi rendek gyüléséni használhatásáról, a biztostól a dec. 6ki ülésen felolvastatott, a nélkül hogy további vitatkozásra alkalmat adott volna, minthogy az elnök azonnal megjegyzi, hogy ezen imént tudomásul vett királyi rendelet olly nagy fontosságú, miszerint valóban mindenkinek óhajtnia kell minden hamarkodó nyilatkozást elmellőzni. Azért ma semmi további a fölötti vitatkozásnak helye nem leend. Sőt inkább minden egyest arra kíván kérni, hogy éretten s előbb magában fontolja meg, mi leend a jelen körülmények közt teendő. A dolognak illy helyzetében, ezennel a mai ülést befejezettnek nyilatkoztatja, és a legközelebbi ülést holnapi napra déli 12 órára tűzi ki, hol mindenek előtt az épen felolvastatott legfelsőbb leirat érdekében e kir. felségéhez küldendő véleményadás kidolgozására biztosság választása fog elővétetni s azután a gyűlés a napirenden kijelölt tárgyak vitatására fog átmenni. — A következő 7ki ülés a haderslebeni hivatalbóli 6 kérelemnek (3 közülök dán nyelven) bejelentése által nyittaték meg, mellyekben többé vagy kevésbé határzónán gáncsoltatik azon követek cselekedete, kik a rendek gyűlésén dán nyelven beszéltek, legalább annyiból, ha különben a német nyelvet tudták, s a jütlandi hivatalnak bekebelezése, valamint minden közelebbi összekapcsolás Dániával (mint székiben hallik) nehezteléssel visszautasíttatik. A gyűlés azután egy biztosság választására ment át a rendek gyűlésén a dán nyelv használása fölötti meggondolásának előterjesztése végett. Az elnök 5 tagból álló biztosságot indítványozott, kik elválasztattak, köztök Lorenzen lelkész. Ezután a gyűlés a napirendre ment át. Éjszakamerika. 1842ks septemberben Ujyork hírlapjaiban sürgető felszólítás vola olvasható, tudósítást kérő bizonyos Adams nevű ottani nyomtatási tulajdonosról, ki házát azelőtt két vagy három nappal hagyá el s vissza nem tért többé. Adams csendes, tanult embernek tartatott; elszökésre vagy öngyilkolásra semmi ok nem tudatott; elmaradása tehát megfoghatatlan vola. A városban iszonyú hir futott, melly csakhamar határozott támpontot nyert, midőn az hallatszott, hogy még eltűnésének napján barátjai találkoztak vele, kiknek minden elfogulás nélkül bizonyos szándékolt ügybeli járásokról beszélt. Ezek közül bizonyos John Colthoz m egy igen ismert puskaműves testvéréhez) tett intési látogatás, kinek t. i. egy, a kereskedési számtartásba vágó, könyvét elkészité, végre a tett nyomára vezetett. Ez az ugyevezett Granite Buildingsben lakott, majd kizárólag izérleti hajlékokra használt házban a Broadway és Chambersstreet (egy igen élénk pont) szögletén. Azon szoba, mellybe Colt nem régen ezelőtt költözött, bizonyos Wheeler szobájának szomszédságában volt, ki szinte számviteli tanító. E szobában azon nap Colt szobájából ennek hangja hallatszott, aztán igen gyanús fegyverzereihez hasonló zaj, végre rogyás. Ezáltal figyelemre gerjedvén, a kulcslyukon át két kalapot vettek észre, mindinkább gyanakodtak, s este késő éjszakáig őrködtek; eleinte különös vakarást és karczolást hallottak, azután mély csend volt észrevehető. Másnap reggel Coltot