Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-11-19 / 92. szám

242 végzésnek, melly nem legjobb tapintattal hozatott, végre­hajtása nincs a mi kezünkben ; de különben is valahányszor illy lényeges változás szándékoltaték, az mindig a törvény utján eszközöltetett; ugymidőn az üzeneteknek magy. nyel­ven szerkesztése forgott is fen, mind a két táblának meg­egyezése járult hozzá, pedig ezt a két tábla csak önmagára vonatkozólag hozta; a junius 20-kai végzés a terem falain kívül is hat, mert olly követek választására szorítja a lár­vátokat, kiknek magyarul tudniok kell, holott megtörténhet­nek , hogy a többség bizodalma épen ollyanban ponto­­sulna, kinek nemzeti nyelvünk hatalmában nincs. S miu­tán nem tudhatták a horvátországi választók, hogy a KK.és RR. júniusban a kérdéses határozatot hozandják ezáltal ezek maguknak a visszahívási jogot is arrogálták. De több megyék követei más véleményben is voltak még csak május 24-én is e tárgyra nézve, melly vélemény megváltoz­tatásának elegendő okát a szónok nem látja abban, hogy későbben tudták meg azon tagok, miszerint a horvát követek utasításuk által tiltatnak el a magyar nyelveni szólástól. Számtalanszor hallotta a szónok, hogy a­mit a törvény nem tilt, azt tenni szabad; már­pedig nem tud olly törvényt, melly a latin nyelven felszólalást vagy az ez iránti utasítást tilal­mazná. Mi magát a k. kir. levelet illeti, annak árnyékolda­lait kiemelni nem fogja, mert az már itt bőven megtörtént, fényoldalai kiemelését pedig a horvát követekre hagyja; de ennek szavait ő nem a törv­hozó, hanem ennek végrehajtója szavai gyanánt tekinti, s mint illyenek igenis jól alkalmazvák, mert ő Felsége mint Magyarország királya nem tűrheti, hogy törvényhozási egyenes utón kívül olly lépések történ­jenek, mellyeknél fogva az anyaország t. i. hazánk, en­­gesztelhetlen ellenséget tapasztaljon Horvátországban. A kormány nem akarja a csak most erősödő nemzetiséget a síkra kiállítani és ráuszítani hagyni a többi nemzetiségeket, s ebben látható a kormány helyes tapintata. Becsületet is hallott említeni; igenis a becsület az adott szó szentségében fekszik ; ezt meg kell tartani. De miután egész nemzet sem csalhatatlan, ez nem a határozat megőrzésében, hanem a törvények által Horvátországra nézve kimondott biztosítmá­­nyok megtartásában áll, mellyek szerint ők is törvény, nem pedig határozat szerint kormányoztassanak. Szellemileg kell hatnia horvátokra, nem pedig tettleges kényszerítéssel, mert erő által sem szíveket nem hajolunk, sem elméket nem hó­díthatunk. A szónok tehát még egy kis béketűrést kér s en­gedékenységet és kíméletet, mellyekben sokkal több bizto­sítékot lát, mint a lulnér intézkedéseiben s túlbuzgóság ki­­fakadásaiban. Görcsösen szorongatott kebellel néz a szónok a jövendőbe, midőn sejti, hogy nincs sükere felszólalásának, de legbensőbb meggyőződése szerint hazafi kötelességének érzi ismét és ismét kérni a kéré­seket: függesszék fel júniusi határozatukat. — Még egy szónok fejté ki e tárgy­­beli nézeteit. Mintegy t eleérzés tartóztatá, úgymond, a junius 20-i indítvány és határozat pártolásától, mert ismeri állá­sunkat, melly szerint nemzetiségünk ügyében pártolásra nem igen számolhatunk, de miután a I­K. és RR. a végzést megírnák, annak állania kell, míg azt más kellő biztosíték meg nem változtatja. A határozatot ő is jogszerűnek, igaz­ságosnak és törvényesnek ismeri. A gyakorlat szinte a KR. és RR. mellett szól, mert a táblai üzenetek változtatásai szin­te hasonló módon önkörüleg történtek. A kérdés tehát a leg­tisztább jog terén áll. Hibáztak a horvát követek, hogy ma­gukat és utasításaikat a többség akaratjának s határozatának alá nem rendelék. Ha ez szabad volna, úgy megszűnnék a törvényhozás , mert egyes törvényhatóságok felül emelked­hetnének az országgyűlésen. Megvolt egyébiránt kisértve a kiegyenlítésnek minden módja, de sükeretlenül. — El­méleti bonczolás alá véve akkor a szónok a kegyelmes királyi levél kiadatása módját, s szólt a kormánynak e tárgyra vonatkozó eljárásáról is, s az ezzel kapcsolatos következményekről jelenben és jövendőre. Felhiva két el­hunyt férfiúnak példáját, kik a haza ügyében rendületlen jellemet tanúsítottak, s kívánta, hogy ezekhez minél több hasonlók találkozzanak. Szólt továbbá a kegy. kir. leiratban idézett törvényekről is, s azokat nem a Kir. és KR. határo­zata ellen, hanem egyenesen mellette szólóknak állitá. Em­lékezetbe hozá a história nyomán azon időket, midőn a la­tin nyelv az országos tanácskozásokban sem a magyar, sem a horvát követek részéről divatos nem volt s nem is lehetett, mert azt még a legtöbb hivatalnokok közül is kevesen ér­tették, s igy a magyar nyelv használtatott, pedig a szeretet és egyetértés virágozzanak. Kimutatá, hogy a természeti józan ész hozza magával, am­ikép a horvátok a magyar or­szággyűlésre magyarul tudó követeket küldjenek, ha a tanácskozásokba csakugyan befolyni akarnak. Szem elé­be állitá azon bánásmódbeli különbséget, melly az illír párt és a magyar nemzet ellenében tapasztalható , érintve mind azon botrányos tényeket, mellyek Zágrábban kü­lön hivatalnokok által elkövetve máig is büntetetlen ma­radtak. Szólt a főrendi táblának egy srúdiójáról is, melly különösen a nyelv iránti üzenet tárgyában olly sajátsá­gosan viselte magát, hogy sem a kormánynak, sem a nem­zetnek barátja gyanánt nem tekinthető. Válaszolt az ellen­­vélemé­­ynek előadásaira is, s mindezek után a határozat fentartására szólitá fel a kér. Aeket, intvén egyszersmind a hallgatóságot, hogy a kérdésnek országos ülésben tárgyal­tatásakor a legnagyobb csenddel s hiedelemmel viseljék ma­gukat, nehogy ezen critkcus időpontban annak kitörései is okai s alkalmul vétessenek nem remélt lépések tételére­­. Mint már tudósításunk elején érintettük, a tanácskozások további folyama holnapra halasztaték. N­­elve a kette­dik országos ülés a nm. Fő­rendeknél nov. 16-án. A már két napig szőnyegen volt kérdés ez ülést is egészen elfoglalá, sőt még ebben sem juthatott teljes eredményhez. A háromnapi előadások olly terjedelmesek valának s néha annyira távoztak el a kérdés érdemétől, hogy azoknak csak legvelősb kivonatát közlend­­jük s pedig annál inkább, mivel reményijük, hogy maga a tárgy már előbbi tudósításainkból egészen tisztán áll tisztelt olvasóink előtt. — A rendi üzenetet pártolók által leginkább az országgyűlési végzésnek a nm. Főrendek kivonata általi fel­bontása s a két tábla közli egyesség fentartandósága hozatott fel előségül; a t. RB. szerkesztése semmi ellenségeskedést nem foglal magában a horvátok ellen, valamint általában a m. törvényhozás soha olly végzést nem hozott, melly csak leg­távolabbi ellenséges szándékot mutatott volna a horvát nyelv és nemzetiség ellen; egyesek tulságait pedig az egész nem­zetre kenni akarni nem a legöszintébb eljárás. A horvátok joggal védik nemzetiségöket s nyelvüket, de a horvát érde­keket a magyarok ellen védeni soha sem lehet a magyar Főrendek hivatása; hagyjuk ezt atyáskodó kormányunkra, melly igazgatása alatt levő minden nemzeteket népeket egy­aránt pártfogol, hagyjuk dicső Fejedelmünkre, ki mint közös atya, egyforma szeretettel öleli gyermekeit. A dolog már ad fractionem panis jött, s vagy a horvátoknak hozzánk kell simulniok, vagy nekünk hozzájuk. Jön talán még azon bol­dog idő, midőn a magyarral más nemzetek is csak magyar nyelven fognak közlekedhetni; de erre okvetlen szükséges, hogy az ország minden részében tökéletes nyelvegység uralkodjék. Hibáztak egyesek,hibáztak egész magyar közön­­ségek tulhevekben, mert a deák levelek viszaküldése nem volt azon lépés, melly a felingerlett kedély­eket megnyugtassa ; de más részről az ilirismus terjesztése s a magyarságnak ellenséges megtámadásai sem lehettek közönbösek a ma­gyarokra nézve. A kérdés velejére tulajdonképen nem is létezik különbség a „használhatás“ és „tetszések szerinti” szavakban; de a horvátok javára is szolgálatid, ha a tör­vényhozás szándéka s rendelete világosan, mint azt a t. RR. kívánják, kimondatik, valamint azon aggodalom is, hogy a latin nyelv megemlítése nélkül a használhatás a horvát nyelvre is értethetik, mi pedig amaz ország municipalitása ellen volna. Ez annál inkább feltehető, minthogy már régibb időkben némelly törvényhatóságok horvát ítéleteket hoztak, mellyek azonban legfelsőbb helyen megsemmisíttettek. A municipiumokat tiszteletben tartjuk, de azok oda nem terjed­hetnek, hogy e felől a törv­hozás épen ne rendelkezhessék semmit. Ez okok ellen a másik részről a már felhozottakon kívül előadatott, hogy igaz, a különbség lényeges, mert lé­nyegben a két tábla egyet­ért, de miután e tábla már aláve­tett némellyeket, valóban aggasztó volna állása, ha mindig a kérdések érdektelensége csak­­ ellene hozatnék fel, holott ez a BRre nézve szintúgy áll. De tekintetbe vétetendő a Horvátországban létező ingerültség, féltékenység s pártos­kodás, mi épen úgy nem a horvát nemzetnek, hanem egyesek túlbuzgóságának tulajdonítható, valamint az Magyarország­ról is alaposan állíttatott. S épen ezen kölcsönös ingerült­ség lecsilapítása a FO­RR kötelessége, a­nélkül, hogy ezáltal a horvát érdekeket különösen védenék, hanem védik a közös haza nyugalmát s egyességét. A kormányra ez ügyek ki­egyenlítését nyugodtan bizhatni, s örvendetes, hogy ezen in­dítvány olly egyéntől jön, ki múlt alkalommal a kormánynak e tárgybani eljárását hibásnak találta. — E véleménynek többnyire a nun püspök módosítását, mint a t. RB. szándéká­hoz közelebb állót, pártolták. — A nézetek ez elágazása közben számosak valának a kérdés velejéröli eltérések, sőt személyességről és politikai jövendőt rontani szándékróli vá­dak is, melly utóbbiak alaptalanságát az illetett szónok vol­­taképen megmutatta. Szükséges jön ezekre az elnöki fel­szólamlás és kiegyenlítés, melly alkalommal ö cs. Fens,­k kie­­melé, milly kevés haszonnal járnak illy eltérések és sze­mélyességek a tanácskozások előhaladásására nézve, s milly kevéssé feleljenek meg e tábla hivatásának. Ha a sírl körüli vitatkozásoknál mindig a tárgy velejére, sőt azon túl s kivül is történnek a kitérések, úgy az egyesség végre lehetetlenné válik. — A hallgatóság, melly a tanácskozásokban illetlen részt vett, komolyan meginteték a fenséges Elnök által, ki illy kicsapongást még nagyobb zsarnoksággá fajulandhatónak jellemezte, mint miilyent az uralkodó gyakorolhatna törvények megvetése által. — A vélemények könnyebb megegyeztetése végett az indítványozó nm. püspök oda módosította indítvá­nyát, hogy a BR. által javaslott szerkezetet elfogadja azon feltétel alatt, hogy ha — felszólittatván a főrendi szenetben — a használhatás szó értelme felett, a nm. Főrendek többségét kielégítő magyarázatot adnak. Ezen módosítás felett szinte egy egész ülés alatt folytak a tanácskozások, míg ezen újabb indítvány a Hetvenharmadik országos ülés­ben nov. Izén elfogadtatott, elhatároztatván egyúttal, hogy a viszontzenet­­ben kijelentessék, miszerint a nm. Főrendek egyedül a latin nyelvnek a magyar helyébeni használhatását értik. A rendi üzenet többi pontjaihoz a nm. Főrendek megegyezésükkel hozzá­járultak. CIII-ik kerületi ülés nov. 17k én d. e. 9V­ órakor. A tegnap félbeszakasztott tanácskozás az elnökség által folytatandónak jelentetvén, az elsőbben felszólalt, tag azon különbség kiemelésével kezdő beszédét, melly a tegnapi nyilatkozatokból fejlett. Abban ugyanis mindnyájan meg­egyeztek a szólók, hogy a kegyelmes királyi leirat követ­keztében ő Felségéhez fol­rást intézni kell, de a végzésé­nek időközben megtartása vagy pedig a megerősítendő tör­vényjavaslat általi biztosíték-nyújtás idejéig leendő fölfüg­­gesztése iránt tértek el a vélemények, s erre nézve a szóló is rászólja azon méltatlanságot, melly nemzeti nyelvünk használatára nézve Horvátország és annak képviselői ré­széről mutatkozik; s igen különösnek találja, hogy a kér­ ülésekben máskép akartak nyilatkozni a mondott követek, mint az országosokban; hogy megnyugodtak azon tör­vényben, melly a magyar nyelvet a közhivatalok nyelvévé tette, s megnyugodtak azért, hogy a magyarországi hivata­lokban részesülhessenek, most mégis az országos tanács­kozásban a magyar nyelvet használni nem akarják, holott kétségtelen, hogy a latin nyelv hajdan sem volt divatos az országos tanácskozásokban stb. Ennélfogva a k. kir. levelet ő sem fogadhatja el s a Kir. és KR. határozatát épségben kívánja tartatni.­­ A második nyilatkozó tag szinte ösz­­szeférhetlennek jelenté alkotmányunkkal s az országgyű­lési frad­alus módjával a kir. leiratot, tartalmát pedig a fen­­álló törvényekkel és szokással ellenkezésben látta ugyan­azon okoknál fogva, mellyek már a tegnapi szónokok által is előadattak ; e szerint ő is fölirás mellett nyilatkozott, de olly feltétellel, hogy mig a magyar nyelv tárgyában készült törvényjavaslatra kb­. válasz nem érkezene, addig a junius 20-ai végzés felfüggesztessék ; azon esetre egyébiránt, ha, mint tegnap is kiválhatott, a nemzetiség tekintetében ked­vező kir. válasz által biztosíték nem nyújtatnék, a mondott határozat ismét előbe lépjen. Azon netalán elébe gördíthető ellenvetésre, hogy a felfüggesztés után a határozatot ismét életbe léptetni nehéz leend, azt jegyzé meg: vagy helyeselni fogja ama határozatot a nemzet általános meggyőződése vagy nem; — az első esetben nem forog fön semmi nehéz­ség ; ha pedig helyeslésre nem talál, akkor föntartása szint­­o oly kellemetlen következésű, mint lenne annak utóbbi élet­be léptetése, s a keletkezhető bármelly­ bajokért egyik és másik esetben is a határozat pártolóira esnék a feleletteher. Ami magát a fölírási javaslatot illeti, minthogy az olly tárgy­ban történik, melly csupán a KR. és RR. belintézkedésével áll kapcsolatban, azt a Fö­Rt. bírálata alá nem szükséges bocsátani, s ennél fogva az üzenetben világosan kívánja kitétetni , hogy a for­rás csak annyiban terjesztetik a főrendi tábla elibe, a mennyiben ezt ő Felsége elibe törvé­nyes után s módon leendő följuttatása megkívánja. — Egy másik tag több rendbeli törvények tartalmára hivatkozva, nem­­zetiségünk és nyelvünk őszinte gyámolításával nem látta ösz­­szeférhetőnek a k. kir. levelet, s abbeli hiedelmét fejezte ki, hogy ha a kormány nemzetiségünket őszinte igyekezettel támogatta volna, ez már terebélyes tölgg­gy­é növekedhetett, mellynek árnyékában a haza minden nyelvű polgárai nyugod­tan nézhetnék, mikép mi véli a horvát nemzet a maga nyelvét, saját határai közt s magánkörében ; de minthogy az nem történt, sőt inkább a fiatal növénynek még gyümölcshozó ágai is le­vagdalta­ttak, most buján tenyészik annak tövénél egy másik növény, s kétséges, mellyik fa előzi meg növés­ben és gyarapodásban a másikat. Most azonban még van idő őszinte és határozott cselekvéssel eszközölni nemzetisé­günk kifejlődését, s e tekintetből ő a határozat épségben tartása és fölirás mellett nyilatkozik. Válaszolt némelly el­lenvetésekre is, mellyek tegnap tétettek. Ő a k. kir. levél szavaiban nem a végrehajtó hatalom nyilatkozását látja ; mert ez a törvényhozásnak olly testülete ellenében történik, melly törvényeket alkot s igy a végrehajtó hatalom alatt nem áll, sőt ellenkezőleg, ez utóbbi áll a törvényhozó hatalom alatt, s ha a végrehajtás a törvényhozó test tanácskozásaira túlnyomó befolyást gyakorolhatna, úgy megszűnnék a tör­vényhozás. Azon okoskodást, hogy a törvény nem tiltja Hor­vátország követeinek a latinul szól hatást, s igy ezt gyakorol­­ni­ok szabad, s a követ megfordítja, s azt állítja, hogy nem lévén törvény melly tiltaná, hogy azok itt magyarul szólja­nak, s hogy erre őket a KK. és RR. kötelezhessék, ennél fogva a KKnak RRnek joga volt azon határozatot hozni, a kérdéses követeknek pedig kötelessége — a határozatnak engedelmeskedni. Azon előadására egy másik szónoknak, hogy mi erősebbek vagyunk s így a nagylelkűség engedé­kenységet javasol, csak azt jegyzi meg, hogy ha ország el­­foglalásáról volna szó, vagy ha csupán a jogok alaposságát te­kintjük, igenis erősebbek volnánk, de a­mint a viszonyok most állanak, mi vagyunk a gyengébb rész, mert a felsőbb pártfogás a mérleget a horvátok felé vonja le. De ezen ál­lítás szerint a gyenge mindent kívánhatna, az erősnek min­dent engednie kellene, s így a gyengeség lenne a főbb erő. A szónok csak úgy állana el a határozattól, ha biztos volna, hogy a magyar nyelv tárgyában teljesen kielégítő k. válasz fog érkezni, most pedig panelja a felírást. — Utána egy káp­talani követ adá elő az iránti nézeteit, mikép azon feszült álla­potból, melly­be a junius 20ai határozat által jutottak a BR., csak úgy szabadulhatnak, s a nemzet várakozásának, melly ezen oroggyűlés működéséhez kapcsolva van, csak úgy felelhet­nek meg, ha törvényes ösvényen járnak, vagy ennek hiá­nyában törvényt alkotnak ; mert olly rögtönzött határozat által, ha az továbbá is meghagyatnék erejében, csak az el­lenszegülés magvai hintetnenek el s eltaszítannek a kibékü­lésnek olly igen kivánatos alkalma, minthogy pedig a k. kir. levélben azon utasítás foglaltatik, hogy a BR. a magyar nyelv iránt törvényt alkossanak, ebbeli tartalmát óhajtásával egyezőnek látván, elfogadását szükségesnek tartja.­­ A mennyiben egy megyei követ tegnap az egyházi személye­ket olly váddal terhelte, mintha azok állásuk szerinti befo­lyásukat nem kellőkép használták volna, tudomásához ké­pest nyilatkoztatja, hogy a papság a szőnyegen forgó kir. levél kiadatásába legkisebb befolyással sem volt. — A kö­vetkezve felszólalt m. képviselő, sajgó sebek megemlítésé­vel kezdvén beszédét, visszavezette a gyülekezet figyelmét azon időszakra, mellyben Montesquieu állítása szerint is olly hősi lelkesedéssel áldozának tói őseink fejedelmükért mindent, és feledni akartak mindent, a­miknek emlékezete akkor még el nem avulhatot. Az országgyűlés eddigi folya­mára tekintve, ő is feledni kívánta azokat, mik ennek cse­lekvéseihez mérve kedvezőtlenül történtek, mert, úgy­mond, a tűzre olajat önteni nem akar, s mert illy kér­désnél kisebb érdeket alárendelendőnek vél a nagyobb­nak, s megszűnik protestáns lenni hogy­ magyar lehes­sen. S miután némelly eltérő véleménynek állításaira c­áfolólag válaszolt, bármilly következményekre is elké­szültnek nyilatkozott, egyik koszorús költőnknek magasztos szavaival végezve beszédét. — Egymás után három tag szó­lalt fel szinte a kegyelmes királyi levél ellen s a ha­tározat megtartása mellett, azon okoknak változtatás esz­mekapcsolatban felhordása mellett, mellyek e tárgyban már a korábbi szónokok által eléggé kifejtettek. Nem hi­ányzottak előadásaik közben élénk kifakadások s a jöven­dő netaláni eseményeknek szilárd jellemmel viselésére buz­dító felszólítások, s hivatkozás a közvéleményre és históriá­ra, mellyek az illy események legigazságosb biráji szoktak lenni. — Utánuk egy más szónok emelkedik föl, s nyilat-

Next