Református Bethlen gimnázium, Hódmezővásárhely, 1890

­ülföldi demokrata­ költők és Petőfi.­ i. A XVIII. évszáz az eszmék forrongásának kora. A gyúanyag senyved a kedélyekben s túlárad a legnagyobb gondolkodók és doc­­trinairek elméletében. Montesquieu, D’Alembert, Rousseau államtani fej­tegetései, Voltaire és Beaumarchais drámái és vigjátékai előkészületek ama demokratikus átalakulásokhoz, melyeket az 1789-iki első franczia forradalom s az ennek nyomában periodikusan visszatérő nagy nem­zeti rázkódások érleltek valósággá. Az idők jelensége egy más körülményben is érezteti hatalmát. A felkavart szenvedély, a létező állapotok megváltoztatásának vágya táp­lálja a képzelmeket; a demokratikus elvek varázsigéi lelkesülésre gyújt­ják a legnemesebb és legfogékonyabb kebleket. Az események termé­szetszerű következményeként a népjogok, népszabadság védelmére előállanak a népköltők. Egy költői iskola, mely nagy erkölcsi bátor­sággal szólaltatja meg az idők hangját, juttatja kifejezésre milliók ér­zéseit, reményeit. Az idők rendszerének alkalmi költészete ez, nem a lelkek mérséklője többé az öszhang által, hanem izgató szer, telve az izgé­­kony hevület mind ama zűrzavarával, mely az erőszakos átalakulások, az elmérgesedett politikai kérdések nyomában jár. Hangja a harczi riadóé; szenvedélyes, tüzes, zabolátlan, mint ama benyomások, melyek­ből táplálkozik. A politika szerepét veszi át ilyenkor a költészet; a költés dikcióvá lesz; a költők dalban, ódában publicisták, a politikai eszmék szónokai, a tettvágy idegességével, mely a hosszú várakozás­ban kifárad­ó cselekvés után sóvárog. Ez iskolában születnek a Tyrtaeusok, a népies troubadurok, a nemzetek varesei. Berangerek, Goberidgek, Alfierik, Uhlandok, Petőfik képzelmte ittasul meg a függetlenség, a népszabadság eszméitől. Hiva­tásukká lesz koruk nagy kérdéseinek fejtegetése, a küzdelmek közepette az izgatás. Mindannyian cselekvő, lázas munkában élő személyek. Bele­dobják magukat az események árjába, végig kísérik nemzetük életének átalakulási küzdelmét, a legtöbben lanttal és karddal részt vesznek azon harczokban, melyek a jog és igazság, a közboldogulás diadala­ihoz vezetnek. Most lelkesítnek, merész elhatározásokra hevítnek, majd jósszemekkel látnak a jövőbe s sejtelmeiket hangoztatják, mint a vészmadarak. Egy pillanatban az örömujjongás, a kivivott siker feletti lelkesülés hangja csendül fel dalaikban, aztán ismét a harag, a gyű­lölet szavával beszélnek, átkaikat szórják az ellenfélre s megsiratják a nemzet leveretésének, kétségbeesésének fájdalmát.

Next