Református Bethlen gimnázium, Hódmezővásárhely, 1914
I. A mi hőseink. Abból az izzó gyűlöletből, melyet a franciák a németek iránt éreznek az 1870. évi szedáni csata óta, amikor császárukat elfogták, két tartományukat pedig elvették ; — abból a féltékenységből, mellyel az angolok a tanult és igyekvő német nép iparának és kereskedelmének óriási méretekben való kifejlődését szemlélték, sőt meg is érezték;—abból a hatalmi törekvésből, amellyel az oroszok az összes szlávokat igájukba hajtva, Európa keleti fele fölött való uralmukat, az ezen igyekezetüket meggátoló német és magyar-osztrák birodalmak megtörésével beláthatatlan időkre biztosítani akarták, e három csúf tulajdonságból, melyhez az olasz negyediknek az ő hitszegésével járult, keletkezett a ma dúló európai nagy háború. Nagyobb tömeggel, kiválóbb harci eszközökkel s hadi tudománnyal a földön, a föld és víz alatt, a levegőben, nem vívtak még háborút. Száz és százezreink harcolnak északon, nyugaton, délen a szövetséges német vitézekkel együtt a nagy számú ellenség ellen. Nincs családunk, nincs intézményünk, melynek valamely tagját, közelebbit vagy távolabbit a harc mezejére ne szólított volna a magyar haza hivó szava. De nézzen szemünk szép országunk sík, halmos vagy hegyes vidékének bármely részére, nem találunk reá példát, hogy a hivó szónak ne enged el!