Hód-Mező-Vásárhely, 1876. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)
1876-05-28 / 22. szám
VI-ik évfolyam. 1896. 12-ik szám. Vasárnap, május 28-án. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : py(‘w, évre 4 ft, félévre Hí ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: nemien vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illetik közlemények a szerkesztőhöz, III tized , 916. sz. a. fő utca, Darabos-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilttérben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díjai a szerkesztőhöz küldendők. A helybeli reform, népiskolák és kisdedóvó-intézetek. A „H.-M.-Vásárhely“ malt évi 48-ik számában a helyb. ref. tanítók értekezletének egy jegyzőkönyvi száma, a „Népnevelők lapja“ ez évi 1-fő vagy mutatványszámában pedig Komjáthy György úrtól jelent meg egy cikk, melyek a kisdedóvó-intézetekkel foglalkoznak., Mindenik cikk kimondja, hogy a kisdedóvó-intézeteket a népiskolákkal kapcsolatba kell hozni, mert csak együttesen fejthetik ki azt a munkásságot és érhetik el azon eredményt, melyet tőlük a közönség méltán megvárhat. Minthogy városunkban a kisdedóvó-intézetek fölállításához hatóságilag most teszik az első lépéseket, a ref. egyház népiskolai tanterve pedig a főtiszt, egyházkerület által is kisérletkép van kiadva, tehát nagyon hozzájuk fér a szó. T. szerkesztő úr engedelmével kívánnék egyet mást elmondani ezek érdekében. Minthogy pedig e lapok t. olvasói között lehetnek olyanok, kik a ref. népiskolákkal és minta-óvodánkkal közelebbről nem ismerősök, azok kedvéért röviden leírom mind a ref. népiskolák, mind óvodánk állását úgy, amint azokat ismerem. A helybeli ref. egyház ezelőtt mintegy 3 évvel négyosztályú fiúiskoláit hatosztályunkká egészítette ki, de, minthogy szorult anyagi helyzete nem engedte azt, hogy az eddigi rendszert, t. i. mindenik osztálynak külön tanítója legyen, ezen átalakításnál is létesítse, tehát kényszerülve volt az osztály szaporítását úgy eszközölni, hogy ezután két osztályt tanítson egy tanító, egyszersmind a népiskoláknál az iskolai év bevégzését őszről tavaszra tette át. Majd ismét ezelőtt egy évvel, a főtiszt, tiszántúli egyházkerület által kiadott népiskolai tantervét vitte be iskoláiba, de úgy, hogy az említett tanterv, amennyi terhet két tanítóra ró, azt itt nálunk egynek kell viselni. Az egy éves tapasztalat arra mutat, hogy ezen rendszert nem lehet soká fentartani, mert egyéb okokat elhallgatva, még a felekezeti tanítók sem képesek két ember terhét viselni. Mintaóvodánk mint felkapott eszme jött létre; annálfogva, magyar szokás szerint, míg az eszme divatos volt, addig virágzott, most azonban, midőn a haladó kor a divatos mezt lerántani akarja róla, a régi lelkesültség lohadni és a közönyösség kezd erőt venni a közönségen óvodánk irányában. Hogy ezen helyzet előidézésében kinek mennyi része van, azt vizsgálni célom nem lehet; én azt hiszem, hogy ezt az idők kérlelhetetlen logikája hozta magával, elég annyit mondani, mint e lapok múlt évi folyamában is többször jelezve volt, hogy itt is „valami baj van Dániában“. Az eddig elmondottakból gyaníthatja a t. olvasó, hogy mind ref. népiskoláink, mind óvodánk nincsenek azon helyzetben, melyben nem hagynának fenn semmi kívánni valót, tehát a népnevelés, illetőleg a jövő nemzedék iránti kötelességünkből folyólag, azokon változtatni, illetőleg azokat átalakítani kell. Ezen átalakítás, egyéni véleményem szerint, legsikeresebben eszközölhető volna következőképen. A népiskolákat kapcsolatba kell hozni az óvodákkal úgy, hogy mindenik iskolatelep közelébe egy óvodát kell állítani, melybe aztán a gyermekek járjanak 6 és fél éves korukig; ezen utolsó félév legyen rájuk nézve a népiskolára előkészítő tanfolyam, melyben az iskolai rendhez és figyelemhez szoktattassanak, a népiskolákba csak az óvodákban előkészített növendékek vétessenek föl, a fölvétel ideje az őszi félév legyen. Ezáltal a népiskolákon nagymértékben segítve lenne, mert az óvodákból rendhez és figyelemhez szokott növendékeket venne által, azokkal mint rendes iskolásokkal azonnal teendőihez foghatna, továbbá meg lenne mentve a tavaszi rendetlen beiratások kínjaitól, őszszel venné által növendékeit, ezáltal az iskolai év kezdetét ismét őszre tehetnék által, legnagyobb haszon pedig növendékeinkre háromolna azáltal, hogy fejlettebb korban lépnének iskolába , nem unnák azt meg nagyobb korukban. Népiskolai törvényünkben károsnak látom azt, hogy a gyenge, fejletlen gyermekeket idő előtt komoly tanulásra szorítja, mert ezáltal azt eszközölheti, hogy későbbi éveikben megunván a hosszas tanulást, mikor legjobban kellene tanulniok , akkor lesznek hanyagokká. A svejczi törvényhozó testület ezt be is látta, azért ott a népiskolába való föladás a gyermek 7-ik éve betöltése utánra van szabva. Az itt előadottak mind oly nyeremények lennének a tanügy előmozdítása terén, melyeknek becsét nem lehet eléggé méltányolni, s nem hiszem, hogy volna ember, föltéve, hogy ismeri az itteni kezdetleges állapotokat, ki ezt kétségbe vonhatná. Az eddigi okoskodásra azt mondhatják, jó volna lesz az, de hát ki állítsa fel azokat az óvodákat? Ki más, mint a városi köztörvényhat. testület. Igen, de hátha nem fogadja el, quid tunc? Én azt hiszem, hogyha az egyházak a városi közt. hat. bizottság elébe terjesztenék ezen ügyet, az hatszor is meggondolná magát, míg egyszer elutasítaná, mert az a közt. hat. bizottság nagyon jól tudja azt, hogy ha a felekezeteknek egyszer eszébe jutna, hogy népiskoláikkal nem bajlódnak, azokban csak illető felekezeti tanaikat taníttatják, a többit bízzák a községre, az tartoznék azt átvenni és azoknak minden terhet viselni, míg így közösen könnyebben elbírják azt, melyet külön akár a felekezet, akár a község nem volna képes viselni. A felekezetek nagyobbjai eddig is megtettek tőlük telhetőleg mindent, hogy népiskoláikat fejleszszék, ezen célból adóssággal is terhelték magukat, mely által több időre kötve vannak kezeik. A sor tehát a városi községre került. A jelenkor népiskolája nagyobb áldozatot követel tőle, mint amenynyit hozott a múltban. Különösen a városra néz a kisdedóvodák fölállítása; állítsa föl azokat ne egy-két helyen, hanem városszerte, ezt követeli a tanügy érdekén kívül a philantropia , emberszeretet. — Nem régen olvastuk e lapok 7-ik számában azon borzasztó szerencsétlenséget, mely két ártatlan gyermek megégését tudatta a közönséggel; ez arra ösztönöz, hogy az óvodákat ne csak tervben , hanem valósággal is életbe léptessük; mentül tovább halogatjuk azok fölállítását, annál többet vétkezünk a jövő nemzedék irányában. Városunk minden tekintetben gyors fejlődésnek indult, csak népiskolái fejlesztése körül nem bír a csigalassúságtól szabadulni, sőt némely kebelbeli iskolahatóságok valóságos játékot űznek azzal, annyiban, amennyiben 3 osztályú népiskoláikat 6 osztályúnak deklarálván, ámítják vele mind magukat, mind a közönséget. Az ősprimitív — kezdetleges — állapotnak egyszer-valahára végét kell szakítani, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a felekezetekkel egyetérve, a városi hatóság is megteszi a magáét. A városnak szintén olyan érdeke, mint a felekezeteknek, hogy lakói jóravaló, értelmes, a törvényeknek engedelmes polgárok legyenek, azért ennek létrehozataláért nem szabad semmi áldozattól visszarettenni, úgyis az a pénz, melyet gyermekeinkre költünk, kölcsön adott tőkének tekinthető, melynek hasznai mireánk, városunkra és egyházainkra fog visszaháromolni. Nézeteim figyelembevételét ajánlom azoknak, kik az itt fölsorolt ügyekre döntő befolyással vannak. Szendrői: A központi vizvészbizottság jelentése. — A május 9-iki közgyűlésen. (Folytatás.) A tiszai ármentesítő társulat, mint a védelmi munkálatok teljesítésére elsősorban köteles, a külső védmunkálatok körüli teendők gyors eszközlésére saját kebeléből szintén megalakítván részbizottságát, egyszersmind az egész töltésvonalon, éspedig: a mindszenti nyomástól a vasúti töltésig Endre Andor, a vasúti töltéstől pedig le a marostőig Szojka Gusztáv a külvédelem műszaki vezetését átvették, a rész növekedtével pedig a gátvédelmi szabályzat értelmében az egész védelmezett töltésvonal alosztályonként segédkező mérnököknek átadatott, és pedig a kistiszai borsosi vonal Breier Gusztáv Makó városi s Henne János társulati ártérfejlesztési mérnököknek, a lúdvári Endrei Antal, a gróf Károlyi családnak Orosházáról ide rendelt mérnökének, — a szegfű csárda-mártélyi vonalrész előbb Bélák János v. fő-, majd Deák Mihály v. al-, és Tápai János kir. folyam-felügyelő mérnöknek, mindannyian a társulat fentebb nevezett, két mérnökének felügyeletes intézkedése alatt vezették a védmunkálatokat, a társulat a maga részéről a vízáradással növekvő veszélyhez képest a védelmi munkálatokban több százra menő gyalog szentékeny számú igás erőt foglalkoztatván az egész vonalon. A gorzsa-kopáncsi réti birtokosság védelmi bizottsága a töltésvonalak éjjeli őrzése végett az érdekelt birtokosságnak kirendelésével járult a közvédelmi munkálatokhoz, azonban Gorzsa-Kopáncsról mint községből egyetlen egyén sem volt a töltésvonalon látható, hanem azok is mint vásárhelyi lakosok vettek részt a védelmi munkálatokban. A fentebb elszámlált intézkedések foganatosítása közben eszközöltetett a tiszai védtöltéseknek a fenyegető vitái ellenében az 1871. évi XL. t. c. 26—29. §-ai és az 1844. évi IX. t. c. 20 §-a értelmében hatóságilag kirendelt közerő általi védelme. A külvédelemnek ezen beosztások alatti eszközlésére a közerőnek hatóságilag kirendelése márc. 21-én, midőn a tanács vizvéd-bizottsággá alakulva s üléseit állandósítva, a védvonalakra járási tiszteket küldött ki, vette kezdetét s márc. 21-től 25-ig falragaszok és dobszó által, 26-ától pedig — mely nap reggelére kelve feltámadt erős szél miatt a töltésvonalakról jelzett nagyobb veszély bekövetkezhetésének meggátlása végett a vészharangok meghúzása által is a közönség fehiva lott — márc. 31-én pedig az 1876. évre már összeállított közmunkaváltsági összeírás alapján a házsor szerint megkezdett kirendeléssel állíttatott ki a kívánt gyalog- és igáserő 2 napról 2 napra, illetőleg 48 óráról 48 órára. A kibocsátott hirdetések és dobszó által felhívott, valamint később a kirendelt egyének közül megjelent s a töltésvonalra kiküldetett •/ alatti főkapitányi jelentés szerint: márc. 21. 91 gyalog, 22. 16 igás, 219 gyalog, 23. 38 igás, 120 gyalog, 24-én 69 igás, 126 gyalog, 25-én 20 igás, 288 gyalog, 26-án a vészharangok húzattak meg, mely alkalommal az erő oly tömeges volt, hogy számba nem vétethetett. 27-én 133 igás, 405 gyalog, 28-án 80 igás, 122 gyalog, 29-én 101 igás, 150 gyalog, 30-án 147 igás, 275 gyalog, 31-én 177 igás 248 gyalog. Április 1-én 48 igás, 194 gyalog, 2-án 212 igás, 415 gyalog, 3—4-én 424 igás, 1238 gyalog, 5—6-án 482 igás, 1257 gyalog, 7—8-án 532 igás, 1345 gyalog, 9—10-én 422 igás, 1299 gyalog, 11—12-én 462 igás, 1065 gyalog, 13—14-én 431 igás, 10-'S gyalog, 15—16-án 234 igás, 453 gyalog, 17—18-ig 190 igás, 478 gyalog. Összesen: 4218 igás, 10,871 gyalog. E ponton megjegyeztetik, miszerint a részben érdekelt, részben a vész nagyságától indított jelek tetemes mennyiségben jelentek meg a védtöltés-vonalon, ilyenek különösen a szegfűcsárda-mártélyi vonalon a mártélyi gazdák. Ezen önkénytesen jelentkezett egyének közül sokan felügyelőket is alkalmaztattak. A szegfű-csárdánál márc. hó 21—25-ig bezárólag a viz elfogásánál helybeli s aváros által fizetett pénzes munkaerő s a szomszéd tanyákról felhívásra önként megjelent egyének foglalkoztak, a tiszai ármentesítő társulatnak is e helyen az egész védelmi időszak alatt szintén pénzen fogadott 27 kubikos embere foglalkozott, márc. 26—31-ig a vészharangok meghúzatása következtében kiállott ingyenes munkaerő is a megtartott fizetéses napszámosokkal együttesen, majd márc. 31-én túl, ápril 18-ig a sor szerint kirendelt közerő működött a fentebbi napszámosokkal. Felemlítettük e tételnél, miszerint a márc. hó 23-án az 1830-iki természetes magaslatokat Mindszent községnél áthágta áradat feltartóztatására a Mindszent község által oda alkalmazott erő nem lévén elegendő, a nevezett község vészbizottságának a járásszolgabíró és Csongrád megye 1. alispáni hivatala által is megerősített megkeresése alapján e pontra a megkeresést intézte község terhére pénzen fogadott munkások küldettek ki, a kik részére kifizetett napszámdijak és egyéb ide felhasznált anyagszerek ára fejében Mindszent község terhére 1191 frt 75 kr van pénztári hivatalunknál főkönyvileg előírva, mely összegnek pénztárunk javára visszatérítése iránt alkalmas intézkedés volna a tek. közgyűlés részéről teendő. Minthogy pedig az itt elszabadult ár kellő védekezés hiányában határunk egy részét is veszélyeztette volna, s hasonló vízmagasságnál jövőben is veszélyeztethetné, nehogy ezen tiszai rész minden gondozás nélkül hagyassák, — szíveskednék a t. törvényhatósági közgyűlés — netalán bekövetkezhető s messzebb kiható szabályozási műveletek fönntartásával oly lépéseket tenni, hogy ezen vonalrész is társulatba vonassák, vagy pedig más vala-