Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1855
I. A határozatlan ígéről és igenevekről. Hier hat noch jeder viel zu lernen; und nicht durch rasches Verwerfen anderer Auffassungen, sondern durch besonnene und emsige Prüfung werden wir weiter kommen. . G. Curtius. A nyelv alkotmányát, vagy azon ezernyi ezer alakzatokat vizsgálván, melyek által az emberi elme fogalmait, a fogalmak viszonylatait, az indulatokat és azoknak számtalanféle árnyalatait kifejezi, megtestesíti, lehetlenné válik ezen alakok kifejtésének történeteire, a nyelv történetére nem menni vissza elménkkel. Mert valóban csak ezen fejlődési folyamatnak vizsgálása ad tiszta ismeretet a nyelvalakok természetéről, hatásáról, s az emberi ész és nyelvösztön azon munkájáról, mely ezekben oly sokképen nyilatkozik. A nyelv kifejlődésének — kivált ha azt nem az ég vagy egy fensőbb való — Pythagorasként delevos — csodás ajándékának, hanem az emberi ész ösztönszerűen kezdett, majd a reflexió által módosított szüleményének akarjuk tekinteni — e három fő korszakát vehetjük fel: (Grimm Ursprung der Sprache 1. 35) első az ösztönszerő fejlődés vagy hangutánzás korszaka az emberiség gyermekkorában, mely állapotot azonban csak visszamenő észlelés által s homályosan képzelhetünk. Ezen állapotra mutatnak vissza a nyelvek közös birtoka a természeti hangszók (Naturlaut), melyek kivált a magyar nyelvben a gyökök igen nevezetes részét adják és a szinte közös indulatszók; — második a kevésbé fontos dolgok neveinek, vagy a már őseredetileg létezett alakszóknak — hogy ilyek már az első korszakban létezhettek, elég biztosan felvehető — a tőkhez olvadása, vagy a hajlítás — flexió — származásának s kifejlődésének kora. Ebben alakgazdagság s hajlékonyság jellemzik a nyelvet; a harmadikat tényezi az ész túlsúlyának hatása a nyelvre, az ész megkülönböztetési hajlamának az alakszépség, változatosság s hangzat feletti érvényesülése, elvont fogalmaknak megfelelő kifejezések származása stb. E korban az alakok lekopnak, kevesbűlnek, öszszetett alakok állnak elő, ezek által a fogalmak viszonyulásai szabatosabban, észszerűbben ') L. Buschman fiber den Naturlaut lap 2. E. Renan Histoire et gramm. comparée des langues sémit. I. 433 s köv. Athen. franc. 1855. 1. 982. E tárgy körüli kísérletek néha elmefuttatás színét mutatják, de idézett helyekről elvonható elv, miszerint az ily természeti hangszókból a nyelvösztön közös vagy egyenlő működését, nem a nyelvek törzsrokonságát vonhatni el, s hogy ezen utóbbi célra nem a biztosan alig és ritkán összevethető tőkre, mint a nyelv alkotmányára kell tekinteni;— ezen elv nagy figyelmet érdemel, s nálunk — némely közelebbi jelenségekből ítélve — még most sem vétetik eléggé tekintetbe. — Egyébiránt a magy. nyelv ily hangszókkal — úgy tapasztaljuk — máig is gazdagul. A nép ajkairól ma is sok oly szót hallunk, melyet annak fogékony kebléből a nyelvösztön önkénytelenül csal ki. Nagy szükségünk volna a tájszójárások gondosabb tanulására. Ez tán új gyökökkel gazdagítaná nyelvünket, vagy feleslegessé tenne némely idegen vagy hibásan alakított kifejezést. 1*