Hód-Mező-Vásárhely, 1876. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)
1876-01-09 / 2. szám
kel. A jó fegyvernek jó kézben ellenállhatván hatalma van. Abban az időben, midőn a nagy Napoleon tönkre verte Poroszhont, és a porig alázta a poroszt, egy ifjú porosz iparos ment Párisitől Berlinbe. Útközben megállott azon a csatatéren, a melyen hazája gyermekei elhullottak s nemzete összetöretett. Sötéten, elborult szívvel, mélyen elkeseredett lélekkel borult a földre és sirt. Amint fájdalma kissé enyhült, figyelmesen széjjelnézett a csatatéren. Öszszehasonlította a fegyvereket s látta, hogy a porosz fegyver tökéletlen, a francia ellenben kitűnő; azonnal meg volt előtte magyarázva a nagy veszteség oka: rósz fegyverrel, jó fegyver ellenében harcolni nem lehet, kivált ha a rósz a gyengébb, a jó pedig az erősebb kezében van. Egy eltökélés érlelődött meg lelkében. Visszament Párisba, a jó fegyverek hazájába, s teljes életét a fegyverkovácsolásra szánta, de úgy, hogy annak tökéletesítésén folyton törte eszét. Ezen iparos ifjú adta hazájának a gyufás fegyvert. A többit tudjuk. Ma Poroszhon első katonai hatalom. Ezen időben a küzdelem terén a mi kezeinkben rosz fegyverek vannak s gyengék is vagyunk, — ellenfeleink jó fegyverrel és nagy erővel küzdenek. Mi véd meg minket? Semmi más, mint fegyvereink tökéletesítése, erőnk gyarapítása. A gazdálkodó tanuljon szántani, vetni, földet mivelni, termelni, állatokat tenyészteni s ne álljon e tekintetben hátrább egy nemzet fiánál sem. A kézműiparos törekedjék oly szakképzettség és ügyességre szert tenni, mint más előhaladott nemzetek iparosai. — tanuljunk, dolgozzunk! Az ily küzdés nehéz és nem hozza meg a kívánt jólétet azonnal, de idővel mégis csak meghozza. Poroszhonnak is 50 év kellett, míg a gyufűspuska jó kézbe került. Nekünk nem kell ennyi idő, 5 év alatt is kivívhatjuk a léter feltételeit, biztosíthatjuk jövőnket. Lesz mindenünk, megélünk a többi népek között. Magyar vet és magyar arat e földnek tévém. De hogy ez meglegyen, soha se avatkozzunk abba, ami nem a mi dolgunk, hanem csak saját kötelességeinket végezzük. Jövőre ezek közül szólandok egyről: a házi iparról. Iparegyleti elnök, minden tekint újra gyökér** dúljon. Kétségtek: európai törvénykereskedelmi cégjegy* . zatok, melyeknek dz ja, s a kereskedő közönségre ... nyos tényekről és jogcselek•ete nemcsak hasznos, hanem okszívomást szerezhessen. A kereskedelmi cégjegyzékből ugyanis, — ha csak néhány példát említsünk — mindenki megtudhatja : a cég megalapítását, változását vagy megszűnését, a cégtulajdonos személyében történt változást, a cégvezetésre adott felhatalmazást és ennek visszavonását; valamely kereskedelmi társaság keletkezését, egy új társasági tag belépését valamely közkereseti vagy betéti társaságba, valamely személyesen felelős társasági tag azon jogának megszüntetését, hogy a kereskedelmi társaságot képviselje; valamely társasági tag kilépését vagy kizárását, valamely kereskedelmi társaság feloszlását, a felszámolók kirendelését, a felszámolók valamelyikének kilépését, valamely felszámoló meghatalmazásának megszűnését, a csőd megnyitását stb. A magyar törvényhozás is kellőleg méltányolta a kereskedelmi cégjegyzék nagy jelentőségét, amidőn bizonyos tényeknek és jogcselekvényeknek bejegyzését és közzétételét kötelezőleg elrendelte. Nem tekinthetjük feladatunknak e helyen értekezést írni a kereskedelmi cégjegyzékek fontosságáról, avagy a megtörtént vagy elmulasztott bejegyzés jogi következményeit részletesen kifejteni; minthogy jelen közleményünknek ugyanis az lévén egyedüli célja: kerületünk kereskedőit és iparosait figyelmeztetni, hogy a cégeknek a kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzését a törvény kötelezőleg elrendeli, miért is az új kereskedelmi törvénykönyvnek erre vonatkozó legfontosabb határozatait szó szerint felsoroljuk. A 16. §. a következő nagy fontosságú elvet állít a fel: „Minden kereskedő, ki az 5. §-ban érintett kivétel alá nem esik, a 21. §-ban meghatározott pénzbírság terhe mellett, üzlete megkezdésével egyidejűleg cégét azon törvényszéknél, melynek kerületében kereskedelmi telepe létezik, bejegyeztetni, egyúttal azt ugyanott sajátkezűig aláírni, vagy hitelesített alakban bemutatni tartozik.“ Míg e bejegyzés meg nem történt , a kereskedő azon jogokban, melyeket a jelen törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet, ellenben elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért harmadik személyek irányában a jelen törvény értelmében felelős.“ A fent idézett 5. §. következőkép szól: „Jelen törvénynek a kereskedelmi cégekre, a könyvekre és cégvezetésekre vonatkozó intézkedései a kufárokra és házalókra egyátalán nem ; a zsibárusokra, korcsmárosokra, közönséges fuvarosokra, hajósokra s más iparosokra pedig csak annyiban nyernek alkalmazást, amennyiben üzletük a kisipar körét meghaladja. A kufárok és házalók egyesülései egyátalán nem, a fentebb felsorolt többi üzletek folytatása végett keletkezett egyesületek pedig csak akkor tekintetnek kereskedelmi társaságoknak, ha üzletük a kisipar körét meghaladja.A legkeservesebb könyeit a mai elnémetesedett fiatalságért hullatja. Vigasztaltam mindenféleképen. Összes szónoki tehetségemmel igyekeztem előtte bebizonyítani, hogy nem tesz az semmit, hiszen azért még magyar szív dobog az apák fiainak s unokáinak keblében, ha német „kimondhatatlant“ viselnek is; aztán meg a divat is megkívánja; de legkülönösebben a civilizáció hatalmas szavával igyekeztem előtte bizonyítani, hogy mi fiatalok nem akarunk a kortól elmaradni, hanem karonfogva akarunk haladni azzal, hogy az idők követelményeinek képesek legyünk mindenben megfelelni, mert hát ez így járja! — Civilizáció ide, civilizáció oda — mondám, nem ér az egy fabatkát sem; németeknek, franciáknak való eledel az, mint a spenót meg a spárga; aztán hát mi hasznunk van abból, ha a korral olyan nagyon igyekszünk haladni, úgy is elhagy az, vagy akarjuk vagy nem; nem mi ránk van bízva, hogy hajunk mikor őszüljön meg (még akkor nem találta fel a pompadour pasztát Rix Vilmos, sem nem olvasta bátyám a „nincs többé kopasz fej“ című hirdetményt), egyszóval legjobb őseink szokása mellett megmaradni, mert az legalább soha sem megy ki a divatból, s nem fecséreljük el időnket a módi után való kapkodással. Így beszélgetett az én kedves urambátyám! Én pedig, mit volt, mit nem, tennem, igazat adtam neki (mégpedig a divat után való kapkodásban egészen) mert nagyon jól tudtam, hogy amit egyszer fejébe vesz, azt onnan kiverni nem egykönnyen lehet. Hanem azért a civilizáció nem türhelése mellett is nagyon kedvelte a fiatalságot; nem egyszer-kétszer látogattam meg jó cimboráimmal s nagy öröme telt mindig bennünk, legfőképen pedig akkor, ha rágyújtottunk kedves nótájára, össze-vissza csókolt bennünket, de azt az egyet még akkor is sajnálta , hogy magyar létünkre elhagyjuk magunkat csúfiztatni. Az az egy gyöngesége megvolt, hogy nagyon haragudott a bugyogóra, úgy, hogy rajtam is nem egyszerkétszer mérte végig acélfokosával a bugyogót s ily kedélyállapotában rendes megszólítása csak az volt: „hogy vagy te ördögadta németje“. De én erre a legkevesebbet sem jöttem zavarba, jól tudván a nyelvén beszélni. Mindjárt előadtam, hogy édesapára spórolási szempontból csináltatta a bugyogót, sőt még azt is hozzátettem, hogy ezt még én magyarosabb világban használhatom egyszer, mert a második helyen idézett 21. §. 1. bek. pedig a két rendeli: a jelen törvénynek a cégbejegyzésre vonatkozó rendeleteit meg nem tartja, az erre az illetékes törvényszék által hivatalból 500 írtig terjedhető pénzbírsággal szorítandó. Azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy egy helyesen berendezett és pontosan vezetett kereskedelmi cégjegyzék üzleti összeköttetések létesítését tetemesen megkönnyíti ; továbbá tekintettel arra, hogy a jelenlegi cégjegyzékek ingadozó alapon nyugszanak, a törvényhozás ezek helyébe új cégjegyzékek felállítását rendelte el. Az 550. §-nak erre vonatkozó határozata következőkép szól.: „Ezen törvény hatályba léptétől kezdve új cégjegyzékek fognak nyittatni. A régibb cégjegyzékekbe bevezetések csak annyiban történhetnek, amennyiben ezek valamely korábbi bevezetés törlését célozzák.“ Ezen határozat következménye az 551. §. első bekezdése, mely ekkél szól: „A jelen törvény azon határozatai, melyek szerint a kereskedelmi cégek a cégjegyzékbe a bevezetés végett bejelentendők és az aláírások a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott törvényszéknél hitelesítendők, illetőleg hiteles alakban bemutatandók, azon kereskedők által is megtartandók, kik üzletüket a jelen törvény hatályba lépte előtt már megkezdették, akár voltak bejegyezve, akár nem. E célra a most említett időponttól számítandó hat hónapi határidő állapíttatik meg, melynek eltelte után a késedelmesek a törvényes határozatok megtartására a 21. §-ban kiszabott pénzbírság terhe alatt szorítandók.“ Azon alkalmatlanságok elhárítása végett, melyek az új cégjegyzékbe való bejegyzés iránti megkereséssel egybekötvék, az 562. §. ezeket rendeli : „Azon beadványok, melyek a törvény hatálybaléptétől számított hat hónap alatt nyújtatnak be, ha az eddigi gyakorlat szerint érvényesen megtörtént bejegyzésnek az új cégjegyzékbe bevezetését célozzák, illeték- és bélyegmentesek.“ További könnyebbítést nyújt az 553-ik §., mely Helybeli kereskedőinknek tájékozásul. Az új kereskedelmi törvény életbeléptetése alkalmából, a budapesti kereskedelmi és iparkamara a következő, kereskedőinknek tájékozást nyújtó közleményét küldötte be szerkesztőségünkhöz: Hazánk kereskedői és iparosainak átalánosan táplált azon óhaja, hogy egy a gyakorlati élet igényeinek megfelelő kereskedelmi törvénykönyv létesíttessék, az 1875-ik évi XXXVII. t. c. megalkotásával, mely a folyó évi január 1-jével lépett életbe, teljesült; az érdeklettek feladata lévén már most e törvény határozatainak A régi ember és az uj idők. (Egyszerű történet.) Irta: Don Alfonzo. Gyönyörű élet volt még az akkor, amikor az én kedves Don Caesar bátyám karcsú termetű, sugár legény volt, bő, lobogós ingujjal; nemcsak a menyecskék, de a hajadonok szemefénye is volt. Az volt csak a boldog leány, akitől templomból kijövet egy szál virágot kért, az meg a legboldogabb, akit a cica-macában csókkal ajándékozott meg. Hire volt táncának hét vármegyében. . . De megvoltak kortes-érdemei is, mert a megyei választásoknál csak az a jelölt győzött, akiért ő villogtatta fokosát és harsogtatta az éljent. Nagy szó volt ez akkor, másnak pusztulni kellett az éljenzőtől, mert csak az volt ám a legény a talpán. Régen volt mindez . . . akkor még gyönyörű volt az élet, legalább ezt mondják az öregek is. De azóta sok víz lefolyt a nagy Tiszán . . . annyira sok, hogy még a Caesar bátyám karcsúsága is kövérséggé változott át; csókra termett szája felett a fekete, pörge bajusz is megderesedett, sőt még a pörge sarkantyúit is szögre akasztva pihenteti, csak olykor-olykor, amikor nem látja emberi szem, no meg — közbe legyen mondva : kedves életpárja, az öreg anyjuk — csak ilyenkor meri megpróbálni, hogy hát úgy szól-e még ma is, mint amikor verbuváltak. Gyöngyszó volt még ez akkor, azokban a boldog időkben. Egyszer épen ilyen műtét közben leptem meg az öreget, midőn legjavában pöngette a sarkantyúját s teli tűzzel aprózta a szilaj, magyar verbunkos-táncot, nagy lelkesedésében néha el-elkurjantva magát .Ez az élet, a gyöngyélet. Kinek tetszik, ide jöhet!“ Magam sem voltam rest. Odaugrottam nagy büszkén a szoba közepére, s nagy parolát csapva az én urambátyám markába, elkiáltottam magamat, hogy : éljen a haza! Szegény bátyám nyakamba borult s úgy sirt az ő régi, elmúlt dicsőségén. No meg hozzátette azt is, hogy így szól: „Ha a korábbi bevezetésre vonatkozó beadványok és okmányok eredetben azon törvényszéknél vannak, melynél a bejelentésnek történnie kell, a bejelentésben elég a korábbi bejegyzésre és annak mellékleteire hivatkozni.“ Az eddigi cégjegyzékekben foglalt bejegyzések hatályára nézve az 554. §. a következő határozatot foglalja magában: „Az új cégjegyzékbe történt bevezetés közzétételével (9. §.) a cégre vonatkozó s az eddigi cégjegyzékben foglalt összes bevezetések hatályukat vesztik.“ Hatályukat vesztik az eddigi cégjegyzékekben foglalt összes bevezetések az esetben is, ha a kötelezett bejelentések az 551. §-ban megállapított határidő alatt meg nem történnek. Minden egyes kereskedőnek, (egyéni cég birtokosának), aki a törvény által köteleztetik cégét a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyeztetni, illetőleg már bejegyzett cégét a régi cégjegyzékből az újba bevezettetni, ezen törvényes határozat teljesítését lehetőleg megkönynyítendő, az alálírt budapesti kereskedelmi és iparkamara a múlt évi december 20-án tartott ülésében elhatározta , hogy minden a kamara kerületében lakó „ kenémetből lehet magyart csinálni, de a magyarból németet sohasem ! Jót nevetett urambátyám ez ötletemen, hanem azt előre bocsátotta, hogy majd megmossa az apámnak a fejét érte, mert nem illik magyar fiúnak ilyen maskara ruhát viselni. Ily kifogásokkal az öreget sokszor a részemre tudtam hódítani s az volt rendesen a következménye, hogy be-behitt egy kancsó borra, s igy pityizálgattunk egész késő estig. Elbeszélte a forradalomban viselt dolgait : Mikor tudod öcsém — mondá ő — a hármot futták, már akkor mindig talpon, az az akarom mondani lóháton voltam, s nem vártam meg, hogy az ellenség én hozzám közeledjék, hanem sarkantyúba kaptam almásszürke paripámat, s szélvészként vágtattam elébek, s néha-néha kisikerült, hogy az ellenség előcsapatát magam ugrasztottam szét. Hejh öcsém, abban az időben nem egykönynyen ijedtem ám én meg a magam árnyékától. — Egyszer a többek közt — igy folytató tovább elbeszélését, — a csapat előőrséül küldettem ki, még most is hűn emlékszem, midőn a hátunk mögé kerülni akaró ellenséget „Üsd nem apád“ szóval pajtásaimmal együtt úgy szétugrasztottuk, hogy reggelre hírmondónak sem találtunk közölök egyet sem. Hanem azután, amikor lerakatták velünk a fegyvert, azt öcsém még most is röstellem. Olyan tejfeles szájú német katonák elibe rakták azokat csomóba, hogy istenbizony nem lett volna kár, ha a magyarok Istene akkor egy szélvészszel lesöpört volna mindannyiunkat a föld színéről, hogy azokat a jó fegyvereket vér nélkül képesek voltunk átadni, így beszélt az én kedves Don Caesar bátyám. Igazán gyönyörűség volt hallgatni az ő régi vitézségeit, amelyeket néha-néha oly tűzzel adott elő, hogy azt gontam, hogy már engem is valami németnek néz, s megmutatja rajtam a huszárnak azt a vágását, amit nem lehet kiparírozni. Napról napra eme hangulatban folytak az öreg órái, s így beszélt mindig. Jól ismerem, mert míg otthon végezem iskoláimat, majd minden áldott nap vendége voltam, s ha két három nap elmaradtam, már akkor átjött hozzánk megtudni, hogy nem esett-e valami bajom ? De elkerülve szülővárosomból tanulmányaim tovább folytatása végett, azután három egész esztendeig nem láttuk egymást, s csak tiszteletünk folytonos küldözgetésével ápoltuk magunk között a régi jó ismeretséget. (Folyt. köv.)