Református Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely, 1879
4 — nagymérvű útbaigazító támogatására, az annyi időben és fáradságba került mennyiségtani tanítás és tanulás eredményére vonatkozó s előbb egész merevségében kimondott ítéletemet magam is keménynek tartanám, de így kénytelen vagyok azt fentartani. Tudom, és természetesnek is találom, hogy vannak sokan, és épen a középiskolákban, a mennyiségtan tanításával foglalkozó szakférfiak közül, kik velem e tekintetben nincsenek egy vélekedésben. Természetes, mert nem szívesen látja senki sem munkálkodásának, s gyakran valóban buzgó és odaadó fáradozásainak sikertelenségét; — a hiven és lelkiismeretesen teljesített kötelesség eredményre számít még akkor is, ha annak hatása közvetlenül fel nem ismerhető; de ezek véleménye ellenében szolgáljon igazolásomra a középiskolát — s különösen a gymnasiumot — elhagyott növendékeknek őszinte vallomása, kik — hogy erősebb kifejezést ne használjak — kimerülve a szellem gymnastizálásának csaknem minden gyakorlati érdeket nélkülöző productióiban, örömmel üdvözlik az órát, mely a jobbak által is nagyrészben megunt, a középszerűek és gyöngébbek által pedig rettegett nyaktörő mulatságtól őket megszabadította. — Csoda-e azután, ha ezek az ily időzmények után még gondolatától is idegenkednek annak, a mi az allegrát hozza egyszer-máskor emlékezetükbe; s midőn a gyakorlati élet a számolás tudományában mégis követelésekkel lép fel irányukban, legelőször is nem a számadatok tárgyainak összefüggésében és egymáshoz való viszonyításában keresik a megoldás kulcsát, hanem isten tudja mi — és hányféle mennyiségtani lehozásokon alapuló képletekre gondolnak? S mi természetesebb azután, mint az, hogy míg ezeket az egy időben oly nagy fáradsággal erőszakosan bejáratott tömkeleg képleteinek rémei kisértik, addig a kizárólag józan eszére utalt ember a feladaton már régen túltette magát. Hogy a középiskolai növendékek készületlenül kerülnek fel az egyetemekre sokszor, s azt hiszem, nem is utoljára hangoztatott igazság. Az egyetem utal a középiskolákra, a középiskolák a népiskolára s a népiskola a szülői házra. Szerintem azonban, az erkölcsi képzést kivéve, a népiskola semmi tekintetben sem utalhat a szülői házra; a középiskola igen primitív ismeretek nagyon szűk körén túl szintén nem hivatkozhatik a népiskolára, s ma már mindenki tudja, hogy a népiskolák igen csekély perczent kivétellel általában nyújtanak annyit növendékeiknek a mennyi a középiskolai oktatás megkezdéséhez szükséges vagy legalább elégséges. Ha a népiskolai növendék elég folyékonyan olvas, elég folytonosággal ír s a számvetési négy alapműveletet egész számokkal végrehajtani képes: a népiskola nem mondom hogy a közélet, de középiskola számára teljesen eleget tett. A növendékek nyelvtani ismereteinek képzését, úgy amint arra a középiskolai oktatásnak szüksége van, csak a középiskolai első osztály eszközölheti leghivatottabban, hogy miért? a nyelvek tanításával foglalkozók érzik legjobban és