Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-01-02 / 1. szám

tönkre jutni kénytelen. Ezen alternativa mellett a választás nem lehet kétséges ; a belföldi czukornak a tengerészet, a kincstár és gyarmatok nagy érdeke mögött kell maradnia. De midőn ezen belföldi iparág mellőzhetik, igazságosnak kell lenni iránta és ezért kivantalnek kármentesítés számá­ra Miután a ré­pa ez a körgy­art­as szer fölött clesztetett es sza­mára olly sok évek alatt száz kilogrammért 49 fr. 50 cent. jutalom rendeltetet, melly meg most is 22 frankot tesz, mi­után a tőkék már egyszer e szerencsétlen útra szorittattak, több mint szigorú volna ezen iparágat megszüntetni a­nélkül hogy kármentes illetnék. A kormánynak elég ideje és esz­közei voltak e kérdés alapos tanulására, e tekintetben tehát a répac­ukor elnyomásáról a törvény előterjesztésének mi sem állhat ellenében. Ha pedig a kormány e helyett inkább mindkettő terheinek egyenlőségét választaná, akkor ezen egyenlővétételnek haladéktalanul kellene történnie, még pedig a gyarmati czukor terhének leszállítása által annyira, m­ig ezen teher a répaczukoréval megegyeznék, de koránsem az­ utóbbi terhének felemelése által a gyarmatczukor terhe­­ig. Azonban minden halasztás a tengeri kikötők s gyarma­tok érdekeinek legfőbb fokon káros volna. Az adók leszállí­tása azon haszonnal bírna, hogy a répaczukorrali dugárus­­kodás tetemesen kevesbednék, melly annál nagyobb, minél magasabb annak terhe; leszállítás tehát az egyenlőjét élt tett­legesebben eszközlené, a nádezukornak piaczainkróli ki­­záratását pedig lassankint megszüntetné. slulmann úr, igy folytatják, ki a kincstár számárai adók beszedésében szigo­rúságra és pontosságra nézve bizonyára senki által fölül nem haladtatik, maga elismeri, hogy a répaczukor adójának fölemelése nehézségekkel teljes, az avvali csalás megaka­dályozása lehetetlen, s a valósággal megadóztatott czukor mennyisége az elfogyasztottéval egybevellelvén, minden év­nek számai bebizonyiták és továbbá is bebizonyitandják, mi ellenállh­assan a csák olly jutányos dugáruskodásra minden az elleni­­örvények daczára. Az említett leszállítás által eszközlendő egyenlőség ellen azon csökkenés fog tán elő­hozatni, melly ezáltal a kincstárra háramlik. Ez azonban részint az adó sikeresebb beszedése, részint a fogyasztás okvetetlen kiterjedése által pótoltatni fog. A külföldi czu­­korra vetett különbségi vámokat is alább kell szállítani, bármilly rendszer fogadtassák el. A kereskedési kamra ezen előterjesztése végén kérését még egyszer ezekbe pontosít­ja össze: répaczukor elnyomása , a gyárosok kármentesíté­­se mellett, a külföldi czukkorral különbségi vámnak 100 ki­­logramjától 10 frankra leszállítása, mint a jelen állapot egyedüli valóságos segedelme; következéskép mindkét czu­kor terhének a leszállítás nem pedig a fölrugtatás általi egyenlővé tétele. Lyon, decemb. 20. Tegnap­ kezdődött esküdtszékünk elött a legrömiültebb teremben a Besson-Marcellange per. Marcellange az Auvergneben egy este mezei lakában, szo­bájában, emberei közt ülve, láb­atlan kéz által agyonlöve­­tik. Besson, egy általa elbocsátott szolga, ki a házban ez­előtt zsarnoki befolyást gyakorolt, a gyilkosság gyanújában erről vádoltatik s halálra ítéltetik. Az ítélet formahibák miatt eldöntetik s Besson újra az esküdtszék előtt jelenik meg Úgy látszik, hogy Marcellange végideje viszálkodásban élt nejével s hogy ez Bessonnal titkos egyetértésben volt. Bac ügyvéd, ki a LalTarge perben olly ismeretes jön, képviseli a Marcellange családot. Marcellange asszony az egész vi­lágtól, maguktól itteni ismerőseitől, sőt rokonaitól is a gyil­kosság czinkosának sőt elintézőjének tartalik. Ő Angliában tartózkodik. Rokonai mindenki elött megváltják, hogy ha vétkes, inkább halálát kívánják, mint hogy lássák, mikint e nő gyáván olly embert feláldoz, ki csak műszere volt. Úgy látszik, ez meg is íratott neki, de siker nélkül. Ha a férj­gyilkolás e bűne egyikében a legrégibb családoknak igaz, úgy az bizonyára sokkal kárhozatosb a Laffargejénél, kinek férje nem volt olly jó hírben mint Marcellange úr. Legfel­sőbb családainkban, valamint az alsó pórságban is e poi Chinát, Barcelonát és Angliát elfelejteti. Az emberi szív el­vetemültsége a legi­sztább kebelben is bír reszkető húrral Borzadunk, mint Shakspeare, ha mindent­ meggondolunk, mire képesek lehetnénk! Paris, dec. 22. Egy irat Algírból decemb. 10, mond a Journal des Débats, fölötte fontos, de talán egyszersmind nem kevésbé merész hírt közöl: „Abd-El-Kader, azt mond­ják, magához hivatta Ben Durand-ot, testvérét annak, ki ne­künk mindig közbenjárónkul szolgált ő és a kormányzó kö­zött. Ben Durand felhatalmaztatok Abd-El-Kaderhez me­hetni. Ennyi bizonyosnak látszik. De következő bebizo­nyítást érdemel, hogy t. i. Ben Durand Milianába jött a kor­mányzónak jelenteni, mikép Abd-El-Kader meghódolni óhajt és kívánja, hogy Francziaország parancsnokságot föntartson számára. A kormányzó azt felelte légyen, pa­rancsai azt tartják, semmi áron vele alkudozásba nem lépni, még egy kard parancsnoksága sem fog neki adatni; de mint­hogy azon kivonatát nyilatkoztatja, későbben Meccába me­hetni és ott meghalhatni, azért, ha alávetendi magát, a kor­mánytól nyugdijt kérhet, melly neki megadatandik, s melly­­ből kényelmesen élhet, hol neki tetszik. Bizonyos, hogy Abd-El-Kadernek jó nyugdíjt lehetne adni, ha Meccában élni s meghalni akarna és a kincstár mégis nyerne mellette.“ Más algíri levelek szinte­­­rröl nem szólnak Abd-El-Kader­­nek e meghódolásáról, hanem a dolgok állását igen kedvező színekkel festik. Itt szórul szóra közöljük következő helyét egy touloni levelezésnek: „Minden halad: a háború és a gyarmatosítás; az arabok mindenütt megadják magukat, és ép olly biztosan utazhatni, mint Francziaországban. Sok helyütt mezővárosok, faluk, majorok emelkednek; semmi akadály útba nem áll a népesítés munkásságának, melly a kormány által gyámolittatik.“ Spanyolország. A regens incognito Barcelonába jöttnek mondatik, hogy a bombáztatás benyomása felöl személyesen meggyőződjék. Folyvást uj seregek ömlenek Cataloniába. A kivándorlások ismét elkezdődtek; Geronában és Figuerasban szöknek Zur­bano közeledte elől, s a­kik nem szöknek, guerillabandákat­­ alakítnak. Olaiban az őrség lefegyverezettnek mondatik,­ Prats de Llusanesban is mozgalom volt és Puigcerdában Cer­­lagua vidék fővárosában a kormányzó javaslata. Barcelonai bevételét „Te Demm­“ által ünnepelni, azon megjegyzéssel mellőztetett el, hogy halottas mise a város szomorú állapot­­jáért jobban illenék. Terradas embereit több bandákba osz­totta. Valenciában sok befogatás történik és rettegés ural­kodik, hasonlag mint Barcelonában. Utóbbi városból senki­nek sem szabad kimenni, s mindenkinek, a­ki visszatérni akar, kivándorlása okai felöli ítéletnek kell magát alávetnie. A hírlapok kívánják, hogy van Halen, minthogy hadával Bar­celonából ok nélkül takarodott ki, hadi ítélőszék elé állít­­tassék, annyival is inkább, minthogy ő maga azokat, kik visszatérte után a kaszárnyákban s az atarazanasi várban capituláltak (köztök Vereterra generált), elítéltette. Alican­­téban a nemzetőrség a várat, mellyben a sorkatonasággal fölváltva őrizetet tartott, hatalmába tette volna. Telegraphi sürgöny. Barcelona, dec. 15. A fel­legvár kijavításán 2000 ember dolgozik, feléből katonák. Barcelonára 3 millió franknyi hadiadó vettetett, három nap alatt meg kell fizetve lennie. A város az 1840, 1841 és 1842ki ujonczilletőségét is köteles kiállítni. A régens még mindig Sarriában. Azon 13 katona, kik a fellegvár előterén agyonlövettek, sorf által házaltak azok közül, kiket a főka­pitány bejötte után elfogathatott. Hivatalos tudósítások szerint Barcelonában a felállított hadibiztosság elítélésére 14 személy lövetett agyon, 74en tíz évi fogságra Ten hat és ketten két évire ítéltettek el, 55en pedig fölmentettek. A ministertanács javaslatára és egye­temes határozatára a kormányzó 12 millió reál hadiadót vetett a városra, nyolc­ nap alatt .kifizetendőt a Barceloná­ban elesett katonák özvegyei és családjaiknak kárpótlására, a lázadás által okozott hadmozdulat kétségének födözésére stb. A kormányzó nyilatkoztatja, hogy fájdalommal gyako­rolja e szigorúságot, melly azonban elmellőzhessen. A mi­­nisterium akkér motiválja javaslatját, hogy Barcelona, a gazdag város semmi előjogokkal nem bir más, gyakran sok­kal szegényebb városok felett, s valamint ezek, ő is köteles a státuskincstárhoz és a hadsereghez illetőséget állítani, s igazságos, hogy a fellegvár azoknak költségére javíttassák ki, a kik azt múlt évben önkényileg lerontanák. F ezért a szivargyár is zárva maradandó, a város saját pénzveresége, mint az alkotmányi egységgel meg nem egyező, eltörlendő, az 1840, 1841 és 1842-i újonczilletőségek jövő jan. 15-ig kiállítandók, Barcelonába a fellegvár ismért felépítésére 6 genieszázad küldendő, s ezen kívül az ayuntamiento által hasonló czélra naponkint 1000 munkás a szükséges sze­rekkel állítandó. E mellett ezen munkákra, mellyek már elkezdettek, a bünbönezök használandók. A hírlapok azon állítása, hogy a kormányzó Sarriában beteg s kétszer eret vágtak rajta, franczia magánylevelek által is valósul, mely­­lyek még azt teszik hozzá, hogy Zurbano is (Geronaban) betegeskedik. A régens határzatánál fogva a királysági karabélyos testület új szerkezetet nyer azon czélból, hogy a tengerpar­tokat és határszéleket biztosabban őrizhesse és a félszige­tes dugáruskodás ellen a legténylegesebben háborúzzon. A testület egy főfelügyelő alatt három parancsnokságokra (Commandancia), és két külön századra oszlik a baleári és canariai szigetek számára, fegyver szerint gyalog- és lo­­vaskarabélyosokra. A gyalogság 44 századból áll 191 osz­tályban, mellyek mindegyike 1 tisztet, 3 altisztet és 21 karabélyost számlál, összesen 7300 embert; a lovasság 21 századból 64 osztályban, összesen 1300 emberből. A tes­tület tiszteinek összes száma 367et tesz. A minapi kiáradások Madeirán, fájdalom, még nagyobb pusztításokat okozának, mint az első tudósítások jelenték. Az egész fayali kerület, melly­től Palinella herczeg örököse veszi nevezetét, egy a szigetnek legáldottabb vidékei közül, melly mindenütt kerthez hasonlít és nevezetesen a legjobb madeirabori termi, jelenleg a hegyekről lezuhanó árvíz által sivataggá változott. Évek múlanának, míg ezen kerü­let csak 100 akó bort is nyújthatana. Azonkívül a func­all pinezékben majdnem az egész idei termés megromlott. Barmok, háziszerek perlakok és szántóföldek a tengerbe so­dortattak. A kár félmillió font sterlingre becsültetik. Nov. 25. egy portugál hadihajó érkezik oda, melly a kormánynak egy 300,000 tallérból álló ajándékát hird­eté a károsultak számára. Azonkívül aláírások is vannak folyamatban, mely­­lyekhez Dona Mária királyné 3000 tallérral járult. Portugália, Lissabon, dec. 12. A kormány a lissaboni municipal­­választásokban épen olly teljes győzelmet nyert mint a múlt­kori húsz cortes-választásban. Az egyesült ellenzék, sep­­tembristák, miguelisták és elpártolt carlisták itt szintúgy mint ott kijelöltjei közül csak egynek sem nyerhető meg a választást. Ezen eredmények kétségtelenül bizonyítják, hogy a mostani kormány az ország bizodalmát bírja. — Örömmel jelentem, hogy a Rómávali alkudozások szerencsés véget értek. Monsignor Capaccini a patriarcha levelét elfogadja, melly a nélkül hogy a lusitani egyház szabadalmait veszé­lyeztetné, a pápa felsőbbségét eléggé elismeri. A portugál koronának azon joga, hogy az négy érseket és püspököt nevezhet ki, a nunciustól föltétlenül elismertetik, a többi négy püspököt illetőleg pedig mint hallom, Dona Mária és a pápa a kinevezési jogban osztozni fognak. A dispensatiók érdekében a sz.­széknek bizonyos jövedelem fogna enged­tetni, és ezen alapon a concordatum haladék nélkül léte­­sü­lend. Olaszország, Róma, dec. 15. A római és idegen közönséget igen érdekli a Borghese hg. és msgr. Zachiae kormányzó közötti vita kimenetele. Midőn t. i. Comaschi léghajós Pinciodomb­­ról felemelkedett s a közellé­vő Borghese féle villában sok száz nézők voltak, msgr. Zachiae azt, mint mondják, a tu­lajdonossal f­elöleges értekezés nélkül, rendőrökkel raltá meg, a népre vigyázandókkal. A herczeg ezt birtoksértés­nek tekinté s villáját, a város előtti legszebb kerti sélahe­­lyét, mindenki előtt elzárá. Illeti e a herczeget ezen bezá­rási jog, kétséges, mivel a feleknek Cenci féle öröksége miatt VIII. Clemens után több pápa bullák által a népet annak birtokában némileg részesité. A dolog a pápának van el­döntés végett fölterjesztve. — Egy későbbi levél jelenti, hogy az eldöntés a herczeg korlátlan jogának részére ha­tolt, s ez azután gyönyörű fekvésű kertjeit szabad akarat­ból a közönségnek ismét megnyíltaté. Dánia, Király ő felsége a slesvigi tartományi rendgyülekezet kir. biztosához, Lorenzen követ panasza, valamint a dán nyelvnek ama rendgyülekezetbeni használata tárgyában kö­vetkezendő leírást bocsátott: „Nyolczadik Keresztély stb. Nemzetes, kedves hívem! Tudósításodat Sonderburg váro­sa követe Lorenzen Ih­ort Péter közvetlenül hozzánk be­nyújtott panaszáról, Sleszvig tartományunk rendeinek gyű­lésében rajta a dán nyelv használása miatt elkövetett ön­kényes bánásmódot illetőleg, kézhez kaptuk s következőt vagyunk hajlandók Neked legkegyelmesebben kinyilatkoz­tatni. Tekintetbe vévén a Sleszvigi herczegség rendi viszo­nyainak közelebbi szabályozására az 1834ki máj. 151 ren­deletben foglalt rendszabályokat s nevezetesen az 50 és 6l-ik §§., mellyek szerint a rendi gyűlésben az ügymenet vezérlése egyedül az elnököt illeti s minden tag az elnök ez iránti határozatának magát alája vetni köteles; Lorenzen követnek, ki ezen határozatokat figyelembe nem véve, ma­gaviseletét jóvá nem hagyhatjuk s ezért panaszát, mennyire ötét személyesen illeti, magára hagyandjuk. Azonban ha ezen esemény a gyűlést azon nézetre vezető, hogy minden előforduló egyes esetben a gyűlés engedelmétől kell függő­vé tenni, megengedtessék e valamelly követnek a dán nyelv használása, úgy illy határozathoz, melly a dán ajkú követek természetes jogait sértené, nem adhatjuk legfelsőbb hely­­benhagyásunkat. A rendi gyűlés tanácskozásaiból láttuk ugyan, hogy az elnök gondoskodni akar eszközökről, mely­­lyek által a dán szólásu tagoknak a tanácskozásokban si­keres részvétel fog biztosíttatni; minthogy azonban e tekin­tetben hibázik olly világos törvényszerű határozat, melly által ez, egyszersmind a gyűlés ügymenetét is előmozdító­kig, eléretnék, nevezetesen a jegyzőkönyvnek német nyelve­in vitele megtartassák, ennélfogva ezennel megbízunk Tége­det, hogy hiv tartományrendi gyűlésünket ezen legfelsőbb leiratunk tartalmáról tudósítsad s legalázatosabb megfonto­lásra szólítsad fel az iránt, miként kelljen a dán ajkú tagok­nak a tanácskozásbani sikeres részvételét azáltal biztosítni, hogy előterjesztéseik hiv fordításban a gyűlés jegyzőköny­vébe fölvétessenek. Ehhez tartsd magad s mi többnyire irántad királyi kegyelemmel maradunk. Költ Kopenhága székesvárosunkban dec. 2. 1842. (Aláb­va) Chistianus Rex. Schlesvig, dec. 11. A tegnap közlött királyi határ­­zat a dán nyelvnek a schlesvigi tartományi rendek gyüléséni használhatásáról, a biztostól a dec. 6ki ülésen felolvastatott, a nélkül hogy további vitatkozásra alkalmat adott volna, minthogy az elnök azonnal megjegyzi, hogy ezen imént tu­domásul vett királyi rendelet olly nagy fontosságú, misze­rint valóban mindenkinek óhajtnia kell minden hamarkodó nyilatkozást elmellőzni. Azért ma semmi további a fölötti vitatkozásnak helye nem leend. Sőt inkább minden egyest arra kíván kérni, hogy éretten s előbb magában fontolja meg, mi leend a jelen körülmények közt teendő. A dolog­nak illy helyzetében, ezennel a mai ülést befejezettnek nyilatkoztatja, és a legközelebbi ülést holnapi napra déli 12 órára tűzi ki, hol mindenek előtt az épen felolvastatott legfelsőbb leirat érdekében e kir. felségéhez küldendő véle­ményadás kidolgozására biztosság választása fog elővétetni s azután a gyűlés a napirenden kijelölt tárgyak vitatására fog átmenni. — A következő 7ki ülés a haderslebeni hiva­­talbóli 6 kérelemnek (3 közülök dán nyelven) bejelentése által nyittaték meg, m­ellyekben többé vagy kevésbé határ­zónán gáncsoltatik azon követek cselekedete, kik a rendek gyűlésén dán nyelven beszéltek, legalább annyiból, ha kü­lönben a német nyelvet tudták, s a jütlandi hivatalnak be­kebelezése, valamint minden közelebbi összekapcsolás Dá­niával (m­int szék­iben hallik) nehezteléssel visszautasítta­­tik. A gyűlés azután egy biztosság választására ment át a rendek gyűlésén a dán nyelv használása fölötti meggon­dolásának előterjesztése végett. Az elnök 5 tagból álló biztosságot indítványozott, kik elválasztattak, köztök Lo­renzen lelkész. Ezután a gyűlés a napirendre ment át. Éjszakamerika. 1842ks septemberben Ujyork hírlapjaiban sürgető fel­szólítás vola olvasható, tudósítást kérő bizonyos Adams nevű ottani nyomtatási tulajdonosról, ki házát azelőtt két vagy három nappal hagyá el s vissza nem tért többé. Adams csendes, tanult embernek tartatott; elszökésre vagy ön­­gyilkolásra semmi ok nem tudatott; elmaradása tehát meg­foghatatlan vola. A városban iszonyú hir futott, melly csak­hamar határozott támpontot nyert, midőn az hallatszott, hogy még eltűnésének napján barátjai találkoztak vele, kiknek minden elfogulás nélkül bizonyos szándékolt ügybeli járá­sokról beszélt. Ezek közül bizonyos John Colthoz m egy igen ismert puskaműves testvéréhez) tett intési látogatás, kinek t. i. egy, a kereskedési számtartásba vágó, könyvét elkészité, végre a tett nyomára vezetett. Ez az ugyevezett Granite­ Buildingsben lakott, majd kizárólag i­zérleti hajlé­kokra használt házban a Broadway­ és Chambersstreet (egy igen élénk pont) szögletén. Azon szoba, m­ellybe Colt nem régen ezelőtt költözött, bizonyos Wheeler szobájának szom­szédságában volt, ki szinte számviteli tanító. E szobában azon nap Colt szobájából ennek hangja hallatszott, aztán igen gyanús fegyverzereihez hasonló zaj, végre rogyás. Ez­által figyelemre gerjedvén, a kulcslyukon át két kalapot vet­tek észre, mindinkább gyanakodtak, s este késő éjszakáig őrködtek; eleinte különös vakarást és karczolást hallottak, azután mély csend volt észrevehető. Másnap reggel Coltot

Next