Hód-Mező-Vásárhely, 1872. április-december (2. évfolyam, 16-50. szám)
1872-04-21 / 16. szám
ik Vallásuk iránti hidegségében keressük - e ennek vagy mert a hívek megúnják a sok zaklattatást ?z volna eldönteni; de bármi volt is alapja, a legnek érdekek iránti fásult közöny mindenkor, egyesek- testületeknél nagy bajnak előjele. Eddigi, ez ngylatkozó közleményeink végeredményéül érintsük elűen a választás tényleges lefolyását. A választó közönség már kora regggel szállingózni alett a választás helyiségéül kitűzött nagyiskolai épül körül, azonban csak lassanként, mintegy előjelezve nem remény lett, de később sajnos ténynyé tett csekély érekeltséget. Végre 8 óra jelen a választás megkezdésének ideje. A presbyterium igen rövid elegyülésében Miklovicz Bálint egyházi elnök a jelenlevők szives éljenei között mutatja be Nagy tiszt. Szalai István szentesi ref. lelkész és békés bánáti egyházmegyei főjegyző,— és Balog János ugyanezen egyházmegyei világi tanácsbiró urakat, mint kiket az egyházkerületi határozatok értelmében Nagy tiszt. Hajnal Ábel esperes és gr. Lónyay Menyhért segédgondnok urak a választás ellenőrzésére egyetértőig küldöttek ki. Majd minthogy a szavazás gyorsítása tekintetéből szavazási helyiséget városunk öt tizedéhez képest öt tanterem jelöltetett ki, mindenikhez egyegy küldöttség neveztetett ki, kikhez a lelkészjelöltek ismét két-két bizalmi férfiút választanak. Ezek után a választási elnök urak a presbytériummal együtt a választókhoz lementek. Itt Szalai István választási elnök úr az ünnepélyes összejövetel célját rövid szabatossággal körvonalazó beszédje után, a saját és világi elnöktársa kineveztetését tartalmazó esperesi körlevelet, ez után pedig a tiszántúli egyházkerületnek a lelkészválasztásra vonatkozó határozatait olvastatta fel. Majd kiemelvén a lelkészválasztás messze kiható nagy fontosságát, elősorolván a választandó lelkész kellékeit, végül a választókat az evangéliumi ékes és szép rend megtartására figyelmeztette, másrészről az egyházkerületi határozat értelmében az egyházi elöljáróságot a választási előintézkedések felsorolására hivja fel s ezek után a választási cselekmény megkezdését ajánlja. Miklovicz Bálint egyházi elnöklelkész úr tehát a presbyteriumnak a választásra vonatkozó, nagyt. esperes ur által is megerősített, az egyháztagok előtt a szószéki hirdetések után ismert intézkedéseit előadván, mint a gyülekezet lelkipásztora a választásra előre is isten áldását kéri s az egyháztagokat a jelöltek kijelölésére hivja fel. Most Szabó Mihály 10 választó nevében is, mint alapos tudományos készöetsége, feddhetlen erkölcse, tisztében tanusított buzgalma folytán, az egyházkerületen és egyházmegyében egyaránt kedvezőleg ismert, kitűnő lelkészt, ajánlja Szabó János kőröstarcsai rendes lelkipásztort. Utánna Ábrás Károly szintén 10 választótársa nevében, mint tehetséges, munkabíró ifjú erőtajálja Vörös Károly helybeti segédlelkészt. Karácsonyi János ugyen csek 10 egyháztag nevében ajánlja Karancsi Dániel helybeli volt, jelenben pécsvári segédlelkészt, végül pedig Werbőczy József szintén 10 társával együitt, mint itteni segédlelkészsége után kedves emlékű egyént Osváth Lajos nádudvari rendes lelkészt. Most a presbyterium által kinevezett választó küldöttségek az ajánlottak két-két bizalmi férfiával a kijelölt szavazási terem előtt helyet foglalván, a szavazás komoly nyugalommal és a cselekmény fontosságához illő legszebb renddel megtörtént; a szavazás végeredménye szerint a 715 beadott szavazatból Karancsi Dániel 427-et, Szabó János 134-et, Vörös Károly 103 at, Osváth Lajos 51-et nyervén; az elnökség által Karancsi Dániel általános szavazattöbbséggel a k.m.-vásárhelyi ref. egyház megválasztott lelkészének kijelentetett. Végül az elnökség a választást áldáskivonatok között berekesztvén, a választó közönség csendes nyugalommal eltávozott. Láltam előtte e szomorú eseményt néhány szóban érinteni : rögtön szavamba vágott, s mintegy kényszerítő hangon hallgatást parancsolt. „Hagyd ezt most Antal!“ szólt csaknem zord hangon. „Későbben szándékom veled Comal Károlyra vonatkozólag némely dolgokat közölni, de addig légy hallgat ,g!“ Ez időtől fogva sokszor megfordultam az öreg Comalnál, úgy hogy a várban és a faluban általában az a hir kezdett elterjedni, mintha én jövőre a várban az igazgatói hivatalt akarnám a magam számára biztosítani. Aline felől szintúgy mindenfelé kétértelmű megjegyzések kezdtek szállongani, de a melyek iránt teljesen közönyös maradtam, mert tudtam, hogy ő a gróf iránt semmi nemű szenvedélyt nem táplál, s ekkér mentesítve ven minden fiatalkori meggondolatlanság elkövetésétől. Nem sokára bekövetkezett a tél. Jenő Angolországba utazott, mialatt a mi várunkban a dolgok lassan visszatértek a régi mederbe. Én egy darab ideig nem láthatár es testvéremet, a egyik este az ő sorsa és jövője feletti gondolatokba elmerülten ültem gazdám székében, aki nyugodni ment — amikor rögtön halk kopogtatás ébresztett fel elmerülésemből. Félre toltam a reteszt, s Alinét pillantam meg, ki egy bő köpenybe burkoltan lépett elembe. Kinézése a legnagyobb rémületbe ejtett. Arcán halálhalványság terült el; szemei szokatlanul fénylettek; közel volt ahhoz, hogy összeroskadjon; bal kezével, mit a köpeny alól elővont az ajtó kilincshez támaszkodok. Karjaimba akartam őt fogni — s visszaintett , majd hanyatló erejének szembetűnő megfeszítésével lépte át a küszöböt. — Zárd be az ajtót! — szólt, mialatt belépve, anélkül, hogy köpenyét levetné magáról, rögtön az üres székbe veté magát. — Alszik az öreg ? — kérdé, a mikor az ajtót bezártam. — Igen, alszik, — felelém. De az ég nevére szólj, hogy jösz ily állapotban ide ? — Nem jövök én az ég nevében, — viszonzá fagyos gúnynyal, mialatt ajkain kisértetes mosoly vonult át. Ülj le Antal és figyelj reám! De mindenek előtt adj bort, jó bort, ha van efféle körülied, s egy darab kenyeret, mert végkép ki vagyok merülve! E szavaknál jéghideg borzongás járta át. Elébe hoztam a kívántakat s mohón evett meg egy darab kenyeret, amit előbb a borba bele mártott, mialatt változatlanul csupán a be’kezével végzett mindent, jobbjával köpenyét magán szorosan összefogva. — Hallgas meg! — szólt csaknem elhaló hangon. Antal, te szeretsz engem, s tudod, hogy keblemben testvéri szívvel érted. Légy gyámola a te nőtestvérednek e rémletes percben, a mikor egyedül te segíthetsz rajtam. Megrémülve ugrottam fel, azonban ő mintegy neheztelve intett, hogy ne szakítsam félbe beszédjét, s aztán folytatá : nem rég azt ígértem neked, hogy egykor beszélni fogok előtted ama férfiúról, aki mielőtt meghalt volna, itt nekem. Most itt vagyok, hogy Ígéretem beváltsam s beszéljek Antal! te tudod, hogy Károly engem szeretett, és hogy én viszont szeretem őt? Igent intettem fejemmel. — Most tehát tudd meg azt is,hogy volt valami ő rajta kívül, amit én nála jobban szeretek : a dicsszonr. Azonban feledém, hogy ő felette is uralkodott egy érzelem, melyet többnek tekintett azon szerelemnél, mit irántam érzett. Azt hittem meg tudom csalni, amikor arra gondolok, hogy hozzá férjhez soha nem megyek : levele megtanított most, hogy a kölcsön kölcsönnel jön visszafizetve. Ezeket mondva a nélkül, hogy köpenyét szétbontaná, kimerülten egy iratot vont elő, s átnyujtá, hogy olvassam el. A papirost kibontva, arról a követi e. oket olvasam . (Nyijt. köt.: Gazdászati jegyzetek. (A „Gyakorlati Mezőgazda“ után.) 1. Kólika elleni szer a lovaknál. „Egy alkalommal — beszéli egy gazda — az állatorvos hosszabb elmaradása miatt, szükségből azon gondolatra jutottam, hogy kólikába esett egyik lovam hasát hideg vízzel öntöztessem s azután szalmacsutakkal dörzsöltessem. E célból néhány csebret a könnyebb kezelés végett friss, hideg kútvizzel félig megtöltettem a a ló hasát, még pedig szőr ellen, tehát hátulról előre, erősen addig öntöztettem, mig a ló hideg miatt reszketni kezdett, ami a harmadik, később gyakran már a második félcseber után bekövetkezett Ezután a ló hasát, oldalait és mellső lábait rozsszalma-csutakkal két emberrel hatalmasan dörzsöltettem , mindaddig, mig a hasbőr gőzölni kezdett, ami körülbelől 10 perc múlva bekövetkezett, mire a ló teljesen meggyógyult. Ez első esetben a lovat letakarva az istállóban állni hagytam. Később több ízben, nevezetesen utazás közben alkalmam volt észrevenni, hogy kocsilovaim egyikének vagy másikának kólikája van. A leírt gyógymód mindig segített s legfölebb 15 perc múlva minden veszély és aggodalom nélkül tovább utazhattam. Csupán egyszer történt, mivel a ló hasára kevés vizet öntöttek, hogy a ló a bedörzsölés után oldalvást hajtotta fejét, az eljárás azonban ismételtetvén, a baj megszűnt. Megjegyzem még , miszerint dacára hogy több , kólikára igen hajlandó lovam van, dacára a különféle okok által előállott eseteknek, ámbár bár gyógytáram is van — sohasem használtam a leirnál egyéb szert a kólika ellen s egy lovam sem veszett bele. E gyógymód, biztosságán kívül még olcsósága, időnyerés és a lovak vérének kímélése tekintetéből minden lótulajdonosnak és az állatkínzás elleneinek alánható.“ 2. A petróleum, mint biztos szer a szarvasmarhák dobkórja,jelen. Ha a szarvasmarha felfúvódik, öntsünk egy evőkanálnyi petróleumot szájába. Nem volt még eset reá, hogy ezen szer rögtön ne segített volna, de természetesen idején kell alkalmazni, nem pedig, midőn a puffadás már a legfőbb fokra hágott. 3. A korpa mint takarmány. A korpa, — bármit mondjanak is ellene, — kitűnő takarmány úgy szarvasmarháknak, mint tyúkoknak. Természetesen, mint igen egyoldalú tápszer, nem tisztán, hanem egyébbel vegyítve takarmányozandó fel. Szarvasmarhának szával, vagy polyvával és vízzel keverendő és pedig úgy hogy egy véka polyvára körülbelől 8 font korpa essék keverék a tehenek kinézésére és tejelésére mindig jótékonyabban hatott, mint bármely más, kivévén az olajpogácsát. 4. Jó sertéshiadó szer. Hogy a fiatal sertések gyorsan növekedjenek és hízzanak, ajánlható a takarmány besavanyítása következő módon : veszünk egy marék savanyú kovászt, azt egy edényben, meleg vízben feloldjuk és néhány marék fekete lisztet, vagy darát, annyi főtt és kásává zúzott burgonyával, adunk hozzá, a mennyi egy pintes bögrébe fér; ezt mind jól összekeverjük, és hogy erjedésbe menjen, egy éjen át állni hagyjuk. Ebből másnap reggel a sertések szokott eledeléhez nehány marékkal teszünk s vele jól összekeverjük. A savanyított takarmányból erjesztőül egy marékkal mindenkor visszatartunk, s azt ismét minden estre liszttel vagy darával, burgonyával és meleg vízzel megkeverjük. Éjen át bekövetkezik az erjedés és a következő reggel ezen tömeg ismét a többi eledelhez tehető. Ha sertéseinket negyed- vagy félévig ily módon etetjük, aránylag csekély takarmánytól igen meghíznak. 5. Összeszáradt faedényeket hamar vízállókká tenni. Ha valamely faedény, példakád igen kiszáradt, s az a megdagadása végett beleöntött vizet nem tarthatja s igy a teleöntést gyakran kell ismételni, mig a cél eléretik. De ha az edényt előbb szalmával , vagy rozsszénával jól teletömjük, akkor azonnal célt érünk ; mert habár a víz ismét kifoly is, a nedves szalma, vagy széna visszamarad, s igy az edény csakhamar megdagad. Igen egyszerű mód, de még sem jut mindenkinek eszébe. 6. A korom, mint rovarpusztító szer Hagne János kertész ezt mondja: „Ha én veteményeimet a rovaroktól meg akarom óvni, a magvak elvetése előtt kormot hintek a talajra és kapa, vagy gereblye segélyével lehetőleg elvegyítem. Ha a plánták már néhány hüvelyknyire nőttek, ismét korommal szoktam, harmatos reggeleken, vagy szelíd esőzések előtt behinteni, mi nemcsak a rovarokat távolítja el, hanem növekedésüket is elősegíti. Ültetés alkalmával pedig következőleg szoktam eljárni: földet és kormot vízzel big péppé vegyitek és az elültetendő plánták gyökereit ebbe mártom. De némely növény nem tűri a kormot; azonban a tarlórépára murokra és perezselyemre a legjobb hatása van.“ Országgyűlési dolgok. Az 1862 -71 iki országgyűlés e hó 16-án a budai váriakban ő felsége ál tartott trónbeszéddel ünnepélyesen berekesztetett. Előző napon még néhány kisebb fontosságú ügy elintézése s a miniszterek részéről interpellációkra adott feleletek után Somssich Pál elnök tarta zárbeszédét, melyben ecsetelvén az országgyűlés három éves működésének eredményeit, az elmaradott égető kérdések el nem intézhetésének okáról is emlékezik s mint a ház elnöke — nj minőségben felitt kellvén állania a pártokon — fggadt tárgyilagossággal szól a ház tagjainak az utóbbi hetekben tanúsított magtartásáról! Ráolvas és nem méltatnál a baloldal fejére, de nem legyezgeti a jobboldalt sem. Legutóbbi tudósításunk óta a képviselőház működése teljesen megvolt zsibbasztva az országterem számomra méltó izgatottság, nem... botrány színhelye volt s az ellenzéki lapok nem minden kihívás nélkül írták „márciusi napokat élünk“. Hála Istennek, hogy csak ők írták, de a nagyközönségnek nem volt kedve „márciusi napokat élni*. A sok ingerültségre s a több izbeni botrányra a kormány által előterjesztett választási és az országgyűlésnek három évről ötre emeléséről szóló törvényjavaslatok szolgáltattak okot. Eőbbiben az 1848 iki választási törvény hiányai akartak pótoltatni, utóbbival az céloztatott, hogy miután a képviselőháznak megalakulása, a trónbeszédre , leadó válasz fölötti ■ stb. az országgyűléstől igen , időt elvesz, de ha ezeken túl van is , a mi sallangos beszédeket szerető természetünknél lógva az égető reformkérdések keresztülvitele nagyon lassan történhetik, mondjuk az céloztatott, hogy legalább pár évi ideje jusson az országgyűlésnek komoly munkára is. Az ellenzék e törvényjavaslatokat az „alkotmány elleni merényletnek“ „jogfosztásnak“ „jograblásnak“ nyilvánította s követelte azok visszavonását. A többség miután a törvényjavaslatokat magáévá tette s igy többé azok nem a minisztériuméi voltak, nem engedett, mert ez egyenlő értelmű lett volna az alkotmányos törvényhozás elvének feladásával s megvetette volna alapját a kisebbség uralmának a többség fölött. így jött létre a pártok közötti békés kiegyenlítésre irányzott több izbeni sikeretlen kísérletek után egy ne lá pót, melyből a képviselőház utolsó pillanatig nem tudott kibontakozni. A törvényjavaslat, mint mondani szokták, agyonbeszéltetett, érdemes ellenzéki képviselőink egynémelyike beszélvénybi.