Hód-Mező-Vásárhely, 1875. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
4-ik szám V-ik évfolyam. 1875. Vasárnap, november 21-én. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben , egész évre 1 ft, félévre 2 ft, negyedévre 1 ft. Megjeleli: nemien vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kv. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ház, III tized, 892. sz. a. Zrinyi utca küldendők.HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasálos petitsorért egyszeri beiktatásnál 11 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai a szerkesztőhöz, vagy Szegedre a kiadóhoz küldendők A mi e héten történt. (sz.) A lefolyt hét a botrányok hete volt. Odafent a hongyűlésen Németh Albert úr, idehaza választói közül 158-an beremekeltek. A képviselő a jövő évi országon, állami költségvetés (budget) ellen, idehaza választói a városi közköltségi előirányzat ellen tennedtek fel. Mindkét esemény sokkal komolyabb s figyelemre méltóbb, semhogy egyszerű megemlítéssel túltehetnők magunkat azon. A képviselő úr viselt dolgairól alább külön cikkben szólunk. Itt vegyük érdemlegesen tollunk alá — az idehaza történteket. Már hetek óta hallottuk emlegetni, hogy Szaló ez úr újra valami gonoszban töri a fejét, — hogy aláírásokat gyűjt a könnyen elcsábítható nép emberei közt, a városi tiszti személyzetet magát, valamint a tiszti fizetéseket is apasztalni akarja. „Pusztuljanak a kik nem oda valók, mit henyélik, pipálják el a napokat egymás után, húzva a nagy (?) fizetést. Minek a nagy városi adó, mikor ahány városi hivatalnok van, megannyian külön is sarcolják a szegény, véréig adóval kínzott népet, ha az egy vagy más tekintetben szolgálatukra szorul ? Ott van Makó, ott elég a városi mérnöknek 500 frt, hát itt minek 1400 frt. Mérnök, hát mérnök, tisztviselő, hát tisztviselő, miért húzna egyik helyt nagyobb fizetést, mint bár a másik helyt? Ha levonunk a tisztviselők fizetéséből is, meg azok létszámát is apasztjuk: leolvad a városi adó 50 krról meglehet 25-re stb. Hű és ehez hasonló ámítások és félrevezetések után végre sikerült az Y-dik tizedből 80, a többi négy tizedből 78, összesen 158 aláírót keríteni egy kérvénynek, mely a jövő évre tervezett költségvetés ellen irányult. A másfélszáz aláíró közül nehéz volna csak nagyító üvegen is egy jóravaló, tekintélyesebb nevet kibetűzni; olyat, amelynek viselője pl. 40—50 frt állami adót fizet, akinek tehát erszényét a városi 50 kros adó 20 — 25 frttal terhelné — helyesebben lohasztaná. Oly nevek állanak ott, melyeknek viselői, mint erről lapunk egyik júliusi számában emlékeztünk — még mindig várják a boldog eldorádói életet, ahol meg lehet élni adó nélkül és munka nélkül, ahol nem fizetnek adót, nem tartanak katonát, rendőrre hivatalnokra semmi szükség, hogy azt mind elérhessük, hát legyen az állam nazarénus — szervezkedjék azon dogmák szerint, a melyeket a nazarénismus hirdet, — melynek nem kell tudomány, nem előhaladás, nem önvédelem, nem a társadalom a mai alkatában, rendszerében. És végre legyen a királyi város is ilyen. Ott van Makó, annak kell a példáját követni , minek indulunk mi Szentes után, ahol egy állami adóforint után 99 kv községi adót fizetnek, vagy Szeged után, amelynek népessége anélkül is több vagy 20 ezerrel s polgáriasultságban megelőzött bennünket 100 évvel, Makót meg legalább is 200 évvel. Válaszszuk ez utóbbit példányul, — ott már úgy is régóta ez irányban haladnak s nem sokára megérjük, hogy az egész község nazarénus lesz, azaz nem fizet adót és nem tart hivatalnokot. Eme boldog állapotok előteremtésére ama 158 aláíró megtette a kezdeményezést. E percben még csupán a tisztviselői fizetések reduktióját, s a tiszti személyzet létszámának apasztását sürgeti — ha ez sikerül, jövőre majd tovább megy. Most takaródzik a tanítók csekély fizetésével egyes javaslatainál, s jövőre bizonyosan indítványba hozza, hogy töröltessék el a párbér, az egyházi adó és a többi. Hanem a köztörvényhatósági bizottság — e kezdeményezésnek szarvát törte. Elvetette a kérvényt, mely a mily gyarló volt szövegezésében, annyira maliciozus is egyes pontjainak tartalmában és tendenciájában. — Elfogadta a tanács cáfoló észrevételeit, melyek pontról pontra, betűről betűre megdöntik a kérvényt, s kimutatják, hogy annak állításai tarthatatlanok. — A tiszti fizetések a törvény erejével biró szabályzatban és felsőbb helyen hat évre vannak megerősítve. Ezeken változtatni nem lehet. — Az alügyészi, alorvosi állások a hivatalos teendők naponkénti szaporodása miatt, a közegészségügy és a szegényebb néposztály érdekeinek tetemes megcsorbítása nélkül be nem szüntethetők. — A városi mérnökre tett észrevételek, amelyek a kérvényben foglalvák, merő koholmányok és üres rágalmak; mérnökeink után az egyes felek hetekig, sőt hónapokig kénytelenek várni, mig a mérnököknek a városi eszakba vágó sürgősebb ügyek elintézése után — néhány órányi szabad idejük marad, — e miatt kénytelenek többeket elutasítani, — mi, ha a vád, mely ellenük emeltetik, állana, nem következhetnék be, hanem igenis az ellenkező, — hogy t. i. sokkal több magánügyet mely szakjokba vág, intéznének el, s hanyagolnák el a városi ügyeket — a melyek pedig a skentralis visgálatok tanúsága szerint soha sem végeztettek el oly példás szorgalommal és lelkiismeretességgel — és soha sem mutattak fel oly kitűnő eredményt, mint ma. — A szülésznői állomást a kisdedek aggasztó mérvben való halálozása teszi szükségessé. — Sok az avatatlan bába, — e körülmény főkép a szegényebb néposztály érdekében épen az állomások szaporítását igényelné. — A felelős éjjeli őrökre oly szükség van, mint a mindennapi kenyérre ; a közbiztonság érdeke ma — bár nem fordulnak elő tolvajlások, házfeltörések — mint a sokkal több költséggel tartott u. n. „kürtösök“ idejében — inkább követeli ezeknek megtartását — mint valaha. A rendőrök a túlságosan rájuk nehezülő nappali szolgálat miatt, nem szoríthatók arra, hogy éjjeli őrködést is végezzenek ; a végrehajtásoknál segédkezés, a sok ezerre menő katonai és bűnügyi berendelések, kézbesítések és elővezetések teljesen lefoglalják, igénybe veszik a 15 rendőr minden idejét sőt. Ezek képezték a tanács véleményének pontjait, melyeket a közgyűlés elfogadott. Üdvözöljük a köztörvényhatósági bizottságot, hogy a múlt keddi közgyűléseken e tárgyban nem adott helyt a fentebbi okok alapján a 158 kérelmező beterjesztésének. Üdvözöljük, hogy képes volt megőrizni eddigi józanságát — s hallgatag kimondani, hogy az irány amelyet a túlzók városunk háztartásában követni szeretnének, veszedelmes, összes közéletünket alapjában támadná az meg és forgatná fel, ha valamikor érvényre juthatna, útját szegné minden haladásnak, oly állapotokat teremtene számunkra, amelyek a tönkrejutás örvényébe sodorhatnának. Elnyeléssel fenyegetnének minden eddig létesült újítást és reformot, köz- és társadalmi életünkben egyiránt. Mindettől pedig őrizzen meg bennünket az Isten és őrizzen meg a saját jobb szellemünk, mely ne engedje soha, hogy városunk valaha ily botrányt kövessen el a haza közönsége előtt, hogy a mikor haladásnak indult, annak útjáról letérjen s a tönkrejutás örvényébe sodortassák. A tanács, a köztörvényhatósági bizottság megtette a mi kötelessége volt ma is. Tegye meg jövőben is. Az elismerés, melyet mi, a helyi sajtó részéről nyújtani nem habozunk, óhajtjuk, legyen csekélyebb becsű előtte, mint azon önbecsérzet, mely tagjai mindenikének keblében támadhat ez alkalomnál, mert ez rendithetlen biztosíték lesz arra nézve, hogy Hód-Mező-Vásárhely közönsége csakugyan haladni akar ! ügy legyen ! A Szegeden 1876. évi aug. hóban föllábitandó Dugonics-szobor tőkéjének gyarapítására a szoborbizottság, mint e lapokban közölve volt, sorsjáték rendezését határozta el, amely immár a foganatosítás stádiumába jutott. Az alulírott bizottságnak ugyanis van szerencséje jelenteni, hogy a sorsjegyek szétküldését megkezdte s azok pár nap alatt a címzettek kezei között lesznek. Tekintve a cél nemességét, a bizottság, a pénzszűk idő dacára is, teljes reménységgel van aziránt, hogy az általa kiszemelt egyesek és intézetek hazafias buzgalmába s a nagyközönség áldozatkészségébe vetett hitében csalatkozni nem fog, annál is inkább, mert ez áldozatkészségét csak szerény mértékben akarja igénybe venni. E reményben bizalommal fordul ezúton is mindazokhoz, akiknek sorsjegyek küldettek, hogy azokat elfogadni és azok lehető gyors elárusítását eszközölni méltóztassanak. Szeged város közönsége, erejéhez képest mindig készen volt bármily hazai humanisztikus vagy közművelődési vállalkozás támogatására, a bizottság tehát azt hiszi, hogy e mostoha időkben némi joggal fordulhat ez ügyben a hazai közönséghez is és kérheti, hogy Szeged város közönségét e magasztos célja elérésében támogassa annyival inkább, mert a Dugonicsnak állítandó emlék ügye szorosan véve nemcsak a mienk, hanem az egész országé, mert Dugonics, mint a nemzeti irodalom egyik úttörője, az egész nemzet kegyeletére tette magát érdemessé. Kelt Szegeden, 1875. nov. 6. A sorsolási bizottság. A Szegeden fölállítandó Dugonicsszobor javára az ottani szoborbizottság egy sorsjáték rendezését határozta el. E tekintetben a következő felhívást bocsátotta ki e napokban a helybeli és a hazai I. közönséghez, melyet mi is a midőn szívesen teszünk közzé, ugyanakkor sietve hívjuk fel városunk közönségének figyelmét és részvétét a nemes cél iránt. A „Felhívás“ következőleg hangzik: Egy szédelgő biztosító intézet a fővárosban és ügynökei a vidéken. Budapesten nemrégiben egy biztosító- és hitelintézet alakult „Önállás“ címmel. Mintegy pár hét előtt már a „Pesti Napló“ erélyes hangon írt cikkben kelt ki ez intézet ellen, mint amely tényleg a kevésbé művelt, de vagyonos, földművelő népet keresteti föl úgynevezett ügynökei által. Ily szédelgő, csalásra épített biztosító intézeteknek a magyar közönség már sok ízben adózott filléreivel, sőt forintjaival is. Nem lesz célszerűtlen azért az újabb humbuggal megismerkedniük olvasóinknak, hogy ezentúl úgy ettől magától, mint az ehez hasonló szédelgő vállalatoktól, s azok pénzzsebelő ügynökeitől óvakodjanak, s azokat egyszerűen utasítsák ki hajlékaikból az esetben, hogy ha e fajta hízelgő s mesés nyereséget vagy osztalékot ígérő ügynökök őket fölkeresnék, s a biztosításra csábítanák. Nálunk ugyan íég nem igen hallottunk eféle házalásról, de a fővárosi sajtó s a vidéki hírlapoknak is jó része már figyelmeztette a magyar közönséget e szédelgésre, s a többek közt megemlíti azt is, hogy az „Önállás“ címü biztosító- és hitelintézet ügynökei már hetek óta lent járnak a nép közt a nagy alföldi városokban, ahol mindenütt gondosan kerülve a kaputos, az értelmiségi osztály embereit, kizárólag a parasztságot veszik körül s azt igyekeznek lépre keríteni, hogy attól a mostoha idők és nyomasztó anyagi helyzet dacára is kicsalják a filléreket. Csupán Kis-Újszállásról magából, mint írják, pár hét alatt háromezer forintot gyűjtöttek össze, míg a szomszéd városokból mintegy tizenötezer forintra becsülik a begyűlt összeget. A „Pesti Napló“ október 24 iki számában e szédelgésről a következőket írja : „A fővárosban a hatvaniutca és magyar utca sarkán egy különös társaság ütött tanyát. A társaság nem hamis játékosokból áll, sem titkos roulette-asztal nincs elrejtve, sem kártya a szobákban nem található. Nyílt üzlet az egész, nagy irodai asztalokon alig férnek el az el nem koptatott számoló könyvek, egy nagy Wertheimcassa fából elhitetni iparkodik a belépőkkel, hogy itt sok pénz és nagy érték őriztetik, a tiszta tontatartók és alig használt tollak várják a munkás kezek mártogatását, s az ajtókilincsek nem piszkosak a fogástól, melynek okvetlen nyomát hagynák a keresők keztyűtlen ujjai. Kik az üzletbe feljárnak és bejárnak, rendesen ugyanazon emberek, az igazgató, a titkár, az ágens, az ügyvéd stb., kik mind igen jókedvű emberek. Menjünk hát közéjük s lássuk a dolgokat. Az ajtó fölött nagy szélbali betűkkel föl vagyon írva a címtáblára a hires varázsige: „Önállás.“ Értik a csíziót, az bizonyára a magyar nemzeti bank első csirája. Vagy legalább valamely Schulze-Delitsch formára faragott önsegély-egylet? Igen is az. Ez a magyar kormány által legújabban engedélyezett „Biztosító- és hitelintézet.“ Mekkora biztosság és mekkora hitel ! Való igaz, a magyar kereskedelmi minisztériumnak egy fris alkotásába botlottunk. Célja: jótékony. Az