Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1877

4 a kettő időre nézve összeesik, vagy pedig egyik úgy mint a másik ugyanazon idő alatt történik: egyidejüségi viszony van kettejük között. Akkor szép az erdő mikor zöld. Erdélyi I. népd. I. 77. Szép mikor ül, szép mikor áll. Faludi Minden munkái 862. Ha pedig a főmondatban kifejezett cselekvést vagy állapotot a mellékmondatban előadott cselekvés vagy valamely körülmény meg­előzte, és így időrendre nézve ez amainál előbb áll, a mellékmondat előidejű a főmondathoz képest. Csak azután mondta a következőket: Mikor a lyány ajkán tőle sok csók égett. Petőfi ossz. k. 1. 98. De mikor estenden csillapodott vére, Nagy félelem állt be a harag helyére. Arany ossz. k. 4. 147. Ezen példák tanúsága szerint a mikor azon alárendelő kötő­szóiak közé tartozik, a melyek egyidejűség és előidejüség jelölésére egyaránt használhatók. (L. Simonyi Zs. Magyar nyelvtan II. 50. Szarvas Gábor Magyar Nyelvőr VII. 45.) Lássuk már most kissé tüzetesebben az ilyen időhatározó mellékmondatokat külön-külön. I. Egyidejűség jelölők. 1) A mikor-val kapcsolt időhatá­rozó mellékmondatok és főmondataik közt gyakran huzamosabb egy­idejűségi viszony van, midőn a mellékmondatban megjelölt cselekvés több időponton át tart; ezen így meghatárolt idő alatt megy végbe a főmondatban előadott cselekvés. Előfordulhat pedig ez a tartósság vagy egyes esetre, vagy minden hasonló esetre vonatkozólag. Ilyen­kor a mellékmondat tartalma alatt névutóval olvasztható be a főmondatba. a) Egyes esetbeli tartós egyidejűségre adjanak felvilágosítást a következő példák. Mel nngi keserüseget tenved vala a kegiös anya, mikoron lattja vala az ő fiat (a keresztfán). Veszprémi cod. Nyel. II. 32. Szép mikor varr, Szép mikor ír, Szép ha nevet, Szép mikor sír. Faludi 862. Dús vala ősz Huba, hímzett szőnyegeket hoza, s bőven aranyt, bővebben ezüstöt, Még mikoron kardját s kezeit jól bírta, kióból. Vörösm. Zalán. Mikor Czifra Jancsi a lovát nyergelte, Akkor Járdán Julcsa a bokrétát kötte. Erdélyi. Népd. 1. 382. Mikor más­nap a bárányokat mezőre hajtotta, az a szelíd kis bárány szüntele­nül az oldala mellett sündörgőzött. Gyulai P. népköltést gyűjt. 1. 380. Mikor még postilliomos kocsis vótam, akkor vót csak jó vilá­gom. Nyelvőr VII. 131. b) Ismétlődő cselekvésre, szokásra vonatkozólag tartós egyide­jüségi viszony van ilyen példák szerint, a melyekben a mikor helyett állhatnak, mikor csak, a hányszor csak, valamikor. Az aran kozoru az bodogoknak igaz olyan, mynth egy igen repsegü aranyas öltözeth: kiben mikorbh ky fel öltözyk, méltó az kyraltul es tiztöltetny. Sándor cod. Nyet. II. 224. Mikor vendégük házunkhoz jőnek, vigságot mutass jámbor vendégnek. Adhort. múl. Toldy. Költészet kézi k. 1. 26. Mikor nagy essők vannak, épen ott foly le a hegyekről a víz, a hol mink vagyunk táborban. Mikes. Törökor­szági levelek 1. 58. Ki igy bánik a császárral, Akkor nyomván, mikor kárt vall, Etele a hun király az. Tompa Mihály költ. V. 173.

Next