Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1870
a) Az iskola életéből. Az 1870—71-dik tanév október hó 1-én a Szentlélek segítségül hivásával s az iskolai törvények felolvasásával kezdetett meg. Az előadások a szokásos pót-, javító-, és fölvételi vizsgák megejtése s beiratások uán október 3-án vették kezdetöket. A tanításban s átalában az ifjúság vezetésében azon pedagógiai elv vezérelte a tanár testületet, hogy a tanító egyszersmind nevelő is. A gymnásiumi növendéket a tanító nem tekintheti „maga emberének“, kit magára hagyhat ha jól, ha roszul intézi dolgát, hanem figyelemmel kell lennie úgy értelme fejlesztésére, mint erkölcsi életének jelenségeire. A lefolyt év különben a tudománynak kedves csöndben tölt el. Ha kiválóbb eseményeket nem jegyezhetünk föl, nem nagy baj, egy provinciális tanintézet nem igényelhet magának vezérszerepkört, hadd legyen ez egyetemeké, akadémiáké, főiskoláké! Az év elején foglalták el széküket Barkász Károly és Tóth Károly újonnan választott tanárok. Szíves örömmel üdvözölt tiszttársainkban szép reményekre jogosító erőket nyert tanintézetünk. Megemlítésre méltónak találjuk, hogy az intézetre felügyelő egyháztanács intézkedése folytán a gyorsirászat a Lyceum 4 felsőbb osztályából önként vállalkozóknak mérsékelt díjfizetés mellett, hetenkint 2 órán taníttatott. A testgyakorlat a gymnásiumi 1—6-ik osztályokban kötelezett tantárgy volt, csupán azok mentettek fel, kiknek egészségi szempontból orvosilag meg volt tiltva a tornázás. A Lyceum bölcseleti két osztályából a vállalkozók díj nélkül oktattattak a francia nyelvben az intézet egyik tanára által. Hasonlag a bölcseleti 2-ik osztály önként vállalkozó növendékeinek a magyar irodalomra kiszabott órákon kívül, az intézet egy másik tanára által díj nélkül rendkívüli órákon, szépészeti magyarázatok tartottak. Az ifjak között fenálló önképző „Petőfi-egylet“-ről örömmel jegyezzük föl, hogy tagjai nemcsak számban szaporodtak, hanem a beadott verses és prózai dolgozatok a tagok fejlettségéhez mérve nagyobb részt sikerűlteknek mondhatók. Több ezek között komoly tanulmány szüleménye. A munkakedv s a nemes verseny ébresztésére részint a társulat pénztárából, részint adományozásokból több pályakérdés fűzetett ki s oldatott meg a társulat tagjai által. S itt hálával jegyezzük föl a nemes lelkű adományozókat: Csengeri Ferenc, ura műveit könyvkereskedő, ki távozása után jó emléket hagyott ismerősei lelkében, 3 db aranyat tett át az igazgatósághoz azon célból, hogy az jutalmazásokra fordíttassék olyképen, hogy 2 db aranyat azon ifjú kapjon, ki a bölcseleti osztályokban, az illető szaktanár által feladott természettani pályakérdést a leghelyesebben fejti meg, 1 db arany pedig azon ,Ön képző-társulati“ tagé legyen, ki az iskolai év folytán a legsikerültebb dolgozatot készítette. A helybeli kaszinó-egylet, mint már többször, úgy a jelen évben is 10 forintot adott jutalmakra úgy, hogy az összeg fele a tantárgyakban legképzettebb félgymnásiumi ifjúnak, fele pedig a tanár-