Hód-Mező-Vásárhely, 1876. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1876-12-03 / 49. szám

dozatok száma szerint az első helyen áll a IV. tized, s pedig annak Susáni része a kór kezdetétől mostanig 156 halálozással; második helyen az I. tized s pedig annak Király széknek nevezett része 83 halálesettel ; ezt követi a III. tized 48 halálesettel, azután az V. tized 36, s végre a II. tized 20 halálesettel. Eszerint legnagyobb halálozás volt a IV. tizedben, hol a kór kezdetétől fogva mostanig nagyobb kisebb mérvben dühöngött, legkisebb pedig a II. tizedben, hol csak a három legutóbbi hóban aránylag csekélyebb mérvben jelentkezett. Kor szerint legtöbb volt a halálozás a 8-ik évig, onnan azután folyton apadásnak indult, mi egyrészt a nagyobb korúak a baj iránt nyilvánuló erősebb ellenállási képességének, másrészt pedig azon körülménynek tulajdonítandó, mely szerint ez utóbbiak egyes esetekben híven követték az orvosi rendelményeket. A rohamosan lefolyó ragályos természetű, vészes kimenetelű kór egyrészt továbbterjedésének meggátlására, másrészt annak gyógykezelése tekintetéből, javaslatomra a városi hatóság részéről a nagyközönség többszörös hirdetések útján figyelmeztetve jön, miszerint elsősorban gyermekeit óvja meg úgy az e kórban megbetegültek mint meghaltakkal történendő érintkezéstől, továbbá megbetegülés esetén rögtön orvosi segélyhez folyamodjanak, mely, mint föntebb is jelezve volt, a hatósági orvosok részéről mindannyiszor díjtalanul teljesittetett. — Azonban, fájdalom ! mindez üdvös intézkedések megtörtek a szülőknek érzéketlensége okozta sajnálatos közönyén, mely azáltal látszott némileg igazolva lenni, hogy az egyes esetekben alkalmazásba vett gyógykezelés a kór rohamos lefolyásánál s a gyógyszerek nem kellő módon s időben történő alkalmazásánál fogva többnyire sikertelen maradt. Innen van, hogy — amennyire annak tudomására juthattam — alig gyógyult meg a megbetegültek 5—6 százaléka, mit csakis oly családoknál lehetett leginkább tapasztalni, kik részint értelmiségek, részint kedvezőbb anyagi s így lakási viszonyaiknál fogva is gyermekeiket e kórtól meglepetésük első percétől annak véglefolyásáig kellő gyógyápolásban részesíték. Egyúttal kívánatos volna a roncsoló toroklobban gyógykezeltek közül azok számát is felemlíteni, kik a bántalomból szerencsésen felépültek ; annak tüzetes kimutatása azonban a megbízhatlan adatoknál fogva lehetetlen, minélfogva csak megközelítőleg a talán a megbetegültek 5—6 százalékát lehet gyógyulási esetnek tekinteni, amint a kellő utánjárás mellett tudomásomra jutott. Midőn a roncsoló torokbb fennvázolt eddigi lefolyását a feljegyzett adatok után beterjeszteni szerencsém van, maradtam hivatalos tisztelettel tekintetes polgármester urnak H.-M.-Vásárhelytt, 1876. november 27-én alázatos szolgája Dr. Berger Ferenc, tiszti főorvos. A statisztikai táblázat, mely a fentebbi tiszti főorvosi jelentéshez mellékeltetett, a következő főbb tételeket tartalmazza: A roncsoló toroklobban elhaltak összes száma 1876. évi március 1-től bezárólag november 25-ig 343. Ezek közül férfi 169, nő 174. Legnagyobb számot tüntet föl a halálozás az 5—6 éves gyermekek közt, 47- et, legkisebbet a 16—18 éves korban, 1-et. A halálesetek számai hónapok szerint a következők: márciusban 34, áprilisban 24, májusban 13, júniusban 26, júliusban 27, augusztusban 37, szeptemberben 40, októberben 8*,, novemberben 57. A helyre vonatkozó adatok következők : az I. tizedben (Tarján) elhaltak 83-an, a II. tizedben (Tabán) 20 an, a III. tizedben (kis-utca) 48- an, a IV. tizedben (uj-utca, Susán) 156-an, az V. tizedben (uj-város) 36-an. Az I. tizedben legnagyobb volt a halálozás októberben, 43, legkisebb márciusban, 1 , mialatt április és május hónapokban halálozási eset sem fordult elő. A II. tizedben szeptember hóban legtöbben haltak el, 8-an, mialatt március, június, július és augusztus hónapokban ilynemű halálozás ugyanott nem fordult elő. A III. tizedben november hó tüntet föl legnagyobb halálozási számot, 11-et. A IV-ik tizedben márciusra 33, júniusra 23, novemberre 21 szám esik, legkevesebb halálozás szeptemberben fordul elő. 6. Az V. tizedben augusztusban legnagyobb, 13, júniusban legkisebb, 1, a haláleset, mialatt március és áprilisban egy eset sem fordult elő. A . lázadó. — Történeti rajz. — (Vége.) IV. A remetelak előcsarnokában, melynek helyiségeiben II. Katalin orosz cárnő oly gyakran képes volt a történelem följegyzései szerint mind női méltóságát, mind cárnői kötelmeit feledni, egy szoba ajtaja előtt egy testőr állott. A szoba az uralkodónő magánszobája volt. Az őr mozdulatlanul, halott halványan, mint egy szobor állt helyén, s úgy látszik, csupán arra figyel, amikor a palotában majd minden zaj lecsillapodik. Ekkor hirtelen megfordulva, pillanat alatt fölnyitá a cárnő szobája ajtaját, s bezárva azt maga után, Katalin előtt állt. A cárnő megijedt. A borzalom sajátszerű érzése futotta át egész lényét. Tekintete megrerevülni látszik, midőn a belépő alakban, a csalódásig hű képére ismert elhunyt férjének. A legközelebbi pillanatban mégis összeszedte erejét. Rögtön eszmélni kezdett, hogy itt a belépő személyben a lázadó Pugatschew-vel van dolga. Első mozdulata is a kandalló felé volt irányozva, amelynek párkányán egy pisztoly volt. Az álcár azonban útját állta. — Katalin — szóltá halkan — hát nem ismer meg ön engem ? — Tedd le álarcodat, színész ! — viszonzá a cárnő — Tudom, hogy csaló vagy! A kozák szemei lángban voltak. Katalin reszketett. Ragaszkodott az élethez. Uralkodónő volt, bírta a hatalmat, a szépséget s istenítette a gyönyört. Egy pillanat eltelte alatt képes volt megfontolni a veszedelmet, amelyben volt, s a következő pillanatban már készen volt tervével az önvédelemre. Hirtelen elfojtva büszkeségét, alázatos jön s a szidalmazás helyett kérésre forditá a szót. — Ön nem csalhat meg engem! — mondá szelíden, hízelegve. — Ön nem III. Péter ugyan, de egy cárhoz ezerszerte inkább hasonlít ön, mint volt ő. Önnek bátorsága és okossága olyan valami rendkívüli tekintélyt kölcsönöznek önnek, aminőt semmiféle bibor sem adhatna. E szavai alatt észrevétlenül közeledek a párkányhoz. Tisztelgés főispánunknál. Múlt kedden a városi tanács részéről háromtagú küldöttség tisztelgett és fejezte ki küldője nevében Dáni Ferenc főispán úr előtt, a szegedi ipar- és termény kiállítás körül szerzett kiváló érdemeinek a törség részéről elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjével kitüntetése alkalmából, örömét és üdvkívánatait. Valóban nem mindennapi kitüntetés, s ha jól emlékezünk, Szlávy, volt miniszterelnök nyert hasonló érdemrendet. Mi is ismételve kívánjuk, hogy viselje ő méltósága szerencsével, és adja isten, hogy hazánk és városunk érdekei körül hasonló sikerrel még sokáig működhessék. Ref. egyházunk elöljárósága a napokban osztotta ki s küldte szét szavazati íveit a presbyter-választáshoz, egy a nov. 7-én tartott egyháztanácsi gyűlésből kelt rövid tájékozással, mely a szavazásnál megtartandó eljárást tudatja. A szavazati íveket a mai naptól kezdve — naponkint d. e. 8—12-ig, délután 2—4 óra közt — a jövő szombat (dec. 9.) délutáni négy órájáig minden egyháztag személyesen adhatja be az egyháztanács termében ülésező, e célra kijelölt bizottságnak. Óhajtjuk, hogy amaz egyházunk híveinek ez újabb, komoly feladat végzésénél is a legnemesebb s legtisztább meggyőződés legyen egyedüli irányadójuk, s hogy azok iránt, kik egyházunk élén az utóbbi időkben önzetlenül, annyi fáradság és önfeláldozással végezték a nehéz, de nemes munkát egyházunk és iskoláink emelésére, fejlesztésére, a bizalom és megtisztelő ragaszkodás, méltánylásul a múltra, biztató ösztönzésül a jövőre ma is a multihoz hasonló, impozáns mérvben nyilvánuljon. Szavazzunk mindannyian — egyházunk javát akaró, lenye— Áldom a véletlent, — folytatá tovább, — mely önt ez este idevezette. Bele vagyok fáradva az életbe, melyet eddig vittem, éppen mint ön valószínűleg megunhatta már szerepét, melyet eddig játszott. Kösse tehát ön össze sorsát az enyémmel! Jöjjön s oszsza meg velem a trónt! Legyen az enyém. Én képes leszek annak végtelen gyönyöröket nyújtani, akit a magaménak vallhatok, akit szeretek. Képes lenne-e ön visszautasítani szerelmemet, Pugatschew? A cárnő, egy szép, csodált nő, ötven millió alattvaló uralkodónője, a szerelem pillantásával tekinte most alá a szegény kozákra. Azalatt, amíg a lázadó emez édes, megrészegítő szavakat halla , érezte , hogy valami ellenállhatlan erő az, amelynek hódolnia kell; gyöngeségét ugyanis az utóbbi napok kicsapongásai szertelenül növelék ; önuralkodását, szilárdságát , melylyel azelőtt birt, e pillanatban nem bírta többé. — Katalin, — szólt a lázadó, — önnek hatalmában van, hogy engem elbűvöljön. Az ön varázsának én nem birok ellenállni. Nem , én nem vagyok III. Péter, de csak egy nyomorult kozák, aki Irgiris vidékén született. Ön engem szerelmével kínál, én elfogadom azt. Föladom önnel szemben magasra törő terveimet, mert az a gondolat, hogy önnel koronáját megoszszam, oly gyönyörre gerjeszt, amely legvakmerőbb álmaimnak is fölötte áll. Rabszolgaként, engedelmeskedem önnek. Imádom önt. Amíg így beszélt, anélkül hogy észrevette volna, a cárnő arca föltűnően átváltozott. Katalin hirtelen, mielőtt a lázadó érzelgő szavait befejezhette volna, a kandalló párkánya mellett termett s a pisztolyt megragadva, Pugatschew mellének irányzá. — Térdre, rabszolga ! — szólt parancsoló, fejedelmi hangon. — Térdelj le előttem, aki cárnőd és birád vagyok ! A kozák szemeiből bőszültség szikrázott. — Semmirekellő ! — kiáltá, kardját megforgatva. De a pisztoly üregétől, amely rátátongott, megborzadva, a cárnő férfias tartása előtt meghátrált. — Ügyes színésznő vagy ! — folytatá tovább lecsillapultan s az ajtó felé vonulva lassan. — De ne lőjj ! A lövést elhibázhatnád s legfölebb is csak megsebesíthetnél, s ekkor .. . jóéjszakát valamennyi titkos gyönyöreidnek s éjjeli orgiáidnak! Kardom bizonyára nem fogná téveszteni föladatát, hogy azzal életedet kioltsam ! Ezalatt az ajtóhoz ért s fölnyitá azt, anélkül hogy a cárnő helyét változtatni merésztette volna. — Pugatschew üdvözöl, Katalin ! de vigyázz, mert ő mint III. Péter nemsokára visszatér! V. Hogy a vész nyugtalanító érzete, mely Katalin fölött erőt von s az ő természetes erélyét megbánta, vagy a puszta félelem attól, hogy a Pugatschew üldözése az ő titkos ellenségeit, akik e pillanatban már testőrei közt is akadnak, még újabb merényletekre is ösztönözheti, fokozta-e, elég az hozzá , hogy a cárnő a föntebbi est jelenetéről mélyen hallgatott. Másnap reggelre kelve, maga köré gyűjte tábornokait a dísztérre, s meghagyta nekik, hogy még egy döntő ütközetet kezdjenek a birodalom érdekében a lázadó ellen. Az ütközet megtörtént s Pugatschew tönkre vezetett. A lázadó kénytelen vola visszavonulni ama pusztákra, ahol kezdetben a lázadást szervező. Megsebesittetvén s üldözőbe vétetvén, a hegyek közt keresett menedéket egy csapat kozákkal Tugaroff és leánya kíséretében, egy csaknem hozzáférhetlen helyen. Itt, egy szikla tetején elterülve, megcsonkítva , véresen, elég ideje volt, hogy gondolkozzék a saját bűnei és a szerencse állhatatlansága fölött. De azért még itt, e helyzetében sem mondott le végkép minden reményéről. — Tugaroff, — szólt társához, — a szerencse, úgy látszik, elpártolt tőlünk , de az Uralhegység lakói még mindig III. Péter cárnak tekintenek. A név, azt hiszem, elegendő, hogy még egy új hadsereget gyűjtsünk azzal magunk köré. A kozák szokatlan módon rázta fejét. — Minden reményed hasztalan! — viszonzá. — Mindennek vége. Nincs egyéb hátra, mint megadnod magad. — Én megadjam magamat ? — szólt Pugatschew ijedten, mialatt fölvánszorogni igyekvők. — Meggondoltad-e Tugaroff, hogy Katalin , ha megadjuk magunkat, kerékbe töret s fölnégyeltet bennünket? — Meggondoltam, Pugatschew, hanem azt mondom neked, hogy nekem legkisebb okom sincs félni. A te életed az enyémért is váltságdíj leend. Egy óra múlva megkötözve adtak át Samaron tábornoknak. Ezt mondva, megragadta a kalandor tőrét, s annak mellére térdelt. — Emlékezzél a múltra , Pugatschew! — folytatá. — Volt-e valaha neked hűségesebb s vakmerőbb társad, mint én ? Ki volt az, aki téged az Ural pusztáin először cárnak kiáltott ki? Én, aki segédkezet nyujték neked a kalandorvállalatra , anélkül hogy nyereségre számítottam volna azért; én, kinek kedvesebb volt a lándzsa, mint Helyi és vegyes hírek, mesebb meggyőződésünket követve s minden érdektől menten. Ha így járunk el, jobb meggyőződésünk mindnyájunkat fejenként tájékozni fog arra nézve, hogy kikre adjuk szavazatainkat s kiket tartsunk méltóknak a díszes presbyteri állásra. Kövessük azért most is jobb meggyőződésünket ! A török sebesültek javára. Városunk előkelő köreiben, mint halljuk, mozgalom indult meg, melynek célja egy, e napokban tartandó műkedvelői előadás a török sebesültek javára. A mozgalmat teljesen helyeseljük. Másutt is tesznek, mi se maradjunk tehát el. Mulasztást követtünk el már eddig is ott, hogy amidőn a nemzet egyeteme által tervezett monumentális Deák-szoborra országszerte adakoznak és gyűjtenek, mi e célra még semmit sem tettünk, ahol semmivel sem járultunk. Lapunk annak idejében e tekintetben is megfelelt feladatának, közzétette a felhívást, buzdított a hazafias, a legnemesebb célú adakozásra; szavaink azonban, fájdalom, eredménytelenül hangzottak el. Ideje azért, hogy a föntebbi két téren mi is életjelt adjunk magunkról, és ha kissé későn is, de mégis mozogjunk. — A tarék pénztári sikkasztás felől több központi és vidéki lap téves közleményeket hozott. E közleményekre nézve a nevezett intézet igazgatóságától nyert utóbbi információink alapján megemlítjük, miszerint az elsikkasztott összeg tényleg 10,639 frt 81 krt tesz, s a sikkasztó vagyonából lefoglalt ingóságok értéke több mint 4000 frtra megy. A „Hon“ közlésére megjegyezzük, miszerint valótlan az az állítása, mintha a sikkasztó itt valami kiváló szerepet vitt volna. A „Szeg, Híradó“ az elsikkasztott összegre s arra nézve követ el tévedést, mintha a sikkasztás egyéb eredményei még ezután jönnének napfényre; a sikkasztás egészen olyan jellegű, hogy az intézet igazgatóságának és felügyelőbizottságának éber őrködése miatt csakis a legközelebbi egy hó alatt mehetett végbe. A „Pesti Napló“ e tekintetben leghelyesebb után járt, amidőn a lapunk múlt számában megjelent újdonsági cikket a múlt szerdai számban reprodukálja. A sikkasztásra nézve különben még érdemesnek tartjuk megjegyezni, miszerint a bírói eljárás az elsikkasztott összeget sem egészében, sem részletében mindez ideig sem derítette ki. A bűnösről pedig, aki még mindigi vizsgálati fogságban van, kuriózumkép megemlítjük , miszerint mint a motozásnál, úgy ma sem találják sem óráját, sem gyűrűjét. ^Ji A főgymnáziumi ifjak műkedvelőelőadásukat a múlt szerdán (november 29 én) megtartották. A kedvezőtlen idő, másfelől az ugyanakkor több helyütt tartott András-estélyek visszatartották a nagyközönséget ez alkalommal a nagyobb részvételtől. A játékról egészben, az egyes szereplőkről is elismerései nyilatkozhatunk, bár nem tarthatják vissza azon megjegyzésünket, miszerint a jelen műkedvelői előadás korántsem sikerült annyira, mint a múlt éviek. Az előadás hiányait több tekintetben a rendezés tévesztései, még inkább a szereplő-színésznők ügyetlen játéka okozta. A rendező (Szabó K.) tapintatlanságának kell egyebek közt fölrónunk azt a boszantó tévedést, hogy Vámos — A viszontlátásra, Pugatschew! — viszonzá a cárnő a távozó után.