Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-03-26 / 24. szám
kérdéses szakaszoknak, s illetőleg az egész III—ik résznek, melly e szerint „a kerület s illetőleg városok magánértékéről“ szól. — Az utóbbi §-ok némellyike iránt szinte történtek az illetők által észrevételek, miket azonban egy m. követ kijelentett türelmetlenséggel von,s általában csekély érdek mutatkozott irántuk. — A vizsgálat a biráskodásról szóló Y részig haladt; az ülés d. u 1/2 óra tájon végződik. Százhúszonkilenczedik országos ülés egyedül a KK. és RReknél, mart. 23-kan d. e. 10 órakor. — Az ülés megnyíltával egy megyei és városi követ a naplóba hibásan iktatott kijelentését önigazolás végett híven följegyeztetni kívánta.—Átmentek azután a KK. és RRek a szőnyegen forgó hajdúkerület-rendezési munkálatnak a biráskodásról szóló Y-ik rész szakaszainak vizsgálatára, mellyekben a munkálat kerületi jegyzője módosítást javaslott ugyan, de csupán egy megyei követ által pártoltatott, a felebbviteli bíróságokra, s illetőleg a csődperek lefolyására nézve a 124-ikváltozott sorszám szerint a 118-ik) szakaszban az 1840: 22 t. sz. által kijelölt rendes bíróságok eljárása világosan kijelentetni határoztatok. Meghaladtatván a végrehajtásról szóló AII-ik rész, a főfelügyeletről szóló YII-ik résznek 145-ik szakasza iránt különösen elnök ő nmga s néhány követ a főkapitány hatáskörének túlvitt megszorítása ellen emelt szót, s állásához képest nagyobb tért kívántak neki engedtetni, mind a dolog természete mind a most is fönálló gyakorlat szerint, megjegyeztetvén egyszersmind elnök őnmaga részéről, hogy olly korlátozottság mellett bízzanak inkább a KK. és Rlek mindent az alkapitányra, s a főkapitányi hivatalt, mint e szerint fölöslegessé válandót, szüntessék meg inkább egészen. A szerkezet azonban, mint volt, hallgatag ragaszkodás és itt ott fölhangzott ,.maradjon!“ által továbbá is megtartaték. •— Az országgyűlési szavazatról intézkedő VIII-ik, s a választásokat rendező IX-ik rész szakaszai, az előterjesztett észrevételek s azon ismételt figyelmeztetések daczára, hogy mindent egy romára vonni, s igy a városi és kerületi viszonyok rendezését azonos elvek szerint végig vinni nem lehet, változatlanul maradtak. Több észrevétel fordult elő a főkapitányi szék betöltése, s tulajdonkép a főkapitány kijelöléséről szóló 226. §. iránt, azon kívánságukat terjesztvén elő némellyek, hogy a főkapitányságra ne három egyént jelöljen ki a kerület, kik közül e Fensége azután kinevezni tartozzék, hanem válassza meg főkapitányát a kerület közvetlenül s csak helybenhagyás végett terjessze föl utólag e Fenségének; miután azonban elnök önmga a Kivat és RReket figyelmezteté, hogy a tárgy már a 144-ik §-ban meghaladtatott, s miután a szerkezet tartalmának czélszerüsége mellett a munkálat választmányi jegyzője védő szót emelt, minden további ellenvitatás megszűnt. A közigazgatás némelly tárgyairól, jelesen a közgazdálkodásról, a telekbirói hivatalról, az árvák dolgáról, az őrseregről, a közoktatásra felügyelésről, tárgyjegyzékről és a közdolgok vitelének külső alakjáról szóló X-ik résznek némelly szakaszaira vonatkozólag elnök önmga, s az illető követek szinte tőnek megjegyzéseket, mellyeknek azonban szerkezetváltoztatási eredménye nem jön. — A 283 §. melly a gazda tiszti köréről szól, mint a 389—393. szakaszok által fölösleges, — kihagyatott. Következve a 427-ik terjedő szakaszok minden észrevétel nélkül olvastattak s helybenhagyattak. Az őrsereggel rendelkező 427—433. szakaszokat azonban az illető kerületi követ kihagyatni, s az ebbeli intézkedést akkorra kívánta halasztatni, midőn a hazai egész nemesség iránt fog intézkedés történni, s a banderialis rendszer behozatik. Pártolták előadását elnök őnmaga s több megye képviselője, részint mivel ez egy új elkülönző intézmény lenne a megyék és a kerület közt, részint mivel ez teljesen fölösleges, a lakosok életmódjával s földmivelői viszonyaival összeférhetlen is, ellenvetésükre azonban némelly viszonzásokon kívül a hatalmas „maradjon!“ hangzott válaszul. A munkálat vége felé megemlítetvén a kerület követe által, hogy a kerületi hatóság körébe még az árszabások s a vadászattilosok ügye is tartozandó volna: ez, a 84ik szakaszhoz tartozónak ítéltetvén, — annak 1 pontja után beiktattatott. — A legutolsó résznek, melly a rendezés tárgyában országos választmány kiküldését határozza, azon okbeóli kihagyatását, nehogy a törvényhozói és végrehajtói hatalom illy módon összezavartassék, hiában sürgette mind az illető követ, mind elnök önmaga. — E szerint a vizsgálat egészen bevégeztetvén, az ülés d. u. 1 /2 után eloszlott. ° F. h. 24-ikén vasárnapi, 25-ikén pedig gyümölcsoltó holdassz. ünnepi szünet. A 124. és 125ik főrendi ülések főtárgyát az or.gyűlési követek választásáról rendelkező 98 §. tévé. Felolvasása után igy nyilatkozzék egy m. gróf s elnök: Mielőtt véleményemnek és indítványomnak támogatására általmennék,engedjék meg a m. Fő-Rendek, hogy egy tekintetet vessek azon eljárásra, melly mostanáig városainkba a követválasztásoknál létezett. A választott polgárság eddig egy kis számra szorított elzárt testület volt, melly maga magát kiegészítette, és ezen elzárt testület választá mindeddig a követet, választa pedig nem szabad akaratja szerint, nem azt választa követnek, kiben legtöbb bizodalma összpontosult, hanem azon egyénekből választá meg a követeket, kiket arra a városi magistrates kijelölt, és igy egy elzárt testület candidatio után választó,. Hogy ezen választási eljárás sem liberális nem volt sem pedig a nemzet és magoknak a városok kívánságainak meg nem felelt, bizonyítja azon közhajtás, mellyel az e tekintőben teendő reform sürgettetett. Mik tehát azon változások, melyet mostanában javaslatba hozatnak? Mindenek előtt azt kívánják a t. Karok és Rendek, hogy a választott polgárság szűnjék meg elzárt testület lenni, hogy az többé maga magát ki ne egészítse, hanem a választott polgárok, s illetőleg azok képviselői, magok a polgárok által közvetlenül választassanak Ezen kívánságnak igazságát félreismerni lehetetlen, s épen azért, mivel olly igazságos, mivel ettől a városok jövendője függ, ugyan azért e kívánság már maguk a városok által is tápláltatik, és nincs okom részemről is nem pártolnom ezen közös kivonatot. A városi követválasztásnak második 140 megszorítása volt a candidatio. Ezt hasonlóképen mind a t. Karok és Rendek, mind pedig maguk a szabad kő városok meg akarják szüntetni, és ez ellen sincs észrevételem, mivel az eddigi tapasztalás is csak azt bizonyította, hogy ezen candidatio a közállományra, sőt városaink állására és vele kapcsolatban levő műiparunk és kereskedési állapotunkra nézve igenis káros volt. A városi tanács, kit t. i. ezen kijelölés illet, többnyire saját kebeléből jelöli ki az illető egyéneket, s igy történt, hogy többnyire tisztviselők választottak követeknek, kik iránt a közönség hajlandósággal nem viseltetett, s a kik minden inkább mint a városi elemnek szorosabb értelmében képviselőji valának. Végre a harmadik módosítás, mellyel a t. KK. és RR. a követválasztásra nézve javallanak, abban áll, hogy ők a követeket közvetlenül az egész polgárság által megválasztatni kívánják; amit azonban maguk a városok sem kivannak és a mihez én hasonlóképen nem járulhatok. Okaim pedig következők: Tagadhatatlan, hogy azon polgári qualificatiók után is, mellyek a múlt napi discussiók lefolyta után a FüRR. által elfogadtattak, különösen azon kötelezés miatt, mellynél fogva az a) és bj categóriába csak feltétlenül polgárok lenni tartoznak, tetemesen fognak szaporodni,igy p. o. Pesten, hol a polgárok eddigi száma csak ISO-ra ment, az, amint azt hiteles kútfőkből tudom, legalább 5500 vagy épen 6000-re emelkedni fog; márpedig a megyei életből is tudjuk, hogy az efféle nagy gyülekezetek által eszközlendő választások a közcsend és rend felforgatásával járhatnak; minél nagyobbszerűek szoktak lenni azon előkészületek, mellyek az efféle választásokat megelőzik, annyival bajosabb a szenvedélyeknek féken tartása, annyival nehezebb a közrendet és csendet a megzavarástól megóvni. Miután e tapasztalás a megyei életből meríthető, mikép nem kellene tartani attól, hogy ezen kicsapongások a városokban, mégpedig sokszor reproducálandják magukat és még sokkal vészesebb eseményektől kisértetni fognak, mint a millyeneket megyéinkben gyászolunk, mert a városi lakosok sokkal szorosabb körre vannak szorítva mint a megyebeliek, és amidőn az embereket gyűjtögetése, és hogy magyarán mondjam, a korteskedés, idővesztegetéssel és gyakran roppant költséggel jár, a városokban az efféle összecsoportosodásokat igenis rövid idő alatt könnyű szerrel eszközleni lehet. A megyékben mik szülik a pártoskodásokat? A vallás és politikai vélemények különbsége, szenvedélyek és a hiúság. Mindezen tényezők márig is léteznek városainkban és ott még nagyobb mértékben létezni fognak; de ezen tényezőkön kívül van még egy, melly a városokban a közcsend megháborítására, a kicsapongó események előidézésére leghathatósabb, legrettentőbb lehet, és ez az érdekkülönbség. A polgárok három categoriákra fel vannak osztva: birtokosokra, kereskedőkre, gyárosokra és kézművesekre, végre honoratiorokra. Ezen 3 classis érdekei nem csak karöltve nem járnak, hanem gyakran a legnagyobb ellentétbe, a legnagyobb ellenkezésbe juthatnak. Mindegyik osztály azt fogja kívánni, hogy saját érdekei képviseltessenek, hogy az országgyűlésére küldendő követ a maga osztályából választassák. Hány út és mód lesz akkor a megvesztegetésre; milly ösztön akkor, midőn a szenvedélyeknek legerősebb, leghathatósabb tényezője, t. i. az önérdek kérdésbe fog forogni; milly gyalázatosan fognak azokkal amaz a városokban még sokkal nagyobb számban mint a megyékben létező proletariusok s a kijelöltek, személyes vágyaik kielégítése végett visszaélni; milly kicsapongásokkal fognak mindezek, járni és milly biztosítást nyújtani a közcsendnek és rendnek akkor a törvényhozás ? Mindezt igen bölcsen átlátták a t. KK. és RRdek, és azért be kívánták hozni városainkban a képviselői rendszert; ugyanezért azt kívánták, hogy minden egyes polgár szabadon válassza magának képviselőit; ugyanezért javaslották, hogy a polgárok politikai jogokat ne önmaguk, hanem választott polgáraik által gyakorolják. Különbség létezik ugyan és jelesül itt a politicus és a választási joggyakorlás közt, és számos egyén, ki a politicus jogok gyakorlatára képtelen, a választási jog gyakorlatára képes. Ha azonban e subtilisabb distinctio számos testületekre alkalmaztatható, azt városainkra és különösen a szőnyegen forgó kérdésre nem alkalmaztathatom. A t. KK. és RR. azt kívánják, hogy a polgárok választott polgáraikat közvetlen válasszák, minden más nem csak politikus, hanem még egyéb választási jogokat pedig képviselőik által gyakorolják; ezt pedig csak azért kívánhatják, mivel nekik is a polgárok egész tömege által eszközlendő választások a közcsendet megháborító veszélyekkel összekötve lenni látszanak. Ha az egész polgárság alkalmatlan a tisztválasztásra, miért ne lenne még inkább alkalmatlan a követválasztásra is? Megszűnnek-e itt mindazon indokok, mellyek a tisztválasztásnál léteznek? Nem tűnnek-e azok még sokkal nagyobb mértékben élőnkbe, ha meggondoljuk, hogy sokkal könnyebb és nincs annyi veszéllyel összekötve, sokak által sokakat, mint pedig sokak által csak egyet választatni? Ha sokan sokakat választanak, a szétágazó egyéni érdekeket mind ki lehet elégíteni; ez azonban lehetetlen ha sokan csak egyet választanak. Vagy talán a polgárok csekélyebb érdekében fekszik e tisztválasztás a követválasztásnál? Erre, azt tartom, nem szükség felelnem, hanem csak egy tapasztalásból mentett adattal bátor vagyok előállani. Megyéinkben, ha kivesztik a legújabb időket, vagyis inkább csak a jelen országgyűlést megelőző követválasztásokat, mellyek némelly politikus kérdéseknek túlfeszített agitatioja miatt egészen más térre intettek, hogysem azokat rendes vagy normális állapotnak mondani lehetne, ha mondom ezeket kivesszük, mellyek mint abnormis állapot például nem szogálhatnak, kérdem: hol keletkeztek leginkább a megyei kicsapongások ? a tisztviselők vagy pedig a követek választásainál? Úgy hiszem, minden egyes esetre, mellyel az utóbbiakra előidézhetni, iiz annyi kerül az első nemű ékből. Ezen általános nézetek után állaiment a m. szónok magára a választás módjára, melly miután már a II. kft. tábláján is minden oldalról meghányatott, mit lapjaink körülményesen közlenek, itt csak kivonásaiban adandjuk a beszéd lényegét. Figyelmeztető am. szónok, hogy ha a polgárijuallicatiok a rendi javaslat szerint megmaradnak, roppant lesz a polgárok száma, s Pestet véve például, ott a mostani 1200 helyett könnyen 5, 6000-re fognak szaporodni, illy roppant számú gyülekezeteknél, hol politikai s vallási ellenségeskedés szerepelene, nyugalmas választást reményleni nem lehet sőt, a legveszélyesb zavarok előreláthatók. Illy nagy városok választókerületekre lesznek felosztatandók, ezen felosztás következtében pedig csak a relatív többség határoz; ez által pedig könnyen megeshetnék, hogy olly városban, mellynek 8000 választói kis kerületekre lennének felosztva, 500 szavazattal is követté választathatnék valaki. Ez esetben tehát szükség nem volna 8000 választóra, s 600 képviselő sokkal jobban képviselné a polgárság közakaratát. Ha pedig a relatív választásokban többséget nyert egyének közt folytattatik a választás, még nagyobb zavar lesz, kivált a népesebb városokban. A szónok aztán az utasításokra s a követek visszahivatkatására megy által s azok ellen nyilatkozik, már csak azért is, mert habár az utasításokat csak a képviselők testülete adja, megtartásuk felett nincs ki őrködjék; az egész polgárság ugyanis a mondottak s a dolog természete szerint erre nem alkalmatos, ha pedig az őrködés a képviselő testületre hagyatik, úgy természetesen a visszahivatás is attól függendne, miáltal azon anomália támadna, hogy más választaná a követet, más adna neki utasítást, és azok hívnák vissza, kik nem választották, az új választás pedig ismét a visszahívott követre eshetnek. Azért a szónok az egész polgárságra kiterjesztett követválasztást veszélyesnek tartja s a kettős választások mellett nyilatkozik, olly formán, mint az a városok némelly követei által szerkezeti munkálatban javasoltatik. — Ezen nézetek ellen több m. szónokok által azon elvek hozattak elő, mellyek által a tt. Rt. többsége vezéreltetik s mellyek előbbi tudósításainkban foglalvák. — A kettős választásokat egy m. báró a képviseleti rendszerrel megegyeztetni nem tudta, hanem egyenes választást kívánt, mi végre hajlandó is lenne a választókat szorosabb qualificatiók által kisebb számra olvasztani. Habár élénkebbek is lesznek a közvetlen választások, ez távol sem olly nagy veszély, hogy annak illy üdvös elvet feláldozni kellene. Főkérdések elrendezése nem történhetik teljes csenddel, mint azt Angliában a parlamentreform s a katholicusok emancipatiója tanúsítja. Illy mozgalmak az alkotmányos életnek szükséges emanátiói. Ki mindig s mindenütt rendet és csendet kíván, az az alkotmányos élet szellemét fel nem fogta. Csend a halál jele. — Ezután egy mélt. gróf igy szólott: Nincsen talán tárgy a jelen munkálatban, mellyről annyira volnék meggyőződve mint a jelenről, hogy a m. Főtáblának minden vélerményárnyéklatai szintúgy mint a t. KK. és RR. is, a czélban, az elvekben, az alapeszmékben megegyeznek, és csak azon módokat illetőleg különböznek, mellyek mellett a felállított eszmék életbe léptetését eszközölni kívánják. Mindnyájan ugyanis politikas jogokkal akarjuk felruházni a polgárokat, nagyobb mértékben akarjuk azokat nekik tulajdonítani, de a kérdés az, mi módon kellessék ezen czélt elérni, anélkül, hogy nagyobb és fontosabb érdekeket veszélyeztessünk. És ha valahol szükséges volt a különböző nézetek előadása, a tárgynak minden oldalróli megvitatása által megállapítandó intézkedések biztos talpkövét megvetni, ezen kérdés kétségkívül azok közé tartozik, mellyek ezt kétszeresen igénylik. Kötelességét telljesitette tehát gróf Z. F. midőn a t. KK. és RR. véleményétől eltérítő olly nézettel állott elő, melly mellett kétség kívül fontos okok felhozhatók. Ámbár mindazonáltal részemről is azt tartom, hogy a városokban szintúgy mint a megyékben a candidatio joga a követválasztás eszméjével némikép ellenkezik, ámbár méltánylom azon okokat, mellyeknél fogva gr. Z. F.nek indítványa támogatására a most fenálló viszonyokat és a t. KK. és RR. javaslatát kellett leginkább szem előtt tartani, és úgy az utasítások eszméjét is megpendítenie, részemről mindazáltal azt tartom, hogy a candidatio és utasításnak kérdése nem e helyen eldöntendő, és ezért fentartván ebbeli nézeteimet, észrevételeimben csak a dolog velejére szorítkozandók. Azon ellenvetések, mellyek a kir. városi köv. szerkezete ellen felhozatnak, leginkább abban központosának, hogy ha a polgároktól a közvetlen követválasztási jogot megtagadjuk, akkor nekik semmi politikai jogaik nem lesznek, meg nem szűnik azon, a kir. városok jelen állapotja ellen annyiszor felhozott ellenvetés, hogy azok csak zárt testületekből állván, követeik is csak zárt testületeket képviselnek. A többi ellenvetések egyrészt a közvetett követválasztás elleni általános elméleti okoskodásokból merítvék, másrészt pedig leginkább abban állanak, hogy az általunk felállított qualificatio mellett a közvetett vagy a kettős választás mellett bizonyos tetemesebb qualificatióknak felállítása felesleges. Mondatott továbbá, hogy a polgárokra, kik a szükséges qualificatiókkal bírnak, és kiket ezáltal politikai jogok gyakorlatára képeseknek nyilvánítottunk, mintegy gúny lenne, ha őket épen a követválasztásra a politikai jogok legfontosabbikára nem képeseknek tekintenék. De csalatkoznak azok, kik a dolog jelen állásában a közvetett választás pártolásának okát abban ke■ ““biy .... . . . . J képeseknek nem tekintjük, holott mégis azon pártolásnak ok nem ezen eszmében keresendő. Ha vagyon a politikában egy szó, mellyel a törvényhozónak csak a legritkább esetekben szabad élnie, és ezen szó „soha“ akkor vagyon kétségkívül egy más szó is,mellyel csak óvatosan lehet használnia, és mellynek üdvös eredményét én legalább nem tapasztaltam, és ezer szó „rögtön.“ A választóknak számát, egyszerre szerfelett szaporítani, szaporítani olly módon, hogy azok az előbbi választókkal többe aranyban ne álljanak, nézetem szerint nem veszély nélküli; és hahogy az a városokban a városi választókról szóland, nem szabad elfelejtkeznünk, hogy eddig nem minden polgárok választottak, hogy csak a választott polgársál a legújabb időkben a jelen országgyűlés előtt leérkezett kék leirat nyomán a fele számmal szaporítva. Ezen választói polgaroknak szama, a mennyire hazánkban adatok hiamáb a 1,1(1111 'ebet, összesen mintegy 23(H)ra ment fel, ll.U»als/nr*V\,rlla, (^,r sz,)en mintegy 3400 választók voltak. Kincst kerdém am. Fülűitől: nem roppant, nem rendkívüli sok-