Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1853
I. Adatok a gymnasium mult koráról. Ijjgy hazának érdekében áll s joga is van minden egyes nemzettagnak szellemi kifejlődéséről tudomást venni, s arra felügyelni, miután a jó és kivált a rész csak egyenként vetett magról is elszaporodhatik s gyakran bőven gyümölcsözhet. Annyival inkább érdekes és szükséges a közre nézve tudni, mi történt és történik egyes tanintézetben, mely bár kicsiny körben, de néhányak képezése által egy közönségre , vidékre jelentékenyen, s a nemzet testületére nézve is nem minden következés nélkül hat. Ezért nem haszontalan munka lesz tán rövid adatainkat, ezen tanintézet múltjáról ide jegyezni. 1. A tizennyolczadik század kezdete előtti időkről kevés adataink vannak. Ezen egyház egybegyűjtött történetei alig nyújtanak e részben valamit. — E vidék a 16-dik század elején Erdélyhez tartozott. Onnan jött ide át a reformatio szelleme, s gyorsabban és sikeresbben is terjedt itt el, mint Magyarhon némely más vidékein. A szegedi születésű Kis István, e vidék erélyes reformátora, Csanádon, Makón nem csak gyülekezeteket, hanem iskolákat is állított, melyek közül az utóbbi phil. és theol. felsőbb oktatást is foglalt magában, s 20- 30 togatust számlált. Egyházunk tanintézete ezen korban hihetően csak egy tanító vezérlete alatt állott, s alsóbb rendű tanoda volt, bár ilyekkel elődeink nem sokat bajlódtak, hanem hol két a tanító állíttathatott, siettek a philos ismeretek, a latin, görög, sőt héber nyelv tanítását — mely utóbbit oly átalánosan mond tanitandónak a Gelei-Katona kanonok XCV-dike — azonnal behozni. — Hogy egyébiránt ezen időkről semmi írott adat, sőt nevezetes emlék et nem jutott, azt ezen község viszontagságos állapota okozta. T. i. múlt század vége felé élt jeles lelkésze Szőrnyi Benjámin fenmaradt kézirata szerint e város népe a 16-dik században a Hódtó déli partjáról északi partjára, — 1690 körül pedig az akkor dulongott ráczjárás miatt e vidékről él, leginkább Pest megye némely városaiba költözött, honnan még kedvezőbb időkben is csak gyéren szállongott vissza. A nyugodtak tkor csak a 18-dik század elejével a Károlyi grófi család földesurasága alatt jött meg. Ezen főúri család — mint emlitett régi kéziratunk állítja — elejétől fogva idegen volt a vallási üldözésektől, a honnan alatta népesedett s vagyonosodon a közönség, gyarapodásnak indult az egyház és tanoda is. 1*