Hód-Mező-Vásárhely, 1873. január-szeptember (3. évfolyam, 1-38. szám)

1873-02-23 / 8. szám

állapítása tekintetéből az építészeti szakosztály szakértő tagjainak közbejöttével a jogügyi szakosztályt utasította. A kisebb királyi haszonvételi jogok bérbevételére ki­küldött bizottság beadta jelentését, melyben jelenti, hogy előzőleg helyben az uradalmi ügyészszel, majd magával a közös kormányzó gróffal Károlyi Györgygyel is értekezett, s a gyűlés utólagos jóváhagyása mellett a küldöttség — mellőzve egyebeket — kizárólag az italmérési jogért a város belterületén évenkint 12000 frtot ígért, mire a gróf azon kivánságát fejezte ki, hogy a város írásban terj­es­­­­sze be hozzá kötelező ajánlatát. A közgyűlés helyeslőleg tudomásul vévén a bizottság jelentését, a felterjesztendő ajánlat szövegezésével a jegyzői hivatalt és a küldöttsé­get bízta meg, az italmérési joggal járó és a város bel­területén létező épületekre nézve pedig a felterj­esztvény­­ben kifejezni kívánja, hogy azok használható állapotban adassanak át; végre utasítja a küldöttséget, hogy e bér­bevételt a regáléknak országos rendezéséig terjedő egész idő­tartamra igyekezzék eszközölni. Ugyanezen küldöttség jelenti, hogy a város önálló­sága ügyében a felsőház elnökénél és néhány felsőházi tagnál megfordultak, s itt járván azon tapasztalatra ju­tottak , hogy a város önállósítása iránti ellenszenv nem annyira elvi kérdésen alapul, mint inkább az illetőknek helyi viszonyainkkal való ismeretlenségén s azon hiedel­men , mely szerint a felsőház némely tagjai azon nézet­ben vannak, hogy Vásárhely közönsége a város önálló­ságát a regálék megszüntetésével azonosítja. A bizottság azonban nem késett megadni a kellő felvilágosítást, ki­mutatván különösen a városnak a megyéhez való mosta­ni viszonyát, a­mi pedig a regálék ügyére vonatkozó ag­­godalmakat illeti, azokat a küldöttség szintén igyekezett eloszlatni, mire nézve igen elősegítőleg hatott és azon körülmény, hogy a város ezen jogok egyikét bérbe ven­ni elhatározta. Olvastatott a pénzügyi szakosztálynak véleményes jelentése, mely szerint a helybeli ipar-, gazdászati s keres­kedelmi bank által a város részére kieszközlött 180,000 frtnyi kölcsön közvetítésért kért 3,4 percentet méltányos­nak és megadhatónak véleményezi. A közgyűlés azonban tekintve azt, hogy az említett kölcsönből tényleg csak 151,000 frt jutott a város birtokába, s hogy a jövőben még birtokba vehető összeg hozzászámolásával az egész kölcsön 160,000 s néhány száz forintban mutatkozik , a háromnegyed percentet ugyan megadja, de csak ezen utóbbi összeghez képest számítván azt, minélfogva a ne­vezett banknak 1201 frt 52 kft, kifizetni elhatározott. Tárgyaltatott a pénzügyi szakosztálynak a kövezet­vám szedése tárgyában beadott véleménye, melynek alap­ján a gyűlés elhatározta , hogy a vidékiekre nézve a sze­gedi tarifta leend irányadó, a ki- és bevitelre nézve pedig a vasúti igazgatóság fog felkéretni, hogy minden vám­mázsa teher után a vasúti szállítási díjon felül egy kraj­cárt szedvén, azt a városnak átszolgáltassa, s az ekként begyült­ pénz a kövezet fentartására fordittassék s végre hogy ezen vámszedhetési jog megnyeréséért az illető mi­nisztériumhoz kérvény intézendő. Polgármester jelenti, hogy a Kaszap-féle ház bérbe­vétele iránt mostani birtokosánál tudakozódott s azon ér­tesítést kapta, hogy az egész épület évenkint 800 írtért, 3 szoba és egy istáló visszatartásával pedig évi 650 frtért volna bérbevehető. A polgármester újólag megbizatott, hogy az alkudozást folytassa, illetőleg a szerződést kös­se meg. A mérnök jelenti, hogy az állandóan felfogadott 20 utász mellé újabban ideiglenesen állított 20 munkás fel lett fogadva és pedig akként, hogy köb­ölenként — 20 ölnél kisebb távolságra hordva a földet — 1 frt 50 krral, — 20 ölnél nagyobb távolságra való hordás után — 1 frt 80 krral, napszámonként pedig 60 krral fizettetnek. A jelentés helyeslőleg tudomásul vétetvén. Ugyancsak a mérnök jelenti, hogy a 28 utász kö­zül 4 részint hanyagság, részint betegség miatt el lett bocsátva, s helyeik újakkal töltettek be; hogy azonban jövőre az ily eshetőségek a szerződés kiállítása s annak a közgyűlés általi jóváhagyása miatt, a munka folyto­nossága ne gátoltassék és az ily módon felmerülhető pénz­tári nehézségeknek is eleje vétessék indítványozza, hogy jövőre az elbocsátottak helye a felügyelő küldöttség ál­tal azonnal betöltethessék oly módon, hogy az újonnan beállított munkás fizetése — szerződés nélkül is — a polgármester által kiutal­vány­oztassék. A jelentés tudomá­sul vétetvén az indítvány elfogadtatott. Ugyancsak a mérnök a vizeknek cél- és szabálysze­rű meggátlása tekintetéből a közgyűléstől vár intézkedét­t egyes birtokos gazdák földjeinek a mutatkozó szükség­­hez képest való kisajátítására. Erre nézve a vízügyi bi­­zottság utasíttatott, hogy e kisajátítást az indokolt szük­séghez képest eszközölje, amennyiben pedig ebbeli terve az egyes birtokosok ellenszegülése által gátoltatnék, a kisajátítás az ide vonatkozó törvény értelmében hatósá­gilag fog megtétezni. A közrendészeti szakosztály a gyepmesteri építendő lak és hozzátartozó épületekre nézve beadja javaslatát, illetőleg tervezetét és költségvetését, mely helybenhagy­at­­­ván a szükségelt 1900 főt a jövő 1874-ik évi költségve­tésbe felvétetni határoztatott, az építkezés foganatosításá­val az építészeti szakosztály bízatván meg. A közrendészeti szakosztály beterjeszti a gyepmester teendőinek körvonalazását tárgyazó javaslatát, mely egész terjedelmében helyben hagyatván, foganatosítás végett a kapitányi hivatalnak kiadatott. A városi ügyész beadja véleményét a Handlesz Ger­gely volt Vásárhelyi kéményseprő most pesti lakosnak még az 1861-ik évből származtatott s ezer forintot fe­lülhaladó s a várost terhelő követeléséről. Az ügyész a követelést habár nem egész terjedelmében­­ alaposnak tartja, minélfogva indítványozza, hogy a város igyekez­zék méltányos egyességet kötni Handlesszal. Az indítvány elfogadtatván, az egyesség létrehozása egy három tagú küldöttségre bizatott- A ló és fajtái. (Folytatás.) A mucinokat, a­melyekről föntebb azt jegyzők meg, hogy ezek a tarpan csoportok által elszöktetett szelíd lovakból válnak. — azon rendetlenségről lehet fel­ismerni, a­mely mozgásukat jellemzi. Ezeknél csak né­ha találhatni oly talpan csődöröket, a melyek a vezetésre mint­egy vállalkoznak. A mucinok is elszokták szöktet­ni a szelíd lovakat, hogy azokkal a korlátlan szabadsá­got megoszthassák. Mondják, hogy azokkal a legszélesebb folyamokon is átúsznak s oly mocsárakat is keresztül gá­­zoltatnak velők, a melyektől még a tarpanok is vissza szoktak ijedni. Az afrikai vadlovak felől még hiányzanak a ponto­sabb értesítések. Ó­kori irók említést tesznek oly törpe lovakról, amelyek Afrika éj­szaki és nyugati részén egé­szen vadon éltek. Ez állatnak a ponyvái igen nagy ha­sonlósága van. Nagyon apró, köpcös, de arányos testal­­kotású faj ez, feje vastag, széles homlokkal, meglehetősen nagy fülekkel s apró szemekkel, borzas sörény­nyel és fark­kal ; szőrméje testére simán ráhajló, de homlokán gyap­jas; a szőr színe egyféle, hamuszürke vagy fehér. Úgy­­látszik, hogy e lófaj még a rómaiak idejében is igen el volt terjedve; korá­ban már csak nyugati Afrika hegy­ségeiben találják, s ott is az árnyas sűrü erdőkben, me­lyeket csak ritkán, s akkor is kényszerítve hagy el. Kis csoportokban élnek, külsőleg félénkek és szaladósak s min­den veszély elől óvatosan igyekeznek menekülni; azonban ha másként nem tehetnek, a legnagyob elszántsággal is képesek magukat védelmezni a rájok törő ellenségeikkel, sokszor a ragadozó állatokkal szemközt. Hangjuk bizo­nyos közepességet foglal el a lovak nyerítése s a szama­rak ordítása közt. A benzülöttek megfogják és meg­szelídítik Ilyenkor eleinte igen vadnak s makacsnak mu­tatkozik, de csakhamar meghódol mégis az ember szelí­dítő hatalmának, s megszelídülve igen jó természetű és nyugalmas állat lesz. Az arabok Kumrah néven neve­zik, ugyanúgy, ahogy a Niger folyam partján lakó feke­ték a saját földüket nevezni szokták. Ezen vadlovakon kívül — úgy látszik — léteznek még elvadult fajták is, és legkivált Dél-Amerikában. A ló e fajtáiról ugyanis Azara és Renger értesítenek ben­nünket. „Az 1535-ik évben Dél-Amerikában épült Buenos Ayres várost — írja az előbbi — később othagyták Ja- J kői. A kiköltözött lakosok nem sok fáradságot fordítot­tak arra, hogy szanaszét legelő lovaikat összeszedjék mind, s igy történt, hogy mintegy 5—7 ló ott maradt, s egé­szen magára hagyatott. A mikor 1580-ban ugyan e vá­rost ujra birtokba vették, s a lakosok kezdtek bele te­lepedni, már egész falka elvadult lovakat találtak ott, melyek ott hagyott egynéhánytól származtak s szaporod­tak el. Már 1596-ban meg volt engedve a lakosoknak, hogy ezen lovakat befogdoshassák, s használatukra for­díthassák. Ez az eredete azon számlálhatatlan sok elva­dult ló­méneseknek, a melyek a Rio-de-la-Plata­­déli ré­­szén ma is szanaszét kószálnak. A cimarronok a­hogy ezeket a lovakat nevezik, ma Pampas vidékein mindenfelé nagyszámú ménesekben élnek, úgy hogy ezekből némely utasok 12000 darabot is megszámláltak már. Ezek a nevezett vidékek lakóira nézve terhesek s kártékonyak, mivel nem csak hogy ha­szontalanul a legjobb legelőket pusztítják el, de sőt a szelíd lovakat is elcsábítják s elszöktetik. Ha a Cimmarronok szelíd lovakat pillantanak meg, rohanva futnak azokhoz, örvendő nyihogással üdvözlik azo­kat, hízelgésekkel fogják körül őket, s a hajlandókat min­den nagyobb ellenállás nélkül fogadják be társaságukba. Az utazók e vidékeken sokszor a legnagyobb zavarba jön­nek ezen lovagló-jószágaikat elcsábítani törekvő veszélyes állatok miatt. Ezért mindég is résen áll valaki közülök s elijeszti az előügető vadoncokat. Ezek nem csatarend­ben jelennek meg, hanem mint az indiánok, egyik a má­sik háta megett, de oly sűrűn, hogy a sort soha meg nem lehet szakítani. Néha széles körben futkároznak az ember és lova körül, s nem egy könnyen lehet őket el­­riasztani, máskor meg tovangelnek s nem is térnek visz­­sza. Némelyek mint vakok nyargalnak az utasok elébe, sokszor betörve eszeveszetten még a szekerek közé is. Szerencsére éjjel soha sem szoktak jönni, meglehet vagy mivel nem látnak jól, vagy mert nem veszik észre a sze­líd lovakat. Csodálkozással jegyzik meg róla, hogy az utak melyeken keresztül nyargaltak, gyakran egész mértföld­­nyi távolságig is ganéjukkal van borítva. Semmi kétsé­get sem szenved, hogy az utakat keresik fel, hogy azo­kon szükségeiket végezzék. És mivel mindenik lónak meg­van az a sajátsága, hogy a másiknak e nemű hulladé­kát előbb megszagolja s csak azután telepíti a magáét is ahoz ; e trágyatelepek sok helyi formaszerű magaslatok­ká emelkednek. Pampas vidékein a vadak enni szokták a cimmar­­ron busát, sőt fognak is maguknak néhányat, hogy azt megszelídítsék ; a spanyolok ellenben alig csinálnak va­lami hasznot azokból. Csak ott, hol a fának hiányát ér­zik, ölnek le olykor egy-egy kövér kancát, hogy a tüzet tanyáikon azok zsíros csontjaival éleszszék. Csak igen rit­kán fognak meg egy-két vadoncot, hogy aztán megszeli­­dítsék. E végből azt egy cölöphöz kötik, három nap éhez­­tetik s szom­jaztatják, aztán lovagolnak rajta, de előbb egyszersmind ki is kell őket herélni, mivel csupán a he­réstek szelídülnek meg valóban. Hogy cimarronokat fog­hassanak, ki szoktak lovagolni a pusztákra, felkutatnak egy csoportot, a bolast — pányva féle — közéjük dob­ják s rendesen úgy, hogy az a kiszemelt darabnak lába­ira tekergődzik s azt elejti. Most megkötözik az elejtett vadoncot s azt mintegy 20—30 rőfnyi hosszú, erős zsi­negen haza vezetik. A jószág-birtokosok mindenütt üldö­zik e vadoncokat, a hol csak szerit ejthetik , különben sehogy sem lehetnének biztonságban saját lovaikra nézve. Haj­tó vadászatokat tartanak azokra, vagy lándzsáikkal ölik le, vagy kifárasztják azokat egész a roskadásig ; rö­viden, üldözik azokat úgy, ahogy csak erejöktől kitelik. A cimmaronok épen oly nagyok s erősek mint a szelíd lovak; de nincsenek oly szépek, mivel fejük s láb­száruk vastagabbak, nyakuk és füleik hosszabbak. E lo­vak mind vagy barnák vagy feketék, sohasem tarkák, — sőt a feketék is oly ritkán fordulnak elő köztük, hogy minden kétségen kívül állíthatni, miszerint sajátképi szi­­nek a barna — pej. — Mindenik mén vagy csődör any­­nyi kancát gyűjt maga körül, a mennyit gyűjthet, ha nem azért ezekkel a közös nyájban marad. E közös nyáj­nak valamely főbb ménje vagy vezetője nincsen. (Folytatjuk.) Helyi és vegyes hírek. —o— A községi iskolaszék, miután a tagok­nak innen-onnan történt összehivogatása után kikerült a törvény-kívánta szám, e hó 19-én d­r. ülést tartott. Tár­gyai közül mint lényegesebbeket megemlítjük elsőben azon igen helyeslendő intézkedést, hogy az iskolaszék az ipa­ros tanulóknak a rajz mellett a számtanban és ügyiratok szerkesztésében leendő taníttatását elhatározta, továbbá a városi képviselő-testületnél indítványozza, hogy a gaz­dasági ismeretek tanításához gyakorlat teréül, legkevesebb 50 hold földet adjon. A folyó ügyek közül a gondnoki számadás át­v­i­zsg­­ál­tatását érintjük, méltányolva kiemelvén az illető gondnok úrnak nemcsak számadása vezetésénél tanúsított lelkes pontosságát, hanem a gomdlnoki teendői­ben fáradhatatlan buzgalmát is. — 6— A ref. egyház népiskoláinak első félévi vizsgálatai március 2-án veszik kezdetüket és tartanak azon hó 9-ig bezárólag. A vizsgálatok szokott módon és rend­ben tartatnak, azon eltéréssel mégis, hogy a templomok helyett az illető iskolákban tartatnak, részint a téli, ré­szint a sáros idő miatt. Mi ez újítást is helyeseljük úgy kényelem, mint főleg egészségi szempontból; egyéb­iránt részleteket jövőre hozunk. —o— A helybeli községi iskolában a félévi nyil­vános vizsgálat március 1 jén a délelőtti órákban az in­tézet helyiségében tartatik meg , melyre is a szülők s általában a tanügy által érdeklettek tisztelettel meghi­vatnak.­­ A ref. Lyceumban az első félévi nyilvános vizsgálatok a holnapi nappal olykér veszik kezdetöket, hogy e hó 24-én d. e. a bölcseleti Il-ik, — d. u. a bölcs. I, — 25-én d. e. a gymnasiumi Vl-ik, — d. u. az V-ik — 26-án d. e. a IV-ik, — d. u. a III-ik, — 27-én d. e. a Il-ik, d. u. az első osztály vizsgálata tartatik meg a szokott helyen. A vizsgálatokra a szülők és általában a tanügybarátok tisztelettel meghivatnak. H.-M.-Vásárhe­­lyen 1873. február 20. Az igazgatóság­­o. M­i­k­­­o­v­i­c­z Bálint ref. lelkész ur az ótemplomban ma d. u. a rendes isteni tisztelettel össze­köttetésben, a nagy reformátor Horhi Méliusz Pé­ter halálának három százados évfordulója alkalmából ünnepélyt rendez, beszédében a nagy férfiú életét, refor­­mátori és irodalmi működését feltüntetvén. Az ünnepélyre ezennel felhívjuk a t. közönség figyelmét. —o— Csongrád megye legközelebbi gyűlése nem egész 10 hó múlva a megkeresés után a megyei iskolatanács három leköszönt tagja helyett Horváth Fe­renc, Pap József és Stammer Sándor urakat válasz­totta meg. —­— Úgy halljuk, ezen gyűlésen a csatorna­ügy is tárgyaltatott. Az illető királyi biztos fölterjesztése nyomán a minisztérium által a szárazéri csatorna előbbi terve elejtetvén, a szárazéri csatorna a Marosba fog

Next