Hód-Mező-Vásárhely, 1875. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

4­-ik szám V-ik évfolyam. 1875. Vasárnap, november 21-én. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben , egész évre 1 ft, félévre 2 ft, negyedévre 1 ft. Megjeleli: nemien vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kv. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ház, III tized, 892. sz. a. Zrinyi­ utca küldendők.HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A h­áromh­asálos petitsorért egyszeri beiktatásnál 11 kr, kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasá­­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek díjai a szerkesztőhöz, vagy Sze­gedre a kiadóhoz küldendők A mi e héten történt. (sz.) A lefolyt hét a botrányok hete volt. Oda­fent a hongyűlésen Németh Albert úr, idehaza vá­lasztói közül 158-an beremekeltek. A képviselő a jövő évi országon, állami költségvetés (budget) ellen,­­ idehaza választói a városi közköltségi előirány­zat ellen tennedtek fel. Mindkét esemény sokkal ko­molyabb s figyelemre méltóbb, semhogy egyszerű megemlítéssel túltehetnők magunkat azon. A képvi­selő úr viselt dolgairól alább külön cikkben szólunk. Itt vegyük érdemlegesen tollunk alá —­ az idehaza történteket. Már hetek óta hallottuk emlegetni, hogy Sza­ló e­z úr újra valami gonoszban töri a fejét, — hogy aláírásokat gyűjt a könnyen elcsábítható nép emberei közt, a városi tiszti személyzetet magát, va­lamint a tiszti fizetéseket is apasztalni akarja. „Pusz­tuljanak a kik nem oda valók, mit henyélik, pipál­ják el a napokat egymás után, húzva a nagy (?) fi­zetést. Minek a nagy városi adó, mikor a­hány vá­rosi hivatalnok van, megannyian külön is sarcolják a szegény, véréig adóval kínzott népet, ha az egy vagy más tekintetben szolgálatukra szorul ? Ott van Makó, ott elég a városi mérnöknek 500 frt, hát itt minek 1400 frt. Mérnök, hát mérnök, tisztviselő, hát tisztviselő, miért húzna egyik helyt nagyobb fizetést, mint bár a másik helyt? Ha levonunk a tisztviselők fizetéséből is, meg azok létszámát is apasztjuk: leolvad a városi adó 50 krról meglehet 2­5-re stb. Hű és ehez hasonló ámítások és félrevezetések után végre sikerült az Y-dik tizedből 80, a többi négy tizedből 78,­­ összesen 158 aláírót keríteni egy kérvénynek, mely a jövő évre tervezett költség­­vetés ellen irányult. A másfélszáz aláíró közül nehéz volna csak nagyító üvegen is egy jóravaló, tekinté­lyesebb nevet kibetűzni; olyat, a­melynek viselője pl. 40—50 frt állami adót fizet, a­kinek tehát erszé­nyét a városi 50 kros adó 20 — 25 frttal terhelné — helyesebben lohasztaná. Oly nevek állanak ott, melyeknek viselői, mint erről lapunk egyik júliusi szá­mában emlékeztünk — még mindig várják a boldog eldorádói életet, a­hol meg lehet élni adó nélkül és munka nélkül, a­hol nem fizetnek adót, nem tarta­nak katonát, rendőrre hivatalnokra semmi szükség, hogy azt mind elérhessük, hát legyen az állam na­­zarénus — szervezkedjék azon dogmák szerint, a melyeket a nazarénismus hirdet, — melynek nem kell tudomány, nem előhaladás, nem önvédelem, nem a társadalom a mai alkatában, rendszerében. És végre legyen a királyi város is ilyen. Ott van Makó, an­nak kell a példáját követni , minek indulunk mi Szentes után, a­hol egy állami adóforint után 99 kv községi adót fizetnek, vagy Szeged után, a­mely­nek népessége anélkül is több vagy 20 ezerrel s polgáriasultságban megelőzött bennünket 100 évvel, Makót meg legalább is 200 évvel. Válaszszuk ez utóbbit példányul, — ott már úgy is régóta ez irányban haladnak s nem sokára megérjük, hogy az egész község nazarénus lesz, azaz nem fizet adót és nem tart hivatalnokot. Eme boldog állapotok előteremtésére ama 158 aláíró megtette a kezdeményezést. E percben még csupán a tisztviselői fizetések reduktióját, s a tiszti személyzet létszámának apasztását sürgeti — ha ez sikerül, jövőre majd tovább megy. Most takaródzik a tanítók csekély fizetésével egyes javaslatainál, s jövőre bizonyosan indítványba hozza, hogy töröltes­sék el a párbér, az egyházi adó és a többi. Hanem a köztörvényhatósági bizottság — e kezdeményezésnek szarvát törte. Elvetette a kérvényt, mely a mily gyarló volt szövegezésében, annyira ma­­liciozus is egyes pontjainak tartalmában és tenden­ciájában. — Elfogadta a tanács cáfoló észrevételeit, melyek pontról pontra, betűről betűre megdöntik a kérvényt, s kimutatják, hogy annak állításai tartha­tatlanok. — A tiszti fizetések a törvény erejével biró szabályzatban és felsőbb helyen hat évre van­nak megerősítve. Ezeken változtatni nem lehet. — Az alü­gyészi, alorvosi állások a hivatalos teendők naponkénti szaporodása miatt, a közegészség­ügy és a szegényebb néposztály érdekeinek tetemes megcsor­bítása nélkül be nem szüntethetők. — A városi mérnökre tett észrevételek, a­melyek a kérvényben foglalvák, merő koholmányok és üres rágalmak; mérnökeink után az egyes felek hetekig, sőt hónapo­kig kénytelenek várni, mig a mérnököknek a városi e­szakba vágó sürgősebb ügyek elintézése után — néhány órányi szabad idejük marad, — e miatt kénytelenek többeket elutasítani, — mi, ha a vád, mely ellenük emeltetik, állana, nem következhetnék be, hanem igenis az ellenkező, — hogy t. i. sok­kal több magánügyet mely szakjokba vág, intézné­nek el, s hanyagolnák el a városi ügyeket — a melyek pedig a skentralis visgálatok tanúsága sze­rint soha sem végeztettek el oly példás szorgalom­mal és lelkiismeretességgel — és soha sem mutat­tak fel oly kitűnő eredményt, mint ma. — A szü­lésznői állomást a kisdedek aggasztó mérvben való ha­lálozása teszi szükségessé. — Sok az avatatlan bába, — e körülmény főkép a szegényebb néposztály ér­dekében épen az állomások szaporítását igényelné. — A felelős éjjeli őrökre oly szükség van, mint a mindennapi kenyérre ; a közbiztonság érdeke ma — bár nem fordulnak elő tolvajlások, házfeltörések­ — mint a sokkal több költséggel tartott u. n. „kürtösök“ idejében — inkább követeli ezeknek megtartását — mint valaha.­­ A rendőrök a túlságosan rájuk ne­hezülő nappali szolgálat miatt, nem szoríthatók arra, hogy éjjeli őrködést is végezzenek ; a végrehajtások­nál segédkezés, a sok ezerre menő katonai és bűn­ügyi berendelések, kézbesítések és elővezetések teljesen lefoglalják, igénybe veszik a 15 rendőr minden idejét sőt. Ezek képezték a tanács véleményének pontjait, melye­ket a közgyűlés elfogadott. Üdvözöljük a köztörvényhatósági bizottságot, hogy a múlt keddi közgyűléseken e tárgyban nem adott helyt a fentebbi okok alapján a 158 kérelmező beterjesztésének. Üdvözöljük, hogy képes volt meg­őrizni eddigi józanságát — s hallgatag kimondani,­­ hogy az irány a­melyet a túlzók városunk háztar­tásában követni szeretnének, veszedelmes, összes közéletünket alapjában támadná az meg és forgatná fel, ha valamikor érvényre juthatna, útját szegné minden haladásnak, oly állapotokat teremtene szá­munkra, a­melyek a tönkrejutás örvényébe sodorhat­nának. Elnyeléssel fenyegetnének minden eddig lé­tesült újítást és reformot, köz- és társadalmi életünk­ben egyiránt. Mindettől pedig őrizzen meg bennünket az Isten és őrizzen meg a saját jobb szellemünk, mely ne engedje soha, hogy városunk valaha ily botrányt kövessen el a haza közönsége előtt, hogy a mikor haladásnak indult, annak útjáról letérjen s a tönkre­jutás örvényébe sodortassák. A tanács, a köztörvényhatósági bizottság meg­tette a mi kötelessége volt ma is. Tegye meg jö­vőben is. Az elismerés, melyet mi, a helyi sajtó részéről nyújtani nem habozunk, óhajtjuk, legyen cseké­lyebb becsű előtte, mint azon önbecsérzet, mely tag­jai mindenikének keblében támadhat ez alkalomnál, mert ez rendithetlen biztosíték lesz arra nézve, hogy Hód-Mező-Vásárhely közönsége csakugyan haladni akar ! ügy legyen ! A Szegeden 1876. évi aug. hóban föllábitandó Dugonics-szobor tőkéjének gyarapítására a szobor­­bizottság, mint e lapokban közölve volt, sorsjáték rendezését határozta el, a­mely immár a foganatosítás stádiumába jutott. Az alulírott bizottságnak ugyanis van szerencséje jelenteni, hogy a sorsjegyek szétküldését megkezdte s azok pár nap alatt a címzettek kezei kö­zött lesznek. Tekintve a cél nemességét, a bizottság, a pénzszűk idő dacára is, teljes reménységgel van aziránt, hogy az általa kiszemelt egyesek és intézetek hazafias buzgalmába s a nagyközönség áldozatkészségébe vetett hitében csa­latkozni nem fog, annál is inkább, mert ez áldozatkész­ségét csak szerény mértékben akarja igénybe venni. E reményben bizalommal fordul ezúton is mindazok­hoz, a­kiknek sorsjegyek küldettek, hogy azokat elfo­gadni és azok lehető gyors elárusítását eszközölni méltóztassanak. Szeged város közönsége, erejéhez képest mindig készen volt bármily hazai humanisztikus vagy közműve­lődési vállalkozás támogatására, a bizottság tehát azt hiszi, hogy e mostoha időkben némi joggal fordulhat ez ügyben a hazai közönséghez is és kérheti, hogy Szeged város közönségét e magasztos célja elérésében támogassa annyival inkább, mert a Dugonicsnak állítandó emlék ügye szorosan véve nemcsak a mienk, hanem az egész országé, mert Dugonics, mint a nemzeti irodalom egyik úttörője, az egész nemzet kegyeletére tette magát érdemessé. Kelt Szegeden, 1875. nov. 6. A sorsolási bizottság. A Szegeden fölállítandó Dugonics­­szobor javára az ottani szoborbizottság egy sorsjáték rendezését hatá­rozta el. E tekintetben a következő felhívást bocsátotta ki e napokban a helybeli és a hazai I. közönséghez, melyet mi is a midőn szívesen teszünk közzé, ugyanak­kor sietve hívjuk fel városunk közönségének figyelmét és részvétét a nemes cél iránt. A „Felhívás“ következőleg hangzik: Egy szédelgő biztosító intézet a fő­városban és ügynökei a vidéken. Budapesten nemrégiben egy biztosító- és hitelinté­zet alakult „Önállás“ címmel. Mintegy pár hét előtt már a „Pesti Napló“ erélyes hangon írt cikkben kelt ki ez intézet ellen, mint amely tényleg a kevésbé mű­velt, de vagyonos, földművelő népet keresteti föl úgyne­vezett ügynökei által. Ily szédelgő, csalásra épített biz­tosító intézeteknek a magyar közönség már sok ízben adózott filléreivel, sőt forintjaival is. Nem lesz célszerűt­len azért az újabb humbuggal megismerkedniük olvasó­inknak, hogy ezentúl úgy ettől magától, mint az ehez hasonló szédelgő vállalatoktól, s azok pénzzsebelő ügynö­keitől óvakodjanak, s azokat egyszerűen utasítsák ki hajlékaikból az esetben, hogy ha e fajta hízelgő s me­sés nyereséget vagy osztalékot ígérő ügynökök őket föl­keresnék, s a biztosításra csábítanák. Nálunk ugyan í­ég nem igen hallottunk eféle há­zalásról, de a fővárosi sajtó s a vidéki hírlapoknak is jó része már figyelmeztette a magyar közönséget e szé­delgésre, s a többek közt megemlíti azt is, hogy az „Ön­­állás“ címü biztosító- és hitelintézet ügynökei már hetek óta lent járnak a nép közt a nagy alföldi városokban, a­hol mindenütt gondosan kerülve a kaputos, az értel­miségi osztály embereit, kizárólag a parasztságot veszik körül s azt igyekeznek lépre keríteni, hogy attól a mos­toha idők és nyomasztó anyagi helyzet dacára is kicsal­ják a filléreket.­­ Csupán Kis-Új­szállásról magából, mint írják, pár hét alatt háromezer forintot gyűjtöttek össze, míg a szomszéd városokból mintegy tizenötezer forintra becsülik a begyűlt összeget. A „Pesti Napló“ október 24 iki számában e szédel­gésről a következőket írja : „A fővárosban a hatvani­utca és magyar­ utca sarkán egy különös társaság ütött tanyát. A társaság nem hamis játékosokból áll, sem tit­kos roulette-asztal nincs elrejtve, sem kártya a szobák­ban nem található.­­ Nyílt üzlet az egész, nagy irodai asztalokon alig férnek el az el nem koptatott számoló könyvek, egy nagy Wertheimcassa fából elhitetni ipar­kodik a belépőkkel, hogy itt sok pénz és nagy érték őriztetik, a tiszta tontatartók és alig használt tollak vár­ják a munkás kezek mártogatását, s az ajtókilincsek nem piszkosak a fogástól, melynek okvetlen nyomát hagynák a keresők keztyűtlen ujjai. Kik az üzletbe feljárnak és bejárnak, rendesen ugyanazon emberek, az igazgató, a titkár, az ágens, az ügyvéd stb., kik mind igen jókedvű emberek. Menjünk hát közéjük s lássuk a dolgokat. Az ajtó fölött nagy szélbali betűkkel föl vagyon írva a címtáblára a hires varázsige: „Ön­állás.“ Értik a csíziót, az bizonyára a magyar nemzeti bank első csirája. Vagy legalább valamely Schulze-De­­litsch formára faragott önsegély-egylet? Igen is az. Ez a magyar kormány által legújabban engedélyezett „Biztosító- és hitelintézet.“ Mekkora biz­tosság és mekkora hitel ! Való igaz, a magyar kereskedelmi minisztériumnak egy fris alkotásába botlottunk. Célja: jótékony. Az

Next