Református Bethlen gimnázium, Hódmezővásárhely, 1925
Ivánka Zoltán 1865-1925. Nagy veszteség érte iskolánkat ez iskolai év folyamán ének- és zenetanárunk halála következtében. Végzete nem engedte, hogy életének hatvanadik, tanári szolgálatának harmincadik évét betöltse. Ivánka Zsigmondnak, az ősi pataki főiskola híres zenetanárának volt a fia , családi öröksége volt a zenének szeretete. Egy emberöltőn át lelkesen nevelte énekre, zenére gimnázimunk fiatalságát. Tanítványainak egész serege tesz bizonyságot a mester mellett. Alig foglalta el 1896-ban állását az előbb hajdúhadházi kántor, vegyeskarra irt át református egyházi énekeket tanítványai nevelésére és ezt a könyvét az egyházkerület engedélye folytán segédkönyvül ma is használják tiszántúli református középiskoláink. Megáldotta Isten népes családdal, 5 gyermeke volt. Kenyérkereső terhes gondjai közben dallamok fakadtak a lelkéből. Több zenedarabot, egy pár nagyon szép melodrámát szerzett. Rendes órái, az ének és zenekarvezetése mellett ráért magántaítványainak nevelésén kívül a gyorsírás tanítására is. A zenei összhangnak, a művészibb, harmonikus éneknek úgyszólva megalapítója, elterjesztője városunkban a főgimnázium útján ő volt. Alapos tudásához, kiváló tehetségéhez, hatalmas szervezetével arányos munkabírás járult. Egyházi és társadalmi életünk minden mozgalmában bőven kivette részét. Az természetes is olyan városban, ahol a művelődés terjesztésére önzetlen emberek, ingyenmunka szükségesek. Ivánka Zoltánnak pedig, mint régimódi jó magyar embernek, nemes szíve volt. Az ügynek is, magának is tudott barátokat szerezni. Vidám, munkás, boldog életet élt, amíg a háború bele nem taposott az ő életébe is. 1916-ban be kellett