Református Bethlen gimnázium, Hódmezővásárhely, 1908

Jelentés németországi tanulmányutamról. Nem szorul ma már magyarázgatásra, hogy mindannak, amit tanultunk, olvastunk, igazi becse­s értéke" csak akkor van, ha a közvetlen szemlélés útján ismereteinket megerő­sítjük, bővítjük. Szüksége van erre tanulónak s tanárnak egyaránt. Épen azért főgymnasiumunk mindég hálával gon­dolhat — s gondol is — boldog emlékezetű Kovács Ferencre, aki 1882-ben tett 10000 koronás alapítványával lehetővé tette, hogy intézetünkből akár minden évben elmehessen egy-egy tanár tudományos és tanügyi célból teendő útra. Így vált lehetővé, hogy — a Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyháztanács kegyes hozzájárulásával — 1907. év nyarán ez alapítvány segélyével 4 hétig tartó tanulmányutat tehettem Németország nagyobb városaiban, főként a művelődési és művészeti viszo­nyokat tanulmányozandó. Utam első állomása Bécs volt; onnan egyenesen Münchent, a művészeti életnek e gazdag és változatos színpompában tündöklő metropolisát kerestem fel, mint egész utamnak egy főfontosságú célját. Münchenből rövid időre Lipcsébe men­tem , majd a protestantismus bölcsőjét, Wittenberget látogat­tam meg. Azután utam másik legfontosabb állomására, Ber­linbe érkeztem , honnan visszajövet rövid időre betértem Drezdába s majd végül Prágába. Mint mondám, utam célja főleg a művelődési és mű­vészeti dolgokra irányult, első­sorban pedig művészet­törté­neti szemléletre. E rövid beszámolóban tehát inkább csak ezekre vonatkozó tapasztalataimról kívánok szólani. Bécsben egy gymnasiumot és az egyetemet tekintettem meg; sajnos, szünidő miatt csak külsőségeket láthattam. A múzeumok közül kettőt látogattam meg, egyik a császári ház műgyűjteményének múzeuma a »Das Kunsthistorische Hofmuseum«. Ebben művészeti és műipari tárgyak nagy bőséggel vannak elhelyezve s pedig nem csupán a tanulmá­nyozás céljából, mint más múzeumokban, hanem — mint az osztrákok büszkén mondják — azért és úgy, hogy az

Next