Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1870

a) Az iskola életéből. Az 1870—71-dik tanév október hó 1-én a Szentlélek segítségül hivásával s az isko­lai törvények felolvasásával kezdetett meg. Az előadások a szokásos pót-, javító-, és föl­vételi vizsgák megejtése s beiratások uán október 3-án vették kezdetöket. A tanításban s átalában az ifjúság vezetésében azon pedagógiai elv vezérelte a tanár testületet, hogy a ta­nító egyszersmind nevelő is. A gymnásiumi növendéket a tanító nem tekintheti „maga em­ber­ének“, kit magára hagyhat ha jól, ha roszul intézi dolgát, hanem figyelemmel kell len­nie úgy értelme fejlesztésére, mint erkölcsi életének jelenségeire. A lefolyt év különben a tudománynak kedves csöndben tölt el. Ha kiválóbb esemé­nyeket nem jegyezhetünk föl, nem nagy baj, egy provinciális tanintézet nem igényelhet ma­gának vezérszerepkört, hadd legyen ez egyetemeké, akadémiáké, főiskoláké! Az év elején foglalták el széküket Barkász Károly és Tóth Károly újonnan válasz­tott tanárok. Szíves örömmel üdvözölt tiszttársainkban szép reményekre jogosító erőket nyert tanintézetünk. Megemlítésre méltónak találjuk, hogy az intézetre felügyelő egyháztanács intézke­dése folytán a gyorsirászat a Lyceum 4 felsőbb osztályából önként vállalkozóknak mérsé­kelt díj­fizetés mellett, hetenkint 2 órán taníttatott. A testgyakorlat a gymnásiumi 1—6-ik osztályokban kötelezett tantárgy volt, csu­pán azok mentettek fel, kiknek egészségi szempontból orvosilag meg volt tiltva a tornázás. A Lyceum bölcseleti két osztályából a vállalkozók díj nélkül oktattattak a francia nyelvben az intézet egyik tanára által. Hasonlag a bölcseleti 2-ik osztály önként vál­lalkozó növendékeinek a magyar irodalomra kiszabott órákon kívül, az intézet egy másik ta­nára által díj nélkül rendkívüli órákon, szépészeti magyarázatok tartottak. Az ifjak között fenálló önképző „Petőfi-egylet“-ről örömmel jegyezzük föl, hogy tagjai nemcsak számban szaporodtak, hanem a beadott verses és prózai dolgozatok a tagok fejlettségéhez mérve nagyobb részt sikerűlteknek mondhatók. Több ezek között komoly ta­nulmány szüleménye. A munkakedv s a nemes verseny ébresztésére részint a társulat pénz­tárából, részint adományozásokból több pályakérdés fűzetett ki s oldatott meg a társulat tag­jai által. S itt hálával jegyezzük föl a nemes lelkű adományozókat: Csengeri Ferenc, ura mű­veit könyvkereskedő, ki távozása után jó emléket hagyott ismerősei lelkében, 3 db aranyat tett át az igazgatósághoz azon célból, hogy az jutalmazásokra fordíttassék olyképen, hogy 2 db aranyat azon ifjú kapjon, ki a bölcseleti osztályokban, az illető szaktanár által feladott természettani pályakérdést a leghelyesebben fejti meg, 1 db arany pedig azon ,­Ön képző-tár­sulati“ tagé legyen, ki az iskolai év folytán a legsikerültebb dolgozatot készítette. A helybeli kaszinó-egylet, mint már többször, úgy a jelen évben is 10 forintot adott jutalmakra úgy, hogy az összeg fele a tantárgyakban legképzettebb félgymnásiumi ifjúnak, fele pedig a tanár-

Next