Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-11-19 / 92. szám
242 végzésnek, melly nem legjobb tapintattal hozatott, végrehajtása nincs a mi kezünkben ; de különben is valahányszor illy lényeges változás szándékoltaték, az mindig a törvény utján eszközöltetett; ugymidőn az üzeneteknek magy. nyelven szerkesztése forgott is fen, mind a két táblának megegyezése járult hozzá, pedig ezt a két tábla csak önmagára vonatkozólag hozta; a junius 20-kai végzés a terem falain kívül is hat, mert olly követek választására szorítja a lárvátokat, kiknek magyarul tudniok kell, holott megtörténhetnek , hogy a többség bizodalma épen ollyanban pontosulna, kinek nemzeti nyelvünk hatalmában nincs. S miután nem tudhatták a horvátországi választók, hogy a KK.és RR. júniusban a kérdéses határozatot hozandják ezáltal ezek maguknak a visszahívási jogot is arrogálták. De több megyék követei más véleményben is voltak még csak május 24-én is e tárgyra nézve, melly vélemény megváltoztatásának elegendő okát a szónok nem látja abban, hogy későbben tudták meg azon tagok, miszerint a horvát követek utasításuk által tiltatnak el a magyar nyelveni szólástól. Számtalanszor hallotta a szónok, hogy amit a törvény nem tilt, azt tenni szabad; márpedig nem tud olly törvényt, melly a latin nyelven felszólalást vagy az ez iránti utasítást tilalmazná. Mi magát a k. kir. levelet illeti, annak árnyékoldalait kiemelni nem fogja, mert az már itt bőven megtörtént, fényoldalai kiemelését pedig a horvát követekre hagyja; de ennek szavait ő nem a törvhozó, hanem ennek végrehajtója szavai gyanánt tekinti, s mint illyenek igenis jól alkalmazvák, mert ő Felsége mint Magyarország királya nem tűrheti, hogy törvényhozási egyenes utón kívül olly lépések történjenek, mellyeknél fogva az anyaország t. i. hazánk, engesztelhetlen ellenséget tapasztaljon Horvátországban. A kormány nem akarja a csak most erősödő nemzetiséget a síkra kiállítani és ráuszítani hagyni a többi nemzetiségeket, s ebben látható a kormány helyes tapintata. Becsületet is hallott említeni; igenis a becsület az adott szó szentségében fekszik ; ezt meg kell tartani. De miután egész nemzet sem csalhatatlan, ez nem a határozat megőrzésében, hanem a törvények által Horvátországra nézve kimondott biztosítmányok megtartásában áll, mellyek szerint ők is törvény, nem pedig határozat szerint kormányoztassanak. Szellemileg kell hatnia horvátokra, nem pedig tettleges kényszerítéssel, mert erő által sem szíveket nem hajolunk, sem elméket nem hódíthatunk. A szónok tehát még egy kis béketűrést kér s engedékenységet és kíméletet, mellyekben sokkal több biztosítékot lát, mint a lulnér intézkedéseiben s túlbuzgóság kifakadásaiban. Görcsösen szorongatott kebellel néz a szónok a jövendőbe, midőn sejti, hogy nincs sükere felszólalásának, de legbensőbb meggyőződése szerint hazafi kötelességének érzi ismét és ismét kérni a kéréseket: függesszék fel júniusi határozatukat. — Még egy szónok fejté ki e tárgybeli nézeteit. Mintegy t eleérzés tartóztatá, úgymond, a junius 20-i indítvány és határozat pártolásától, mert ismeri állásunkat, melly szerint nemzetiségünk ügyében pártolásra nem igen számolhatunk, de miután a IK. és RR. a végzést megírnák, annak állania kell, míg azt más kellő biztosíték meg nem változtatja. A határozatot ő is jogszerűnek, igazságosnak és törvényesnek ismeri. A gyakorlat szinte a KR. és RR. mellett szól, mert a táblai üzenetek változtatásai szinte hasonló módon önkörüleg történtek. A kérdés tehát a legtisztább jog terén áll. Hibáztak a horvát követek, hogy magukat és utasításaikat a többség akaratjának s határozatának alá nem rendelék. Ha ez szabad volna, úgy megszűnnék a törvényhozás , mert egyes törvényhatóságok felül emelkedhetnének az országgyűlésen. Megvolt egyébiránt kisértve a kiegyenlítésnek minden módja, de sükeretlenül. — Elméleti bonczolás alá véve akkor a szónok a kegyelmes királyi levél kiadatása módját, s szólt a kormánynak e tárgyra vonatkozó eljárásáról is, s az ezzel kapcsolatos következményekről jelenben és jövendőre. Felhiva két elhunyt férfiúnak példáját, kik a haza ügyében rendületlen jellemet tanúsítottak, s kívánta, hogy ezekhez minél több hasonlók találkozzanak. Szólt továbbá a kegy. kir. leiratban idézett törvényekről is, s azokat nem a Kir. és KR. határozata ellen, hanem egyenesen mellette szólóknak állitá. Emlékezetbe hozá a história nyomán azon időket, midőn a latin nyelv az országos tanácskozásokban sem a magyar, sem a horvát követek részéről divatos nem volt s nem is lehetett, mert azt még a legtöbb hivatalnokok közül is kevesen értették, s igy a magyar nyelv használtatott, pedig a szeretet és egyetértés virágozzanak. Kimutatá, hogy a természeti józan ész hozza magával, amikép a horvátok a magyar országgyűlésre magyarul tudó követeket küldjenek, ha a tanácskozásokba csakugyan befolyni akarnak. Szem elébe állitá azon bánásmódbeli különbséget, melly az illír párt és a magyar nemzet ellenében tapasztalható , érintve mind azon botrányos tényeket, mellyek Zágrábban külön hivatalnokok által elkövetve máig is büntetetlen maradtak. Szólt a főrendi táblának egy srúdiójáról is, melly különösen a nyelv iránti üzenet tárgyában olly sajátságosan viselte magát, hogy sem a kormánynak, sem a nemzetnek barátja gyanánt nem tekinthető. Válaszolt az ellenvéleméynek előadásaira is, s mindezek után a határozat fentartására szólitá fel a kér. Aeket, intvén egyszersmind a hallgatóságot, hogy a kérdésnek országos ülésben tárgyaltatásakor a legnagyobb csenddel s hiedelemmel viseljék magukat, nehogy ezen critkcus időpontban annak kitörései is okai s alkalmul vétessenek nem remélt lépések tételére. Mint már tudósításunk elején érintettük, a tanácskozások további folyama holnapra halasztaték. Nelve a kettedik országos ülés a nm. Főrendeknél nov. 16-án. A már két napig szőnyegen volt kérdés ez ülést is egészen elfoglalá, sőt még ebben sem juthatott teljes eredményhez. A háromnapi előadások olly terjedelmesek valának s néha annyira távoztak el a kérdés érdemétől, hogy azoknak csak legvelősb kivonatát közlendjük s pedig annál inkább, mivel reményijük, hogy maga a tárgy már előbbi tudósításainkból egészen tisztán áll tisztelt olvasóink előtt. — A rendi üzenetet pártolók által leginkább az országgyűlési végzésnek a nm. Főrendek kivonata általi felbontása s a két tábla közli egyesség fentartandósága hozatott fel előségül; a t. RB. szerkesztése semmi ellenségeskedést nem foglal magában a horvátok ellen, valamint általában a m. törvényhozás soha olly végzést nem hozott, melly csak legtávolabbi ellenséges szándékot mutatott volna a horvát nyelv és nemzetiség ellen; egyesek tulságait pedig az egész nemzetre kenni akarni nem a legöszintébb eljárás. A horvátok joggal védik nemzetiségöket s nyelvüket, de a horvát érdekeket a magyarok ellen védeni soha sem lehet a magyar Főrendek hivatása; hagyjuk ezt atyáskodó kormányunkra, melly igazgatása alatt levő minden nemzeteket népeket egyaránt pártfogol, hagyjuk dicső Fejedelmünkre, ki mint közös atya, egyforma szeretettel öleli gyermekeit. A dolog már ad fractionem panis jött, s vagy a horvátoknak hozzánk kell simulniok, vagy nekünk hozzájuk. Jön talán még azon boldog idő, midőn a magyarral más nemzetek is csak magyar nyelven fognak közlekedhetni; de erre okvetlen szükséges, hogy az ország minden részében tökéletes nyelvegység uralkodjék. Hibáztak egyesek,hibáztak egész magyar közönségek tulhevekben, mert a deák levelek viszaküldése nem volt azon lépés, melly a felingerlett kedélyeket megnyugtassa ; de más részről az ilirismus terjesztése s a magyarságnak ellenséges megtámadásai sem lehettek közönbösek a magyarokra nézve. A kérdés velejére tulajdonképen nem is létezik különbség a „használhatás“ és „tetszések szerinti” szavakban; de a horvátok javára is szolgálatid, ha a törvényhozás szándéka s rendelete világosan, mint azt a t. RR. kívánják, kimondatik, valamint azon aggodalom is, hogy a latin nyelv megemlítése nélkül a használhatás a horvát nyelvre is értethetik, mi pedig amaz ország municipalitása ellen volna. Ez annál inkább feltehető, minthogy már régibb időkben némelly törvényhatóságok horvát ítéleteket hoztak, mellyek azonban legfelsőbb helyen megsemmisíttettek. A municipiumokat tiszteletben tartjuk, de azok oda nem terjedhetnek, hogy e felől a törvhozás épen ne rendelkezhessék semmit. Ez okok ellen a másik részről a már felhozottakon kívül előadatott, hogy igaz, a különbség lényeges, mert lényegben a két tábla egyetért, de miután e tábla már alávetett némellyeket, valóban aggasztó volna állása, ha mindig a kérdések érdektelensége csak ellene hozatnék fel, holott ez a BRre nézve szintúgy áll. De tekintetbe vétetendő a Horvátországban létező ingerültség, féltékenység s pártoskodás, mi épen úgy nem a horvát nemzetnek, hanem egyesek túlbuzgóságának tulajdonítható, valamint az Magyarországról is alaposan állíttatott. S épen ezen kölcsönös ingerültség lecsilapítása a FORR kötelessége, anélkül, hogy ezáltal a horvát érdekeket különösen védenék, hanem védik a közös haza nyugalmát s egyességét. A kormányra ez ügyek kiegyenlítését nyugodtan bizhatni, s örvendetes, hogy ezen indítvány olly egyéntől jön, ki múlt alkalommal a kormánynak e tárgybani eljárását hibásnak találta. — E véleménynek többnyire a nun püspök módosítását, mint a t. RB. szándékához közelebb állót, pártolták. — A nézetek ez elágazása közben számosak valának a kérdés velejéröli eltérések, sőt személyességről és politikai jövendőt rontani szándékróli vádak is, melly utóbbiak alaptalanságát az illetett szónok voltaképen megmutatta. Szükséges jön ezekre az elnöki felszólamlás és kiegyenlítés, melly alkalommal ö cs. Fens,k kiemelé, milly kevés haszonnal járnak illy eltérések és személyességek a tanácskozások előhaladásására nézve, s milly kevéssé feleljenek meg e tábla hivatásának. Ha a sírl körüli vitatkozásoknál mindig a tárgy velejére, sőt azon túl s kivül is történnek a kitérések, úgy az egyesség végre lehetetlenné válik. — A hallgatóság, melly a tanácskozásokban illetlen részt vett, komolyan meginteték a fenséges Elnök által, ki illy kicsapongást még nagyobb zsarnoksággá fajulandhatónak jellemezte, mint miilyent az uralkodó gyakorolhatna törvények megvetése által. — A vélemények könnyebb megegyeztetése végett az indítványozó nm. püspök oda módosította indítványát, hogy a BR. által javaslott szerkezetet elfogadja azon feltétel alatt, hogy ha — felszólittatván a főrendi szenetben — a használhatás szó értelme felett, a nm. Főrendek többségét kielégítő magyarázatot adnak. Ezen módosítás felett szinte egy egész ülés alatt folytak a tanácskozások, míg ezen újabb indítvány a Hetvenharmadik országos ülésben nov. Izén elfogadtatott, elhatároztatván egyúttal, hogy a viszontzenetben kijelentessék, miszerint a nm. Főrendek egyedül a latin nyelvnek a magyar helyébeni használhatását értik. A rendi üzenet többi pontjaihoz a nm. Főrendek megegyezésükkel hozzájárultak. CIII-ik kerületi ülés nov. 17k én d. e. 9V órakor. A tegnap félbeszakasztott tanácskozás az elnökség által folytatandónak jelentetvén, az elsőbben felszólalt, tag azon különbség kiemelésével kezdő beszédét, melly a tegnapi nyilatkozatokból fejlett. Abban ugyanis mindnyájan megegyeztek a szólók, hogy a kegyelmes királyi leirat következtében ő Felségéhez folrást intézni kell, de a végzésének időközben megtartása vagy pedig a megerősítendő törvényjavaslat általi biztosíték-nyújtás idejéig leendő fölfüggesztése iránt tértek el a vélemények, s erre nézve a szóló is rászólja azon méltatlanságot, melly nemzeti nyelvünk használatára nézve Horvátország és annak képviselői részéről mutatkozik; s igen különösnek találja, hogy a kér ülésekben máskép akartak nyilatkozni a mondott követek, mint az országosokban; hogy megnyugodtak azon törvényben, melly a magyar nyelvet a közhivatalok nyelvévé tette, s megnyugodtak azért, hogy a magyarországi hivatalokban részesülhessenek, most mégis az országos tanácskozásban a magyar nyelvet használni nem akarják, holott kétségtelen, hogy a latin nyelv hajdan sem volt divatos az országos tanácskozásokban stb. Ennélfogva a k. kir. levelet ő sem fogadhatja el s a Kir. és KR. határozatát épségben kívánja tartatni. A második nyilatkozó tag szinte öszszeférhetlennek jelenté alkotmányunkkal s az országgyűlési fradalus módjával a kir. leiratot, tartalmát pedig a fenálló törvényekkel és szokással ellenkezésben látta ugyanazon okoknál fogva, mellyek már a tegnapi szónokok által is előadattak ; e szerint ő is fölirás mellett nyilatkozott, de olly feltétellel, hogy mig a magyar nyelv tárgyában készült törvényjavaslatra kb. válasz nem érkezene, addig a junius 20-ai végzés felfüggesztessék ; azon esetre egyébiránt, ha, mint tegnap is kiválhatott, a nemzetiség tekintetében kedvező kir. válasz által biztosíték nem nyújtatnék, a mondott határozat ismét előbe lépjen. Azon netalán elébe gördíthető ellenvetésre, hogy a felfüggesztés után a határozatot ismét életbe léptetni nehéz leend, azt jegyzé meg: vagy helyeselni fogja ama határozatot a nemzet általános meggyőződése vagy nem; — az első esetben nem forog fön semmi nehézség ; ha pedig helyeslésre nem talál, akkor föntartása szinto oly kellemetlen következésű, mint lenne annak utóbbi életbe léptetése, s a keletkezhető bármelly bajokért egyik és másik esetben is a határozat pártolóira esnék a feleletteher. Ami magát a fölírási javaslatot illeti, minthogy az olly tárgyban történik, melly csupán a KR. és RR. belintézkedésével áll kapcsolatban, azt a FöRt. bírálata alá nem szükséges bocsátani, s ennél fogva az üzenetben világosan kívánja kitétetni , hogy a forrás csak annyiban terjesztetik a főrendi tábla elibe, a mennyiben ezt ő Felsége elibe törvényes után s módon leendő följuttatása megkívánja. — Egy másik tag több rendbeli törvények tartalmára hivatkozva, nemzetiségünk és nyelvünk őszinte gyámolításával nem látta öszszeférhetőnek a k. kir. levelet, s abbeli hiedelmét fejezte ki, hogy ha a kormány nemzetiségünket őszinte igyekezettel támogatta volna, ez már terebélyes tölgggyé növekedhetett, mellynek árnyékában a haza minden nyelvű polgárai nyugodtan nézhetnék, mikép mi véli a horvát nemzet a maga nyelvét, saját határai közt s magánkörében ; de minthogy az nem történt, sőt inkább a fiatal növénynek még gyümölcshozó ágai is levagdaltattak, most buján tenyészik annak tövénél egy másik növény, s kétséges, mellyik fa előzi meg növésben és gyarapodásban a másikat. Most azonban még van idő őszinte és határozott cselekvéssel eszközölni nemzetiségünk kifejlődését, s e tekintetből ő a határozat épségben tartása és fölirás mellett nyilatkozik. Válaszolt némelly ellenvetésekre is, mellyek tegnap tétettek. Ő a k. kir. levél szavaiban nem a végrehajtó hatalom nyilatkozását látja ; mert ez a törvényhozásnak olly testülete ellenében történik, melly törvényeket alkot s igy a végrehajtó hatalom alatt nem áll, sőt ellenkezőleg, ez utóbbi áll a törvényhozó hatalom alatt, s ha a végrehajtás a törvényhozó test tanácskozásaira túlnyomó befolyást gyakorolhatna, úgy megszűnnék a törvényhozás. Azon okoskodást, hogy a törvény nem tiltja Horvátország követeinek a latinul szól hatást, s igy ezt gyakorolniok szabad, s a követ megfordítja, s azt állítja, hogy nem lévén törvény melly tiltaná, hogy azok itt magyarul szóljanak, s hogy erre őket a KK. és RR. kötelezhessék, ennél fogva a KKnak RRnek joga volt azon határozatot hozni, a kérdéses követeknek pedig kötelessége — a határozatnak engedelmeskedni. Azon előadására egy másik szónoknak, hogy mi erősebbek vagyunk s így a nagylelkűség engedékenységet javasol, csak azt jegyzi meg, hogy ha ország elfoglalásáról volna szó, vagy ha csupán a jogok alaposságát tekintjük, igenis erősebbek volnánk, de amint a viszonyok most állanak, mi vagyunk a gyengébb rész, mert a felsőbb pártfogás a mérleget a horvátok felé vonja le. De ezen állítás szerint a gyenge mindent kívánhatna, az erősnek mindent engednie kellene, s így a gyengeség lenne a főbb erő. A szónok csak úgy állana el a határozattól, ha biztos volna, hogy a magyar nyelv tárgyában teljesen kielégítő k. válasz fog érkezni, most pedig panelja a felírást. — Utána egy káptalani követ adá elő az iránti nézeteit, mikép azon feszült állapotból, mellybe a junius 20ai határozat által jutottak a BR., csak úgy szabadulhatnak, s a nemzet várakozásának, melly ezen oroggyűlés működéséhez kapcsolva van, csak úgy felelhetnek meg, ha törvényes ösvényen járnak, vagy ennek hiányában törvényt alkotnak ; mert olly rögtönzött határozat által, ha az továbbá is meghagyatnék erejében, csak az ellenszegülés magvai hintetnenek el s eltaszítannek a kibékülésnek olly igen kivánatos alkalma, minthogy pedig a k. kir. levélben azon utasítás foglaltatik, hogy a BR. a magyar nyelv iránt törvényt alkossanak, ebbeli tartalmát óhajtásával egyezőnek látván, elfogadását szükségesnek tartja. A mennyiben egy megyei követ tegnap az egyházi személyeket olly váddal terhelte, mintha azok állásuk szerinti befolyásukat nem kellőkép használták volna, tudomásához képest nyilatkoztatja, hogy a papság a szőnyegen forgó kir. levél kiadatásába legkisebb befolyással sem volt. — A következve felszólalt m. képviselő, sajgó sebek megemlítésével kezdvén beszédét, visszavezette a gyülekezet figyelmét azon időszakra, mellyben Montesquieu állítása szerint is olly hősi lelkesedéssel áldozának tói őseink fejedelmükért mindent, és feledni akartak mindent, amiknek emlékezete akkor még el nem avulhatot. Az országgyűlés eddigi folyamára tekintve, ő is feledni kívánta azokat, mik ennek cselekvéseihez mérve kedvezőtlenül történtek, mert, úgymond, a tűzre olajat önteni nem akar, s mert illy kérdésnél kisebb érdeket alárendelendőnek vél a nagyobbnak, s megszűnik protestáns lenni hogy magyar lehessen. S miután némelly eltérő véleménynek állításaira cáfolólag válaszolt, bármilly következményekre is elkészültnek nyilatkozott, egyik koszorús költőnknek magasztos szavaival végezve beszédét. — Egymás után három tag szólalt fel szinte a kegyelmes királyi levél ellen s a határozat megtartása mellett, azon okoknak változtatás eszmekapcsolatban felhordása mellett, mellyek e tárgyban már a korábbi szónokok által eléggé kifejtettek. Nem hiányzottak előadásaik közben élénk kifakadások s a jövendő netaláni eseményeknek szilárd jellemmel viselésére buzdító felszólítások, s hivatkozás a közvéleményre és históriára, mellyek az illy események legigazságosb biráji szoktak lenni. — Utánuk egy más szónok emelkedik föl, s nyilat-