Hód-Mező-Vásárhely, 1877. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1877-07-01 / 26. szám

záró ünnepély a ref.­ó-templomban megtartatott. Az ün­nepélyt, melyen a gymnázium növendékein kívül a nagy­­közönséget a nagytiszt, s­zek. egyháztanács elöljárósága képviselte, a gymáziumi ifjak énekkara egy sikerült al­kalmi énekkel nyitotta meg, mely után G­ö­ő­z István főgymnáziumi igazgató úr gonddal szerkesztett adatok­ban kimerítő évi jelentését olvasta föl az intézet egy évi életéről s az ebben történt eseményekről. Az igaz­gató úr jelentése után az ünnepélyt énekkar rekesztette be. A jelentésből mint a szülőket és közönséget érdeklő dolgot kiemeljük, miszerint a lefolyt 1876/7-iki tanév­ben a főgymnázium tanulói közül, mint legtöbb előme­netelt, legnagyobb szorgalmat és legpéldásabb magavi­seletet tanúsított növendékek, a következők lettek ki­tüntetve, és pedig pénzbeli jutalmakkal: Ehrlich János VIII. oszt. növendék 10 írttal. Kiss László VIII. oszt. növ. 10 írttal. Kókay István IV. oszt. növ. 5 írt. Ba­­logi Imre III. oszt. növ. 5 írt, mindannyian a helybeli első takarékpénztár becses adományából. Csontos Imre III. b) oszt. növ. 6 írttal (a tiszt. Pap Imre ref. lelkész ur adományából.) Técsi Imre I. b)­oszt. növ. 3 frt 50 krral (a Pap József előbb itteni, ma temesvári gyógy­szerész ur adományából). Kulkin Márk 6 írttal (a Wag­­ner-féle ösztöndíjból.) Ugyancsak egy magát megne­vezni nem akaró tanügybarát 10 frtnyi adományából, mely közvetlen az ünnepély kezdete előtt küldetett be az igazgatósághoz, az adományozó kifejezett kívánságára a következő növendékek közt osztatott ki: Bánszki Já­nos II. 5 frt, Kecskeméti Bálint IV. oszt. 2 frt, Csenki Imre IV. oszt. (szép rajzáért) 1 frt, Neufeld Áron Il-ik b) oszt. tanulók közt, ez utóbbi 2 frttal jutalmaztatván. Ezeken kívül elismeréssel lettek kitüntetve: a VIII. oszt. Oláh Elemér, Wilheim Arnold és Bauer Gyula ; a VII osztályból: Konstantin Szilárd, Szabó Mihály és Iritz Dávid; a VI. osztályból: Papi József és rovargyűjtemé­­nyéért Szamota Lajos; az V-ik osztályból: Futó Zoltán és Bihari Lajos; a III. osztályból: Altstock Ede és Börcsök Elemér; a II. osztályból : Garzó Imre, A. Ju­hász József és Könyves Kálmán; az I-ső osztályból vé­gül Szappanos Mihály. — Egyleti értesítés. Alólirott tisztelettel van szerencsém a k.-m.-vásárhelyi iparos-segéd­ egylet t. tagjaival tudatni, hogy f. évi febr. 18-án és 19-én tar­tott üléseink 3-ik számú határozata alapján a hely­beli községi iskolaszékhez beadott kérelemre segédegyle­tünk azon nagybecsű választ nyerte, miszerint iskola­széki a*7/877. sz. határozat alapján a gazdasági felsőbb népiskola nagytermét, a kért keddi és pénteki esti órák­ban s vasárnapi délutánokon kívül karácson, húsvét, pün­kösd, áldozó-csütörtök és űrnapján egész nap, vásárok napjain egész nap és a vakáció (július—augusztus hó­napok) egész vasárnapjain is reggeli 8 órától esti 9-ig önképesítésül s illetőleg egyleti helységül használhatja. Megjegyzem, miszerint ezen kérésünk elnyerhetésében az iparegylet tekint, igazgatóságának 26/877. sz. ajánló átirata által pártoltattunk. H. M.-Vásárhelyen, 1877. jú­nius 29-én. Takó Ferenc, iparos segéd-egyleti elnök.­­— A Egy színtársulat kapott engedélyt augusztus és szeptember hóra szini-előadások tartására. A társulat, Kovács Mór igazgatása alatt, bir­e erőkkel, jóakarattal ésámít­ó, illemmel a közönség irányában, azt előre megjósolni nem tudjuk, hanem annyit mégis kockáztathatunk a színtársulat érdekében, több laptár­saink után, hogy épen e társulat teljes hivatását föl­fogva, a művészet, a magyar nyelv emelése és erkölcs­­nemesítés terén már eddig is nem mindennapi érdeme­ket szerzett. Ha csakugyan így van, őszintén üdvözöl­jük, és hisszük, hogy a mi szépért, nemesért lelkesülni és áldozni tudó közönségünk is megteszi a magáét, ha erre magát itt nálunk is tettel érdemesíti a színtársulat. A Furcsa trombitás látogatói voltak friettlt napokban sétányunknak, izgalomba hozván a lakosságot, és felköltvén nagy mértékben a sétány láto­gatási vágyat, mi miatt volt olyan nagy por, hogy töb­ben fölkiáltottak : „na már csakugyan port hint a kö­zönség szemébe a városi hatóság !“ Éhez ugyan, igaz, nem kell kommentár, de úgy hisszük azon megjegyzé­sünkhöz, hogy: „muszkák elébe az olyanféle trombitá­sokkal!“ akik annyira képesek kitekerni a jó magyar nótának még a nyakát is, mint a­hogy kitekerték ezek a jó nótákhoz szokott magyar fülek bosszúságára. Párbeszéd. Tarjáni. Hát ahoz a város­ feje legújabb ukázához ugyan mit szól kend, komám? Tabáni. Miféle ukázához? Kiváncsi vagyok hal­lani, hogy hát ez ugyan micsoda ? ____________ A keleti események. Harc, háború, mozgósítás híre árasztotta el a la­pok hasábjait, mindenki bekövetkezni reményelte az akciót, mely két hadtest mozgósításával veszi kezde­tét. De a tény Bosznia megszállását a sok vérmes re­mény dacára nem eredményezte, ső­t mindazon hírek, amik azóta napvilágra jutottak rejtélyeskedő külügyi politikánk e mozdulatáról, azok is teljesen megfelel­nek az eddigi titkolódzásoknak. Oly általános értelme­zést adnak a mozgósítás szükségének, hogy abból ki ne tűnjék valahogy, ki ellen van irányozva. De annál több aztán ezekhez a magyarázat, melyek úgy van­nak beosztva a hivatalos tollak részére, hogy egyik fél felébreszthette a török-barátok kedvező sejtéseit, a másik fél pedig a szláv­ barátokét, így állván a dolgok, mindenki csak a saját rokon­­szenvének érzelmeit tudja kimagyarázni a szélnek eresztett hírekbő­l, anélkül hogy bizonyosságot árulná­nak el. Monarchiánk közel álló interventiójáról állítólag jól értesült forrásból a következő híreket merítik. A legrövidebb idő alatt egy osztrák-magyar had­test fog útnak indulni Horvátországból, és egy másik Dalmátiából, hogy Boszniát és Hercegovinát megszáll­ják és ideiglenesen osztrák igazgatás alá helyezzék. Nagyobb mérvű mozgósítás egyelőre nem történik, mint az ezúttal kilátásba helyezett akcióra a nevezett ha­tártartományokban álló és az utóbbi napokban meg­erősített haderő teljesen elegendő, és a tervbe vett hadműveletekre mindennemű szükséglet készen áll. A „Osztrák-Törökország“ katonai és polgári kormányzó­jává Mollináry tábornok van kiszemelve, kinek a szük­séges adminisztratív közegeket már ki is jelölték. E rendszabályok hivatalos tudatása a monarchia mind­két parliamentjének elnapolásával fog összeesni.­­ Fel­tűnő, hogy hivatalosan még nem tették közzé, ezért lehetséges, hogy szemben a ki nem elégítő benyo­mással és tán diplomáciai nehézségek miatt ismét mó­dosítani fogják. A két hadtest létszáma ágyuk nélkül legalább is 35.000 főnyi lesz. Áttérve a harctér eseményeire, onnan mindenfelől nevezetes dolgok felől jöttek hírek. A Duna mellett is megszűnt az orosz sereg tétlensége, s Braila és Ga­­lac körül átléptek a Dunán a védtelen Dobrudzsa in­­goványai közé. Várjon a Dobrudzsa voltaképeni védelmi vonalát képező római sáncoknál fognak-e az oroszok itt ellentállást találni, vagy már a Dobrudzsa belsejé­ben, még nem tudni. Emlegetik, hogy Abdul-Kerim nem várja, míg a római sáncokig jutnak, hanem a Dobrudzsa belsejében Babadag körül csatát viv velők. Az oroszok betörése Dobrudzsába 8 órai heves harc és roppant veszteségek után sikerült, a legalább 5—6-szoros orosz haderő olyan pozíciót foglalt el, a­mely a törökök által tulajdonképen meg sem volt szállva, s melyet azok csupán a harc hevében, előnyomulásuk közben tartottak néhány óra hosszáig kezükben. A harc a vége felé már csakis szuronynyal folyt s az oroszok drágán fizettek meg minden talpalatnyi földet. A veszteségek számát részletesen még nem lehet tudni, annyit azonban lehet állítani, hogy ezer főre megy, nem számítva meg azokat, kiket a vízbe dobál­tak, hogy a Dunán keresztül ismét ne kelljen vissza- szállítaniuk. Az elesett tisztek között van egy tábor­nok és egy ezredes is, ezek elestét azonban az oro­szok sehogysem akarják elismerni, és még hirdetik is, hogy a törökök szenvedtek nagy veszteségeket. A brailai híd is elkészült, 200 méternyire szilárd zátonyra van fektetve, azután 1200 méternyire vízben áll, s oly széles, hogy az emberek hatos sorban halad­hatnak át rajta, és oly szilárd, hogy nehéz ágyukat is lehet rajta szállítani. A törökök nem tettek kísér­letet a hídépítés meggátlására, mert az orosz ütegek monitoraikat távoltartották, a veszélynek készakarva pedig nem tették ki magukat. Az átkelés hírére a törökök az átkeléshez közel fekvő helyőrséges parancsot kaptak, hogy Babadag felé vonuljanak vissza, hol ütközet várható. Sumlából törzskari tisztek mentek Kososukba, Nikápolyba és Sistovba, hogy az orosz sereg zömének átkelése ellen a védelmi intézkedéseket vezessék. Abdul-Kerim fő­vezér, hír szerint, a hadi­tanácscsal együtt elhatározta, hogy az oroszok esetleges átkelése után nem szorít­kozik pusztán a várak védelmére, hanem elfogad egy nagy csatát, amely talán meghozhatja egyik vagy másik félnek a győzedelmet. A dunai átkelés híte nálunk is a háborús viselő­­felek iránt az érdeklődés nagymérvűen fokozódott a sok tétlenség után, míg Görögországban nagyban fel­tüzelte az athéni háborúpártot, és a görög kormány egyre-másra küldi csapatait a határra. A görög kormány, úgy látszik, igen gyors akciót vár most az oroszoktól, pedig az átkelés hadászati je­lentőségéről nem igen vérmes nyilatkozatokat hallunk, és Dobrudzsa elfoglalása nem nagy előny az oroszokra nézve, mert az átkelő sereg a küsztendje-csernavodai kitűnően megerődített vonal előtt annyi ideig lesz fel­tartóztatva, hogy a dobrudzsai hirhedett égalj hatása török fegyverek nélkül is a legnagyobb mértékben fog majd érvényesülhetni. Milán szerb fejedelem nagyobbrészt Bukarestben időzik, s többször tisztelgett Sándor cárnál. Onnan ment Belgrádba, hol nagyban folynak a hadi előké­­szülődések, s az omladina ismét uralkodik a helyzet fölött. Milánnak a cárnál tett újabb látogatásáról most már nem azt beszélik, hogy békére intette a hatal­mas úr, hanem ellenkezőleg: a cár Plojestiben Milán fejedelmet Károly fejedelem példájára akcióba való lépésre bátorította, és a szükséges pénzösszegeket neki megígérte. Ha a szerb kormány nem lesz képes köl­csönt kötni, 60 millió dénár papírpénz fog kibocsát­tatni Oroszország garanciája mellett. Állítólag az orosz katonai főintendatúra gondoskodik lószállítmányokról, s ezek elseje legközelebb megérkezik. A szerbiai lő­por- és fegyvergyárakban, melyek a békekötés óta zárva voltak, darab idő óta újra dolgoznak. Szerbia csak azt várja, hogy a Duna mellett döntő ütközet vitassék, s ha nem csalódunk­­ az oroszok javára, hogy föltámadásuknak teljes jelét adhassák a portá­­val szemben, de ha az oroszok vesztik el, akkor an­nál nagyobb szükség lesz, hogy a dunai átkelő meg­nyíljék az oroszok számára. Montenegro teljesen le van verve, Nikica hadse­rege céltalanul bolyong, és a törökök három oldalról tartják megszállva e kis országnak és azon részeit, hol terem valami élelem számukra. A montenegrói se­reg hetedrésze elveszett az utóbbi harcokban. A tö­rök sereg Cettinje főváros előtt áll. Szulejmán pasa ügyes műveletekkel hajtotta végre Montenegró elfog­lalását, s a sziklás fészek taránylag kevés áldozatok­kal nyílt meg a török fegyverek előtt. A kisázsiai harctéren Zadika és Delibaba közt véres harc folyt 12.000 török és 20.000 orosz közt. A törökök elvesztették a csatát. Újabb hírek azonban a török hadiszerencse jobbrafordultát tudat­ják, s Mukb­ár pasa diadalmas csatáról tesz jelentést. Van körül is győztek, s az eredmény lett, hogy a háború kezdetén elfoglalt Bajazid várát a törökök ost­romolják, sőt már vissza is foglalták. Van kormány­zója Fáik pasa 10.000 oroszt megvert és az apró csa­tározások mellett is határozottan Törökországé az előny a harctéren. Végre a kaukázusi lázadásból a cserkeszek apró összeütközéseit említjük meg, mely nagyobb mérvet még nem öltött és hírek onnét nagyon gyéren érkez­nek. Az orosz kormány a háború tartama alatt min­den alattvalóitól, de legkülönösebben a lengyelek föl­kelésétől félvén, megtiltotta a varsói lengyel lapoknak minden Magyarországból eredő, vagy Magyarországról szóló hír közlését. Ennyiben adhatjuk a két hadviselő félnek dol­gait, hogy mi lesz még ezután ? Mily bonyodalmak nézhetnek ránk ? az még a jövő titka, melyet hogy elkerülhetünk, erős reményt ad arra nézve államfér­­fiaink igazi tiszta honszere­tete. Tarjáni. Hát egy legfelsőbb parancs, melyben az összes szolgaszemélyzetnek meghagyatik, hogy többé szeszesitalt nem szabad bevinni a városház kapuján s aki ellene vét, az állásával játszik s azonnal kirázatik a mondatból. Tabáni: Mind szép dolog ez, komám! De hát a rokonság azon tagját, ki a tiltott portékát az ingén belül szokta már jó reggel becsempészni és napközben is nem egyszer térül-fordul: senki sem ellenőrzi ? Tarjáni. Hát már megint félrebeszél Kend? s elfelejtette a deák közmondást: „Quod licet jovi . . . mely jómagyarul azt teszi: Hja! paraszt, az egészen más ! Felelős szerkesztő : H. Nagy Lajos. G -^eg37-tsi.:r-Ł.tT7-étel-Van szerencsém­ úgy a helybeli, mint a vidéki nagyérdemű közönséggel tudatni, miszerint a SjSzt."IiíH*d­iiság* -hoz címzett ADLER JÁNOS“1 GYÜTTSZERTÁRT helyben a főutcán, Konstantin testvér urak emeletes házában kihaszonbéreltem. Ez átvételt oly megjegyzéssel vagyok bátor köztudomásra hozni, hogy az általam leírt gyógyszer taxit a legújabb különlegességi szerekkel is bőven elláttam. A nagyérdemű közönségnek, irántam és a gyógytár iránt eddig tapasztalt nagybecsű bizalmát ezentúlra is kérve, tiszte­lettel vagyok — H.-M.-Vásárhelyen, 1877. június hó 1-én 7 6­2 Adler Ferenc, gyógyszerész.

Next