Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-03-26 / 24. szám

kérdéses szakaszoknak, s illetőleg az egész III—ik résznek, melly e szerint „a kerület s illetőleg városok magánértéké­­ről“ szól. — Az utóbbi §-ok némellyike iránt szinte történtek az illetők által észrevételek, miket azonban egy m. követ ki­jelentett türelmetlenséggel von,s általában csekély érdek mutatkozott irántuk. — A vizsgálat a biráskodásról szóló Y részig haladt; az ülés d. u 1­­/2 óra tájon végződik. Százhúsz­on­kile­nczedik országos ülés egye­dül a KK. és RReknél, mart. 23-kan d. e. 10 órakor. — Az ülés megnyíltával egy megyei és városi követ a naplóba hi­básan iktatott kijelentését önigazolás végett híven följegyez­tetni kívánta.—Átmentek azután a KK. és RRek a szőnyegen forgó hajdúkerület-rendezési munkálatnak a biráskodásról szóló Y-ik rész szakaszainak vizsgálatára, mellyekben a munkálat kerületi jegyzője módosítást javaslott ugyan, de csupán egy megyei követ által pártoltatott, a felebbviteli bí­róságokra, s illetőleg a csődperek lefolyására nézve a 124-ik­­változott sorszám szerint a 118-ik) szakaszban az 1840: 22 t. sz. által kijelölt rendes bíróságok eljárása világosan ki­jelentetni határoztatok. Meghaladtatván a végrehajtásról szóló AII-ik rész, a főfelügyeletről szóló YII-ik résznek 145-ik sza­kasza iránt különösen elnök ő nmga s néhány követ a főka­pitány hatáskörének túlvitt megszorítása ellen emelt szót, s állásához képest nagyobb tért kívántak neki engedtetni, mind a dolog természete mind a most is fönálló gyakorlat szerint, megjegyeztetvén egyszersmind elnök ő­nmaga részéről, hogy olly korlátozottság mellett bízzanak inkább a KK. és Rlek mindent az alkapitányra, s a főkapitányi hivatalt, mint e sze­rint fölöslegessé válandót, szüntessék meg inkább egészen. A szerkezet azonban, mint volt, hallgatag ragaszkodás és itt ott fölhangzott ,.maradjon!“ által továbbá is megtartaték. •— Az országgyűlési szavazatról intézkedő VIII-ik, s a vá­lasztásokat rendező IX-ik rész szakaszai, az előterjesztett észrevételek s azon ismételt figyelmeztetések daczára, hogy mindent egy romára vonni, s igy a városi és kerületi viszo­nyok rendezését azonos elvek szerint végig vinni nem lehet, változatlanul maradtak. Több észrevétel fordult elő a főkapi­tányi szék betöltése, s tulajdonkép a főkapitány kijelöléséről szóló 226. §. iránt, azon kívánságukat terjesztvén elő né­­mellyek, hogy a főkapitányságra ne három egyént jelöljen ki a kerület, kik közül e Fensége azután kinevezni tartozzék,­­ hanem válassza meg főkapitányát a kerület közvetlenül s csak helybenhagyás végett terjessze föl utólag e Fenségének; mi­után azonban elnök ö­nmga a Kivat és RReket figyelmezteté, hogy a tárgy már a 144-ik §-ban meghaladtatott, s miután a szerkezet tartalmának czélszerüsége mellett a munkálat vá­lasztmányi jegyzője védő szót emelt, minden további ellen­­vitatás megszűnt.­­ A közigazgatás némelly tárgyairól, jele­sen a közgazdálkodásról, a telekbirói hivatalról, az árvák dolgáról, az őrseregről, a közoktatásra felügy­elésről, tárgy­­jegyzékről és a közdolgok vitelének külső alakjáról szóló X-ik résznek némelly szakaszaira vonatkozólag elnök ö­nmga, s az illető követek szinte tőnek megjegyzéseket, mellyeknek azonban szerkezetváltoztatási eredménye nem jön. — A 283 §. melly a gazda tiszti köréről szól, mint a 389—393. szaka­szok által fölösleges, — kihagyatott. Következve a 4­27-ik terjedő szakaszok minden észrevétel nélkül olvastattak s hely­­benhagyattak. Az őrseregg­el rendelkező 427—433. szaka­szokat azonban az illető kerületi követ kihagyatni, s az eb­beli intézkedést akkorra kívánta halasztatni, midőn a hazai egész nemesség iránt fog intézkedés történni, s a banderialis rendszer behozatik. Pártolták előadását elnök ő­nmaga s több megye képviselője, részint mivel ez egy új elkülönző intézmény lenne a megyék és a kerület közt, részint mivel ez teljesen fölösleges, a lakosok életmódjával s földmivelői vi­szonyaival összeférhetlen is, ellenvetésükre azonban né­melly viszonzásokon kívül a hatalmas „maradjon!“ hangzott válaszul.­­ A munkálat vége felé megemlítetvén a kerület követe által, hogy a kerületi hatóság körébe még az árszabá­sok s a vadászattilosok ügye is tartozandó volna: ez, a 84ik szakaszhoz tartozónak ítéltetvén, — annak 1 pontja után beiktattatott. — A legutolsó résznek, melly a rendezés tár­gyában országos választmány kiküldését határozza, azon ok­­beóli kihagyatását, nehogy a törvényhozói és végrehajtói ha­talom illy módon összezavartassék, h­iában sürgette mind az illető követ, mind elnök ö­nmaga. — E szerint a vizsgálat egészen bevégeztetvén, az ülés d. u. 1 /2 után eloszlott. ° F. h. 24-ikén vasárnapi, 25-ikén pedig gyümölcsoltó hold­­assz. ünnepi szünet. A 124. és 125ik főrendi ülések főtárgyát az or.gyűlési kö­vetek választásáról rendelkező 98 §. tévé. Felolvasása után igy nyilatkozzék egy m. gróf s elnök: Mielőtt véleményemnek és indítványomnak támogatására általmennék,engedjék meg a m. Fő-Rendek, hogy egy tekintetet vessek azon eljárásra, melly mostanáig városainkba a követválasztásoknál létezett. A vá­lasztott polgárság eddig egy kis számra szorított elzárt testület­ volt, melly maga magát kiegészítette, és ezen elzárt testület választá mindeddig a követet, választa pedig nem szabad akaratja szerint, nem azt választa követnek, kiben legtöbb bizodalma összpontosult, hanem azon egyénekből választá meg a követeket, kiket arra a városi magistrates ki­jelölt, és igy egy elzárt testület candidatio után választó,. Hogy ezen választási eljárás sem liberális nem volt sem pedig a nemzet és magoknak a városok kívánságainak meg nem felelt, bizonyítja azon köz­hajtás, mellyel az e tekintő­ben teendő reform sürgettetett. Mik tehát azon változások, mel­ye­t mostanában javaslatba hozatnak? Mindenek előtt azt kívánják a t. Karok és Rendek, hogy a választott polgárság szűnjék meg elzárt testület lenni, hogy az többé maga magát ki ne egészítse, hanem a választott polgárok, s illetőleg azok képviselői, magok a polgárok által közvetlenül választassa­nak Ezen kívánságnak igazságát félreismerni lehetetlen, s épen azért, mivel olly igazságos, mivel ettől a városok jö­vendője f­ü­gg, ugyan azért e kívánság már maguk a városok által is tápláltatik, és nincs okom részemről is nem pártolnom ezen közös kivonatot. A városi követválasztásnak második 140 megszorítása volt a candidatio. Ezt hasonlóképen mind a t. Ka­rok és Rendek, mind pedig maguk a szabad kő városok meg akarják szüntetni, és ez ellen sincs észrevételem, mivel az ed­digi tapasztalás is csak azt bizonyította, hogy ezen candida­tio a közállományra, sőt városaink állására és vele kapcso­latban levő m­űiparunk és kereskedési állapotunkra nézve igenis káros volt. A városi tanács, kit t. i. ezen kijelölés illet, többnyire saját kebeléből jelöli ki az illető egyéneket, s igy tör­tént, hogy többnyire tisztviselők választottak követeknek, kik iránt a közönség hajlandósággal nem viseltetett, s a kik min­den inkább mint a városi elemnek szorosabb értelmében kép­­viselőji valának. Végre a harmadik módosítás, mellyel a t. KK. és RR. a követválasztásra nézve javallanak, abban áll, hogy ők a követeket közvetlenül az egész polgárság által megválasztatni kívánják; a­mit azonban maguk a városok sem kivannak és a mihez én hasonlóképen nem járulhatok. Okaim pedig következők: Tagadhatatlan, hogy azon polgári qualificatiók után is, mellyek a múlt napi discussiók lefolyta után a FüRR. által elfogadtattak, különösen azon kötelezés miatt, mellynél fogva az a) és bj categóriába csak feltétlenül polgárok lenni tartoznak, tetemesen fognak szaporodni,­­igy p. o. Pesten, hol a polgárok eddigi száma csak ISO-ra ment, az, a­mint azt hiteles kútfőkből tudom, legalább 5500 vagy épen 6000-re emelkedni fog; már­pedig a megyei élet­ből is tudjuk, hogy az efféle nagy gyülekezetek által eszköz­­lendő választások a köz­csend és rend felforgatásával járhat­nak; minél nagyobbszerű­ek szoktak lenni azon előkészületek, mellyek az efféle választásokat megelőzik, annyival bajosabb a szenvedélyeknek féken tartása, annyival nehezebb a köz­rendet és csendet a megzavarástól megóvni. Miután e tapasz­talás a megyei életből meríthető, mikép nem kellene tartani attól, hogy ezen kicsapongások a városokban, még­pedig sokszor reproducálandják magukat és még sokkal vésze­sebb eseményektől kisértetni fognak, mint a millyeneket me­gyéinkben gyászolunk, mert a városi lakosok sokkal szoro­sabb körre vannak szorítva mint a megyebeliek, és a­midőn az embereket gyűjtögetése, és hogy magyarán mondjam, a korteskedés, idővesztegetéssel és gyakran roppant költséggel jár, a városokban az efféle összecsoportosodásokat igen­is rövid idő alatt könnyű szerrel eszközleni lehet. A megyék­ben mik szülik a pártoskodásokat? A vallás és politikai vé­lemények különbsége, szenvedélyek és a hiúság. Mindezen tényezők márig is léteznek városainkban és ott még nagyobb mértékben létezni fognak; de ezen tényezőkön kívül van még egy, melly a városokban a közcsend megháborítására, a kicsapongó események előidézésére leghathatósabb, legret­­tentőbb lehet, és ez az érdekkülönbség. A polgárok három ca­­tegoriákra fel vannak osztva: birtokosokra, kereskedőkre, gyárosokra és kézművesekre, végre honoratiorokra. Ezen 3 classis érdekei nem csak karöltve nem járnak, hanem gyak­ran a legnagyobb ellentétbe, a legnagyobb ellenkezésbe juthatnak. Mindegyik osztály azt fogja kívánni, hogy saját érdekei képviseltessenek, hogy az országgyűlésére küldendő követ a maga osztályából választassák. Hány út és mód lesz akkor a megvesztegetésre; milly ösztön akkor, midőn a szen­vedélyeknek legerősebb, leghathatósabb tényezője, t. i. az önérdek kérdésbe fog forogni; milly gyalázatosan fognak azokkal amaz a városokban még sokkal nagyobb számban mint a megyékben létező proletariusok s a kijelöltek, szemé­lyes vágyaik kielégítése végett visszaélni; milly kicsapongá­sokkal fognak mindezek, járni és milly biztosítást nyújtani a köz­csendnek és rendnek akkor a törvényhozás ? Mindezt igen bölcsen átlátták a t. KK. és RRdek, és azért be kívánták hozni városainkban a képviselői rendszert; ugyanezért azt kívánták, hogy minden egyes polgár szabadon válassza ma­gának képviselőit; ugyanezért javaslották, hogy a polgárok politikai jogokat ne önmaguk, hanem választott polgáraik által gyakorolják. Különbség létezik ugyan és jelesül itt a politicus és a választási joggyakorlás közt, és számos egyén, ki a po­liticus jogok gyakorlatára képtelen, a választási jog gyakor­latára képes. Ha azonban e subtilisabb distinctio számos testületekre alkalmaztatható, azt városainkra és különösen a szőnyegen forgó kérdésre nem alkalmaztathatom. A t. KK. és RR. azt kívánják, hogy a polgárok választott polgáraikat köz­vetlen válasszák, minden más nem csak politikus, hanem még egyéb választási jogokat pedig képviselőik által gyako­rolják; ezt pedig csak azért kívánhatják, mivel nekik is a polgárok egész tömege által eszközlendő választások a köz­csendet megháborító veszélyekkel összekötve lenni látszanak. Ha az egész polgárság alkalmatlan a tisztválasztásra, miért ne lenne még inkább alkalmatlan a követválasztásra is? Meg­­szűnnek-e itt mindazon indokok, mellyek a tisztválasztásnál léteznek? Nem tűnnek-e azok még sokkal nagyobb mérték­ben élőnkbe, ha meggondoljuk, hogy sokkal könnyebb és nincs annyi veszéllyel összekötve, sokak által sokakat, mint pedig sokak által csak egyet választatni? Ha sokan sokakat választanak, a szétágazó egyéni érdekeket mind ki lehet elégíteni; ez azonban lehetetlen ha sokan csak egyet válasz­tanak. Vagy talán a polgárok csekélyebb érdekében fekszik e tisztválasztás a követválasztásnál? Erre, azt tartom, nem szükség felelnem, hanem csak egy tapasztalásból mentett adattal bátor vagyok előállani. Megyéinkben, ha kivesztik a legújabb időket, vagyis inkább csak a jelen országgyűlést megelőző követválasztásokat, mellyek némelly politikus kér­déseknek túlfeszített agitatioja miatt egészen más térre intet­tek, hogysem azokat rendes vagy normális állapotnak mon­dani lehetne, ha mondom ezeket kivesszük, mellyek mint ab­­normis állapot például nem szogálhatnak, kérdem: hol kelet­keztek leginkább a megyei kicsapongások ? a tisztviselők vagy pedig a követek választásainál? Úgy hiszem, minden egyes esetre, mellyel az utóbbiakra előidézhetni, iiz annyi kerül az első nemű ékből. Ezen általános nézetek után állaiment a m. szónok magára a választás módjára, melly miután már a II. k­ft. tábláján is minden oldalról meghányatott, mit lapjaink körülményesen közlenek, itt csak kivonásaiban adandjuk a beszéd lényegét. Figyelmeztető am. szónok, hogy ha a pol­gári­­jual­licatiok a rendi javaslat szerint megmaradnak, rop­pant lesz a polgárok száma, s Pestet véve például, ott a mos­tani 1200 helyett könnyen 5, 6000-re fognak szaporodni, illy roppant számú gyülekezeteknél, hol politikai s vallási el­lenségeskedés szerepelene, nyugalmas választást reményleni nem lehet sőt, a legveszélyesb zavarok előreláthatók. Illy nagy városok választó­kerületekre lesznek felosztatandók, ezen felosztás következtében pedig csak a relatív többség határoz; ez által pedig könnyen megeshetnék, hogy olly vá­rosban, mellynek 8000 választói kis kerületekre lennének felosztva, 500 szavazattal is követté választathatnék valaki. Ez esetben tehát szükség nem volna 8000 választóra, s 600 képviselő sokkal jobban képviselné a polgárság közaka­ratát. Ha pedig a relatív választásokban többséget nyert egyének közt f­olytattatik a választás, még nagyobb zavar lesz, kivált a népesebb városokban. A szónok aztán az uta­sításokra s a követek visszahivatkatására megy által s azok ellen nyilatkozik, már csak azért is, mert habár az utasítá­sokat csak a képviselők testülete adja, megtartásuk felett nincs ki őrködjék; az egész polgárság ugyanis a mondottak s a dolog természete szerint erre nem alkalmatos, ha pedig az őrködés a képviselő testületre hagyatik, úgy természete­sen a visszahivatás is attól függendne, miáltal azon anomália támadna, hogy más választaná a követet, más adna neki uta­sítást, és azok hívnák vissza, kik nem választották, az új vá­lasztás pedig ismét a visszahívott követre eshetnek. Azért a szónok az egész polgárságra kiterjesztett követválasztást ve­szélyesnek tartja s a kettős választások mellett nyilatkozik, olly formán, mint az a városok némelly követei által szerke­zeti munkálatban javasoltatik. — Ezen nézetek ellen több m. szónokok által azon elvek hozattak elő, mellyek által a tt. Rt. többsége vezéreltetik s mellyek előbbi tudósításainkban foglalvák. — A kettős választásokat egy m. báró a képvise­leti rendszerrel megegyeztetni nem tudta, hanem egyenes vá­lasztást kívánt, mi végre hajlandó is lenne a választókat szo­rosabb qualificatiók által kisebb számra olvasztani. Habár élénkebbek is lesznek a közvetlen választások, ez távol sem olly nagy veszély, hogy annak illy üdvös elvet feláldozni kel­lene. Főkérdések elrendezése nem történhetik teljes csend­del, mint azt Angliában a parlamentreform s a katholicusok emancipatiója tanúsítja. Illy mozgalmak az alkotmányos élet­nek szükséges emanátiói. Ki mindig s mindenütt rendet és csendet kíván, az az alkotmányos élet szellemét fel nem fog­ta. Csend a halál jele. — Ezután egy mélt. gróf igy szólott: Nincsen talán tárgy a jelen munkálatban, mellyről annyira volnék meggyőződve mint a jelenről, hogy a m. Főtáblának minden vélerményárnyéklatai szintúgy mint a t. KK. és RR. is, a czélban, az elvekben, az alapeszmékben megegyeznek, és csak azon módokat illetőleg különböznek, mellyek mellett a felállított eszmék életbe léptetését eszközölni kívánják. Mindnyájan ugyan­is politikas jogokkal akarjuk felruházni a polgárokat, nagyobb mértékben akarjuk azokat nekik tulaj­donítani, de a kérdés az, mi módon kellessék ezen czélt el­érni, a­nélkül, hogy nagyobb és fontosabb érdekeket veszé­lyeztessünk. És ha valahol szükséges volt a különböző néze­tek előadása, a tárgynak minden oldalróli megvitatása által megállapítandó intézkedések biztos talpkövét megvetni, ezen kérdés kétségkívül azok közé tartozik, mellyek ezt kétsze­resen igénylik. Kötelességét telljesitette tehát gróf Z. F. midőn a t. KK. és RR. véleményétől eltérítő olly nézettel ál­lott elő, melly mellett kétség kívül fontos okok felhozha­tók. Ámbár mindazonáltal részemről is azt tartom, hogy a városokban szintúgy mint a megyékben a candidatio joga a követválasztás eszméjével némikép ellenkezik, ámbár mél­­tánylom azon okokat, mellyeknél fogva gr. Z. F.nek indítvá­nya támogatására a most fenálló viszonyokat és a t. KK. és RR. javaslatát kellett leginkább szem előtt tartani, és úgy az utasítások eszméjét is megpendítenie, részemről mindazáltal azt tartom, hogy a candidatio és utasításnak kérdése nem e helyen eldöntendő, és ezért fentartván ebbeli nézeteimet, ész­revételeimben csak a dolog velejére szorítkozandók. Azon ellenvetések, mellyek a kir. városi köv. szerkezete ellen felho­­zatnak, leginkább abban központosának, hogy ha a polgá­roktól a közvetlen követválasztási jogot megtagadjuk, akkor nekik semmi politikai jogaik nem lesznek, meg nem szűnik azon, a kir. városok jelen állapotja ellen annyiszor felhozott ellenvetés, hogy azok csak zárt testületekből állván, követeik is csak zárt testületeket képviselnek. A többi ellenvetések egy­részt a közvetett követválasztás elleni általános elméleti okos­kodásokból merítvék, más­részt pedig leginkább abban álla­nak, hogy az általunk felállított qualificatio mellett a közve­tett vagy a kettős választás mellett bizonyos tetemesebb qualificatióknak felállítása felesleges. Mondatott továbbá, hogy a polgárokra, kik a szükséges qualificatiókkal bír­nak, és kiket ezáltal politikai jogok gyakorlatára képesek­nek nyilvánítottunk, mintegy gúny lenne, ha őket épen a kö­vetválasztásra a politikai jogok legfontosabbikára nem képe­seknek tekintenék. De csalatkoznak azok, kik a dolog jelen állásában a közvetett választás pártolásának okát abban ke­■ ““bi­­­y .... . . . . J képeseknek nem tekintjük, holott mégis azon pártolásnak ok nem ezen eszmében keresendő. Ha vagyon a politikában egy szó, mellyel a törvényhozónak csak a legritkább esetekben szabad élnie, és ezen szó „soha“ akkor vagyon kétségkívül egy más szó is,mellyel csak óvatosan lehet használnia, és melly­nek üdvös eredményét én legalább nem tapasztaltam, és ezer szó „rögtön.“ A választóknak számát, egyszerre szerfelett sza­porítani, szaporítani olly módon, hogy azok az előbbi válasz­tókkal többe aranyban ne álljanak, nézetem szerint nem ve­szély nélküli; és hahogy az a városokban a városi választók­ról szóland, nem szabad elfelejtkeznünk, hogy eddig nem min­den polgárok választottak, hogy csak a választott polgársál a legújabb időkben a jelen országgyűlés előtt leérkezett ké­k leirat nyomán a fele számmal szaporítva. Ezen választói polgar­oknak szama, a mennyire hazánkban adatok hiam­áb a 1,1(1111 'ebet, összesen mintegy 23(H)ra ment fel, ll.U»als/n­­r*V\,rlla,­ (^,r sz,)en mintegy 3400 választók voltak. K­­incst kerdém­ am. Fülűitől: nem roppant, nem­ rendkívüli sok-

Next