Hód-Mező-Vásárhely, 1877. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1877-01-07 / 1. szám

szerkesztésére, két teljes évfolyama fekszik a lapnak a közönség előtt. A legtisztább lelkiismerettel s a legnyu­godtabb öntudattal, de épen azért férfias határozottság­gal is hivatkozhatunk olvasóink közül azokra, akik e két év alatt mindkét lapot, ezeknek irányát, hangját fi­gyelmükkel kisérték, támadtuk-e mi meg valaha Ábrás úr személyét, és ha ez pár ízben megtörtént, nem-e ő volt mindig a kihívó fél ? — Nos, ő most, ma ismét támadást lát a mi program­munkban, ezért nekünk ront. Egy héttel e támadása előtt, előfizetési fölhívásában még a béke apostolának hirdeti magát. Kibékült min­denkivel, m­ég velünk is, megbocsát mindenkinek, fátyolt vet a múltra. Mellesleg megjegyezzük, hogy mi ebben semmi rendkívüliséget nem látunk. Tehette, hogy a béke olajágával kezében köszöntse mint, új polgármester el­lenfeleit, ott a zöld asztal körül szóval, s a közönség kö­rül tollal. Semmi sincs könnyebb ennél. De hogy azután azok, akikhez a béke amaz evangyéliumi, kenettel­jes szavai intézték, akik általa évek során át bántal­­maztattak, készpénznek veszik-e a békeüzenetet, bekö­vetkeztetni látják-e a viszonyok változását s a hango­san kürtölt eldorádós állapotot, az egészen más kérdés. Ezt döntsék el a közönség közül az érdekeltek, a jövő mindenesetre megadja a feleletet rá. Visszatérve a­ sa­ját ügyünkre, nekünk már megszente a háborút ismét. Jogosan-e vagy jogtalanul, e kérdésre részletes­ebb fe­lelettel tartozunk. Ezekről­­onban jövőre. Egyelőre csupán annyit jegyzünk meg, miszerint mi az Ábrás úr pár hét előtti békeüzenetét ez esemény után épen úgy szemfényvesztésnek tekintjük, mint azt a másik nem kevésbé meglepő és furfangos tényét is, hogy ő a „Vásárhelyi Közlöny“ szerkesztésétől visszalép ugyan .... hanem azért mégis szerkesztő marad! (Vége köv.) Tarka levelek a „H.-M.-Vásárhely“ szerkesztőjéhez. 1. Megbocsát, t. szerkesztő úr, ha bemutatom magára úgy önnek, mint az újévvel léprekerü­lt olvasóinak ; pe­dig ez — amint hiszem — nagyon bajos lesz, mert hogy ki vagyok ? ezt senki sem tudná megfejteni, még én sem. Sem a nagy világ bőkezűsége, sem ez a boldog újév semmi rendjelt vagy titulust nem akasztott a nya­kamba, egyrészt igen jól; legalább megkímél attól a felesleges kiadástól, miként, nevemet babérlom­boktól be­árnyékolt velinpapíron láthassam, de a nagy közönsé­get, is, legközelebbről pedig kedves olvasóimat attól, hogy a titulus meg nem adása miatt hajba kapjunk, hanem semmiségünkben maradunk egyszerűek, egyszerű­ségünkben nemesek és mint nemesek egymás közt ren­­díthetlenül jó barátok. Ez még mind kevés, nemde ? De ha azt is megmondom, hogy semmiféle előfizetési felh­í­­vással nem alkalmatlankodom, az olyan dolgot, mely kedves olvasóimnak nem tetszik, hagyom a sauceba, vagy ha éppen történetből megesik is, hogy elszólnám magamat, azt a styl sokoldalú és virágos leveleivel any­­nyira beárnyékolom, hogy csakis én tudok ráismerni , föltéve, hogy az utókor ítéletéhez nekünk tán — hál’ Istennek — semmi közünk sem lesz. Ami a leveleimben követendő egész irányt illeti, ezt már előttem régebben kitalálta egy görög bölcs, és ez sokkal is jobb, mert nekem most csak alá kell ír­nom azt, olvasóimnak meg szentül elfogadniok, mert annak igazságát kipróbálta az idő, hogy t. i. „a b­e­­széd arra való, hogy azzal érzelmeinket, vágyainkat s akaratunkat elpalástol­hassuk!“ Ki ezt el nem fogadja tételül, az nem en­gem hazudtol meg, hanem a görög bölcset, és azzal menjen üstökbe, ne pedig én velem, mert én mindezek­ben ártatlan vagyok. Sokoldalú ismeretségeim, barátaim kedves szere­­tetreméltósága, leginkább pedig „Karl Kuhn“ világhírű gyárából került pennáimmal csak egyedül én vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy tarka leveleimet megindíthassam. Szerkesztő úr becses bizalma tisztelt olvasóim és jóakaratú polgártársaim kegyes részvéte meg, úgy hiszem, irányomban nem fog késni, mert önök is tudják azt, hogy „aki hamar­ad, az kétszer ad“, siessenek, hogy dupla támogatás mellett megismerhes­­sék reformterveimet, és azt, hogy a nemes kebel mily sóvárogva várta azt a tért, hol kiönthesse forró érzel­meit áldáskép a nyakukba ! Reformterveimet illetőleg csak a közjó lesz irány­adó, az a közjó, amely én közöttem és te közötted, óh t. publikum ! az én hasznomra van. úgy hiszem, ez elég már arra, t. szerkesztő úr, hogy becses lapját bol­dogítsam s a közönség pedig köszönje meg, hogy mi ondolkozunk, teszünk helyette, ő aztán csak olvasson, hogy a durchhauson át eljuthasson oda, ahonnan többé lehetetlen a visszatérés, mert a vidéki lap egy olyan átjár­ó, vagyis magyarul mondva durchhaus, amelynek első kapuja rögtön bezáródik, hátulsó kapuja meg nyitva áll, hogy a benrekedt olvasó nekimenjen a nagy világ politikájának, más szóval egynémely lap do­bogó alá való; továbbá a közizgatás barátai mara­dunk, társadalmi életünkben a jóért küzdő egyéneket hagyjuk küzdeni, az unalmas téli esték eltöltéséül divott felolvasási estélyeket — miután úgyis meguntuk — Mártélyra teszszük át; a farsangban a legelső tánces­­tély kezdeményezőjét azonnal eltoloncoltatjuk, hogy így az erő szét ne forgácsoltathassék, hanem „viribus uni­­tis“-féle jelszóval a közizgatás harcosai közé álljunk, így egy szívvel, lélekkel dolgozván, észre se veszszük, hogy „Vásárhely nem volt, de lesz.“ * * Az a baj, hogy észre se veszszük, mert én észre szeret­ném venni, hát kedves olvasóim ? A szedő. Helyi és vegyes hírek. — Lapunk mai első számát minden eddigi, afjú helybeli , mint vidéki előfizetőinknek megküldjük, fölkérvén őket a lapnak továbbra is pártfogására. Irá­nyunkat előfizetési fölhívásunk jelzi. Úgy vagyunk meg­győződve , miszerint ez irány megtartása mellett lapunk létezése jogosult. A helybeli t. közönségre tehát nem alaptalanul hivatkozunk akkor, amidőn e lap fönnmara­dását egyenesen az ő érdeklődésétől függőnek tartjuk ; az ő érdekét szolgáljuk önzéstelenül , minden egyéb ér­dek kizárásával. Ez volt e lap fő célja eddig is, ez leend ezentúl is mindig. E cél szent előttünk s ettől sem ár­mány, sem erőszak el nem tántorít soha ; ez legyen be­köszöntőnk olvasóinknál a beálló évben, akiknek ez al­kalommal is boldog újévet kívánunk !­­ A városi köz­tör­vényható bizottság e hó 9-én esetleg 10-én is január havi közgyűlését tartja. Erre vonatkozólag a tárgysorozat későn küldetvén be szerkesztőségünkhöz, abból itt csupán a lényegesebb pon­tok megemlítésére szorítkozunk. A közgyűlés fontosabb tárgyai a következők : 1. Polgármesteri jelentés a tör­vényhatóság közigazgatási állapotáról a múlt évről. 2. Kristó János tanácsnok és küldöttségi elnök jelentése a polgármesteri hivatal ügyiratainak Ábrás Károly megvá­lasztott polgármester részére átadása tárgyában. 3. El­nöki jelentés a városi közpénztár megvizsgálása tárgyá­ban. — A többi tárgyakat részint miniszteri leiratok, részint tanácsi előterjesztések képezik. — Most még tar­tózkodunk egyéb megjegyzésektől, csupán annyit emlí­tünk föl, hogy Ábrás polgármester úr már­is éreztetni kezdi velünk hatalmát; a közönséget illető, tehát egész­ben közérdekű tárgysorozatot oly időben küldvén be szerkesztőségünkhöz, amikor annak teljes közlése ránk nézve fizikai lehetetlenség Mi ugyanis a tárgysorozatot ezelőtt, normális viszonyok közt — amelyeknek nem lé­tezését ma sincs okunk föltenni — csütörtökön délig rendszerint megkaptuk. Most pénteken délelőtt jött, a mikorra lapunk cikkei már kiszedve s rendezve vannak. E körülmény megemlítésével tartoztunk a közönséggel szemben önvédelmünk érdekében is. — Pokomnándy István urat, városunk volt derék polgármesterét újév napja estéjén fáklyászenével tisztelték meg egykori választói és tisztelői. A kedvezőt­len sáros idő dacára impozáns számú közönség volt itt jelen, megjelenésével kifejezést adva mintegy annak, hogy a bizalmat és a ragaszkodást , melylyel iránta e város közönsége viseltetik, évek előtt ő nem csupán megnyerni, de folytonosan fönn is tartani maga iránt ritka képességgel és tapintattal bírt.­­ A fáklyásmenet azután, meglehetősen megcsökkent számmal s legnagyobb részben elkényszeredve, tovább folytatta útját az uj pol­gármester, Ábrás lakása felé.­­ Az ú­j­é­v, a mai cselédek ünnepe, mint néhány év óta, úgy ma is szokatlan mozgalmat okozott városunk utcáin. A cselédség ilyenkor nekiöltöz­ködik s korcsmákba megy, hogy eldorbézolhassa egy éven át munkájával szerzett filléreit. Ez ma is igy tör­tént. Az újév első egypár éjjelén nem egy-két utcán riasztá föl békés álmukból a Város lakóit a backánsok és backánsnők éktelen zaja. De hát, ha ez egy divat, hova appelláljunk egyébküvé, mint a magasságos egek­hez ! Sok cseléd, aki már el van szegődve, még mai napig sem igen állt helyre. Maholnap megérjük, hogy a cseléd egy egész hónapot kialkuszik a gazdától tivor­nyára és lumpírozásra , hogy még nagyobb előhaladást szerezzen a feslettségben és a bujaságban. Valóban el­dorádós állapotok! Cselédeinken — ha már a törvény sem segít — okvetlen javítanunk kell társadalmi uton. Hogyan ? erre vonatkozólag legközelebb elmondjuk ész­revételeinket. — Beküldetett. — Előjelek. Irányadó kö­rök, melyek nálunk a közvéleményt szokták alkotni, e napokban azt a hirt röpítették szét, mintha Németh Albert országgyűlési képviselő urat itteni választói szép­szerivel visszahívni szándékoznának, csupán hogy egy újabb követválasztást létesítsenek. E hit ma annál erő­sebb hitelt nyer, ha figyelembe veszszük azt a másik, szintén nem jelentéktelen mozgalmat, hogy az új polgár­­mester ajtaján , mint a „Vas. Közi.“ írja, egyik tisz­telgő küldöttség a másiknak adja a kilincset. (A be­küldő feledi, hogy ott egy szál ember is küldöttségképen figurál. A szedő.)­­ A következő gyászjelentést vettük. Elek István királyi járásbirósági végrehajtó szomorodott szívvel jelenti szeretett nejének szül. Tóth Juditnak, élte 48 ik évében­­. 1877. január 1-én d. e. 10 órakor szélhüdés következtében történt gyászos elhunytát. — Hült tetemes folyó hó 2-án d. u. 2 órakor fognak az ó-templomban tartandó reform, hitv. szertartás után az arany temetőben örök nyugalomra tétetni. Kelt H.-M.-Vásárhelyen 1877. január 1. Béke hamvaira. A boldogult hült tetemei a múlt keddi délelőtti órákban nagyszámú közönség részvéte mellett kisértettek örök nyugalom helyére. Legyen áldás emlékezetén s vigasz a megkeseredett hitestársnak az égből, akinek gyászában mi is őszinte részvéttel osztozunk. — Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik fe­­lejthetlen nemnek f. hó 2-án történt végtisztességtétele alkalmával szives megjelenésükkel bánatomat enyhítették, fogadják e helyen is kifejezett hálás köszönetemet.. — H.-M.-Vásárhely, 1877. január 4. Elek István, kir. járásbir. végrehajtó. Nyilatkozat. Folyó év január hó 1 én Po­­komándi István és Ábrás Károly urakat városunk kö­zönsége fáklyás­ zenével tisztelvén meg, egy többek ne­vében Takó Ferenc ur által aláirt megkeresésben, a tisz­telgésünk által leendő észvételre testületünk is fölhiva­tott. Minthogy azonban e megkeresésben az iparos-egy­let helyiségében leendő megjelenés esti 7 órára volt meghatározva, a közönség pedig onnan már fél 7 óra­kor eltávozott, legnagyobb sajnálkozásunkra a tisztelgők­höz nem csatlakozhattunk. Nehogy tehát ezen elmaradá­sunk bármi tekintetben félremagyarázásokra adjon okot, kötelességünk e helyen kijelenteni, hogy elmaradásunk egyedül a rendezőség azon tapintatlan eljárása folytán következett be, melylyel a menetet a kitűzött határidő előtt fél 7 órakor megindította, s éppen próbát tartó testületünket nem várta be. H.-M.-Vásárhelyen, 1877. január hó 4. Adalárda választmánya. — Petrecz Sándor a múlt év december ha­vában egyik ismerős gazda házától, hova bejáratos volt, kolbászt lopott s azt családja körében keserves keresmé­nyeként elköltötte; e nemes üzérkedést addig folytatta, mig a gazda azt észrevévén, a vendéget házából kitiltá. A kényszerűség nevezett kolbásztolvajt végre annyira vitte, hogy egyszer éjjel a padlás ajtaját feltörte és onnan a legvaskosabb oldalszalonnát leakasztván, hazafelé kezdte emelni. Ámde a fátum ott termett az éjjeli biztos ké­pében, ki őt nyakon csípvén, szívességből éjjeli szállásra magánál tartotta; a tettes ez alkalommal több apróbb házi tolvajlást is ki­vallott.­­— A h.-m.-v­á­s­á­rhe­l­y­i dal egy­let az ipar­egylet helyiségében­­. 1877-ik évi január elején saját pénztára javára s a pártoló tagok tiszteletére alapsza­­bályszerű­ ez évi I-so­dalestélyét szándékozik megtartani. Előre fölhívjuk rá közönségünk figyelmét, a részletesebb programmot jövő számunkban közölvén. — A „Vásárhelyi Közlöny“ öndicsérettől dúsan illatozó legutóbbi számában a több jó kivo­­nataikat tolmácsoló iparosok és hono­­ratiorok közt Megyelka József is ott figurái, v­á­­logatott szavakban emlékezvén meg a megtisztelt hazafias erényeiről, melye­ket ezideig a közpályán szerzett. Értjük! „Szénégetőnek tekén a szeme!“ .... A városi cselédség ruházata varrásának megnyerési álomképei lebegnek messze jövőbe tekintő szemei előtt. Reméljük azonban, hogy a „kéz kezet mos“-féle elv, ha eddig nem, ezután sem üt tanyát a városházán és minden válogatott szavakban való megemlékezés mellett is az győz, ami olcsóbb is és jobb is! Többen. ” Értesí­tés. „Tekintettel arra, hogy a „Jo­gász-naptár“ reményemet messze túlhaladó pártolásban részesült, és ennek következtében annak harmadik kiadását is közre kellett bocsájtanom, elhatároz­tam, hogy ezen harmadik kiadáshoz egy külön „toldalé­kot“ készítek, mely az 1877. évi febr. végéig, vagyis félév alatt történő változásokat magában foglalván, az első és második kiadásnak is szükséges függelékét fogja képezni. Ezen „toldalék“, mely a változásokat betű­rendben és lapszám szerint foglalandja magában, a jövő március hó elején fog megjelenni és a „Jogász-naptár“ igen tisztelt vevőinek az ország minden, e naptárom elárusításával foglalkozó könyvkereskedői, vagy Tettey Nándor budapesti bizományosom által ingyen (grátis) fog kiszolgáltatni. Ami a jövendőt illeti, elhatároztam magam, hogy a „Jogász-naptárt“, az eddigi ár mellett, habár több költséggel is, sokkal tartalmasabban fogom összeállítani, hogy így mindenféle igénynek teljesen meg­felelhessek és minden közeg megtalálhassa benne az őt érdeklő hiteles adatokat részint az eddigi fáradságos és nagy gonddal összeállított jegyzékek mintájára, részint pedig egészen új, eddig még nem alkalmazott célszerűbb beosztás szerint. Remélve, hogy a t. c. közönség ezen, a már létező „jó“-nál „jobb“ iránt méltányló figyelem­mel leendő fent jelzett vállalatomat előlegesen is szives pártfogásába ajánlva, maradtam Budapesten, 1876. évi dec. hó 29 én. Szántó József. — A kis-zombori postarablás bűnrésze­sei — irja a „Maros“ — kézrekerültek. Karácson első napjának estéjén a kis-zombori nagykorcsmába egy fiatal legény tért be iddogálni. A korcsmáros azonban neki, kinek már úgy is volt rováson nehány itce fizetetlen bora, vonakodott kíváncsiságának eleget tenni s azt kö­vetelte, hogy mutasson pénzt , mert különben nem ad bort. — A legény, ki már ekkor is kapatos állapotban volt, erre előmutatta duzzadt bugyellárisát, azt mond­ván: „Ej, van itt pénz, bátya, csak hozza azt az italt, még ha szüksége van , adok én magának is, amennyi tetszik.“ Erre a korcsmáros bort hozott, s aztán fölvéve az elejtett szó fonalát, a kölcsön ígért pénzt kérte Bálla Jancsitól. Jancsi adott is csakhamar 150 frtot Kalmár Gábor korcsmárosnak, kinek a legény ily hirteleni meg­­pénzesedése föltűnvén, áthivta a szomszédban lakó mé­szárost, hogy kérjen az is Jancsitól kölcsönt, tulajdon­képen pedig, hogy tanúja legyen a gyanússá lett körül­ménynek. A mészáros is átment, a bőkezű legény meny­nyit, mennyit nem , adott annak is, aztán iddogáltak szép módjával. A korcsmáros azonban titkon sürgönyzött Ez a férfiaknak való programm! A nőknek, kedves olvasónőimnek, miről írjak ? Ahá, megvan ! Referálok a meg nem tartott felolvasási esté­lyekről, az igéző szépséggel díszített táncteremről, jóté­konysági bazárról, a nagyszerű hangversenyekről és végre a dalárda estélyein a pornyeléshez szokottak névsorát közlöm. Tovább nem megyek az ígéretben, csak hivatko­zom kitűnő pennámra, és azon számtalan esztendőre — amely még hátunk mögött van — mely alatt ki-ki bá­torságot vehet magának arról meggyőződni, hogy társa­dalmi életünkben csakugyan hézagpótlók voltak e tarka leveleim ; ha igen , azért nem kívánom a halhatatlanság koszorúját, nem kívánom, hogy hon- vagy városi atyá­nak beválaszszanak ; de igenis azt kívánom, hogy szá­mos új esztendőben boldog újévet mondhasson kedves és kedvetlen olvasóinak a krisztkindlivel megjött Kerepelő.

Next