Hód-Mező-Vásárhely, 1873. január-szeptember (3. évfolyam, 1-38. szám)
1873-02-23 / 8. szám
állapítása tekintetéből az építészeti szakosztály szakértő tagjainak közbejöttével a jogügyi szakosztályt utasította. A kisebb királyi haszonvételi jogok bérbevételére kiküldött bizottság beadta jelentését, melyben jelenti, hogy előzőleg helyben az uradalmi ügyészszel, majd magával a közös kormányzó gróffal Károlyi Györgygyel is értekezett, s a gyűlés utólagos jóváhagyása mellett a küldöttség — mellőzve egyebeket — kizárólag az italmérési jogért a város belterületén évenkint 12000 frtot ígért, mire a gróf azon kivánságát fejezte ki, hogy a város írásban terjessze be hozzá kötelező ajánlatát. A közgyűlés helyeslőleg tudomásul vévén a bizottság jelentését, a felterjesztendő ajánlat szövegezésével a jegyzői hivatalt és a küldöttséget bízta meg, az italmérési joggal járó és a város belterületén létező épületekre nézve pedig a felterjesztvényben kifejezni kívánja, hogy azok használható állapotban adassanak át; végre utasítja a küldöttséget, hogy e bérbevételt a regáléknak országos rendezéséig terjedő egész időtartamra igyekezzék eszközölni. Ugyanezen küldöttség jelenti, hogy a város önállósága ügyében a felsőház elnökénél és néhány felsőházi tagnál megfordultak, s itt járván azon tapasztalatra jutottak , hogy a város önállósítása iránti ellenszenv nem annyira elvi kérdésen alapul, mint inkább az illetőknek helyi viszonyainkkal való ismeretlenségén s azon hiedelmen , mely szerint a felsőház némely tagjai azon nézetben vannak, hogy Vásárhely közönsége a város önállóságát a regálék megszüntetésével azonosítja. A bizottság azonban nem késett megadni a kellő felvilágosítást, kimutatván különösen a városnak a megyéhez való mostani viszonyát, ami pedig a regálék ügyére vonatkozó aggodalmakat illeti, azokat a küldöttség szintén igyekezett eloszlatni, mire nézve igen elősegítőleg hatott és azon körülmény, hogy a város ezen jogok egyikét bérbe venni elhatározta. Olvastatott a pénzügyi szakosztálynak véleményes jelentése, mely szerint a helybeli ipar-, gazdászati s kereskedelmi bank által a város részére kieszközlött 180,000 frtnyi kölcsön közvetítésért kért 3,4 percentet méltányosnak és megadhatónak véleményezi. A közgyűlés azonban tekintve azt, hogy az említett kölcsönből tényleg csak 151,000 frt jutott a város birtokába, s hogy a jövőben még birtokba vehető összeg hozzászámolásával az egész kölcsön 160,000 s néhány száz forintban mutatkozik , a háromnegyed percentet ugyan megadja, de csak ezen utóbbi összeghez képest számítván azt, minélfogva a nevezett banknak 1201 frt 52 kft, kifizetni elhatározott. Tárgyaltatott a pénzügyi szakosztálynak a kövezetvám szedése tárgyában beadott véleménye, melynek alapján a gyűlés elhatározta , hogy a vidékiekre nézve a szegedi tarifta leend irányadó, a ki- és bevitelre nézve pedig a vasúti igazgatóság fog felkéretni, hogy minden vámmázsa teher után a vasúti szállítási díjon felül egy krajcárt szedvén, azt a városnak átszolgáltassa, s az ekként begyült pénz a kövezet fentartására fordittassék s végre hogy ezen vámszedhetési jog megnyeréséért az illető minisztériumhoz kérvény intézendő. Polgármester jelenti, hogy a Kaszap-féle ház bérbevétele iránt mostani birtokosánál tudakozódott s azon értesítést kapta, hogy az egész épület évenkint 800 írtért, 3 szoba és egy istáló visszatartásával pedig évi 650 frtért volna bérbevehető. A polgármester újólag megbizatott, hogy az alkudozást folytassa, illetőleg a szerződést kösse meg. A mérnök jelenti, hogy az állandóan felfogadott 20 utász mellé újabban ideiglenesen állított 20 munkás fel lett fogadva és pedig akként, hogy köbölenként — 20 ölnél kisebb távolságra hordva a földet — 1 frt 50 krral, — 20 ölnél nagyobb távolságra való hordás után — 1 frt 80 krral, napszámonként pedig 60 krral fizettetnek. A jelentés helyeslőleg tudomásul vétetvén. Ugyancsak a mérnök jelenti, hogy a 28 utász közül 4 részint hanyagság, részint betegség miatt el lett bocsátva, s helyeik újakkal töltettek be; hogy azonban jövőre az ily eshetőségek a szerződés kiállítása s annak a közgyűlés általi jóváhagyása miatt, a munka folytonossága ne gátoltassék és az ily módon felmerülhető pénztári nehézségeknek is eleje vétessék indítványozza, hogy jövőre az elbocsátottak helye a felügyelő küldöttség által azonnal betöltethessék oly módon, hogy az újonnan beállított munkás fizetése — szerződés nélkül is — a polgármester által kiutalványoztassék. A jelentés tudomásul vétetvén az indítvány elfogadtatott. Ugyancsak a mérnök a vizeknek cél- és szabályszerű meggátlása tekintetéből a közgyűléstől vár intézkedétt egyes birtokos gazdák földjeinek a mutatkozó szükséghez képest való kisajátítására. Erre nézve a vízügyi bizottság utasíttatott, hogy e kisajátítást az indokolt szükséghez képest eszközölje, amennyiben pedig ebbeli terve az egyes birtokosok ellenszegülése által gátoltatnék, a kisajátítás az ide vonatkozó törvény értelmében hatóságilag fog megtétezni. A közrendészeti szakosztály a gyepmesteri építendő lak és hozzátartozó épületekre nézve beadja javaslatát, illetőleg tervezetét és költségvetését, mely helybenhagyatván a szükségelt 1900 főt a jövő 1874-ik évi költségvetésbe felvétetni határoztatott, az építkezés foganatosításával az építészeti szakosztály bízatván meg. A közrendészeti szakosztály beterjeszti a gyepmester teendőinek körvonalazását tárgyazó javaslatát, mely egész terjedelmében helyben hagyatván, foganatosítás végett a kapitányi hivatalnak kiadatott. A városi ügyész beadja véleményét a Handlesz Gergely volt Vásárhelyi kéményseprő most pesti lakosnak még az 1861-ik évből származtatott s ezer forintot felülhaladó s a várost terhelő követeléséről. Az ügyész a követelést habár nem egész terjedelmében alaposnak tartja, minélfogva indítványozza, hogy a város igyekezzék méltányos egyességet kötni Handlesszal. Az indítvány elfogadtatván, az egyesség létrehozása egy három tagú küldöttségre bizatott- A ló és fajtái. (Folytatás.) A mucinokat, amelyekről föntebb azt jegyzők meg, hogy ezek a tarpan csoportok által elszöktetett szelíd lovakból válnak. — azon rendetlenségről lehet felismerni, amely mozgásukat jellemzi. Ezeknél csak néha találhatni oly talpan csődöröket, a melyek a vezetésre mintegy vállalkoznak. A mucinok is elszokták szöktetni a szelíd lovakat, hogy azokkal a korlátlan szabadságot megoszthassák. Mondják, hogy azokkal a legszélesebb folyamokon is átúsznak s oly mocsárakat is keresztül gázoltatnak velők, a melyektől még a tarpanok is vissza szoktak ijedni. Az afrikai vadlovak felől még hiányzanak a pontosabb értesítések. Ókori irók említést tesznek oly törpe lovakról, amelyek Afrika éjszaki és nyugati részén egészen vadon éltek. Ez állatnak a ponyvái igen nagy hasonlósága van. Nagyon apró, köpcös, de arányos testalkotású faj ez, feje vastag, széles homlokkal, meglehetősen nagy fülekkel s apró szemekkel, borzas sörénynyel és farkkal ; szőrméje testére simán ráhajló, de homlokán gyapjas; a szőr színe egyféle, hamuszürke vagy fehér. Úgylátszik, hogy e lófaj még a rómaiak idejében is igen el volt terjedve; korában már csak nyugati Afrika hegységeiben találják, s ott is az árnyas sűrü erdőkben, melyeket csak ritkán, s akkor is kényszerítve hagy el. Kis csoportokban élnek, külsőleg félénkek és szaladósak s minden veszély elől óvatosan igyekeznek menekülni; azonban ha másként nem tehetnek, a legnagyob elszántsággal is képesek magukat védelmezni a rájok törő ellenségeikkel, sokszor a ragadozó állatokkal szemközt. Hangjuk bizonyos közepességet foglal el a lovak nyerítése s a szamarak ordítása közt. A benzülöttek megfogják és megszelídítik Ilyenkor eleinte igen vadnak s makacsnak mutatkozik, de csakhamar meghódol mégis az ember szelídítő hatalmának, s megszelídülve igen jó természetű és nyugalmas állat lesz. Az arabok Kumrah néven nevezik, ugyanúgy, ahogy a Niger folyam partján lakó feketék a saját földüket nevezni szokták. Ezen vadlovakon kívül — úgy látszik — léteznek még elvadult fajták is, és legkivált Dél-Amerikában. A ló e fajtáiról ugyanis Azara és Renger értesítenek bennünket. „Az 1535-ik évben Dél-Amerikában épült Buenos Ayres várost — írja az előbbi — később othagyták Ja- J kői. A kiköltözött lakosok nem sok fáradságot fordítottak arra, hogy szanaszét legelő lovaikat összeszedjék mind, s igy történt, hogy mintegy 5—7 ló ott maradt, s egészen magára hagyatott. A mikor 1580-ban ugyan e várost ujra birtokba vették, s a lakosok kezdtek bele telepedni, már egész falka elvadult lovakat találtak ott, melyek ott hagyott egynéhánytól származtak s szaporodtak el. Már 1596-ban meg volt engedve a lakosoknak, hogy ezen lovakat befogdoshassák, s használatukra fordíthassák. Ez az eredete azon számlálhatatlan sok elvadult lóméneseknek, a melyek a Rio-de-la-Platadéli részén ma is szanaszét kószálnak. A cimarronok ahogy ezeket a lovakat nevezik, ma Pampas vidékein mindenfelé nagyszámú ménesekben élnek, úgy hogy ezekből némely utasok 12000 darabot is megszámláltak már. Ezek a nevezett vidékek lakóira nézve terhesek s kártékonyak, mivel nem csak hogy haszontalanul a legjobb legelőket pusztítják el, de sőt a szelíd lovakat is elcsábítják s elszöktetik. Ha a Cimmarronok szelíd lovakat pillantanak meg, rohanva futnak azokhoz, örvendő nyihogással üdvözlik azokat, hízelgésekkel fogják körül őket, s a hajlandókat minden nagyobb ellenállás nélkül fogadják be társaságukba. Az utazók e vidékeken sokszor a legnagyobb zavarba jönnek ezen lovagló-jószágaikat elcsábítani törekvő veszélyes állatok miatt. Ezért mindég is résen áll valaki közülök s elijeszti az előügető vadoncokat. Ezek nem csatarendben jelennek meg, hanem mint az indiánok, egyik a másik háta megett, de oly sűrűn, hogy a sort soha meg nem lehet szakítani. Néha széles körben futkároznak az ember és lova körül, s nem egy könnyen lehet őket elriasztani, máskor meg tovangelnek s nem is térnek viszsza. Némelyek mint vakok nyargalnak az utasok elébe, sokszor betörve eszeveszetten még a szekerek közé is. Szerencsére éjjel soha sem szoktak jönni, meglehet vagy mivel nem látnak jól, vagy mert nem veszik észre a szelíd lovakat. Csodálkozással jegyzik meg róla, hogy az utak melyeken keresztül nyargaltak, gyakran egész mértföldnyi távolságig is ganéjukkal van borítva. Semmi kétséget sem szenved, hogy az utakat keresik fel, hogy azokon szükségeiket végezzék. És mivel mindenik lónak megvan az a sajátsága, hogy a másiknak e nemű hulladékát előbb megszagolja s csak azután telepíti a magáét is ahoz ; e trágyatelepek sok helyi formaszerű magaslatokká emelkednek. Pampas vidékein a vadak enni szokták a cimmarron busát, sőt fognak is maguknak néhányat, hogy azt megszelídítsék ; a spanyolok ellenben alig csinálnak valami hasznot azokból. Csak ott, hol a fának hiányát érzik, ölnek le olykor egy-egy kövér kancát, hogy a tüzet tanyáikon azok zsíros csontjaival éleszszék. Csak igen ritkán fognak meg egy-két vadoncot, hogy aztán megszelidítsék. E végből azt egy cölöphöz kötik, három nap éheztetik s szomjaztatják, aztán lovagolnak rajta, de előbb egyszersmind ki is kell őket herélni, mivel csupán a heréstek szelídülnek meg valóban. Hogy cimarronokat foghassanak, ki szoktak lovagolni a pusztákra, felkutatnak egy csoportot, a bolast — pányva féle — közéjük dobják s rendesen úgy, hogy az a kiszemelt darabnak lábaira tekergődzik s azt elejti. Most megkötözik az elejtett vadoncot s azt mintegy 20—30 rőfnyi hosszú, erős zsinegen haza vezetik. A jószág-birtokosok mindenütt üldözik e vadoncokat, a hol csak szerit ejthetik , különben sehogy sem lehetnének biztonságban saját lovaikra nézve. Hajtó vadászatokat tartanak azokra, vagy lándzsáikkal ölik le, vagy kifárasztják azokat egész a roskadásig ; röviden, üldözik azokat úgy, ahogy csak erejöktől kitelik. A cimmaronok épen oly nagyok s erősek mint a szelíd lovak; de nincsenek oly szépek, mivel fejük s lábszáruk vastagabbak, nyakuk és füleik hosszabbak. E lovak mind vagy barnák vagy feketék, sohasem tarkák, — sőt a feketék is oly ritkán fordulnak elő köztük, hogy minden kétségen kívül állíthatni, miszerint sajátképi szinek a barna — pej. — Mindenik mén vagy csődör anynyi kancát gyűjt maga körül, a mennyit gyűjthet, ha nem azért ezekkel a közös nyájban marad. E közös nyájnak valamely főbb ménje vagy vezetője nincsen. (Folytatjuk.) Helyi és vegyes hírek. —o— A községi iskolaszék, miután a tagoknak innen-onnan történt összehivogatása után kikerült a törvény-kívánta szám, e hó 19-én dr. ülést tartott. Tárgyai közül mint lényegesebbeket megemlítjük elsőben azon igen helyeslendő intézkedést, hogy az iskolaszék az iparos tanulóknak a rajz mellett a számtanban és ügyiratok szerkesztésében leendő taníttatását elhatározta, továbbá a városi képviselő-testületnél indítványozza, hogy a gazdasági ismeretek tanításához gyakorlat teréül, legkevesebb 50 hold földet adjon. A folyó ügyek közül a gondnoki számadás átvizsgáltatását érintjük, méltányolva kiemelvén az illető gondnok úrnak nemcsak számadása vezetésénél tanúsított lelkes pontosságát, hanem a gomdlnoki teendőiben fáradhatatlan buzgalmát is. — 6— A ref. egyház népiskoláinak első félévi vizsgálatai március 2-án veszik kezdetüket és tartanak azon hó 9-ig bezárólag. A vizsgálatok szokott módon és rendben tartatnak, azon eltéréssel mégis, hogy a templomok helyett az illető iskolákban tartatnak, részint a téli, részint a sáros idő miatt. Mi ez újítást is helyeseljük úgy kényelem, mint főleg egészségi szempontból; egyébiránt részleteket jövőre hozunk. —o— A helybeli községi iskolában a félévi nyilvános vizsgálat március 1 jén a délelőtti órákban az intézet helyiségében tartatik meg , melyre is a szülők s általában a tanügy által érdeklettek tisztelettel meghivatnak. A ref. Lyceumban az első félévi nyilvános vizsgálatok a holnapi nappal olykér veszik kezdetöket, hogy e hó 24-én d. e. a bölcseleti Il-ik, — d. u. a bölcs. I, — 25-én d. e. a gymnasiumi Vl-ik, — d. u. az V-ik — 26-án d. e. a IV-ik, — d. u. a III-ik, — 27-én d. e. a Il-ik, d. u. az első osztály vizsgálata tartatik meg a szokott helyen. A vizsgálatokra a szülők és általában a tanügybarátok tisztelettel meghivatnak. H.-M.-Vásárhelyen 1873. február 20. Az igazgatóságo. Mikovicz Bálint ref. lelkész ur az ótemplomban ma d. u. a rendes isteni tisztelettel összeköttetésben, a nagy reformátor Horhi Méliusz Péter halálának három százados évfordulója alkalmából ünnepélyt rendez, beszédében a nagy férfiú életét, reformátori és irodalmi működését feltüntetvén. Az ünnepélyre ezennel felhívjuk a t. közönség figyelmét. —o— Csongrád megye legközelebbi gyűlése nem egész 10 hó múlva a megkeresés után a megyei iskolatanács három leköszönt tagja helyett Horváth Ferenc, Pap József és Stammer Sándor urakat választotta meg. —— Úgy halljuk, ezen gyűlésen a csatornaügy is tárgyaltatott. Az illető királyi biztos fölterjesztése nyomán a minisztérium által a szárazéri csatorna előbbi terve elejtetvén, a szárazéri csatorna a Marosba fog