Hód-Mező-Vásárhely, 1877. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1877-07-01 / 26. szám
záró ünnepély a ref.ó-templomban megtartatott. Az ünnepélyt, melyen a gymnázium növendékein kívül a nagyközönséget a nagytiszt, szek. egyháztanács elöljárósága képviselte, a gymáziumi ifjak énekkara egy sikerült alkalmi énekkel nyitotta meg, mely után Göőz István főgymnáziumi igazgató úr gonddal szerkesztett adatokban kimerítő évi jelentését olvasta föl az intézet egy évi életéről s az ebben történt eseményekről. Az igazgató úr jelentése után az ünnepélyt énekkar rekesztette be. A jelentésből mint a szülőket és közönséget érdeklő dolgot kiemeljük, miszerint a lefolyt 1876/7-iki tanévben a főgymnázium tanulói közül, mint legtöbb előmenetelt, legnagyobb szorgalmat és legpéldásabb magaviseletet tanúsított növendékek, a következők lettek kitüntetve, és pedig pénzbeli jutalmakkal: Ehrlich János VIII. oszt. növendék 10 írttal. Kiss László VIII. oszt. növ. 10 írttal. Kókay István IV. oszt. növ. 5 írt. Balogi Imre III. oszt. növ. 5 írt, mindannyian a helybeli első takarékpénztár becses adományából. Csontos Imre III. b) oszt. növ. 6 írttal (a tiszt. Pap Imre ref. lelkész ur adományából.) Técsi Imre I. b)oszt. növ. 3 frt 50 krral (a Pap József előbb itteni, ma temesvári gyógyszerész ur adományából). Kulkin Márk 6 írttal (a Wagner-féle ösztöndíjból.) Ugyancsak egy magát megnevezni nem akaró tanügybarát 10 frtnyi adományából, mely közvetlen az ünnepély kezdete előtt küldetett be az igazgatósághoz, az adományozó kifejezett kívánságára a következő növendékek közt osztatott ki: Bánszki János II. 5 frt, Kecskeméti Bálint IV. oszt. 2 frt, Csenki Imre IV. oszt. (szép rajzáért) 1 frt, Neufeld Áron Il-ik b) oszt. tanulók közt, ez utóbbi 2 frttal jutalmaztatván. Ezeken kívül elismeréssel lettek kitüntetve: a VIII. oszt. Oláh Elemér, Wilheim Arnold és Bauer Gyula ; a VII osztályból: Konstantin Szilárd, Szabó Mihály és Iritz Dávid; a VI. osztályból: Papi József és rovargyűjteményéért Szamota Lajos; az V-ik osztályból: Futó Zoltán és Bihari Lajos; a III. osztályból: Altstock Ede és Börcsök Elemér; a II. osztályból : Garzó Imre, A. Juhász József és Könyves Kálmán; az I-ső osztályból végül Szappanos Mihály. — Egyleti értesítés. Alólirott tisztelettel van szerencsém a k.-m.-vásárhelyi iparos-segéd egylet t. tagjaival tudatni, hogy f. évi febr. 18-án és 19-én tartott üléseink 3-ik számú határozata alapján a helybeli községi iskolaszékhez beadott kérelemre segédegyletünk azon nagybecsű választ nyerte, miszerint iskolaszéki a*7/877. sz. határozat alapján a gazdasági felsőbb népiskola nagytermét, a kért keddi és pénteki esti órákban s vasárnapi délutánokon kívül karácson, húsvét, pünkösd, áldozó-csütörtök és űrnapján egész nap, vásárok napjain egész nap és a vakáció (július—augusztus hónapok) egész vasárnapjain is reggeli 8 órától esti 9-ig önképesítésül s illetőleg egyleti helységül használhatja. Megjegyzem, miszerint ezen kérésünk elnyerhetésében az iparegylet tekint, igazgatóságának 26/877. sz. ajánló átirata által pártoltattunk. H. M.-Vásárhelyen, 1877. június 29-én. Takó Ferenc, iparos segéd-egyleti elnök.— A Egy színtársulat kapott engedélyt augusztus és szeptember hóra szini-előadások tartására. A társulat, Kovács Mór igazgatása alatt, bire erőkkel, jóakarattal ésámító, illemmel a közönség irányában, azt előre megjósolni nem tudjuk, hanem annyit mégis kockáztathatunk a színtársulat érdekében, több laptársaink után, hogy épen e társulat teljes hivatását fölfogva, a művészet, a magyar nyelv emelése és erkölcsnemesítés terén már eddig is nem mindennapi érdemeket szerzett. Ha csakugyan így van, őszintén üdvözöljük, és hisszük, hogy a mi szépért, nemesért lelkesülni és áldozni tudó közönségünk is megteszi a magáét, ha erre magát itt nálunk is tettel érdemesíti a színtársulat. A Furcsa trombitás látogatói voltak friettlt napokban sétányunknak, izgalomba hozván a lakosságot, és felköltvén nagy mértékben a sétány látogatási vágyat, mi miatt volt olyan nagy por, hogy többen fölkiáltottak : „na már csakugyan port hint a közönség szemébe a városi hatóság !“ Éhez ugyan, igaz, nem kell kommentár, de úgy hisszük azon megjegyzésünkhöz, hogy: „muszkák elébe az olyanféle trombitásokkal!“ akik annyira képesek kitekerni a jó magyar nótának még a nyakát is, mint ahogy kitekerték ezek a jó nótákhoz szokott magyar fülek bosszúságára. Párbeszéd. Tarjáni. Hát ahoz a város feje legújabb ukázához ugyan mit szól kend, komám? Tabáni. Miféle ukázához? Kiváncsi vagyok hallani, hogy hát ez ugyan micsoda ? ____________ A keleti események. Harc, háború, mozgósítás híre árasztotta el a lapok hasábjait, mindenki bekövetkezni reményelte az akciót, mely két hadtest mozgósításával veszi kezdetét. De a tény Bosznia megszállását a sok vérmes remény dacára nem eredményezte, sőt mindazon hírek, amik azóta napvilágra jutottak rejtélyeskedő külügyi politikánk e mozdulatáról, azok is teljesen megfelelnek az eddigi titkolódzásoknak. Oly általános értelmezést adnak a mozgósítás szükségének, hogy abból ki ne tűnjék valahogy, ki ellen van irányozva. De annál több aztán ezekhez a magyarázat, melyek úgy vannak beosztva a hivatalos tollak részére, hogy egyik fél felébreszthette a török-barátok kedvező sejtéseit, a másik fél pedig a szláv barátokét, így állván a dolgok, mindenki csak a saját rokonszenvének érzelmeit tudja kimagyarázni a szélnek eresztett hírekből, anélkül hogy bizonyosságot árulnának el. Monarchiánk közel álló interventiójáról állítólag jól értesült forrásból a következő híreket merítik. A legrövidebb idő alatt egy osztrák-magyar hadtest fog útnak indulni Horvátországból, és egy másik Dalmátiából, hogy Boszniát és Hercegovinát megszállják és ideiglenesen osztrák igazgatás alá helyezzék. Nagyobb mérvű mozgósítás egyelőre nem történik, mint az ezúttal kilátásba helyezett akcióra a nevezett határtartományokban álló és az utóbbi napokban megerősített haderő teljesen elegendő, és a tervbe vett hadműveletekre mindennemű szükséglet készen áll. A „Osztrák-Törökország“ katonai és polgári kormányzójává Mollináry tábornok van kiszemelve, kinek a szükséges adminisztratív közegeket már ki is jelölték. E rendszabályok hivatalos tudatása a monarchia mindkét parliamentjének elnapolásával fog összeesni. Feltűnő, hogy hivatalosan még nem tették közzé, ezért lehetséges, hogy szemben a ki nem elégítő benyomással és tán diplomáciai nehézségek miatt ismét módosítani fogják. A két hadtest létszáma ágyuk nélkül legalább is 35.000 főnyi lesz. Áttérve a harctér eseményeire, onnan mindenfelől nevezetes dolgok felől jöttek hírek. A Duna mellett is megszűnt az orosz sereg tétlensége, s Braila és Galac körül átléptek a Dunán a védtelen Dobrudzsa ingoványai közé. Várjon a Dobrudzsa voltaképeni védelmi vonalát képező római sáncoknál fognak-e az oroszok itt ellentállást találni, vagy már a Dobrudzsa belsejében, még nem tudni. Emlegetik, hogy Abdul-Kerim nem várja, míg a római sáncokig jutnak, hanem a Dobrudzsa belsejében Babadag körül csatát viv velők. Az oroszok betörése Dobrudzsába 8 órai heves harc és roppant veszteségek után sikerült, a legalább 5—6-szoros orosz haderő olyan pozíciót foglalt el, amely a törökök által tulajdonképen meg sem volt szállva, s melyet azok csupán a harc hevében, előnyomulásuk közben tartottak néhány óra hosszáig kezükben. A harc a vége felé már csakis szuronynyal folyt s az oroszok drágán fizettek meg minden talpalatnyi földet. A veszteségek számát részletesen még nem lehet tudni, annyit azonban lehet állítani, hogy ezer főre megy, nem számítva meg azokat, kiket a vízbe dobáltak, hogy a Dunán keresztül ismét ne kelljen vissza- szállítaniuk. Az elesett tisztek között van egy tábornok és egy ezredes is, ezek elestét azonban az oroszok sehogysem akarják elismerni, és még hirdetik is, hogy a törökök szenvedtek nagy veszteségeket. A brailai híd is elkészült, 200 méternyire szilárd zátonyra van fektetve, azután 1200 méternyire vízben áll, s oly széles, hogy az emberek hatos sorban haladhatnak át rajta, és oly szilárd, hogy nehéz ágyukat is lehet rajta szállítani. A törökök nem tettek kísérletet a hídépítés meggátlására, mert az orosz ütegek monitoraikat távoltartották, a veszélynek készakarva pedig nem tették ki magukat. Az átkelés hírére a törökök az átkeléshez közel fekvő helyőrséges parancsot kaptak, hogy Babadag felé vonuljanak vissza, hol ütközet várható. Sumlából törzskari tisztek mentek Kososukba, Nikápolyba és Sistovba, hogy az orosz sereg zömének átkelése ellen a védelmi intézkedéseket vezessék. Abdul-Kerim fővezér, hír szerint, a haditanácscsal együtt elhatározta, hogy az oroszok esetleges átkelése után nem szorítkozik pusztán a várak védelmére, hanem elfogad egy nagy csatát, amely talán meghozhatja egyik vagy másik félnek a győzedelmet. A dunai átkelés híte nálunk is a háborús viselőfelek iránt az érdeklődés nagymérvűen fokozódott a sok tétlenség után, míg Görögországban nagyban feltüzelte az athéni háborúpártot, és a görög kormány egyre-másra küldi csapatait a határra. A görög kormány, úgy látszik, igen gyors akciót vár most az oroszoktól, pedig az átkelés hadászati jelentőségéről nem igen vérmes nyilatkozatokat hallunk, és Dobrudzsa elfoglalása nem nagy előny az oroszokra nézve, mert az átkelő sereg a küsztendje-csernavodai kitűnően megerődített vonal előtt annyi ideig lesz feltartóztatva, hogy a dobrudzsai hirhedett égalj hatása török fegyverek nélkül is a legnagyobb mértékben fog majd érvényesülhetni. Milán szerb fejedelem nagyobbrészt Bukarestben időzik, s többször tisztelgett Sándor cárnál. Onnan ment Belgrádba, hol nagyban folynak a hadi előkészülődések, s az omladina ismét uralkodik a helyzet fölött. Milánnak a cárnál tett újabb látogatásáról most már nem azt beszélik, hogy békére intette a hatalmas úr, hanem ellenkezőleg: a cár Plojestiben Milán fejedelmet Károly fejedelem példájára akcióba való lépésre bátorította, és a szükséges pénzösszegeket neki megígérte. Ha a szerb kormány nem lesz képes kölcsönt kötni, 60 millió dénár papírpénz fog kibocsáttatni Oroszország garanciája mellett. Állítólag az orosz katonai főintendatúra gondoskodik lószállítmányokról, s ezek elseje legközelebb megérkezik. A szerbiai lőpor- és fegyvergyárakban, melyek a békekötés óta zárva voltak, darab idő óta újra dolgoznak. Szerbia csak azt várja, hogy a Duna mellett döntő ütközet vitassék, s ha nem csalódunk az oroszok javára, hogy föltámadásuknak teljes jelét adhassák a portával szemben, de ha az oroszok vesztik el, akkor annál nagyobb szükség lesz, hogy a dunai átkelő megnyíljék az oroszok számára. Montenegro teljesen le van verve, Nikica hadserege céltalanul bolyong, és a törökök három oldalról tartják megszállva e kis országnak és azon részeit, hol terem valami élelem számukra. A montenegrói sereg hetedrésze elveszett az utóbbi harcokban. A török sereg Cettinje főváros előtt áll. Szulejmán pasa ügyes műveletekkel hajtotta végre Montenegró elfoglalását, s a sziklás fészek taránylag kevés áldozatokkal nyílt meg a török fegyverek előtt. A kisázsiai harctéren Zadika és Delibaba közt véres harc folyt 12.000 török és 20.000 orosz közt. A törökök elvesztették a csatát. Újabb hírek azonban a török hadiszerencse jobbrafordultát tudatják, s Mukbár pasa diadalmas csatáról tesz jelentést. Van körül is győztek, s az eredmény lett, hogy a háború kezdetén elfoglalt Bajazid várát a törökök ostromolják, sőt már vissza is foglalták. Van kormányzója Fáik pasa 10.000 oroszt megvert és az apró csatározások mellett is határozottan Törökországé az előny a harctéren. Végre a kaukázusi lázadásból a cserkeszek apró összeütközéseit említjük meg, mely nagyobb mérvet még nem öltött és hírek onnét nagyon gyéren érkeznek. Az orosz kormány a háború tartama alatt minden alattvalóitól, de legkülönösebben a lengyelek fölkelésétől félvén, megtiltotta a varsói lengyel lapoknak minden Magyarországból eredő, vagy Magyarországról szóló hír közlését. Ennyiben adhatjuk a két hadviselő félnek dolgait, hogy mi lesz még ezután ? Mily bonyodalmak nézhetnek ránk ? az még a jövő titka, melyet hogy elkerülhetünk, erős reményt ad arra nézve államférfiaink igazi tiszta honszeretete. Tarjáni. Hát egy legfelsőbb parancs, melyben az összes szolgaszemélyzetnek meghagyatik, hogy többé szeszesitalt nem szabad bevinni a városház kapuján s aki ellene vét, az állásával játszik s azonnal kirázatik a mondatból. Tabáni: Mind szép dolog ez, komám! De hát a rokonság azon tagját, ki a tiltott portékát az ingén belül szokta már jó reggel becsempészni és napközben is nem egyszer térül-fordul: senki sem ellenőrzi ? Tarjáni. Hát már megint félrebeszél Kend? s elfelejtette a deák közmondást: „Quod licet jovi . . . mely jómagyarul azt teszi: Hja! paraszt, az egészen más ! Felelős szerkesztő : H. Nagy Lajos. G -^eg37-tsi.:r-Ł.tT7-étel-Van szerencsém úgy a helybeli, mint a vidéki nagyérdemű közönséggel tudatni, miszerint a SjSzt."IiíH*diiság* -hoz címzett ADLER JÁNOS“1 GYÜTTSZERTÁRT helyben a főutcán, Konstantin testvér urak emeletes házában kihaszonbéreltem. Ez átvételt oly megjegyzéssel vagyok bátor köztudomásra hozni, hogy az általam leírt gyógyszer taxit a legújabb különlegességi szerekkel is bőven elláttam. A nagyérdemű közönségnek, irántam és a gyógytár iránt eddig tapasztalt nagybecsű bizalmát ezentúlra is kérve, tisztelettel vagyok — H.-M.-Vásárhelyen, 1877. június hó 1-én 7 62 Adler Ferenc, gyógyszerész.