Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1858
. A Principium-ok könyve, melly Halley költségén s gondjaival tétetett közzé, nem örvendhetett még Angliában sem egyetemes sikernek. Hooke, Newtonnak még a királyi társasághoz tett első közleménye alkalmával, megkísértette volt tagtársaival elhitetni, hogy mindezek ollyan eszmék, amiket ő százszor is kifejezett már, amit pedig ki nem fejezett vagy hamis, vagy legalább nagyon föltételes. Newton boszút állott, és alig méltatta Hooket arra, hogy bevezetésében és a munka egyik jegyzékében idézze. Huyghens elvetette a nehézkedést részecsekről részecsekre, s csupán tömegekre nézve engedte azt meg. Leibnicz a bolggók mozgását valamelly sekféle folyadék által próbálta megfejteni. Mairan, Bernoilli János, Cassini sokáig állhatatosan hittek az örvénylésekben és a finom anyagban. Hooke, Newton legközvetlenebb, ha nem legfontosabb ellenmondója táplált az igaz, és régóta irányt vetett zavaros elméjében hasonló eszméket mint az új rendszerben; sőt azokat ollykor még a királyi társasággal is közhitte, de anélkül, hogy valamit pontosan körülírt, vagy megmutatott volna. Mégis magának követelte a fölfedezés elsőségét. Azt állította hogy csak azért nem tette azt közzé, mivel az egy általa kigondolt nagyobbszerű természetrendszernek része, de ami még nem egészen teljes. Folytonos visszakövetelései majdnem megakadályozták Newtont munkája közzétételében, és egyik oka lettek kétség kívül a Princípiumok csekély sikerének. Mind az mi új, ha mindjárt elvitáztatik, bármi csekélység legyen is, ritkán tetszik igaznak és kétségtelennek. Sőt Hooke állhatatossága még kétségeket is támaszthatna a valódi föltaláló iránt, ha Newtonnak Halleyvel való levelezése a maga teljességében közzé nem tétetett volna, és abban a következő értelmes és pártatlan helyre nem találnánk Halley levelében, mellyben az Newtonnak némelly nyugtalanságaira válaszol: „a mi Hooket illeti, a mi ilyen féltékeny jellemmel bir a tudományos ügyekben, semmi kétség sem lehet, hogy ha hasonló fölfedezés birtokában lett volna, azt nem tartotta volna sokáig titokban. Most azt állítja, hogy az csak egy kis része egy általa kigondolt igen jeles természetrendszernek, de amellyet még nem volt ideje egészen bevégezni, amiért is nem tartja czélszerűnek abból egy részt a többitől elszakasztva közzé tenni; de én neki nyíltan kijelentettem, hogy ha csak már most egy az önétől különböző megmutatást elő nem mutat, és a dologra nézve a közönség bíráskodását közbe nem bocsátja, sem én sem senki nem fogunk neki e tárgyban hinni.“ Ezt a megmutatást pedig Hooke nem volt képes fölmutatni soha, és ha azt bebizonyította is hogy a vonzás felöl némi határozatlan eszmékkel bírt, úgy más részről az is be van bizonyítva, hogy ilyenekkel sok mások bírtak előtte, Borelli például, talán még Pythagoras és Plutarch is. Ha az ilyen ötleteket nagyon számban kellene tartani, sohasem fedezett volna föl senki semmit is. Newton bölcsészete mindamellett is csak lassú előhaladást tön kortársai elméjében. Halálakor, még Angliában is, távolról sem tanították azt minden egyetemeken, sőt hitvallói is általában csak igen gyéren találtattak: az igaz, hogy köztük egy Halley, Locke, Bentley voltak, ami már maga nem középszerű siker volt. Egyébiránt Newton csakhamar a Princípiumok közzététele után, különböző foglalatosságokkal halmoztatott el, innen élete két világosan megkülönböztetett szakra oszlik. Addig csupán azért élt, hogy számítson és gondolkozzék, legfőlebb a mennyiségtan után a vegytan, a csillagászat után a természettan által igyekezvén magának némi szórakozást szerezni. Ezen nagyszerű tárgyak feletti gondolkodásban elmerülve egészen egyedül élt, és a szellemnek nála úgy látszott alig maradt még némi köteléke .